Sealand

A világ valószínűleg legkisebb monarchiája, amit egy másik állam sem ismer el létezőnek. Mégis működik.

Sealand olyan kicsi saját területtel rendelkezik, amivel esélyesen pályázhatna a világ legkisebb országa címre, amennyiben elismernék a létezését. Jogos kérdés, milyen ok miatt kap helyet a blogon, mint egy "komolytalan" kísérlet?

Először is azért, mert több hasonló kísérlet van, melynek Sealand az egyik tipikus példája. A története és a problémája alkalmas az összes hasonló próbálkozás értékelésére. Másodlagos ok pedig az, hogy rengeteg téves információ kering Sealandról, amelynek oka egy másik Sealand nevet viselő szerveződés.

Sealand története szerintem elég ismert ahhoz, hogy nagyon részletesen ne kerüljön szóba. Aki mégsem ismeri, annak képanyagban gazdag angol nyelvű videót ajánlanék, illetve ezt is. Ebben a bejegyzésben inkább arra szeretnék fókuszálni, amiről máshol nem nagyon írtak, illetve azokra a pontokra, ahol a két Sealand ügyeit összekeverik.

Az állam megalakulása

Sealand egy olyan megfigyelésre kialakított, két "oszlopon" álló tengeri bázis volt, amit a második világháborúban épített fel a brit hadsereg. Több hasonlót létesítettek, majd a háború után elhagyták ezeket és mindenféle tengeri vándorok telepedtek meg rajtuk.

Sealand esetében arról van szó, hogy egy úszó tornyot építettek. Amennyiben jól emlékszem a hajózási tanulmányaimra, akkor bárkának minősül, mert nem rendelkezik semmilyen hajtóművel és kormányművel sem. Ezt a felépítményt kivontatták a helyére, majd lesüllyesztették a tenger aljára.

Sealand valójában egy elsüllyesztett bárka, amely a tenger fenekén áll, állítólag a képen a mai Sealand látható, de szerintem ez egy másik platform
(a kép forrása: Business Insider)

Ami nem látszódik a képeken, az a két oszlop belső kialakítása. A két oszlop több emeletre osztódik, mindegyiknek eltérő funkciója van. Ahogyan a fenti képen is látszódik, régebben a bárka egyik végén volt egy állványzat, amelyhez ki lehetett kötni, valamint egy lépcsőrendszert is magában foglalt, amin fel lehetett gyalogolni a felső szintre.

A Sealandnak otthont adó platformot egy veterán brit katonatiszt, Paddy Roy Bates (1921-2012) foglalta el. Ő kalózrádiót szeretett volna rajta kialakítani 1966-ban. Egy baráti ivászat hatása alatt 1967-ben kikiáltotta a Sealand Hercegséget, magát pedig megtette az uralkodójának.

Sealand nincs messze a brit szárazföldről, ha térképen nézzük
(a kép forrása: The New York Times)

A meglepő fejlemény 1968-ban érkezett el, amikor a brit hadsereg megpróbálta elfoglalni a platformot, de a család visszaverte a támadást. Bírósági eljárás következett, de mivel a platform nem minősült a brit állam területének, ezért felmentés lett az eredmény. Fontos tény, hogy az ítélet szerint, a Sealand részére otthont adó platform, nem a brit állam területén helyezkedik el.

Az akkor érvényes szabályozás szerint államon kívül eső területnek minősült a platform helye. A nemzetközi jogban az akkor irányadó szerződés, teljesen egyértelműen rendelkezett erről. Sőt, ezen szerződés alapján Sealand valódi államnak számított, függetlenül attól, hogy mennyi másik állam ismerte el a létezését.

A siker mögött valójában egy német gyémántkereskedő, Alexander Achenbach (1934-2014) állt. Ő pénzelte a projektet, valamint ő hozta a szükséges szakértőket is. Akkoriban nagyjából 30 német élt a platformon, ezért a negyedik német államnak is nevezték (NDK, NSZK és Berlin nyugati része után). Érthető, hogy a német üzletember egyre nagyobb befolyásra tartott igényt Sealand ügyei felett, de Bates egy ponton túl nem engedett neki. Formailag a végrehajtó testület feje lett, de Achenbach inkább uralkodó kívánt lenni.

Achenbach a háttérben, az előtérben pedig a holland zsoldosai a hatalomátvétel idején
(a kép forrása: alts.co)

Achenbach ezért megszervezett pár holland katonával egy trükkös hatalomátvételt, így egy rövid ideig a kezére került Sealand. Bates visszavette a platform feletti uralmat, majd a hatalmára törőket fogságba ejtette. Mivel a német milliomos német állampolgár volt, a kormánya először London segítségét kérte a szabadon engedéséhez. A brit kormány azonban nem tartotta magát illetékesnek, mivel Sealand nem brit terület, így egy német diplomata érkezett Sealand hercegéhez. Bates ezt az állama újabb elismerésének tekintette.

Az emigráns Sealand

Innen kezdve két Sealand létezett. Az egyik Bates állama, amely gyakorolja is az uralmat Sealand felett. A másik pedig az emigráns Sealand, mely a német milliomos befolyása alatt állt. A hivatalos Sealand ajándéktárgyakat, nemesi címeket és egyéb a platformhoz kötött szolgáltatásokat árusított (ma is ezt teszik). Az emigráns Sealand elég sok pénzt szerzett, finoman fogalmazva... tisztázatlan hátterű működéssel.

Az emigráns Sealand semennyire nem rendelkezik általa uralt területtel.Különböző cégeket és egyéb szervezeteket alapítottak, melyek valamilyen módon pénzt termelnek. A fő projektjük egy UFO-technológiának nevezett akármi, amely áramot termel és hajtőműként is használható. Vannak azonban tényleges szolgáltatások is. Az ajándéktárgyak árusításán túl, valamilyen titokzatos csereügylet keretében útleveleket adnak ki, melyekkel új személyazonosságot nyerhetnek némelyek. Úgy tűnik, hogy ezek a csereügyletek termeltek rengeteg pénzt. A múlt idő helyes, mert ennek az üzletágnak vége lett.

Ugyanis több illegalitásban lévő bűnöző bukott le az emigráns Sealand okmányaival. Ezért egyre többen gondolják azt, hogy ez az államutánzat a CIA egyik fedőszervezete volt. Első lépésben új személyazonosságot kínáltak, azt állítva, hogy azokat akár az USA is elfogadja. A bűnözők okmányait az USA hivatalai valóban elfogadták (állítólag figyelmetlenségből), így azok keresettek lettek.

Az USA ilyen-olyan hatósági szervezetei viszont lecsaptak az új identitással rendelkezők egy részére, természetesen előtte alaposan megfigyelték az embereket, hogy merre költözködnek, kivel kerülnek kapcsolatba. Látva a sorozatos "véletlen egybeeséseket", megszűnt a bűnszervezetek bizalma az emigráns Sealand irányába.

Ma az emigráns Sealand német jellegű államként határozza meg önmagát. Időnként a Harmadik Birodalom jogutódja szerepben is megjelennek, de ennek a részleteit elég sok videóból és közleményből kell kihámozni. Biztosan nem reménytelen feladat, de nekem túl megterhelő volt ugyanazokat a paneleket olvasni, ezért egy idő után feladtam.

Azt gondolom, hogy nem alaptalan felvetés ezt az új arculatot is egy titkosszolgálati művelet eszközének tekinteni, de ez csak pár ember személyes véleménye. Annak idején volt szó a német hercegpuccs részleteiről. Többen kapcsolatot véltek felfedezni a német Sealand és a lebukott Reichsbürger névre keresztelt mozgalom között, de ezt a kapcsolatot nekem nem sikerült felismernem.

Amennyiben valaki kutakodni kíván, akkor ne lepődjön meg, hogy az emigráns Sealand uralkodójának nem találja meg a nevét. Ugyanis 1989 óta Johannes WF Seiger (1941?), mint miniszterelnök irányítja az ügyeket. Ő miniszterelnök és az Államtanács elnöke. A valóságban ő a német Sealand irányítója.

A valódi Sealand

A létező, valódi Sealand uralkodója I. Roy néven a már említett államalapító volt. A 2012-es halálával a fia vette át az állam vezetését (valójában már korábban), akinek az uralkodói neve I. Michael (1952). Neki két fia van, James (1986) és Liam (1988). Jelen pillanatban is tartják az álláspontjukat, mely szerint Sealand Hercegsége egy létező állam.

A mögöttes gondolat az, hogy a nemzetközi vizek államon kívüli területnek minősülnek, ott valójában egyetlen állam szabályai sincsenek hatályban. A sokféle szabadságközpontú gondolkodásnak ezért érdekes lehetőség Sealand, melyek egyik korabeli képviselője volt I. Roy. Vajon miként alakul a jogi szabályozás egy ilyen területen? Mivel mai is még nagy területek vannak a bolygónkon, melyek egyetlen államhoz sem tartoznak, ezért a kérdés nem csupán okoskodó elmélkedés.

Sealand első uralkodója és a felesége
(a kép forrása: BBC 2020)

A valóságban ugyanis az történt, hogy az abszolút szabadságot hirdető Sealand, a világ egyik legszigorúbb büntetőjogi szabályozásával rendelkezik. Sealand területén tilos a dohányzás, a droghasználat és az alkohol fogyasztása is. Valójában még az adószedés is illegálisnak minősül, meg jó pár egyéb dolog, amire nem gondolnánk egy szabadságot hirdető jogrendszerről. Ilyen például a szerzői jogok megsértése is.

Azért, hogy a brit állam "haragját" ne keltsék fel, Sealand urai soha nem engedték meg, hogy köztörvényes bűncselekmények fedezésére használják a szabadságot hirdető államukat. Amikor szervereket üzemeltettek, melyeken "korlátozás nélkül" lehetett tárolni adatokat, az illegális tartalmakat még ennek jegyében sem engedélyezték. Teljesen elutasították a bűnszervezeteket és a bűncselekményeket elkövetni kívánó embereket.

A legismertebb üzleti fogásuk a nemesi címek árusítása. Azok közé tartozom, akik ingyen kaptak ilyen címet (Duke, vagyis herceg), éppen ezért jól látom, hogy ebben van egy kicsi "trükk". Ezek a nemesi címek nem jogosítanak fel semmire, önmagukban nem is értékesek. Akiknek van brit okmányuk, azok oda a családnevük részeként át tudják vezettetni. Bizonyos esetekben ez előnyt jelenthet, de ez nem eleve garantált.

Ezeknek a címeknek a valódi értéke Sealand urainál csapódik le. A hálás emberek összessége ki tud alakítani egy olyan laza közösséget, amivel kiépült egy támogatói bázis. Az anyagiakon túl (hiszen alapesetben pénzért adnak minden címet) ez azt is jelenti, hogy Sealand mellé állhat a média, a politikusok egy része és még sokan mások. Így jutunk el az elismerés témaköréhez.

Valódi állam?

Van némi vita azon, hogy milyen esetben lehet egy államot létezőnek tekinteni. Ezt nemzetközi szerződések szabályozzák, de nyilván azokat nem mindenki fogadja el. Nagyjából a különféle elképzelések között szintézist lehetne teremteni, ezek három vagy négy feltétele szerint Sealand egy létező állam. Van ugyanis saját területe, kormányzata, lakossága és a területén belül betartandó jogszabályai.

Az elméletektől elszakadva, egyébként a válasz nem annyira bonyolult. Egy állam létezése ugyanis abból ered, hogy egy területen érvényesíteni tudja a saját akaratát. Amennyiben ez a feltétel megáll, akkor az állam objektív szempontok alapján létezőnek tekinthető. Az már más kérdés, hogy más államokkal való ellenséges viszony esetén mi fog történni, lesznek-e szövetségesei.

Sealand egyetlen más államtól sem kapott elismerést. egy állam sem deklarálta az elismerését. A hercegség viszont azt állítja, hogy a brit kormány, a hollandok és a németek is elismerték közvetett módon a területük feletti uralkodáshoz való jogukat. A saját véleményem szerint nem ez történt.

A britek csupán azt ismerték el, hogy az adott pillanatban (1968-ban) Sealand nem tartozott a területükhöz. A nemzetközi jog szabályai szerint a platform és a brit szárazföld közötti félúton egy határ jött létre akkor, amikor az angol állam megnövelte a tengeri területeit (1987-ben). Ezt az új határvonalat a brit kormány nem csupán nem ismerte el, hanem több nyilatkozatban is megtagadta.

A holland és a német kormány a diplomatáik kiküldésével azt fejezték ki, hogy a platform egy nemzetközi terület, a "senki földje". Ugyanilyen lenne, ha mondjuk a Holdra, a Marsra, a sarkvidékekre vagy éppen egy nemzetközi vizeken kikötő hajóra küldtek volna diplomatákat, hogy elérjék a polgáraik szabadon engedését..

Nagy talány az, hogy a brit állam mit akar kezdeni a Sealandnak helyet adó platformmal. Bármelyik pillanatban lebombázhatná, de nem teszi meg. A Bates-család ugyanis egy brit család, ráadásul jól menő és jól adózó cégeik vannak (például tengeri herkentyűket fognak ki, majd csomagolnak be eladás céljára). Maga a platform voltaképpen a Temze torkolatát, vagyis Londont (is) védi. A brit államnak a platform karbantartása és üzemeltetése egy fontjába sem kerül, azt a Bates-"dinasztia" állja. Ha a platform elamortizálódik, akkor sem veszítenek. Amennyiben használható marad, akkor majd nyernek rajta.

Az állagromlás megfékezése szempontjából nem lenne rossz megoldás a szárazföld kialakítása. Drága dolog lenne, de nem a megoldhatatlan kategória. Erre a Bates-család önerőből nem lenne képes, de vannak olyan pénzügyi lehetőségek, melyek megoldást kínálnának. A nagy kérdés valójában inkább az lenne, hogy a brit állam tűrné-e a mesterséges sziget kialakítását.

Jelenleg a legnagyobb problémát az ENSZ tengerjogi egyezménye fokozza, amelyet 1982-ben kötöttek. Nehezen lehet nem észrevenni, hogy Sealand már az egyezmény előtt létezett, ráadásul Sealand törvényhozása nem fogadta el a szerződést, így nem is lehetne a területén alkalmazni, csak ezzel nem foglalkozik senki.

Az egyezmény 89. cikke ezt mondja ki:

A nyílt tenger feletti szuverenitási igények érvénytelensége

Egyetlen állam sem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a nyílt tenger bármely részét alávesse szuverenitásának.

Ez az egyezmény még egyéb szabályozásokkal is gátat próbált vetni annak, hogy egy építményre vagy egy mesterséges szigetre hivatkozva a nyílt tengerből egy államhoz tartozó felségterületet hozzon létre akárki. A probléma ezzel az, hogy bár különböző intenzitással a világ ellenáll, Kína mégis egymás után alkotott ilyeneket. Amennyiben viszont az új nemzetközi rendszer elnézi Kínának ezt a cselekményét, akkor mi indokolhatja Sealand el nem ismerését? Nyilván a katonai erő. Vagyis Sealand esetében annak a hiánya.

A jelenünkben újjáalakuló nemzetközi rendszer részben kedvező Sealand részére, mert a káoszban lehetne ügyes szövetségeseket találni. A "példakép" Andorra, akiket sem a spanyol, sem a francia állam nem ismert el. Aztán amikor Spanyolország elkezdte a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val (vagyis az elődjével), akkor "mellékszálon" mégis megalakult a független, a két szomszédja által is elismert Andorra, sőt, egy városnyi Spanyol Köztársaság is, Llivia.

Sealand azonban egy másik irányba indult el és nem foglalkoznak a nagypolitikával. Az emigráns Sealand azonban nem így gondolkodik, rendszeresen próbálnak diplomáciai szempontból értékelhető találkozókat szervezni, ráadásul néha sikerrel járnak!

A platformot uraló, tehát a valódi Sealand influenszereket nyert meg magának. Ennek a látványos része a sportvilágban zajlik, amelynek pusztán a vázlatos ismertetése is egy elég hosszú felsorolást igényelne. A miniállam urainak az a célja, hogy Sealand neve és zászlója egyre több helyen megjelenjen. Ebben az akciótervben a legismertebb támogatójuk Ed Sheeran (1991), az énekes.

A terv nem látványos része olyan embereknek állampolgárság és egyéb címek megadása, akiktől remélnek valamilyen segítséget, legyen az akár egészen kicsi is. Erről nem tesznek közzé listát, de a folyamatot személyesen is láttam, hiszen így kaptam tőlük én is nemesi címet és egyéb kinevezéseket.

És itt egy fontos tényt látni kell. Sealand kiadhat valakinek például "nagykövet" címet. Minden ilyen cím azonban akkor válik valódivá, amikor a fogadó állam azt elismeri. Amennyiben a fogadó állam a maga protokolljának megfelelően ezt nem "könyveli le", a nagyköveti kinevezés nem ér semmit.

Ugyanakkor nem tudni hány olyan nemzetközi egyeztetés van ilyen-olyan bizottságok között, ahol mindkét oldalon van sealander tag (így nevezik az állampolgárokat), sőt, akár kinevezett nagykövetek is. Ezért nem mondható az, hogy ez az "influenszer-diplomácia" teljesen értéktelen. Talán egyszer születhet egy meglepő és kedvező nyilatkozat Sealand ügyeiről. Ráadásul a legközelebb eső brit szárazföldi területen nagyon jó kapcsolatrendszere van Sealand urainak, amit nem szabad alábecsülni.

Sealand jelene és jövője

Bár Sealand jelenlegi ura I. Michael herceg, a napi gyakorlat az, hogy a fiai irányítják az ügyeket. A családi cégeket is ők vezetik, általában ők adják az interjúkat, valamint ők döntenek a fejlesztésekről és az alkalmazott kommunikációról is.

A legnagyobb kihívás az állagromlás. A pontos műszaki állapotról és a problémákról nincsenek adatok, de a képek és videók alapján lehet következtetni. Sajnos már nem tudom melyik videós anyagban lehet látni azt, hogy a platform tetején lévő heliporton egy-egy repedésben megjelentek a gyomok is.

Sealand jelenlegi uralkodója
(a kép forrása: BBC 2015)

Sealand mai kommunikációja a tenger védelmére épül. Rendszeresen tesznek közzé jelentéseket a tengerből kihalászott szemét mennyiségéről és összetételéről. Ezt a tevékenységet a 4ocean nevű céggel közösen végzik. A cég kihalássza a vízből a műanyag szemetet, majd azokat újrahasznosítva, eladható termékeket készít belőlük. A projektben a szemétszedő hajók személyzete és az összes többi alkalmazott, a fejlődő országok szegényei közül van felvéve teljes munkaidős alkalmazottnak. A céljuk a tenger védelme mellett az, hogy segítse ezeknek az embereknek olyan életet élni, amely emberhez méltó. Azt gondolom, hogy Sealand következő nemzedéke így szeretné ezen államoknál elérni a monarchiájuk elismerését. Ettől azonban még messze állnak.

A nyilatkozatokból az is egyértelmű, hogy Sealand leendő urai még nem tudják mihez kezdjenek a platformmal. Szeretnék a szabadság képviselőjévé tenni az államukat, de a módját még nem találták meg, Az, amit eddig képviseltek, miszerint az adófizetésen kívül minden más dolgot ugyanúgy tiltanak, mint a többi ország, nem teszi őket vonzóvá. A könnyen megszerezhető állampolgárságuk pedig csak akkor lenne értékes, ha az útlevelüket használni lehetne, illetve akkor, ha hozzájuk lehetne költözni.

Említettem, hogy Sealand a mikroállamok egyik jellegzetes formáját képviseli. Ez a jellegzetes forma egy senki "földjén" alapított ország, amelyet mai emberek találtak ki. Objektív szempontok alapján létezik, de úgy igazán nem mennek vele sokra. A mikroállamok másik formája az, amit nem "találtak ki" emberek, hanem egyszerűen csak léteznek és harcolnak az önállóságukért. Ennek a tipikus képviselője egy európai monarchia, Seborga, amelyikkel majd egy másik bejegyzés fog foglalkozni.