Pár utólagos gondolat a szicíliai "király" magyarországi látogatásáról. 

A magyar államfő és a magyar honvédelmi miniszter is monarchista kitüntetést kapott.

A spanyol monarchia 3-4 évtizeddel ezelőtt az iskolapéldája volt annak, hogy egy megosztott társadalom jól működhet királyságként. Ez az érv azonban mára a visszájára fordult. Erről lesz szó az alábbi bejegyzésben.

Éppen 100 évvel ezelőtt egy olyan esemény zajlott, amelyik a történelemkönyvek néhány sorát készítette elő. IV. Károly éppen hosszú vonatúton volt, hogy elfoglalja a magyar trónt. 

A pármai Bourbonok ugyan az uralkodói trónjaikat sorra elvesztették, de a királyi címeiket sikeresen megerősítették. Hogyan lehetséges ez?

Miért nem alakult ki Sisihez hasonló kultusz az utolsó magyar királyné körül?

Vajon milyen sorsa lett az utolsó magyar királyi pár gyermekeinek és azok leszármazottainak? Ha valaki nem trónörökösnek születik, akkor hat-e a XXI. századi életére az, hogy a 100 éve élt nagyszülei, dédszülei vagy ükszülei uralkodók voltak? 

Amióta az első bejegyzés megjelent a helyreállításra esélyes monarchiákról, sorozatosan kapom az üzeneteket, hogy vajon mikor lesz bejegyzés arról az országról, ahol valóban a legnagyobb esély van a monarchia helyreállítására? Ez ma történik meg. A mai téma: a spanyol monarchia.

Ha a monarchia helyreállításra legesélyesebb nyugati országról esik szó, akkor sokan példaként emlegetik Franciaországot. Állítólag Franciaország azon országok egyike, ahol a legnagyobb a királyságot pártolók aránya. Mégsem hallunk a jelentős befolyást szerző, a királyságot pártoló francia politikai…

Képvisel-e bármilyen értéket egy olyan királyi cím, amelyik mögött már nincs állam? Ha azt gondolnánk, hogy értéktelen, akkor vajon milyen okok miatt harcolnak érte olyanok, akik nélküle is lennének valakik?