Luxemburgnak új uralkodója lett. Európában ez a harmadik uralkodóváltás ebben az évben, ami nagy szám ahhoz viszonyítva, hogy 12 szuverén monarchia van a kontinensen. 

Ahogyan azt előre bejelentették, megtörtént a trónváltás Luxemburgban. Magát az eseményt a "trounwiessel" kifejezéssel nevezték meg, amit máshogy is lehetne fordítani, így elnézést kérek azoktól, akiket esetleg zavar a "trónváltás" szó használata. Az új nagyherceg nevét Vilmos formában fogom használni, mivel a nevének a magyar alakja ez.

A világ legfiatalabb uralkodója, V. Vilmos, ölében pedig a világ legfiatalabb trónörököse, Károly herceg
(a kép forrása: Cour grand-ducale hivatalos Facebook-oldala)

Mondhatná valaki, hogy ennek az egésznek nincs semmi jelentősége, mert ugyanúgy éljük tovább az életünket, mint eddig. Ez egyébként annyira nem teljesen így van, mert bár nem vesszük észre, nagyon sokat számít az egész kontinensnek az, ami Luxemburgban történik. Utalnék arra, hogy pénzügyekről döntő cégeknek ad központi helyet, még a magyarországi médiapiac nagy kérdései is ott dőlnek el (az RTL rövidítésének a feloldása Radio Television Luxembourg), az európai politikára komoly befolyással vannak a politikusai, a mezőgazdasági döntéseinek a hatását megérezzük, aztán még nem esett szó a kontinens műholdas kiszolgálásáról és a forint árfolyamáról.

Az országról és a dinasztiáról már volt szó a blogon. Akkor 2024 áprilisa volt és azért vettem elő a témát, mert megjelent az első információ a trónváltásról. A magyarországi média akkoriban még azt állította, hogy Henrik nagyhercegnek nincs szándékában lemondani, holott éppen az ellenkezőjét nyilatkozta. A mostani váltás tehát egy 1,5 éve zajló folyamat végállomása. Amit abban a bejegyzésben el lehetett olvasni azt nem ismétlem meg itt, csak arra fogok koncentrálni, amit máshol nem annyira lehetett megtudni.

Modern monarchia

A mostani trónváltásnak az egyik érdekessége, hogy a XXI. századon belül történt egy nemzedékváltás. A most lemondó Henrik (1955) 2000-ben lett beiktatva és az uralkodásának a konfliktusai tipikusan XXI. századiak voltak. Bizony, annyira telik az idő, hogy a századunk első politikusi generációja most vonul nyugdíjba!

Maga a trónváltás azzal a cselekménnyel indult el, hogy a hivatalban lévő nagyherceg aláírta a lemondását. Azt a kormányfő szintén aláírta, amivel Henrik uralkodása azonnal a végéhez ért. Ebből a szempontból érdemes kiemelni, hogy Henrik nem várta meg az uralkodásának a napra pontos 25. évfordulóját. Megvárhatta volna, de szándékosan döntött úgy, hogy még előtte lemond. Ezzel azt akarta demonstrálni, hogy az államfői munka nem olyan, amiben még azért meg lehet valakit tartani, hogy kerek 25 évet töltsön el benne. Amint a munkavégző képessége, életkora és más körülményei miatt nem érzi magát teljesen alkalmasnak, kötelessége távozni.

Henrik aláírta a lemondását, ami a tróncsere kezdetét jelezte
(a kép forrása: Cour grand-ducale hivatalos Facebook-oldala)

Ezzel az aláírással, majd az eskütétellel V. Vilmos (1981) a világ legfiatalabb uralkodója lett. A trónörököse Károly herceg (2020) jelenleg a világ legfiatalabb koronahercege. Ennek azért van jelentősége, mert várhatóan hosszú uralkodása lesz. Azt már az első interjúiban kijelentette, hogy az elődjei szokását követve, ő sem a nagyon idős koráig tervez az uralkodással, hanem át fogja adni a trónt. Azt mondta, hogy az ő életkora az ideális egy uralkodás megkezdéséhez, vagyis ezek szerint kb. 35 éves uralkodással tervez. 

A luxemburgi alkotmány szerint a koronaherceg 18. életévének a betöltésével lesz nagykorú. Ekkor kapja meg az "örökös nagyherceg" címet. Addig a trónörökös a "Luxemburg hercege" címet viseli. A kettő állapot között az a különbség, hogy amint nagykorú lesz, korlátozás nélkül megörökölheti a trónt, előtte viszont kormányzót jelölnek ki, aki helyette látja el az államfői teendőket.

A szabályozás érdekessége, hogy amennyiben a kiskorú trónörökös édesanyja él, akkor ő lesz a kormányzó. Az is a szabályozás része, hogy ebben az esetben kötelező a dinasztiából kijelölni mellé egy férfit társkormányzóként. A kettős kormányzói működés elve az, hogy az uralkodói jogokat az édesanya gyakorolja az örökös helyett. Abban az esetben, ha fontos a dinasztia egy férfi tagjának a szerepvállalása egy eseményben, akkor a társkormányzó férfi fogja helyettesíteni őt. Ezen felül a társkormányzó minden egyéb helyzetben is helyettesként működhet, mert a kiskorú herceg legjobb nevelése elsődleges.

A luxemburgi törvények 2011 óta nem tesznek különbséget a trónöröklési sorban a nemek alapján, csak a születési sorrend számít. Ilyen módon elvileg előfordulhat az, hogy az elhunyt uralkodó egy nő, így a túlélő férj lesz a kormányzó. Ebben az esetben is a dinasztia egy férfi leszármazottját kötelező kijelölni társkormányzónak, így a kormányzói feladatokat ellátó édesapa bármikor kérheti a hosszabb vagy rövidebb idejű helyettesítését.

A fentiek alapján 2038-ig Károly nem lesz örökös nagyherceg, ezért egy feltételezett szerencsétlenség esetén az édesanyja lenne a kormányzó. Nincs előírva az, hogy a dinasztia kit kell társkormányzónak jelöljön ki, de Vilmosnak van 3 fiútestvére, elvileg közülük választana a család.  

Meglepetésnek számít az is, hogy Vilmos a sok udvarias közhely mellett nagyon egyértelmű hitvallást is megfogalmazott az uralkodásáról. Ennek a vezérfonala az a gondolat, hogy a monarchiának mindig meg kell újulnia úgy, hogy a jövő felé kell tartania. Bár nagyon udvarias mondatokba öltötte, azonnal egyértelművé tette mire gondol. 

Az új nagyhercegné mellett állva követte a másik két Benelux állam uralkodója az eskütételt
(a kép forrása: Cour grand-ducale hivatalos Facebook-oldala)

A XXI. század második generációját képviselő Vilmos lényegében túl szeretné haladni a spanyol mintából ismert mediátori szerepet. Folyamatos kommunikációt ígért azon csoportok nevében, akiknek nehézségeik vannak. A nyilatkozataiból az érezhető, hogy a demokratikus berendezkedés védelmében látja szükségét az ilyen jellegű megszólalásainak. Amennyiben teljes csoportokat hagyna válságban a luxemburgi állam, akkor az elégedetlenségre szerinte veszélyes erők fognak építkezni. Ezért fog az ígérete szerint sokat beszélni helyettük és értük. Vagyis nem csupán a mediátori szereppel védelmezi majd az alkotmányos berendezkedést, hanem egyféle aktív megelőző szerepet fog megvalósítani.

Egyébként nem csupán beszél, a feleségével együtt egy alapítványt is létrehozott a hirtelen krízisbe került emberek azonnali megsegítésére és támogatására. Ezt például egy megoldatlan problémának látja, amit pénzadományokkal és egyéb segítségekkel gyógyítanak.

Az uralkodónak a törvényekkel kapcsolatos szerepét is tisztázta. Az édesapjának voltak ezen a téren konfliktusai a politikával. Ő kifejtette, hogy az államfőnek az aláírása azt igazolja, hogy a törvényhozási folyamat szabályszerű volt. Vagyis nincs szándékában változtatni az uralkodási jogosítványain.

Az államforma

Vilmos azonnal szóba hozta az államforma ügyét is. Amint arról szó volt, Luxemburg lakói 1919-ben népszavazáson erősítették meg a monarchiát. A lakosság többsége úgy gondolja, hogy ideje lenne megismételni a népszavazást. Akkora nagy erre az igény, hogy a nyíltabb, egyenesebb kommunikációt ígérő Vilmos ezt nem kerülhette el.

Persze ez annyira nem veszélyes neki, mert jelenleg a választók 2/3 része van a monarchia mellett. Egy ilyen helyzetben egy profizmust ígérő uralkodótól kihagyhatatlan lépés a népszavazás szorgalmazása, hiszen egy jó időre lezárja a kérdést és nyugodtan tervezheti a jövőt. Nos, ő ebben más nézőpontot fogalmazott meg, ami ismét nagyon erős jele a nemzedékváltásnak.

Azt nyilatkozta, hogy a maga részéről bármikor lehet népszavazás az államformáról. Tehát bármilyen rendszerességgel, bármikor sor kerülhet rá! Tudtommal ő az első uralkodó, aki ilyen nyilatkozatot tett. Természetesen alá is veti magát a döntésnek, így ha bármikor az a döntés születne, hogy távoznia kell, akkor majd meg is fogja tenni.

Lehet, hogy ezt azért jelentette ki így, mert egy komoly pártot kivéve, mindenhol a monarchia hívei vannak többségben. Az egy kivétel az ADR (Alternatív Demokratikus Reformpárt), melynek van egy érdekes magyar szála is. Amikor a Fidesz szervezte a saját frakcióját az EP-ben, akkor (is) megkereste az ADR-t, mert a saját felfogásához őket érezte a legközelebb. 

Az ADR egy 10-12 százalékos sávban mozgó párt, amelyik akár a 25-33 százalékos sávba is fel tudna kúszni a jövőben. A vezetője egy 37 éves nő, aki jól ismeri Magyarországot. A sok közös kapocs ellenére a magyar kormánypárt nem tudta megnyerni magának az ADR-t. Hivatalos közlemény erről nem jelent meg, így ma nincs minden kétséget kizáró bizonyíték arra vonatkozóan mi lehetett a kudarc oka. Tippelni viszont mostanában nagyon veszélyes, így nem teszem meg.

Az ADR táborán belül viszont elkezdett nőni a monarchiát elfogadók aránya, most kb. már 40 százalékon van. Ugyanis az ADR célja, hogy a luxemburgi nyelv az EU hivatalos nyelve legyen, valamint a luxemburgi közélet is kezdje el használni (a luxemburgi közoktatás a németet, az angolt és a franciát is megtanítja a diákoknak). Mivel az uralkodói házaspár is támogatja ezt, ráadásul ők maguk is folyékonyan beszélik a nyelvet, ez hatott a párt szavazóira.

Tehát nagy eséllyel számolhatunk azzal, hogy Luxemburgban egy vagy több népszavazás lesz az államformáról. Amennyiben a lakosság a váltás mellett döntene, a nagyherceg távozni fog. Tekintettel a személyes vagyonára, a kapcsolataira és a képzettségeire, anyagilag nem érintené őt rosszul egy ilyen változás.

Az pedig egy másik változás lehet a közeli jövőben, hogy végre majd Magyarországon is lesz mód luxemburgi nyelvvizsgát tenni. Amennyire jól tudom, erre még nincs lehetőség. Sőt, talán azt is látni fogjuk, hogy Magyarországon végre elismerik "élő idegen nyelv"-ként a luxemburgit. 

A nagyhercegné szerepe

Valójában Henrik átvitte azt, hogy Luxemburg uralkodója királynak minősüljön, így királynéként kellene hivatkozni rá. Mivel nincs más nagyherceg a világban, az alkotmány még őrzi a megnevezésben a címet, de megszólításban és minden másban már királyi családról kellene beszélni.

A királyné szerepét mostantól Stefánia (1984) tölti be. Ő Európában a legfiatalabb uralkodói házastárs. Az egész világot tekintve a 2. helyen van, mert Bhután királynéja nála 6 évvel fiatalabb. Belga nemesi családból származik, az apja gróf (ráadásul birodalmi gróf, aki közvetlenül a császárnak a hűbérese volt), az édesanyja részéről pedig egy bárói család tagja. Amint megkapta a luxemburgi állampolgárságot, lemondott a belgáról. 

Stefénia és Vilmos az eskütétel után, a gyerekeikkel
(a kép forrása: Cour grand-ducale hivatalos Facebook-oldala)

Stefánia a neveltetésénél fogva jobban érti az uralkodói házastárs szerepét, mint az elődje. Ennek köszönhetően várhatóan megváltozik a légkör. Eddig a királyi udvar sajtósai gőzerővel dolgoztak a királyné megtépázott arculatának a feljavításán, a mostani helyzetben viszont már nem a tűzoltás fogja lekötni az energiájukat. 

Fontos utóirat - avagy apró mozaik egy jól működő monarchiából 

Végezetül egy kis személyes megjegyzés. Amikor panaszkodtam, hogy a szerzői joggal kapcsolatban milyen problémáink akadtak, akkor a luxemburgi udvar Sajtószolgálata nagyon pozitívan reagált. Elküldték az írásos hozzájárulást a képeik felhasználásához. Gyorsan és udvariasan léptek, holott nekik szerintem teljesen mindegy, hogy egy kis magyar nyelvű blogban szerepel-e tőlük képanyag vagy sem. Így az ebben a bejegyzésben használt képeik felhasználása az előzetes és írásos engedélyükkel történt, amit szeretnék megköszönni.

Ez csak egy kis apróság, de rengeteg ilyen kis pozitív apróságot lehet megtapasztalni az udvar részéről. Túlzás nélkül állítom, hogy nem volt egyetlen kérdés sem, amire ne adtak volna nagyon részletes és alapos választ! Ugyanis nem egyszerűen a kérdéseimre adnak mindig egy tömör választ, hanem mindig fűznek hozzá valamilyen meglepő kiegészítést. Ezek sokszor hosszabbak, mint maga a kérdésemre adott válasz. Mivel ez nem egyszeri alkalom, így nem egy lelkes sajtóshoz volt szerencsém, hanem úgy látszik eleve ilyen nyitottak.

Erre a témára még vissza fogok térni, különös tekintettel a most augusztusban történt portugál királyi látogatás miatt is. Azt viszont szeretném jelezni, hogy vannak olyanok, akik annak ellenére is képesek gyorsan, alaposan és figyelmesen reagálni, ha éppen teljes gőzzel kell nagy ügyeken dolgozniuk. Sokan tanulhatnának tőlük...