Pár szó két Habsburgokkal foglalkozó hírről, melyek talán nem is hírek.

Az alábbi két hír jelentőségét elsősorban abban látom, hogy egy érdekes képet adnak a kezünkbe napjaink hírgyárairól. Nem is annyira a hírekben közölt információ a lényeges, hanem a mód, ahogyan azt nekünk tálalják.

Új házasság

Azt, hogy a hír mennyire közügy vagy éppen magánügy, szerintem eleve eldönti az, hogy a nyilvánosság részére be lett jelentve. Igaz, a hírben szerepet kapott az, hogy a közleményben nyilvánosságra hozott majdani (októberi) esküvő egy magánjellegű, nem nyilvános esemény lesz. A bejelentésben lévő logikátlanság, miszerint az egész magánügy, de azért előre bejelentik a nyilvánosságnak, másnak is feltűnt, de valami értelme biztosan van.

A hír lényege a házasulandók személye. A leendőbeli feleség Francesca (1958), Károly főherceg gyermekeinek az anyja. A leendőbeli férj Markus Reymann (1976), akit talán túlzás ismert színésznek nevezni, de volt pár filmes próbálkozása (és a maguk kategóriájában nem is voltak rosszak). Mostanság azért nem láthattuk őt képernyőn, mert Francesca intézményeiben társigazgatóként dolgozik.

A hírben, miszerint két ember házasságra lép egymással, nincs különösebb érdekesség. Ahol a hír részletesebben taglalva volt, ott elővették a régi híreket, mely szerint a félig magyar származású Francesca azért nem lehetett még csak jelölt sem a Műcsarnok élére, mert nem beszélt magyarul. Sőt, még szakképzetlennek is nevezték, ami önmagában a vicc kategóriája, hiszen a világ egyik legsikeresebb múzeumi intézményrendszerét szervezte meg. Ennek a ténynek viszont a szigorúan jogkövető magyar döntéshozóknál nem volt meggyőző ereje.

Tudom, hogy nem illik szóvá tenni ilyesmit, de ha már egyszer próbáltak valami többletet kihozni a hírből, azért lett volna a magyar közélet szempontjából egy érdekesség. Senki nem gondol olyasmit, hogy Francesca ne lehetne magyar állampolgár, de amint azt többen is tudjuk, nyelvismeret nélkül ez nehezen megy. A törvény biztosítja ezt a kedvezményt, de csak különleges esetekben, melyet a belügyminiszter ad meg. Annak idején még téma volt, hogy az ő esetében mi is volt ez a különös szempont, de válaszok nem születtek. Pedig ez nem független a feltételezett alkalmatlanságától!

Ahogyan az 2013-ban kiderült, Francesca nem a házassága miatt kapott magyar állampolgárságot
(a kép forrása: Racinglinehu)

A meg nem erősített hírek szerint ugyanis nem azért kapott kedvezményes állampolgárságot, mert Habsburg Károly feleség lett. Ez később egy nem ilyen témában készített interjúból ki is derült, de akkoriban erre nem válaszoltak a megkérdezett minisztériumi emberek.

Az a hír járt annak idején körbe, hogy a hivatalosan leírt ok állítólag éppen a kiemelkedő szakértelme volt. Más kérdés, hogy ez mennyire volt valós ok, de azt mindenki egyöntetűen állította, hogy összefüggésben állt a műkincsekhez kötődő tevékenységével. Ma még ez nem látszódik, de a kérdésnek van aktualitása. 

Új nagyköveti megbízás

A másik hír Habsburg György (1964) új megbízása. Egy ideje ő Magyarország nagykövete Franciaországban és Monacóban. Ez most változni fog, mert az új megbízása Spanyolország lesz. Magát a hírt és a kommentárjait ctrl+c és ctrl+v módszerrel le is közölték mindenhol, aztán nem nagyon mélyültek el benne.

Amint arról többször volt szó, Habsburg György tekinthető egy profi nagykövetnek, így az állomáshelye megváltozásában nincs semmi rendkívüli. A spanyol híroldalak mégis másképp gondolták ezt, ezért elkezdtek a kinevezés mélyére ásni. Bár nem erőltették meg magukat az alapos bizonyítással, azt közölték, hogy György mindhárom gyermeke ott tanul, sőt, szerintük a Benidorm nevű városban (ez a Földközi-tenger New Yorkja) még családi házat is vásárolt. Nem tudni, hogy ezen állítólagos tények mennyire vannak összefüggésben az alaphírrel, ők azért ezt fontosnak tartották lehozni.

Sőt még azt is elhintették, hogy José Manuel Albares (1972) kérte a magyar külügytől az áthelyezést, akit most spanyol külügyminiszterként ismerünk, de előtte franciaországi és monacói nagykövet volt, ahogyan György is. Amennyiben valóban volt ilyen kérés, az feltételezhetően nem hivatalos levél formájában érkezett a magyar külügyhöz, tehát érdekes lenne megismerni a szerkesztőségek forrásait. 

Ami miatt érdekes látleletet emlegettem a bejegyzés elején, az a hír kezelése. A magyar szerkesztőségek, függetlenül a politikai elkötelezettségüktől, szinte teljes egészében leközölték a hivatalos közleményt. Ezt már sok-sok éve megszoktuk, valahogy mindig ez történik, amit rendszeresen meg is szoktam bírálni. Ilyen módon szerintem nincs értelme hírt készíteni, hiszen ilyenkor a közlemény kiadója állítja elő az alaptörténetet, mely már önmagában sántíthat, nem beszélve a hírben közölt információ egyéb jellemzőiről.

A napokban láttam egy olyan egykori kormányzati szóvivő leendő újságíróknak tartott előadását, amelyben éppen ezt a magatartást bírálta. Annak idején egyébként ő még harcolt az újságírókkal, amiért nem elégedettek meg a hivatalos sajtóközleményekkel. Most, hogy már nyugdíjas lett, több meglepő dolgot is közölt, de a felvétel nem nyilvános, így nem idézhető.

Amolyan végső összegzésként és útravalóként felidézte a szállóigévé vált kijelentést, amit régebben tagadott:

A hír az, amit el akarnak titkolni, a többi csak reklám.

A spanyol hírgyárosok érdeme, hogy amikor megjelent a közlemény, akkor minden egyes elemének megpróbáltak a mélyére ásni. A magyar hírszerkesztőségek erre miért nem éreznek késztetést? Miért csak kivágnak és beillesztenek?