100 éve: március 27.
Pontosan 100 évvel ezelőtt került sor IV. Károly és Horthy Miklós találkozására. Hivatalosan ekkor láttak egymást utolsó alkalommal.
A sorozat mai témája március 27. Száz éve ez húsvét vasárnapja volt, vagyis az államgépezet takaréklángon volt. Sőt, tegnap is, meg előtte is. A király szempontjából ez ideális időpontnak ígérkezett a visszatérésére.
Ahogy a sorozat elején ígértem, időrendbe szedve, a király nézőpontjából próbáltam rekonstruálni az eseményeket. Ahogy utaltam rá többször is, döbbenetes szembesülni azzal, hogy a száz éve történtek értelmezésében még mindig Horthy véleménye a domináns. Olyannyira, hogy a közgondolkodás teljesen átvette Horthy álláspontját, függetlenül attól, hogy melyik korszakban, melyik ideológia híveként is nyilvánult meg az illető.
Előzetesen még annyit érdemes rögzíteni, hogy a rekonstrukcióra lehetőséget adó források nagyon elfogultak. Mind a nagy, mind a kicsi részleteket illetően tetten lehet érni, hogy a megfogalmazók a királyt vagy Horthy Miklóst pártolták. Mindezt igyekeztem teljesen eltávolítani a bejegyzés érzékenyebb részeiből.
Szombathely
A történet 27-én, 0 óra 1 perckor kezdődik, hiszen innen folytatódnak az események. Éles választóvonal nincs a két nap között, így ha egy időgépben utaznánk vissza a 100 évvel ezelőtti napra, valódi "in medias res"-érzésünk lenne. Talán éppen azt látnánk, ahogyan Mikes püspök a Körmend és Szentgotthárd közt fekvő Iváncba küldetett egy autót, az ottani kastélyba.
A kastélyban tartózkodott ugyanis Sigray Antal (1879-1947), a térség főkormánybiztosa, valamint a magyar miniszterelnök, Teleki Pál (1879-1941). Ez volt az a bizonyos húsvéti vadászat, ami nagyon gyanúsan volt időzítve, hiszen a két politikus így az előkészített események központja mellett állt készenlétben. Velük volt egy amerikai diplomata, akit semmiképpen nem szerettek volna Szombathelyre hívni. Ezért a két grófért menesztett személy nem mondhatott semmit nekik, csak átadott egy Lehár által írt papírt, melyen az ezredes sürgős megjelenést kért valamilyen "szerencsétlenség" miatt.
Rögzíteni érdemes azt is, amiről a blogon már korábban esett szó: a történetünkben szereplő Teleki Pál, nem egy idősebb ember, aki majd két évtized múlva bevonul a magyar történelem lapjaira. Ez a Teleki Pál 42 éves, a politikai karrierje csúcsán van, aki a lemondása lebegtetésével sakkban tudta tartani a teljes magyar kormányoldalt. Erdődy Tamástól tud arról, hogy valamikor a király vissza szeretne térni Magyarországra. Azt, hogy a helyet és az időpontot nem tudta, sokan nem hitték el neki.
Hajnal 2,00-kor érkezett meg az autó Sigrayért és Telekiért. A két úr nagyon kimerült volt, mert előző nap vadásztak, így kellett kis idő mire össze tudtak készülődni. Nem tudni mitől voltak kifáradva, de valószínűsíthetően a vadászat egy kis iszogatással zárult, ami miatt nehezen érték el az éber állapotot.
Hajnal 4 órára érkeztek meg Szombathelyre. Teleki nem tudta miről van szó, a másik verzió szerint pedig ezt jól eljátszotta. A püspöki székhely épületébe lépve kissé indulatosan kérdezte, hogy "ki halt meg?", mivel a "szerencsétlenség" kifejezésből gyilkosságra gyanakodott.
Az épületben lévő összes fontos férfi Vass miniszter palotai szobájába vonult. Ott kerül sor Teleki és Sigray beavatására. Pár órája ugyanis megállapodtak abban, hogy Horthy Miklóst Szombathelyre hívja majd a király, a kormányzó átadja neki a hatalmat, IV. Károly pedig bevonul Budapestre és ünnepélyesen elfoglalja a trónját.
Egyedül Teleki volt azon a véleményen, hogy Horthy erre nem kapható. Sőt, azt javasolta a királynak, hogy menjen azonnal vissza Svájcba, mert amit szeretne, még nagyon korai. Teleki nagyon jól emlékezett arra, hogy 1921. február 3-án a kormánypártok többsége a szabad királyválasztás mellett döntött. Ezért tudta azt, hogy amennyiben Horthy nem szeretné átadni majd a hatalmat, e miatt pedig esetleg a nemzetgyűlés elé vinné a királykérdést, akkor az akár IV. Károly trónfosztásához is elvezethetne.
Telekivel nem értettek egyet. Ezért csak egyetlen kérdés maradt nyitva: Szombathelyen vagy Budapesten történjen meg a hatalom átvétele? A király azt javasolta, hogy Horthy Miklóst Szombathelyre rendeli. A megjelent férfiak viszont azt mondták neki, hogy tisztelje meg Horthyt, hiszen a kezében ott van a nemzetgyűlési kinevezése. Vagyis menjen el hozzá Budapestre. A király rábólintott, ezért azonnal meg is kezdték az út részleteinek a megtervezését.
[Egyes visszaemlékezések szerint volt egy "csörte" a király és a miniszterelnök között. Nem volt indulatos vita, hanem inkább egy komoly hangulatban folytatott rövid eszmecsere a többiek füle hallatára. A többi ember hallgatott, nem mertek belevágni a két államférfi beszélgetésébe. Teleki az azonnali Svácba utazást javasolta, de a király ezt azzal a kifejezéssel utasította el, hogy "minden hidat felégettem magam mögött". Erre válaszolja azt Teleki, hogy akkor a királynak négyszemközt kell tárgyalnia a kormányzóval. Utána is csak Lehár kapcsolódik be a vitába, de akkor már a király marad csendben. Lehár azzal érvel, hogy Horthy Szegedről vette a kezébe az ország vezetését, akkor IV. Károlynak is fog sikerülni fog az ország egyik nyugati nagyvárosából. Teleki politikai kérdésnek minősíti az ügyet, amihez Lehár nem érthet. Így kezdődik el a Budapestre utazás tervezése. Ennek a vitának az őszi kísérletben lesz majd szerepe.]
Utazás Budapestre
Reggel 6,30-kor elindult az első autó. Teleki és Vass ültek benne, azzal a feladattal, hogy Budapesten felkeressék a kormányzót és bejelentsék neki IV. Károly érkezését. A király azt kéri, hogy Teleki beszéljen azelőtt Horthyval, mielőtt Gömbös Gyula be tudna avatkozni az eseményekbe. Az autónak a harmadik utasa állítólag Erdődy Tamás volt, aki egyszerűen eltűnik a visszaemlékezésekből. Ha bármilyen gond adódott volna Budapesten, akkor Vass miniszternek kellett volna visszafele haladnia a királyi autó elé. Az esetleges találkozási pontot Székesfehérváron jelölték ki.
Amíg Telekiék elkezdték az útjukat, a király meggyónt, megáldozott, majd szép lassan előkészült. Erdődy az éjszaka folyamán hímeztetett neki a környékbeli apácákkal egy tábornagyi egyenruhát. A király gondot fordított arra, hogy a kézzel hímeztetett ruhát megköszönje nekik.
8,00-kor indul a második autó. A fő utasa temészetesen a király, jelen van Sigray Antal, a nyugati országrész főkormánybiztosa, valamint Jármy Andor (1875-1944), aki akkoriban Vas megye katonai parancsnoka volt. Velük tart még Breznay Pál főhadnagy is. A sofőrjük a később híressé váló Almásy László (1895-1951) volt. Ő az, aki később felfedezőként vált ismertté és sokan "az angol beteg"-ként ismerik (és a film miatt kevesen tudják róla, hogy homoszexuális volt).
Almásy köztudatban élő képe és a valóság között van eltérés: meg lett fosztva a nehezen befogadható elemekről
(a kép a volt budapesti lakásánál készült, mely ma mecsetként üzemel)
Almásy egyébként nem volt gróf. A családja kérelmezte a grófi rangot, de a háború alatt az ügyük megrekedt. Egy aláírás kellett volna a család részéről, ami addig húzódott, mire a király már nem volt a hivatalában. IV. Károly azonban emlékezett a kérelemre és Szombathelyen mindvégig "gróf úr"-ként szólította meg Almásy Lászlót, aki a királyhűsége ellenére sem használta ezt a címet.
A harmadik autó tartalék volt, ha meghibásodna a király autója. Ez az autó a királyi autót követte, hogy műszaki gond esetén át tudjanak szállni.
A tervbe, miszerint Teleki előremegy, hiba csúszott. Egyrészt Almásy nagyon jó vezető volt, ráadásul tapasztalt sofőrként tudta azt, hogy melyik a rövidebb út. Sümegen, Tapolcán, Veszprémen és Székesfehérváron ment keresztül (amelyik egyébként ma is egy nagyon szép útvonal).
A királyt szállító autó valószínűleg egy hat üléssel rendelkező Puch Alpenwagen volt, amelyet Erdődy a nagynénjétől kért kölcsön
(a kép forrása: Auta 5p)
A tervbe belecsúszó másik "hiba" azt volt, hogy a Telekit szállító autónak akadt egy olyan hibája, ami miatt meg kellett állnia. A sofőr ráadásul Zala felé indult el, amelyik eleve hosszabb útvonal volt, így esély nem volt a királyi konvojt "leelőzni".
Azt a mai napig nem tudni, hogy Teleki autós problémája mennyiben volt a véletlen műve. Abban a korszakban a miniszterelnöknek ráadásul bőven lett volna lehetősége bármelyik nagyobb városból kapcsolatba lépni a kormányzóval, de nem tette meg. Sok elméletet lehet felállítani, de biztos válaszokat 100 év távlatából sem tudunk.
A királyi autóban az ülésrendről nem sokat tudunk. Azt viszont igen, hogy a sofőr mellett IV. Károly ült. A király kapott egy frissen szabott blúzt. Amikor a püspöki épület előtt beült az autóba, Mikes aggódott a hideg miatt. Ezért egy gyorsan előkerített szörmebundába bugyolálta a királyt. Ez a látvány eléggé figyelemfelkeltő volt. A király végig csendben volt. Általában a látványban gyönyörködött, néha pedig elbóbiskolt, mivel éjszaka nem aludt.
Budapesten
13,30-kor érkezett meg a király autója Budapestre (Teleki és Vass majd csak 14,30-ra érkezik). A miniszterelnökség központjába érkeztek meg, amely akkoriban a Sándor-palota volt. Az volt ugyanis Teleki hivatali helye. Aki nem ismerné névről az épületet, az úgy ismerheti, hogy jelenleg ma ez az államfő hivatali épülete (a Sikló melletti nagy fehér ház).
100 éve először ebbe az épületbe ment be IV. Károly akkor, amikor megérkezett a Várba
(a kép forrása: http://budacastlebudapest.com)
Az autóból Jármy Andor ugrott ki, megkérdezte a portást, hogy a miniszterelnök megérkezett-e? Amikor megtudták, hogy nem, akkor a király bement az épületbe átöltözni. Sigray addig elment egyedül Horthy hivatalába, amely a Palota déli részében volt, az "oroszlános" udvarban.
Jármy bejelentését, miszerint a király Budapesten van, enyhén szólva sem vették komolyan. Sőt, őrültnek tartották, akit azonnal le akartak tartóztatni, így Jármy küldetése ellehetetlenült.
Jármy késlekedése miatt Sigray maga indult útnak. Ő összefutott (már a Várban) Magasházyval, Horthy szárnysegédjével. Magasházy elújságolta, hogy egy őrült ezredest éppen lefogtak, majd elsápadva értette meg, hogy a király valóban jelen van.
Magasházy László berohant a kormányzóhoz, de a kormányzóné rápirított, hogy legalább ebédelni hagyják a férjét. Ezzel együtt Magasházy egyből kinyittatta az uralkodó lakosztályát, hogy legyen majd hol aludnia. Horthy gyorsan tanácskozást tartott Fischer alezredessel, aki a Katonai Iroda második embere volt. Valószínűleg megnyugtatta a kormányzót, hogy a hadsereg nem jelzett semmi különöset, az országban nyugalom van.
Közben a király, mivel nem tudta mi történt a két emberével, szintén elindult gyalog a Palota felé. Meghatottan lépdelt, hiszen azon a helyen járt, ahol őt ünnepélyesen királlyá koronázták. Az emlékeiből a vele szemben rohanó Sigray zökkentette ki. Sigray ugyanazt javasolta neki, amit egyébként Zita királyné is, hogy nagyon erélyesnek kellene lennie.
Magasházy nagy valószínűséggel az épület bejáratánál csatlakozott hozzájuk, az első lépcsősor tetején (aki járt a könyvtárban, az a recepció utáni vörös szőnyeges lépcsőre gondoljon). Valószínűleg Magasházy tisztelgéssel és lejelentkezéssel köszöntötte IV. Károlyt.
Az érkező király és a palota őrsége elkerülhetetlenül találkozott egymással. Egyes leírások szerint az őrség nem tisztelgett. Egyik másik verzió szerint a király tiltotta meg nekik. Az viszont biztos, hogy többen megismerték közülük a királyt és meghatódtak, ahogyan IV. Károly is.
Amikor Magasházy egy fűtetlen helységben próbálta várakoztatni a királyt, Károly parancsot adott, hogy "Horthy admirális" (nem kormányzó, hanem admirális) 10 perc múlva jelentkezzen nála kihallgatásra. Horthy azonban nem jelenik meg, ezért a király szinte rátöri az ajtót.
Az első gesztus a két ember között egy ölelés volt, amit a király kezdeményezett. Az elmúlt órákban ez a gesztus amúgy jellemző volt a királyra, így kizárható az a legenda, miszerint a kormányzó kezdeményezte. Horthy feltehetően meglepetten és döbbenten eltűrte az ölelést, mert nem erre számított.
A beszélgetést állítólag IV. Károly magyarul kezdte, Horthy viszont németül válaszolt, így a beszélgetésük német nyelven történt meg. Károly szerint a németre való áttérés oka Horthy gyenge magyartudása volt, amit sokan a király utólagos szurkálódásának könyvelnek el.
Tény, hogy az utóbbi két év során Károly sok levelet írt, de a magyaroknak legtöbbször magyarul írt. Horthynak azonban sokszor németül írta a leveleket. Ugyanígy tényként kezelhető az is, hogy amikor pár órával ezelőtt Szombathelyen lediktálta Vass miniszternek a királyi proklamációjának az első tervezetét, akkor németül diktált és arra kérte a minisztert, hogy magyarul foglalja írásba.
Több olyan feljegyzés van, miszerint mindkét államfő udvariasságból készségesen váltott át a beszélő által használt nyelvre. Ezért pontosan ma már nem lehet tudni, hogy a független magyar állam vezetéséről folytatott első nagy vitát, miért is németül vívták meg.
A vita rekonstrukciójának az eddigi leghűbb változatát itt lehet meghallgatni. A vitát mind Horthy, mind Károly... a saját változatában adta elő. A két változatban van átfedés, de az eltérések hatalmasak!
Nagyjából az történhetett, hogy Károly felszólította Horthyt: a neki tett esküjének és a kettejük közötti sok-sok éves jó kapcsolatnak megfelelően, adja át a hatalmat.
A vita során Horthy érveket sorolt, hogy ezt milyen okok miatt nem teheti meg, melyeket a király sorra logikus érveléssel darabokra zúzott. Szóba került a hadsereg engedelmessége, a nemzetgyűlési kormányzói eskü, Károly "lemondása", sőt Horthy azzal is megvádolta a királyát, hogy anno elmenekült az országból (amiről már volt szó, hogy semmilyen módon nem volt igaz). Végül a nagyhatalmak és a szomszédos államok kerültek elő, melyre nagyon nehezen, de a király kiadta a támogatóit.
Fontos kiemelni, hogy a király nem azt állította, hogy Franciaország támogatja a visszatérését. Ő pontosan azt állította, amit neki is jelzett a francia politika: ha sikeresen visszakapja a hatalmat 2-3 napon belül, akkor Franciaország és Anglia mögé fog állni. Nem előzetesen, hanem majd akkor, ha sikerrel járt.
A 2-2,5 órás vita után mindkét államfő sértve érezte magát. A kormányzó azt javasolta, hogy felveszi a kapcsolatot a franciákkal, addig pedig a király menjen vissza Szombathelyre. Nem tudni, hogy a részleteket illetően miben egyeztek meg, azt csak a soron következő napok eseményeiből lehet valahogy összerakni.
Horthy Miklós 1921-ben nem idős ember volt, hanem életerős, küldetéstudattal rendelkező politikus
(a kép forrása: Hollós-Lajtai könyv képmelléklete)
Valamit fontos rögzíteni. Károly ekkor 34 éves. Horthyra úgy gondolnak sokan, hogy dörzsölt öregúr volt. A dörzsöltsége nem is kérdéses, de nem volt öreg! Ekkor 53 éves volt! Két olyan emberről van tehát szó, akik politikai pályafutásukat kívánták kiteljesíteni, tele küldetéstudattal és hatalmas tervekkel!
A vita során Hortynál már összegyűltek a kormány miniszterei is. Éppen ott gyülekeztek, ahol IV. Károly belépett Horthyhoz. Ezért távozott a király egy oldalfolyosón. Ez annyira diszkrét módon sikerült, hogy a király Sigrayt is a Horthy irodája előtt gyülekező kormánytagokkal hagyta hátra.
A király 16,30-kor indult vissza Szombathelyre, amit sokan nem tudnak megmagyarázni, kifejezetten értelmetlennek tartják. Ugyanis Szombathely az ország szélén van, hatalmat átvenni pedig csak Budapesten lehet. Egyes személyek szerint azért ment Szombathelyre, hogy Ausztriában is visszaszerezze a trónját. Korábbi bejegyzésben szó esett arról, hogy ilyen szándéka 1921-re vonatkozóan nem volt a királynak, folyamatosan csak a magyar trónról állt tárgyalásban.
Horthynak jól jött, hogy a király nincs szem előtt. IV. Károly valószínűleg a szombathelyi püspöki palotát biztonságos bázisnak ítélte, hiszen ott volt katonai erő, sajtó, őt támogató lakosság, így egy konfliktus esetén erős háttérre számíthatott.
Az államfői csúcstalálkozó után
A király távozása után Horthy táviratban utasította Lehár ezredest, hogy éjszaka azonnal vigye át a határon a királyt. Lehár felháborodik és nem teljesíti a parancsot. Sőt, amint a király visszatér, megszervezi a király és az épület védelmét.
Horthy és Teleki gyorsan konzultált. Teleki minden tudatos részvételt és felelősséget hárított magáról. A kormányzó kifejezetten kérte, hogy menjen a király után Szombathelyre és közvetítsen.
Ugyanakkor a király nem érkezett vissza gond nélkül! A király autója ugyanis Várpalotán defektet kapott, ahol Teleki beérte. A kormányfő felajánlotta, hogy menjen tovább Szombathelyre, cseréljenek autót. Károly nem élt a lehetőséggel, ezért Teleki előre ment (Teleki autója a kormányzó garázsából volt, amibe nem szeretett volna Károly beszállni). Valószínúsíthetően egy kisebb szócsata is történt, mivel a király számonkérte Teleki késlekedését.
Végül egy másik autót szereztek, amelynek szintén nyitott volt a teteje. Teleki után 2 órával érkezik a király Szombathelyre, de már nagyon betegen.
Horthynál három nagykövet is megjelent. 18,00-kor az angol követ, pontosan nem ismert a megbeszélésük tárgya. Mivel Horthy bekérette a francia követet, hamar megérkezett, természetesen a neki kiadott utasításnak megfelelő nyilatkozatot tett. Vagyis cáfolta, hogy támogatná a kormánya IV. Károly hatalomba való visszatérését. 20,00-kor váratlanul az olasz követ is bejelentkezett. Olaszország akár katonai akcióval is kész beavatkozni, legalábbis Horthy így értelmezi az elmondottakat.
Ugyanezen a napon az egyik bécsi rendőrkapitányságon jelentkezett a taxisofőr, aki a pályaudvar és Erdődy lakása között szállította a királyt.
Vajon a király elvesztette a hatalomátadást március 27-én? Sokak szerint már akkor elvesztette, amikor fegyvertelenül, katonai erő nélkül ment vissza a Várba. Ugyanakkor érdemes felidézni azt, hogy az a katonai erő, mellyel Horthy annak idején bevonult Budapestre, 1921 őszén azonnal a király mellé állt, Horthy ellenében! Vagyis Horthynak nem volt igaza abban, hogy a hadsereg csak neki engedelmeskedne. Ezt a király is tudhatta, hiszen Szombathelyen már lényegében meg is volt a saját hadserege.
Azt vallom, hogy a hatalomátadás ügye nem zárult le 27-én. Erre majd a holnapi nap lesz a bizonyíték, amikor váratlan fordulatok sora teszi nehézzé mindkét államfő helyzetét.
Források
A magyar nép története, Budapest, 1953 (szerző és kiadó nincs feltüntetve)
Bruno Brehm: A kétfejű sas lehull. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1936.
Budapesti Hírlap, 1921. április 1.-i száma
Budapesti Hírlap, 1921. április 3-i száma
Gulyás László: Kísérlet IV. Károly és Horthy Miklós 1921. március 27-i találkozójának rekonstruálására. In: Miklós Péter (szerk): Újragondolt negyedszázad. Belvedere, Szeged, 2010.
Hollós Ervin, Lajtai Vera: Horthy Miklós, a fehérek vezére. Kossuth Kiadó, 1985.
Hornyák Árpád: A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és IV. Károly első restaurációs kísérlete. In: Századok; 2001-es (135.) évfolyam, 1183-1201. oldalak
Horthy Miklós: Emlékirataim. Európa Könyvkidaó, Budapest, 1990.
Jean Sévillia: Az utolsó császár és király, Habsburg Károly sikertelen államcsínye. Gabo Kiadó.
Napi történelmi forrás az első visszatérésről
Világ 1921. április 2-i száma, 1. és 2. oldal
Zsiga Tibor: Horthy ellen, a királyért. Gondolat Kiadó, Budapest, 1989.
Zsiga Tibor: Szombathely az utolsó királyi székhely. In: Vasi Szemle, 1991/4. 549-560 oldalak
Fredddy 2021.03.28. 12:43:12
Ha jól értem, akkor az igazi konfliktust az jelentette, hogy a kisantant azonnali támadását mennyiben előzné meg az angolok és a franciák által adott állítólagos garancia. A második királypuccs idején az kiderült, hogy nem nagyon. Gondoljunk bele az ő helyzetükbe: Oroszország forrong, terjed a kommunizmus, Magyarországon is csak üggyel-bajjal lehetett leverni. Van Horthy, aki kezében tartja a dolgokat és bizonyítottan kommunistaellenes. Van a kisantant, akik alig várják, hogy magyar kommunistákat ölhessenek. És van IV. Károly, akiről annyit lehet tudni, hogy egyszer már elvesztette a hatalmát a kommunisták javára, és most megint felfordulást akarna csinálni. Gentlemanként barátkozhattak vele, de reálpolitikusként egyáltalán nem állt érdekükben.
Az biztos, hogy a hadseregnek voltak királyságot támogató részei, de az is biztos, hogy minden volt, csak egységes nem. A régi cs. kir. tisztek, akik még a királyra esküdtek, valószínűleg támogatták volna restaurációt, de mellettük olyanok is voltak sokan, akik előtte pl a Vörös Hadseregben harcoltak. Horthy nekik megbocsátott- vajon egy restaurált királyság is ilyen nagyvonalú lett volna? Horthyt talán nem bálványozta a hadsereg, de az az ember volt, akiben meg tudtak egyezni.
Egy defekt miatt miért kellett autót cserélni? Ezeken a régi kocsikon volt pótkerék, nem?
NayZoli 2021.03.29. 23:14:02
Igazából a mai napig nem derült ki, hogy mi vezette Horthyt. Már a háború után, 25 éves távolságból más véleményen volt az 1921-es önmagához képest. A saját véleményem szerint Horthy nem akarta feladni a kényelmes, új életét. Azt sem kétlem, hogy dolgozott benne a küldetéstudat is. Horthy várbeli berendezkedését nem ok nélkül érte kritika abban az időben.
100 éve még nem volt kisantant, az majd csak az őszi eseményekben jelent meg, éppen a húsvéti visszatérés miatt. Horthy másnap már hajlandó lett volna visszaengedni a királyt, tehát elvileg járható út lett volna a király hivatalba lépése.
A király melletti érv az volt, hogy van már békeszerződés (amit Magyarország akkor egyébként még nem foglalt törvénybe), így nincs lehetősége egy másik országnak katonai akciót indítania, mert az a békeszerződés elutasítását jelentette volna. Tényleges katonai akcióra csak a csehek lettek volna hajlandók, de azért a sikerük nem volt eleve eldöntve. Az osztrákokat is visszaverték, szerintem a csehekkel is elbírtak volna.
IV. Károly és a kommunisták viszonya érdekes ügy, széles körben terjesztett könyvben nem láttam még megírva. Mindenesetre 1918 őszén a király nem a kommunistáknak adta át a hatalmat, hanem kiszorult a közéletből. Már nem volt abban a helyzetben, hogy kijelölje az utódját. Volt ilyen kísérlete, de elsodorta az utca.
Budapesten Károlyi és a Nemzeti Tanács lett a fő politikai centrum, a kommunisták csak később jöttek elő.
A munkásmozgalommal akkoriban nem volt szoros kapcsolata, de a 133 napig élő magyarországi kísérlet a szociális kérdésekben szerintem a királyi pár szociális terveiből (is) dolgozott. Amikor a pármai Bourbonokról írtam, akkor az eredeti cikkben szerepelt is egy ilyen rész, végül kivettem. A pármai hercegek egy része tényleg eljutott oda, hogy már vörösözték őket, de az majd csak az 1970-es években jelent így meg.
100 éve Károllyal komolyan tárgyaltak a franciák, mert a németeknek szerettek volna egy ellensúlyt. A király ebből a szempontból egy ígéretes személy volt, tehát komolyan vették. Főleg a pármai hercegeknek volt ez köszönhető.
A hadsereggel kapcsolatban (szerintem) Horthy blöffölt. Ahogy 1921 tavaszán és őszén is kiderült, a hadsereg nem követte a kormányzót, ahogy egyébként 1944 őszén sem. Eleve a hadsereg (tudom, hogy ezzel tisztában vagy) nem is úgy működik, hogy egy bizonyos személynek engedelmeskedik.
Horthy szerintem talán azért gondolhatta ezt (ha gondolta egyáltalán), mert Szegeden meg tudta szervezni a saját hadseregét. Nagyjából bármelyik hozzá hasonló rangos tábornoknak sikerült volna akkoriban, mert létezett egy erős társadalmi igény, amihez csak kellett egy ember, aki lobogtatta a zászlót.
1921-ben egyébként éppen azok álltak fegyverrel is a király mellé, akik annak idején lehetővé tették Horthynak azt, hogy fehér lovon bevonuljon Budapestre. Természetesen a fiatal tisztek jelentős része ez alól kivétel volt, számukra IV. Károly nem volt magyar ember. Nem minden fiatal tisztre volt ez igaz, egy példa erre Almásy, de sokuk az ilyen kérdésekben Gömbös Gyulát követték.
Autócsere: mivel az már másnapi esemény volt, elnagyoltam. Az egyik forrás azt beszélte el, hogy a cserélt gumi újra kilyukadt. Egy másik pedig azt állítja, hogy ütközés történt. Lehet, hogy ismét kilyukadt és nekiment valaminek a kocsi, ezért kellett nekik egy másik.
NayZoli 2021.03.30. 06:36:29
Fredddy 2021.03.30. 22:27:45
A téma szempontjából igazából mindegy, hogy mikor alakult a kisantant, Magyarországot ellenségek vették körül, akik csak a lehetőségre vártak. Azt elhiszem, hogy emberileg mondjuk egy ,,God save the King"-ező angolnak sokkal szimpatikusabb volt IV. Károly, mint Horthy és fehérterrorista haverjai, de nem hiszem, hogy ez komoly politikai lépéseket ért volna, a max, amire hajlandóak lettek volna, hogy visszaparancsolják a románokat a határra (és már az jó, ha nem a Tiszához), miután megint feldúlták az országot. Bár a szovjetek pusztítása elhomályosítja, de azért a román megszállás is elég komoly rablásokkal járt, szóval ez nem volt egy jó kilátás. Ha a franciák Magyarországból akartak volna ellensúlyt faragni a németeknek (királlyal vagy anélkül), akkor az egész trianoni békediktátum nem olyan lett volna, mint amilyen lett, szóval ezt a lehetőséget szerintem elvethetjük.
Ami Horthyt illeti, az a másfél év, ami eddigre eltelt a fehér lovas bevonulás óta, azért sokat jelentett neki is. 19-ben sokkal könnyebb lett volna leléptetni, 21-re azért befúrta magát eléggé. Bebizonyította, hogy ő az az ember, aki mindenkinek hagy helyet a húsosfazék mellett és nem csinál nagyobb felfordulást annál, mint ami már van. És persze, hogy kemény kézzel állja útját a kommunizmus terjedésének. Nem mondom, hogy imádták, de pusztulását kívánó ellenzéke max a szélsőbaloldalon volt, nekik meg sok lapot egy darabig nem osztottak. Ezzel szemben állt volna a restauráció, ami megint fenekestül felfordít mindent, és ki tudja, mi lesz belőle- 1921-re az optimizmusnak már szikrája sem maradt senkiben.
NayZoli 2021.03.31. 11:23:26
Nekem a történetben valahol az a döbbenetes, hogy ennyi idő múlva is még nagyon sok benne az ismeretlen. Például éppen a 27-i eseményeket illetően sem a válaszok felkutatása zajlik, hanem a Teleki által 1921. március 31-én összeállított magyarázkodásnak az elhitetése. Mintha ma, 2021-ben, számítana még valamit az, hogy ki segítette a királyt a tervei megvalósításában...
Fredddy 2021.04.01. 21:41:34