Amikor a romániai monarchiáról írtam, akkor nem tettem említést arról, hogy a román királyi dinasztiában nem csupán a néhai király kizárásai miatt voltak (és vannak) konfliktusok. Önmagában az is vitatott, hogy ki a dinasztia feje! Ez most pótlásra kerül, így ma a Pál herceg körüli vitáról lesz szó.

Furcsa arról írni egy köztársaság esetében, hogy "királyi dinasztia" és trónvita, de bármilyen más megfogalmazást is keresek, egyik sem lesz pontosabb. Ráadásul ez a vita azért is érdekes, mert jól rámutat két dologra, amit úgy általában sokan elfelejtenek, amikor rajongva beszélnek a királyságról, mint intézményről.

Az egyik fontos tény, hogy egy valódi királyi (hercegi) dinasztia gazdaságilag is erős. Attól függetlenül meg tud őrizni valamit a gazdasági erejéből (függetlenségéből), hogy van-e tényleges politikai szerepe. A dinasztiákat tehát nem egy állam tartja el. A másik tény, hogy egyetlen dinasztia sem tud megmaradni, ha évszázadokon át ugyanazokat a szabályokat követi. Ha egy dinasztia életben szeretne maradni, akkor folyamatosan alkalmazkodnia kell a korszakok változó körülményeihez is. A sikeresnek tekinthető dinasztiák ezt megtették. 

Gondolkodtam azon, hogy miképpen lehet ezt a vitát nagyon tömören úgy tálalni, hogy átlátható és érthető legyen. Ennek érdekében elővettem egy képet. Az alábbi képen három elem található, ami a történet szempontjából lényeges.

Az egyik egy piros vonal, amelyik az utolsó román király egyetértésével találkozik. A piros számok a román állam által is királynak tekintett államfőket jelöli, a számok mutatják, hogy milyen sorrendben lettek beiktatva államfőnek. A kék vonal pedig az elsőszülött fiúgyermekek vonalát jelöli, mely elvezet Pál hercegig, aki látszólag a vita főszereplője.

A bursa.ro által közreadott képen jelölve lett piros és kék színekkel két leszármazási vonal, mely két különböző személyt jelöl ki a román királyi dinasztia élére

Ahhoz, hogy a vita minden fontos eleme érthető legyen, a múltból a jelen felé haladva érdemes megnézni, hogy a fenti képen pirossal és kékkel jelölt vonalak miként alakulhattak ki.

Egy érzelmileg instabil herceg király lesz

Időben vissza kell ugrani oda, hogy Ferdinánd király (1865-1927) egy sikeres királynak bizonyult, mert elérte Románia területének a megnövelését. Magyarországon ezt tragédiának tekintjük, de román szemmel nézve ez voltaképpen a román területek egyesítése volt (a királyt ezért Intregitorul-ként, vagyis egyesítőként is nevezik). Maga az egyesítés egyébként részben elbukott, mert vissza kellett adniuk a tiszántúli részeket Magyarországnak, de a területnyereség így is óriási volt. E miatt (is) Ferdinánd király sikeres uralkodóként maradt meg a román történelemben.

Ferdinánd király felesége Mária (1875-1938) volt, aki valójában nagyon sokat tett azért, hogy Ferdinánd király a románnak tartott területek egységesítője lehessen. Bár mindketten nagyon befolyásos arisztokrata dinasztiák tagjai voltak, ha nagyon részletekbe menőig megvizsgálnánk az életüket és tevékenységüket, akkor kiderülne, hogy Mária sok férfi uralkodót maga mögé utasító stratéga volt.

Kettejük házassága 1893-ban jött létre, amikor Mária még nem volt 18 éves sem. Sőt, első gyermekük megszületésekor sem töltötte be a 18. életévét!

A gyermekeik:

• Károly (1893-1953), aki Románia királya lett később
• Erzsébet (1894-1956) a görög király felesége lett
• Mária (1900-1961) a jugoszláv király felesége lett
• Miklós (1903-1978) egy ideig "kormányzó" volt Romániában
• Ileana (1909-1991) egy Habsburghoz ment feleségül, Romániában népszerű hercegnőnek számított, Habsburg Dominik főherceg (1937) édesanyja (Dominik szerepe Magyarországon szinte ismeretlen, a világ egyik legnagyobb ingatlanmogulja, majdnem spanyol király lett belőle, esélye volt a baszk királyi címre is)
• Mircea (1913-1916)

Mária nem volt boldog a férje mellett, sokféle pletyka keringett hűtlenségéről és boldogtalanságáról. Az akkori román király (I. Károly) nem tartotta alkalmasnak sem Máriát, sem Ferdinándot a gyermeknevelésre, így Károly herceget a király vette át nevelésbe és az utódjának tekintette. I. Károly király és Mária között hatalmas viták voltak a kis Károly herceg nevelése miatt, ami feltehetően komoly tényező volt abban, hogy instabillá vált a herceg érzelmi világa.

A felnőtté váló, hivatalosan is trónörökösnek tekintett Károly herceg csak 1912-ig bezárólag legalább két törvénytelen gyerek apja lett, ami miatt nagyon megharagudtak rá. 1918-ban újabb lázadó jellegű cselekedetet vitt véghez. Szerelmével, Zizi Lambrino-val (1898-1953) Ukrajnába szökött, ahol összeházasodott vele. A királyi ház közbenjárására később a házasságot érvénytelenítették. Zizi Lambrino egyébként nem rangon aluli házastárs egy birodalmmá nőtt országot vezető király számára, mivel a bizánci császár leszármazottja volt. Ennek ellenére Bukarestben ez nem volt megfelelő belépő a királyi családba, mert ők egy balkáni vagy nyugati dinasztiát képviselő személyt szívesebben láttak volna maguk között.

Ebből a titokban kötött házasságból született meg Carol Lambrino (1920-2006), akit édesanyjával együtt száműztek Romániából, ugyanakkor Károly herceg gyermektartást fizetett nekik. A hercegnek időközben további botrányos kapcsolatai lettek, melyek következményeként a még meg sem örökölt trónjáról is le kellett mondania, így helyette a fia (a későbbi I. Mihály király) lett a trónörökös.

A gyermekkorúként trónra került király azonban bőven okozott annyi nehézséget, hogy a román politika elgondolkodjon a változtatáson. Jobb megoldást nem találva, a trónra méltatlannak tartott Károly herceget kérték fel királynak. Ő II. Károly néven 1930 és 1940 között tényleges király lett. Ezen időszak alatt is fizette a gyerektartást első feleségének. Sőt, ilyen "kicsinyes" dolgokkal személyesen nem is foglalkozott, ezért az udvari adminisztrációra bízta a rendszeres pénzösszegek kifizetését. Ez fontos lesz a későbbiekben, mert majd így lesz bizonyítható a román király apasága.

Károly királyt 1940-ben, Erdély északi részének elvesztése miatt elűzték a trónról és minden igyekezete ellenére sem tudott jelentős emigráns mozgalomban szerephez jutni. 

Jogviták eredményei

Károly király halála után a legidősebb törvényes fia, Carol Lambrino szeretett volna Portugálián belül valamennyit örökölni. A bírósági per részeként a neve Hohenzollern-re módosult. A portugál bíróság 1955-ös döntését, miszerint a korábbi király elsőszülött törvényes gyermeke Carol Lambrino, 1957-ben a francia bíróság is elismerte. Ezzel a döntéssel kapcsolatban a közben száműzötté vált Mihály király fellebbezést adott be, amit 1963-ban jogerős döntéssel is elutasítottak (1964-ben pedig egy brit bíróság is igazat adott az addigi elfeledett elsőszülöttnek).

Fontos kiemelni, hogy ezek a perek az örökösödés miatt folytatódtak, nem dinasztikus okok voltak a keresetek tárgyai. Carol Lambrino csupán az apai jussát szerette volna. A dinasztikus kérdések eldöntésének nem is lehetett volna színtere egy bíróság, mivel Románia az 1950-es és 1960-as években már nem volt királyság. Nem lényegtelen elem az sem, hogy az emigrációban és az arisztokrácián belül sem volt egyértelmű a száműzött Mihály király státusza. Maga az egykori király sem tekintette magát uralkodónak, valamint a dinasztia vezetése is megvalósított egy kisebb trónfosztást, melyre még vissza kell majd térnünk.

Károly Lambrino brit útlevele, melyben Hohenzollernek és királyi hercegnek van megnevezve (a kép forrása Pál herceg blogja)

Az örökösödési persorozatnak egyébként egy érdekes fejleménye volt a brit per. Ott, amint a fenti képen is látszik, Carol Lambrino kétségkívül Hohenzollern lett, valamint hercegi és királyi megszólítást kapott. Hangsúlyozni kell, hogy ezek örökösödési perek voltak, de áttételesen valahol érintették a dinasztikus jogokat is. Carol Lambrino minden pert fölényes győzelemmel zárt le.

Ceausescu bukása után ugyanezek az örökösödési perek Romániában is lementek. Ott is született egy döntés, miszerint Károly Lambrino, vagyis Hohenzollern Károly a volt II. Károly király törvényes, ilyen formán pedig elsőszülött gyermeke. Ezt később több döntés követte, mert Mihály király mindannyiszor megtámadta az ítéletet, de egyszer sem járt sikerrel. Minden ilyen per kimondta, hogy a Lambrino-ról Hohenzollernre átnevezett fiúgyermek, az egykori király vagyonának a 62,5 százalékára jogosult, ami nem kis vagyon egyik érintett országban sem!

Egyébként a román állam bírósági rendszere nehezen küzdött meg az üggyel, csak 2010 után lett jogerős bírósági döntés ebben a kérdésben. Még az európai bíróság is elmarasztalta a román bíróságokat a késedelem miatt. Ennek feltehetően nem csupán a bíróság túlterheltsége volt az oka, hanem a téma érzékenysége is. Nincs cáfolhatatlan bizonyíték a bíróságok törvénytelen befolyásolási kísérletére, így előfordulhat, hogy egyszerűen tényleg "csak" megijedtek a bírók, bár személy szerint nehezen hiszem el, hogy senki sem próbálta a bíróságokat megkörnyékezni ebben a vitában (amikor ezt írom le, akkor nem az érintett örökösökre gondolok, hanem román politikusokra).

Pál herceg és Mihály király érvei

Hohenzollern (Lambrino) Károly 1948-ban házasodott meg Léna Pastor-ral (1925-1998), akitől 1958-ban vált el. 1948-ban született meg a gyermekük, Paul-Philippe Hohenzollern. Az ő ismertebb neve Pál herceg és tulajdonképpen ő lenne ennek a posztnak a főszereplője.

A román királyi dinasztia feje? Pál herceg és felesége
(a kép forrása: romaniatv.net)

Pál herceg a lehető legjobb nevelést kapta, melynek egyik példája, hogy a brit Károly herceggel járt egy iskolába. 1996-ban (Romániában) házasodott meg, amikor feleségül vette Lia Georgia Tiff-t (1949), aki a híres ügyvédnek, Melvin Bellinek volt az ötödik felesége (nem mellesleg a híres és dörzsölt ügyvédet egyedüliként ő volt képes megszorongatni a válóperben, a korábbi feleségei nem!).

Pál hercegnek és feleségének egy gyermeke született. Az ő neve Carol Ferdinand (utalás a korábbi két királyra), akinek az akkori román elnök lett a keresztapja. Sokan csodálkoznak amikor először olvasnak róla, de nem elírás, a párnak 2010-ben, vagyis viszonylag idősen született meg a gyermeke!

Pál herceg súlyos dolgot állít. A véleménye szerint ő maga a román királyi dinasztia vezetője, mivel nagyapja törvényes elsőszülött fia Carol  Lambrino volt, akinek pedig ő az elsőszülött fia. Mihály király egy későbbi gyermek, akinek nem született fiú örököse. Erre hivatkozva mondja azt Pál herceg, hogy ő a román királyi trón jogos örököse, mivel a román monarchista jogszabályok nem tartják lehetségesnek a korona nőági öröklését.

Mihály király álláspontja szerint a bírósági döntések csak azt mondták ki, hogy a néhai II. Károly királynak a törvényes elsőszülött fia nem Mihály, hanem Carol Lambrino. Ebből szerinte nem következnek dinasztikus jogok, mivel a királyi dinasztia belső házirendje (melyet éppen maga Mihály király alkotott) kimondja, hogy a dinasztiával kapcsolatos tagságok és jogok "kiosztója" az utolsó államfőnek beiktatott román király, vagyis Mihály egykori király. Ő pedig nem vette be Pál herceget a királyi ház tagjai közé.

Kérdéses, hogy mennyire fogadható el egy belső házirend, amit jogerős bírósági ítéletekkel szemben hoz meg a vesztes fél... Az egykori király 2000 után hozott intézkedéseivel több leszármazottját (saját gyermekeit is!) kitagadta a királyi dinasztiából, így nincs meg annak a látszata, hogy a belső házirendje kifejezetten Pál hercegnek szólt volna. 

Pál herceg egy időben nagyon kemény kritikusa lett Mihály királynak a történelemben betöltött szerepével kapcsolatban. Felelőssé próbálta tenni a második világháborús veszteségekért, de amint ez a vita kialakulni kezdett, a herceg visszalépett belőle, mert sokan (okkal) a védelmükbe vették Mihályt (a vita így vagy úgy, de hat az Erdély-kérdésre is, amit ugye Románia a második világháborúban ismét megnyert és ebben az akkor fiatal királynak tevőleges szerepe volt).

Amikor a romániai jogerős ítélet megszületett, akkor állítólag Mihály király és Pál herceg között személyes találkozók voltak, de azt nem tudni valóban létrejött-e ilyen találkozó és ott mi történt. Tény az, hogy Pál herceg nyilatkozatai óvatosabbak lettek, de az is tény, hogy Mihály élete végégig nem fogadta be őket a dinasztiába.

Sok módon értelmezhető gesztus volt az is, amikor Mihály király felravatalozott koporsója előtt Pál herceg (a felesége és fia társaságában) tiszteletét tette, természetesen profi módon dokumentálva.

Pál herceg és a román politika 

Pál herceg már a román rendszerváltás óta jelen van a politikai életben és főként jótékonykodásáról ismert. Már 1991-ben visszaköltözött és létrehozta a Romániai Pál herceg Alapítványt, mely főleg tehetséges zenészeknek nyújt segítséget. A támogatásai azonban sokat segítettek kórházaknak és iskoláknak is. 

Pál herceget a román politika meglepően jól fogadta. Ezért arra is késztetést érzett, hogy 2000-ben köztársasági elnöknek jelöltesse magát. A pártja a szavazatok fél százalékát kapta meg, ami 55 ezernél valamivel több szavazatot jelentett Románián belül. Ez nem annyira kevés, de nem is sok.

A herceget jelölő párt (Nemzeti Megbékélés Pártja, melyet ő alkotott meg) Arad és Temes megyékben volt a legnépszerűbb, de azokban a megyékben sem kapott valami hatalmas támogatást. Temes megyében 3476 szavazatot, Bukarestben pedig 3072 szavazatot jelent, ami szinte semmiség. 

Két érdekesség kísérte a jelöltségét. Az egyik az állampolgársága volt. Csak akkor lehetett jelölt, ha lemond a brit állampolgárságáról, amit megtett. A másik a jelöléseinek a száma. Összesen 356 ezer jelölő aláírást adott le, amihez képest az 55 ezer szavazat nagyon kevés!

Ez a jelöltség ahhoz mérten is érdekes, hogy Radu herceg (Margit hercegnő férje, Margit hercegnő pedig Mihály király legidősebb lánya és politikai örököse) is szeretett volna köztársasági elnökjelölt lenni 2009-ben. A jelöltéségét Mihály király sem támogatta, de végül visszalépett. Elhangoztak ugyanis olyan bírálatok, miszerint Radu Duda a román olajcég üzleti érdekeit képviselte és ezt a kérdést senki sem akarta feszegetni. Mindenesetre ez egy erős jelzés arra nézve, hogy mindkét "trónörökös" építgette a kapcsolatait.

Pál herceggel kapcsolatban 2015-ben robbant ki egy nagy botrány. Akkor korrupció gyanújával őrizetbe is vették egy rövidebb időre, mert a gyanú szerint bűnszövetséget hozott létre az általa követelt ingatlanok visszaszerzése érdekében. Az ügyben nehéz tisztán látni, valószínűsíthetően a herceg karaktergyilkossága volt a cél.

Pál herceg és az arisztokrácia

Pál herceg gyermekének a 2010-es keresztelője egy hatalmas meglepetés volt. Az sem jelentéktelen tény, hogy a román államfő és a felesége lettek a keresztszülők. Azonban a gyermekének megjelentek a tiszteletbeli szülei, így a fiát voltaképpen mintegy befogadta a nyugati arisztokrácia is (természetesen mindez szimbólum, nincs szó jogilag érvényesíthető következményekről).

Az újszülött Carol Ferdinand egyik tiszteletbeli szülője Moritz von Hessen herceg (1926-2013) lett. Ő egy gazdag német arisztokrata, aki amellett, hogy a dinasztiája vezetője volt, a brit királynőnek, az egykori porosz császárnak, valamint a montenegrói és az olasz uralkodóknak is az egyenesági leszármazottja. 

Szintén tiszteletbeli szülőként volt jelen Mária Gabriella hercegnő (1940), az utolsó olasz király második lánya, így személyében a Savoyai-ház is Pál herceg mellé állt.

Azzal, hogy ezek a személyek lettek tiszteletbeli szülők, mintegy padlóra küldte azt az érvet is, hogy Carol Ferdinand nem klasszikus dinasztikus házasságból született. Hangsúlyozni kell, hogy mindez csupán szimbólum, nem jogilag érvényesíthető tény, hiszen Románia nem királyság.

A vita monarchista szempontból

A Román Királyság idejében hatályos trónöröklést szabályozó jogszabály dátuma 1923, de azt éppen egy 1944 őszén született királyi rendelet szüntette meg, nem a későbbi pártállami rendszer. Ez az utolsó hatályban lévő jogszabály, amelyik rendelkezik a trónöröklésről. A jelenlegi helyzetre négy üzenete van a jogszabálynak:

1. A trónöröklési vonal kiindulópontja I. Károly. Csak fiúágon történhet öröklés, melyben a születési sorrend a mérvadó, a nők és a nők leszármazottai nem lehetnek örökösök. 
2. Abban az esetben, ha I. Károlynak nem lenne örököse, akkor a testvérei vagy azoknak a leszármazottai az örökösök, szintén a születési sorrend alapján azzal a megkötéssel, hogy csak fiúágon történhet az utódlás. 
3. Ha nincs leszármazott, akkor a király egy európai (nyugati) dinasztiából jelölhet ki utódot, esetleg kelet-európaiból, máskülönben a trón megüresedettnek tekintendő.
4. A jogszabály nem ír elő dinasztikus házasságot, tehát az uralkodó nem dinasztikus házasságából született fiúgyermeke is örökösnek számít!

I. Károly királynak nem született fiúgyermeke, így a testvérei között kellett örököst keresnie. Apja házasságából négy fiúgyermek született:

1. Leopold (1835-1905), a hercegi dinasztia feje volt, nem kívánt román király lenni
2. Károly (1839-1914), maga a román király
3. Anton (1841-1866), 1866-ban elhunyt
4. Friedrich (1843-1904)

Értelemszerűen Leopold ága volt az, ahol a trónörököst keresték. Leopold lemondott a román királyi trón öröklésének a lehetőségéről a fia javára. A legidősebb gyermeke, William (1864-1927), szintén lemondott, ezért került képbe a későbbi Ferdinánd király, vagyis Leopold második fia.

Ez az utódkeresés nagyon fontos pillanat a vita eldöntésében, ugyanis William utódjai pontosan tudták, hogy ők maguk érintettek a román utódlásban. William legidősebb fia Frederick (1891-1965) volt, aki a Hohenzollern-dinasztia fejévé vált édesapja halála után.

Feljebb utaltam arra, hogy volt a dinasztián belül egy belső csúcs a román trónról akkor, amikor Mihály királyt az állampárti rendszer száműzte a trónról. Frederick Hohenzollern volt az, aki ezen a találkozón Ferdinánd király fiával, Miklóssal (1927 és 1930 között Románia kormányzója volt a kiskorú Mihály király mellett) úgy döntött, hogy a román korona utódlását, mint a dinasztia vezető, magához vonja vissza. A helyzet érdekessége, hogy II. Károly egykori román királyként ekkoriban interjút adott a Le Figaro lapnak, melyben egyetértését fejezte ki Mihály nevű gyermeke ilyesféle trónfosztásával kapcsolatban.

Frederick legidősebb fia Friedrich Wilhelm (1924-2010) volt, aki élete során szintén beleszólt a román trónvitába a dinasztia vezetőjeként. Mihály király személyes kérésére a Hohenzollern-Veringen címet (!) adományozta a király vejének, Radu Dudának 1999-ben. Ezzel legitimálta Mihály király dinasztikus döntéseit és visszahelyezte a kezébe a román trónról való kérdések eldöntését. 

Mindez úgy fest, mintha a kérdés el lenne döntve, mert Mihály egykori király visszakapta a dinasztikus jogait és ilyen módon szabadon dönthetett az utódlásáról. Azonban nem, mert az időközben sokféle módon megszületett jogerős bírósági döntések mindegyike (köztük monarchikus rendszer is) mind II. Károly elsőszülött fiát nevezte meg jogos örökösnek. A román trónöröklést szabályozó jogszabály (vagyis ami legutoljára hatályban volt), az a Károly nevű gyermekét, valamint annak leszármazottait jelöli ki utódnak! Ne felejtsük el, hogy a román jogszabály nem írja elő a dinasztikus házasságot, mint szempontot. Vagyis a "monarchista jog" szempontjából Pál herceg valóban trónörökös!

Ezt a hatalmas problémát a romániai monarchista politikusok is látták, akik külön kérvényezték az akkor még életben lévő Mihály királyt egy férfi utód kijelölésére. Az őt felkereső politikusok kifejezetten kérték, hogy ne nőt, hanem férfit jelöljön ki utódjának, az utolsó hatályban lévő örökösödést szabályzó törvénynek megfelelően. Mihály király válasza volt erre a saját dinasztikus házszabály megalkotása, azzal a furcsa kéréssel együtt, hogy a román parlament fogadja el a női utódlást! A román parlament elutasította, mivel köztársaságban a trónöröklés kérdése értelmezhetetlen probléma. Vagyis maga a volt király is érezte, hogy nagyon furcsa helyzet állt elő.

Karl Friedrich tiltakozása

Nem tudni pontosan milyen okok hatására, de a Hohenzollern-ház jelenlegi feje nagyon határozottan foglalt állást a román trón körüli kérdésekben, ami meglehetősen összekuszálta a szálakat (legalábbis azok számára, akik a trónutódlás körül rendet akartak tenni.

Az idős Friedrich Wilhelm Hohenzollern élete vége felé súlyos beteg lett, erősen leépült szellemileg is, így a fia vette át a dinasztia vezetését. A fia, Karl Friedrich Hohenzollern (1952), 2009-ben adott egy hosszabb interjút a cotodianul.ro portálnak, amely cikk sajnos ma már nem érhető el.

[az eredeti link:  http://www.cotidianul.ro/karl_friedrich_de_hohenzollern_titlul_de_hohenzollern_al_lui_radu_duda_este_o_farsa-87743.html].

Ebben a következőket mondta el:

• Nem ért egyet azzal, hogy Margit hercegnő férje nemesi címként használja a "Hohenzollern herceg" nevet, még akkor sem, ha Karl Friedrich édesapja erről mást gondolt. Szerinte a nemesi címek nem adományozhatók egy köztársaságban, a "Hohenzollern" családnévként a törvényes keretek közt viselhető, de hercegi címként nem.
• Radu Duda (ő Margit hercegnő férje) 1996-ban vette feleségül Margit hercegnőt, így ha családnévként viseli a Hohenzollern nevet, azóta kellene viselnie. Radu Duda azonban 2005 óta nevezi magát hercegnek, amit ő maga személyesen nem tud elfogadni és ugye ő a dinasztia feje.
• Radu Duda hercegi címét akkor sem tudja elfogadni, ha maga az édesapja (mármint Karl Friedrich édesapja) egyezett abba bele. Szerinte az csak egy baráti gesztus volt Mihály király felé, hogy a család két ága között ne legyen viszálykodás.
• Ő maga 2004-ben egy személyes levélben kérte fel Margit hercegnő férjét, hogy ne használja a Hohenzollern nevet, amely nem vezetett eredményre.
• Azt gondolja, hogy a hercegi dinasztia tagjának és egyszerre politikusnak is lenni nem összeférhetetlen. Sokkal összeférhetetlenebb a gazdasági és a politikai pozíciók egyidőben való birtoklása, mert akkor döntenie kell, hogy a saját üzleti érdekei a fontosabbak vagy a politikai célok. Annyira nem tartja tiltott területnek a politikát, hogyha nem a dinasztia vezetése lenne a feladata, akkor ő is szívesen lenne politikus (ebben finom utalást lehet felfedezni Radu üzleti érdekeltségeire, melyek miatt az államfőjelölti poszttól is lemondott).
• A pártpolitikai harcokat vállalhatatlannak tartja egy hercegi-királyi személy részére.
• Bár Mihály királynak nincs fiú örököse és elfogadja azt az értelmezést, miszerint ő maga lehetne a román trónörökös, nem kíván Romániába költözni, vagyis egyetért Margit hercegnő "kinevezésével". Vagyis neki személyesen nincs semmilyen szándéka a román királyi címmel kapcsolatban és elismeri, hogy Mihály királynak a lánya az örököse.

Mihály király és Karl Friedrich között ezek után annyira elmérgesedett a viszony, hogy Mihály király hivatalosan is megszakította a kapcsolatot a Hohenzollern-házzal. Úgy határozott ("királyi jogával" élve), hogy onnan kezdve a román királyi dinasztia nem Hohenzollern, hanem a "romániai" előnevet viselik. Így Radu már nem Hohenzollern herceg volt onnantól kezdve, hanem "Romániai Pál herceg".

Az akkori román politikának nem tetszett Radu Duda és Margit hercegnő politikai állásfoglalása, így Pál herceg személye felértékelődött. Nem lehet nagyon határozottan azt mondani, hogy Mihály király lánya és veje a baloldalra húzott, míg Pál herceg jobbra, de valami ilyesmire utaló jeleket ki lehet következtetni.

Amikor a "királyi jogával élve" szófordulatot használom, akkor nem gúnyból teszem. Jó pár példát lehetne hozni arra, hogy köztársaságbeli körülmények ellenére a dinasztiák vezetői rendeleteket hoznak, címeket osztanak ki. Ez a köztársaságra és az államra nézve nem jelent közvetlenül semmit, de sokféle gesztus árulkodik arról, hogy a nagypolitika is tiszteletben tartja ezeket a rendelkezéseket. 

Mi várható? Semmi?

A román monarchisták gondolkodásában a jogszerűség nagyon fontos. Ők a politika felett létező, egyféle történelmi eredetű jogrendre hivatkoznak, mert abból vezethető le a királyság intézménye. Amiről a hatályban lévő jogszabályok nem rendelkeznek, szerintük abban a kérdésben az utolsó hatályban volt jogszabály a mérvadó. Ez pedig teljesen egyértelműen Pál herceget jelöli ki Mihály király utódjának. Ugyanakkor Mihály király még élete során ezzel ellentétes rendelkezést hozott, amit a néhai király szeretett volna törvénybe is iktatni, de nem sikerült. Így a román monarchisták számára az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy két trónörökös van jelen a román közéletben. Az egyik mellett a "történelmi jogrend", a másik mellett az utolsó király rendelkezése szól.

A román politikának egyébként lehetne eszköze a helyzet kezelésére, mert félig-meddig intézményesítette a királyi családot, így csak politikai szándék kérdése, hogy lépnek-e valamit. Akik közelebbről ismerik a helyzetet, azok szerint a román politika nem fog lépni, mivel az apjától megörökölt kapcsolatai által Margit hercegnő nem kényszeríthető egy akaratával ellentétes megállapodásra. A megállapodásra a hercegnő fel van jogosítva a dinasztikus szabályoz alapján is, de számára nincs kényszerhelyzet, ragaszkodik ahhoz, hogy Pál nem a román királyi család tagja.

A román politika a két "trónörökös" közötti vitát azért sem érzi kénytelennek lezárni, mert ezzel az esetlegesen kellemetlenné váló Margit hercegnő is "kézben tartható" (lenne). Ráadásul egyébként sem egy fajsúlyos tényező, hiszen a jelenlegi státusza alapján is ki van rekesztve a pártpolitikából (bár a legutóbbi időben szóba került, mint a szociáldemokratát köztársasági elnökjelöltje).

Margit hercegnő (és a Mihály király által kijelölt dinasztia) 2066-ig van kivételezett helyzetben. 2066-ban a jelenlegi helyzetük meg fog szűnni, akkor (vagy addig) kell dönteniük arról, hogy mit szeretnének kezdeni Romániával. 2066 azonban messze van, azt még mindkét örökös vonalnak meg kell élnie dinasztiaként is. Miért írom ezt?

Azért, mert Pál hercegnek egy fia van, aki 2066-ban 56 éves lesz. Ezzel szemben a Mihály király által kijelölt dinasztia jelenlegi legfiatalabb tagja is addigra 102 éves lesz. Akiknek életkoruknál fogva esélyük lett volna 2066-ban jelen lenni, azokat a néhai király kitagadta a családból. Ezért a "semmi sem lesz a román királyi dinasztiával" egy komoly valószínűséggel rendelkező lehetőség.