Mit állít a tanulmány, amit nem olvashatunk el?

Az elmúlt napokban olyan hírek jelentek meg, amelyek egy tanulmány alapján „szélsőséges Habsburgokról” szólnak – ráadásul Magyarországgal összefüggésben. Miről is van szó valójában?

Mindenekelőtt: a hivatkozott hír egy tanulmányra épül. Azt vallom, hogy a hírről érdemben csak akkor van értelme írni, ha magát a tanulmányt is el lehet olvasni. Ebben az esetben ez viszont nem ilyen egyszerű: a tanulmány csak 25 eurós hozzájárulásért cserébe érhető el. Furcsa, hogy olyan európai parlamenti képviselők által készített szövegről van szó – az ő fizetésüket közpénzből fedezik, ráadásul egy hónap alatt több pénzt kapnak, mint mi egy év alatt –, amelyhez az adófizetők csak külön díj ellenében férhetnek hozzá!

Ez azért is bosszantó, mert a szerzők nyilván úgy gondolják: a munkájuk közérdeklődésre tarthat számot. Ennek ellenére csak fizetés és további időráfordítás árán lehet róluk írni, miközben ezzel is őket népszerűsítjük – ingyen. Amellett is elég nehéz elmenni, hogy alapvetően egy politikai hibáról van szó a háttérben, így voltaképpen a tanulmány egy sok éven át elkövetett hibára mutat rá. Azt nem merem innen megmondani, hogy mit kellett volna tenniük a probléma észlelésekor (melynek a kialakulásában van felelősségük), de abban biztos vagyok, hogy az elkészített önleleplezést nem kellene pénzért árusítani. 

Arról van szó, hogy a képviselők rosszul végezték az amúgy jól fizetett munkájukat, majd ezt észlelve, írtak erről egy tanulmányt, aztán mi, a megkárosított személyek, fizessünk azért, hogy megismerhessük a részleteket?

Miért téma ez a blogon? Már a kezdetektől hangsúlyozom, hogy a dinasztiák körül rengeteg pénz mozog – közpénz. És ez nem átvitt értelem: valóban jelentős összegről beszélünk. Ha mindenki megpróbál tippelni, hogy mennyiről lehet szó, szinte biztos, hogy mindenki alábecsülné a nagyságrendet.

Magát a tanulmányt tehát nem ismerem, de láttam belőle állítólagos részleteket. Ha jól értem, arról szól, hogy különféle civil szervezetek – gyakran lazán vagy épp szorosan kötődve a kormányzathoz – jelentős támogatásokat kapnak. Ezek a szervezetek sokszor olyan ideológiákat képviselnek, amelyeket a társadalom többsége valószínűleg szélsőségesnek tartana. Ezekben a szervezetekben pedig – a hírek szerint – vezető szerepet játszanak a trónfosztott dinasztiák tagjai, köztük egyes Habsburgok is. Nem véletlen tehát, hogy van verseny ezekben a körökben, miszerint ki jogosult egy-egy dinasztia vezetésére.

A szerzők arcátlan hozzáállása miatt nem idézek tőlük, de nem is tudnék, hiszen nem olvashattam a teljes szöveget. Korábbi írásaikban például azt állították, hogy egyes célokra – köztük egy konkrét Habsburg-családhoz köthető szervezetre – 80 milliárd forintnyi támogatás jut. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos magyar háztartás évente kb. 18 ezer forinttal járul hozzá a munkájukhoz! És ez csak egy példa a sok közül, mert sok más szerveződés zsebébe is fizetünk még rajtuk kívül.

Ezért lenne fontos megismerni, hogy kik a kifizetők, kik a kedvezményezettek, milyen célokra megy a pénz. De ugye ezek csak akkor derülhetnének ki, ha a közpénzből fizetett tanulmányért még mi is fizetnénk. A téma ettől függetlenül fontos. Éppen ezért nehéz megérteni, hogy miért akadályozzák az információkhoz való hozzáférést.

Amennyiben valakit ilyen módon lepleznek le szélsőségesként, csak nevetni fog rajta, hiszen így senkihez nem jut el semmilyen információ - mi értelme van ennek?

Itt van még a „szélsőségesség” kérdése is. Korábbi publikációk alapján annyi sejthető, hogy a tanulmány egyfajta határvonalat húz, ami alapján egy szervezet vallási szélsőségesnek minősíthető. Kik is a vallási szélsőségesek?

Azzal könnyű egyetérteni, hogy ne kapjon közpénzt egy olyan szervezet, amelyik a más vallású emberek meggyilkolását hirdeti. Ezt a legtöbben talán elfogadhatónak tartanák. De hol van a határ? Mi a helyzet azokkal, akik ugyan nem követelik a vallásuk elutasítóinak fizikai megsemmisítését, de elvárják, hogy mindenki egyetértsen a hitelveikkel? Vagy szélsőséges-e az a szervezet, amelyik egy vallás szabályait kötelező jogszabállyá akarja tenni? Amennyiben nem az összeset, hanem csupán néhányat, akkor is már szélsőséges?

Ha ezt átgondoljuk, akkor kijelölhetünk egy elvi határvonalat a vallási szélsőségek meghatározására. Nem az a fontos, hogy hol húzzuk meg a határt, hanem az, hogy valahol egy ilyen határ meghúzható. A tanulmány alkot egy ilyen határvonalat és megnevez nagyon sok szélsőséges szervezetet. Ezeket a szervezeteket sokszor trónvesztett dinasztiák kiemelkedő tagjai vezetik, így kerültek szóba bizonyos Habsburgok is. Ezek között vannak olyan személyek, akiknek a magyar állam fizetést ad, bár itt látni kellene a tanulmány szövegét, hogy kiket és milyen érvek alapján neveznek meg.

Elfogadom tehát azt, hogy maga a téma érdekes és fontos. A részletek elérhetővé tétele nélkül azonban nem látom az egésznek az értelmét.