Magyar pápa?

Egész évben a háttérbe szorult a hírekben, de szinte végig napirenden volt a pápa esetleges lemondása. Ebben a hírfolyamban merült fel egy magyar pápa lehetősége, amely a magyar sajtóban szerintem nem volt eléggé kivesézve.

Nem leszek gonosz, ezért már az elején leírom, hogy bár a megjelent eszmefuttatások esélyesnek ítélték egy magyar pápa megválasztását, de hosszas lamentálás során elvetették. Aztán mégis arra jutottak, hogy talán pont ezért van mégis esélye.

A hírek azért indultak el, mert a jelenlegi pápa nyár végi lemondásának a lehetőségét kész tényként tálalta néhány újság. A napokban a pápa tisztázta, hogy a lemondása valóban letétbe van helyezve, de erre már évek óta sor került, így az semmit nem jelent 2022-re vonatkozóan. Amíg ezt ilyen egyértelműen nem mondta ki, addig szárnyra kaptak a nem teljesen alap nélküli találgatások, ezek sorában pedig Erdő Péter (1952) esélyeit meggyőzőnek találta pár szakértő.

Már a legutolsó konlávén is esélyesként jellemezték Erdő Pétert
(a kép forrása: nrconline)

A pápaválasztás, a pápaságra esélyek névsora már-már egy külön szakterületnek számít az újságírás egyes szféráiban. Ezek az emberek egy álladóan aktualizált listát vezetnek a megválasztható (pápaképes) bíborosokról, figyelik a nyilatkozataikat, találkozóikat. Nekem ilyesmim sajnos nincs, de érdekesnek találtam a kutatásaikat. Sőt, mivel egy monarcha megválasztásáról van szó, nagyon is a blog témájába illőnek éreztem legalább egy bejegyzést a témának szentelni.

A tényleges döntés a pápaválasztó gyűlésen, vagyis a konklávén születik meg. A döntésnek van egy forgatókönyve, ami lényegét tekintve nem sokat változik, így a döntés kisakkozható. Pontosabban nem minden esetben ennyire jól kiszámítható a végeredmény, de az utolsó két választás megmutatja milyen irányba érdemes gondolkodni. Azért tekintem át ezeket, mert ezek logikájából következik Erdő Péter sokak által feltételezett megválasztása.

A döntés 2005-ben

Amikor 2005-ben Ratzinger (1927) bíborost választották meg pápának, nem okozott nagy meglepetést, mivel már évek óta lehetséges utódként emlegették. Egy utólag kikerült jegyzőkönyv megerősítette azt, hogy a bíborosnak valóban hatalmas tábora volt, ám nem hiányzott sok a visszalépéséhez.

Abban az évben 115 szavazó bíboros volt, akik egy papírt kaptak, melyre rá kellett írni a jelöltjük nevét (ez így lesz a jövőben is). Ezt egy urnába helyezték, majd az összesítéskor az alábbi eredmények születtek:

47 szavazat: Joseph Ratzinger (a mostani pápa elődje)
10 szavazat: Jorge Mario Bergoglio (a jelenlegi pápa)
9 szavazat: Carlo Maria Martini
6 szavazat: Camillo Ruini
4 szavazat: Angelo Sodano
3 szavazat: Oscar Maradiaga
2 szavazat: Dionigi Tettemanzi

Aki járatos a vatikáni ügyekben, az tudja kik ezek. Akik nem, azoknak annyira nem is érdekesek a téma szempontjából. Martini (1927-2012) személye és nyilatkozatai egyébként annyira izgalmasak, hogy nagyon jó filmet lehetne készíteni a 2005-ben kezdődő pápasáságáról, mint fikcióról.

A többi bíboros csak 1-1 szavazatot kapott. Érdemes egyébként a fenti eredményeket összevetni az előzetesen esélyesnek hitt jelöltek neveivel. Ratzinger esélye nem volt kétséges, de a 41 százalék körüli szavazat kevés volt a sikerhez, így az első szavazás eredménytelen volt. Ahhoz, hogy a szavazáson győztest kiáltsanak ki, a szavazatok 2/3 részét kellett volna megszerezni, ami 77 szavazatot jelentett.

Az első szavazás eredménye az, hogy kiderült kinek mekkora a támogatottsága. Ratzinger egyértelműen versenyben maradt, az "ellenoldal" azonban úgy döntött, hogy Martini bíboros lesz a jelöltjük. Ez a megállapodás azonban a beszélgetések során módosult és Bergoglio mellett döntöttek. A másnapi (április 19.) második szavazás eredménye:

65 szavazat: Ratzinger
35 szavazat: Bergoglio
4 szavazat: Angelo Sodano
2 szavazat: Dionigi Tettemanzi

A második szavazás során az derült ki, hogy kikre hajlandók szavazni a választó bíborosok. Még ugyanaznap délelőtt eljött a harmadik szavazás ideje:

72 szavazat: Ratzinger
40 szavazat: Bergoglio

Ekkor látszódott, hogy Ratzingernek nem volt meg a kellő többsége, viszont nagyon kicsi volt az esély a hiányzó 5 szavazat megszerzésére, mivel csak 3 szavazat nem volt Bergoglio mögött. A szabályok szerint 2 hét után már az 50% +1 szavazat is elég a megválasztáshoz, de azt egyik bíboros sem hagyná, hogy 30 szavazást "elveszítve" legyen pápa. Abban mindenki egyetértett, hogy akárkiről is legyen szó, pár szavazás után mindenki visszalépne. Ratzinger állítólag az ötödik körbe nem kezdett volna bele.

Mivel mindkét jelölt elég reménytelenül messze volt a 2/3 megszerzésétől, szóba került a bíborosok között a kompromisszumos jelölt lehetősége. Bergoglio azonban elkezdte arra kérni a társait, hogy támogassák Ratzingert, legyen ő a kompromisszumos jelölt. Talán furcsának tűnik, mint politikai taktika, de Bergoglio személyiségétől ez nem áll távol. Az eredmény:

84 szavazat: Ratzinger
26 szavazat: Bergoglio

Amikor a szavazatok számolásánál a 77. alkalommal kimondták Ratzinger nevét, akkor a bíborosok tapsa szakította meg a számolást. Láttam pár filmet Ratzinger és Bergoglio személyes kapcsolatáról, de csak nagyon kevés készítői gárda vette figyelembe a jelenlegi pápának ezt a nagylelkűségét az elődje irányába.

A döntés 2013-ban

A 2013-ban tartott konklávéról is kiszivárogtak részletek. Magyarországon sokan úgy élték meg, hogy Erdő Péternek komoly esélye volt. Aki a "pápakikiáltás" közvetítését élőben látta, az emlékezhet arra, hogy mennyire komolyan hittek ebben a közvetítést kommentáló műsorvezetők. Akkoriban ezt a reménykedést sokan osztották az országban.

A kiszivárogtatások szerint a bíborosok között volt egy olyan vágy, miszerint semmiképpen nem lehet Vatikánban szolgáló ember a következő pápa. Kevés szó esik manapság arról, hogy 2013-ban voltak kényes ügyek a vatikáni adminisztráció körül, így megoldásnak látták volna egy kívülről érkező bíborost pápának választani.

Az első szavazás eredményéről egy azóta már nem elérhető újságcikk számolt be:

35 szavazat: Angelo Scola (1941)
20 szavazat: Bergoglio (1936)
15 szavazat: Marc Ouellet (1944)

Az egyes fordulók szavazati eredményeiről még nem kerültek elő részletek, de az arányok változásairól vannak információk. Ezek szerint Ouellet támogatottsága folyamatosan nőtt, Bergoglio pedig már a második szavazástól a a harmadik helyre szorult vissza. A szavazás alapján Angelo Scola vagy Marc Ouellett tűnt esélyesnek, ami azt a dilemmát vetette fel, hogy egy vatikáni embert vagy "külső" bíborost válasszanak meg pápának.

A második szavazáson Ouellett szavazatainak a száma drasztikusan nőtt, Bergoglio a harmadik helyen végzett. A pontos adatok nem ismertek, de Ouellett közel állt a megválasztáshoz szükséges 77 szavazathoz. Állítólag a harmadik szavazáson már Angelo Scola állt a harmadik helyen, nagy többsége volt Ouellett bíborosnak, de a 77 szavazat még akkor is elérhetetlennek tűnt.

A negyedik szavazás előtt Ouellett azt kérte, hogy inkább Bergoglio kapjon szavazatot helyette. Itt jön képbe az, hogy háromszor nem kapta meg a kellő többséget, ezért a negyedik elutasítást nem kívánta. Elméletileg ha kibírja valaki a 30 "bukást", akkor lehet pápa egyszerű többséggel, de állítólag nem könnyű lelki teher azzal szembesülni, hogy az embernek nincs elég támogatója. A negyedik szavazáson így már Bergoglio volt az első helyen, de a 77 szavazathoz még hiányzott pár voks.

Az ötödik szavazásnak már lett eredménye. Ouellett kérésének megfelelően Bergoglio mögé állt a bíborosok többsége. A szavazatainak száma legalább 90 volt, ami hatalmas győzelmet jelentett. A pontos számot senki nem közölte, de megjelentek olyan mondat is, hogy "közel 100" bíboros támogatta őt.

A mostani esélyekről

A pápaválasztási szakértőnek tekintett emberek véleménye nagyon összeillik a fenti két konklávéról kikerült döntésekkel. Ezért amikor esélylatolgatásról van szó, hajlok arra, hogy a véleményük nem áll távol a valóságtól.

Mindegyikük kiemeli, hogy mindenféle utódlási ügyet súlyos tiszteletlenség a pápa jelenléte nélkül tárgyalni. A hivatalban lévő pápa előtt azonban szóba lehet hozni, a pápának lehet is egy álláspontja, de az nem kötelez senkit a majdani konklávén. Ha a pápa valakit fontos tisztségbe emel, az annyiban számít, hogy ismertebb lesz a többi bíboros előtt, ami jó és rossz is lehet a későbbi esélyeire nézve. Ezért sem a pápai nyilatkozatokról szóló hírek, sem a kinevezések nem jelentenek semmit, bár az első szavazáson az esélyesek közé repíthet valakit.

Azt is hangsúlyozni szokták, hogy a választó bíborosokat nem befolyásolja a születési vagy a szolgálati helyük. Általában egy közhangulat van, amit "el kell kapni" az esélylatolgatáshoz. Például Ratzinger megválasztása előtt közismert volt, hogy a Vatikánban rendet kell rakni, így egy belső embertől várták ezt. Ratzingerről azt gondolták, hogy tudta milyen csontvázak hullhatnak ki a képzeletbeli szekrényből, e miatt támogatták őt, hátha egyszerre tud rendet tenni és az egyházi tekintélyt is megmenteni. 2013-ban viszont pont e miatt akartak külső, nem vatikáni embert, mert állítólag Ratzinger azért mondott le, mert nem ment neki a rendrakás. Nagyon erősen élt egy nézőpont, hogy ehhez amerikai pápa kell, ezért jött szóba a két esélyes jelölt mellett Sao Paulo bíborosának a neve is. Még az olasz bíborosok többsége is így gondolkodott!

Az életkornak szerintük van szerepe, de nem olyan erősen, amire előrejelzéseket lehet építeni. A bíborosok gondolnak arról valamit, hogy mikor legyen a következő pápaválasztás. Ha rövid időre szeretnének pápát, akkor idősebbet választanak. E miatt az életkor alapján nem szabad tippelni, mert az első szavazás megmutatja az esélyeket, az egyes táborok erősségét, aztán a kisebb csoportokban folytatott beszélgetéseken kialakulnak az álláspontok. Ezekre vagy hatással van az életkor vagy nem.

Az már előre látható, hogy bármikor is lesz majd konklávé, a bíborosoknak célja a gyors döntés. Így az első szavazás megmutatja a valós esélyeket, akik pedig ott bekerülnek az első négy helyre, azok közül választanak, nagyjából a 4. és a 7. szavazások egyikén. Az a hangulat is tetten érhető, hogy olyan pápa kell, aki képes rendet tenni a vatikáni adminisztrációban, aki erős fegyelmet tud szervezni köztük. Ma már nem hiszik azt, hogy a legkívülálóbb bíborosok eredményesek lehetnek, inkább olyat akarnak, aki nem a Vatikánban él, de jól ismeri a vatikáni kulisszák mögötti világot.

A listázásuk szerint Erdő Péter minden bizonnyal a 10 esélyes között van, de a számítgatásaik alapján a 4. és a 6. helyek egyikére került volna akkor, ha 2022 őszén lett volna a pápaválasztás. Erre való tekintettel nem tartják túl megalapozottnak a személyét komoly esélyesnek megnevezni.

Létezik egy mondás, miszerint az a bíboros, aki megválasztásra esélyesnek megy be a konklávéra (tehát pápaként), az bíborosként távozik, aki pedig bíborosként (esélytelenként) megy be, az pedig pápaként jön ki. Ha a két erős jelölt 2022-ben nagyon messze lett volna a 2/3 megszerzésétől, akkor szerintük a 4. szavazás előtt már egy kompromisszumos jelöltről folytak volna az egyeztetések. Szerintük két tökéletes jelölt létezik erre, ezek egyike pedig Erdő Péter. Úgyhogy azért tartják mégis esélyesnek, mert a józan logika alapján kizárható az első pár szavazáson való győzelme.

Erdő Pétert valóban 2013-ban is számításba vette lehetséges pápaként egy-egy olyan műhely, amelyiket szaktekintélynek lehet tekinteni (például itt). Azt gondolják róla, hogy jól tud adminisztrációt szervezni, tud tárgyalni a politikai szereplőkkel, ráadásul jó személyes kapcsolatot ápol a bíborosok közül nagyon-nagyon sokakkal. Például tőle remélik azt, hogy majd több afrikai bíboros kaphat pozíciót a Vatikánban. Mellette szól még az is, hogy Magyarországon nem katolikus botrányoktól szól a sajtó, mivel (bármennyire is nem érezzük a médiából) a magyar prímás (az értékelésük szerint) rendet tart.

Végezetül az egyik forrást szeretném megmutatni, ahol meg lehet nézni kiket tartanak esélyesnek. Erdő Péter nincs köztük. Ez az Ewout nevű újságíró körül épül, akivel kapcsolatban az egyik püspök ismerősöm azt mondta, hogy 95 százalékban nagyon pontos, csak a maradék 5 százalék elég súlyos tévedésekkel van tarkítva (szerintem viszont elég jól képben van, nem merem ennyire határozottan elvetni).

Rajta kívül nem (mindig) publikus helyeken lehet elérni a többi embert, akik a fenti megfontolások alapján egy 2022-es konlávé győztesének Erdő Pétert nevezték meg, mint aki a 4. 5. 6. vagy 7. fordulóban válna pápává, attól függően, hogy ki a két fő esélyes. Amennyiben lesz egy konklávé és még lesz ez a blog, valamint nyilvános közleményeik is lesznek nekik, majd megmutatom őket is.

A jóslatokat összegezve, a legesélyesebb utód neve Peter Turkson (1948), aki a várakozások szerint vissza fog lépni, mivel a 2/3 támogatottság nem lesz meg mögötte. Erre az esetre jósolták azt 2022 őszére, hogy kompromisszumos jelöltként kerül elő két ember. Az egyik Erdő Péter (1952), a másik Matteo Zuppi (1955).

Legvégére pedig szeretném itt is jelezni, hogy autószerelési problémák miatt sajnos a két ünnep közötti megjelenésre ígért bejegyzések valamennyit csúsznak. Nem felejtettem el őket, folyik a véglegesítés, csak SOS kellene egy értő autószerelő, amiről nem sejtettem, hogy ennyire komoly kihívás. Ha esetleg csúsznak a válaszaim és a bejegyzések, csak e miatt van.