Miért vallottak kudarcot a következő pápával kapcsolatos jóslatok?

A monarchikus hírek világában nagyon fontos események történtek, melyek közül mindegyik szóba fog kerülni a következő napokban, de a pápával kapcsolatos előrejelzések kudarcával szerintem érdemes külön foglalkozni. Most nem Szent Malakiás jóslataira gondolok, hiszen annak még a döntés előtt 3 részt is szenteltem. Azokra az elemzésekre gondolok, amelyek pontosságában nem nagyon kételkedtek.

A konklávé első napján már biztosnak gondolták Erdő Péter pápaságát
(a kép forrása: Italy start)

Elsőnek felidézném, hogyan jött ki Erdő Péter, mint valószínű végeredmény. A válasz nagyon egyszerű, mert évek óta a nyilvánosság előtt van egy alapvető oldal, mely a CCR rövidítésre hallgat. Ők minden egyes bíborosról egy nagyon részletes profilt készítettek, amely alapján a valószínűsített álláspontját feltérképezték. Nem egyedül ez az ilyen jellegű oldal létezik, de ez nyilvános és korlátozás nélkül elérhető.

A listából még nem jött ki egyértelműen Erdő Péter győzelme, de felfedezték a törésvonalakat és ebből kiszámolhatóvá vált, hogy Parolin bíborosnak nem lesz meg a szükséges arányú többsége. Ebből következett, hogy akkor Erdő Péter marad megoldásnak. A konklávé szavazásairól még nem tudunk semmit, de az innen-onnan kiszivárgott hírek megerősítették, hogy ez a kalkuláció alapjában helyes volt. Akkor mit nem vettek észre az egymástól függetlenül dolgozó csoportok?

A fő hibák

Két súlyos hibát követtek el. Először is, rossz irányba bővítették a megválaszthatók körét. A második hibájuk volt, hogy nagyon rosszul becsülték meg Ferenc pápa ténykedéseinek a megítélését. Ez a kettő már önmagában elég volt arra, hogy a csoportok iránytűje rossz irányba mutasson.

Nagyon sokat beszéltek arról, hogy a 80 éves vagy idősebb bíborosok nem szavazhatnak, de megválaszthatók pápának. A bíborosokról készített elemzések azt jelezték, hogy a szokásokat áthágó döntés fog születni. Ezt a kettőt sokan összekapcsolták és noha földrajzi szempontból jó helyen keresték a következő pápát, a személyt illetően tévedtek.

Az is tény, hogy tavaly novemberben a Rómában értekező püspökök körében, már Robert Prevost (1955) úgy került szóba, mint akiből 2025-ben pápa lesz. A püspökök véleményét minden elemzői csoport figyelmen kívül hagyta, hiszen (gondolták) egy püspök az nem tudhat sok mindent. Most ismét megerősítést nyert, hogy hibás volt ez az elképzelés. Ez azért súlyos hiba, mert nem először nyertek igazolást a tőlük származó hírek.

Tőlük függetlenül is észlelni kellett volna, hogy Robert Prevost nagyon gyorsan lépegetett felfele az egyházi ranglétrán. Én is segítettem az egyik ilyen csoport munkáját ez év februárjában, ráadásul én is amellett szavaztam, hogy képtelenség a megválasztása. A szavazásra azért került sor, mert az első számolás magasan az ő megválasztásának az esélyét hozta ki. Amint kivettük a nevét, hiszen ő egy nagyon új bíboros, már Erdő Péter lett az esélyes, mint olyan személy, aki Parolin bíboros helyett lehet a mindenkinek elfogadható megoldás.

Egyébként a CCR is hasonlóan gondolkodott. A pápává választott bíborosról ezt írták a profiljában:

[...] túl fiatalnak és túl frissen kinevezett bíborosnak tartják ahhoz, hogy [...] bármilyen jelentős esélye legyen a megválasztására. A szexuális zaklatással kapcsolatos folyamatos kérdések is beárnyékolják a kilátásait.

A második hiba abban állt, hogy mindenki egy konzervatív ellensúlyozásra számított. A bíborosok megnyilatkozásait elemzők ebben nagyon elszámolták magukat. Voltak ugyan jelentős számú kritikus megnyilatkozások, de észlelni kellett volna, hogy egy jelentős tábor a Ferenc pápa által elkezdett folyamatok folytatását kívánta. Sőt, éppen azt hiányolták, hogy az elhunyt pápa csak elindította a folyamatokat, de azokat nem merte kiteljesíteni.

A magyarázatok szerint sok tekintetben kritikus ponthoz érkezett a katolikus vallásszervezet. Olyan hatalmas az emberhiány, mind a szolgálattevők, mind a laikusok körében, hogy nem lehet tovább a társadalmi elit nézeteit képviselni, hanem azokhoz kell szólni, ahol a többség van - legalábbis ezt mondják ezek a magyarázatok. Ezek pedig a kisemmizett, elszegényedett, anyagi szempontból egyre reménytelenebb emberek, akik az elitrétegek világnézeteivel szemben állnak. A Ferenc pápával szembeni kritika ezért az volt, hogy a reformok ügyében elindult ezen rétegek közé, de valahol útközben megállt.

Itt érdemes felidézni a CCR összefoglalását Erdő Péterről:

[...] a magyar bíborost Péter utódjának rendkívül alkalmas jelöltjeként tartotta számon, különösen alkalmasnak arra, hogy Ferenc pápaságát követően helyreállítsa a jog uralmát a Vatikánban.

Az idézet azt sugallja, hogy a bíborosok többsége szerint is a néhai pápa felfordulást és káoszt okozott, amin úrrá kell lenni. Ehhez képest a helyzet éppen az volt, hogy a rendezést ugyan kívánatosnak tartották, csak éppen a másik irányba. Ők nem vissza akartak fordulni ezen a képzeletbeli úton, hanem végig szerettek volna menni rajta.

Utólag átnézve a bíborosokról készített profilokat, már látható a probléma egyik fő oka is, amiért ez az egész jelenség észrevétlen maradt. Ferenc pápa 2024 decemberében, 2023 szeptemberében és 2022 augusztusában 52 új bíborost nevezett ki. Róluk hiába volt kéznél rengeteg információ, a kiértékelés nem tudott időben olyan mélységben elkészülni, hogy Ferenc pápa megítélését pontosan ki tudják belőle számolni. Ebben az esetben a döntnökök közel 40 százalékáról van szó, ami túl nagy bizonytalanságot jelentet.

A vélt valóság és a feltételezett jövő

Korábban említésre került, hogy három tábort véltek felfedezni ezek az elemzések a bíborosok között. Az egyik nagy tábort a konzervatív kiegyensúlyozókként azonosították, akiknek a létszámát 60 köré becsülték. Ez a létszám úgy tűnik, hogy inkább a 33 főhöz volt közelebb. A Ferenc pápát támogatók számát 40 főre becsülték, ehhez képest ma már 55 személlyel számolnak. A még radikálisabb fordulatot óhajtó harmadik oldalt 35 fő körülire hozták ki, miközben inkább a 45 tűnt volna helyes létszámnak. A fentiek alapján kimondható, hogy nagyjából 52 esetben volt tévedés, ami "véletlenül" megegyezik az új bíborosok létszámával.

A CCR eljárása egyébként ugyanaz volt, amit a többi műhely is alkalmazott. Ez nagyjából azt jelentette, hogy választottak 10 fontos kérdést, melyekben a bíborosok véleményét megtudták. Ezek minden esetben publikált megnyilatkozásokból származtak. A 10 témában a bíborosok álláspontját négy címkével minősítették. Alapvetően a "támogatja" vagy "ellenzi" címkével dolgoztak, illetve a "középen áll" és az "ismeretlen" címkéket is alkalmazták ott, ahol inkább ezek pontosabbnak bizonyultak. Mások több szemponttal dolgoztak, de a kapott végeredmény mindenhol nagyon hasonló lett.

Ez a módszer elsőre jól néz ki, de éppen Erdő Péter esetében látszik a gyengesége. Nála 6 témakörben kellett az "ismeretlen" címkét alkalmazni, 3 esetében ellenző, 1 esetben pedig a középen álló volt. Vagyis a tíz értékelési szempontból hatnál nem tudták őt hova helyezni, holott az egyik legrégebb óta szolgáló bíborosról beszélünk. A megválasztott pápánál egyébként szintén 6 témakörben ismeretlen volt az álláspontja, 3 esetben ellenzőnek minősítették, egynél pedig középre helyezték. 

Amennyiben a kitalált rendszer elméletben jól minősít, de a valóság mérlegén 60 százalékban "mérésképtelen", akkor ott újra kell gondolni az egészet. Azt újra le kell írjam, hogy a CCR tisztességes volt, mert mindent ingyen elérhetővé tett bárkinek, tehát az észrevétel nem őket célozza, hanem azt, ahogyan általában eddig gondolkodtunk az utódlással kapcsolatos prognózisról.

Egyébként ekkora nagy bizonytalanság mellett még az a csoda, hogy Parolin sikertelenségét, e miatt Erdő Péter kiemelkedő szerepét, valamint a törésvonalakat ennyire pontosan előre tudták jelezni. Ez pedig azért sikerülhetett, mert a rendszerben látható bizonytalanságokat mindenki próbálta lecsökkenteni. Elsődlegesen mindenki kizárta az újnak számító bíborosokat, valamint a bíborosokat besoroló szempontok számát csökkentették le, de nagyon radikálisan. Tudtommal több helyen is 3 témakör maradt meg, ami a végén valahogy mégis egy pontosabbnak bizonyuló prognózist hozott.

Az új bíborosok kizárása súlyos hiba volt, amit egyébként éppen a CCR érzékelt. Ők e miatt azt a megoldást választották, hogy két prognózissal álltak elő. Az elsődlegesben 4 fő esélyes nevét jelentették meg (Erdő Pétert fő esélyesként), mellettük további 8 nevet is közöltek. A másodlagosban viszont 22 név szerepelt, ahol a tényleges utód is helyet kapott. Mondhatni, hogy a legszélesebb körben "jó" volt az előrejelzésük, de azért ezt nehéz sikernek eladni.

Amit szinte minden műhely pontosan tudott jelezni az a következő:

• második napon lesz döntés;
• az új pápa nem olasz lesz;
• a születési dátuma az 1950-es évek közepére fog esni.

Azok a kiegészítések is érdekesek, melyekről ma már senki nem beszél, mert lecsökkent a téma iránt az érdeklődés. Vagyis az új pápa várhatóan 15 évig fog a posztján maradni, a vatikáni politika fókuszából pedig ki fog kerülni Európa. Ugyanígy előre jelezték, hogy a visszafogott monarchia megmarad, tehát nem lesz használatban a tiara semmilyen módon, még a pápa címerében sem.

Hosszabb távon azt sem tartják kizártnak, hogy a pápai intézmények új helyszínre költöznek. E miatt a Vatikán, mint állam, önálóbb lesz és megjelenik a hírekben városállamként is. A következő pár évben majd ennek a kezdeti lépéseit láthatjuk, maga a költözés legfeljebb még csupán kósza ötletként kerülhet elő.

Amit lényegesnek tartanak, hogy a jövőben hasonló lehet a helyzet, mint ami Monacóban alakult ki. Ott van az államnak egy hivatalos politikai álláspontja, melynek a részét alkotja a római katolikus hit kiemelt szerepe. Ennek ellenére a katolikus hit nagyjából egy állami politikával radikálisan szembehelyezkedő szerepet foglalt el. Az ilyesféle konfliktusok szerintük jellemzővé fognak válni, legalábbis Európában.

Mivel úgy tűnik, hogy ebben a témában jelenleg nincs több, ezért a következő bejegyzésekben három olyan dinasztia hírei lesznek megvizsgálva, akiknek nincs trónjuk. Azért írom csak le előre, mert többen is írtak miattuk. Tehát a román királyi családról, az egyik szász dinasztiáról és a Habsburgokról szóló hírekre lesz egy-egy rövid kitérő.