Pár szó az olasz királyi család nehézségeiről, melyeket a mostani hetekben tapasztalnak.

Ha a Savoyai-dinasztia kerül terítékre, akkor mindig előjön az, hogy Olaszország köztársaság. Ezt tudom, de ettől még igaz az is, hogy az olasz monarchista szféra mérhető befolyással rendelkezik, ráadásul nem kevés pénz felett diszponál. Maga az olasz monarchista politika talán a kontinens legcselekvőképesebb royalista entitása. Legalábbis azok közül, melyek egy köztársaságban működnek.

Filibert hercegnek 2023 valószínűleg nem a legjobb éve
(a kép forrása: a herceg FB-oldala)

A mostani helyzetét, amit szerintem nyugodtan nevezhetünk válságnak, éppen ez teszi érdekessé. Azt gondolom, hogy amit ők most megélnek, az hamarosan nagyon sok más monarchista tábor is meg fogja tapasztalni. Éppen ezért érdekes az, hogy a dinasztia valódi vezetője, a koronahercegi szerepben lévő Filibert herceg (1972), merre próbál kiutat keresni.

A rivális

A Savoyai-dinasztia egyik nagy riválisa a mostanában többször is emlegetett Károly herceg, aki a déli olasz területek trónkövetelője. Neki kétségtelenül nő a népszerűsége, de inkább szövetségesnek tekintik, riválisnak még véletlenül sem. Amennyiben nagyon mélyre ásunk a sorok között, akkor úgy is lehet értelmezni a két dinasztia közötti békét, hogy nem csinálnak problémát olyanból, ami nem tartozik a realitások körébe.

A veszélyesebb, komolyabb riválisuk a blogon már többször emlegetett Aimone herceg (1967). Ő magát a Savoyai-dinasztia valódi vezetőjének vallja, amivel nem kevés olasz monarchista így vagy úgy, de egyet tud érteni. Annak ellenére, hogy Aimone herceg nem is olyan rég még republikánus eszméket vallott, az utóbbi hónapokban megfordult vele a világ. 

Akik nem emlékeznének rá, azoknak egy gyors ismétlésként feleleveníteném ki is ő. Amikor kialakult az egységes olasz állam, akkor az olasz király második fia Spanyolországba került, ahol megpróbált királyként működni. Mivel a spanyol trónfoglalási kísérlete enyhén szólva kudarc volt, a fiú visszatért az olasz államba. Ott Aosta hercegeként alapított egy "aldinasztiát".

Az alábbi ábrán láthatók a leszármazási kapcsolatok:

Az olasznak tartott Savoyai-dinasztiának két ága van

Az, hogy az Aosta-ág ismét uralkodó család legyen Spanyolországban, soha nem volt valós lehetőség. Mégis megtartották a kiváltságos helyzetüket, mivel az olasz királyi családban mindig kevés volt a fiú, a nők pedig ki voltak zárva a trónöröklésből. Ők lettek a mindenkori vésztartalék, hogy a Savoyai-dinasztia meg tudja tartani a királyi címet.

Az olasz trónnal kapcsolatos igényeik Aimone édesapjához, Amádé herceghez (1943-2021) vezethetők vissza. Amikor az utolsó valódi olasz király (II. Umbertó) elhunyt, akkor Amádé herceg még elfogadta a dinasztia új fejétől a monarchista kitüntetést. Ez 1983-ban történt, ami fontos, mert akkor még semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy Viktor Emánuelt (1937) nem tekinti az utolsó trónon ült olasz király jogos örökösének.

Csupán 2006-ban állt elő azzal, hogy II. Umbertó rá hagyta az olasz királyi címet. Az állítása szerint Viktor Emánuel kétszeresen is elvesztette az olasz királyi címhez való jogait. Először 1969-ben, amikor Viktor Emánuel megfosztotta az édesapját (II. Umbertót) a királyi címétől és saját magát nyilvánította királlyá. Ez olyan mértékű lázadás volt, ami önmagában is méltatlanná tette őt.

A második alkalomra 1971-ben került sor, amikor Viktor Emánuel egy nem királyi származású nőt vett feleségül, ráadásul az apja egyetértése nélkül, ezzel véglegesen méltatlanná válva a címére. Amádé herceg szerint ekkor, vagyis 1971-ben, II. Umbertó kizárta a fiát a trónöröklési sorból. Mivel ő (vagyis Amádé herceg) volt a trónöröklési sor következő helyén (Filibert herceg még nem született meg), ezért 1971-ben koronaherceg lett, majd 1983-ban címzetes olasz király.

A trónfosztás címfosztás története egyébként logikusnak tűnik, de Filibert herceg cáfolni tudta. Tudott olyan 1971 után keletkezett dokumentumot felmutatni, amelyben nagyapja megerősítette, hogy vér szerinti fia örökli a címét. Erre Amádé herceg nem reagált érdemben, bár közte és Viktor Emánuel között nagyon rossz viszony alakult ki.

Viktor Emánuel nem volt teljesen szimpatikus az olasz monarchistáknak, már csak az édesapjával való vitái miatt sem. Ezt leszámítva is bőven találtak még benne olyan tényezőket, ami miatt méltatlannak gondolták, így egy részük Amádé herceg, majd a fia, Aimone herceg mellé pártolt.

A helyzetet csak nehezítette, hogy Filibert herceg sem királyi családból választott magának feleséget. Mivel nem született fia, ezért az édesapja az öröklési szabályokat is módosította, eltörölve a nők kizárását. Nem tudni mennyien hisznek abban, hogy a férfiági öröklés eltörölhető, de akik nem tudják elfogadni, azoknak újabb oka van arra, hogy Aimone herceget tekintsék a királyi cím jogos örökösének.

A vita valódi lényege abban van, hogy az úgynevezett száli törvény egyesek szerint isteni eredetű, ahogyan a királyi cím is. Vagyis nem változtatható meg a nők egyenjogúságára és a változó időkre hivatkozva. Az Aosta-ág is ilyenekre hivatkozik. Persze az elfogadottá vált európai szokás a trónt vesztett családoknál az, hogy a dinasztia vezetője - a választók felhatalmazását élvező törvényhozás hiányában - jogosult a monarchikus rendszer szabályainak a módosítására. Az Aosta-ág azonban ezt nem ismeri el. Ezzel a két álláspontjukkal egy sor ellentmondásba keverednek, de jelen pillanatban ezekről nem beszélnek.

Aimone herceg ezentúl nem üzletember, hanem a monarchista politika vezetője kíván lenni
(a kép forrása: Aimone herceg honlapja)

A helyzetet még jobban bonyolítja, hogy Aimone eddig nem volt monarchista, kifejezetten kétségbe vonta a monarchista politika értelmét. Most viszont visszatért Oroszországból (eddig ott dolgozott), olasz földre lépve pedig bejelentette, hogy a monarchista politika élére szeretne állni.

Aimone herceg honlapja azóta ennek a szellemében megújult. Bár nem indított el rajta semmilyen kampányt, azért a személyábrázolások megváltoztak. Eddig a képanyagokról egy üzletember és a családja köszönt vissza. Mostanra azonban egy itáliai várúrként ábrázolják a látogatóknak a herceget és a feleségét.

Olga hercegnő az új arculata a királynéi szerep kialakítását vette célba
(a kép forrása: Aimone herceg honlapja)

Aimone herceget támogatja az Olasz Monarchista Unió is, amelyik Olaszország egyetlen tisztán monarchista pártja. Ők még mindig azért harcolnak, hogy lehessen népszavazás az államformáról. A majdani választási eredmények megmutatják, hogy nőtt-e a támogatottságuk Aimone hercegnek köszönhetően.

Az édesapa kínos ügye

Viktor Emánuel manapság egy kedves öregúrnak látszódik, aki köré Filibert herceg megpróbált valami kellemes sajtót építeni. Ezek a próbálkozásai szerintem kezdtek jó irányba haladni, ma már inkább egy szerethető nagypapát látnak benne, nem mellékesen az olasz monarchista rendszer egyre inkább tisztelt fejét. Aztán megjelent Beatrice Borromeo (1985).

Beatrice szerint édesanyja legjobb barátnője fiának a gyilkosa: Viktor Emánuel
(a kép forrása: Beatrice instája)

Beatrice Borromeo egy olasz arisztokrata család leszármazottja, aki igazi újságírással foglalkozik. Bár a monacói hercegi család tagja lett a házassága révén, mégsem kerüli el a családtagjai számára kényesnek minősülő témákat. Már jó sok éve célkeresztben tartja Viktor Emánuelt, mert szerinte a kapcsolatai miatt úszhatott meg egy emberölési ügyet. Szerencséjére a Netflix napirendre vette az általa szívesen boncolgatott témákat, így elkészíthetett egy 3 részes sorozatot a címzetes olasz király elleni gyilkossági gyanúról. 

A film olaszul Il Principe, angolul The king who never was, magyarul pedig Az utolsó koronaherceg címeket kapta. Érdemes megnézni akkor is, ha valakit csak önmagában a család érdekel. A filmben nyilatkozik Viktor Emánuel is, valamint a fia is elég sokat beszél. Szerintem a filmben nem hangzanak el nagyon fontos részletek, de összességében még így is kedvező Viktor Emánuelre nézve. 

Ezt azonban valószínűleg csak én gondolom így. Ugyanis a film megjelenése után Filibert herceg nyilvánosan tiltakozott (július 6-án jelent meg a nyilatkozat a facebook-oldalán). Ő úgy érezte, hogy a film lejáratja az édesapját, ráadásul kétségbe vonja a bírósági ítéletben közreműködők tisztességét. Nem mellékesen ez utóbbi nagyon is igaz, hiszen többek között éppen valami ilyesmi a film egyik lényeges állítása.

Beatrice és Viktor Emánuel a forgatás közben
(a kép forrása: Beatrice instája)

Ha valaki még nem látta a filmet, akkor nem szeretném lelőni  a poént, viszont szeretnék pár szót ejteni a történtekről, tehát magáról az ügyről. A filmben megjelenő Viktor Emánuel valójában csak egyetlen bizonyítéknak beállított anyaggal kapcsolatban nem fejtett ki részletes védekezést, legalábbis a szerkesztett anyag tanúsága szerint. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy mi a szerkesztett anyagot látjuk, mert pár nagyon fontos részlet nagyon finoman van csak megemlítve, illetve (a véleményem szerint) pár fontos részlet el sem hangzik.

A film ezen gyengeségei ellenére is nagyon jól bemutatja a részleteket és a helyszínt is. Sőt, egész érdekes részleteket is feltárt, amiről eddig nem lehetett tudni. Annak ellenére, hogy a szerkesztésben érzem a Viktor Emánuellel szembeni ellenséges szándékot, szerintem még a manipulációkkal együtt is inkább tisztázza őt a gyilkossági vád alól.

A történet lényege az volt, hogy "fiatalok" egy csoportja a királyi család körül hangoskodott órákon át, szándékosan hergelték és zaklatták őket. Elhangoztak gyilkossági fenyegetések is, ami egyáltalán nem lényegtelen körülmény. A Vörös Brigádok nevű szervezet 1978. márciusában elrabolta az olasz kormányfőt, akit közel 2 hónapig tartottak fogva, majd május 9-én kivégezték. Ez a szervezet Viktor Emánuelt is megfenyegette, ami hihető volt, mert az olasz királyi család egy másik tagját április 17-én megpróbálták elrabolni Kielben.

A tragikus incidens napja augusztus 17-én volt, a család okkal érezte súlyosnak a helyzetet, hiszen az előbb említett esetek még az akkori jelenükben történtek. Sőt, éppen akkoriban még a 6 éves fiúgyermekük elrablásának a tervéről is tudtak. A filmbe ezek a részletek nem kerültek bele. Ahogyan egyébként az sem, hogy a fiatalok egyik hajója egy közismert maffiavezéré volt, aki ellenséges volt a királyi családdal

A zaklatás részeként vagy sem, de elvették a család gumicsónakját. Amikor ezt Viktor Emánuel felfedezte, akkor fegyvert vett magához és felkereste a csoport egyik hajóját (a három közül). Az addig csak zömmel magában fortyogó király veszekedni kezdett a társaság egyik hangadójával az ellopott csónak és az órákon át tartó zaklatás miatt, majd eldörrent két lövés.

A filmben a 30 fős csoportot fiatalnak állítják be, de azért a részletekből összeáll, hogy az életkoruk vegyes lehetett. Igazából a negyvenes éveibe lépő Viktor Emánuel és a csoport hangadójának tűnő "fővagány"  között nem volt annyira hatalmas korkülönbség. Ez a bizonyos fővagány a korabeli bulvárból jól ismert Nicola Pende (1943-2019) volt, aki csak pár évvel volt fiatalabb a hercegnél. 

Apróságnak tűnhet, de nem az: a "fővagány" Nicky Pende nem éppen egy önfeledten szórakozó tini volt 
(a kép forrása: egy filmből kiszerkesztett jelenet)

Objektív módon annyi jelenthető ki, hogy a vita hevében Viktor Emánuel figyelmeztető lövést adott le, amire reagálva a "fővagány" (Nicola Pende) ráugrott és belerántotta a vízbe. Fontos részlet, hogy a "fővagyány" nyilatkozata szerint ez az egyetlen ésszerű lépés, ha az emberre fegyvert fognak! Szerintem ez azért feltár valamit abból, hogy ő nem éppen egy átlagos ember volt. Ekkor, a vízben folytatódó dulakodásban, egész biztosan újra elsült az a bizonyos lőfegyver.

Tény az is, hogy ezzel azonos időben, egy ismeretlen lőfegyverből leadott lövés, a kettővel arrébb horgonyzó hajóba érkezett meg, de azt nem tudni honnan származott és kitől. Azon a hajón megsebesített egy fiatal tinit, aki később elhunyt. Szintén ide tartozik, hogy a randalírozó "fiataloknál" is volt egy lőfegyver, amelyből szintén leadtak lövéseket, feltehetően kettőt.

A filmben nem nagyon tértek ki arra, hogy a társaság milyen viselkedést tanúsított az incidens előtt
(a kép forrása: Népszabadság 1991. november 20. 6. oldal)

A teljes történetnek van egy másik oldala is, ami szerintem szintén el volt hanyagolva a filmben, illetve a megszólalók sem nagyon boncolgatták. A királyi családot zaklató társaság tagjai azt hitték, hogy bármit megtehetnek (a filmből szerintem kiderül, hogy ma is így érzik). Vajon terheli-e őket felelősség az egyikük halála miatt? Az, aki egy családot kivégzéssel fenyeget és egyéb módokon zaklat, mennyire etikusan várja el, hogy ne lépjenek fel velük szemben?

Nem pártolom egyébként azt, hogy veszélyt érzékelve bárki csak úgy lövöldözni kezdjen. Ahogyan azt sem tartom elfogadhatónak, hogy a konfliktusnak haláleset lett a vége. Ennek ellenére azt gondolom most is, hogy a történteknek van egy olyan rétege is, miszerint a lövések nem előzmények nélkül, a semmiből jöttek.

Sőt, az sem mellékes, hogy Viktor Emánuel a saját családját és a tulajdonát védte. Persze értem azt, hogy Filibert herceg milyen okok miatt nem tért ki ezekre, hiszen az ő álláspontjuk szerint nem Viktor Emánuel adta le a gyilkos lövést, így az előzményeket szándékosan nem emlegetik. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy egy hasonló esetben én nem fegyverrel mentem volna a családom fenyegető csoporthoz, hogy rendezzek egy lopási ügyet. Még azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy elkerültem volna a figyelmeztető lövést.

A filmben indirekt módon megjelenik ez a bizonyos második lőfegyver, de a szerkesztett anyag tényként szögezi le, hogy az egy asztal fiókjába lett elrakva. Mivel a helyszínelést elszúrták a francia rendőrök, ezért csak sejteni lehet azt, hogy az incidens során használták. Szerintem még a film verziója sem zárta ki azt, hogy Viktor Emánuel első lövése után lőttek vele.

A lényeg persze az, hogy a megérzéseim szerint a film egy ellentétpárt próbált képezni. Az egyik oldalt úgy mutatják be, hogy a felnőtt, komoly kapcsolatokkal rendelkező királyi család áll, míg a másikon a gondtalanul szórakozó tinik, akik nagyjából egy diákcsíny szintjén sértették meg csak a közrendet. Ez a szembeállítás azonban hiába nem direkt, még ebben a formában is félrevezető. Például a "fővagány" úgy élt már akkor is a köztudatban, hogy ő az "utolsó olasz playboy". A volt felesége egy szupersztárnak számító színésznő volt, akitől azért vált el, mert megcsalta Gerard Depardieu-vel (1976-ban váltak el). Sőt, Cavallo szigete (ahol az eset történt) ráadásul nem a szegények pihenőhelye volt.

Azt gondolom, hogy Filibert herceg ilyen módon történt tiltakozása egy tévút, mert ezzel egy olyan értelmezési keretnek nyitott utat, amit a film készítői konstruáltak meg. Szerintem rá kellett volna mutatnia arra, hogy a filmben a szembeállítás, a konfliktus ábrázolása nem volt megfelelő.

Új koronaherceg?

A Savoyai-dinasztia utolsó valódi uralkodója II. Umbertó (1904-1983) volt, aki 1946-ban egy rövid ideig valódi államfőként dolgozott. Az 1937-ben született fia (vagyis Viktor Emánuel) 1969-ben saját magát megtette olasz királynak, mivel apja elfogadta az olaszországi népszavazás döntését (az persze csak "véletlen", hogy éppen akkor az édesapja nem akarta megadni az engedélyt a házasságához). Az olasz monarchikus szervezetek többségében 1983 óta mégis elfogadják őt a címzetes királynak.

Mivel elég sok botrány alakult ki Viktor Emánuel körül, lényegében a fia, Emánuel Filibert képviselte a dinasztiát. Filibert trónörökösként próbálta magát meghatározni, melyet az őket támogató olasz monarchikus szféra el is fogadott. Rengeteg közéleti szerepléssel igyekezett új arculatot építeni a dinasztia köré, amely kétségtelenül sikeresnek minősíthető. Mindezt erős monarchista üzenettel kötötte össze, vagyis létezik egy jól értelmezhető politikai programja.

Filibert herceg azonban állítólag éppen válófélben van a feleségétől, amire az olasz monarchista környezet jelentős része érzékeny. Édesapja botrányait is nehezen nyelték le, ezért a "koronaherceg" nem szerette volna tovább vágni maguk alatt a fát. Nem meglepő módon megjelent tőle egy nyilatkozat, miszerint az elsősülött gyermeke javára visszalépett a koronahercegségtől. Ő az a Viktória hercegnő, akiről már volt szó régebben.

Az interjú elérhető, de regisztrációhoz kötött. Abban valóban azt mondja, hogy az idősebb lánya javára félrelép. Ez ment aztán úgy át a hírekbe, hogy innen kezdve Viktória a koronaherceg és így a dinasztia képviselője. A dinasztia feje, Viktor Emánuel, azóta kifejezte, hogy örül a fia döntésének.

Az utólagos nyilatkozatok (Filibert herceg FB-oldalán érhetőek el) azonban pontosítottak. Viktória nem mostantól kezdve szolgál koronahercegként, hanem akkor, amikor majd ő maga késznek érzi magát. Vagyis az ő bejelentésén múlik az édesapja visszavonulása, de ez a bejelentés még várat magára.

Az olasz monarchista rendszerben a női trónörökös léte nem volt eddig elfogadott. Viktória a jelenben nem az a személyiség, aki képesnek látszik az ellenérzések feloldására. A szerepléseiben nem jön át semmilyen karakteres erő, valahogy nem látni benne a leendő királynőt. Még akkor sem, ha ilyen értelemben beszélt többször is önmagáról.

Viktória, az olasz királyi trón várományosa
(a kép forrása: Social Talks)

A 20 éves hercegnő egyébként sikeres modell, befutott influenszer, de még egyetemista. A királyi hercegnők között persze a modellkedés nem ritka, ahogyan az influenszerkedés sem. Ami azonban az olasz emberek közötti népszerűségét jelezheti, az a követőinek a száma az instán. A mostani olasz miniszterelnöknek 1,6 millió követője van. Berlusconi a halála idején 500 ezer körüli követővel rendelkezett, Viktóriának pedig 87 ezres számot láthatunk az oldalán... Sőt, az édesapja is megelőzi őt, mivel 127 ezer követőt tudhat maga mögött. Nem lehet erre azt mondani, hogy mindez nem jelez semmit sem. 

Persze Filibert herceg már egy ideje tudatosan építgeti a leánya királyi arculatát. Nem zárható ki, hogy Viktória képes lesz olyan határozott és egyértelmű politikai programot felmutatni, amit az édesapja. Az, hogy Viktória miként fogja kezelni ezt a helyzetet, illetve őt miként fogadják vagy utasítják el, annak éppen most lehetünk a tanúi.

Források

ABC News

Aimone herceg hivatalos honlapja

A Savoya-házat támogató Szenátus honlapja

Beatrice Borromeo insta-oldala

Corriere della Sera interjúja

Daily Mail cikke az olasz dinasztia örökösödési reformjáról

Filibert FB-oldala

Filibert személyes honlapja

Népszabadság 1991. november 20. 

Perth Now

Savoya-dinasztia honlapja