Hercegpuccs?

Államcsínyt szerveztek a német monarchisták?

Amikor az első híreket olvastam a német puccsista hercegről, már akkor gyanakodtam, hogy valami nem stimmel. Már akkor szerettem volna elkészíteni egy bejegyzést az esetről, de inkább folyamatosan vártam a közreadott új híreket, hátha majd egyértelműbb lesz a helyzet.

hpu05.jpg

Egy veszélyes összeesküvés vezetője?
(a kép forrása: mdr.de)

Jelen pillanatig inkább növekszik az ellentmondások száma, így már csak azért is most jelenik meg ez a bejegyzés, hogy összefoglalja mindazt, amit ma lehet látni.

Mit írtak a hírekben?

Szinte akármelyik magyar híroldalt nyitotta meg az elmúlt napokban az olvasó, mindenhol a német média által gyártott közlemények szövegét lehetett olvasni. A német újságírók a német hatóságok közleményeiből dolgoztak, alig-alig akadt köztük is olyan, aki nagyon mélyre kívánt volna ásni a történetben. Az első híradásokat fontosnak érzem, mert azok alapján alkot véleményt az a tömeg, akit annyira mélyen nem érdekel a német politika. A második és a sokadik hírt már nem fogják elolvasni. Legalábbis ezt gondolom.

Nézzük meg, hogy a magyar híroldalakon mi jelent meg! Elsőnek íme egy példa az index tudósításából, de egyébként a legtöbb hírben ugyanez szerepelt:

hpu01.jpg

Egy példa arra, amit a német sajtó állított a készülő hatalomátvételről
(a kép forrása: index.hu)

Vagyis egy ismeretlennek számító herceg vezetésével államcsíny volt készülőben, amit a német hatóságok megakadályoztak. Az orosz kapcsolat annyira nem is meglepő, de a neonáci és szélsőjobb címke azért elsőre keményen hangzott.

Az első, vagyis az eredeti (reggeli) cikk pedig ezeket állította:

  • államcsínyt terveztek a német szélsőjobboldaliak;
  • 130 helyen tartottak házkutatást;
  • 52 ember ellen irányult a rendőrségi művelet;
  • a Reichsbürger nevű mozgalom célja a császárság helyreállítása és a demokrácia felszámolása;
  • az érintettek exkatonák, szélsőjobbosok, vezetőjük a fentebb megnevezett herceg;
  • a rendőrség erőszakos bűncselekmények és rasszista elméletek terjesztése miatt már megfigyelés alatt tartotta őket;
  • az volt a céljuk, hogy majd megbénítják az áramszolgáltatást, majd elfoglalják a Reichstagot, ami után kormányt alakítanak.

Nem én értelmezem félre, valóban ez jelent meg:

hpu03.jpg

Az első híradásban szélsőjobb, katonai hatalomátvétel és sok egyéb szerepelt
(a kép forrása: index.hu)

Ez utóbbi hírnek a forrása a BBC híranyaga volt, mely nagyjából tényleg ezeket az állításokat sorolta fel. Igaz, hogy némileg pontosabban szerepeltek ott az információk, de az, aki nem ismeri a német monarchistákat, nagyjából a fentieket szűrhette le.

Azt érdemes rögzíteni, hogy a BBC ennyiben tért el a magyar közlésektől:

  • Kettő vezetőről írnak!
  • Az államcsínnyel gyanúsítottak között vannak olyanok IS, akik a Reichsbürger (egy monarchistának mondott mozgalom) tagjai - tehát nem ők az összeesküvők, hanem az összeesküvők között vannak olyanok, akik a megnevezett mozgalomhoz köthetők;
  • más gyanúsítottak a QAnon-ból érkeztek;
  • az államcsínyre készülőknek nincs neve, a politikusi nyilatkozatok egy politikai és egy katonai szárnyról beszélnek;
  • a legtöbb letartóztatás Bajorországban és Württembergben történt, ahol a legtöbb szimpatizánsa van a monarchistáknak, valamint a Reichsbürgernek is;
  • a belügyminiszter szerint nyomozás majd feltárja azt, hogy a Reichsbürger mekkora terrorveszélyt jelent (nem azt mondta, hogy ők terroristák, hanem azt, hogy majd most kiderülhet);
  • a Reichsbürger tagjainak 10 százaléka erőszakos, valamint hajlik az antiszemitizmusra és a konteók befogadására;
  • a Reichsbürger tagjainak az 5 százaléka szélsőjobboldali, ami 21 ezer tag esetében 1050 fő;
  • a Reichsbürger akkor került képbe, amikor az úgynevezett United Patriots nevű csoportra lecsaptak, akik az egészségügyi miniszter elrablására készültek - ez a csoport kapcsolódott valahogy a Reichsbürger mozgalomhoz;
  • a herceg a külkapcsolatokkal foglalkozott, a katonai akció vezetője egy másik ember volt;
  • a herceg környezetében találtak egy orosz állampolgárt is.

Ha valaki akarja érteni a különbségeket, akkor fel fogja benne fedezni. Elismerem, hogy nehéz mindezt egy pár soros hírbe tömöríteni, valamint gondolom jelen volt az időnyomás is. A cikk még sok egyéb információt is leírt, így valószínűleg azokból jött a demokrácia lebontása. Ez feltehetően abból az ügyészi kijelentésből született, mely szerint a katonai szárny célja a "demokratikus testületek helyi szintű felszámolása" volt, ami nem azonos a demokrácia felszámolásával.

Akármelyik magyar híroldalt nyitotta meg az olvasó, majdnem mindenhol ugyanebben a stílusban írtak róluk. Például a Telex az alábbiakat állította (csak pár lényeges pont):

  • terrorellenes razzia volt egy szélsőjobboldali mozgalom ellen;
  • a szélsőjobboldali Reichsbürger mozgalom államcsínyre készült;
  • a gyanúsítottaknál lőfegyver volt, ezért különleges alakulatokat is be kellett vetni;
  • az államcsíny megvalósítására készülő szervezetnek több különleges képzett hivatásos fegyveres is a tagja.

A híradás itt is a Reichsbürger mozgalmat (vagyis szervezetet!- ez később fontos lesz) nevezte meg a terrorellenes akció célpontjának, akik szélsőjobbosok, ami pedig lényeges, hogy fegyveres támadásra készültek. A különleges alakulatok úgy kerülnek említésre, mintha illegálisan tartott fegyverek miatt lett volna rájuk szükség. Igaz, ez így nyíltan nincs leírva, de a megfogalmazás ezt sugallja.

A viták elkerülése érdekében itt egy képernyőfotó a híradásról:

hpu04.jpg

A szélsőséges Reichsbürger ált a fegyveres akció hátterében?
(a kép forrása: telex.hu)

A forrásként megjelölt Allgemeine Zeitung tudósítása is kissé finomabban fogalmaz. A német cikk jelzi, hogy a tervezett fegyveres hatalomátvétel és a titokzatos herceg között azért akkora nagy átfedés nincs. Az állítólagos államcsíny szervezői és parancsnoki feladatkörét egy konkrétan megnevezett másik emberhez kötik, aki maga egy aktív főtiszt, más híradások szerint már nyugdíjazták. Az illető főtiszt szónoklatait hallgatva kizárható, hogy laikusokkal dolgozott volna össze katonai ügyekben, Ilyet egyébként a cikk sem állít, vagyis a herceget nem azonosítják úgy, mint aki fegyveres összeesküvés vezetője lett volna. Sőt, a herceget nem nevezték szélsőjobbosnak sem, legalábbis a cikkben nem látok ilyen utalást.

A telex.hu forrásanyaga is elérhető, ami szintén kissé óvatosabban fogalmaz. A forrásuk nyíltan jelzi, hogy nem egy csoportról van szó, a Reichsbürger mellett a QAnon mozgalmat is emlegetik, amely a telexes híradásban nem jelent meg. A szélsőjobbos és terrorveszélyes címkékkel is lényegesebben óvatosabbak, például feltételezett terrorveszélyről írnak. Nem lehet belőle félreérteni (legalábbis szerintem), hogy a fegyveres dolgokkal nem a herceget vádolják.

Azt elismerem, hogy a legtöbb magyar híroldal később ilyen-olyan korrekciókat kiadott, de szerintem fontos az, hogy az első híradások is pontosak legyenek. Csak a forrásként megjelölt cikkekkel összevetve a magyar változatokat, érezhető valamekkora, nem is jelentéktelen eltérés. Tudom, hogy ez felírható annak a számlájára, hogy időnyomás volt, nem ismerték az érintetteket és nagyon tömören kellett összefoglalni az amúgy terjedelmes cikkek lényegét.

A helyi híradások információi

Létezik még egy alaposabb híranyag is, amit az mdr.de oldalán lehetett olvasni. Ennek az oldalnak a hírgyárosai a térségben élnek és dolgoznak, így kissé közelebb voltak a történésekhez. A magyar hírekben nem láttam annyira nagyon megjelenni az alábbiakat, ezért csak röviden kiemelnék belőle pár fontos információt:

  • 150 helyszínt kutattak át, ezek nagyobb része lakóingatlan vagy kereskedelmi ingatlan volt;
  • 50 helyen találtak fegyvereket;
  • a tulajdonosaiknak volt rá engedélye(!), ezek egy jelentős része egyébként számszeríj, kard, riasztófegyver vagy jelzőpisztoly volt, de találtak normál lőfegyvereket is - bár ezekre számítottak, hiszen volt engedélye a tulajdonosainak;
  • a célszemélyek között volt sportlövész is;
  • nem tudni mennyi hivatásos állományban lévő (katona vagy rendőr) is a célszemélyek között volt, nekik a hivatali irodájukat is átkutatták, tőlük a szolgálati fegyverüket is lefoglalták;
  • egyetlen morzsányi információ sem jelent meg arról, hogy engedély nélkül vagy szabálytalanul tartott bármelyik gyanúsított fegyvereket;
  • a letartóztatottak között 19 személy kapcsolatba hozható a monarchistának nevezett Reichsbürger mozgalommal;
  • a titokzatos herceg e cikk szerint kormányfő lett volna - holott több cikk azt állította, hogy kiszemelték császárnak;
  • két orosz állampolgár is állítólag letartóztatásra került, de róluk nem tudunk semmit; például a születési helyüket, esetleges másik állampolgárságukat és így tovább - ugyanis nem kizárt, hogy kettős állampolgárok;
  • a katonai akciókért nem a herceg volt a felelős, azt egy másik körrel hozták kapcsolatba;
  • a Reichsbürger úgy került a hatóságok látóterébe, hogy az emberrablásos ügyben találtak olyanokat, akik a mozgalommal szimpatizáltak, akkor jöttek rá, hogy a mozgalomban lényegében egy árnyékkormányt szerveztek - ez utóbbi viszont nem bűncselekmény;
  • az összeesküvőkről idézik az egyik nyomozót, de ez csak cikkben lenyíló kiegészítésben érhető el, mely szerint egy ideológiai keveréket állítottak maguknak össze, amely egy része a Reichsbürgerből, egy másik része pedig a QAnon-ból származik;
  • szintén egy ilyen lenyíló cikkben szerepel a Türingiai Alkotmányvédelmi Hivatal (tartományi belső ellenségekkel foglalkozó titkosszolgálat) nyilatkozata is, mely azt állítja, hogy a Reichsbürger mozgalomhoz csapódtak szélsőjobbról ismert figurák és sokan mások is - vagyis nem a mozgalmat nevezte meg az államcsíny szervezőjeként;
  • ugyanakkor azt is megemlíti, hogy a Reichsbürger mozgalomban szimpatikus dolog a fegyvertartás és az erőszakos megoldásokra való hajlam, de ennek a részleteit nem fejtette ki. 

Ha valaki további cikkeket keres, akkor még olyasmire is rá fog lelni, hogy mind a Reichsbürger, mind a többi mozgalom az utóbbi években lett népszerű. Sokakat ugyanis zavart a nem európai születésű menekültek befogadása utáni helyzet, amikor a német sajtó el akarta rejteni az általuk elkövetett bűncselekményeket. Zavarta őket az, hogy a német állam olyan módon reagált, amit ők cserbenhagyásnak éltek meg.

Itt jön a képbe az, hogy közülük sokan aktív katonák és rendőrök, nem kevesen valamelyik különleges alakulat állományában szolgálnak. Valóban volt minimum egy olyan tüntetés, ahol az egyik ilyen egység főtisztje azt mondta, hogy ők hamar rendet tudnának csinálni (ez sem bűncselekmény, anno például Pintér Sándor is megígérte, hogy 2 hét alatt megoldja a közbiztonsági problémákat - ez is egy ilyen ígéret volt).

Ugyanígy rá lehet találni arra is, hogy a vírushelyzetre adott válaszokat rosszul fogadták a nevezett mozgalom tagjai, azokat eleve elhibázottnak tartották. Azt nem nagyon kell ma már bizonygatni, hogy bőven voltak rossz döntések és olyan ellentmondásos lépések, amelyeket egy normális politikai légkörben legalább megvitatni engedtek volna. Például ilyen az oltásra való kényszerítés, majd az oltás előtt aláíratott nyilatkozat, miszerint önként, saját felelősségre és kényszer nélkül megy bele az illető az oltásba. Rengeteg egyéb dolgot is fel lehetne még hozni, amelyek felvetése, megvitatása sok mindennek minősíthető, de demokrácia elleni támadásnak mégis miként? Azt gondolom, hogy pont egy demokratikus rendszerben lenne helye a racionális vitának - és ráadásul éppen a legfontosabb kérdésekben!

Mivel elég sok ember volt (van) mindkét problémakör kárvallottjai között, ráadásul nekik még annyira nagyon megszólalni sem volt szabad a nyilvánosságban, ezért nem csoda, hogy akadtak közösségek, ahol mondjuk úgy, befogadták őket. A kérdés azonban az, hogy miként jön a képbe a titokzatos herceg és milyen módon kerül képbe a monarchia?

A főszereplő

Az érintett hercegi családban a férfiak megnevezése úgy történik, hogy nehéz átlátni kiről van szó. Az érthetőség miatt ezért Reuss herceg (1951) lesz nálam a főszereplő neve. Ő egy olyan család leszármazottja, akik 1806-tól viselik a hercegi címet. Azt megelőzően egy kicsike területnek voltak a grófjai, de történelmi eseményeket formáló szerephez nem jutottak.

A család tagjai általában jól házasodtak, mert rengeteg uralkodó a nem elsőszülött gyermekei részére megfelelőnek minősítette őket. Ugyanez igaz a főszereplőnk szüleire is, akik több ma is trónon ülő családnak a közeli rokonai. Annyira persze nem közeliek, hogy a hercegünk magát német császárnak jelölje ki, de tudtommal ő soha nem is állított ilyesmit. Legalábbis nem láttam erről sem leírt nyilatkozatot, sem mozgóképes bizonyítékot. Ha valaki tud ilyenről, akkor érdekelne...A herceg ugyanis annyira messze van egy lehetséges uralkodói címtől, hogy még a saját családjában sem számít vezető személyiségnek! 

Reuss herceg vállalkozóként kereste meg a jövedelmét. Ingatlanokkal foglalkozott, pezsgőt gyártott, élt és dolgozott, mint sok más ember. A média akkor figyelt fel rá először, amikor édesanyjával karöltve megpróbált az egykori NDK területén ezt-azt visszaszerezni, valamint kártérítésre is igényt tartott. Némi sikere volt ugyan, de az összesített egyenlege rondán negatív lett. A kártérítési perek költségei majdnem csődbe vitték őt. Az sem lényegtelen elem az életében, hogy fogyatékos gyermeket nevelt, ami azért a frusztrációk gazdag tárházát biztosítja a szülőnek.

A csődközeli helyzet megélése, a németországi válságok (migránsok, covidra adott válaszok, egyes befektetői csoportok furcsa előnyei és nyereségei) egy sajátos politikai táborba sodorták őt. Nem azt állítom, hogy ő egy áldozat, akit vitt a tömeg, hanem azt, hogy az általa megtapasztalt helyzetekből kiutat keresett és kialakult körülötte egy tábor. Miért alakult így?

A hercegnek van egy sajátos stílusa. Nem mindig vette elő, mert tudott ő diplomatikus is lenni, szalonképes nyilatkozatokat adni, ahogyan egyébként ezt egy komoly politikustól azt elvárják. Például ebben a videóban így nyilvánul meg, amikor a Down-kóros lányának a neveléséről beszél (és valóban megemlíti, hogy Németországnak nincs alkotmánya, csak egy ideiglenesnek szánt alaptörvénye). Létezik azonban egy másik oldala is, ami sok csalódott embernek nagyon vonzóvá vált.

hpu02.jpg

A herceg napszemüvegben, pezsgővel a kezében és gyűrött, fura mintás zsebkendővel a színes zakóban, mely alatt kockás ing van, de nyakkendő nélkül - azt akarta, hogy komolyan vegyék?
(a kép forrása: hessenschau.de)

A fenti kép megmutatja ezt a bizonyos másik oldalt. Erős külső jelek üzenik azt, hogy mennyire komolyan beszél... Aki nem érti, az gondoljon arra a helyzetre, amikor egy jelentéktelen párt politikusa bemegy a televízióba beszélgetni! A ruházatával, a külső megjelenésével arra törekszik, hogy komoly benyomást keltsen, legalábbis a legtöbb esetben. Amikor a herceg a zavarosnak nevezett összeesküvéseiről beszélt, a fenti vagy a fentihez hasonló külsőségek között tette meg. A megszólalásai ironikusan reagáltak az aktuálisan tárgyalt közéleti problémákra. A külső megjelenésével is jelezte, hogy ő éppen abban a helyzetben egy karikatúrát kreált.

Persze nem akarom mentegetni őt, de nagyon nem mindegy, hogy egy-egy szónoklat milyen szándékú megnyilvánulásból fakad, főleg akkor, ha a külsőségek is jelzik ezt. Amennyiben ettől eltekint valaki, akkor egy politikai kabaréban sem biztos, hogy a lényeget fogja megérteni.

A herceg nyilatkozatainak a megítélése azért is érdekes, mert sok közegben azok valóban rosszul hangzanak, még viccként is. A bírált és nagyon negatív címkékkel minősített nyilatkozatai viszont olyanok, amelyek Magyarországon sok esetben észrevétlenek maradnának. A magyar politikában (minden oldalon!) rendszeresen durvább dolgok hangzanak el, a herceg a mi politikai szféránkban (szerintem) egy percre sem tudott volna kiemelkedni.

Elismerem azt is, hogy egy olyan hírre, miszerint valamelyik beszéde miatt eljárást indítottak volna ellene, nem kaptam volna fel a fejem. Volt neki olyan nyilatkozata, amivel valószínűleg sokakat megbántott. Igaz, azt gondolom, hogy egy alapos és tisztességes bírósági tárgyaláson (szerintem!) nem ítélték volna el. Ő úgy fogalmazta meg az álláspontját, hogy azon ne lehessen egyetlen pillanat alatt átlépni. Bőven elhelyezett benne olyasmiket, amin a potenciális hallgatói megakadtak. A dühös, kiábrándult és a csalódott emberek véleményét mondta ki, azokhoz szólva, akik hozzá hasonlóan éreznek. Nem állítom, hogy ez mindent elfogadhatóvá tesz, de az nem lényegtelen körülmény, hogy nem szeretett volna könnyen feledhető módon beszélni.

Azt sem illik elhallgatni, hogy a herceg (és a társai) a szónoklataikkal átlépték azt a határt, ami egy bizonyos felfogás szerint nem lenne átléphető egy demokratikus rendszerben. Ez azonban egy szándékos jelzés, mivel ezzel azt fejezik ki, hogy az alku nem rájuk eső része sérült. Nem tisztem összefoglalni, hogy ez a feltételezett alku mit mond ki, de a teljes kép miatt valamit muszáj erről szólni.

Nagyjából tehát arról van szó, hogy az országban élő minden embert és csoportot megilletnek bizonyos alapjogok. Ezek a jogok nem oltják ki egymást, ezek egy jelentős része nem is szűkíthető. Az állam, a sokféle hatalmi eszközeit elvileg arra kell használja, hogy ezek a jogok "elérhetőek" legyenek.

Nos, a herceg és hozzá társult emberek úgy érzik, hogy amikor a befogadott külföldiek terrorizálják a lakosságot, az állam pedig nem csupán nem állítja helyre a közbiztonságot, hanem nyomást gyakorol a sajtóra az elhallgatás érdekében - akkor baj van. Az is baj szerintük, hogy az alapjogokat egy furcsa vírushelyzetben össze-vissza lehet szűkíteni, amikor maga az állam az, aki útjába áll a sajtószabadságnak és nem engedi a racionális vitát, sem azokat az adatokat nem teszi hozzáférhetővé, melyeket megismerve elindulhatna a vita. Gondolom érthető miről van szó.

Ebben a helyzetben, minden más, vagyis békésebb lehetőséget eleve kudarcosnak láttak. Tenni akartak valamit. Nem logikátlan lépés, hogy a "demokratikus alku" rájuk eső részét nem tartják be, de úgy, hogy élesebb kifejezéseket használva bírálják azokat, akik az említett két válság nyertesei lettek. Nyilván a bírálatuk kiterjedt az államot vezető politikai erőkre, akik az adókat beszedik, a fizetésüket felveszik, de az őket eltartó adófizetőket nem védik meg, sőt, még nagyobb veszélybe sodorják.

A herceg nem tett mást, mint szóvá tette a sérelmeiket, amelyekre hosszú idő óta nem figyeltek fel az állam vezetésében szerepet vállaló politikusok. Még CSAK beszélt, nem fegyverkezett vagy ilyesmi. Nem uszított a hatalmat birtoklók megtámadására, hanem elmondta az adott fórum bevett nyelvezetén a sérelmeit.

A hírek szerint az egyik ilyen fórum a Reichsbürger névre keresztelt mozgalom volt, amelyik a felvetett sérelmek miatt meg is kapta a szélsőjobb és neonáci címkéket. Őket bélyegezték monarchistának és állítólag a herceg ebben vezető szerephez jutott.

A Reichsbürger 

A németül tudóknak a kifejezés beszédes, mivel "birodalmi állampolgár"-t jelent. Aki kicsit a magyar hírek mögé nézett, az azt is tudhatja, hogy a Német Császárságról van szó, mely a duális monarchiával lényegében azonos időben létezett.

Ha valaki olvasta a német monarchistákkal foglalkozó bejegyzéseket a blogon, akkor nem találkozott a bejegyzésekben a Reichsbürger nevű mozgalommal. Azért nem írtam róluk, mert nem léteznek!

A Reichsbürger megnevezés egy mesterségesen alkotott kifejezés, egy gyűjtőnév. Ez alá nagyon sok jelenséget besorolnak bizonyos közös vonások alapján. Nagyjából olyan, mint a konteó-hívők, mármint maga a kifejezés olyan, tehát sokféle, egymáshoz valamiben hasonló csoportot neveznek egyetlen névvel, amit sokszor a csoportok tagjai nem használnak magukra. Mondhatnám másik példának a "szektás" kifejezést. Nagyjából érthető kikre vonatkozik egy adott kommunikációs helyzetben, de mégsem homogén csoportot jelöl. Ugyanilyen kifejezés a "zöldek" és még a végtelenségig lehetne említeni a példákat.

Ezek a Reichsbürger névvel illetett mozgalomhoz tartozó csoportok, nagyon eltérően képzelik el a monarchiát. Néhányan például úgy, hogy saját monarchiákat alapítanak a saját tulajdonukban álló területeken és önfenntartó üzemelésre állnak át. Nagyjából igaz. hogy szinte mindegyikük vitatja a jelenlegi német állam létezésének jogi alapjait. Erre több érvelés is létezik, de a közös ezekben az, hogy a legtöbbjük álláspontja szerint jogilag nem szűnt meg a Német Császárság. Ők, mint jogkövető emberek, ennek a legális államnak az állampolgárai, a szerintük illegális német államnak viszont nem. Egyébként ebben sem egységes az álláspontjuk, ezért is furcsa az egész jelenséget egy kalap alá venni.

Az érezhető, hogy ez azért nem a klasszikus monarchizmus, nem ok nélkül nem áll mellettük egyetlen dinasztia sem. Az, hogy antidemokratikusak lennének egy nagyon furcsa állítás, hiszen éppen a demokrácia bővítése a céljuk. A kritikájuk magja a demokrácia leépülését teszi szóvá. Szélsőjobboldaliként is furcsán néznek ki, persze értem a besorolás okait. A neonáci és egyéb ilyesmi minősítés azért fura, mert egy magát tényleg neonácinak nevező csoport elhatárolódna tőlük.

Az is furcsa nekem, hogy annyira nagyon erőlteti a német politika azt, hogy ezek erőszakra hajló és fegyverkező emberek. Úgy tudom, hogy összesen két esetben a történt olyan, hogy a Reichsbürgerhez tartozó személy rendőrökre lőtt.

Az első eset tulajdonképpen egy kilakoltatás volt, 2016 augusztusának végén. Egy hitelből származó tartozás miatt végrehajtás lett elrendelve. Ekkor küldték ki a különleges alakulatot a helyszínre, ahol tűzharc alakult ki. A tulajdonost kórházba kellett vinni, három rendőr pedig megsérült. Abban vannak kétségek, hogy a kilakoltatott valóban a Reichsbürgerhez tartozott-e, bár a rendőrség szerint erre igen a válasz. Az eset során amúgy a kilakoltatott valóban fegyvert rántott, de a rendőrök előbb lőttek. Az is igaz, hogy az egyik rendőr sérülései harapásból eredtek, valamint a kilakoltatott személyt védők macskaköveket dobtak a kilakoltatáshoz felsorakozó rendőrök felé.

A második eset 2016 októberében történt Georgensgmündben. Az elkövető nem volt hajlandó gépjárműadót fizetni, ezért elkezdődött egy adok-kapok, aminek a keretében visszavonták a fegyvertartási engedélyét. Ez egy kekeckedés volt egy hivatalnok részéről, mivel az illető (többek között) vadász is volt. Az illetőnek 31 engedélyezett fegyvere volt, tagja volt egy lövészegyletnek, harcművészeti iskolát vezetett, erőszakmegelőző foglalkozásokat tartott, egyébként pénzügyi tanácsadóként dolgozott. Alapvetően békés, nyugodt embernek ismerték.

A hivatalnok kekeckedése tehát odáig fajult, hogy elrendelte a fegyvertartási engedélye érvénytelenítését, majd kiküldött a házához egy különleges alakulatot, hogy a nyilvántartásban szereplő fegyvereket foglalják le. A rendőri beavatkozásból lövöldözés lett, melynek során mind a négy különleges kiképzést kapott rendőrt meglőtte, akik közül egy meg is halt a lövöldözésben, egy pedig évekkel később lett öngyilkos. 

A hírekből még három esetre egyébként emlékszem. Az egyiknél egy idősotthon lakója fenyegetőzött, ha jól emlékszem önmaga felrobbantásával, de nem volt nála bomba. A másik esetben a rendőrség kivonult egy helyre (kilakoltatás miatt? sajnos nem emlékszem), ahol több órán át huzakodtak azon mi legyen, de nem a fegyverek oldották meg a patthelyzetet. A harmadik esetben szintén kilakoltatás volt, ahol a kilakoltatott fogságba ejtette a végrehajtót, talán meg is kötözte. Linket sajnos egyik esethez sem találtam, ezeket most sem hozták fel, csak a feljebb említett két esetet. Akadt amúgy példa arra, hogy egyes rendőrökre támadó embereket feltételezett "birodalmi polgárként" jellemeztek, de tudtommal nem derült ki egyik esetben sem a politikai indíték.

Ez ugye 21 ezer tagból pár személy, ráadásul éppen a herceghez és a köreihez nem köthető ilyen cselekmény (persze azon sincs vita, hogy egynek sem kellett volna megtörténnie). A most vezetőnek kikiáltott herceg egyébként közismerten monarchista volt, aki támogatta mindazt, amit a blogon a német monarchisták politikai céljának mutattam be. Ők ugye nem fegyveres hatalomátvételt, hanem racionális társadalmi vitát és népszavazást szeretnének.

A rendőrök elleni fegyveres akciókat semmilyen körülmények között nem tartották volna helyes megoldásnak. Egyrészt azért sem, mert ők (mármint a "birodalmi polgárok") maguk között szeretnék inkább látni a rendőröket, így nem kezelik ellenségként. Sőt, általánosságban extrém módon békések, hiszen a vezetői posztok betöltésére sincs köztük jelentkező és nem egyszer a politikai célú gyűléseik is lakomába fordultak át.

Például egyszer a fejükbe vették, hogy a találkozóikat online közvetítik, hátha majd tömegek fogják őket követni. Az első kísérlet 2,5 órás közvetítés volt. Azon a nénikék és a bácsikák arról áradoztak nagyjából 100 percet, hogy amióta magyarországi diplomás embereket vett fel a helyi szemétszállító cég, milyen kedvesek és udvariasak a kukások. Persze az alapinformáció nem feltétlenül volt igaz, de azért a találkozó nagyobb részben erről szólt. Gondolom ez is érzékelteti, hogy mennyire idegen tőlük egy fegyveres hatalomátvétel. Persze azt is megértem, hogy a hercegünknek elege lett ebből a közegből és keresett egy cselekvőképesebbnek látszó társaságot a jövőről való beszélgetéseihez.

Az orosz kapcsolat

Eltérő módon, de több német híroldal is a herceghez kapcsolja legalább az egyik orosz állampolgárságú személyt, valamint a Moszkva felé történt kapcsolatépítést. Azt hiszem az nagyjából mindenki előtt ismert, hogy az orosz szolgálatok szeretik a nekik fontos országok minden rezdülését megfigyelni. Amennyire csak lehet, szeretik úgy intézni, hogy minimum két kapcsolatuk legyen minden csoportban. Valójában az lett volna a meglepő, ha nem építenek ki valamiféle információs csatornát a herceg körei felé (is).

Pláne úgy, hogy a herceg is kereste a moszkvai támogatást. Az egyik oka az, hogy a másodunokatestvére az a Vlagyimir Kirillovics (1938-1992), aki a Romanov-ház vezetője volt, akinek a lánya Mária nagyhercegnő (1953). Ő az, aki lényegében az orosz cári címet viseli napjainkban is.

Mária nagyhercegnő, ahogyan arról már szó volt, egészen 2022-ig a putyini politika támogatója volt. A család megkapta a putyini államtól mindazt, amiről addig legfeljebb csak álmodozhattak. Talán a blog látogatói emlékeznek rá, hogy alig egy éve az európai királyi családok ott sorakoztak Szentpéterváron, a katonai díszelgéssel kísért esküvőn. Nem meglepő, hogy a herceg a család legnagyobb támogatójához fordult, hiszen a neves királyi dinasztiák többségének semmi baja nem volt az orosz állammal. Még egy évvel ezelőtt sem!

A herceg politikai céljaihoz egyébként illett az, hogy külföldről szerezzen támogatást. Egyébként sem ritka az, hogy egy komoly célokkal rendelkező politikai mozgalom külföldről szerezzen pénzt. Az oroszok ebben a tekintetben kellően bőkezűek, volt már nem egy példa arra, hogy valamelyik magyar politikai erő felé pénzcsapokat nyitottak. Az, aki erre érzékenyen olvassa a híreket, találkozhatott ilyenekkel a közelmúltban is. A támogatás is egyféle piac, ezen a piacon pedig az oroszoknál volt a legnagyobb esélyük.

Egyébként az oroszok tagadják a kapcsolatot (valószínűleg akkor sem ismernék el, ha nyitottak lettek volna rá), valamint a német hatóságok sem találtak bizonyítékot arra, hogy a herceg kapcsolatkeresésére pozitív válasz érkezett volna. Ugyanakkor abszolút meglepő lenne az, ha a herceg meg sem próbálta volna.

Volt azonban egy lényeges ok is, ami miatt a politikai tervezgetés során előkerültek az oroszok. Azt a német híranyagok teljesen egyértelműen közölték, hogy a csoport szerint Németország nem független. A létrehozása felől döntő nagyhatalmak alkotása, így egy nagyobb léptékű rendszerváltáshoz szerintük kell a támogatásuk. Oroszország 2014 óta nagyon egyértelműen jelezte, hogy a II. világháború után létrehozott geopolitikai helyzeten változtatni szeretne, ezért teljesen logikus, hogy velük szerettek volna egyezkedni. 

Az sem lényegtelen tény, hogy az oroszok szerint nem volt sikeres a herceg kapcsolatfelvétele és a német hatóságok sem találtak erre bizonyítékot. Ezen a videón viszont egy ENSZ-ben szervezett tanácskozáson beszél a hercegünk, ahova az orosz külügyminisztérium hívta el őt. 

A herceg valódi szerepe

A német média munkatársai közül többen is megpróbáltak többet megtudni annál, mint ami a politikusok harcos megnyilvánulásaiból és az ügyészi közleményekből kiderült. Például ez az egyik ilyen sajtóanyag. Ez például tisztázza azt (is), hogy a terrorellenes vizsgálat az "United Patriots" nevű csoport ellen indult, akik az egészségügyi miniszter elrablását tervezték, valamint az áramszolgáltatás szabotálását. Köztük találtak olyanokat IS, akik a herceg köré gyűlt monarchisták voltak. Erről egyébként a külföldi híranyagok tettek említést, de ezek szerint a fegyveres tervek kiagyalói és a herceg politikai tábora között mégsem annyira szoros a kapcsolat.

Ez a cikk egyébként igyekezett minden közleménynek a mélyére ásni, egy elég terjedelmes cikk-hálót hoztak létre, de nagyon jól kirajzolódik belőle az a kép, hogy alapvetően kétféle célról és kétféle csoportról van szó. Az egyik a herceg vezette politikai kör, amelyik a helyreállított monarchia működtetéséről gondolkodott, egyébként nem írják sehol azt, hogy demokráciával ellentétes céljaik lettek volna. 

A másik kör egy főtiszt által szervezett csoport, amelyik ezek szerint valóban latolgatta az államcsíny esélyeit. Azért így fogalmazok, mert a közreadott információkból az következik, hogy egyáltalán nem érezték megoldhatónak a fegyveres hatalomátvételt. A német hatóságoknak talán éppen az volt a problémájuk velük, hogy egy államcsíny kudarcát látva elkezdtek arról beszélgetni, hogy milyen lépések vezetnek az esélyeik növeléséhez. Aztán ahogy jöttek az ötletek, azokat ha csak hipotetikusan is, de elkezdték szervezni.

Létezik ugyanis szakirodalma a hatalom fegyveres megszerzésének. Mind a katonai, mind az állam biztonságával más oldalról foglalkozó szakfolyóiratok hasábjain megjelennek elemzések a sikeres és sikertelen próbálkozásokról. Ezek általában a nagyközönségnek is elérhetőek, teljesen publikusak, hiszen megtörtént eseteket dolgoznak fel szakmai szemmel. Ha valaki ezekben elmélyed, akkor nagyjából azzal fog találkozni, hogy a sikertelen kísérlet Törökország, a sikeres meg nagyjából az, ami Romániában 1989-ben történt (ezek most csak példák, egyikről sem állítom, hogy fegyveres hatalomátvétel volt).

Az indirekt utalások szerint a katonai csoport ezeket a szakmai elemzéseket vizsgálta meg a saját helyzetük szempontjából, lépésről-lépésre összeállítva, hogy miként juthatnak el a tényleges hatalom megszerzéséig. Ezen utalások szerint nagyon nem voltak közel a realizálás lehetőségéhez, de mindenféle hivatal figyelmét azért ez már nem alaptalanul kelti fel.

Ezek a főtisztek azonban nem voltak nyitottak arra, hogy polgári személyekkel, rendőri-katonai szempontból képzetlen civilekkel dolgozzanak össze. Ha jól látom, akkor semmi nem bizonyítja azt, hogy ebben az egészben a hercegnek volt valamilyen aktív szerepe.

Talán két dolog akad, ami miatt a herceg őrizetbe vétele ennyire a sajtó kamerái előtt történt és lehetséges vezetőnek tüntették fel.

Az egyik tény, hogy a katonai csoport nem akarta magának a politikai hatalmat. Ők "csak" utat adtak volna egy olyan politikai csoportnak, akik alkalmasak az ország vezetésére. Így jött szóba a herceg politikai köre, ahol egyébként szó esett arról, hogy a csoportban kinek milyen szakirányai lennének. Az ügyészség és a hivatalban lévő politikusok úgy festették le ezeket a "szakirányokat", mintha miniszteri megbízásokról lenne szó. Ismerve a herceg köreit, még azt sem tartom kizártnak, hogy tényleges árnyékkormányt alkottak meg. 

Az is tény, hogy a herceg rendszeresen engedett összejöveteleket tartani a vadászkastélyában. Ezeken beszélgettek, nem katonai kiképzés vagy gyakorlatozás volt. Mivel a katonai csoport tagjai is ott találkoztak egymással (a herceg nem feltétlenül volt ott, hiszen a csoport nem fogadott be civileket maga közé), ezért kell most elszenvedje a nyilvános megaláztatást, mert "otthont adott" a terveket készítő tiszteknek.

Ahogy feljebb is írtam, a hercegtől nem láttam vagy olvastam olyasmit, ami legalább halványan utalt volna arra, hogy ő bármilyen formában uralkodó kívánt lenni. Sőt, ez az egész államcsínyes dolog, enyhén szólva nagyon idegen a német monarchisták céljaitól és eszközeitől. Azt persze nem tudom, hogy a herceg mennyire messze ment el a radikalizációban, de a fentiek miatt nagyon meglepne, ha tényleg egy fegyveres hatalomátvétel vezetője lett volna.