A király távozni készül. Nagyjából így foglalható össze a száz évvel ezelőtti hétfői nap lényege.

Száz éve április 4. egy mozgalmas hétfői nap volt. Szombathely ugyanis megtelt. Tudósítók és mindenféle híreket megszerezni kívánó személyek lepték el a várost. A szerencsésebb újságírók már bejutottak interjúra IV. Károlyhoz, akit bár a magyar képviselők megerősítettek királyi címében, mégis úgy határoztak felőle, hogy Magyarországnak nem az államfője. Később a magyar királyt támogató rendőrparancsokot leváltották, majd az őt személyesen támogató katonai parancsnokot is. Ezek után a király úgy határozott, hogy engedve a kényszerítésnek, elhagyja Magyarország területét, amint felgyógyul.

Tudósítások a királyról

A királyról szóló tudósításokban kiemelésre került, hogy kifogástalanul beszél magyarul. Láthatóan olyan céllal íródott szövegek is megjelennek, melyek így szeretnék előkészíteni a közhangulatot arra, hogy a király esetleg magánemberként az országban maradhat. Ez távol állt a budapesti politikától, de Szombathelyen felmerült, mint egy kis eséllyel bíró lehetőség.

A párizsi lapok lehozzák a párizsi magyar követ, Praznovszky Iván (1883-1971) nyilatkozatát, melyben a király visszatérését puccsnak minősíti. Hamarosan ez lesz a történések egyik hivatalos értelmezése is.

Több francia, német és osztrák újság is boncolgatja azt a kényes kérdést, hogy volt-e francia támogatás IV. Károly magyarországi megjelenése mögött (IV. Károly ezt nem állította, csak az újságírók kezdenek gyanút fogni). A cikkek össze tudják kötni a történéseket a francia kormány egyes tagjaival, de érdemi bizonyítékok nem kerültek elő.

A diplomáciai színtér eseményei

A diplomácia fogaskerekei Szombathelyen is dolgoztak. Egy titokzatos repülős érkezett Ausztriából, aki üzenetet hozott IV. Károlynak. A francia miniszterek ülése is megerősítette, hogy mind a cseheket, mind a szerbeket le kell csillapítani. Az üzenet már nem nagyon hat a királyra, hiszen IV. Károly már döntött. Az eset azért érdekes, mert felkelti a figyelmét a repülős megoldás.

Aznap az olasz külügy Belgráddal tárgyalt. Nyugatták őket, hogy felesleges a katonai fellépéssel való fenyegetés, mert a magyar király ügye már megoldottnak tekinthető. Ezzel párhuzamosan a britek elérték, hogy Ausztria megengedte a volt császár átutazását, Svájc pedig hajlandóvá vált fogadni a királyt.

A csehszlovák politika előállt egy konkrét dátummal, április 7. Ha addig IV. Károly nem megy el Magyarországról, akkor kiüríti a budapesti nagykövetségét és elrendeli a mozgósítást. Ebből egyébként látható lett az is, hogy nem volt módjuk egy azonnali katonai akcióra. 

A csehek mellett a délszlávok is keményebb hangot ütnek meg. Mindketten tesznek olyan kijelentéseket, melyek katonai fenyegetésre utalnak. A mai napig vitatott, hogy ezt mennyiben provokálták ki Budapestről. Sőt, még Románia is bejelenti, hogy Arad és Nagyvárad környékére csapatokat fog összevonni.

Szombathelyen

Az ágyban lábadozó királyhoz ismét egy orvos érkezett. Megerősítette, hogy bár még nagyon beteg, viszont utazásra már biztosan alkalmas. Az utazási szándékot megerősítő nyilatkozatot korábban Gratz külügyminiszter vitte el Budapestre, aki aznap érkezett vissza.

Gratz és a többi férfi összeült beszélgetni a királlyal. A beszélgetés során IV. Károly elmondja, hogy átlátja Budapest trükkjeit. Kinézi az ottani politikusokból, hogy képesek rávenni a szomszédokat egy katonai akcióra, sőt, azt is, hogy a katonaságot nem engedik ellenállni. Ingadozik abban, hogy utazzon-e vagy sem. Az adott szava viszont kötelezi őt, így a kételyei ellenére is megerősíti, hogy elhagyja Magyarország területét.

Emléktábla a szombathelyi püspöki székhelyen, mely IV. Károly 1921-ben történt látogatásáról emlékezik meg; a Szent Korona körüli töviskoszorú látható. Az emléktábla szövege: "Letiport nemzete régi dicsőségét feltámasztani 1921. március 26-án nagyszombaton este e házba jött IV. Károly király, de tíz nap múlva, április 5-én töviskoronával tért vissza szomorú számkivetésébe."
(a kép forrása: a Szombathelyi Egyházmegye honlapja)

Ez a beszélgetés annak a jele volt, hogy az ideiglenesen kialakult királyi székhely felkészült a bezárásra. Innen kezdve egyetlen cél maradt, mégpedig a méltó elvonulás és büntetlenség kijárása azoknak, akik a király mellé álltak.

Ezen a napon még az elutazás ideje is tető alá került, másnap reggel 9,40. Ezt egyébként Budapest deklarálta, hogy a miniszterelnök a nemzetgyűlési ülésen be tudja jelenteni majd a király távozását. A helyi rendőrség elkészít egy tervezetet, mely a király távozásának a részleteit tartalmazza.

Minden arra utalt, hogy a király majd április 5-én csendben elhagyja az országot, a miniszterelnök pedig méltóságteljesen bejelentheti a képviselőknek a krízis lezárását. 

Források

Budapesti Hírlap, 1921. április 6-i száma

História, 1993/11 száma

Hornyák Árpád: A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és IV. Károly első restaurációs kísérlete. In: Századok; 2001-es (135.) évfolyam, 1183-1201. oldalak

Jean Sévillia: Az utolsó császár és király, Habsburg Károly sikertelen államcsínye. Gabo Kiadó.

Napi történelmi forrás az első visszatérésről

Szombathelyi Egyházmegye honlapja

Vas Zoltán: Horthy, vagy a király? Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971.

Zsiga Tibor: Az első királypuccs és Vas megye (1921). In: Vasi Szemle 1979/2. 269.-286. oldalakon

Zsiga Tibor: Horthy ellen, a királyért. Gondolat Kiadó, Budapest, 1989. 

Zsiga Tibor: Szombathely az utolsó királyi székhely. In: Vasi Szemle, 1991/4. 549-560 oldalak