A válasz rövid: azért nem kapta meg a királyi koronát, mert él.

Több híroldal is azzal állt elő, hogy a dániai trónváltás során azért nem történt koronázás, mert a koronázás vallási szertartás. Ez az állítás nem állja meg a helyét, ezért arra gondoltam, hogy ideje lenne átnézni a királyi beiktatást és a korona viszonyát.

Dániának van hivatalos királyi koronája. Sőt, nem is egy korona létezik, hanem három! A hivatalos korona V. Keresztély királytól (1646-1699) ered, aki 1670 és 1699 között volt Dánia királya. E mellett létezik egy másik korona, amelyet IV. Keresztély (1577-1648) koronájaként hívnak. Ő 1588 és 1648 között volt Dánia királya, valamint V. Keresztély nagyapja. A harmadik korona pedig a legfiatalabb, a neve: "királyné koronája".

IV, Keresztély koronája

IV. Keresztélyről már esett szó akkor, amikor a volt dán királynő lemondása volt a téma. Ő volt sokáig az, aki a leghosszabb ideig uralkodott Dániában, II. Margit az ő uralkodási rekordját döntötte meg. IV. Keresztély a dán történelemben egyébként is jelentős személy, nagyon sok minden fűződik a nevéhez. A magyar történelemben talán Mátyás királyt lehetne hozzá hasonlítani, de az uralkodásának az akkori és a későbbi pozitív hatása nagyságrendekkel nagyobb.

IV, Keresztély annyiban továbbra is rekorder, hogy már 11 éves korában, tehát 1588-ban lett király, így 60 évig volt jogi szempontból Dánia uralkodója. Mivel kiskorú volt, ezért egy kormányzóság működött mellette (vagyis helyette). Amikor 1596-ban, tehát 19 éves korában, elismerték nagykorúnak, előkészültek a koronázásra. Erre az alkalomra készült számára egy korona.

Évekig kutattam a választ arra, hogy mi történt a IV. Keresztély koronázása előtti koronákkal, de nem sikerült választ találnom. Feltételezéseket hallottam, de mivel azok csak ötletelések, ezért nem sokat érnek. A királyok ábrázolásán annyi látszik, hogy a koronáik nem azonosak. Nekem a különböző szövegeket olvasva úgy tűnt, mintha a IV. Keresztélynek készített koronát állandó koronának szánták volna, a többi pedig nem volt ilyen.

Ez a korona 2,895 kg, rengeteg szimbólummal van ellátva. Ezek utalnak a király erényeire, önfeláldozására és természetesen az általa uralt területekre is. Ahogyan látható, az arany a domináns szín. Abban a korban a zárt korona volt a szokás, de ez mégis nyitottra lett elkészítve. Ennek az oka az, hogy a skandináv királyok koronája nyitott korona volt, IV. Keresztély pedig egész Skandinávia urának tekintette magát.

IV. Keresztély koronája
(a kép forrása: Királyi Gyűjtemény)

A nyitott koronáknak van egy másik állítólagos jelentése is, amelyik általánosságban nem teljesen igaz, de említeni az érdemes. A nyitott koronákat általában (tehát nem mindig) olyan uralkodók használják, akiket választanak. IV. Keresztély ilyen jellegű királynak fogható fel, bár a norvég trón sokkal inkább öröklöttnek minősíthető, mintsem választottnak. Mindenesetre a nyitott korona azt is jelezhette, hogy a skandináv népek képviselői által kiválasztott király a viselője.

Amikor a királynak nem volt pénze, akkor a koronát zálogba adta, ezért a fiának vissza kellett vásárolnia a koronázásához. Akkor ideiglenesen át is alakította zártra, hogy modern jellege legyen. Az unoka, aki nem más, mint V. Keresztély, visszaállította az eredeti nyitott formáját és elrendelte a mai helyen való őrzését.

A hivatalos korona

V. Keresztély előtti időkig Dánia királyait a nemesek választották. Általában mindig a volt király örökösét választották meg, hogy az összes skandináv trónt megörökölhesse, de V. Keresztély apja leállította ezt a rendszert. Ő vezette be azt, hogy a dán trón is örökletes legyen. Így történt, hogy V. Keresztélyt már nem választották meg királynak, ezért nem a királyválasztó nemesek helyezték a fejére a koronát.

Az új rendszerben a király önmaga helyezte a fejére a koronát, a koronázás során pedig egy vallási szertartás keretében felkenték. Noha Dánia protestáns állam, a királyt tulajdonképpen ezzel az erősen katolikus jellegű rituáléval istenivé minősítették. A szertartás alapja a bibliai Salamon király volt, akit egy bibliai recept alapján készített szent olajjal kentek fel. Több elemében is ezt másolta le a dán felkenés rituáléja. 

V. Keresztély direkt ezért rendelt egy sokkal elegánsabb koronát, amely már eleve zártnak készült, a fény hatására csillogott, valamint nagyon hasonlított a császári koronákra. Ez a korona az 1671-es koronázásra készült el. A súlya 2,08 kg. A csúcson lévő kereszt annak a jelképe, hogy a király felett csak a Teremtő áll, mindenki más tehát a királynak az alávetettje.

Dánia hivatalos királyi koronája
(a kép forrása: Dánia királyi gyűjteménye)

Ez a korona egy abszolutista hatalmi jelkép. Ebből következik, hogy amikor Dánia alkotmányos királysággá alakult át, akkor a korona és a felkenés kimaradt a király beiktatási szertartásából. Úgy gondolták, hogy egy ilyen erős hatalmi jelkép használata és az "istenné avatás", sehogyan nem illik össze az új állam berendezkedésével.

Az utolsó koronázást és felkenést is tartalmazó beiktatás 1840-ben történt. Amikor a soron következő királyt iktatták be, 1848-ban, akkor már ahhoz hasonló rituálé történt, amit II. Margit és X. Frigyes közötti trónváltáskor is láthattunk.

A királlyá válás pillanata

Dániában a lemondás nem ismeretlen, bár nem is szokványos. Az eddigi egyetlen lemondás III. Erikhez kötődik, aki 1146-ban egy kolostorba költözött, mivel súlyos beteg volt. Amikor 1953-ban törvényt hoztak a trónöröklésről (ma is ez a hatályos), akkor abban szerepelt a lemondás lehetősége. Úgyhogy azok a hírek, mely szerint példátlan eseményről volt szó, nem teljesen igazak.

A lemondás aktusa egy papír aláírásával történt meg, melyben az uralkodó tulajdonképpen nyugdíjba küldte saját magát. Ez az úgynevezett államtanácsi ülésen történt meg, ami egy olyan kormányülés, ahol a király is jelen van (egész pontosan a király, a koronaherceg vagy az őket helyettesítő ideiglenes kormányzó).

A trónváltás pillanata az aláírás volt
(a kép forrása: Dánia királyi háza)

Abban a pillanatban, amikor a királynő aláírta a lemondását, azonnal az utódja lett Dánia új királya. Amikor az éppen lemondó királynő felállt a székéből, akkor elsőként nevezte meg az utódját királynak. Ezzel a kijelentéssel a régi uralkodó azt fejezte ki, hogy már nem ő a király, egyben elismerte az utódját a királyi minőségében.

Az is jól látszik a lenti képen, hogy a trónváltás pillanatában két szék üresedett meg. Az egyik az uralkodóé, a másik a koronahercegé.

Az új királyt először az elődje nevezte királynak
(a kép forrása: Dánia királyi háza)

II. Margit írásban és szóban is átadta a trónt, majd egy újabb fontos pillanat következett, amit a harmadik kép mutat. Az interneten a lenti képet úgy kommentálták, hogy a volt királynő vissza sem nézett. A jelenetnek biztosan előre egyeztetett részlete volt ez is, de a lényeg az előbbi két üres szék. Miközben mindenki állva maradt, a két üres széket elfoglalták. Ez is jelezte, hogy az új király és új trónörökös elfoglalta a helyét. Ez a beiktatásnak egy fontos része volt. Tulajdonképpen II. Margit felállt a trónról, a fia pedig elfoglalta a megüresedett trónt.

Ettől a pillanattól kezdve nincs olyan európai monarchia, amelynek élén egy nő állna
(a kép forrása: people.com)

Természetesen az államtanácsi iroda nem a trónterem, de nem is a trónteremben történt a trónváltás. Ezért mondhatni azt is, hogy voltaképpen de facto ez az iroda volt töltötte be a trónterem funkcióját, a királyi trónét pedig az államtanácsi asztal asztalfőjénél lévő szék. A fenti képsor tehát nem más, mint a koronázást helyettesítő beiktatás.

Amikor a miniszterelnök kikiáltja az új királyt, az is része a trónváltásnak, de nem ettől és nem ekkor lesz az addigi koronahercegből uralkodó
(a kép forrása: Királyi Gyűjtemény)

A korona használata azonban nem tűnt el Dánia királyi szokásai közül, csak éppen új értelmet kapott, egy másik helyzetben. A dán jog szerint Dánia uralkodója nem választhat szabadon vallást, ő kötelezően a dán protestáns vallás tagja, vagyis keresztény ember. A korona az újszövetségi iratokban úgy jelenik meg, mint amit a hívők a földi életük végén nyernek el. Ez az idea jelenik meg az elhunyt dán királyoknál.

Akkor "kapják meg" a királyi koronát, amikor meghalnak és felravatalozzák őket. Olyankor a ravatalhoz helyezik, jelezve azt, hogy az elhunyt teljesítette a küldetését. Ezzel tulajdonképpen átmentették a királlyá való felkenés eszméjét is, csak azt nem az uralkodásuk elején, hanem a végén "ünneplik" meg. Olyan ez, mint a repülőgépnél, hogy nem a felszállásban gyönyörködnek, hanem a szerencsés megérkezést, a leszállást ünneplik.

A királyné koronája

Ha valaki felkeresi a dán koronát, akkor láthat mellette egy másik koronát, ami nagyon hasonlít a hivatalos koronához. Ez a másik, apróbb korona az, amit a királyné koronájaként hívnak.

Ez a korona 1731-ben készült, V. Keresztély unokája idejében. V. Keresztély unokája VI. Keresztély (1699-1746), aki 1730 és 1746 között volt Dánia királya. A két Keresztély nevű király között egy Frigyes (a IV.), akinek a házassági viszonyait botrányosnak tartották. Ebben most az a fontos, hogy VI. Keresztély szinte gyűlölte az utolsó mostoháját. Amikor VI. Keresztély megörökölte a trónt, a mostohája még életben volt, de szigorú korlátokat szabott meg a részére.

Nem meglepő módon VI. Keresztély felesége, az új királyné sem szerette az anyósát, ezért az 1731-re megszervezett koronázásra rendelt egy új koronát. Ez a korona a "királyné koronája", ami a királyi korona szerényebb utánzata.

A királyné koronája
(a kép forrása: Dánia királyi gyűjteménye)

Azt feltételezik, hogy a korábbi királynéi korona egy-egy részét felhasználták a készítésekor. Hiányoznak róla a zafírból készített kövek, amivel feltehetően azt akarták megmutatni, hogy ez nem az uralkodói korona, de minden másban szinte a másolata. Ez a megkülönböztetés azért volt lényeges, mert amióta a hivatalos korona létezik, az önmagában az államhatalom jelképe, ezért nem lehetett elkészíteni annak a tökéletes utánzatát.

Dániában a királyi koronának, mint jelképnek a használata rugalmasan, de szigorúan van szabályozva. A királyi udvar az engedélyeket mindenféle sorszámmal ellátott bejelentés nélkül adja ki. Például a mostani trónváltás alkalmával kiadtak egy közleményt, hogy bármelyik terméken fel lehet használni, amely aznap készült és máskor nem kerül eladásra. Egyébként csak állami hivatalok vagy a király személyének a megjelölésére lehetséges használni.

Ami még érdekes az, hogy a dán királyi jelképek között van jogar, országalma és kard, ahogyan más királyi udvarokban is az lenni szokott egész Európában. Van azonban egy egyedi jelkép, ami nem terjedt el, ez pedig a koronázási szőnyeg. Ez az a szőnyeg, amire a királyi trónt helyezték el a felkenési szertartás ideje alatt.

A legfontosabb királyi jelképek
(a kép forrása: Királyi Gyűjtemény)

Évente csak egyszer, húsvétkor lehet megnézni, mivel a fény hatására romlik az állaga. A valódi ok a restaurátor ismerőseim szerint nem annyira a fény, hanem a bogarak. Szerintük a legveszélyesebb egy értékes szőnyegre nézve az, ha egy bogár belefészkel, mert az tudja a legtöbb kárt okozni ezekben az értékes szőnyegekben. Egyébként egy aranyszálakat és ezüstszálakat tartalmazó perzsa szőnyeg, amelyet még 1700-ban készítettek el. Ezek a szőnyegek felújíthatók, csak mivel eléggé drága eljárásról van szó, inkább el kívánják kerülni.

Létezik még egy egyedi jelkép, ez pedig az ampulla, mely a fenti képen a két korona között látható. Ez egy díszes henger, amelyben a felkenéshez az olajat tárolták. Vannak akik kenetdoboz névvel hivatkoznak rá. Azt sehol nem találtam meg, hogy milyen összetételű volt a benne tárolt anyag. Amikor rákérdeztem, akkor ugyanolyan válaszokat kaptam, mint a IV. Keresztély előtti koronákkal kapcsolatban.

Dániának a koronaékszer kifejezést általában elkerülik akkor, amikor a királyi hatalom jelképeiről beszélnek. Ennek az oka az, hogy létezik négy olyan ékszerkészlet, amelyek valóban ékszerek (például tiarából, nyakláncból és fülbevalóból, esetleg egyéb kiegészítőkből állnak). Ezek az uralkodó és a házastársa rendelkezésére állnak, de a tulajdonosuk maga az állam. Még 1746-ból származnak, az akkori királyné (akinek a királynéi korona elkészült) hagyta a mindenkori utódjaira. Amikor a "koronaékszerek" kifejezést használják, általában erre a négy készletről beszélnek.

A valódi trón az oroszlánokkal
(a kép forrása: Dánia királyi háza)

Ha pedig a különleges királyi tárgyakról van szó, akkor a trónról és a trónt őrző oroszlánokról is említést kell tenni. V. Keresztély édesapja rendelte meg mindegyiket. A minta a bibliai Salamon király volt. Salamonnak elefántcsontból készült a trónja, ezt utánozva a dán királyé a narvál agyarából. A narvál agyarának csodás erőt tulajdonítottak, az ára az aranyhoz közelített. Salamon király trónját 12 aranyból készült oroszlán őrizte, ezért a dán király mellé is elkezdődött az oroszlánt utánzó szobrok elkészítése. Összesen három készült el, mindegyik ezüstből. A hiányzó kilencet azóta sem rendelte meg egyik uralkodó sem.

Ezek (trón és oroszlánok) a Rosenborg kastély lovagtermében vannak kiállítva, de amikor az uralkodó elhunyta után elkészül a nyilvános ravatal, akkor az oroszlánokat is oda viszik át.

Az összes itt szóba került koronázási tárgyat mind a Rosenborg kastélyban lehet megnézni.  Előre időpontot kell foglalni, mert csak úgy adnak jegyet. A teljes árú belépő 7000 és 7500 forint körül volt, de dán koronában kellett megfizetni. Ha valaki elmegy oda, akkor kissé nehéz megtalálni a koronákat.

Előszőr le kell menni egy boltíves pinceajtóhoz hasonlító lépcsőnél. Ott ki van írva, hogy "Satkammer", kisebb betűkkel pedig a "Treasury" is. A lépcsőkön lefele haladva jobbra lesz egy boltíves ajtónyílás a folyosó végén. Ha valaki szemfüles, akkor a boltív belső oldalán egy "E" betűt is fog találni. Balra lesz egy pad, majd mellette egy korlát vezet lefele egy nagyon sötét folyosóra. Az nem lezárt terület, oda be kell menni!

Ismét ki lesz írva a "Satkammer" felirat, alatta talán angolul is, valamint egy korona embléma. A páncélajtó mögötti terem közepén egy kiállítási darab eltereli a figyelmet arról, hogy a terem végében van egy újabb lépcső. Amúgy a falon is jelölve van, hogy három részes a terem. Tehát a lépcsőn le kell menni, ott lesz IV. Keresztély koronája. Ott egy újabb lépcsőn kell lemenni a valódi, a hivatalos koronáig. Mellette látható a többi koronázási tárgy is.