Ki volt Julius vajda?

Még 2020-ban volt téma a blogon Cseszneky Gyula. Már abban a bejegyzésben is jeleztem, hogy lesz belőle második bejegyzés, ugyanis a történet nem olyan kerek, ahogyan az látszódik.

A nehézséget a rendkívüli adathiány jelenti, mely a kutatás sok-sok pillanatában előkerült. Nagyon ritkán tapasztaltunk hasonlót. Általában az ilyen esetekben az történt, hogy az apró mozaikokat hibásan illesztettük össze. Nagyjából ott tartunk, hogy minden próbálkozásunk zsákutcába jutott.

Azt rögtön tisztázni kell, hogy az adathiány egyik oka azoknak a hivataloknak a megjelenése a történetben, amelyeket titkosszolgálatoknak nevez a köznyelv. Láthatóan a történetet, a személyt, a legendáját (vagy ezek valamiféle kombinációját) használták ezek a szervezetek, így a szálak olyan módon össze lettek kuszálva, hogy nem volt érdemes azokon elindulni.

Az értelmezési kísérletek helyett, inkább szeretnék ismertetni 5 olyan területet, ahol a történet... "megbicsaklik". Szándékosan fogalmazok óvatosan, mert valami van a történetben, de erre majd az utolsó alcímnél vissza fogok térni. Természetesen bármilyen előrelépést segítő észrevételre nyitott vagyok.

1. Az anyakönyvek

Amikor elkezdtük (pontosabban újra kellett kezdeni) a Cseszneky-kutatást, akkor ki kellett jelölnünk egy olyan életrajzot, amelyet kiindulási pontnak tekinthettünk. Mivel a kezünkbe került életrajzok mindegyikével kapcsolatban kételyeink voltak, ezért a legalapvetőbb adatokat is vissza kellett ellenőriznünk. Ez amúgy is megszokott eljárás, de ebben az egész történetben már az alapvető adatokkal is gondjaink voltak.

Azt mindenki tudja, hogy a Wikipédia nem forrás, mivel bárki írhat bele, szinte amit csak akar. Annyiban mégis jó, hogy a szerkesztéseket vissza lehet követni, ami időnként nagy segítség lehet. A szócikkről a 4. alcímnél lesz majd szó bővebben.

csesz1.jpg

Ki ez az ember?
(a kép forrása: Trikala blog)

Ha ma valaki megkeresi a Cseszneky Gyuláról írt szócikket, akkor azt láthatja, hogy a születési idejének 1914. június 28. van megadva, születési helynek pedig Nagymajor. Ez az állítás azért ígérkezik hálásnak, mert nagyon pontos dátum és egy település neve is szerepel benne. Ez azt jelenti, hogy akár a születési anyakönyvet is elő lehetne kutatni... 

A problémát az jelentheti, hogy az 1913-ban kiadott Helységnévtár összesen 11 olyan települést sorolt fel, amelyeknek Nagymajor a neve. Ráadásul sok településnek volt olyan része, amelyre "Nagymajor" néven utaltak, így a lehetséges települések száma valójában sokkal több lenne. A kutatásunk viszont még 2010 előtt indult el, akkor még a születési hely nem "Nagymajor" volt, hanem Csorvás. A békés megyei Csorvás településnek egyébként valóban van egy Nagymajor nevű része, de ettől még nem világos a számomra, hogy miért lett átírva a település neve.

A csorvási anyakönyvi bejegyzések között 1914. június 28-án valóban szerepel, hogy Csesznegi Ferenc (37 éves) és Handzsák Mária (32 éves) június 4-én egy Gyula nevű fiúval nagyobb családdá váltak. Nem elírás, Csesznegi, nem pedig Cseszneky. Ugyanis 2007-ig a családnév Csesznegi-ként volt meghatározva.

Csesznegi Ferenc 1876. november 29-én született (másnap keresztelték) meg Jánoshalmán. A szülei neve Csesznegi Mihály és Petrusz Anna, akik kisszállási emberek voltak. Handzsák Mária szintén Jánoshalmán született. 1882. október 19-én, majd 22-én keresztelték meg. Édesapja Handzsák András volt, édesanyja Kiefer Mária. Az apa Kisszállásról származott, az anya származási helyét nem tudtuk kiolvasni. 

[Az apa születés bejegyzése Jánoshalma római katolikus születési anyakönyvében található, 1876-os év 502. bejegyzése. Az anyáé szintén ugyanott, 1882-es év 421-es bejegyzése. Csesznegi Ferenc később is megjelenik anyakönyvi bejegyzésekben. Csesznegi Ferenc és Handzsák Mária már nem voltak életben 1939-ben. Ezek az adatok a családnév írott formája miatt lehetnek érdekesek.]

Amikor az első Cseszneky Gyuláról szóló bejegyzés megjelent, az egyik kedves olvasó mellékelt anyakönyvi bejegyzéseket Gyula testvéréről, az 1910-ben született Mihályról. Azokból kiderült, hogy Mihály 1910. augusztus 23-án született. Édesapja a bejegyzés szerint gépész volt. Mihályról az is kiderült, hogy Kiskunhalason házasodott meg, 1939. február 25-én. Akkor feleségül vette Király Gy. Hannát (1921. december 20-án született, apja Király Gy. József, anyja Farkas Erzsébet), majd 1954-ben elváltak. Csesznegi Mihály 1975. január 15-én hunyt el Kiskunhalason. A lényeges az, hogy mindezek során folyamatosan a Csesznegi formát tartalmazzák az anyakönyvek.

2. A nemesi címek

A wikis szócikk jelenleg (tehát 2022-ben) utal a grófi címre, valamint a cseszneki és milványi nemesi előnevekre is. Mivel a blogot sok történelem iránt érdeklődő személy látogatja, gondolom nem kell részleteznem, hogy a nemesi címek valódisága ellenőrizhető. Ezekben ilyen nevű grófi családnak nincs nyoma, sem a két előnév egyikének sem. Mármint olyan módon nincsenek nyomok, hogy azok a csorvási Csesznegiékhez vezessenek el. 

[Maga a cseszneki előnév létezik, csak éppen egy másik család használja, akik soha nem voltak Csesznegiek. Ebben a nemesi címes kérdésben több levelezésem és személyes megbeszélésem is volt, egyik esetben sem láttam bizonyítékokat.]

A Cseszneky nevű grófokról természetesen lehet olvasni, a Győr-Moson-Sopron megyében lévő Kisbabot nevű település környékén, de jóval korábbi időszakból. Grófi családnak (ilyen névvel) a dualizmus alatt nem találtuk a nyomát. 1909-ben adtak ki egy "listát" a megyei nemesekről, abban sem találni sem Cseszneky, sem Csesznegi nevet.

Ha nagyon-nagyon alaposak vagyunk, akkor az belefér, hogy a Csesznekyék egy ága a Kiskunhalas "alatti" térségbe költözött. Az 1909-es települési ismertető is közli, hogy aránylag sok olyan család él a környéken, akiknek a felmenőik között elszegényedett nemesek is találhatók. Ezen a ponton azonban kínzóan hiányzik a családnév megváltozásának a bizonyítéka!

Például a felmenőim között nyomon követhető, hogy valakinek a születése és a házasságkötése nem ugyanazon a településen történt. Feltehetően az új lakóhelyén elmondta a plébánosnak mi a neve, aki a házasságkötést, majd utána a születéseket is a maga elképzelése szerinti írásmóddal rögzítette. Így a családnevünk írása módosult. Ezt tudjuk mikor és holt történt, de Ilyen jellegű dokumentációt a Cseszneky név változására nem találtunk (ráadásul mi soha nem voltunk nemesek, sőt, egy nemes rokonunk sem volt).

Vagyis, a Csesznegi felmenők esetében nem találtunk Cseszneky nevű embert, a Csesznegi nevet viszont a nemesek között nem leltük meg. Mindez jelentheti azt is, hogy Cs. Gyula felmenői soha nem voltak Csesznekyek vagy nemesek. Természetesen azt sem lehet kizárni, hogy a témára "rászállt" eddigi összes ember ügyetlen volt. Ez utóbbira természetesen az lenne a megoldás, hogy aki magáról nemesi származást állít, az bizonyítsa be az állítását.

3.Egy újságcikk állításai

időrendben egyébként nem ez a bizonyos újságcikk a soron következő, de logikailag muszáj ezzel folytatni. Az Erdélyi riport c. újság 2007. október 25-i számában voltak állítások, melyek "érdekes" fordulatot jelentettek a történtek rekonstruálásában. Az újság mellékletében egy hosszú írás volt olvasható A nemlétezők lázadása címmel. A cikk az arománokról szólt és abban esett pár szó Cseszneky Gyuláról.

cseszneky2_05.jpg

Egy meglepően konkrét állításokkal teli összegzés az uralkodóvá vált Csesznekyről
(a kép forrása: Erdélyi riport 2007. október 25-i száma)

Az állítás szerint Cseszneky Gyula nem gróf, hanem báró volt. Tudni vélték, hogy százados volt az erdélyi bevonuláskor, ráadásul a Ludovika Akadémia lovas különítmények a tagjaként szolgált. A szilágysági Milvány falunál hajtott végre valamilyen hőstettet, ami miatt Horthy Miklós engedélyezte neki a "milvány" előnév használatát. A wikis szócikk egyik állapota szerint, ekkor, ezért a hőstettért kapott vitézi címet, sőt két kitüntetést is! Az egyik az Erdélyi Emlékérem, a másik a Magyar Vitézségi Érem.

Ez az újságcikk fontos, ugyanis Cs. Gyula történetének az igazolásaként tekintenek rá sok országban. Sikerült többekkel kapcsolatba lépnem, akik forrásként hivatkoztak a cikkre. Mindegyikük megerősítette, hogy nem tudnak magyarul, ezért nem is olvasták el a cikk szövegének a környezetét. Ebben az a szép, hogy az erre a cikkre hivatkozó külföldi forrásokat egyes magyar szerzők idézték vissza - de olyanok, akik az Erdélyi riport cikkének ezen sorait nem tekintették bizonyító forrásnak!

Azt gondolom mindenki azonnal észreveszi, hogy Horthy nem engedélyezhetett egy hőstettért cserébe nemesi előnevet viselni. Hőstettért cserébe vitézi címet adhatott és/vagy kitüntetéseket. A kitüntetésekről, vitézzé avatásról, nemesi előnév viselésének engedélyezéséről hivatalos értesítők lapjain számoltak be. A Csesznegi vagy a Cseszneky név nem szerepel sehol, ahogyan a cikkben megadott előnév sem! Előfordulhat, hogy mi, akik kerestük a nyomokat, figyelmetlenek voltunk. Van rá esély, de szinte a nullával egyenlő (egymástól függetlenül, többen, több időszakban kerestünk).

Természetesen ez esetben is érvényes, hogy annak kell bizonyítania, aki állít. Ha Horthy adott kitüntetést, címet, bármit - akkor hol van erre vonatkozóan a bizonyíték?

[Valaki az egyik vitézi szervezet honlapjára utalt bizonyítékként, de ott nem találtam részleteket.]

 Az Erdélyi Emlékérem kitüntetettjeinek a teljes listáját soha nem tudtam összeállítani. Az általam látott nevek között Csesznegi vagy Cseszneky nem szerepelt, ahogyan Milványi sem. A Magyar Vitézségi Éremmel más a helyzet. Ugyanis 22 tiszt kapta meg és mindegyikük neve ismert. Sőt, könyv is készült belőle, mely újabb kiadást is megélt. Csesznegi vagy Cseszneky nevű tisztet nem találni köztük.

Az állítás szerint Cseszneky Gyula százados volt, amikor Milványnál hőstettet vitt véghez, az erdélyi bevonuláskor. Az is meg van adva, hogy a Ludovika Akadémia lovas különítményéhez tartozott. Ezzel az állítással is voltak gondjaink. Milvány környékén ugyanis nem leltünk semmilyen hőstettnek vagy incidensnek a nyomára a magyar bevonuláskor. Sem a magyar, sem a román feljegyzésekben! Ha erre való tekintettel kapta a vitézi címet, akkor kizárt, hogy ne maradt volna meg róla valami dokumentum.

A Ludovika Akadémia lovas különítménye is sok kérdést felvet, de ezek részletezésébe már bele sem érdemes kezdeni. Ugyanis a Ludovikán nem végzett Csesznegi vagy Cseszneky nevű személy! Ha valakinek kedve van ellenőrizni, itt könnyen megteheti. Vannak más források is, azokban sem találtuk meg a keresett nevek egyikét sem.

Ha a főhősünk a Ludovikán végzett, akkor feltehetően hadnagyként, esetleg főhadnagyként kezdte el a tiszti karrierjét. Vagyis legalább 1 vagy 2 előléptetésre volt a századosi rendfokozattól. Az előléptetésnek szintén nyoma kellene legyen - de nincs.

cseszneky2_04.jpg

A család honlapja szerint tartalékos huszártiszt volt az erdélyi bevonuláskor
(a kép forrása: a család honlapja)

Létezik az élettörténetének egy másik verziója, mely a család honlapján érhető el. Abban tartalékos huszártisztnek nevezik. A Jósa András Múzeum kiadásában 2003-ban megjelent egy könyv, melyet Bene János és Szabó Péter készítettek el. Ebben pont a szóban forgó időszak huszártisztjeiről írnak, még a tartalékosok is szerepelnek benne. Ott sem találni a hősünk nevét, de még a fényképét sem.

4. A Wikipédia szócikkéről

A Wikipédia szócikke egyébként sok verziót tartalmaz, melyek teljesen másféle válaszokat adnak a kérdéseinkre. Az eredeti szócikk 2004 elején lett megszerkesztve, kissé más történettel ahhoz képest, mint amit ma olvasunk:

cseszneky2_02.jpg

Az eredeti szócikk 2004 elején jött létre, akkor még Csesznegi báró volt a szereplője
(forrás: a Wikipédia eredeti szócikke, akkor még Csesznegi Gyuláról)

Az eredeti szócikkben a főszereplőnknek Csesznegi Gyula a neve, bárónak volt titulálva és Csorvás van megadva születési helyként. Aztán 2005 augusztusában megváltozik a neve: Báró Milványi-Csesznegi Gyula (szentkáthai és kisbudafai nemes, milványi báró). 2006-ban újabb névváltozat kerül elő: Báró Milványi-Csesznegi Gyula (szentkáthai és kisbaboti). 2007-ben pedig eljutunk valami maihoz hasonlóhoz: Báró Cseszneky Gyula (milványi és csesznegi). 2009-ben megjelenik a neve mellett a herceg titulus, de csak egy időre. Még 2009 utolsó napjaiban eltűnik a neve mellől a hercegi cím, majd gróf lesz belőle. Aztán 2010-ben a Csesznegi nemesi név Cseszneki-re változik (március 23).

Utána 2010. augusztus 31. az újabb nagy változás ideje, amikor a születési hely Csorvásról Nagymajor-ra módosult. Ekkor tűnik el az édesapja gazdatiszti múltja is. 2010. szeptember 2-án pedig megjelenik a neve mellett a vitézi cím is. Az állítás, mely szerint vitézi címet kapott már 2007-ben is szerepelt a szócikkben, de akkor valaki kitörölte. A milványi előnévre vonatkozóan szerepelt az is, hogy igazolást nyert a nemessége (melyet Báthori Zsigmondtól kaptak), meg az a bizonyos milványi hőstett is. A lenti képen pár változat nézhető meg:

cseszneky2_03.jpg

A név, előnevek, címek bámulatos változatosságára pár példa
(a kép forrása: a Wikipédia szócikkének korábbi állapotai)

A szócikk némelyik változata utal arra is, hogy a bárói címet a horvát király erősítette meg. Ennek is próbáltunk a végére járni. Az tény, hogy az akkori horvát király több tucat címet adományozott, de sajnos minden törekvésünk ellenére sem sikerült megszereznünk egy teljes listát a nemesítésekről.

A szócikkben szerepel az is, hogy különböző fordítói tevékenysége volt. Példának van említve Gabriele D'Annunzio több versének magyarra fordítása. Akármennyire is próbáltam, sehol nem akadtam egyetlen fordításának sem a nyomára.

Ezeket a módosításokat mi "menet közben" láttuk és sok olyan pillanat volt, amikor félredobtuk volna az egész ügyet, ha csak ennyi lett volna a kezünkben.

5. A helyszíni emlékekről

Nehezen, de eljutottunk a megjelölt helyszínekre is. A cél az volt, hogy dokumentumokat és visszaemlékezéseket szerezzünk a helyben élőktől. Fényképet ugyan láttunk, azon egy magasnak tűnő férfi látszódott, de az arca nem volt kivehető. Minden más dokumentumra is ugyanez állt, így nem nagyon jutottunk előre.

Ha valaki nem emlékezne, akkor a történet szerint a pindusi államot Alcibiades Diamandi (1893-1948) szervezte meg monarchiává, saját katonai erővel és olasz támogatással. Amikor távozott, akkor Nicolaos Matussis (1899-1991) lett az utódja, akit Cs. Gyula követett. 

Diamandi 1941 nyarától bő egy évet állt az államocska élén, majd 1942 júniusától kormányzóként irányította az államot Matussis. Neki szűkös egy éve volt, nem tisztázott (számomra), hogy mikor hagyta el a pindus államot. Az összeomlóban lévő állam élére 1943 augusztusában került egy vajda, Cs. Gyula, aki 1943 szeptemberében már menekülni kényszerült.

A legenda szerint a németek zsidó felmenőt találtak nála, de mi nem találtunk (amennyiben az illető az 1914-ben született Csesznegi Gyula). Ugyanígy nem találtuk meg a letartóztatása nyomait sem. Az, hogy a németek komoly tisztogatásokat hajtottak végre a területen, majd éveken át további fegyveres műveletek voltak ott, finoman szólva sem kedvező annak, aki a múlt egy kis szeletének  a nyomait keresi. Az is hátrány, hogy a pindusi államnak nem volt évszázadokig visszanyúló adminisztratív hagyománya, ami az írásbeliségnek és az iratok megőrzésének nem kedvező.

Az biztos, hogy valaki ténylegesen is megjelent, akinek jó olasz kapcsolatai voltak, illetve néhány töredékes emlék szerint magyar volt. Amikor utaltak a nevére, akkor a Milvány és Cseszneki neveket együtt használták (nem Csesznegi, hanem Cseszneki, latin betűkkel így írva: Cseszneki de Milvany). Valójában nem találtunk olyan okirati vagy más korabeli írásos dokumentumot, amelyik hitelesen bizonyította volna, hogy az illető azonos az 1914-ben született Csesznegi Gyulával. 

Az emlékekre valószínűleg hatással voltak az olvasottak és a hallottak, de az lenne a rendellenes, ha nem így történt volna. Az is nehézség, hogy akikkel beszélni tudtunk, nem voltak a politika alakítói. Sőt, a legtöbb adatközlőnk egykori szemtanúk leszármazottjai voltak.

Azt nagyjából össze lehetett rakni, hogy Cs. Gyula vezető szerepe akkor kezdődött el, amikor az államkísérlet összeomlóban volt. Már a kutatás végén állt össze, hogy volt valamilyen helyi népgyűlés (parlament?), így ott nem tudtuk megkeresni a jegyzőkönyveit. Később valaki visszament a környékre (és az ottani munkája alatt pár hétre én magam is), de semmilyen dokumentumhoz nem jutottunk el.

Tény, hogy az államkísérlet mintája az olasz fasizmus volt, ami azt jelenti, hogy az egykor helyben maradt vezetők zömét kivégezték. Aki túlélte, az sem beszélt róla szívesen, illetve úgy kozmetikázta az emlékeket, hogy abból nem lehetett elindulni (és a gyerekeik vagy unokáik voltak az adatközlőink).

Az is menet közben állt össze, hogy a "vajda" és "nagyvajda" címek, amellyel Cs. Gyula fel lett ruházva, nem teljesen felel meg Diamandi hercegi címének. Amolyan "helyi fegyveres erők fővezére" lehetett, aki kétségtelenül az első ember volt. Nagyjából egyetlen hónapnyi időszakról van szó, így a jogkörök nem tisztultak le, ami nem is meglepő.

Cs. Gyula állítólagos szerepe is említésre került, mint aki Diamandi éhezést elkerülő intézkedéseiben játszott valamilyen ködös szerepet. A ma görögként azonosított emberek olasz gyarmatosítónak tekintik, az olaszok pedig valamiféle román ügynöknek. Hellyel-közzel mindenki arra célzott, hogy a pindus állam létrehozására szervezett kísérletben nagyon aktív szerepet játszott valamelyik román titkosszolgálat (is). 

Abban a kérdésben, hogy Julius vajda (Cs. Gyula) személyesen jelen volt vagy sem, nincs egyetértés. Sok dolog utal arra, hogy igen, de ezt nem tudtuk bizonyítani. 

Természetesen van a térségnek olyan jellegű szakirodalma, ami nagyon jól használható de nem látnak el támpontokkal. Az egyik neves kutató Thede Kahl, aki néprajzkutató és nyelvész. Ő nem görögként közelíti meg a kutatásait, ezért máshol van a fókusza. Nála sok olyan részletet lehet olvasni, amelyek mellett a görög kutatások elmentek, mert nem érezték annyira fontosnak. 

Persze léteznek a görögök között amúgy olyanok, akik a "mellékszálakra" is kitérnek, például Lena Divani. Ő az, aki olasz és román titkosszolgálatok tevékenységeként azonosított több Cs. Gyula szerepét is érintő történést (nem dokumentumokkal igazolta, ez csak a személyes véleménye).

Sőt, Mark Mazower az a valaki, akinek talán a legjobb rálátása nyílt a terület akkori fejleményeire. Nem szeretném őt túlbecsülni, de talán a balkáni etnikai csoportok XX. századi eseményeinek az egyik legavatottabb ismerője. Magyarul is van elérhető könyve. Nála sem találni semmit (vagy ügyetlen vagyok).

Ha pedig könyvek, akkor Tim Salmon neve nagyon ide kívánkozik, aki The Unwritten Places címmel írt könyvet pont arról a térségről, ahol Cs. Gyula állítólag vajda lett. Egy évtizedet töltött el a pindusi arománok között, akikkel az anyanyelvükön tudott beszélni.

Azt, hogy nem találni semmit, egyébként nem meglepő. Például Magyarországon is voltak hasonlóan rövid ideig hivatalban lévő miniszterelnökök (P. Ábrahám Dezső, Lakatos Géza, Esterházy Móric), elég kevés dokumentumot találni róluk. Az a cél pedig, hogy személyes emlékeket előhozzunk azok részéről, akik nem a nagypolitikában élték a mindennapjaikat, szinte eleve kudarcra van ítélve. A különbség csak annyi, hogy Magyarországon már volt írásbeliség, volt sajtó, volt közigazgatás. 

A pindusi dokumentumok hiányával kapcsolatban azért érdemes megjegyezni, hogy ott is létezett (létezik) sajtó, ami még tartogat lehetőségeket. Sőt, igazat megvallva vannak még lehetőségek, csak ma már nem lenne lehetőség pályázati pénzeket nyerni egy ilyen kutatásra (leginkább azért, mert nincsenek okirati bizonyítékok). 

A budapesti életmentés egy teljesen másik kutatással kapcsolatban került elő. Sajnos maga a program jó pár konfliktussal járt, ami a téma szempontjából nem lényeges, de az eredmények megosztása miatt sajnos az. Az, hogy Perlasca milyen kapcsolatokkal tudta a budapesti tevékenységét végezni, nem tudom, hogy lett-e azóta publikálva (nem találtam rá a nyomaira), de majd abból lehetne építkezni.

Mindenesetre ebben az ügyben ismét előkerült valaki, aki akár azonos lehet a pindusi államban előkerült emberrel. Amit tudni lehet róla az nagyjából annyi, hogy adott egy 30 év körüli férfi, kereskedőnek mondta magát, de a balkáni és az olasz ügyekben is otthonos volt. Nagyon sok mindent el tudott intézni, nem mellékesen kereskedőnek mondta magát. Valamilyen állami hivatallal kapcsolatban állva több személyazonossága volt, időnként "gróf úr" szerepben jelent meg. Szélhámosnak túl profi volt, vélhetően valóban tiszt volt (vagy diplomata vagy mindkettő), de nem tudni melyik hivatal szolgálatában állt. 

Az egyetlen olyan valaki, aki részletesen és többször beszélt róla, egy hölgy volt, aki 1924-ben született. Mi évekkel a balkáni utazások előtt beszéltünk vele, amikor a Cseszneky-ügyről semmit nem tudtunk. Ő annak idején a "gróf úr" segítségével maradt életben. A története (nem az életmentő személye miatt) nem publikálható.

A nagy kérdés az, hogy tudtuk-e a "gróf úr" személyazonosságát ellenőrizni - a válasz egy határozott nem. Sőt, az 1914-ben Csorváson született Csesznegi Gyulához sem tudtuk elvezetni a szálakat (az életkor stimmelt, az is, hogy volt egy bátyja). A balkáni vajda szerepében megjelent Csesznekyvel sem tudtuk összekötni.

 

A következő helyszín Argentína volt. Ott volt olyan adat, mely szerint Ante Pavelics elleni merényletkísérlet alkalmával, egy magyar ember elmenekült, mert annak idején a horvát állami ügyekben valamilyen vezető szerepet töltött be. Az illetőről azt tudtuk meg, hogy annak idején kereskedőként fedték el a valódi munkáját, mintha az olasz hadsereg beszállítója lenne. Természetesen dokumentumok nem kerültek elő, semmi olyan adat nem jutott el hozzánk, amely akár Julius vajdával, akár Csesznegi Gyulával összekötötte volna.

Az nagyon komoly nehézséget jelentett, hogy kétkedve fogadtak minket. Nem hitték el, hogy azért kérdezősködünk, mert Cs. Gyula nyomait keressük. Arra gyanakodtak, hogy egy olyan történetet szeretnénk összerakni, amelyikben előkerül egy újabb valaki, akire rá lehet majd húzni mindenféle szörnyű vádakat. 

Egyébként Argentínába nem volt könnyű eljutni annak idején, így aránylag alaposan dokumentált kiket fogadtak be. Láttam névsorokat a beutazó magyarokról, de abban Cs. Gyula semmilyen neve nem szerepelt. Néhány ezer névről van szó, tehát komoly mennyiségű életút ahhoz, hogy mindegyiknek utána lehessen járni. Az sem mellékes, hogy talán az olasz és a horvát vonalat is meg kellett volna nézni, ami annak idején elmaradt.

[A meghallgatott elbeszélések szerint Julius vajda a horvát királlyal érkezett Argentínába. Erre semmilyen bizonyítékot nem tudtunk előteremteni.]

Brazíliával nagyobb szerencsénk volt, mert volt rátermett helyi segítő, akit szintén érdekelt a történet. Végeredményben semmilyen értékelhető adat nem került elő. Hiába tudtunk valamit összeállítani az elbeszélésekből, egyetlen olyan bizonyíték nem jutott a kezünkbe, amelyet használni lehetett volna. Még egy anyakönyvi bejegyzés vagy egy sírhely sem. Az illető elég óvatos volt, takargatta a múltját.

Ami előjött a beszélgetésekben: egy ember, aki tiszt volt és több helyen is eljárt bonyolult ügyekben. A visszaemlékezők szerint "tiszta" múltat rajzolt fel magáról, ami éppen azért lett némelyeknek gyanús, mert semmi ellenőrizhető pontja nem volt. Szerettek volna neki valamilyen elismerést intézni, de ő maga nem engedte.

Volt olyan, akinek a személyi irataiban a "Cseszneky" név szerepelt, de mivel nem tudtam milyenek az ottani iratok, szerettem volna fényképet készíteni róla. Az illető nem engedte, voltak rá elfogadható érvei. Azt sem értettem, hogy milyen rokonság van közte és a történet főszereplője között. Úgyhogy Sao Paulo államban megrekedtünk, mert amit ott találtunk, az nem volt összeköthető semmilyen korábbi történettel. Amolyan munkahipotézisnek elfogadtuk, hogy ez lehetett akár Cs. Gyula is, de ennek semmi jelentősége nincs bizonyítékok nélkül.

Kifejezetten rossz környezetet teremtett az akkoriban zajló Képíró-ügy, ami miatt eleve mentegetni kellett magunkat, hogy nem a felmenőik emlékét akarjuk bemocskolni. Amikor mentegetőztünk, akkor elhangoztak arra utaló mondatok, hogy az általunk kutatott személynek volt kötődése olyan ügyekhez, amely miatt okkal tartanak mindentől. Úgy éreztük, hogy ők valamit tudnak, amit okkal hallgatnak el (vagy "csak" nem volt meg a bizalmuk, amire alapot adott az, hogy szolgálati útlevél volt nálunk).

A helyszíneken szerzett adatok értéke valójában erősen közelít a nullához. Ez megkerülhetetlen tény. Ugyanakkor mégis van valaki, aki egy államkísérlet csődjekor egy állam élére állt és magyarnak tartották. Volt még jó sok apró részlet, de mind-mind mögül hiányoznak a bizonyítékok, ezért itt nem részleteztem, hiszen nem visznek előre.

Az első bejegyzésről

A témában született első bejegyzés a jóindulat jele volt. Megírtam úgy a történetet, hogy a "legenda" egyetlen pontját sem ábrázoltam kétségesnek. Azt reméltem, hogy ez majd néhány magánszemélynél vagy egy-egy kérdésekkel ostromlott hivatalnál meg tudja majd nyitni az embereket, de nem jártam sikerrel.

Azt persze sokan észrevették, hogy a leírtak nem stimmelnek, kaptam is adatokat, de egyik sem erősítette meg bennem azt, hogy a csorvási születésű Csesznegi Gyula lenne az, akit Cseszneky néven és "gróf úr"-ként emlegettek. Ettől még lehet így, csak a bizonyítékokat hiányolom. Akik a történet egyes elemeit védték, azok sajnos a mai napig nem segítettek elfogadható bizonyítékokat megszerezni.

Persze nagyon értelmetlen úgy menni a bizonyítékok után, hogy nem attól kérjük azokat, akik állítanak valamiket. A Magyar Szó c. folyóirat 2011. október 15-i szám 18. oldalán található egy interjú valakivel, aki magát Cseszneky Miklós grófnak nevezi. A felmenői megnevezésénél a Cseszneky formát használja, de egyértelmű, hogy az 1914-ben született Csesznegi Gyula az egyik személy. Abban elég sok adatot megad, de a lényegesebbeket nem tudtam megerősíteni.

Ahol csak lehetett, próbáltam a nyilatkozatait (és természetesen másokéit is) gondosan elemezni, hátha kapok valamiféle kapaszkodót, de szintén nem jártam sikerrel. Azt nem szeretném kétségbe vonni, hogy léteznek bizonyítékok, csak többünknek sem sikerült megtalálni azokat. 

Úgyhogy szívesen fogadok bármilyen ötlelet vagy akármi mást, ami segít megoldani ezt a történetet.

Források

A család honlapja 

A magyar szent korona országainak helységnévtára 1913. 955. és 956. oldalak

A nemlétezők lázadása. In: Erdélyi riport 2007. október 25-i számának melléklete

Cseszneky honlap

Smilja Avramov: Genocide in Yugoslavia. Bigz, Belgrád, 1995.

Magyar Szó 2011. október 15-i számának 18. oldala

Pesti Hírlap aktuális számai