Koronázás Gyulafehérváron

Királyt és királynét koronáztak Gyulafehérváron, 100 évvel ezelőtt.

Nem nagyon szoktam hangoztatni azt, hogy milyen erdélyi kötődéseim vannak, mert sokak számára ez nagyon kényes téma. Nagyon sokaknak van kőkemény véleményük a térségről és az ügyeiről, de jóval kevesebb embernek vannak mélyebbre nyúló személyes tapasztalatai. Ezért, amint az általában lenni szokott, pont azok vannak csendben, akiknek meg kellene szólalniuk. Legalábbis nekem ez a hangulat köszönt vissza akkor is, amikor a 100 évvel ezelőtti koronázás centenáriumához való készülődésről olvastam.

Vajon a román királyi család mennyit tanult az elmúlt 100 év alatt? Erről gondolkodtam akkor, amikor a 100 évvel ezelőtti koronázás néhány érdekességéről terveztem egy bejegyzést.

A királyi udvarból nézve...

Azt nagyjából mindenki tudja, hogy egy bizonyos elképzelés szerint Románia "természetes" határai a Tisza vonaláig nyúlnak. Az I. világháború végére (pontosabban a vége után) a román csapatok be is vonultak a területre, sőt, még Budapestig is eljutottak. Valamennyit az elfoglalt részből fel kellett ugyan adniuk, de a "megnyert" területek feletti örömükben... (mit is lehet ilyenkor csinálni?) ... szerveztek egy kettős koronázást. 

A megkoronázott király I. Ferdinánd (1865-1927) volt, akinek elég erős német identitása volt. Belül úgy tudta harmóniába rendezni az erős német és a még ébredő román identitását, hogy az 1914-es trónra jutásától kezdve komolyan harcolt azért, hogy Románia kimaradjon a háborúból. A semlegesség politikája 1916-ig maradt életben, addigra viszont engednie kellett a nyomásnak, így végül Románia hadba lépett.

romania22_1.jpg

Ferdinánd király az 1922-es koronázás utáni fényképezésen
(a kép forrása: Román Nemzeti Múzeum virtuális kiállítása)

Első lépcsőben délről és keletről támadták meg Erdélyt. A román királyt, aki egyébként német (vagyis porosz) hercegi nevelést kapott, nem érintette jól a németekkel való szembenállás. Nagyon hamar a németek segítségével Erdélyt visszafoglalta a Monarchia, majd december elején már Bukarest is megszállás alá került. Amennyiben az oroszok nem vonulnak be a maradék román államba, nem maradt volna terület német katonai jelenlét nélkül. A két éve hatalomban lévő király ezzel eljutott a teljes összeomlásig.

Innentől kezdve nem nagy túlzás azt állítani, hogy az igazi uralkodó a király felesége, Mária királyné (1875-1938) volt. Ő Angliában született, a neveltetése miatt alapjában véve angol identitása volt, ami később keveredett némi poroszos jellegű udvari élménnyel. 1893-ban lett Ferdinánd felesége és mindig is megpróbálta a román politikát az angolok felé terelni. Amikor a királyi udvarnak el kellett hagynia Bukarestet, ő akkor is hitt egy második esélyben, csak akkor ez nagyon irracionálisnak tűnt.

romania22_2.jpg

Mária királynét általában ebből a szögből mutatják a koronával
(a kép forrása: Gwangju News)

A román államot azonban a cári orosz csapatok hiába mentették meg, ugyanis az oroszok hamarosan kiléptek a háborúból. Kevesen tudják (legalábbis a laikusok közül), hogy a Monarchia (hátuk mögött a németekkel) megpróbált egy olyan békét átvinni a románokon, ami Bécsből és Budapestről nézve méltányosnak látszódott. A magyar történelem ezt "bukaresti béke" névre keresztelte, a románok pedig buftea-bucurești békeszerződésként emlékeznek rá.

Ez a béke területeket adott Magyarországnak (mármint Budapestnek) és a Monarchiának is. Rengeteg korlátozást szabott meg a román politika számára, valamint komoly kártérítést is előírt a németek részére a katonai költségek megtérítése miatt. A királyt meghagyták a trónon, hiszen a személye garantálta volna a béke fegyelmezett megtartását. Nem mellékes az sem, hogy ez a "bukaresti szempontból" kegyetlen és szigorú rendszer valahogy a trianoni feltételekben is megjelent.

A román törvényhozás elfogadta a feltételeket, a király pedig hajlandó volt aláírni. Egyedül a királyné kardoskodott azért, hogy ne kerüljön rá a szerződésre a királyi ellenjegyzés. A királyné ugyanis abban az összeomlás utáni helyzetben is hitt abban, hogy minden gyökeresen megfordulhat (1918 tavasza volt). Abban az időben ez mindennek látszott, csak logikusnak nem.

Persze a magyar politikát sem kellett félteni. A visszaszerzett területeken elkezdték a maguk megtorlását. A román tervekben azzal számoltak, hogy az erdélyi románság majd azonnal a bevonuló román hatalom mellé áll. Ez 1916-ban nem történt meg, amin még a magyar politika is megdöbbent. Ennek ellenére a visszatérő magyar csapatok nyomán először a románokban láttak ellenséget, majd elkezdődött a helyi magyarok kollaborációval való megvádolása is. Azt, hogy ennek milyen hatása volt a helyben élőkre, sokan hajlamosak elfelejteni. Mármint ezt az akkori időkben élőkre értem, nem mára.

romania22_9.jpg

A 100 éve megkoronázott királyné volt a nagy egyesítés kulcsembere
(a kép forrása: Sárkányok földje)

Azt, hogy Mária királyné a királyi udvar fontos szereplője lett, a magyar politikai elit is tudta. Korábban már esett szó arról, hogy az erdélyi nagybirtokos urak (akik közül több is a Horthy-korszak fontos politikusa lett) megpróbáltak vele kiegyezni. Még lehetséges magyar uralkodóként is számoltak vele, sőt, akár egy függetlenedő Erdély élén is szívesen látták volna. Persze ezek eleve kudarcra ítélt próbálkozások voltak, de ha már kollaborációra nyitott személyekre vadásztak, akkor a hadvezetésnek más társadalmi rétegekben kellett volna kutatnia.

Végül 1918 november elején elindult az újabb román támadás, amelynek során Budapesten kívül Győrig és Veszprémig is eljutottak a román hadsereg alakulatai. Számukra ez a hadművelet még az első világháború része volt, amely biztosította, hogy területnyereséggel kerülhessenek ki a felfordulásból. A románnak tartott területek egyesülésének hivatalosan 1918. december 1. az ünnepe, ez a "Nagy Unió" napja. Ugyanakkor Mária királyné 1919 tavaszán egy nyugati diplomáciai körúton még nagyon sokat kilincselt a nagyhatalmi jóváhagyás miatt. Románia ugyanis hiába vonult be a területekre, a nagyhatalmak jóváhagyása nélkül ez nem ért volna semmit.

A "Nagy Unió" tehát jelentős részben a királyné személyes sikere. Az már egy külön történet, hogy a román hatalom is megszervezte a maga megtorlását. E miatt még a helyi románok körében is népszerűvé tette a "keleti Svájc" ötletét, mely kellően nagy megyei önállóság mellett, egy független, soknemzetiségű Erdélyről szólt. Nagyon sokan elkezdtek abban hinni, hogy az egész területnek az lenne a legjobb, ha saját maguk eltartására hasznosítanák a természeti és emberi erőforrásait. Mindezt azonban a trianoni névre keresztelt béke lehetetlenné tette.

A koronázás néhány érdekessége

A nagy egyesülés feletti örömünnepnek volt néhány olyan érdekessége, ami a magyarországi közgondolkodásban nincs benne, pedig szerintem nem egészen érdektelenek.

Az egyik különlegesség egy állítólagos magyar összeesküvés leleplezése volt. A román hatóságok vádjai szerint egy Budapestről szervezett királygyilkos különítménynek azt a megbízást adták, hogy ölje meg a királyt. Erről már esett szó itt a blogon IV. Károly halála miatt. Az állítólagos kivitelezőket a románok őrizetbe vették. Mindenesetre erre hivatkozva Gyulafehérvárt nagyjából kétszer annyi katona szállta meg a koronázás idejére, mint ahány lakosa volt.

A román királyi koronán végeztek egy apró átalakítást. Ahogy már volt róla szó, a román királyi korona egy egyszerű acélkorona. Az akkor 41 éves koronának lényeges eleme volt az egyszerűség. Nos, ezen módosítottak, ugyanis a plevnai acélágyú anyaga kiegészült három drágakővel. Besszarábia, Bukovina és Erdély szimbóluma lett ez a három drágakő. Így (a király szózata értelmében) a korona átalakult Nagy-Románia koronájává.

Mivel a királynőnek is hálásak szerettek volna lenni, a részére egy teljesen új koronát készítettek. Egy középkori, bizánci ihletésű koronát gyártottak neki, melyhez ő adott útmutatásokat. Lényeges momentum volt, hogy a korona erdélyi aranyból készült, mely az előzmények ismeretében érthető. A koronának rengeteg érdekessége van, melyek megérdemelnének egy külön bejegyzést. Az egyik sajátosságát (úgy gondolom) igyekeznek rejtegetni, ahogy a feljebbi képnél is utaltam rá. Íme a korona más nézetből:

romania22_3.jpg

A királynői korona, a tetején egy szvasztika, amit a köznyelv horogkeresztnek nevez
(a kép forrása: Sárkányok földje)

Azon lehet vitatkozni, hogy ez a szvasztika mit jelképez. Az valóban igaz, hogy az erdélyi népi ábrázolásokban megjelent, de a saját szememmel látott motívumoknál éppen ellentétes, tehát balra forgó szvasztikákkal találkoztam. Nem mintha ez annyira nagyon lényeges kérdés lenne, így inkább nem is feszegetem, de érdekességként szerettem volna megmutatni. Maga a szvasztika azonban nem lényegtelen eleme a koronának, hiszen hét darab található rajta, miképpen az alábbi képen is látni lehet:

romania22_4.jpg

A királynői korona "láncainak" a végén még hatszor megjelenik a szvasztika
(a kép forrása: Román Nemzeti Múzeum virtuális kiállítása)

A korona Bukarestben tekinthető meg a Nemzeti Történelmi Múzeumban. Többen említették, hogy az USA-ban is meg lehet nézni a Maryhill Múzeumban. A királyné ugyanis annyira beleszeretett a koronába, hogy egy második példányt is rendelt belőle, amit jelenleg az USA-ban őriznek.

A koronázásnak kellett egy helyszín is, melyet nagyon gyorsan építettek fel. Az amúgy nagyon süppedős talajra mérnöki bravúr volt a vasbetonból épített kolosszust elhelyezni. E mellett az is óriási teljesítmény volt, hogy mindent beleszámolva 1,5 év alatt teljesen végeztek az építkezéssel. 

Az épület neve: Újraegyesítés katedrálisa, amit kifejezetten a koronázás miatt hoztak létre.

romania22_5.jpg

A katedrális egyik kedvelt ábrázolása
(a kép forrása: historia.ro)

A képeken látszódik, hogy maga a katedrális egy belső udvarban található. A különböző honlapokon és PR-anyagokon általában olyan szemszögből szokták fényképezni az építményt, hogy ne látszódjon a közeli katolikus templom.

romania22_6.jpg

A koronázás helyszínét szűk 1,5 év alatt építették meg, a katolikus templom ezen a képen sem látszik
(a kép forrása: Gyulafehérvár honlapja)

A mai napig nem tudtam kideríteni azt, hogy mi áll a háttérben, de az egész építmény legmagasabb pontja is alacsonyabb a katolikus templom csúcsánál. Nem annyira nagy a különbség, mert "csak" 3 méterről van szó. A tervezők és a kivitelezést vezető szakemberek neve ismert, mindegyikük hazafinak tartott román. Vajon miért nem építették legalább az egyik tornyot minimum akkorára, mint a katolikus templom csúcsa? Nekem nem sikerült megtalálni a választ.

romania22_7.jpg

A koronázás előtti másodpercekben a legfőbb közjogi méltóságok vitték a koronákat a királyi pár elé
(a kép forrása: Román Nemzeti Múzeum virtuális kiállítása)

Amikor 1916-ban Budapesten koronázás volt, akkor komoly vita alakult ki abból, hogy kik végezzék el a királyi pár koronázását. Amint talán a blog látogatói előtt az ismert, a katolikus egyházfő mellett a másik koronázó személy a miniszterelnök volt, mint nádor-helyettes. Ez egy olyasféle üzenetet testesített meg, hogy a királyi hatalom nem független a megválasztott képviselők (vagyis a nép) döntésétől. Ez 1922-ben nem így történt.

A legfőbb közjogi méltóságok a király elé vitték a koronákat. Először a saját koronáját vette a kezébe és napóleoni módra a fejére illesztette. Utána a királynői koronát vette át, azt pedig a feleségére helyezte. Ezzel a gesztussal azt fejezte ki, hogy semmilyen választott képviselői testület nem áll felette (a királyi koronát a Szenátus elnöke tartotta, a másikat pedig a Képviselőház első embere). 

A koronázás pillanata előtt természetesen egy rövid beszéd keretében a király kezébe adták a koronákat, ezzel jelezve azt, hogy a király nem elrabolta azokat. Ebben az átadó beszédben a Képviselőház elnöke kiemelte, hogy Románia határai a Tiszától a tengerig terjednek... 1922-ben járunk, október 15-én, amikor a Tiszántúl ügye már rendezést nyert, vagyis hivatalosan is Magyarországnál maradt. A román politikai elit mindezt látványosan semmibe vette, jelezve ezzel azt, hogy a valódi nagy egyesülés utolsó fázisa még várat magára...

A román királyi pár és a diplomáciai érzék

A román királyi család az 1980-as évekre minden volt már, csak éppen nem királyi. Abban az értelemben azok voltak, hogy a brit monarchia annak tekintette őket, de a volt királyi párt leszámítva már nem foglalkoztak a közélettel. Annak idején amikor Gosztonyi Péter megkereste Mihály királyt a kassai bombázás miatt, kesergett a lányai apolitikus mivoltán. Persze a ma uralkodói szerepben mutatkozó lányáról sok olyan kép készült akkoriban, ahol a jelenlegi brit királlyal töltötte az időt, de kettejük kapcsolata nem éppen közéleti jellegű volt.

Akkoriban történt, hogy Mihály király nyíltan megbírálta Ceausescut a magyarellenes lépései miatt. Sőt, mindezt a magyar tévé külpolitikai műsorában tette meg! Nem nagyon lehet ugyan magyarbarátsággal vádolni őt, de tudta, hogy Erdély és az ottani magyarság ügye mennyire kényes kérdés annak, aki az ország vezetője kíván lenni. Ez nagyjából akkor történt, amikor a király Gosztonyi Péternek a lányairól panaszkodott.

A lányai román közéleti szereplővé válása csak jóval ezen időszak után kezdődött el. Mint külföldön nevelkedett, nem is annyira román identitású emberek, nem tudtak semmit sem az erdélyi ügyekről, sem a román határok közé került magyarokról. Borzasztóan rosszul sikerült mondatokat lehetne tőlük idézni. Igyekeztek korrektek lenni, de olyan volt az érzékenységük, mint elefántnak a porcelánboltban. Mi változott az eltelt 30 év alatt?

Ha tömören szeretném megfogalmazni, akkor semmi. A hivatalos álláspontjuk Erdélyről és a magyarokról lényegében egy diplomatikusan megfogalmazott semmi. Mondanak olyasmiket, hogy a magyarok elleni hangulatkeltés egy mesterséges dolog, néhány kérdésben még a helyiek álláspontjával megegyező nyilatkozatokat is tesznek, de a fontos kérdésekbe nem mennek bele. Ha pedig néha mégis megteszik, akkor nagyon mellé tudnak nyúlni. Nem azért, mert rossz emberek, hanem mert tájékozatlanok.

A "királyi pár" például a napokban Erdélyben tartózkodik, készülve a mai centenáriumra. Majd egy másik bejegyzésben megmutatom mennyire érzéketlenül sikerült viselkedniük nagyon-nagyon sok alkalommal. A "királyi pár" mindkét tagja diplomata, mégis sikerült óriási baklövéseket elkövetniük. Az, hogy ez 1992-ben előfordult, még menthető a tájékozatlansággal, de 3 évtized elteltével már nem... Ki kell emelni azt is, hogy úgynevezett "királyi vonat" szállítja őket Erdélyben a román katonaság mindenhol katonai díszelgéssel fogadja őket. Nem tehetnek úgy, mintha nem lenne elvárható tőlük a felelős viselkedés.

romania22_8.jpg

Radu herceget a szomszédos Moldovában hivatalosan is királyi hercegként fogadták a napokban
(a kép forrása: Noblesse et Royautes)

Radu herceg egyébként Romániában élt, neki nem lehet mentsége az, hogy nem ismeri a romániai viszonyokat. Vele kapcsolatban nagyon érdekes volt olvasni a 2010 körüli országjáró utazásának az internetes naplóját. Ő akkoriban abban a tudatban utazgatott, hogy ő a román uralkodó hitvese, vagyis ő maga is királyi személy, amolyan társkirály. Azt, hogy ő román királyi személy nem utasítja el, számos külsőséggel meg is erősíti ő maga is, valamint a fogadtatása is.

Visszatérve 2010-hez, volt egy megrázó élménye. A térképre nézve éppen Románia közepére érkezett, de ott teljesen magyar nyelvű területeket talált. Nem kis falvakról volt szó, nem városokról, hanem teljes megyékről! Az akkor leírt szavai megrökönyödést tükröztek.

Nagyjából egy évet vívódott a dolgon. Végül az akkori véleménye úgy alakult át, hogy szerinte a magyar megyék eszményi idegenforgalmi célponttá lennének fejleszthetők. A helyi körülményeket látva, a gazdasági önállóságot látta megoldásnak. Ugyan a területi önállóság bármilyen formájától elzárkózott, de azt már nem fejtette ki, hogy mit is jelent a gazdasági önállóság úgy, hogy annak nincs területi hatálya. Az azóta eltelt időszakban (kb. 12 év) nem hallottam őt erről a kérdésről nyilatkozni, még a felesége sem tette ezt meg. 

Azt gondolom, hogy a centenárium jó alkalom lenne arra, hogy megmutassanak valamit abból a tapintatból, ami a diplomatáknak sem kellene gondot okozzon, egy királyi személynek pedig sokkal inkább kötelező lenne. Néhány nap után megmutatom majd, hogy ehhez képest mi történt.

Források

Chinda Media

Gwangju News

Gyulafehárvár honlapja

Historia.ro

Noblesse & Royautes

Román királyi család honlapja

Román Nemzeti Múzeum virtuális kiállítása

Sárkányok földje

Címkék: románia 2022