A spanyol monarchia 3-4 évtizeddel ezelőtt az iskolapéldája volt annak, hogy egy megosztott társadalom jól működhet királyságként. Ez az érv azonban mára a visszájára fordult. Erről lesz szó az alábbi bejegyzésben.

A spanyol monarchiáról már volt szó ezen a blogon. A királyságnak ez a fajta ábrázolása azért történhetett meg, mert a király aktív szerepet vállalt a társadalmi béke helyreállításában és megőrzésében. Ahogy trónra került (1975), igyekezett mindenkivel békét kötni. Először az apjával és a kommunistákkal (1977), majd a riválisai némelyikével is. Végül leválasztotta magáról a szélsőségesnek tartott támogatóit (1981), bár ez utóbbiban sok a kérdőjel. A személyes példájával elérte, hogy a spanyol belpolitikában a békés kompromisszum megoldási eszköz lett, melyben a király a legfőbb békéltető és közvetítő szerepét vállalta magára.

Többször is szóba került, hogy a spanyol királyi udvar nem kevés monarchista mozgalom mögé állt be, sok eszközzel támogatva a monarchiák terjedését. Éppen ezért gondolom azt, hogy nem csak valamilyen spanyol belügy a monarchia mostani válsága (ahogy a brit monarchiáé sem, de arról majd hamarosan egy másik bejegyzésben lesz szó).

Három olyan területről lesz most szó, melyben a spanyol monarchia kudarcot vallott, ezzel pedig komoly léket ütött az európai monarchista mozgalmak érvrendszerén. Nem mellékes tény az sem, hogy az európai monarchista mozgalmaknak a racionális érvrendszerét II. Konstantin (1940) képviseli, aki 1973-ig görög király volt. Az ő testvére Zsófia (1938), aki I. János Károly nyugalmazott spanyol királynak a felesége. Ha valaki ismeri II. Konstantin nézeteit, akkor nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy megihlette I. János Károlyt.

Ki buktatta meg I. János Károlyt?

Ahogyan arról szó esett a korábbi bejegyzésben, János Károlynak sürgősen távoznia kellett a trónról 2014-ben. Ebben nagyon komoly szerepe volt annak, hogy a mély válságba került spanyol emberek nem tudták elfogadni a király körüli botrányokat. Keringtek ugyan addig is hírek a fényűző életéről, de amikor az emberek komoly egzisztenciális válságok közepette éltek, rosszul vette ki magát egy félresikerült afrikai luxusvadászat.

Erre még egy lapáttal az a tény, hogy a szeretőjének tartott nő számára pénzt és drága dolgokat adott ajándékba, miközben sok spanyol elvesztette a lakhatását is. Ugyanekkor nem kevés közpénzből a királyi udvar felújította a "La Angorrilla" nevű birtokot, ahova elszállásolták a király szeretőjét és a hölgy fiát. Sőt külön védelmet is kapott az állami szervektől, szintén közpénzből.

A királyi luxus összekötése a spanyolok megélhetési gondjaival nem valamiféle botránykereső felütés. Maga a vadászbaleset 2012. április 14-én történt. A március 12-i nyilvános beszédében János Károly azt mondta, hogy álmatlan éjszakái vannak amiatt, hogy a fiatalok fele munkanélküli. A 2012-es évre utalva azt mondta a 2011-es karácsonyi beszédében, hogy áldozatokat kell hoznia a spanyoloknak, mert a válságnak sokára lesz vége. Azt kérte, hogy az emberek legyenek szolidárisak a nélkülözőkkel. Mindezek mellett ezt is mondta:

Mindenkinek, különösen a közfeladatot ellátó személyeknek, kötelessége [...] példamutató magatartást tanúsítani.

Magyarországról nézve talán érthetetlennel látszik azon feldühödni, hogy egy vezető politikai szereplő nem veszi komolyan a saját kijelentéseit, de Spanyolországban a királyt különleges tisztelet vette körül. Még a sajtó is kímélte őt, holott semmilyen jogszabály nem írta elő. Egyszerűen csak komolyan vették a királyt. Addig a pontig.

A szeretőnek titulált hölgy neve Corinna zu Sayn-Wittgenstein (1964), aki nem volt ismeretlen személy, hiszen fontos üzleteket hozott tető alá, főként uralkodói családoknak (és általában a vagyonos embereknek). A vele készült interjúból kiderült, hogy a király lemondását az akkori királyné szervezte meg, akinek érthető okokból elege lett a férje által okozott megaláztatásokból.

Önmagában az is nagy dolog, hogy egy király megbukik, de az, hogy a felesége szervezze meg, talán nem olyan gyakori. Ebben az egészben az a kudarc, hogy I. János Károly személyével kapcsolatban valóban elfogyott a közbizalom, de nem színfalak mögötti alkudozásokkal kellett volna ezt elintézni. A király akkor egy tévébeszédben jelentette be a lemondását, ezekkel a szavakkal:

Itt az ideje, hogy egy új generáció nézzen szembe a jövő kihívásaival.

A megnyilatkozásai azt a képet festették le, mintha eljárt volna felette az idő, mintha az egészsége nem bírná az uralkodás terheit, holott a baj nem ez volt. Sokkal méltóbb lett volna a vallott elveihez, ha a saját hibái okozta bizalomvesztéssel indokolta volna a lemondását, ahogyan egyébként azt mindenki tudta is. Helyette egy teljesen átlátszó (és megalázó) kollektív hazugság jött létre.

A katalánok

A spanyol monarchiának adott második matt a katalánok ügye volt. Az ilyen kérdésekben I. János Károly minden esetben elkerülte bármelyik fél pártolását, inkább megegyezésre, tárgyalásokra szólította fel probléma esetén az egymással vitába keveredőket. 

A "nagy alku" lényege ugyanis az, hogy a király uralkodjon, élje a királyi életét, de cserébe kötelességei vannak. Védenie kell a józan demokráciát és akár tevékenyen is közbe kell lépnie akkor, amikor az annak idején pontosan meghatározott demokratikus értékeket veszély fenyegeti. A hatalma célja a társadalmi béke megteremtése, vagyis az ő munkája a közvetítés, a békés alku kialakítása (egy ilyen idézet szerepel a spanyol király honlapján is a főoldalon).

Amint ismert, a katalánok (mint a spanyol államot alkotó egyik önálló terület) úgy döntöttek, hogy a spanyol államban való "tagságuk" legyen egy helyi népszavazás tárgya. A spanyol állam még nem is sejthette mi lesz a katalánok döntése, önmagában a népszavazási ötleten is nagyon kiakadtak. 

A spanyol hivatalnokok különböző fenyegetéseket helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a helyi polgármesterek nem teszik lehetetlenné a népszavazás megtartását. Sőt, a népszavazás napján a békésen szavazók ellen erőszakot alkalmazva léptek fel a rendőrök. Az alkalmazott erőszak nagyon aránytalan volt, hiszen fegyvertelen, békés szavazók ellen léptek fel. Olyan is megtörtént, hogy ajtóüveget törve rontottak rá a szavazóurnákra és vitték el, hátha ezzel lehetetlenné teszik a szavazást. Mindezek nem egy afrikai diktatúrában, hanem az EU egyik kifogástalan demokráciájában történtek meg!

[Ha mindez Magyarországon történt volna, valószínűleg az EU nem hallgatta volna el... - ezzel nem a jelenlegi kormányt védem, hanem azt tartom botrányosnak, hogy az EU lényegében elfogadhatónak vélte a spanyol politika egyértelműen jogsértő lépéseit. Ennek az okát nem szeretném egy mondattal elintézni, de számomra nem kérdéses, hogy a nagyobb államok a saját területükön élő függetlenedőkre gondolva döntöttek így. Azzal, hogy az EU ennyire elutasítóan reagált, térnyerésre kínált lehetőséget az EU-val szembenálló országoknak.]

A népszavazást követően a katalán vezetőket bűnözőként kezelte a spanyol állam, semmibe vette a mentelmi jogukat is, többeket be is zártak. Az EU egyik mintademokráciájában újra lettek politikai foglyok! Igaz, hogy tavaly amnesztiát kaptak, de ez "csak" egy részleges amnesztia volt, mely a börtönbüntetésük egy részét engedte el. Amelyiküket a spanyol állam újra megvádolja, ismét kap büntetést, valamint a le kell ülniük az "elengedett" részt is. E mellett életben maradt a közügyektől való eltiltásuk -csupán a politikai álláspontjuk miatt!!!

Carme Forcadell (1955) a katalán parlament elnöke volt, 11,5 év börtönbüntetésre ítélték, melyből 39 hónapot töltött egy női börtönben, 2021-ben is csak feltételes és részleges amnesztiát kapott
(a kép forrása: The National)

Mit reagált a király? Rendkívüli szózatot intézett a spanyolokhoz, melyben elítélte a katalánokat! Egyetlen olyan mondata sem volt, amely a katalánok felé gesztus lett volna, sőt, semmilyen integratív mondat nem hangzott el tőle! Ezzel támogatta a spanyol állami szervek cinikus és flegma hatalomgyakorlását. A király elmulasztotta a kevesek védelmét a többséggel szemben, mely a modern monarchikus felfogás szerint (is) alapvető feladata lett volna az uralkodónak.

Lehetne érvelni a katalán népszavazás legitim mivolta ellen, de minimum annyit meg kell jegyezni, hogy a spanyol monarchiát bebetonozó népszavazásokkal szemben is léteznek ilyen kételyek. Ráadásul ezek a kételyek sokkal komolyabban kezdik ki azok a spanyol monarchia alapjait, mint a katalánokkal kapcsolatos kifogások. Ha ugyanazt a mércét alkalmazzuk a két ügyben, akkor a sokkal bizonytalanabb alapokon álló spanyol monarchia elfogadása logikusan vezet a katalán függetlenség elismeréséhez is.

Az elvi probléma viszont az, hogy VI. Fülöp feladta a király integráló és közvetítő szerepét. Politikai ügyekben helyt adott az állam által alkalmazott fizikai erőszaknak (fegyvertelen, békés szavazók ellen!), valamint politikai álláspontért börtönbe küldött embereket (mármint a spanyol állam, nem a király). Ez már nem az a kompromisszum, ami a hatalomba emelte a spanyol királyt.

A király és a családtagjainak a valódi jogai

Nagyjából egyértelműen látható az összefüggés, hogy a katalánok elleni fellépésre egy  jól összeszerkesztett leleplező sorozat indult el, mely azt mutatja meg a társadalomnak, hogy mennyire korlátok nélkül élhet a királyi család bármelyik tagja. Igaz, hogy a jelenlegi király sógorát börtönbe zárták, a király nővérét pedig megfosztották a hercegi címétől, de elég sok ügy előkerült, mely János Károlyig, illetve a mostani királyig vezetett el.

Sorban, egymás után leplezték le a nyugalmazott király visszás pénzügyeit, melyek miatt 2019-ben teljesen vissza kellett vonulnia  a közélettől (addig még néha megjelent és képviselte a családot). Sőt, 2020-ban kiderült, hogy nagyobb vagyonnal felérő pénzösszegeket tart offshore számlákon, melynek örököse a jelenlegi király. VI. Fülöp ezért arra kényszerült, hogy elvegye édesapjától az állami nyugdíját, valamint lemondjon az apjától örökölhető vagyonról is. Az ügynek voltak még egyéb szálai, de nem kerültek kibontásra, mivel ennél súlyosabb dolgok kerültek elő.

A nyugdíjazott király volt barátnője ugyanis előállt a teljes történettel. Ebből kiderült például az, hogy I. János Károlynak külön szobája volt a készpénze számára, ráadásul sokféle valuta állt a király rendelkezésére. Ennél még nagyobbat szólt az a tény, hogy az egyik spanyol titkosszolgálat nyomás próbált gyakorolni Corinnára. Ebben megjelentek életveszélyes fenyegetések, meg olyan utalások, hogy könnyen Diana hercegnő sorsára juthat, valamint a fia élete miatt is aggódhat. Az már csak hab volt a tortán, hogy személyesen is zaklatták Corinna hercegnét, átkutatva a lakását és az eszközeit.

Corinna és János Károly, 2008-ban a közös karácsonyukon
(a kép forrása: BBC, szerkesztett kép, Corinna fia le van vágva a képről)

Önmagában a fenyegetés, zaklatás sincs rendben, ahogyan az sem, hogy Diana hercegnővel riogatják a király volt élettársát. Az viszont nagyon kínos kérdés, hogy joga van-e a Centro Internacional de Inteligencia (CNI) nevű szervezetnek ilyesféle tettekre? Utasíthatja-e a király a titkosszolgálatot, hogy a király privát dolgaiban eljárjon? Sőt, adhat-e utasítást a volt király? A jog felett áll a spanyol király? Vagy a spanyol király akarata spanyol jogrend része lett? Természetesen a CNI mindent tagadni igyekezett.

Ehhez képest az már semmiség, hogy a nyugalmazott király elmenekült az országból. Ugyanígy nem lett téma az sem, hogy János Károly balesete előtt a 13 éves unokája is elszenvedett egy furcsa vadászbalesetet. Ezek nagyjából azt az érzetet erősítik, hogy a spanyol királyi család tagjai nyugodt szívvel kivonhatják magukat a spanyol rendelkezések alól, mert megtehetik. Sőt, a titkosszolgálat készségesen elrendezi a privát ügyeiket is. Mindez összehasonlítható azzal, hogy egy katalán ember részt szeretne venni egy népszavazáson, illetve tisztviselőként valamilyen szervezési feladatot látott el. Nem nehéz megítélni, hogy melyik cselekedet jelent nagyobb veszélyt a spanyol jogállamra.

A következmények

A koronavírus miatt 2020-ban bevezetett rendkívüli jogrend sokak szerint végleg lezárta az 1978-as rendszer körüli kompromisszumot. Nagyjából a spanyoloknál is az a kérdés került elő, hogy milyen bemeneti információkra alapozzák a meghozott döntéseket, illetve kik értékelik azokat döntésekké? Ezen a területen a spanyol királyi család több tagjai enyhén szólva botrányosan viselkedett (oltások ügye, maszkviselés), csak ezen botrányok hírértéke semmiség az eddig leírtakhoz képest.

I. János Károly és VI. Fülöp (és még néhány családtag) látványos kudarcai ma a monarchia elleni érvként szolgálnak. Ha valamire bizonyíték lehet a spanyol monarchia, akkor azok csak negatív dolgok. Ebből a szempontból egy rossz diktatúra is ígéretesebb, mert az idős, szenilis diktátornak egyszer kiesik a hatalom a kezéből, míg a király családja ott marad a nép nyakán.

Ha pedig visszaélésekről, látszólag törvény felett álló királyi családtagokról van szó, akkor Európában nem a spanyolok állnak a legrosszabbul. Ebből a szempontból legközelebb majd a britekről lesz majd szó, akik nagyon hasonló problémákkal kényszerültek megküzdeni.

Források

BBC beszámolója a spanyol király pénzügyeiről 

BBC interjú János Károly volt barátnőjével

El Espanol írása a La Angorrilla ügyeiről

El Pais írása I. János Károly bukásáról

El Pais írása a királyi család első ismert pénzügyi botrányáról

El Pais írása a március 12-i beszédről

Euronews tudósítása a király lemondásáról

Index.hu cikke a katalán vezetőknek adott amnesztiáról

Index.hu cikke a király rendkívüli beszédéről

Spanyol királyi ház honlapja (2011-es karácsonyi beszéd)

Stern.de riportja a király szeretőjéről és a király lemondásáról

The National

Vajdaság ma