Mi történt a magyar "monarchikus szférában" ebben az évben?

Trónváltások, nagynak ígért leleplezések és bejelentések. Nagyjából ez volt 2025.

Trónváltások

Andorrában, Luxemburgban és Vatikánban került sor trónváltásra. Luxemburg esetében ebből elég keveset érezhetünk majd. Andorrából valamennyivel többet, de valószínűleg a magyar belpolitika zaja el fogna nyomni ezeket is. A vatikáni váltás szerintem sokkal erősebb, ráadásul sokaknak fájdalmasabb lesz,

Az új pápa fókusza nem Európára irányul. Ráadásul egy másik irányvonalat követ ahhoz képest, mint amit a magyar politika eddig megszokott. Ez az egyházi kapcsolatokkal rendelkező pártoknak azért lesz rossz, mert a kapcsolataik eddig centrumközelben lehettek, de szép lassan mindenhonnan ki fognak szorulni. Ez a váltás egy olyan valamit fog megbontani, ami nagyjából a rendszerváltás óta érintetlen volt. 

Ami a monarchikus ügyeket illeti, itt is arra lehet számítani, hogy a vatikáni apparátus vissza fog vonulni, mint támogató. Ennek már most vannak érezhető hatásai. Több műhely elkezdett kétségbeesetten új támogatások után kilincselni, néhányan már be is zártak. Az ultrakonzervatív katolikusok között sok szupergazdag van, de ők sem tartják szükségesnek, hogy a keletkező űrt kitöltsék. Ez egyébként óriási fordulatot jelent, hiszen a leghangosabban beszélők, a legnagyobb tömegeket elérők léptek vissza elsőként.

A "trónkövetelők" (nevezzük őket így) megszokták, hogy eddig mások intézték nekik a médiaügyeiket. Így, hogy ezek a csapatok kiesnek, rájuk is vissza fog hatni. Az, hogy ez Magyarországra miként fog hatni, a választási eredményeken is múlik majd. Mindkét esetre készülnek, de majd erre áprilisban visszatérünk. Ahogyan az év során szóba került, a magyar adófizetők eddig is áldoztak pénzt ilyen ügyekre. 

A magyar szféra vitái

Mivel a magyar monarchikus szféra nagyon tördezett, nehéz olyan megállapításokat leírni, amelyeket ne lehetne ellenpéldával cáfolni. Nagy általánosságban viszont több olyan visszajelzés is érkezett, miszerint végre egyre többen felismerték az eddigi döntések teljes kudarcát.

Különféle stratégiák mentén dolgoztak többen is, de az elmúlt évtizedek valójában egyetlen felmutatható eredményt sem produkáltak. Persze az egy dolog, hogy egyesek ennek a lelkesedésnek a hátán nagyon jó körülményekre tettek szert, de az egy anyagi előny, amelynek semmi köze a monarchikus dolgokhoz. Mivel egyre többen szenvednek a megélhetési nehézségektől, a munkanélküliségtől, szemet szúrt nekik, hogy a lelkesedésüket, tenni akarásukat egyesek mire használták ki.

Ez az év sajnos sokaknak a súlyos anyagi krízisről szólt

Mivel senkit nem akarok megbántani, ezért nem idéznék sehonnan. Nagyon remélem, hogy ezeknek a felismeréseknek pozitív következményei lesznek. Olyasmire gondolok, hogy nem emelnek piedesztálra érdemtelen embereket, nem engednek teljes döntési hatalmat valakinek egy meg nem érdemelt tisztelet miatt és így tovább. Ígérem, hogy amint van erről konkrét hír, vissza fogunk térni erre is.

A 2025-ben szervezett találkozóról még nem lett publikus a bejegyzés. Ezt sajnálom, mert ebben a szellemben született nagyon sok megszólalás és döntés. Végre nyíltan ki lett mondva, hogy akik eddig képviselték a magyar politikában a monarchikus célokat, azok teljesen egyértelműen elárulták azokat.

A Habsburgok ügyei

Talán azzal érdemes kezdeni, hogy az eddigi két nagykövet megbízása változott. Eduárd már nem szentszéki nagykövet, György pedig megkapta a spanyolországi és az andorrai nagyköveti szerepet. Mivel erről már volt szó, erre most nem szánok több szót.

Habsburg Károlyra viszont muszáj kitérni, mivel sokan rosszul értelmezett tiszteletből nem tették meg. Amikor Ukrajna gyorsított EU-tagságáról volt szó és ebben az ott élő magyarokkal szemben hozott intézkedéseket felvetették, akkor Károly mindig ugyanazt az álláspontot képviselte. Szerinte a taggá válás után "automatikusan" megszűnnek a problémák. Ezt akkor is sokan vitatták, de ez az év (is) megmutatta mennyire rosszul mérte fel a helyzetet Károly főherceg.

Az aktuális ellenpélda éppen Szlovákiában figyelhető meg, a Benes-dekrétumok ügyében hozott jogszabály körül. A lényeges ebből a szempontból az, hogy a dinasztia fejének a politikai állásfoglalásai nem állták ki a hétköznapi valóság próbáját. Immáron sokadszorra alakul ki az a látszat, hogy egy olyan gazdag emberként fejti ki az álláspontját, akit elsősorban a befektetéseivel kapcsolatos érdekei formálnak.

Amikor egy átlagos politikus így jár el, az sem szokott mindig egy siker kezdete lenni. Egy dinasztia fejeként ilyesmiket csinálni viszont sokkal kockázatosabb. Különösen magyar szempontból, mivel él egy olyan közvélekedés, mely szerint a dinasztia mindig cserben hagyja az ország lakóit, illetve csak a hatalomban lévők érdekei érdeklik őt.

Ezen keresztül érkezünk el a "koronaékszereknek" nevezett gyűjteményhez, mely Kanadában került elő. Ugye a család 100 éven át tagadta, hogy például a Firenzei névre hallgató gyémántról lenne információja. Most kiderült, hogy még Zita királyné vitte Svájcba és elrendelte az évszázados titoktartást.

Ez a kérdés utat nyit az előtt is, hogy vajon van-e még valami a családnál? Ugye a királyné koronáját várta sok ember, aki előre értesült valamilyen nagy bejelentésről. Még mi is elővettük a régi anyagainkat és novemberben majdnem le is szerződtünk egy kiadóval. Aztán felgyorsultak az események.

Egyrészt az osztrák kormány azonnal intézkedni kezdett. Fura ellentét, hogy a magyar kormányzat ebben az ügyben nem nyilatkozott semmit. Politikai szempontból értem, hogy nem akarnak a dinasztiával ellentétbe kerülni, de pont a magyar kormánynak lett volna alapja ahhoz, hogy egy előremutató javaslattal álljon elő ezen tárgyak ügyében.

A dolog másik oldala, hogy Károly azt mondta, minden információ a tárgyakat kezelő alapítványnál érhető el. Neki, mint a család fejének, semmi köze az egészhez (hát persze, hogyan is lenne... - gondolom ezt már a magyar politikusoktól tanulta el). Ezért megkerestük őket, de leírhatatlanul gúnyos cinizmussal kezelték az ügyet. Érdekes megoldás ez egy ilyen érzékeny kérdésben...

Az ügyet tovább göngyölítettük és döbbenetes részletek derültek ki. Például az, hogy bár szigorú etikai szabályokra hivatkoznak az aukciós házak és a bankok is, ezeket azért elég könnyen feladják. Van annyi pénz és van olyan híres személy, amikor ezek a szabályok könnyen "elpárolognak", de legalábbis oldódnak. Érdemi előrelépés ugyan még nincs, de amint lesznek ilyenek, arról lesz a blogon tudósítás.

Ha pedig 2025, akkor szólni kell a magyar diplomácia új európai frontjáról is, amelyet jelentős részben monarchista politikai erőkből kovácsolt össze. Ebben a témában egy "leleplező" tanulmány jelent meg az évben, mellyel 3 bejegyzés is foglalkozott. A tanulmány erősen elhibázott volt, a készítői ügyetlenek, de valamit mégis próbáltak megmagyarázni.

Ebből az "derült ki", hogy a magyar diplomácia olyan erőkre támaszkodva építi fel a saját európai partnerségét, akik ultrakonzervatív katolikusokból, általuk támogatott monarchistákból áll. Az erről összerakott kép magyar szemmel olvasva nem volt meglepő, pláne nem leleplező erejű. Főleg nem így, hogy olyannyira ügyetlenül kommunikálták az egészet. Ha valaki kereste a belpolitikai reakciókat, akkor láthatta, hogy nem kavart fel nagy port.

A blog témája szempontjából a Habsburgok ebben való szerepe volt az érdekes. Nagyjából adott egy logikus választ arra, hogy milyen kölcsönös előnyökkel jár a dinasztia tagjainak a magyar kormánnyal való szövetség. Amennyiben magyar szerzőket is sikerült volna bevonniuk, akkor egy sokkal izgalmasabb történetet kaptak volna, de ez már mindegy.