Száz éve pár tucatnyi ember tudta, hogy Magyarországon tartózkodik a király. A mai bejegyzés témája 1921. március 28.

Száz évvel ezelőtt március 28. húsvét hétfője volt. Ahogy a király és a kormányzó találkozójáról írt bejegyzésben szó esett róla, még nem lehetett tudni mi fog majd történni a következő órákban.

Horthy megrendült volt. Hiába ünnepelték őt az irodája előtt várakozók, mivel ő maga királyhű volt, nagyon vívódott. A királyban is dolgozott valami rossz érzés, mert nem tudta magában helyretenni Horthy viselkedését. Vajon tényleg igazat mondott neki, vagy csak időt akart nyerni?

Kényszerű bakonyi kemping

Ha egy időgépben vissza lehetne menni a 100 évvel ezelőtti március 28. első másodperceihez IV. Károly közelébe, akkor nagyon furcsa látvány fogadna minket. A sötét és hideg éjszakában pillantanánk meg, amint egy bakonyi út környékén környékén egyedül áll a főút mellett. 

Mellette a hatalmas, üres autót lehetne látni. Egyes feljegyzések szerint az autó összetört, mások szerint a nem is olyan régen cserélt autógumija ismét megadta magát (talán mindkettő egyszerre igaz). Jármy ezredes elgyalogolt telefonálni a legközelebbi településre, hogy Szombathelyről küldjenek értük egy autót. Az autó sofőrje, Almásy, állítólag szintén elment valamilyen segítséget szerezni.

Ez a váratlan bakonyi pihenő három okból érdekes a későbbiekben. Almásy és a király között nagyon jó viszony alakult ki. Bár nagyon kellemetlenül érezte magát a fiatal tiszt a történtek miatt, IV. Károly a személyében egy nagyon megbízható és közvetlen katonát ismert meg. Talán már akkor eldöntötte, hogy a terveiből nem szeretné kihagyni a jövőben. Az, hogy Jármy képes volt az éjszaka közepén telefonálni, jó bizonyíték arra, hogy Teleki és Vass is megtehette volna azt az előző napon. Az is látható volt a tegnapi napon, hogy a király nyitott autóban utazott Budapestre. Budapestről vissza is nyitott autóban utazott, ráadásul elég sokat állt a hidegben. Minden visszaemlékezés igazolja azt, hogy nagyon átfázott, mely a későbbiekben fontos kérdéssé vált.

Jármy az autóhoz visszatérve hozta a hírt, hogy Horthy parancsot adott Lehár ezredesnek a király azonnali Ausztriába való átvitelére. Arról is beszámol, hogy Lehár megtagadta a parancsot, mert szerinte ez a fajta kitoloncolás veszélyezteti a király személyes biztonságát. IV. Károly ebben a pillanatban fogja fel, hogy Horthy valószínűleg becsapta.

A királyért közben elindult egy versenyautó Szombathelyről, amelyik nagyjából akkor indulhatott el, amikor Teleki és Sigray visszaérkezett a püspökhöz. Telekiék autóját Görgey József vezette, aki egyébként Horthy egyik segédtisztje volt. Ő egyébként bomlasztani próbált, végül Lehár állította le a tevékenységét. 

Hajnali "feltartóztatás"

A királyért elinduló autót egy Zawieruszinszky nevű főhadnagy vezette. Az autó hajnalban, pontosan 5,17-kor állt meg a szombathelyi püspöki székhely épületének a kapujában. A kapun belül Lehár ezredes várta, aki észrevette, hogy a király meggyötört, ráadásul nagyon elérzékenyült az ezredest látva. Az elérzékenyülés annak szólt, hogy Lehár hű maradt hozzá, nem úgy, mint a kitoloncolására titkos parancsot kiadó Horthy.

Lehár arról tájékoztatta a királyt, hogy Beniczky és Szmrecsányi képviselőket letartóztatták. Ők a Kaszinóban voltak az éjszaka, ott tartottak egy elvileg titkos megbeszélést. Mindketten telefonáltak Szombathelyre, hogy azonnal útnak indulnak, várja meg őket a király, ne lépjen át Ausztria területére. Útközben katonák fogták el őket, de ami ebben az érdekes, hogy bár szigorú őrizet alatt voltak, mindez szinte azonnal kiderült. Károly Magasházyt és Gömböst gyanította az esemény mögött, amely nem is volt annyira téves megérzés.

Beniczky Ödön (1878-1931) nem is olyan régen még belügyminiszter volt, a bécsi központtal rendelkező antibolsevista csoport egyik kimagasló alakja volt. Majdnem miniszterelnökké is kinevezték. A történtek idején nemzetgyűlési képviselő volt. Szmrecsányi  György (1876-1932) szintén nemzetgyűlési képviselő volt, ráadásul a nemzetgyűlés alelnöke! Egyszerre indultak el Budapestről. Utólag (a nemzetgyűlési vizsgálat során) kiderült, hogy valóban Magasházy aláírásával ment ki a távirat, hogy a képviselőket a mentelmi joguk ellenére el kell fogni. A parancs először Székesfehérvárra ment, de már későn. Ekkor Hajmáskérre továbbították a parancsot, valamint Szombathelyre is, ha esetleg a hajmáskéri akció nem sikerülne.

Hajmáskérnél egy szalagot húztak az úton át, így a képviselők megálltak. Igazoltatta őket egy katona, miközben egy századnyi másik katona vette őket körbe. A katona közölte velük, hogy a kormányzó nevében letartóztatásra kerülnek, a mentelmi jogukra való tekintet nélkül. A képviselőket szuronyokkal bekísérték egy irodába és órákon át ott tartották őket. A délután közepén egy ezredes közölte velük, hogy elmehetnek, de csak akkor, ha Budapestre mennek.

Utólag az igazságügyminiszter vállalta magára a felelősséget a történtekért. Volt olyan verziója is a miniszternek, hogy a képviselőket nem letartóztatták, hanem csupán feltartóztatták, mert egy államcsínyben való részvételt akadályoztak meg ezzel.

IV. Károly egyébként okkal gyanakodott Gömbös Gyulára. Ugyanis Gömbös amint megtudta, hogy a király a Várba érkezett, Horthy előszobájába rohant. A király hallhatta Gömböst, mert amikor Horthy kiment az előszobába ebédet hozatni a királynak, akkor Gömbös megszólította a kormányzót. Addigra Gömbös már riadóztatta Prónay különítményét és harciasan követelte Horthy engedélyét bármilyen ellenlépésre (Prónay alakulata József főherceg palotája előtt várta a király esetleges ismételt megérkezését).

Nem mellékes az sem, hogy Bethlen István ezen idő alatt a kormányzó felesége társaságában az ebédlőben várakozott. Amikor a király elhagyta Horthy irodáját, a kormányzó csak Bethlent és Gömböst hívatta be. A három férfi megbeszéléséről semmit nem tudunk, de valószínűleg megállapodtak abban, hogy a királyt átvitetik Ausztriába és úgy állítják be, mintha Ausztriába akart volna visszatérni. A két képviselő szervezkedése ebbe a tervbe gyalogolt bele, ezért sejteni lehet azt, hogy nem Gömbös és Magasházy, hanem maga Horthy rendelte el az őrizetbe vételüket. Nem mellékesen a két legitimista vezető őrizetbe vétele egyben üzenet volt a többi legitimista főembernek is, hogy ne merjenek szervezkedni, a hatalom szilárdan Horthy kezében van.

Az utólagos nemzetgyűlési vizsgálatkor kiderült, hogy Gömbösnek valóban volt aktív szerepe a képviselők elleni intézkedésekben. A nemzetgyűlési vizsgálat azonban a képviselőket tartotta hibásnak, mivel államcsínyben való részvétellel próbálkoztak, legalábbis a vizsgálat erre az álláspontra helyezkedett. A képviselők ezzzel nem értettek egyet, hiszen semmi olyan bizonyíték nem volt ellenük, mely az államcsínyben való részvételüket igazolta volna. Az ellenük történő fellépés célja szerintük az volt, hogy IV. Károlyt titokban ki tudják toloncolni Ausztria területére.

Lehár ezredes beszámolt arról is IV. Károlynak, hogy Teleki szerint a király nem nyerhet Horthy ellen. Egyébként helyeselte Lehár parancsmegtagadását, vagyis mindenki úgy tekintette Szombathelyen, hogy Teleki velük van. Lehár ugyanakkor emlékeztette IV. Károlyt, hogy Teleki miatt ment Budapestre, így akkor most végre életbe léphetne a Teleki nélkül megtervezett eljárás, mely szerint a király felszólítja Horthyt, hogy jöjjön Szombathelyre és adja át neki a hatalmat.

Táviratharc

A saját véleményem szerint a 100 éve történtekben a március 28. fontosabb volt, mint a megelőző nap. Először a király és a kormányzó is magához kellett térjen. Ezt követően (tehát március 28-án) a végtelen sok megoldási lehetőség nagyon kevés számúra csökkent le. E nap főszereplője... ez a szerkezet volt:

Hughes-féle távírógép
(a kép forrása: MúzeumDigitár; egyéblént a budapesti Postamúzeumban részletesebben is megtekinthető, mely a vírushelyzet miatt digitális kiállításon is várja a látogatókat; a történelmet kedvelő műszaki laikusoknak is nagyon érdekes - ez nem valami rejtett reklám, csak személyesen és online is nagyon kellemes élményeket köszönhettem nekik minden alkalommal)

A távírógép Szombathelyen Jármy ezredes személyes felügyelete alatt állt. A tényleges kezelőjét nem ismerjük, de nagyon fontos egyezkedések történtek ezen keresztül. Maga a gép arra volt alkalmas, hogy a két partner azonnali szöveges üzeneteket tudjon egymásnak küldeni. Annyiból volt jobb a telefonnál, hogy írásos nyoma volt a beszélgetésnek, ami ebben a helyzetben fontos volt.

A király németül diktált Lehárnak, aki magyarul foglalta írásba a Horthyt felszólító üzenetet. Kevésbé ismert, de egy másik távirat is megfogalmazódott. A király Szombathelyre rendelte nádorát, József főherceget. Ezt követően elvonult aludni.

A távirat 7,30-kor lett elküldve Horthy részére, az alábbi szövegezéssel:

Őfelsége azt parancsolta nekem, hogy a következő, legmagasabb utasítást adjam le Őfőméltóságának:
Kedves Horthy admirális!
Tekintettel a megváltozott körülményekre, parancsaim feltétel nélküli végrehajtását követelem Öntől. Biztos vagyok abban kedves, hűséges Tengernagyom, hogy Ön miként fog dönteni.
K.
Miután várható, hogy Őfelsége még további parancsokat fog kiadni, kérem az azonnali döntést. Lehár ezredes.”

Horthy azonnal választ diktált, melyben lényegében délutánra ígért választ. A válasz fogadásakor Teleki és Horthy több üzenetet váltott. Érdekesség, hogy a két magyar közjogi méltóság nem magyarul tárgyalt egymással! Teleki főként angolul írta az üzeneteit, Horthy pedig hol angolul, hol magyarul. hol pedig németül fogalmazta meg a válaszait. Horthy arról győzködte Telekit, hogy a kormány már intézi a spanyol királynál, hogy a királyi család Svájcba való visszatérését segítse elő (Svájcban ugyanis kiderült, hogy a király elutazott Magyarországra és ezért az érintett svájci kanton nem volt hajlandó engedélyezni IV. Károly esetleges visszautazását).

Károly délelőtt 10-kor ébredt fel, majd Teleki és Sigray társaságában megvitatták az aktuális helyzetet. Ezután szentmisére ment, utána pedig ismét ledőlt aludni, mivel igénybe vette az éjszakai hideg. Teleki ekkor egy parancsot adott át Lehárnak, mint Magyarország miniszterelnöke, melyben megtiltotta a királyra való eskütételt és a király parancsainak a követését.

Amikor a király felkelt, Lehár tájékoztatta őt Teleki parancsáról. A király és Lehár abban állapodtak meg, hogy Telekivel abban a pillanatban nem szállnak szembe. Azt tartják szem előtt, hogy a katonáknak ne kelljen állást foglalni két lehetséges parancsnok között. Inkább legyen akkor Teleki a parancsok kiadója, amúgy sem Telekin múlnak a dolgok, hanem a kormányzón.

Délután háromkor érkezett egy távirat Horthytól, melyben bejelentette, hogy kész átadni a királynak a hatalmat, csupán egyetlen dolgot kér: nevezze ki őt IV. Károly a hadsereg főparancsnokának, így képes lesz megvédeni az országot a külső támadások ellen. Nyilván könnyű benne felismerni Horthy aggodalmát amiatt, hogy a Szombathelyen tartózkodó katonai vezetők a király mellé álltak. Ha a király kinevezi őt főparancsnokká, akkor a nyugati (korábban Horthyval Budapestig menetelő!) csapatok neki lesznek engedelmesek. 

Közben József főherceg is válaszolt. Ő már 1918-ban közreműködött IV. Károllyal a magyar válság kezelésében, tudja mit kellene tenni. Ezt azonban csak akkor tudja megtenni, ha 1918 őszéhez képest annyit változtatnak, hogy a cselekvéshez katonai erőt is kapna. Készségesen elmenne tehát Szombathelyre, de csak abban az esetben, ha IV. Károly kinevezi őt a magyar csapatok fővezérévé. Bárhonnan is nézzük, ez minimum egy finom zsarolás volt.

Az újabb és újabb tanácskozások során azonnal átlátták Horthy céljait, valamint József főherceg taktikája mögött is felismerni vélték a saját koronázási szándékainak a beteljesítését. Károly elmondta a helyben lévő uraknak, hogy Horthyban nem tud már megbízni, hiszen a Lehárnak adott kitoloncolási parancsa elárulta az igazi álláspontját.

Ekkor Teleki is  arra az álláspontra helyezkedett, hogy Horthy nem lehet katonai vezető, mert akkor megvan a lehetősége a király ellen fordulni. A miniszterelnök azt javasolta, hogy maradjanak Horthyval jó kapcsolatban. A király hozza nyilvánosságra a kormányzó herceggé emelésének a hírét, valamint kapjon valami fontos tisztséget. József főherceget illetően semmilyen vita nem alakul ki, egyetértés alakult ki abban, hogy kegyvesztetté vált.

Teleki ezek alapján fogalmazta meg a döntést tartalmazó választ Horthy felé (egyébként angolul!):

A Kormányzó úrnak
Egy rövid tárgyalásból, amit folytatok: a király köszöni az ön lojalitását. Az Ön lemondása esetén nem Józsefet kívánja Budapest vaskezű parancsnokának, hanem Lukachichot. A kiáltványt ma kívánja kiadni, és a csapatoknál az esküt letenni. Fél tizenkettő után megyek a Hughes-készülék-hez.
Teleki

Lukachich Géza volt az a személy, aki 1918-ban a forradalom idején a budapesti katonai parancsnokság élén állt, korábban pedig a Monarchia karhatalmi erőinek volt a parancsnoka. A világháborúban ünnepelt hős lett, kitüntetései között volt az arany Vitézségi Érem és a Mária Terézia Rend lovagkeresztje is. Nem mellékesen ő volt az, aki 1918-ban, azon a bizonyos októberi napon kiadta a Lánchídnál a tűzparancsot.

Lukachich Géza (1865-1943), állítólag a király jelöltje lett 1921 tavaszán Horthyval és József főherceggel szemben
(a kép forrása: Magyar hősök 1914-1916 c. könyvnek a 187. oldala)

Lehár csak utólag tudta meg, hogy Horthynak elment egy ilyen üzenet. A véleménye szerint hiba volt, mert ezzel nem teljesült Telekinek az a célja, hogy Horthyt nem szabad megbántani. Azzal, hogy meg lett valaki nevezve főparancsnoknak, a kormányzó úgy érezhette, hogy a király megvonta tőle a bizalmat.

Horthy válasza nem is késlekedett. Újabb táviratban tudatta a királlyal, hogy elfogadta a király döntéseit és szívesen szegődne a szolgálatába, mint miniszterelnök. Ugyanakkor tudta azt is, hogy a király másik főparancsnokot kijelölő üzenete mit közölt: elfogyott a bizalma. Ezért a táviratozás utánra magához rendelt néhány elérhető politikust, köztük Gömbös Gyulát is. A megbeszélésen Horthy összetörten, megrendülten, szinte némán ült. A vezető szerep Bethlen István (1874-1946) kezében volt. 

A megbeszélés elég rövid volt. Horthy röviden ismertette a fejleményeket és közölte, hogy Bethlen István amint lehet, elindul Szombathelyre. Ott az a küldetés várja, hogy beszélje le a királyt a visszatérési tervei kiteljesítéséről, mert különben katonai akciót fognak alkalmazni a királlyal szemben (talán úgy értette, hogy titokban elfogják és kitoloncolják). A megbeszélésen jelen volt Andrássy gróf, a legitimisták vezére, aki elmondta, hogy szeretne Bethlen gróffal együtt menni. Tragédiának minősítette a király "előkészítetlen" visszatérését, így a célja az lenne, hogy rávegye IV. Károlyt a Svájcba történő diszkrét visszatérésre. A megjelentek jó ötletnek minősítették Andrássy misszióját.

A kormányzó új terve

A megbeszélés után Horthy megnyugodott. Azt gondolta, hogy a megoldást a két gróf missziója fogja elhozni. Tudta, hogy most nem Ferenc József az uralkodó, aki nem fogadott el ellenvetést. Ez a király nyájas, békés, lehet vele beszélni. 

A megbeszélés után (délután négykor) parancsba adta, hogy a király parancsait egy katona sem követheti innen kezdve, csak a minisztériumból származó parancsok hitelesek. Ebben a minisztériumi parancsban Lehár is megjelent, mint olyan katonai vezető, aki a királlyal szövetkezett - tehát neki is tilos lett engedelmeskedni.

Sőt, Horthy elküldte Hegedűs tábornokot is Bethlennel, hogy váltsa le Lehárt, majd azonnal álljon a helyére. Hegedűst felhatalmazta arra is, hogy azonnal tegye fizikailag lehetetlenné a püspöki székhely megközelítését, így a király nem tud majd még több emberrel kapcsolatba kerülni.

Délután hat óra körül (egyesek szerint nyolckor) annyira megnyugodott, hogy táviratozott Szombathelyre. Az újabb üzenetében megírta, hogy a királynak a mai napon tett nyilatkozatait visszavonja. Ez a távirat állítólag egy nagyon tömör, nagyon rövid "nem" szóból állt.

Közben Szombathelyen elterjedt a hír, miszerint a király a városban van. Nem nagyon kellett senkinek sem pletykálnia, elég volt annyi, hogy Lehár elrendelte a kettős őrséget a püspöki palota köré, valamint nagyobb létszámú katonai erőt szállásoltak el a közelben. Ilyet csak akkor tettek korábban, amikor az államfő volt jelen, vagy a dinasztia egyik tagja. Mindkettő elég jól észrevehető volt, most azonban nagy volt a hallgatás. Össze lehetett rakni, hogy IV. Károly megérkezett.

Horthynál aznap is jártak követek. A budapesti angol követ tiltakozó nyilatkozatot adott át, amit a román követ is megtett. Ezek csak egy-egy kijátszható kártyalapok voltak a kormányzó kezében, ha esetleg a királynak bizonyíték kell arra, hogy a visszatérése katonai veszélyt jelentenek. Nem volt komoly súlyuk.

A francia követ is befutott a válasszal, ami viszont már súlyosabb volt. A válasz szerint, a francia kormány nem támogatja IV. Károly hivatalba lépését... A kérdés viszont más volt! Horthy azt szerette volna megtudni, hogy amennyiben a király újra hivatalba lép, akkor mit fog tenni a francia kormány? Az, hogy a kérdésére nem válaszoltak, csak egy a jelen helyzetre vonatkozó álláspontot küldtek el neki, egyértelműen jelezte számára, hogy a király igazat mondott.

Ahogy jeleztem is, csak utólag tűnik úgy, hogy Horthy már 27-én nyert a királlyal szemben. Ha a képzeletbeli időgépünkkel utaznánk vissza, akkor még március 28-án is azt látnánk, hogy nem dőlt el semmi.

Források

Bruno Brehm: A kétfejű sas lehull. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1936.

Budapesti Hírlap, 1921. április 1.-i száma

Budapesti Hírlap, 1921. április 3.-i száma

Gulyás László: Kísérlet IV. Károly és Horthy Miklós 1921. március 27-i találkozójának rekonstruálására. In: Miklós Péter (szerk): Újragondolt negyedszázad. Belvedere, Szeged, 2010.

História, 1993/11 száma

Hornyák Árpád: A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és IV. Károly első restaurációs kísérlete. In: Századok; 2001-es (135.) évfolyam, 1183-1201. oldalak

Jean Sévillia: Az utolsó császár és király, Habsburg Károly sikertelen államcsínye. Gabo Kiadó.

Lukachich Géza: Magyarország megcsonkításának okai. Nyukosz, Budapest, évszám nélkül.

MúzeumDigitár

Napi történelmi forrás az első visszatérésről

Népszava 1921. április 21-i és 22-i száma

Tábori Kornél (szerk): Magyar Hősök 1914-1916. Pesti Napló kiadása, hely nélkül, 1916.

Vas Zoltán: Horthy, vagy a király? Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971.

Világ 1921. április 2-i száma, 1. és 2. oldal

Zsiga Tibor: Horthy ellen, a királyért. Gondolat Kiadó, Budapest, 1989.

Zsiga Tibor: Szombathely az utolsó királyi székhely. In: Vasi Szemle, 1991/4. 549-560 oldalak