Nagyítóval kellett keresni, de vannak így gondolkodó emberek..

Időről-időre a monarchista fórumokon szlovákokról beszéltek, amit mindig megmosolyogtam. Honlapokat emlegettek, amelyek elég gyorsan el is tűntek, mintha csak időnként megmutatták volna magukat, majd nyom nélkül elpárologtak. Ez annyira érthetetlen volt, hogy eleve kételkedtem a létezésükben. Ráadásul nagyon sok szálon kapcsolódok a szlovákiai politikai élethez, de ilyen csoportról még nem hallottam. Aztán 2022 végén jelezte az egyik ismerősöm, hogy megtalálta őket.

Nagyon sok egyeztetést követően tudtunk személyesen találkozni. Szerettem volna velük interjút készíteni, de éppen egy interjú volt az, amire egyáltalán nem vágytak. Két háttérbeszélgetésben viszont benne voltak, melyekre a Dunától északra fekvő Komáromban szerveztek le. Hozzájárult mind a három személy ahhoz, hogy a beszélgetésekről írásos összefoglalót készítsek, majd az megjelenjen ezen a blogon, de ez volt az elérhető maximum.

Az alább közöltek az ő véleményüket vázolja fel, ezért a szövegben igyekeztem kerülni annak a megjegyzését, hogy egyetértek-e az állításaikkal vagy sem (nem mindig sikerült). Azt tartottam fontosnak, hogy rögzítsek róluk egy pillanatképet, amiről most és később is el lehet majd gondolkodni.

A szlovákiai monarchia modern gyökereiről

Létezik egy értelmezési keretük, amelyből az egész világnézetük levezethető. Ez 1848-ra nyúlik vissza. Általában a magyar történelemórákon nem szokott elhangozni az, hogy volt akkoriban egy szlovák felkelés is. Ők nem 12, hanem 14 pontot készítettek, melyben többek között kollektív jogokat követeltek maguknak is, mint szlovákoknak. A 14 pontban megfogalmazottak tanúsága szerint, egy föderatív jellegű magyar monarchia polgáraiként szerettek volna élni, de végül a magyar kormány nemet mondott nekik (1848 májusában).

A Habsburg udvari politikának minden szövetséges jól jött, így a szlovákoknak is tettek egy ajánlatot. Ez úgy szólt, hogy segítsenek nekik a magyarok elleni küzdelemben, cserébe a szlovákok önállóságot kapnak, mint a birodalom egyik tartománya. A szlovák felkelés ennek tudatában tört ki 1848 őszén.

Az első elfoglalt területeken tartott gyűlésen megtagadták az engedelmességet a magyar kormánynak és kikiáltották az Autonóm Szlovákiát, de ezt még a Magyar Királyság részeként határozták meg. Ezen a ponton alakult ki az első vitánk. A szlovák monarchisták gondolkodásában fontos szerepet kap egy zászló, amelyik itt látható. Szerintük ez az önálló szlovák államiság első komplex jelképe, mert zászlót és címert is tartalmaz.

A zászlóban a klasszikus szláv trikolór mellett megjelenik a korona és a címer is. A címerben a magyarhoz képesti eltérés a hármashalom kék mivolta, mely szerintük a három felvidéki hegyet jelképezi. A véleményük szerint ez az "eredeti" szín, amit a magyar címer módosítva vett át, de erről majd később. Maga a zászló szerintük azt fejezte ki, hogy a szlovák állam a Szent Korona egyik tartományaként üzemelt volna, amelyet a magyar király alá besorolt nagyherceg vezetett volna.

Az 1848-as szlovák önállóság kikiáltásakor használt zászló - szerintük
(a kép tőlük van)

A fenti zászlót korábban korábban nem láttam, de még utólag sem találtam meg az internetes oldalakon kívül, ezért kezdtem el kételkedni. Végül megmondták, hogy Ladislav Vrtel (1953) könyve a forrás, amely eredetileg az Osem storočí slovenskej heraldiky címet viseli, ami magyarra fordítva: A szlovák heraldika nyolc évszázada. Az állításuk szerint a könyv 213. oldalán van szó a fenti zászlóról.

Ladislav Vrtel nem akárki. Ő egy elismert címertani szakértő, aki egy ismert művésszel közösen tervezte meg Szlovákia címerét és egyéb fontos jelképeit. A rá való hivatkozás ezért elég erős érv. Póbáltam megszerezni a könyvet, de megvenni nem szerettem volna kb. 20 ezer forintért csak azért, hogy egy oldalt elolvassak belőle.

Van egy olyan érzésem, hogy a 213. oldalon nem találnám meg a fenti zászlót, csak egy leírást (ha lenne ilyen kép, nekik lenne róluk egy szkennelt változat, de nincs - ezért gondolom ezt). Amennyiben jól fejtettem vissza a szálakat, a zászlót 1848-ban egy-két fegyveres csoport ugyan használta, de nem terjedt el általánosan. Nem annyira fontos ez, hogy ebből további vitát generáljak, mert az alapvető állításuk igaz, csak a fenti zászló nekem furcsa.

Visszatérve a történelmi keretre, a felkelés első hullámát a magyarok leverték. A csata Erdősornál volt, csak erről Magyarországon nem szoktunk beszélni. Így történt meg, hogy a magyarokkal közös állam esélyét a szlovák politika alakítóinak egy jelentős része végleg elvetette.

A felkelés nem ért véget, de az újabb felkelőket már a császári sereg részeként vetették be, nem pedig önállóan. A szlovákok egészen 1849 novemberéig biztosítottak katonai erőt, még a legnehezebb időkben is. Ennek ellenére hiába került ki győztesen a bécsi udvar az egészből, nem tartották meg az ígéretüket, így a császári ígéretekből is kiábrándult a szlovák politika nagyobb része.

A dualizmus alatt a szlovák politika alakítói egyetértésre jutottak. A dualizmus évei az addig kétkedőket is meggyőzték arról, hogy sem a Habsburgokkal, sem a magyarokkal nem lehet közös államban élni. Bár voltak liberálisnak tűnő törvények, a napi gyakorlatban még mindig akadályba ütközött a szlovák anyanyelvűek iskolai oktatása (mármint az általuk érthető anyanyelvükön), nem beszélve sok más, szintén nem jelentéktelen dologról. Mivel a dualista államszervezet elitje erős volt, ezért új szövetségest kerestek. Ezek pedig a csehek lettek, akik némileg erősebb pozíciókkal rendelkeztek a Bécs és Budapest által vezetett birodalomban.

A szlovák politikai szervezetek annak idején mérlegre tették a lehetséges szövetségeseket. Az oroszok kedvező lehetőségnek tűntek, de más volt a vallásuk. A lengyeleket erőszakosnak és túl nagynak értékelték ahhoz, hogy egyenlő jogú partnerként kezeljék őket. Bécs becsapta őket és odavette őket a magyar politika cinizmusának. A magyarokat hiába tekintették természetes szövetségesüknek, ez nem volt kölcsönös. Ezért a cseheken kívül nem maradt nekik más.

Az első fontos megállapodásuk a Clevelandi egyezmény volt, melyet 1915-ben kötöttek egymással. Ebben egy közös államról állapodtak meg, amelyben a csehek szakítanak Ausztriával, a szlovákok pedig Magyarországgal. Az elképzelt állam hasonló volt a dualista államszervezethez. Példának viszont nem a Habsburgok és a magyar politika kiegyezésével létrejött államot nevezték meg, hanem a brit rendszert, ahol egy közös uralkodó alatt több független ország megfért egymás mellett. Fontos szempont, hogy ez a megállapodás közös monarchiát írt körül, nem pedig köztársaságot.

A csehek és szlovákok közös monarchikus államának a terve nagyon sokáig napirendben volt. 1918 augusztusában, amikor Tomás Masaryk (1850-1937) egy nyilatkozatot készített elő, még mindig királysággal számolt. Egy Elbert Benett nevű újságíró visszaemlékezéséből ismerjük Masaryk elméletét. Ő úgy gondolta, hogy a csehek önként adták a cseh királyi címet a Habsburgoknak. Ezért a mindenkori cseh királyt szerette volna az államszövetség élére, magától értetődően egy Habsburg uralkodóval. Az USA (és a francia diplomácia) azonban jelezte Masaryk részére, hogy nem csupán a dualista állam nem fog megmaradni, hanem a Habsburgokat sem hagyják meg a helyzetükben. Ezért szóltak az 1918-as nyilatkozatok meglepő hirtelenséggel immáron nem királyságról, hanem köztársaságról.

A szlovák monarchisták szerint azonban ez csak névleg volt köztársaság, mivel a az első elnök (Masaryk) 17 éven át volt a hivatalában. Szerintük egy kis országnak szüksége van egy olyan képviselőre, aki demokratikus felhatalmazással rendelkezik, de nem csupán pár évre. A véleményük szerint a nemzetközi politikában sok-sok évnek kell eltelnie, hogy egy kis ország élén álló embert komolyan vegyenek, illetve be tudja bizonyítani a rátermettségét. Mire a köztársasági elnök második 5 éves ciklusa is letelik, akkor kezd kialakulni körülötte valami, ezért kellene nem ciklusokra választani az államfőt.

Ha pedig választás, akkor csak népszavazásban gondolkodnak. Azt vallják, hogy azoknak kell dönteni az államfő személyéről, akiknek a pénzéből ellátja a megbízását. Szerintük a közvetett megoldások a pártpolitikai játszmák kezére adnák az államfői tisztséget, ezért sem tudnak elfogadni mást, mint közvetlen választást. Ezen a ponton kis kitérőt megérdemel a népszavazás, mint politikai intézmény.

A népszavazás, mint a problémamegoldás eszköze

Nekik az a felvetésük, hogy a Szlovákiában élőket soha nem kérdezték meg az államformát illetően és ez súlyos mulasztás, amit a német monarchistákhoz hasonlóan szeretnének megoldani. Vagyis csak akkor szeretnének népszavazást, amikor egy értelmes vitára is esély van, egy gyorsított, hirtelen jövő megoldásban nem érdekeltek. Szerintük a nép kezébe adni a döntést egyébként is jó megoldás, ha valamire tartós megoldást kívánnak találni.

Elsőre meglepőnek tűnt, de még arra is nyitottak, hogy a határvonalakat is a helyben lakók kívánságai szerint húzzák meg. Szerintük nem ok nélkül tologatják ide-oda a határ helyét és ennek véget kellene vetni, mert rengeteg problémát okoz, csak kevés szó esik erről. Először nem értettem ezt az egészet, majd aztán fokozatosan megértettem a valódi célt.

Arról talán a legtöbb ember (még) tud, hogy az első világháború után a határok miként változtak. Mármint a béke aláírása utánra gondolok, mint ami például Somoskőújfalunál történt. Azt, hogy a háború alatt Magyarország bevonult az akkor még a csehszlovák államhoz tartozó Kárpátaljára, majd a szlovák szempontból délinek tekintett területekre, még általában ismert ténynek tekinthető. Nagyon sokan tudják azt is, hogy a Pozsony és a Rajka között részt is megkapta a szlovák állam a II. világháború után. Azt viszont alig páran, hogy 1990 után is voltak módosítások.

Az első módosítást Magyarországon az 1999.évi LXXX. évi törvény szentesítette, de maga a folyamat pár évig eltartott. A második nem olyan régen történt (2018. évi LI. törvény). Őket ezek a módosítások nem ok nélkül foglalkoztatják, de szerintük a lényeges az, hogy egy stabil, sok évtizeden át nem bolygatott határvonalakra van szükség.

[Saját megjegyzésem az, hogy egyébként a két törvénynek is ez volt a célja, mivel 2018-ig voltak olyan határszakaszok, melyek jogi szempontból folyamatosan változtak. Két ilyen szakaszt állítottak át stabilra azok a módosítások.]

Az érintettek kompenzálását mindig a "régi" állam hajtja végre, de nem mindegy milyen helyzetbe kerül az, akinek az "új" államban kell eljárnia az átcsatolt területen lévő dolgai miatt. Szerintük Szlovákiában más súllyal esik latba az, ha valakinek a vízből kinyerhető előnyök hasznosítása miatt keletkezik ügye, mint Magyarországon. A véleményük szerint Szlovákiában ezt méltányolják, miközben Magyarországon nem annyira. Konkrét példákat említettek, melyek ismertetése nagyon offtopic lenne, ezért nem írom le. A lényeg az, hogy az 1997-99 közötti területcsere hozta össze az alapítókat.

Persze az is kiderült, hogy ők örömmel "megszabadulnának" olyan területekről, amelyek a véleményük szerint hátrányt jelentenek a szlovák társadalomnak és a gazdaságnak is. Bűnözéssel összefüggő okokat ecseteltek, amelyek közül Magyarországon is sokan ismerik a helyi magyar maffia ügyeit. Az ő véleményük szerint a magyar maffiának nevezett csoport kialakulásának és megerősödésének a valódi oka a nyelvismeret hiányában rejlik. Szerintük azért válhatott erőssé a magyar maffia, mert a rendőrség, mint intézmény, nem beszélte a magyar nyelvet.

Azt vallják, hogy a szlovák rendőrségnek nem lehet ráhatása a rendre ott, ahol nem a szlovák a mindennapos nyelv. Ezért az összes ilyen térségtől meg akarnak szabadulni! Maga a projekt sok egyéb dolgot is magában foglal, melyeket problémás lenne leírni. Összefoglalóan azt lehetne mondani, hogy nem jószívűségből vagy valamilyen igazságérzetből engednének át területeket, hanem nagyon is átgondolt önérdekből.

Egyébként ezt a tervet nem tőlük hallottam először, hanem még nagyon régen, Kassán. Egy szélsőségesnek tekintett szlovák szervezet gyűlésén mondta a szónok azt, hogy bizonyos területeken szervezzenek népszavazást. Az ott élők dönthetnék el, hogy önállóságot szeretnének vagy Magyarországhoz csatlakozni. Bármelyik kérdés győzelme esetén fallal és szögesdróttal vennék körül a helyeket, hogy onnan senki ne léphessen át Szlovákiába a határátkelőket megkerülve. Így kívántak volna a problémásnak ítélt lakosságról megszabadulni. Ezek a monarchisták ugyanezt mondják, csak finomabban fogalmaznak.

Az államfőről szervezett népszavazás során bárki megválasztható lenne a terveik szerint, aki betöltötte a 40. életévét és még nincs 70 éves. A megbízás a 70. életév betöltéséig tartana. Szerintük ehhez hasonló megoldás működik Andorra és Vatikán esetében is, csak átformálták azt a szlovák közéletre,

[Azt nem bírom nem megjegyezni, hogy Andorra esetében sántít a példa, hiszen nem Andorra lakói, hanem Franciaország szavazói döntenek az egyik uralkodójukról. Vatikán esetében helyesnek tűnhet a megállapítás, de vatikáni állampolgársággal jóval többen rendelkeznek, mint a pápa személyéről döntő bíborosok. Nekik semmilyen beleszólásuk nincs a döntésbe.]

Később kidolgozandó feltételek mellett arra is nyílna lehetősége Szlovákia választóinak a terveik szerint, hogy szavazzanak az uralkodó leváltásáról, de akár a köztársaságról is. Az uralkodó leváltásáról a jogszabályi feltételek teljesülésekor bármikor lehetne népszavazni. Ugyanakkor az államformától csak meghatározott időnként lehetne dönteni, amit ők legszívesebben 15 évben szabnának meg. Azért 15 év, mert akkor már látszódnának a monarchia vélt előnyei, valamint elég hosszú időre biztosítaná az államfői intézmény stabilitását egy népszavazáson nyert megerősítés.

Lenne viszont még egy másik kérdésük, amiről szintén népszavazás döntene, mégpedig a királyi korona kiválasztása. Őt lehetőséget kínálnának fel. Az egyik lehetőség a Koronatoronyban őrzött korona lenne. Legalább hatszor keltem útra megnézni, de egyszer sem jutottam fel, így csak mások képeit tudom erről megmutatni:

Állítólag ez a Koronatoronyban őrzött korona 
(a kép forrása: Sauder Ladies')

Amennyire jól tudom, a fenti korona "hibás", de ennek az okait nem tudtam kideríteni. Rengeteg helyre elküldtek ebben az ügyben, mindenhova el is mentem, viszont válaszokat nem kaptam. A fogadtatás mindenhol nagyon kedves és készséges volt, de válaszaik nekik sem voltak. Remélem, hogy majd valaki a blog látogatói közül többet tud.

A fenti koronán kívül őriznek egy másikat is Pozsonyban, amelyik az eredetinek valóban a másolata. Az is ki van állítva, de sajnos oda sem tudtam bejutni. Talán 2024-ben sikerrel járunk. Egy kissé ügyetlenebb változatról is beszélnek, amelyik állítólag a koronázótemplomban van (mármint a Szent Márton-dómban). Ott egyébként nem zárkóztak el semmitől sem, csak rosszkor mentem, utána meg vírushelyzet volt.

A negyedik lehetőség egy olyan korona, amelyik "jobban hasonlít az eredetire, mint az igazi". Tudomásom szerint ilyen jellegű másolat nincs annyira sok a világban, ráadásul az egyiket Trencsén városában lehet megtekinteni. Ennek a változatnak a hátterében korabeli leírások felkutatása áll. Egyébként nem szlovákiai háttere van, hanem Magyarországról ered az ötlet és az első megvalósítás is.

A Trencsénben őrzött "magyar korona"
(a kép forrása: uhorskakoruna.sk)

Ötödik lehetőségként kínálnák fel egy új korona elkészítését, csupa olyan személy részvételével, akik Szlovákiában születtek és éltek. Ebben az esetben semmi sem kötné a tervezők és a megvalósítók kezeit. Azt is le kell írni ezekhez, hogy az első négy megoldásban érintett intézmények semmit sem tudnak az elképzelésekről.

Logikus kérdés, hogy miért koronázásban és miért királyban gondolkodnak?

A királyság okairól

Mivel jól ismerem a történelem szlovák értelmezését, ráadásul ezt tudták is rólam, nem Szvatopluktól és a korai kereszténységtől indultunk el. Ezt azért jelzem, mert aki magyarországi magyarként kerül hasonló beszélgetésbe, annak a történet általában onnan indítják.

A kezdőpont az általunk Szent Istvánként (975-1038) megnevezett államalapító király. Ők más néven nevezik, de szerintük felületes a nyelvtudásom és ez akadályoz az álláspontjuk megértésében (amire persze van esély, bár nem hiszem). Az ő értelmezésük szerint 995-ben az akkor még Vajknak nevezett leendő királyt az édesapja a Nyitrai Hercegség fejedelmévé tette. Az, hogy valami hasonló történt, az tény, csak ennek a "kinevezésnek" az értelmezésében mást gondolok.

A lényeg szerintük az, hogy a leendőbeli István király egy szlovákok lakta részen lett először uralkodó, csak később lett a teljes országban fejedelem, végül király. Ezt úgy értelmezik, hogy a Magyar Királyságot voltaképpen a magyarok és a szlovákok közösen hozták létre. Szerintük az első király sok dolgot a szlovákoktól vett át, például a kettős kereszt is ilyen. Vagyis, amennyire jogosult Magyarország a saját koronás államfőjét királynak nevezni, szerintük ugyanez a szlovák államnak is jár, mivel ugyanaz a történelmi alap, melyet ugyanazok a személyek kötnek össze.

A második történelmi mérföldkő számukra Thököly Imre (1657-1705), akit szlovák királyként könyvelnek el. Szerintük is igaz, hogy Thököly Felső-Magyarország fejedelme volt, viszont az általa uralt területen nagyrészt szlovákok éltek és a sikereiben szlovákok támogatták. Az arra való hivatkozásuk, hogy Thököly a szlovákok királya volt, kissé kényes, mivel a szlovák történelemkönyvek így tanítják. Nem mellesleg elég meggyőző tud lenni az, hogy az általa uralt részek és a mai Szlovákia között mekkora nagy a földrajzi átfedés.

Azt is megemlítették, hogy a minta számukra az Erdélyi Fejedelemség, ahol sokféle nép, sokféle kulturális háttérrel képes volt együtt létezni. Ott az országgyűlés választotta meg az uralkodót, amit napjainkra úgy fordítanának át, hogy az államot eltartó nép joga a személyi döntés meghozatala.

A megvalósítás lehetőségei

A monarchisták közül többen önkormányzati politikában vesznek részt valamelyik párt támogatottjaként, de ebben a kérdésben nem szövetkeznek egyik párttal sem. Az a céljuk, hogy a saját politikai táboraikon belül pozíciókat szerezzenek, terjesszék a nézeteiket az államformáról, majd pártok feletti megállapodást köthessenek a nagy ügyekben. Azt kívánják elérni, hogy az állam jövője szempontjából jelentős ügyeket kiszedjék a napi politikából és minden párt hagyja békén ezeket a területeket.

A jelenlegi szlovákiai belpolitika egyik pártja sem osztja a nézeteiket az államforma ügyében. E miatt eredetileg cseh monarchista csoportokkal működtek együtt, de őket nem érezték túl racionálisnak. A német monarchistáktól viszont sokat eltanultak, többek között azt, hogy nem szabad rossz időszakban elővenni a kérdést, mert gumicsont lesz belőle, ahogyan Brazíliában is történt. 

Most úgy keresnek maguk közé embereket, hogy rövid időre valamelyik platformon közreadnak egy üzenetet, majd az érdeklődők közül kiválogatják a megfelelő embereket. Nagyon racionális embereket keresnek, mert a megfogalmazásuk szerint már mindenféle őrültekkel volt dolguk. Még nem tömegbázist akarnak, hanem olyanokat, akik a pártok közötti alkuk megteremtésében segédkezhetnek. A munkahely, a szakértelem és az értelmi képességek számítanak a kiválasztásban. Szélsőségeseket és hasonlókat nem hívnak meg maguk közé.

Sőt, kifejezetten olyanokat keresnek a mozgalmuk tagjai közé, akik maguk köré vonzzák az embereket. Akik kiépítik a saját stábjukat, amivel a lakóhelyükön vagy a munkahelyükön létre tudnak hozni egy cselekvésre alkalmas csoportot. A cselekvés alatt értelmes és higgadt kommunikációt értenek, ami sokszor nagyobb feladat, mint bármi más.

Ebből a szempontból sem lényegtelen kérdés a taglétszám. Amikor 2001-ben alakultak, akkor heten voltak. Ma 35-40 fő van jelen a rendezvényeiken, de ebben benne vannak a házastársak (tudatosan építenek házastársakra) is, meg néhány velük tartó gyerek is. Ők is tudják, hogy ez nem túl sok, de szerintük sok múlik az adott személyek képességein is. Mondják, hogy többet érnek 10 alkalmas befolyásos emberrel, mint 1000 fanatikussal.

A lassúságban szerepet játszik az is, hogy a pillanatnyi szlovák közéletet nem tartják alkalmasnak az államforma ügyének a megvitatására. Nem borúlátók, mert szerintük pillanatok alatt változhat a helyzet, Példának említik, hogy 1989 tavaszán nem gondolták volna azt, hogy hamarosan lesz önálló Szlovákia, sem azt, hogy előbb lesz náluk euro, mint Magyarországon.

Rákérdeztem arra is, hogy tartanak-e attól, hogy egy "semmiből érkező" szlovák királyt nem venne komolyan senki a nemzetközi életben. A válaszukban azt fejtegették, hogy reményeik szerint Szlovákia nagyon sok mindenben egy haladó államnak fog számítani. Ez önmagában fog szerintük annyi tekintélyt adni a szlovák államfőnek, ami miatt nem fogja senki kinevetni.

Szerintük nincs messze az idő, amikor Szlovákia az idegenforgalom kiemelt célpontja lesz. Ez odáig fog menni, hogy majd Budapest és Prága versenyében nem Bécs lesz a mérce, hanem Pozsonyt szeretnék majd utolérni. A síelés és más téli sportok esetében olyan jövőt látnak a következő években, ahol Lengyelországot már legyőzik és nem csupán Magyarországról, hanem Ausztriából is képesek lesznek vendégeket elcsábítani.

Sőt, a megújuló energiák ügyében náluk nem tabu a vízerőmű és a megújuló energiák termelte áram tározása, ezek pedig idegenforgalmi célpontokká válnak, nem egyszer tehetősebb csoportoknak kínálnak programokat. Arról nem is beszélve, hogy ezeken keresztül nagyon hamar ők adhatnak majd el áramot Magyarországnak, illetve kínálhatnak fel tárolási lehetőséget a megtermelt magyarországi napenergia részére. Ezért sem mellékes programelem náluk a területek leválasztása, amelyről fentebb szó esett, hiszen nem mindegy kik maradnak egy anyagilag gyorsan fejlődő ország határain belül.

Vagyis olyan jövőt látnak, amelyben a hirtelen gazdaggá váló és sok értelemben véve "zöld" Szlovákia lesz az országról kirajzolódó új kép. Ebben az új Szlovákiában szerintük kiemelkedően jó lesz a közbiztonság, ahol csak annyi különbség lesz Szlovénia és Szlovákia között, hogy az egyiknek nincs tengere. Ez a háttér lesz az, ami tekintélyt adhatna szerintük egy szlovák királynak és az komolyan vehető lesz, ahogyan az ország is.

Nehéz megítélni, hogy mindez mennyire utópisztikus. Mindenesetre abban egyet tudtunk érteni, hogy 5-6 év múlva ismét találkozunk abból a célból, hogy együtt átolvassuk ezeket a sorokat és értékeljék a történteket. 

[Ez a bejegyzés eredetileg az év során valamikor megjelent volna, de aztán valahogy kimaradt, így került a "szokásos" év végi bejegyzések közé. Holnap majd egy olyan elmúlt monarchia ügye kerül terítékre, ami az eredeti sorozatból kimaradt.]

Források

Index.hu írása a felvidéki magyar maffiáról 

Trencsén városában őrzött korona

Sauder Ladies' utazásos blog

Új szó