Örmény monarchikus ügyek
A most kezdődő sorozatban azokról a dinasztiákról vagy országokról lesz szó, ahol a királyság helyreállításnak kevéske reális esélye van. Elsőként az Örmény Királyság kerül sorra.
Jogos kérdés, hogy vajon miért is lenne érdekes egy monarchia visszaállítására esélytelen országnak bármiféle monarchikus ügye? Engem több dolog megfogott a történetükben. Az egyik az új királyi család kiválasztása egy olyan helyzetben, amikor nem volt egyértelmű, hogy ma ki lehetne az örmény király. A másik a "vesztett ügy" kommunikációs lépései, mivel nem egy érvelési mód ismerős a magyar közéletből is. Csupán ezen két ok miatt is érdekes lehet az örmény történet.
A másik érdekesség abből ered, hogy Örményország egy bibliai terület. Az örmények (és mások is) hiszik, hogy az egykori Édenkert örmény területen helyezkedett el. Éppen ezért a korai társadalomról szóló örmény eredetű történetek és a bibliai állítások, khm... érdekes és izgalmas elegyet alkotnak.
A királyi fejéknek (koronának) is vannak örmény eredetei - de vajon miért pont korona van a királyok fején? Miért zártak a királyi koronák? A válaszok Örményországban vannak?
(a kép forrása: People of Ar)
Például a fenti képen látható egy bizonyos korona, vagyis királyi fejék. Ennek is örmény eredete van. Engem mindig is foglalkoztatott, hogy vajon mi van a királyok fején és mi a célja? Miért pont olyan az alakja? A válaszokat nem tudom, de valamilyen választ ki lehet bontani a régi örmény történetekből. Ezekről nem lesz szó ebben a bejegyzésben, de annak idején nekem ez keltette fel az érdeklődésem az örmények felé. Ha valakinek van bármiféle válasza, természetesen szívesen olvasom.
Az örmények és az országuk
Földrajzi szempontok alapján Örményország vitán felül 100 százalékban ázsiai ország, mégis európainak tekintik a történelmi kötődései miatt. Lakossága és területe is körülbelül 1/3 része Magyarországnak. A térképen Azerbajdzsán, Grúzia, Törökország és Irán között található meg (korábban létezett egy a maihoz képest sokkal nagyobb Örményország is).
A piros terület a mai Örményország, piros vonallal pedig a történelmi örmény állam van jelölve
(a kép forrása: The History Place)
A becslések szerint 8,5 (mások szerint 10-11) millió millió örmény él a világban, többségük soha nem járt Örményországban. A történelmi örmény területek szétdarabolásán kívül, a kiírtásukra irányuló törekvések is szerepet játszottak ebben. Az örmények elmenekültek, de a sajátos vallásuk életben tartotta az identitásukat.
Európában kevesen tudnak róla, de Örményország a kereszténységnek is egyféle őshazája. Nagyon hamar megjelentek az országban a keresztény gyülekezetek, ezért Rómát megelőzően, a világon elsőként lett náluk államvallás a kereszténységből.
Az önálló örmény állam szinte folyamatosan veszélyben volt, azt nagyon sokszor meg kellett védeni. A szomszédos és közeli hatalmas birodalmak miatt, a független örmény állam a XVI. századra eltűnt. A megszállt területek egy részén azért valamilyen örmény szerveződés és (fél)függetlenség megmaradt. Így az örmény nemesség is túlélt, bár a dokumentációk erősen hiányosak.
Az első világháború után, az azeri és a grúz területekkel együtt, orosz megszállás alá került Örményország is, majd a három országot Kaukázusontúli Köztársaság néven egyesítették. Az új orosz államba olvasztott három államot 1936-ban választották szét, így 1936-ban megalakult egy örmény állam. Igaz, mint a szovjet birodalomba sorolt tagköztársaság, de már volt valami, ami örmény területnek számított.
Ez a tagköztársaság kétségtelenül pozitív eredményeket is elért, majd az 1980-as években egyre jobban tudott is élni a hatalmi eszközeivel. Olyannyira, hogy bár a teljesen önálló Örményország csak 1991-ben alakult meg, a karabahi háborúban (1988-1994) már szerepet vállalt az azeriekkel szemben. Ez a háború volt az, amelyik 2016-ban ismét kitöréssel fenyegetett, majd 2020-ban ki is tört. Talán mindenki előtt ismert, hogy 2020 őszén a háborút az örmények elvesztették.
Az örmény monarchisták esélyeiről - nagyon őszintén
Az önálló örmény állam 1991-ben elnöki köztársaságként alakult meg. Az örmény politikában a monarchia igazán komolyan fel sem merült, ez a hírekből könnyen ellenőrizhető. A monarchisták szerint azonban ez nem így van!
Amikor 1991-ben a szovjet birodalommal való szakításról volt egy népszavazás, akkor a szavazók túlnyomó része (99,5 százalék) igennel szavazott. A népszavazásra feltett kérdés tartalmazta a köztársaság szót:
Egyetért azzal, hogy az Örmény Köztársaság független demokratikus állam legyen a Szovjetunión kívül?
Szerintük a kérdés kiírásában nem az államforma volt a lényeges (ez kétségtelen), hanem az örmény hagyományokhoz való visszatérés (ez a kijelentés szerintem megkérdőjelezhető). A magyarázatuk szerint az emberek túlnyomó többsége a szovjet-orosz birodalmi út helyett az örmény nemzeti hagyományok mellett döntött, melynek része a királyság és a nemesség.
Az örmény monarchisták (természetesen nem a határokon belül élők vezetésével) azonnal szervezkedni kezdtek. Ezt egyébként onnan lehetett akkoriban érzékelni, hogy a magyarországi örmények bizonyos körei eléggé aktívakká váltak. Nagyjából 1989-ben vettem észre azt, hogy mennyi örmény él körülöttem és mennyire nagyon más hangnemben kezdtek nyilatkozni az örmény és a karabahi dolgokról. Később aztán még több örmény "keletkezett" Magyarországon, de az már egy másik időszak. 1989 környékén még csak az ideológiai harc ment, mivel a nemzetközi örmény szervezetek elkezdték a karabahi háborúhoz a források gyűjtését. Értelemszerűen annak nem Magyarország volt a célpontja, de a propaganda érezhetően jelen volt.
Az örmény monarchisták a formálódó önálló örmény államnak jó szövetségesei lettek. Saját véleményem szerint akkoriban még nem is a monarchistákat látták bennük, hanem a gazdag és befolyásos "nagybácsit", akik afféle emigránsként megfelelő partnerek voltak (megfelelő partner az, aki kényelmes távolságból csak ad, de nem nagyon kér semmit, mindezt pedig természetesnek tartja).
Időközben Örményországban létrehoztak francia mintára egy új alkotmányt, amelyről 1995-ben népszavazást rendeztek. Ezen a népszavazáson a választók 55,6 százaléka vett részt és 70,3 százalékuk mondott igent. A kérdés valójában nem köztársaság vagy monarchia volt, hanem egyszerűen csak az új alkotmány elfogadása vagy elutasítása. Az örmény monarchisták örültek, mivel szerintük a távolmaradók és a nemmel szavazók a monarchiára való igény méretét jelezték...
Amikor az első örmény önkormányzatok alakultak Magyarországon, nem egy helyi vezetővel rendszeresen találkoztam és közreműködtem ebben-abban. Magam nem vagyok örmény, csak normálisan fizettek, tisztességes dolgokat kértek, tehát igent mondtam. A rendszerváltás éveihez képest akkorra már sok magyarországi ember "rájött", hogy ő maga is örmény. Köztük olyanok is akadtak szép számmal, akiknek a társaságában nagyon sokat voltam a rendszerváltás környékén, de akkoriban egyikük sem tett említést a saját örménységéről, holott már akkor megjelentek köztünk örmény identitású, de általunk addig magyarként azonosított emberek. Miután "ráébredtek" az új identitásukra, szinte kritika nélkül átvették az eddig ismertetett nézőpontokat.
Mindenféle cinizmus és bántó szándék nélkül szeretnék annyit megjegyezni, hogy az Örményországban működő, a választásokon mérhető támogatást kapott pártok egyike sem monarchista. Mindegyik köztársaságot szeretne és egyetlen sejtelmes kijelentésük sem ismert (legalábbis előttem), amivel utaltak volna bármiféle nyitottságra a monarchista szemlélettel kapcsolatban.
Komoly jelölt az örmény trónra
Azért, hogy egyes olvasókat ne dühítsek fel, szükségesnek látom megemlíteni, hogy az örmény nemesi szervezet vezetője is elismerte, hogy a nemesi leszármazásokat bizonyító dokumentumokkal... finoman szólva is gond van. Nagyjából senki sincs, akinek a leszármazása megfelelően dokumentálva lenne. Többan csak a hasonló hangzású családneveikből következtetnek arra, hogy kik voltak a felmenőik. Ha akadnak is dokumentumok, mindig érdemes megnézni, hogy valójában mit bizonyítanak.
Van néhány olyan egykori örmény arisztokrata család, akik nagyon-nagyon régen elmenekültek az országból és más országok arisztokráciája mellett éltek. Jelentős vagyonvesztésük miatt az életmódjuk polgárosodott, de ismertek maradtak, mint egykori örmény arisztokraták. Amikor az örmény monarchisták elkezdtek "új királyt" keresni, akkor belőlük szerettek volna valakit kiválasztani.
Nem estek kétségbe, mert egyértelmű és határozott döntést kellett hozni. Nem odázták el a döntést, hanem kellett nekik egy megfelelő származású "arc", aki képviselheti az ügyüket és adott esetben lehet rá számítani. Ez a döntés már 1991-ben megszületett, de előtte egy általános félreértést tisztába kell rakni.
Úgy alakult, hogy csak 1992-ben jegyezték be az Örmény Nemesek Unióját, akik lényegében az örmény nemesség ügyeivel foglalkoznak, valamint gondozzák a monarchikus hagyományokat. A szervezetnek 450 aktív tagja van, az örmény nemesség jelentős részét képviselik. Őket csak 1992-ben jegyezték be, de mozgalomként léteztek korábban is.
Általában el szokott hangozni, hogy a Savoyai-dinasztia 1487 óta jogosan viselte az örmény királyi címet (a ciprusi és a jeruzsálemi királyi címek mellett). Leírva nem láttam tőlük, de pár előadásban a saját fülemmel hallottam azt, hogy ők ezzel vitában állnak. A Savoyai-ház öröklési rendje nem azonos az örménnyel, ezért őket nem tekintik lehetséges uralkodóknak. Az örmény öröklési rend alapján több levezetést hallottam tőlük arról, hogy ki lenne az örmény király ma és minden esetben a bajor királyi családhoz vezetnek a szálak. Ez viszont csak egy elmélet, sem a bajor, sem az olasz dinasztiát nem tekintik valós lehetőségnek.
[Sőt, 1996-ban nyíltan is elhangzott, hogy a két dinasztia a saját trónját sem tudta megtartani, így eleve irreális cél lenne egy tőlük távoli kis ország "megmentése".]
Tehát valamit dönteni kellett 1991-ben, mivel már lett független, önálló örmény állam és nem lehet monarchista politikát eredményesen felépíteni egy "arc" nélkül. Az egyik volt uralkodó dinasztia körül közmegegyezés alakult ki, miszerint a leszármazásuk többé-kevésbé hitelesnek tekinthető. Ők a Mamikonian-dinasztia, akik már 451-ben az örmény trónon voltak. Körülbelül a hetedik századik hibátlan a leszármazási vonaluk, amit további egy évszázaddal meg lehet hosszabnítani. Azt nem láttam bizonyítva, hogy a nyolcadik évszázadtól a jelenünkig nyomon követhető lennének a szálak, de ezen nem akadtak meg.
A dinasztia akkori egyik leszármazottja úgy tűnt, hogy nagyon ragyogó választás lenne. Az illető neve Francis Veber (1937), a híres francia filmes, akinek nagyon sok francia vígjátékot köszönhetünk. Ő anyai ágon Mamikonian, akkoriban pedig alkotói fénykorát élte.
Francis Veber elutasította a felkérést, átadta a testvérének, aki pedig a leányára ruházta át. Ez a hölgy Sophie Audouin-Mamikonian (1961), aki elvállalta a felkérést és a mai napig is viseli az örmény királynői címet. Nem mellékesen ő a Tara Duncan sorozat szerzője, mely karaktert 1987-ben alkotott meg, csak akkor a műfajnak még nem volt piaca. Sophie sok-sok évet küzdött a könyvéért, de aztán megjelent a Harry Potter, ami miatt eltűnt a kiadókból a kétely (és még filmsorozat is született Tarából).
Az örmények egyik jelöltje a trónra: Sophie hercegnő
(a kép forrása: Les chroniques de Mandor)
Azzal tisztában van, hogy ez a felkérés egyfajta "nagyköveti" szolgálat. Ez a szerep nem idegen tőle, mert eredetileg is diplomatának tanult. Magát sokszor inkább az örmény érdekek megjelenítőjének és képviselőjének tartja. Ez egyébként nem könnyű feladat, hiszen az örmények olyan államokkal állnak szemben, mint Azerbajdzsán, Irán és Törökország.
Sophie tevékenységének egy jelentős része az általa létrehozott, örményországi szegényeket és gyerekeket segélyező szervezethez kötődik. Minden megkeresett pénze 1/10 részét erre a célra adja. A szervezet több világhírű ember segítségével hajtja végre a programjait. Ezek közül kiemelkedik az egyébként magyar származású Paul Simon (1941). Ő a Simon & Garfunkel "fele", az alacsonyabb férfi; valószínűleg a Mrs. Robinson, a The Sound of Silence, illetve a You Can Call Me Al az olvasók többsége előtt ismert, meg sok más alkotása is. Az őáltala támogatott orvosi segítséget nyújtó szervezet az, amelyik Sophie örményországi projektjeinek a fő partnere.
Természetesen a 2020-as háború egyik mellékszála volt az, hogy az örmények az áldozat szerepébe kerültek, ezért sok híres és tehetős ember melléjük állt. Az, hogy ez milyen lehetőségeket biztosít a jövőre nézve, majd kiderül.
Más jelöltek az örmény trónra
A grúz királyi család, illetve az azzal rokonságban álló oldalágak a tudtommal hivatalosan nem jelentettek be trónigényt, de néhány örmény monarchista szerint elméleti lehetőségként számolni kellene velük is. Kissé nehezíti a helyzetet, hogy nagyon sok Bagratuni és Bagration nevet viselő ember elkezdte magát örmény hercegnek vallani (mivel a grúz királyi család kiléte ismert, más lehetőség nem volt - jegyezték meg, némi gúnnyal). A monarchista mozgalmak szószólói velük kapcsolatban nem vonnak semmit sem kétségbe, csak elvárják tőlük azt, hogy tudományos igényességű bizonyítékot mutassanak be, amely örmény hercegi mivoltukat igazolja.
Eleinte nem akartam elhinni, de a rendszerváltás idejéről (is) ismert Antoniewicz Roland (1946) is Bagratuni hercegnek vallja magát. Rajta kívül mások is, de az ő személye meglepett. Annak idején ő volt az, aki Kádár János Baráti Társaság néven alapított egy szervezetet, álnyilaskeresztes röplapokat készített, de szerintem aki annak idején élt, az valahogy még emlékszik a személyére. Elolvastam pár hosszú méltatást a személyéről, meg az örményekért végzett áldozatos tevékenységéről. Trónkövetelőnek azért nem nevezném őt, de az örmény kapcsolódásai alaposan megleptek...
Az örmény területek egy részére tart igényt a 2012-ben bejegyzett Meliq Unió. Ők a karabahi területek nemesi családjait célozták meg. Az érvelésük merész. A kiválasztott királyi családjuk az Atabekian-dinasztia, akiket nagyon sokan nem vesznek komolyan. Az állításuk szerint ők a legrégebbi hercegi család, így ebből fakad a trónigényük. 2020 őszén nagyon elmerültek a dolgaikban, de nem tudtam dűlőre jutni velük kapcsolatban.
A róluk való gondolkodást a dinasztia DNS-vizsgálattal próbálta megoldani, amely állítólag igazolta a származásukat. Ennek ellenére nem történt semmi, hiszen önmagában a származás nem elegendő egy trónigény érvényesítéséhez. A beszámolókból, képekből nem látszik, hogy komoly támogatottságuk lenne. A legnépesebb rendezvényen talán tucatnyi ember volt jelen. A karabahi híradásokban kerestem őket, de nem láttam őket megjelenni (ami még mindig nem jelent semmit).
Összegzési kísérlet
Ahogy említettem is, az örmény monarchisták eléggé távol állnak attól, hogy Örményországban komoly politikai tényezővé váljanak. Azt nem merném mondani, hogy teljesen súlytalanok, mert általam megbecsülhetetlen mértékű, de érezhető jelenlétük és hatásuk van az örmény diaszpóra egy-képt szervezetében. Amikor ezt megfogalmazom, akkor azzal is tisztában vagyok, hogy egyetlen diaszpórikus szervezet sem vallja magát a monarchia támogatójának.
Ennek a fő okát egy korábbi helyi (mármint magyarországi) örmény vezető nem abban látja, hogy ő maga nem örülne a monarchia helyreállításának, de ez szerinte csak a távolból való személyes szurkolás. Ha Örményországon belül alakul valami, annak ő nem érzi a hatásait Magyarországon. Az örményországi emberek viszont igen. Éppen ezért a diaszpóra szervezeteiből diktálni az örmény belpolitikát, szerinte súlyos szereptévesztés lenne. A magyarországi örmény szervezeteknek a jogosítványai, közel sem ilyesmire szólnak.
[Erre való tekintettel arra is megkért, hogy mindenféle rendezvény vagy kommunikációs anyag, ami bármilyen módon is köthető hozzájuk, ne kerüljön bemutatásra. Azok csak egyéni kezdeményezések voltak, nem valamilyen hivatalos álláspontot jelenítettek meg. Bérleti szerződések, számlák és egyéb dokumentumok bizonyítják, hogy a szervezők magánszemélyek voltak. A bejegyzett magyarországi szervezeteknek soha semmi dolguk nem volt ilyen jellegű örmény politikai célokkal.]
Az Örményországban élő emberek számára az elsődleges cél egy normális állam. Egy olyan állam, ahol nyugodtan le lehet élni egy életet, ahol a politikusok nem fosztják ki az államkasszát, ahol nem indítanak átláthatatlan célokból háborúkat. A negatív élmények egy republikánus államgépezet termékei, de az örmény politikán belül nem építettek fel erre egy befogadható üzenetet. Lehetett volna, de nem történt ilyesmi.
Ha lenne olyan politikai fordulat, amelynek a része lenne az örmény monarchia tényleges helyreállítása, akkor egy izgalmas helyzet alakulna ki. Ugyanis Sophie, aki a jelenben nyíltan vállalja az örmény uralkodói szerepet (és a lányait is felkészíti erre), nem vállalná el a tényleges uralkodást. Ezt a vele készült interjúkban is elmondta. Így egy ilyen megbecsülhetetlenül kicsinyke esélyű fordulatnál olyan történne, ami a jelenünkben még nem volt: elkezdőne egy média figyelmével kísért "királykutatás".
