A "király nélküli köztársaság" uralkodójának egy újabb politikai alakításáról.

A román királyi családról már jó pár alkalommal volt szó a blog oldalain. A mostanában történtek ismét indokolttá teszik, hogy szóba kerüljenek.

Amint az talán a blog látogatóinak ismerős, a román királyi család erősen megosztott. A királyi családnak a román állam által elismert feje Margit hercegnő (1949), aki az utolsó trónon ült román királynak, Mihály királynak (1921-2017) a legidősebb lánya. Elméletileg Miklós herceg (1985) lett volna az örökös, de a volt király kizárta az öröklési sorból a magánélete miatt.

Margit hercegnőnek ezek után csak egy kihívója maradt, akit Pál herceg (1949) néven ismernek. Vele szemben a román hatóságokat vetette be a dinasztia, így nemzetközi elfogatóparancsot is kiadtak ellene. Annak ellenére, hogy Franciaország elutasította 2023 novemberében a kiadatást, mivel politikai bosszúnak minősítette az ügyet, a napokban ismét őrizetbe vették. Erre való tekintettel Margit hercegnő már évek óta zavartalanul jelenhet meg úgy, mint aki a királyi hatalmat képviseli egy köztársaságban.

A megfogalmazás nem túlzó. Palotája van, trónteremmel, a nagykövetek és a közhivatalt vállalók lejelentkeznek nála, állami apanázst kap és így tovább. Margit hercegnő egy köztársaságban tölt be uralkodói tisztséget, de hangsúlyozottan nem királyként, hanem hercegnőként "a korona őrzője". Ebben a minőségben rengeteg ténykedésében a "királyi" jelzőt használja, ami ellen a politika nem tiltakozik.

Azt, hogy mennyire nem súlytalan szereplő, egy pár nappal ezelőtti kép bizonyítja, amely a román államfő beiktatásán készült. Az értelmezésére nem vállalkoznék, mert biztos nagyon sokan nálam ügyesebben tudják megfogalmazni:

Margit hercegnő politikai súlyát jelzi, hogy az alkotmánybírók, egyházi vezetők és a volt államfők között, kiemelt helyen volt jelen az államfő beiktatásán
(a kép forrása: Margit hercegnő honlapja)

A képen Margit hercegnővel egy sorban állók közül gondolom mindenki felismeri a két volt államfőt. A szélén Basescu (1951) áll, aki 2004 és 2014 között volt Románia államfője. Mellette Constantinescu (1939), aki 1996 és 2000 között volt Románia elnöke. Iliescu (1930) hiányzik a képről, de ő az egészségügyi állapota miatt nem volt jelen.

Margit hercegnő mellett Daniel pátriárka (1951) látható, aki a román ortodox egyház feje. Mellette Aurel Perca (1951) áll, aki Bukarest érseke. A sor másik végén Rafael Shaffer (1957) látható, akiről az öltözete alapján is ki lehet találni, hogy ő a romániai főrabbi.

Mögöttük az alkotmánybírók állnak, valamint a képen nem látszik, de jelen van az új elnök is. Az új elnök velük azonos magasságban lett elhelyezve, csak éppen középre. A lábaik előtt pedig a képviselők és a szenátorok, akiket a választók delegáltak a két ház egyikébe. Amennyiben valaki kételkedne abban, hogy mennyire voltak ők kiemelt helyen, nézze meg az alábbi képet:

A fenti képen álló 6 ember kiemelt helyet kapott a román államfő beiktatásán
(a kép forrása: Margit hercegnő honlapja)

Amennyiben valaki más tudósítások képeit is megnézi, akkor jól láthatja, hogy a fenti képek nem ügyesen vannak fényképezve, hanem valóban kiemelt helyet kapott az ünnepélyes eskütételen a hercegnő. Lehet azon vitatkozni, hogy ez a hatalmi erősorrendben mit jelent pontosan, de azt hiszem jó pár köztársaságban élő királyi család feje szívesen cserélne vele.

Talán minden hírolvasó tudja, hogy Nicusor Dan (1969) megválasztása nem volt egy sima ügy. A fő kihívója ugyanis George Simion (1986) volt, aki sok olyan célt képviselt, mely Margit hercegnőnek a politikai programjához sok helyen nagyon is jól illeszkedik.

Simion például támogatja a monarchia visszaállítását. Magyar szempontból az álláspontja nagyon rímel arra, amit Margit hercegnő is képvisel, ami finoman ugyan, de magyarellenes. Igaz, ebben a kérdésben Simion megenyhült, legalábbis a pártja honlapjáról már eltűnt a direkt utalás a Tiszántúl elcsatolására. Ahogyan az a centenáriumi események idején említésre került, a királyi családtól sem áll távol az a gondolat, miszerint Románia valódi határai a tengertől a Tisza vonaláig terjednek.

Az aktív választók közel felének egy másik érzékeny kérdés okozott problémát Simion politikájában. Különböző módokon kifejtették, hogy ő az oroszok embere. Ezzel kapcsolatban a román politikában elég komoly krízis volt, amit gondolom a hírolvasó látogatók ismernek. Margit hercegnő határozottan oroszellenes, többször is elutasította az oroszok mindenféle beavatkozását a román ügyekbe. Ebből eredően neki el kellett volna utasítania Simiont és a politikáját, hiszen azt indirekt módon már megtette korábban.

Vajon mit reagált Margit hercegnő, amíg a román állam lakói (vagyis a fele) háborogtak Simion győzelmi esélyei miatt? Utólag, tehát a végeredmény ismeretében adott ki nyilatkozatot. A nyilatkozata első mondata ez:

Nem a Román Korona feladata, hogy politikai kérdésekben véleményt nyilvánítson.

Amint az már korábban többször is szóba került, Margit hercegnő félreérti az államfő pártsemlegességét. Amíg az apja nem félt morális ítéleteket hozni, sőt, ezt a királyi múltjából eredő kötelezettségének tekintette, addig Margit hercegnő biztonsági játékot játszik. Érdekes módon egészen addig lehalkította az oroszellenes megnyilatkozásait, ameddig ki nem derült az új államfő személye.

Ez a fajta elvtelen lavírozás önmagában egy veszélyes politika. Jelzi ezt az is, hogy Margit hercegnő népszerűsége fokozatosan csökken. Két éve már csupán 32 százalékon állt, ami mellé társult a monarchia 66 százalékos elutasítása. Ehhez képest 2016-ban még a 40 százalék közelében volt a népszerűsége, a monarchia szimpatizánsai pedig közel 50 százalékra lettek kimérve.

Nagyon sok más jel is azt üzeni, hogy a királyi család és az általuk képviselt ügy rosszul áll. Egy ilyen helyzetben normális reakció lenne a változtatás. Fel lehetne hozni példákat amikor ezt hasonló sorsú családok meglépték (többször esett szó a Savoyai-dinasztiáról, de a spanyol monarchiában is akadt rá példa, valamint néhány szász dinasztiában is). Ilyenkor a dinasztia élén álló személy vissza szokott lépni, a feladatait pedig átveszi az utódja.

Miklós herceg mind belföldön, mind nemzetközileg is komoly riválisa Margit hercegnőnek
(a kép forrása: Miklós herceg FB-oldala)

A román királyi családban azonban nagy valószínűséggel nem fogunk ilyet látni. Margit hercegnő ugyanis nem nevelte ki az utódját. Annak idején Mihály király gondolt erre, legalábbis amint alkalma nyílt rá. Hivatalosan ugyan létezik egy trónöröklési sor, abban garantálva is van a királyi család jövője, de van vele egy súlyos probléma.

Tömören a lényeg az, hogy a trónöröklési sorban megjelölt családtagok vonakodnak átvenni a királyi család vezetését. Némelyikük még rávehető bizonyos szereplésekre, de sok jel utal arra, hogy ez csak és kizárólag Margit hercegnő unszolására történik.

Így jött képbe az ötödik helyen álló Mária (1964), aki Margit legfiatalabb testvére. Őt 2015-ben Margit hercegnő a helyettesének is megtette, jelezve ezzel azt is, hogy amennyiben a többi családtag vonakodna a királyi dinasztia vezető szerepét átvenni, akkor Mária közbe fog lépni. A probléma viszont az, hogy Margit neki sem engedett teret ahhoz, hogy ismert és kedvelt személy lehessen. Miklós herceg a mai napig járja az országot, beszélget, előadásokat tart, segít, ráadásul magát a család legitim fejének tartja. Ezért a közvélemény jól tudja ki Miklós herceg, de Mária hercegnő szinte teljesen ismeretlen maradt.

Amíg korábban azt gondoltam, hogy Romániában van esélye a királyság helyreállításának, ma már ezt nem gondolom így. Annak idején a monarchia támogatottsága 50 százalék felett is állt, ma már 2/3 részben elutasítják a választók. Igaz, hogy a háttérből eltűnt a magyar támogatás, de ebben a folyamatban nagyon erősen benne van Margit hercegnőnek a most felvillantott politikai magatartása is.