Kik a szerb királyi cím örökösei?

Az Obrenovicsok észrevétlen elmúlása és feltámadása, néhány nem nagyon közismert magyar kapcsolattal.

Annak idején elsők között írtam a szerb királyi dinasztiáról. A blog kommentjei között pozitív visszajelzéseket kaptam, de folyamatosan érkeztek privát üzenetek arról, hogy pár fontos részlet kimaradt. Mivel egyébként is van velük kapcsolatban miről írni, most sor kerül a pótlásra. Ez a bejegyzés csak az Obrenovics-dinasztiával foglalkozik.

A "magyar" Obrenovicsok

A szerb dinasztia ügyét az első bejegyzésben elintéztem azzal, hogy ők a Karagyorgyevicsok, ugyanis az Obrenovicsok feltehetően 2002-ben kihaltak. Jó páran megüzenték, hogy tévedek, ugyanis az Obrenivicsok mai is jól megvannak. Sőt, egyesek üzenetek arról szóltak, hogy van Magyarországon belül is egy-két érdekes történetük, amit annyira nagyon még nem tártak fel.

A velük kapcsolatos magyar szálak annyira nagyon nem ismeretlenek, de az valóban igaz, hogy érdemes kitérni rájuk. Feltehetően él néhány ember ma is Magyarországon, akik rendelkeznek olyan adatokkal, melyek teljesebbé tehetik a történetet.

I, Milán szerb király 1890 körül született fia, akit Milánként és Györgyként is ismertek, az egyik legmagyarabb Obrenovics volt
(a kép forrása: https://obrenovic1.wordpress.com)

A dinasztia állítólagos túlélésével a blogon még nem foglalkoztam, de elég sokat vizsgáltam. Számomra több ponton is megbicsaklott a történet, mert semmilyen információt nem lehetett összeszedni. Az adatgyűjtést nehézzé teszi az is, hogy bonyolult családi viszonyok vannak, nem kevés udvari intrikával fűszerezve, nem egy állami hivatal beavatkozásával. Az alábbi egyszerűsített ábra sokat segíthet a bonyolult családi kapcsolatok megértésében.

Az Obrenovicsoknak van pár magyar kötődésük

A túlélésben szerepet játszó, jogosan magyarnak is nevezhető ág, I. Milán királyhoz kötődik. Neki két fia volt, akik közül az egyik túlélte az 1903-ban történt véres államcsínyt. A királyfi élettörténetének minden része nagyon komplikált. Már a neve sem egyszerű, ugyanis mind a György, mind a Milán keresztnevet megkapta és használta is. A személyes irataiba az Obren keresztnév került, ami az Obrenovics-dinasztiára utalt.

A vezetékneve Hristic lett, mivel biológiai édesanyja férjének ez volt a neve. Ezt a magyarban Kriszticsnek írták át. Aki a szerb történelmet jól ismeri, annak ez a családnév nem ok nélkül villan be, mivel 1860-61 között ez volt a szerb kormányfőnek is a neve. A valamikori kormányfő (külügyminiszter, diplomata és bankvezér) György biológiai édesanyjának az apósa volt (az édesanyja és a király eleinte szeretők voltak). Amikor György herceg biológiai szülei Franciaországban közös háztartásban éltek, akkor a Takovo nevet viselték. .

Milán király 1901-ben elhunyt és a hozzá nagyon közel álló Zichy Jenő (1837-1906) fogadta örökbe a fiát. A név ismerős lehet a blog olvasóinak onnan is, hogy a tervezett "nádori esküvő" témájában készített bejegyzésnél már előkerült. Ő az a Zichy, akiről Budapest VI. kerületében egy utcát neveztek el.

Zichy Jenő a maga korában egy befolyásos politikus volt, akinek a céljai nem voltak súlytalanok. A saját fiaként kezelt királyfit a szerb trónra szánta, mivel a vérengzéses államcsínyt nem tekintette legitimnek. Ferenc József erről mást gondolt és nem támogatta a királyfi udvari jellegű nevelését. Így Zichy gróf elintézte a kapcsolatain keresztül azt, hogy a szerb királyfi a kolozsvári református kollégium diákja lehessen.

A többiek által Milánnak nevezett diákkal sok gond volt. Elaludt az órákon, a pisztolyával lövöldözött (mármint bemutatókat tartott a diáktársainak), majd az egyik napon elszöktetett egy gazdag kolozsvári asszonyt Budapestre. Ő maga nem ment vissza Erdélybe, hanem Budapesten maradt egy ideig, ahol az Orfeum céllövő artistájaként keresett pénzt. Nem csupán pontosan tudott lőni, hanem mindezt egyszerre két pisztollyal adta elő, ami valóban rendkívüli dolog. Nem tudni milyen botrányai voltak, de elég hamar megváltak tőle.

Állítólag a szerb diplomácia és a bécsi udvar már eleve azt megakadályozta, hogy csak egyszer is a közönség elé léphessen. Ennek ellentmond, hogy elérhetőek magyar nyelvű tudósítások arról, hogy közönség előtt lépett fel, igaz, akkor már nem Budapesten. Sok újságcikk szerint az orfeumbéli és a későbbi szereplései között minisztériumi tisztviselő is volt, de a nevét nem találtam meg egy címtárban sem (ami lehet az én ügyetlenségem is).

A szerb királyfi halálának a helyes dátuma: 1925. szeptember 16. előtti néhány nappal
(a kép forrása: Az Est c. lap 1925. szeptember 19-i számának 10. oldala)

A háborús évek alatt vasúti főpincér lett, majd a háború után visszatért Magyarországra. A szerb források szerint szegényen élt és halt meg, de ez nem tűnik igaznak. Valahogy nem tudtam kideríteni ki volt a felesége, de azt tudjuk, hogy egy tehetős nagybirtokos lánya volt, akivel Dunabogdányban éltek. Lehet, hogy én voltam ügyetlen, de sem az egykori lakhelyét, sem a sírhelyét, sem a felesége nevét nem tudtam kideríteni. Az biztos, hogy a halálhírét (mások mellett) a Dunántúl c. lap 1925. szeptember 19-i száma hozta le. Abban Obrenovics-Krisztics Milánként nevezték és 39 évesnek. Az Est állította róla azt a halálhírét közölve, hogy nagybirtokos volt és dunabogdányi lakos.

Ezeknek némileg ellentmond a Szózat c. lap 1925. augusztus 23-i számának 5. oldalán megjelent hosszas cikk, mely egy teljesen más jelent ír le a trónörökösről. A szerb királyfi ott több gyerekéről számol be, külföldi lakhelyet emleget, valamint rövid magyarországi tartózkodást. Ha ezen beszámolót fogadjuk el igaznak, akkor egy magyarországi útja során hunyt el és nem volt dunabogdányi családja. A valóságra sok megoldási ötletem van, de ezek csak feltevések.

Az viszont biztos, hogy a királyfinak született egy István nevű gyermeke, aki Franciaországba költözött, ahol a hadseregben tisztként is szolgált (tüzérségi iskolát végzett). György/Milán unokája elmondásából tudható, hogy István sokat utazott a világban, rengeteg segélyező akciót szervezett. Az akciói még a Tito vezette délszláv állam területére is kiterjedtek, csak azokat álnéven szervezte meg. Először 1982-ben tudta kijárni, hogy beengedjék a délszláv állam területére.

Az utolsó Obranovics, aki még az édesapjától örökölte a vezetéknevét, 1998-ban
(a kép forrása: Pogledi c. újság, 1998. február 1-i számának címoldala)

Az ő fia volt Pante Obrenovics (1945-2002), aki néha a Mark Emma álnevet használta. Ő látható a fenti képen. Gyógypedagógus volt, állítólag 2002-ben elhunyt. Ő is indított humanitárius akciókat Szerbiába, szintén álnevet használva. Az 1998-as interjújában elmondta, hogy az Obrenovicsok Szerbia létrejöttében érdekeltek (akkor már/még nem létezett), mert a délszláv föderatív állam (szerinte) a Karagyorgyevicsek véres és kudarcos projektje.

A szerb Obrenovicsok

A figyelmembe ajánlott Obrenovics trónkövetelő neve Predrag Jakovlevics (1970). A fentebbi leszármazási táblán látható Jakov Obrenovics (1767-1817) utódja. Jakov a dinasztia alapítójának tekintett Milosnak (1780-1860) a féltestvére volt, de nem rendelkezett semmilyen nemesi címmel.

Ezen a ponton meg kell állni egy kis kitérőre. Aki járatosabb a szerb (szláv) nevekben, az tudja, hogy az -ics az apa nevét jelzi. Az 1767-ben született Jakov valóban Obren fia volt, tehát ha valaki valóban igazi Obrenovics, akkor ő az. Milos és Jevrem édesapja azonban Teodor volt, így ők biológiailag nem lehetnének Obrenovicsok. Mégis ezt a nevet viselték, mivel édesanyjuk (valószínűleg) nem kötött házasságot az édesapjukkal.

Jakov utódjai teljesen logikusan a Jakovlevics nevet viselték. Soha nem akarták felvenni az uralkodó dinasztia nevét, de a rokonságuk nem volt ismeretlen dolog, mert nagyrészt a rokon hercegeknek köszönhetően éltek jó körülmények között. A nevüknek köszönhetően sikerült rejtve maradniuk és nem kellett olyasféle merényletektől tartaniuk, mint a magyarrá vált Obrenovics királyfinak (többször megpróbálták megölni).

A leszármazásuk a XXI. században került elő, amikor Natália királyné (1859-1941) végrendeletét elővette az örökségére vigyázó svájci bank. Az öröksége jelentős része ugyanis a felnyitáskor még élő Obrenovics utódokat illette. Ekkor indult el egy bizonyítási eljárás, amelynek Jakov utódjai lettek a nyertesei. A bíróság kimondta, hogy a polgári jog szabályai szerint a ma élő Jakov-leszármazottak jogosultak a királyné örökségére. Fontos kiemelni, hogy a bírósági döntés a vagyoni öröklésre vonatkozott, nem pedig nemesi címekkel és trónigényekkel kapcsolatos vitákat bírált el.

Predrag "herceg" bíróság Jakov Obrenovics utódja

A család ekkor összeült és úgy döntöttek, hogy Predrag Jakovlevics (1970) legyen a dinasztia vezetője. Ezért elkezdte használni a "herceg" címet, noha soha, semmilyen szerb királyi intézmény, sem semmilyen más monarchikus testület nem hatalmazta fel a cím viselésére, hiszen sem Jakov, sem semmilyen más felmenője nem volt herceg. A nevét néha Predrag Obrenovics Jakovlevics formában viseli, de ez nem a születési neve (a fiát is Jakov Jakovlevicsnek hívják, nem Obrenovicsnek).

Saját lovagrendet is alapítottak, ahova lehet jelentkezni. Azt nem találtam meg, hogy valóban jár-e pénzköltéssel a lovaggá avatás, de ha esetleg igen, akkor érthető, hogy van olyan réteg, amelyik örömmel fizet érte. Az Obrenovics név nagyjából olyasmi a szerbeknek, mint a Mátyás királyra utaló Hunyadi név a magyar történelemben.

Ők azt képviselik, hogy a Karagyorgyevics-dinasztia vérrel és illegitim módon szerezte meg tőlük a trónt, így már eleve e miatt nem jogosultak magukat királyi családnak nevezni. Azt is emlegetik, hogy annak idején II. Péter (1923-1970) lemondott a trónról, így a mai utódjai (fia és unokái) már erre való tekintettel sem jogosultak a szerb királyi címre. Az érvelésük jogi alapja az 1903-ban történt puccs idején életben lévő királyi alkotmány, mely a 6. cikkelyben kimondta, hogy a szerb királyi cím az Obrenovics utódoké.

Predrag "herceg" az újjászervezett dinasztia vezetője lett
(a kép forrása: Obrenovics "királyi" honlap)

Az újjászervezett Obrenovics-dinasztia el tudja fogadni, hogy egy népszavazás döntsön arról, hogy kiket szeretnének a trónon látni, így a saját trónfosztásukat is ehhez kötik. Ez rendesen lefordítva azt jelenti, hogy amíg egy népszavazás nem dönt máshogy, addig magukat tekintik a szerb trónra jogosult családnak.

A királyi családok közül tudtommal egy sincs, amelyik elismeri az Obrenovicsok igényét. Még a hercegi címüket sem ismerik el, hiszen Jakov és utódja soha nem kaptak hercegi címet, csupán a saját elhatározásukból vették fel a XXI. században.

Az, hogy a Karagyorgyevics-dinasztia mit lépett erre a jelenben, majd a következő bejegyzés témája lesz. Remélem az egészségem lehetővé teszi, hogy erre ne kelljen heteket várni! Szeretném megköszönni a sok jókívánságot és a várakozást, remélem nem szegte senkinek a kedvét ez a kényszerű késedelem!