A tavalyi évért mondott köszönet kiegészítése kerül terítékre. Főleg pénzügyekről, médiamegjelenésekről és hasonlókról.

A tavalyi évért mondott köszönetnyilvánítást szeretném kiegészíteni három alcímnyi mondandóval, melyek a blog működésével foglalkoznak. A visszajelzésekre és a javaslatokra szeretnék általánosságban reagálni, mert így rövidebb. Írhatnék olyat, hogy a téma egy blog pénzügyei, így minden bizonnyal érdekességek következnek, de ilyet nem ígérhetek. Csak az olvasson bele inkább, akivel szóba jöttek ilyen témák.

Pénzügyek

A legfontosabb, hogy szurkolok annak, hogy Gigabursch nyerjen a lottón :) Lehetőleg nagyon sokat! És előre is köszönöm, ha majd eszébe jutok akkor is! Arra a kérdésre, hogy miért nincs patreonos fiók vagy más hasonló a blog mögött, nagyon egyszerű a válaszom: az én esetemben tisztességtelen lenne.

Onnan indul ki a történet, hogy a blogon közreadott anyagok múltbeli, vagyis első verziója, nagyon nem ingyen készültek el. A politika (vagyis a magyarországi adófizetők) kifizették nekem a jegyzetanyag elkészítését. Nem lettem belőle gazdag, de aránylag normális órabért kaptam a befektetett időmért cserébe. Szerintem úgy tisztességes, hogy ezek az anyagok ingyenesen legyenek elérhetőek azoknak, akik kifizették (vagyis mindenkinek).

Aztán jelen van bennem az is, hogy a jegyzetanyagot nagyon kevesen vették a kezükbe, így értelmetlennek éreztem a bele fektetett időt. Az itt közreadott anyagot szerintem sokkal többen olvassák el, valamint itt kaptam visszajelzéseket is. Úgy gondolom, hogy itt kapott értelmet minden ráfordítás, 

Persze álszentség lenne nem beismerni azt, hogy a blogon való közreadás nagyon sokat segít az anyag fejlesztésében. Tényleg hálás vagyok a kiegészítésekért, a küldött anyagokért és minden másért is! Eleinte nem is gondoltam volna, hogy mennyi általam nem ismert forráshoz jutok majd hozzá a blog olvasóinak köszönhetően. E miatt teljesen elzárkóztam azoktól a megoldásoktól, amelynek során a látogatók az olvasható tartalom eléréséért fizethetnek. Ez olyan lenne, hogy pár tucat ember nem csupán segít, hanem fizet is azért, hogy segíthessen.

Egyébként volt már szó reklámokról, alapból nem is zárkózom el az ilyesmitől. Az viszont nem mindegy, hogy mit kellene reklámozni. Például teljesen normális feltételek mellett kerültek szóba hétköznapi, vállalható dolgok (telefonok, autók, lakóparkok és ilyenek), de szerintem ettől a blogtól nagyon idegenek lennének. Lehet, hogy én nem vagyok elég kreatív, de még senki mástól sem hallottam erre komolyan vehető megoldást.

Akadt nemesi címeket áruló vállalkozás is (nem is egy!), de etikátlannak éreztem volna pont itt teret adni nekik. A netpornós megkeresésekkel pedig az volt a bajom, hogy nem jól kapcsolhatók a témához. Igazából nem kínáltak ez utóbbiért annyi pénzt, hogy komolyan átgondoljam. A nemesi címes cégek ebben ügyesebbek voltak, ott éppen a felkínált pénz vett rá az átgondolásra.

Arra is volt példa, hogy írtam a blogon egy-egy családról és szóba hoztam az általuk gyártott termékeiket. Az ilyen bejegyzések megjelenése után többször megkerestek, hogy legyen egy bejegyzés magáról a termékről, megmutatva miben más. Egyébként bele is mentem volna, de a kínált 80-100 euró szerintem nagyon alacsony összeg. Tudom, hogy sokan igent mondtak volna rá, de az összes ráfordítás tükrében ez nagyon kevés. Itt ugye nem kész anyag átadása és megjelentetése volt a megrendelés tárgya (mint a telefon vagy az autó esetében), hanem az anyag elkészítése is.

Youtube és hasonlók

Elméletileg nem rossz ötlet egy csatorna elindítása, erre majdnem sor is került. A fő akadály a képanyagokért fizetendő jogdíjak. Nem tudom, hogy másoknak erre mi a megoldásuk. Sejtem, hogy nem fizetnek semmit, de talán tévedek. Mindenesetre nem merek jogsértő módon használni vizuális anyagokat, mert nincs akkora vagyonom, hogy egy pert túlélhessek. Még az is mindegy, hogy nyerem-e a pert, mert már az előzetes ügyvédi konzultáció is nagyon drága az ilyen ügyekben. 

 A másik megoldás igazából még 2011-ből származik. Akkor nagyon felháborodtam a hírek, híradó és egyéb műsorok igénytelenségén. Többekkel megbeszéltük, hogy a nagy csatornákkal szemben kellene készíteni egy normális hírműsort. Furának hat, de a Partizán volt a tervezett csatorna neve. A névadás az RTL és a TV2 híradásnak nevezett műsoraival szemben kívánt megfogalmazni valamit.

Többen gondoltuk úgy, hogy mindkét csatorna hírműsorai nagyon rosszak (csak rövid felsorolás a főbb hibákról: hírek sorrendje, fontos dolgok kimaradtak, lényegtelen dolgok bekerültek, a szóvivők szerepeltetésének a módja, a tudósítások alatt beszélők szövege és stílusa), ezért szerettük volna megmutatni azt, hogy lehet igényes, normális híradót is készíteni.

Ennek a melléklete lett volna pár rovat, ami azt jelentette volna, hogy a hét minden napján lett volna egy-egy tematikus műsor a híradó után. A pénteki rovat lett volna az úgynevezett "királyi hírfigyelő", a többi: kertészeti rovat, közlekedési rovat, zenei rovat, bűnügyi rovat, a hétvégére pedig egy filmes és egy közéleti.

Szerintem vizuális műfajban nagyon nehéz sikeresnek lenni úgy, hogy egy ember ül a kamera előtt és beszél. Mivel alapjában véve ez a téma nem mozgat meg százezreket, ezért olyan valaki kell hozzá, akit az emberek szeretnek nézni és hallgatni. Ebben voltam nagyon hajthatatlan, így erre a rovatra nem volt előszerződés senkivel, míg a többire igen.

Később egy tévés karrierre vágyó divatmodellt győzködtünk, de nem merte vállalni a heti egyszeri önálló szereplést. Aztán 2022-ben jutottunk el oda, hogy egy a nyilvánosság számára teljesen ismeretlen hölgy igent mondott. Vele más jellegű tartalmakat is gyártottunk volna.

Azt előre nem lehetett tudni, hogy anyagilag miként nézett volna ki az egész. Szerintem kifizetődő lett volna mindenkinek. A hölgynek a havi profit 60 százaléka járt volna, mivel az arcát, hangját, voltaképpen a személyiségét adta volna ehhez az egészhez. A gépezet sajnos nem indult be, mert az első próbafelvételen leblokkolt. Őt az a tudat zavarta, hogy esetleg ezrek fogják nézni amint tulajdonképpen híreket olvas fel. Annak ellenére, hogy 20 éve vágyott ilyen szerepre, a közelébe kerülve lebénult. Többször is próbálkoztunk, de sajnos nem jártunk sikerrel.

Úgyhogy nyitott lennék ilyenre a jövőben is, csak kellene egy megfelelő személy. Vagyis egy kellemes megjelenésű, kellemes hangú, szépen beszélő valaki. A jelölt keresése folyamatos, bár most már csökkent intenzitással folyik.

A saját szereplésem elutasítottam, ahogyan most is, mert voltak ezzel kapcsolatban kellemetlen élményeim. A részletek annyira nem érdekesek, de régebben volt éjszakai műsorom egy rádióban. Minden alap nélkül, csak a hangom alapján elterjedt rólam az, hogy meleg vagyok. Egy akkoriban létező, csak melegeknek szóló portálon egy fórumban írogattak erről. Rengeteg betelefonáló volt, rekordokat döntögettünk, de egyre inkább sokkot kaptam attól, hogy engem melegek hívnak fel azért, mert élvezik a hangom. A beszélgetések alatt nem volt semmi különös, szerencsére értelmes hívókkal volt dolgom, de maga a tudat elég rossz volt. Az sem volt mellékes, hogy a fórumon olvastam azt is, hogy miket csinálnának velem, ami a hívások közben azért beugrott és nem volt kellemes tudni...

Sok év múlva vállaltam egy netes rádiónál egy interjút, a nettó ideje 2,5 óra volt. Nagyon specializált témáról volt szó, eleve nem is számítottam arra, hogy tucatnyi emberen kívül bárki meghallgatja majd. Amikor jött a jelzés, hogy minden korábbi rekord megdőlt, automatikusan azt a meleg portált nyitottam meg. Nem tévedtem... 

Más médiafelületen belül egy önálló rovatnak akkor lenne értelme, ha az adott felület biztosítana indulási feltételeket. Például Kadarkai is egy kerületi tévé stúdiójából indult, talán a zuglóiból. Nagyon sokat jelent, ha nem az embernek kell mindent összeszednie az induláshoz. A Friderikusz talán pont arra jó példa, hogy az alapfelszerelések is rengeteg pénzbe kerülnek - és ezt lehet megkerülni egy már működő stúdióval.

A Gulyás-féle média is szóba került példának, több oldalról is. Nem jártam utána annak, hogy honnan van a pénzük, de ha mindenért fizetnek, akkor ott nagy összegekről van szó. Annak idején amikor mi kísérletezünk a Partizán összerakásával, akkor két dolgot láttam. Egyrészt sok pénz kell, mert mindenért fizetni kell (és ez rendben is van).

Másrészt az is igaz, hogy egy politikai célokat szolgáló, minőséginek ígérkező szerkesztőségbe azért be is jut az a pénz. Mármint nem a kormánypárti szerkesztőségről beszélek, mert az olyan helyekre az elmúlt 30 évben azért általában jutott, hanem a politikától független szerkesztőségekről. Bár azt  vitatom, hogy valóban lehet politikától teljesen független szervezetet működtetni, de ez egy másik történet lenne. A mi álomtervünk pénzigénye akkor 4,5 millió forint volt. A terveinkről értesülve végül 16 millió forint felajánlás érkezett. A pénz ilyen módon tehát nem gond, csak mivel nem ingyen adják, pont az eredeti célok kerülnek veszélybe.

Pénz nélkül viszont lehetetlen elindulni, legalábbis akkora méretben nem lehet. Kicsi, egyszemélyes műsorként meg csak úgy, ha nem én vagyok az arca vagy a hangja.

Honlap

A blogon közölt anyagok egy korábbi állapotukban jegyzetként elérhetők voltak, így még akkoriban elkészült statikus honlapként is. Sokkal-sokkal gazdagabb képanyaggal, lapozható galériákkal, meg minden egyéb finomsággal. Elméletileg nincs akadálya annak, hogy az aktualizált adatokkal statikus honlapként létezzen. Persze igényel valamennyi munkát, a kérdés csak az, hogy megéri-e?

Erre a válasz az, hogy egy webshop a megoldás. Amennyiben a webshop visszahozza a befektetett pénzt és időt, akkor már nem kérdéses a honlap léte. Nem egyedül én ötleteltem azon, hogy mit árulhatna egy ilyen témájú webshop. Valakinek megszületett a fejében egy ötlet, hogy történelmi témájú használt könyvek például nagyon passzolnának hozzá, ráadásul elég jó a kínálat is. A webshop létre is jött, nagyjából 150 ezer forintot fektetett bele. Az illető ért hozzá, nem ez volt élete első ilyen ötlete. Végül egyetlen darab könyvet nem vettek meg tőle. Engem nem lepett meg, mert rendszeresen vásárlok használt könyveket, így tudom mi vezet el a vásárlásig.

Az is előkerült, hogy olyan emberekkel készítsünk interjúköteteket, akik a blog szempontjából érdekesek. Így a képanyagot ők adják, a bevételen pedig osztozunk. Több lehetséges alany is leült velünk beszélni. Alapvetően mindenki vonakodott, mert érezték, hogy önmagukban a személyük nem lenne érdekes, hanem a családjukról kellene valami érdekeset előhozni. Erre azonban nekik személy szerint nem volt felhatalmazásuk, sőt, kifejezetten meg lett nekik tiltva a közreműködés. Sajnálom, mert érdekes témák kerültek jegelésre, de talán majd évek múlva valaki meggondolja magát.

Ilyesmi egyébként folyamatosan a levegőben van, de amíg nincs kézzel fogható produktum, addig jegelve van a honlap is. Amint változás lesz ebben, a honlap is élesedni fog.

Ha valamit kihagytam, akkor az nem szándékos volt, de majd valamilyen formában megbeszéljük!