Egy hírekből kimaradt lovaggá avatásról szól ez a bejegyzés. Avagy tévedhet-e az összes hírszerkesztő?

Egy olyan eseményről lesz szó, amelyik a magyarországi hírekből teljesen kimaradt. Maga az esemény látszólag jelentéktelen, hiszen "csak" annyi történt, hogy Habsburg Károly (2004) a Károly főherceg (1961) által vezetett lovagrend tagja lett. Persze jogos felvetés, hogy amennyiben az összes hírszerkesztő ignorálta az egész felhajtást, akkor vajon mindegyikük tévedett? Arra gondoltam, hogy ez megér egy kis gondolkodást. Mármint tényleg megér!

Habsburg Károly a nyilatkozataiban mindig elutasítja azt a nézetet, hogy uralkodói jogosítványai lennének, de mégis uralkodói jogot gyakorolva üt lovaggá embereket
(a kép forrása: Kronen Zeitung)

Az érvelés, miszerint ennyi hírszerkesztő nem tévedhet egyszerre, egy ismerősömtől ered, akinek az a munkája, hogy éppen ilyen döntéseket hozzon meg. Szerinte a magyarországi lovas sportok ismerőin, valamint a Habsburgok közéleti szereplését követőkön kívül, senki sem tudja azt, hogy ki is a hír főszereplője. Természetesen Habsburg György (1964) egyetlen fiáról van szó, aki a dinasztia öröklési sorában a 3. helyet foglalja el (az autóversenyző unokatestvére Ferdinánd herceg, illetve az édesapja, a többszörös magyar nagykövet, György herceg után).

A Rend, mint politikai szervezet

Maga a Rend a dinasztia fejének a saját tanácskozó testülete, kifejezetten politikus testületnek alakult meg, de régebben el lehetett érni róluk olyan állítást is, hogy katonai rend (erre utaló kifejezés elérhető most is a honlapjuk publikus részén - de ez nem meglepő, hiszen lovagrendről beszélünk). Amennyiben a monarchia valamilyen formában történő restaurációját pártoló politikai táborokon belüli státuszával nem foglalkozunk (hiszen ez nyíltan nem szerepel a vállalt céljaik között), szerintem akkor is érdemes ránézni arra, hogy milyen társaságba vették fel a fiatal herceget.

A Rend honlapján nagyon óvatosan került megfogalmazásra egy három alapvetésből álló politikai cél, amit kissé nehéz értelmezni. Az egységes és magabiztos Európa fogalmát még érteni vélem. A régi Habsburg Birodalom utódállamainak a fokozott együttműködését is, hiszen a dinasztia körüli közbeszédben a Birodalom az EU előképe; valamint állandóan azt emelik ki, hogy a Birodalom hibáit követi el az EU is. Ezek a célok még összhangban is vannak a magyar társadalom érdekeivel, azonban a harmadik cél megfogalmazása eléggé titokzatosra sikeredett.

A Rend támogatja a multinacionális régi osztrák állameszmét - ami azért érdekes, mert jó pár olyan lovagja van, akik a magyar közéletben komoly befolyással rendelkeznek
(a kép forrása: A Rend honlapja)

Ugyanakkor a "multinacionális régi osztrák állameszme" jelentése már nem annyira világos a számomra. Egyébként több féléven át tanultam osztrák történelmet, így valami fogalmam persze van róla, de inkább azt mondanám, hogy soha nem lehet tudni azt, hogy ki, mire gondol akkor, amikor erről beszél. Sokszor csak egy üres szóvirág, máskor pedig elég konkrét jelentéssel bír. Amikor ez utóbbiról van szó, akkor egymással teljesen szembenálló célokról szoktak beszélni, ezért csak ennyiből nem lehet megállapítani mire utal ez a kifejezés.

Ezen harmadik cél attól lesz nagyon érdekes, mert ennek a rendnek a lovagja Semjén Zsolt is, aki nem csupán egy tiszteletből vagy a kedvező sajtófogadtatás miatt tagja a szervezetnek, hanem a közelmúltban önálló kulcselőadást is tartott a Rend összejövetelén! Legalábbis a szervezet 2024. március 1-i budapesti gyűlésén tőle hallhatták a megjelentek az első nagyelőadást.

A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy Magyarország jelenében és jövőjében is fontos szerep jut a főhercegeknek, mindezt a császári korona előtt!
(a kép forrása: A Rend honlapja)

Semjén Zsolt ott (is) egy olyan információt mondott el, amelyeket talán nem mindenki tud, holott Magyarország jelenét és jövőjét is érinti. Igazat megvallva nem tudni mit jelent az, hogy Magyarország jelenében és jövőjében fontos szerep jut a főhercegeknek, de aki erről eddig nem tudott, annak itt az idő a gondolkodásra! A miniszterelnök-helyettes ezt már jó ideje hangoztatja, például 2019-ben is elmondta.

A szövegkörnyezet megenged bármilyen értelmezést. Például azt is, hogy a mindenkori magyar kormány szívesen választ ki a dinasztia tagjai közül nagyköveteket bizonyos államokba. Nem is lenne olyan nehéz megtippelni egy csomagot, amelyből az éppen aktuális döntéshozók választhatnak. Ugyanakkor az sem lepne meg, ha ennél többről lenne szó, de akármi is a megfejtés, joggal vetődik fel a "miért?" kérdés, amire a tudomásom szerint még soha nem válaszolt a politikus. Igaz, nem is kérdezték őt meg erről.

[Apró kiegészítés azoknak, akik nem tudják: mindegyik magyarországi politikai tábor, amelyik valaha kormányra jutott, elfogadta a Habsburgokat az ország képviselőinek. A család érintett tagjai erre adtak racionális magyarázatot, de az eltelt 30+ évben egyszer sem találkoztam magyarországi politikus indoklásával. Könnyen lehet, hogy én voltam figyelmetlen, ez esetben örömmel fogadok magyarázó idézeteket. Azt gondolom, hogy egy ilyen fontos ügyben lenne helye a magyarázatnak.]

Semjén Zsolt egyértelműen megfogalmazta, hogy Magyarországon a Habsburgok fontos szerepet töltenek be most is, illetve ez a jövőben sem lesz másképpen
(a kép forrása: a Rend honlapja)

Ez a tézis, miszerint a Habsburgoknak fontos szerepe lesz a jövőben is Magyarországon, elvezet minket a lovaggá avatásban érintett 20 éves herceghez. Nem mintha Károly főherceg vagy György nem lehetne a magyar politikában még a mainál is fontosabb személy, hiszen az életkoruk alapján még semmi nem zárható ki. Ugyanakkor, ha 30 éven túlra is tekintünk, akkor egyértelműen a ma 20 éves herceg lehet az egyik kulcsember. Persze mindez abban a jövőképben van így, amit a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes már évek óta emleget (és amire a magyar média nem kérdez rá, még az ellenzékinek vélt újságírók sem!). 

A Rend jelenlegi második embere és talán a leendőbeli második embere
(A kép forrása: Kronen Zeitung)

A fiatal Károly herceg azért is fontos, mert a dinasztián belül az Ottó-ágnak a jelen pillanatban csak két olyan tagja van, akik férfiak (ugye ez a Habsburgoknál számít) és akiknek 40 év múlva is lehet az aktív szerepvállalásukra számítani. Az egyik Habsburg Ferdinánd (1997), aki Habsburg Károly fia, a másik pedig éppen Károly. Persze semmi nem zárja ki azt, hogy az Ottó-ágon lévő összes többi hölgy is szóba jöhessen a Semjén-terv részeként, de erről nem ismerünk részleteket..

Komolyan vehető társaság?

Lehet persze azt mondani amit a már említett ismerősöm is vall, miszerint egy dinasztia saját lovagrendje egyáltalán nem tud hatással lenni egy ország közéletére. Egy asztaltársaság (mondta), ahol nem egy sör mellett okoskodnak a kocsmában, hanem egy előadóteremben beszélgetnek, de a befolyásuk nem jut ki az épület kapuján. Igaz ez? 

Maga a lovaggá avatás április 20-án történt a németországi Speyer városában. Az eseménynek óvatos és visszafogott nyoma maradt a médiában. Talán a Kronen Zeitung tudósítása volt a legteljesebb (a nyomtatott újságban az április 22-i szám 21. oldalán jelent meg a hír), amelyik összekötötte az első Habsburg császárra való emlékezést Károly herceg lovaggá ütésével. Ez egy gyenge utalás volt a Habsburgok folyamatos jelenlétére, de könnyen lehet újságírói hatásvadászatnak bélyegezni.

A miniszterelnök-helyettes szerint ők ketten fontos részét alkotják Magyarország jelenének és jövőjének
(a kép forrása: Kronen Zeitung)

A valódi hatás két tényezőn múlik. Az egyik tényező az érintett személyek köre. A másik pedig a közélet és az állami szervek nyitottsága.

Az első tényező miatt érdemesnek tartok megemlíteni pár embert a Rend lovagjai közül. A nagyon idős és a közélettől visszavonult embereket nem vettem bele a felsorolásba. A közölt névsor segít megalkotni egy összképet a Rendben rejlő befolyási lehetőségről.

A véleményem szerint az alábbi 17 ember a legbefolyásosabb lovag (tudom, tudom, nők esetében nem lovagot kellene írni):

1. A Rend egyik kiemelkedő hölgye (dámája) Beatrix Karl (1967), aki Ausztriában igazságügyminiszter volt és lényegében abba bukott bele, hogy egy fiatalkorú őrizetes (bíróság még nem ítélte el, tehát nem elítélt) brutális megerőszakolását olyan szavakkal kommentálta, amit a mai napig nem tudtak megbocsátani neki. Valamilyen titokzatos ok miatt Habsburg Károlynak, a dinasztia fejének, ő egy elfogadható személyiség. Ugyanígy nem mond le róla az Osztrák Néppárt sem, holott a választók többször nem szavaztak rá. Képtelen vagyok rájönni, hogy ebben a politikusban mi az a rejtett érték, ami miatt ennyire fontos nekik...
2. Ebbe a körbe tartozik Schmidt Mária (1953) is, akit azt hiszem Magyarországon minden híreket olvasó ember ismer, ezért reális képet tud alkotni a közéleti befolyásáról.
3. Aztán ott van Jan Peter Balkenende (1956), aki 2002 és 2010 Hollandia miniszterelnöke volt. Miniszterelnökként számos botrányon átlavírozott, kész csoda önmagában az, hogy 8 éven át tudott kormányozni. Nem tartom véletlennek azt, hogy a hollandiai politikából kiszorult.
4. Jan Carnogursky (1944) talán már sokaknak nem ismerős. Ő volt a szlovák miniszterelnök 1991 és 1992 között, mielőtt Szlovákia kilépett volna a szövetségi köztársaságból. Egy időben élesen bírálta a magyar politika egy-egy szegmensét, mert szerinte Szlovákia területi integritására törnek, de ma már osztja a magyar kormány nézeteit az EU helyzetéről. Ma számos helyen adnak a véleményére.
5. Randolph Churchill (1965), aki a néhai brit miniszterelnök dédunokája, de nem ettől van hatása ügyekre, hanem abból eredően, hogy nagyon komoly pénzalapok felett rendelkezik. Sok gazdag ember rá bízza a döntést, hogy fektesse be a pénzeiket.
6. Werner Fasslabend (1944), aki 1990 és 2000 között volt védelmi miniszter Ausztriában, de a befolyását azóta sem vesztette el. Ma az Osztrák Európai és Biztonságpolitikai Intézet (AIES) elnöke. Ez egy fontos védelempolitikai agytröszt, amelyik Ausztria biztonságáért dolgozik.
7. Massimiliano Fedriga (1980), aki a Trieszt környéki autonóm régiónak az elnöke. Annak a pártnak egy fontos politikusa, amelyik Olaszország északi részének az elszakadásáért küzd.
8. Luis Durnwalder (1941) Dél-Tirol kormányzója volt 1989 és 2014 között, valamint a nagyobb régi első embere volt a századunk elején, jó pár éven át. Az ottani függetlenségi küzdelem egy fontos alakja, aki nyíltan szimpatizál a székely törekvésekkel is.
9. Herbert Haupt (1947) egy osztrák politikus, aki volt szociális miniszter és alkancellár is, valamint az Osztrák Szabadságpártot is elnökölte. Meglehetősen furcsa, hogy egy ilyen politikus is Habsburg Károly köré tud tartozni, de nem ő az egyetlen.
10. Norbert Hofer (1971) ismert politikus Ausztriában. Többek között miniszter is volt, valamint a 2016-os elnökválasztáson az első fordulót is megnyerte, a másodikon alulmaradt. A Szabadságpártnak az elnökeként is ismert lett a közelmúltban. Voltak "érdekes" kijelentései is, mint például Dél-Tirol visszacsatolása Ausztriához, de hosszasan lehetne sorolni az egyéb meglepő ötleteit.
11. Gjorge Ivanov (1960) Észak-Macedónia elnöke volt 2009 és 2019 között.
12. Reinhold Lopatka (1960) egy befolyásos osztrák politikus, aki érzékeny biztonságpolitikai bizottságokban töltött be fontos posztokat, egy ideig külügyi államtitkár volt. Sőt, egy időben olyan magyar tárgyalópartnere volt a magyar kormány részéről (vitás magyar-osztrák ügyekben), akit szintén nem lehet Habsburg Károlytól függetlennek tekinteni.
13. Siegfried Nagl (1963) 2003 és 2021 között volt Graz polgármestere, ma az Osztrák Gazdasági kamara energetikai projektjének a koordinátora. Ausztriában az energetikai kérdések kiemelt politikai célnak számítanak, tehát nem egy jelentéktelen hivatalnok.
14. Neven Pelicaric (1966) a horvát államfő külpolitikai tanácsadója, ENSZ-ben volt korábban diplomata, valamint pár alkalommal Horvátországot nagykövetként képviselte. 
15. Rosen Plevneliev (1964) Bulgária államfője volt 2012 és 2017 között.
16. George Robertson (1946) a NATO főtitkára volt 1999 és 2003 között (elég érzékeny időszak), azóta is a brit politika befolyásos alakja, a skót elszakadás elszánt ellenzője.
17. Andra Rupprechter (1961) osztrák politikus, magyar ügyekből arról ismerjük, amikor agrárminiszterként védelmébe vette a Magyarországon jogsértő módon termőföldet vásárolt osztrák befektetőket. Az eddig felsorolt osztrák politikusok teljesen nyíltan ellenzik a meleg párok házasságkötéshez és az örökbefogadáshoz kapcsolódó harcát, ő azonban ezt támogatja.

A felsorolt 17 emberen kívül még jó pár embert lehetne említeni. Van a nem említett személyek között olyan is, aki felderítő tisztként szolgált, majd egyre komolyabb beosztásokban dolgozott, ma pedig ezredesként az egyik országban nagyon fontos kérdésekben ő hoz döntéseket. A neve több publikus dokumentumban elérhető.

Ezekkel a nevekkel nem minősíteni akarok, csak arra próbáltam bizonyítékot hozni, hogy ez nem egy kocsmai asztaltársaság, amelyik magáról sokat képzelve okoskodik, hanem egy "kicsivel" nagyobb hatással bírnak. Ez még nem elég bizonyíték? Akkor nézzük meg azt, hogy az állami szervek miként viszonyulnak hozzájuk!

Nos, a Rendet az osztrák honvédelmi minisztérium "védelempolitikai szempontból releváns" szervezetként tartja számon. Az, hogy ez mit jelent, nehéz lenne tömören összegezni, de lényegében az osztrák hadseregnek ez egy olyan "civil" környezete, amelyik minden időben úgy támogatja az védelempolitikát, ahogyan azt kérik tőlük. Cserébe a minisztérium rengeteg kedvezményt és előjogot biztosít nekik. Amennyiben valaki ezt úgy értelmezné, hogy ezek a szervezetek az osztrákok egy félig-meddig elrejtett hadserege, akkor szerintem nem téved nagyot. A Rend honlapja szerint ez a kategória azt jelenti, hogy ők a "szövetségi hadsereg partnere", vagyis a sok közül az egyik.

A helyzet az, hogy Ausztria nem NATO-tag, tehát a hadserege nem szövetségesünk. Innen kezdve pedig érzékeny határ közelébe lép az, aki az osztrák hadsereg partnerének minősített szervezetnek a tagja lesz, igaz, a jogszabályi tilalom ezekre a szervezetekre nem vonatkozik, nem is ezért gondolom ezt, hanem könnyen előfordulhat olyan helyzet, amikor a magyar és az osztrák érdekek ellentétbe kerülnek egymással. Mármint nem a szavak szintjén, hanem ténylegesen.

Mondhatni, hogy ez a problémafelvetés értelmetlen, hiszen valós konfliktushelyzet esetén bízzunk abban, hogy a Rendben érintett magyarországi közéleti emberek majd kiállnak a magyar érdekek mellett. A helyzet azonban sajnos az, hogy volt már példa olyan tárgyalóasztalok mellett megvívott konfliktusra, amikor a két állam megbízottja egyébként Károly főherceg emberei voltak és nem meglepő módon az osztrák érdekek győztek. Gondolom a blog visszatérő látogatói meg sem lepődnek azon, hogy az ügyet a magyarországi média egyik része sem kapta fel.

Az is érdekes, hogy amikor ilyen minősítést igazoló oklevelet adtak át "civil" szervezeteknek Voralbergben, akkor a miniszter képviseletében adományozó tábornok (Gunther Hessel) azt mondta, hogy ezeket a szervezeteket ők a "fegyveres erők részének tekintik". Persze megmagyarázta az okát is, de olyan részletekbe kellene elmerülni, ami már túl hosszúra nyújtaná az amúgy is hosszú posztot. A szavaiból ki lehet következtetni azt, hogy az összes ilyen "civil" szervezetet annak tekintik.

A Rend az osztrák hadsereg partnere, védelempolitikai szempontból releváns egyesület
(a kép forrása: a Rend honlapja)

Egyébként nagyon sok részletet töröltem, melyek az osztrák védelmi minisztériumtól származnak. Ezekben a minisztérium fényképekkel illusztrálva ecseti azt, hogy milyen komolyan dolgozik együtt a Rend és az osztrák hadsereg. Ugyanígy kiszedtem azt a részt is, amely az osztrák védelempolitika stratégiai kockázatelemzésében Magyarországról ír. Nagyon nehéz lenne azt állítanom, hogy ezek semmilyen kérdést nem tennének indokolttá.

A fiatal herceg szerepe azért is fontos, mert a Rend a dinasztia saját lovagrendje, így értelemszerűen a Rend egy bizonyos idő múlva az irányítása alá fog kerülni. Legalábbis a logikus meggondolások szerint. Amennyiben Károly főherceg fia lesz a dinasztia vezetője (a mostani tervek szerint így van), akkor is a magyar herceg lesz a második ember.

A dinasztia Ottó-ágában jelenleg csak két fiatal férfi van, a képről a "koronaherceg" hiányzik
(a kép forrása: Kronen Zeitung)

Összefoglalva tehát nyugodt szívvel ki lehet jelenteni a Rendről, hogy egy olyan politikai és védelempolitikai műhely, amelyiknek a tagjait elnézve, nem lehet jelentéktelenségről beszélni. A jövő szempontjából ráadásul a Rend vezetésében is valószínűleg szerepe lesz a most lovaggá fogadott hercegnek.

A Rend céljait lehet úgy értelmezni, hogy az a mindenkori magyar kormányok érdekeivel összhangban van. Talán erre gondolt a miniszterelnök-helyettes, talán nem. Nyilván ezt csak ő tudja, de a magyar média valahogy erre is "elfelejt" rákérdezni, holott a válasz nem lenne érdektelen.

A Rend egy olyan politikai műhely, ahol az európai államokban komoly befolyással bíró emberek gondolkodnak komoly kérdésekről
(a kép forrása: a Rend honlapja)

Mindenesetre az a Rend kommunikációja szerint tény, hogy legalább egy magas beosztású magyar főtiszt, egy nagykövet, a miniszterelnök helyettese, valamint még ki tudja kik, akik a magyar adófizetőtől kapják a fizetésüket, tagjai egy olyan szervezetnek, amelyik az osztrák szövetségi hadsereg partnereként működnek.

Természetesen el tudom fogadni azt is, hogy én látom rosszul a dolgokat és "nincs itt semmi látnivaló", mármint a lovaggá avatáson túlmenően a Rendben és a dinasztia körül sem. Bár nem látok e mellett érveket, de ettől még létezhetnek. Amennyiben ez így van, még akkor is "állva marad" az a kérdés, hogy a magyarországi média miként tud közömbös maradni?