Mi történik Grönland körül?

Egyből a közepébe vágok: nem hiszem el azt, amiről Grönland ügyében beszélnek nekünk. Lehet, hogy valami félrement és Donald Trump (1946) kissé jobban beleélte magát, mint kellett volna, de lódítanak nekünk, mi meg elhisszük. Grönlandról nem írtam amikor eddig Dániáról volt szó, de a leendő elnök nyilatkozata aktuálissá tette a témát.

Mi a gyanús?

Látszólag annyi történt, hogy Trump előállt négy rendkívüli javaslattal. Az egyik a Mexikói-öböl átnevezése, ami a tervei szerint Amerika-öböl lenne a jövőben. Ez a kérdés eltörpül a többihez képest, ezért át is ugrom.

A másik ügy Panama kérdése, ami nekem önmagában is nagyon gyanús. Jó sok éve ugyanis éppen egy panamai projekten dolgoztunk. A panamai főváros legnagyobb befektetője, aki az akkor még nem elnök Trump volt, szóvá tette, hogy a csatorna nem működik jól. Az átjutás drága és nehézkes, ezért egy csoport elkezdte vizsgálni a megoldási lehetőségeket. Az tudott volt, hogy sok pénz kell, így igazából csak az volt a kérdés, hogy a város fejlesztésébe hatalmas összegekkel beszálló cégeknek megtérülne-e kifizetni a megoldást?

A csatorna alapvetően azért működik rosszul, mert vízhiány sújtja. Édesvízre lenne szükség, ráadásul rengetegre. A szóba jöhető lehetőségek mindegyike nagyon drága lett volna. A szükséges pénz nagyságrendje olyan hatalmas, hogy Kína inkább bejelentette egy új átkelőhely megépítését, mivel az olcsóbb. Az sem mellékes, hogy Trump és a cégcsoportja akkoriban két másik projektbe vágott bele. Az egyik volt az amerikai elnökség, a másik Brooklyn (vagyis a DUMBO) felvásárlása.

Befektető hiányában a megoldások irányába nem történt lépés, ezért senkit sem lepett meg, hogy a helyzet rosszabb lett. Az sem véletlen, hogy a kínaiak a csatorna két kijáratánál kikötőket építettek. Persze nem egyedül ők, hanem mások is. Elég nagy baki lett volna nem kialakítani kikötőket, amikor ott várakoznak a hajók, ez egy talált pénz, amihez csak le kellett hajolni.

Tehát ha van ember az Egyesül Államokban aki pontos és átfogó képpel rendelkezik Panama ügyeiről, az éppen Trump és a szakértői. Amit elmondott ebben a bizonyos beszédben, éppen ezért sántít, hiszen ő nem egészen egy laikus ember. Ismerve a kommunikációját, azonnal elkezdtem nézni, hogy van-e olyan ügy, amiről el akarja terelni a figyelmet, de erre majd vissza fogok térni, mivel a válasz egy határozott igen.

Azt, hogy az egészben van egy nagy adag blődség, jól jelzi Kanada felvétele az USA-ba. Kanada eleve egy több államból álló szövetség, így nem egyetlen tagállamként csatlakozna. Az is szempont, hogy ezzel az USA a két legjobb szövetségesének az érdekeit ásná alá. Nagy-Britannia azonban annyira komolytalannak tekintette a javaslatot, hogy még egy komoly tiltakozással sem állt elő.

Grönland kiemelt szerepe akkor érthető meg, ha más szögből nézünk a Földre - vajon az USA ezt a hidegháború éveiben nem vette észre?
(a kép forrása: Bright Enlightenment)

És itt jött a képbe Grönland. Trump szerint az óceánokon kínai és orosz uralom van, az ellenőrzés miatt az USA-nak szüksége van a szigetre. Sőt, Trump 1977-ben született fia el is ment Grönlandra, ahonnan több tudósítást is feltett az internetre.

Persze a látogatás háttere az, hogy a grönlandi miniszterelnök meghívta az újonnan megválasztott amerikai elnököt. A fiatalabb Trump így nem egészen váratlanul toppant be. A saját magyarázata szerint egy podcast forgatása volt a látogatásának a célja. Elméletileg semmilyen közvetítő munkát nem végzett az új elnök és a grönlandi politikusok között. A látogatás "hivatalos" kommunikációját a fiatalabb Trump egy barátja hozta létre, mely angolul itt nézhető meg. Abból kissé más következtetésekre lehet jutni. Olyan képet festett le, mintha Grönlandot fel kellene szabadítani a dánok elnyomása alól.

A fiatalabb Trump a Trump Force One névre hallgató repülőn ugrott el Grönlandra
(a kép forrása: a fiatalabb Trump TikTok-oldala)

Olyan volt ez a látogatás, mintha a versből ismert Edward király szemlélte meg volna Walest. A fiatalabb Trump látogatása önmagában egy nagyon agresszív üzenet volt, mert nyíltan úgy kezelte a helyzetet, mintha hamarosan az USA része lenne a teljes sziget. Ha komolyan vesszük az egész kommunikációs akciót, akkor ez a látogatás több veszélyt rejtett magában, mint a leendő elnök bejelentése. Ráadásul aznap a grönlandi miniszterelnök el sem ment a dán királlyal való találkozójára, holott ez előre le volt egyeztetve. Nem lehet bizonyítani, hogy összefutott az új elnök fiával, de az időbeli egybeesés miatt nem kevesen gondolnak erre.

Eric Trump (1984) kommunikációs lépése is kissé megkavarta az összképet. Ő az alábbi szerkesztett képet tette közzé a történésekről:

Eric Trump, a Trump cégbirodalom alelnöke, arról posztolt, hogy az apja éppen bevásárol
(a kép forrása: Eric X-oldala)

Az Eric Trump által használt szlengnek ("We are so black") sokféle magyarázata lehet a konkrét esetben. Utalhat arra is, hogy az USA ismét terjeszkedik, de arra is, hogy a család sikeresen visszatért a politikába és nagyot alkot. Illetve van egy olyan önironikus jelentése is, mintha azt mondaná, hogy "a családunk ismét valami hülyeséget csinál".

Nézzük meg mi az, ami nem stimmel Grönland körül!

Mi van Grönlandon?

A sziget területe hatalmas, 22,5-szer beleférne Magyarország. Talán jobban érzékelhető a nagy kiterjedése, ha arra gondolunk, hogy Franciaországnál négyszer nagyobb. A népessége alacsony, nagyjából 57 ezer emberről van szó, ami körülbelül annyi, mint ahány ember Budapest IX. kerületében él. A lakott területek kb. 3-3,5 magyarországnyi helyet foglalnak el a szigetből, ami óriási nagy terület.

A leendőbeli elnöknek az érvelése, miszerint a tengeri dominancia a tét, nagyon sántít. A sziget egyik nagyon északi részén ugyanis van egy amerikai katonai bázis, mely hivatalosan űrbázisként üzemel. A fő profiljuk a légtér, az űr, valamint a nemzetközi vizek ellenőrzése, de olyan eszközökkel, amit sokan a sci-fi kategóriába sorolnának. Gondoljunk a bejegyzés első képére! Ha valaki akármit elindít az USA felé (vagy éppen a világűrbe), az vagy Alaszkából vagy Grönlandból biztosan érzékelhető.

Grönlandon az USA hadereje egy űrfelügyeleti és rakéta-riasztási hálózatot működtet, már sok évtizede
(a kép forrása: Space News)

Az amerikai alakulatok 100 százalékban szabadon megtehetnek ott bármit. Minimum egy teljes települést (egy várost!) kilakoltattak miattuk, elköltöztetve őket, mindenestül. Bár a dán kormányzat nem járult hozzá, az amerikai hadsereg nukleáris fegyvereket vitt oda, sőt, még egy nukleáris erőművet is felépítettek. A katonai és ahhoz kapcsolódó ügyekben az amerikaiaknak tehát nincsen semmilyen korlátozásuk. Ezekért cserébe felelősséget vállaltak a sziget katonai védelméért. Trump szavai, miszerint katonai erőt is alkalmazna Grönlandért, kissé tudathasadásos állapot lenne. Hiszen ha az USA megtámadná a szigetet, akkor ki lenne az ellenfél?

Az teljesen jogos észrevétel, hogy nagyon értékes ásványkincsek vannak a szigeten. Ez sem állhat azonban az elnök furcsa bejelentése mögött. A kitermelés egyetlen akadálya az, hogy a grönlandi gazdaság fellendülését várják tőle a helyiek, ezért akárkinek nem engedik a bányanyitást. Ha az USA magába olvasztaná a szigetet, az nem változtatna semmit, hiszen nem az állam fog cégeket alapítani, eszközöket vásárolni, hanem több olyan vállalat, akiknek elég pénze és tapasztalata van egy-egy bánya elindításához. Ilyen tárgyalások most is folyamatban vannak, azokban ráadásul az amerikai cégek állnak nyerésre, hiszen a többi (főleg ausztrál, brit és kanadai hátterű) cég kiszorulóban van.

Mi lehet a háttérben?

Van-e olyan ügy, amiről Trump a nagyon erős bejelentésekkel el akarta terelni a figyelmet? Erre a kérdésre egy határozott igen a válasz.

Maga a konkrét ügy január 10-én ítélethirdetéssel zárult. A bíróság bűnösnek ítélte a megválasztott elnököt, ráadásul egy olyan cselekményben, ami az államszervezet első embere számára meglehetősen kényes. Az ügy legfontosabb eleme az volt, hogy egy "hallgatási pénz" kifizetését trükkösen könyvelték el. Amennyiben ebből következtetéseket vonnánk le (az államszervezet első embere hallgatási pénzt fizet ki, majd trükkös könyveléssel megkerüli az adófizetést), elég kellemetlen megállapításokhoz jutnánk. Botrány azonban nem lett belőle, mert mindenki a négy másik bejelentéssel foglalkozik.

Stormy Daniels (1979) miatt elítélték a hivatalba lépő amerikai elnököt, de a közvéleményt nem ez foglalkoztatja
(a kép forrása: Stormy Daniels instája)

A blog rendszeres olvasói talán emlékeznek arra, hogy a dán király testvére, Joakim herceg (1968) éppen az USA-ban tartózkodik, ahol diplomataként az amerikai-dán védelmi ipar kooperációinak a sorsát egyengeti. Ez a titokzatos megfogalmazás valami olyasmit jelez, hogy ő egy különleges diplomata, akinek rendkívüli fontos feladata van, de a pontos mibenlétéről nem fogunk sokat megtudni.

Még novemberben egy látszólag semmitmondó hír is megjelent arról, hogy a herceg december végén nem lesz Dániában, hanem állítólag a felesége családjánál töltik az időt. Pár lelkes ember észlelte, hogy merre járt a dán herceg. Pár kép volt megtalálható a Meta oldalain arról, hogy az új elnök embereivel találkozott. Beszédes tény, hogy ezek a képek mind eltűntek.

Úgy fest, mintha Joakim kijárta volna Trump embereinél, hogy hozzon össze valami erős kijelentést Grönland ügyében, amire majd a király reagálhat. Talán az új elnök "vehemenciája" (mondjuk így) és a legidősebb fiú becsvágya kissé túl erősre sikeredett, de megnyitottak egy ajtót a dán királynak.

A dán király, X. Frigyes (1968), még még december 20-án, amikor még nem tudott a világ a kezdeti, ártatlan bejelentésről semmit, előállt az új királyi címerrel. Ebben Grönland kiemelt helyre kerül a királyi címerben, jelezve Grönland és a király összetartozását. 

Az új dán királyi címer harmadik mezőjébe került Grönland címere, közvetlenül azelőtt, hogy Trump megszólalt - honnan tudta X. Frigyes?
(a kép forrása: dán királyi honlap)

A királyi címert 1819-ben, 1903-ban, 1948-ban, 1972-ben, illetve most, 2024-ben módosították. Ebből is egyértelmű, hogy a módosítás egy üzenet volt a királytól, miszerint Grönland nem eladó és nem elvehető. És itt jön a képbe az, hogy miért éppen akkor? Honnan tudta azt, hogy 48 órán belül Trump elő fogja venni Grönland ügyét?

Amikor a dán monarchiáról írtam, szándékosan hagytam ki Grönlandot. Grönland helyzete ugyanis nagyjából egyértelműen halad egy irányba, mégpedig a függetlenség felé. Már csak az a kérdés, hogy monarchia marad vagy köztársasággá alakul!. A helyzet viszont nagyon bonyolult.

Grönland egyik nagy problémája, hogy katonai szempontból nehéz ellenőrizni. A zord éghajlat miatt minden máshogy működik, mint a kontinensen. Például a pára kifagy a levegőből, ami iszonyúan becsapja az ember érzékelését. Ezért a leghétköznapibb dolgok is máshogy működnek (például egy cipófűző megkötése). Ezek nem nagy dolgok, de be kell tanulni, meg kell szokni, sok ösztönös reakciót el kell felejteni. Természetesen kell néhány speciális eszköz is, de ez "csak" pénz kérdése. 

Az arktiszi hadviseléshez igazából három államnak van komolyan vehető méretű és felszereltségű ereje. Oroszország (ilyen szempontból érdekes ezt is átolvasni), Kína és az Egyesült Államok tartozik bele ebbe a körbe. Ilyen jellegű kiképzést kapott hadereje van a többi térségbeli államnak is, de létszámban és a felszerelés mennyiségében nem képviselnek komoly erőt.

Erre jó példa a dán hadsereg, amelynek van arktiszi hadviselésre kifejlesztett katonai képessége. Ezek az erők elsősorban kárelhárításra, kutatás-mentésre vannak alkalmazva. A harctevékenységben alkalmazható összes ember létszáma nem éri el az 500 főt. Ezzel szemben az USA azonnal bevethető ilyen alakulatainak a létszáma 22 ezer fő. Oroszország nagyjából 46 ezer főt képes ilyen viszonyok között azonnal alkalmazni. Már önmagában ez is jelzi azt, hogy Dánia ebből a szempontból nem ok nélkül veszi igénybe az USA segítségét.

Tehát a katonai védelem nagy részét Dánia átengedte az USA-nak, így Dániának erre nem kell költenie. Cserébe az USA megkapta a terület katonai felügyeletét annak az összes előnyével együtt. A dán állam ezért a grönlandi jóléti rendszerekbe tömte a pénzt. Nem mellesleg Dánia kezében ez az úgynevezett "grönlandi kártya", mivel ezért az együttműködésért cserébe, az USA eltekint attól, hogy azt a bizonyos 2 százalékot nem katonai kiadásokra fordítja. Az is említésre méltó, hogy Grönland településein a burkolt utak meglepően jó állapotban vannak megépítve - nyilván sok pénzt fordítottak rá. Ez a rendszer egyébként ha pár zökkenővel is, de jól működött. 

A magyar vidékhez szokott szemnek nagyon meglepő, hogy a szigeten a kistelepüléseken is jó állapotú, burkolt utak vannak; ezt az infrastruktúrát a dán kormány hozta létre a katonai költségek megúszása árán
(a kép forrása: Múte Egede FB-oldala)

Grönlandnak sem volt rossz ez a megoldás. A legdrágább tételektől menekült meg a sziget kormányának költségvetése. Nem kell komoly összegeket költenie utak építésére, katonai védelemre és semmilyen jóléti rendszererre. Sőt, a dán kormány a sziget költségvetését kipótolja! Ezt azt jelenti, hogy a sziget közkiadásainak nagyjából az 50-55 százalékát a dán kormány fedezi. Sokan, akik a sziget teljes önállósága ellen vannak, éppen azért gondolkodnak így, mert ijesztőnek tartják a dán állam támogatásainak a megszűnését.

A függetlenséget pártoló erők mára nagyon megerősödtek és kaptak egy olyan vezért, mint amilyen Múte Bourup Egede (1987). Ő a dánoknak a "jótékony" ténykedését meglehetősen másképp értelmezi. Politikai pályafutása legfőbb üzenete az, hogy a dánok nem jótékony pártfogók, hanem olyanok, akik sok módon követtek el tudatos népírtást.

Grönland miniszterelnöke a sziget függetlenségének az élharcosa volt, jelenleg is az
(a kép forrása: Múte Egede FB-oldala)

Például ilyen akció volt, hogy a grönlandi őslakos nőket a tudtuk nélkül direkt terméketlenné tették, nehogy "túlszaporodjanak". Hasonló céllal zajlott a szigeten született gyerekek elrablása és örökbeadása Dániába. Ettől nem függetlenül a dán kormány olyan jogszabályokat hozott, melyek megtiltják az örökbeadott gyerekeknek a valódi szüleik megismerését. Ez főleg azért lényeges, mert ezzel akadályozzák az öröklést, mely jelentős mértékben hozzájárul a grönlandi kistelepülések elnéptelenedéséhez. 

A teljes függetlenséget pártolók 2021-ben már 80 százalékot értek el, ráadásul a miniszterelnök Egede lett. Valójában az általa elkezdett folyamat éppen 2025-ben zárulna le, mivel április 6-án már nem csupán a képviselőkről döntenek a grönlandiak, hanem a független állammá válásról is. Amennyiben a függetlenséget kívánók ismét többséget kapnak, akkor 2025-ben Grönland teljesen önálló állammá válik. Legalábbis az út nyitva áll előttük.

Mennyire "véletlen" egybeesés, hogy éppen most tört ki ez az amerikai-dán vita, ráadásul egyből katonai veszély formájában jelenik meg?

Ebből a szempontból érdekes cikk jelent meg a The Wall Street Journal lapjain tavaly november végén. A cikk szerzője Alexander B. Gray, aki Trump egyik vezető nemzetbiztonsági vezetője volt az első elnöksége alatt. Ő azóta is kiemelt szakértőnek számít, de nem politikai, hanem szakmai okokból. Mivel a lap nem engedi előfizetés nélkül elolvasni a cikket, ezért összefoglalom.

Alexander Gray a Grönlandot érintő tervek atyja
(a kép forrása: Strauss Center)

Szerinte a képlet egyszerű. Dánia akármit tesz, Grönland független lesz. Grönland a múltban sem, illetve a jelenben sem elég erős ahhoz, hogy önállóan megvédje a területét egy hódítóval szemben. Ennek bizonyítéka, hogy az orosz és kínai hajók már Grönland vizein belül vannak annyira, hogy Kína már sarkvidéki állammá minősítette magát. A grönlandi gazdaság fejlesztését szolgáló bányászati projektekbe mind a kínai, mind az orosz cégek bejelentkeztek. Azt csak én teszem hozzá, hogy a kínaiak erre főként a CCCC nevű céget használják. Dánia eddig mindig blokkolta a kínaiak grönlandi ténykedéseit, ami ellen a helyi kormány vehemensen tiltakozott. Ezért a cikk írója nem téved, amikor azt írja, hogy az Egyesült Államok számára most ütött éjfélt az óra, azonnal lépnie kell, különben elveszti a kontrollt a sziget felett.

Még novemberben jelent meg a Grönlanddal kapcsolatos javaslat, Trump egykori nemzetbiztonsági vezetőjének a tollából
(a kép forrása: The Wall Street Journal)

Gray a fentieket tehát arra az esetre írta, ha Grönland független állammá válna, amelynek 2025-ös dátumában ő maga sem kételkedik. A fenti idézet fordítása (biztosan nem tökéletes):

Ahogy Grönland elválik Dániától, az Egyesült Államoknak kinyújtott kézzel készen kell állnia. A nyugati biztonsági és gazdasági érdekek veszélybe kerülnének, ha egy független Grönland, amelyet ragadozó külföldi szereplők vesznek körül, külső védelem nélkül maradna. Trump úrnak esélye van megkötni az évszázad üzletét.

Az, hogy Gray találkozott-e cikke megírása előtt dánokkal (például Joakim herceggel), nem tudható, de ha valaki olvasgatta a dán véleménycikkeket Grönland közeli függetlenedéséről, akkor kísértetiesen ismerős gondolatokkal találkozhatott. Persze Trump megszólalása kissé erősebbre sikeredett, mert a szerző Mikronéziát (mármint az ilyen nevű államot), Palaut és a Marshall-szigeteket ajánlotta követendő mintának, elfoglalásról, annektálásról nem írt.

A grönlandi kormányfő azonnal jelezte a tárgyalási szándékát. Ezzel látszólag azt üzente meg, hogy Grönland ügyeivel nem Dániában kell kopogtatni, hanem náluk. Számukra ugyanis eléggé sértő volt, hogy Grönlandot meg lehet vásárolni, hiszen a szigetnek Dánia nem a tulajdonosa. Persze az sem kizárható, hogy a fiatalabb Trump és a miniszterelnök már leültek beszélni a héten, de ezt mindenki tagadja.

A leírtak alapján tehát logikátlan és átlátszó Trump katonai vagy gazdasági fenyegetése, ahogyan a vásárlási szándéka is. Nem beszélve arról, hogy az USA semmilyen előnyt nem kapna cserébe (hiszen amit remél Trump, azt már a jelenben is megkapja!), viszont pótolnia kellene Dánia nem kevés támogatását. Ez tömény veszteség lenne az amerikai költségvetésnek.

Ezért él az a gyanúm hogy Trump bejelentése valójában kettős célt szolgált. Elsődlegesen kellően erős volt ahhoz, hogy a figyelmet elterelje a bíróság ítéletéről. Másodlagosan pedig egy szívesség volt X. Frigyesnek, aki így a sziget védelmezőjeként tetszeleghet. Ha a terv befut, akkor Dánia ugyan elveszti Grönlandot, de az államfője a mindenkori dán király maradhatna.

Tehát a valódi kérdés az, amennyiben igazam van, hogy Grönland köztársaság vagy monarchia legyen a jövőben.