Miért tűntek el a képek?

Igyekeztünk egy olyan beszámolót összehozni, amelyik kellően tömör ahhoz, hogy olvasható legyen, de benne legyen a lényeg is. Sok-sok részletre szívesen kitérnék, de majd talán később, különben egy kisregényt kéne írni az érvekről, ellenérvekről, meg azokról az etikai normákról, amelyeket többen is megszegtek.

A rövid és tömör lényeg az, hogy három eljárást indítottak ellenünk még régebben a szerzői jogok állítólagos megsértése miatt. Az eljárásoknak a várthoz képest hamarabb vége lett, a felperesek nem tudták bebizonyítani azt, hogy jogsértést követtünk volna el. Mégsem mondhatni, hogy annyira nagyon örülnénk, mert lelkileg megviselt minket az eljárással kapcsolatos bizonytalanság. Már önmagában az eljárások elindítása is súlyos kérdéseket vet fel, de most erre a terjedelem miatt nem térek ki.

Az biztos, hogy soha többé nem szeretnénk még csak az esélyét sem megadni egy újabb ilyen vagy hasonló eljárásnak. Még együtt, egész életünk során sem kerestünk volna annyi pénzt, amennyit a három felperes követelt rajtunk. Az ügy jogi megítélése szempontjából ez érdektelen tény, de a felperesek és a képviselőik számára ezek az összegek semmiségek, de nekünk elérhetetlen kategóriát jelentenek.

A jogi szempontból érdekes tény az, hogy mindig törekedtünk arra, hogy kizárólag jogszerű módon tegyünk közzé képeket a blogon. Ezen rengeteget dolgoztunk, minden egyes képről van egy dokumentáció, amely a felhasználásuk körülményeit rögzítette. 

Honnan voltak a képek? Előfizetésekből, ügynökségekkel kötött szerződések alapján kaptuk, többször a jogtulajdonostól kaptunk engedélyt, valamint olyan helyekről, ahol egyértelműen meg volt engedve a felhasználásuk. Illetve jelenleg is vannak, tehát nem lett volna nagy munka ezeket ellenőrizni.

Igaz, hogy egyes "közvetített" képek esetén az eljárás során felmerültek kétségek. Az álláspontunk szerint ebben az esetben nem vagyunk kötelesek eleve gyanakodni. Rengeteg képügynökség van, ha valakivel leszerződünk, akkor nem életszerű magatartás a folyamatos kételkedés. Olyan ez, mintha a közértben a vásárlás előtt arról érdeklődnék, hogy egyáltalán van-e a boltnak engedélye az üzemelésre vagy biztosítékot kérnék arra, hogy a tejeket nem lopták, hanem legálisan kínálják eladásra. Egyszer sem jutna eszembe ilyesmit tenni, így a képügynökségek szolgáltatásaiban is megbíztam.

Az egész eljárásban rengeteg mindent sérelmezünk, de van egy lényeges körülmény, ami mellett nem tudunk elmenni. Hiába járunk el a maximális gondossággal, ha valaki úgy gondolja, akkor bíróság elé tud ráncigálni akárkit és hónapokig vagy évekig bizonytalanságban kell élnünk, mivel nem tudhatjuk előre mit dönt majd a bíróság. Azt hiszem nem kell megmagyarázni Magyarországon, hogy a bíróságokkal kapcsolatban milyen okok miatt van bennünk bizalmatlanság.

Egyébként ezt sokan értetlenül fogadták, még jogászok is. Példának a Prisztás-gyilkossággal kapcsolatos első jogerős ítéletet hoztuk fel, de említhettünk volna még pár másik ügyet. Polgári pereknek pedig egész sokszor voltunk a részesei ahhoz, hogy ne legyünk nyugodtak, ha valaki beperel minket. Szóval nem szeretünk bíróság elé járni, még akkor sem, ha gondosak, jogkövetők és jóhiszeműek vagyunk az adott ügyben.

Azt gondoljuk, hogy egy olyan szabályozásra lenne szükség, amely eleve kizárja, hogy a bíróságig eljuthasson egy jogszerűen eljáró felhasználó ügye. Értem, hogy egyesek szerint a mostani rendszer jó, de az érzelmi teher és a már említett egzisztenciális veszély miatt, valamint a közben felmerülő egyéb ráfordításokat felmérve, az ember inkább hajlamos arra a döntésre jutni, hogy jogszerű keretek között sem biztonságos képeket felhasználni. Még akkor sem, amikor arra nagy szükség lenne. Tehát ezért tűntek el a képek a blogról.

A jövőben nem veszünk át képeket olyan helyről, ahol nincs egyértelmű módon, közérthető és átlátható módon megfogalmazva a visszavonhatatlan és általános jellegű engedély. Onnan sem veszünk át többé képeket, ahol van ugyan ilyen engedély, de az átláthatatlanul vagy jogilag nem egyértelmű módon van megfogalmazva. Példa erre a BBC vagy a dán királyi ház honlapja.

Mivel nem védett meg minket a meghurcolástól a képügynökségekkel kötött szerződés, sem a hasonló eljárások, ezért az összes ilyet felmondtuk. Igaz, hogy a velük kötött szerződés jelentett egyféle védelmet, de el sem szeretnénk odáig jutni, hogy bárki ismét a bíróság elé cibáljon minket.

A jövőben csak arról a személyről közlünk fényképet, aki ehhez közvetlenül hozzájárult. Lehetetlen az összes ilyen ügyet lelevelezni, így aki szeretne ilyen engedményt adni a jövőben is, az kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot! Az volt ugyanis a probléma, hogy az engedélyező nyilatkozatokban a képek fájlnévvel szerepeltek. A képeket a feldolgozás során kénytelenek voltunk átnevezni, mert sok volt az azonos nevű fájl. Ezért a nyilatkozatok nem védenek úgy minket, ahogyan kellene. Nem haragszunk, ha ebbe az időigényes rendezésbe nem akar valaki belemenni, de ha mégis, akkor előzetesen egyeztessük a részleteket, különben nem tudunk dolgozni a képekkel. 

Az is nehézség, hogy jó pár kép esetén már nem él a jogtulajdonos, az örökösöket pedig nagyon-nagy munka lenne felkutatni. Igazat megvallva érzéketlenségnek gondoljuk a gyászolókat ilyen ügyekkel háborgatni, így ezen képek használatától elálltunk.

A bejegyzésekben feltüntettük a legtöbb helyen a szerintünk fontos képek elérhetőségét (képaláírás alatt egy zárójeles megjegyzésben). Nem minden kép maradt meg azóta az interneten, ezeknél a veszteség valódi, de erre vissza fogok térni.

Azon nagyon komoly vita van köztünk, hogy megérdemlik-e azok az oldalak ezt a fajta látogatottságnövelést, akik nem engedélyezik a képanyagaik felhasználását tudósítás céljára sem. Azt gondolom, hogy mivel sem közvetve sem közvetetten nem származik jövedelmünk a tudósításokból, ezért méltányos lenne engedniük a képanyagaik automatikus átvételét. Mivel erre nincs nyitottság a részükről, szerintem a képekre vezető linkeket "hálából" le kellene vennünk, különben ingyen kapnának tőlünk akármennyi látogatót. Meg aztán nem egyszer kiderült, hogy aránylag kevés számú látogatóból is egész szép bevételhez jutottak.

A saját képeinket meghagytuk. Ezeket arról lehetett felismerni, hogy nem volt ott forrásmegjelölés. Ezen képeket mi alkottuk meg. Itt egy fontos megjegyzést közbe kell szúrnom:

A blogban megjelenő bejegyzések — akár teljes terjedelmükben, akár részleteikben — szabadon átvehetők. Akár a saját képeink is! Örülünk a forrásmegjelölésnek, de nem tesszük kötelezővé. Az elsők között csatlakoztunk a hazai internetfelhasználókhoz, azóta is valljuk azt, hogy az aktuális hírekhez és a tudományos ismeretekhez való szabad hozzáférés alapvető érték. Ezért adjuk meg ezt a felhasználási engedélyt, ahogy eddig is megtettük. Ez a döntés végleges: később sem kívánjuk visszavonni vagy korlátozni.

Arra bíztatunk másokat is, hogy akik nem adnak világos, közérthető és teljes körű engedélyt a tartalmaik tudósítás érdekében való felhasználására, azokra ne hivatkozzunk, ne is reklámozzuk őket! Abban is benne vagyunk, hogy azokkal szemben, akik a jóhiszemű emberek ellen is fellépnek, alakítsunk ki bojkottot. Ne álljunk meg ott, hogy ne hivatkozzunk a tartalmaikra, hanem a termékeiket, szolgáltatásaikat se használjuk! Ennek akkor van értelme, ha sokan csatlakozunk egy ilyen bojkotthoz. Mi nem fogjuk megszervezni, de ha mások szerveznek ilyet, akkor aktívan támogatni fogjuk.

Egyébként nem a szerzői jog védelmével van gondunk. Azzal van problémánk, hogy szerintünk a jóhiszemű felhasználók emberségesebb eljárást érdemelnének. A valódi csalók ügye más dolog, de azt nem tartjuk helyesnek, hogy jóhiszemű kisembereket ilyen aránytalan eljárásokkal és fenyegetésekkel zaklassák, netán ellehetetlenítsék. Látni kellene, hogy nem minden hiba rossz szándék miatt alakult ki. 

Például nagyon sok helyen úgy beszélnek a méltányos használatról (fair use), mintha Magyarországon is létező intézmény lenne. Ráadásul ezt nagy szolgáltatók is így ismertetik, holott csak azért írnak ilyesmit, mert az USA-ban írt szövegeket fordítják magyarra. Ilyen módon a nagyobb tech-cégek is felelőssé tehetők a kialakult helyzetért.

Egyébként annyira nincs a fair use elfogadva Magyarországon, hogy az ügyvéd nem engedélyezte az erre való hivatkozást. Nem szoktuk reklámozni, de mi egy floridai civil szervezet önkénteseiként készítünk magyar nyelvű tartalmakat. E miatt szerintem hivatkozhattunk volna jó pár dologra, de hallgattunk az ügyvédre.

Mivel tudjuk, hogy másokat most kezdtek elővenni hasonló okok miatt, lenne megoldási javaslatunk. A felpereseknek látniuk kellene, hogy az általuk követelt összegeket nem fogják megkapni. Az alperessé váló nem csaló kisember persze ki kell majd fizesse az eljárási költségeket és a végén ott lesz, ahonnan a felperes elindult, de azt a pénzt nem a felperes kapja meg. E miatt dolgoztunk ki egy javaslatot, amely egy emberségesebb és edukatívabb megközelítéssel mindenkinek hasznot hozna.

Akik a szerzői joggal kapcsolatos kérésekkel kapcsolatban nem rosszhiszemű csalóknak bizonyultak (tehát leveszik a tartalmakat, nem használják jogszerűtlenül a tartalmakat, stb.) azoktól ne követeljenek pénzt. Inkább egy megadott számú órában önkéntes munkát teljesítsenek egy olyan szerveződésben, amely a jogszerű felhasználásban segít. Ez egyszerre lenne egy hatékony informálás, illetve egy olyan platform, ahol a jogtulajdonosok és a tartalmaik iránt érdeklődők közvetlenül tudnának üzletet kötni.

Nekem is vannak tartalmaim ügynökségeknél. Más biztosan szerencsésebb, de nekem az eltelt 15 év alatt egyetlen forintot sem utaltak át. Olyan áron kínálják ugyanis a képeket, amelyet egy blog vagy vlog nem fog megvásárolni. Amikor mi képügynökségekkel szerződtünk le, akkor nagyszámú képet kaptunk nagyon alacsony áron. A jogtulajdonos nem tudom ebből mennyit kapott, de általában egy felhasznált fényképért 30-40 forintot fizettünk ki. Egy új platform kikapcsolná a közvetítőket és nagyjából ilyen áron lehetne képeket vagy kisebb videókat venni. Ezt a javaslatunk egyébként nem fogadták el.

Ehhez kapcsolódva írom le, hogy sokszor elmentünk a helyszínekre, de mivel nem jó időben érkeztünk (esőben, felhős időben, stb.), nem tudtunk fotózni. Ilyenkor ott élő emberekkel szerződtünk le, akik a saját képeikhez adtak hozzáférést felhasználás céljára, cserébe ők is kaptak a mi általunk készített képeinkhez. Vagyis azzal, hogy egy ilyen platform létezését nem támogatják, nem jutnak több vásárlóhoz. Ráadásul a képügynökségek például egy fekete pénteki akció során egyébként ezen a diszkont áron fognak értékesíteni, amiből le fogják venni a maguk részét.

Szerintünk ilyen irányba lenne értelme elindulni, mert a mostani helyzet kezelése célt tévesztett. Jóhiszemű kisembereket zaklatnak, amivel felszámolják a civil újságírást, persze valahol érthető, ha a politikának ez nem probléma. Ugyanakkor hatalmas nagy csalások mennek büntetlenül. Konkrét példákat tudnék hozni mennyi csalás ügyében tagadták meg a magyar hivatalok a fellépést.

Az is az érveink között volt, de nem foglalkoznak vele, hogy a mostani gyakorlat a sajtószabadságot olyan mértékben korlátozza, amely már a közérdekkel ellentétes. Pár példán keresztül szeretném megmutatni a problémát.

Enyhe példának ott van a visszavonult dán királynő két fia és a feleségeik botrányai. Nem szeretnék most a részletekben elmerülni, de ezekről a botrányokról nem lehet normálisan tudósítani a képek nélkül. A képek felhasználása ezen hírek magyarázatában nélkülözhetetlenek. A magyar jogszabály ebben az esetben a szabad felhasználás körébe sorolja a képek engedély nélküli átvételét, technikailag idézetnek számít. A tragikus az egészben az, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint ezt majd a bíróság fogja eldönteni. Hiába mérlegelünk gondosan, hiába engedélyezi a jogszabály, végül mégis a bíróság előtt felelni kell a döntésért! Nem tudom mennyire érzékelhető ebben az ellentmondás....

Mondhatja bárki, hogy igazából a bírósági eljárás az a fórum, ahol ez a jogom megvédésre kerül. A valóságban azonban a bírósági eljárásban nem fogja azt érezni az alperessé vált tudósító, hogy a jogait védelmező folyamatnak a szereplője, hanem kiszolgáltatottnak, reménytelennek fogja magát érezni.

Tágabb értelemben arról van szó, hogy a jog az ad egy lehetőséget. Elvileg. Ugyanis nincs előzetes védelem vagy egy jogilag érvényes "védőigazolás", ami a törvény adta jogával élő tudósítót biztonságba helyezné. Minden egyes ilyen helyzetben a tudósító saját maga és a családja egész jövőjét teszi kockára! Vagyis a törvényben biztosított szabad felhasználáshoz való jog (vagy akárminek is nevezzük) nem egy valódi jog, hanem "csak" egy védekezési lehetőség. Miért nagy baj ez? 

Akinek nincs pénze jó és értő jogászra, az valójában öncenzúrát kell gyakoroljon. Ezzel sérül a sajtószabadság, amennyiben azokat a tartalomkezelőket is a sajtó részének tekintjük, akik tájékoztató céllal gyártanak tartalmakat. A napi valóság az, hogy a kanonizált sajtó nem végzi rendesen a dolgát. A nem felszentelt sajtó (mondjuk civil újságírásnak) elég komoly mértékben járul hozzá a nyilvánosság pontos tájékoztatásához. Az ilyen esetekben viszont nem töltheti be a funkcióját, mert nem képes vállalni a bírósági eljárás kockázatát. 

Vagyis azt gondolom, hogy a szerzői joggal kapcsolatos mostani gyakorlat aránytalanul korlátozza a sajtószabadságot. Ebben az esetben nem lehet azt mondani, hogy mérlegelni kell a szerzői jog és a sajtószabadság fontosságát egymáshoz képest, hiszen nem egészen erről van szó. Az USA-ban egy ilyen esetben a fair use szabályait követve kockázat nélkül el lehet magyarázni az eseményeket a képeket használva, mindenféle engedélykérés miatt. A képeket persze le kell hivatkozni, ezért a képek szerzői az ilyen esetekben egy óriási nagy reklámot kapnak. 

Ismertetni szeretnék két erős példát arra, amikor a "hivatalos" sajtó két komoly ügyet ignorált és csak alig páran igyekeztünk dokumentálni a történéseket. Hiába van szó fontos kérdésekről, a mostani gyakorlat miatt nem lehet publikussá tenni úgy ezeket az ügyeket, hogy a főbb állítások valódiságát igazolni lehessen.

Az a helyzet, hogy a magyarellenes román közszereplőket védte a magyar jogrendszer... - velünk szemben! Igaz, hogy nem szándékosan, de a lényegét tekintve erről van szó. És ez ma is így van! Mi történt?

Amikor volt az 1922-es koronázás 100. évfordulója Romániában, akkor a román királyi párt (nem ez a hivatalos nevük, de a funkciójuk lényegében ez) meghívták Kolozsvárra is. Ott megmutattak nekik egy olyan térképet, ahol Románia határai voltak láthatók. Persze úgy, hogy a határok a tengertől a Tiszáig voltak feltüntetve. A magyar újságírók nem tudom hol voltak, de mivel a képet nem láttuk sehol leközölve, azt merem feltételezni, hogy nem jártak ott. Fontos a magyar társadalomnak az, hogy ilyen térképet raknak ki Kolozsváron a román állam határairól? Őszintén szólva, nem tudom a választ.

Páran tudják, hogy a házunk és a kertjeink Békés megyében, egy kicsi határközeli faluban vannak. Nekünk itt van az otthonunk. Sajnos testközelből érezzük a román politika területmódosító próbálkozásait. Számunkra nagy harc, hogy ne néptelenedjenek el a falvak, a mi falunk sem, illetve ne adjuk át aprópénzért a románoknak (meg amúgy senkinek sem). Sokszor érezzük azt, hogy a magyar társadalom ebben a harcban magunkra hagyott minket. Nyilvánvalóan ezért a kolozsvári eset minket érzékenyebben érintett, mint másokat. Mi fontosnak éreztük azt, hogy legyen kép a térképről és a házaspár térkép előtti viselkedéséről.

Mit tehet ebben a helyzetben a tudósítani kívánó blogger? Elmehet oda a saját pénzből, egy fényképezésre alkalmas eszközzel megvárhatja a házaspárt és lefényképezi a szükséges jelenetet. Könnyű belátni, hogy sok pénzbe kerülne mindenhova elutazni. Egy nonprofit blog üzemeltetőjétől ez nem is várható el, különösen akkor, ha nincs egy forint bevétele sem a tevékenységéből.

Aztán az is probléma, hogy amikor a királyi pár belép a helységbe, akkor nem engedtek volna minket ott fotózni. Ezt amúgy azért tudjuk, mert egy barátunk direkt ott várakozott a térkép előtt és nagyon udvariasan, de felkérték, hogy amíg a házaspár belép a terembe, addig fáradjon ki.

A konkrét esetben csak a házaspár fotósa készített képeket és a honlapjukon közre is adták. Ezt a képet később letörölték. Egyébként ez a megoldás nagyon gyakori. A blogon hivatkozott képek jelentős része ma már nem elérhető sehol, mert folyamatosan törlik őket, hiszen ami rajtuk látható volt, annak van súlya. A programot szervező intézmény akkoriban rengeteg képet adott ki a házaspár ottlétéről, de a kérdéses térképes jelenet egyiken sem szerepelt. Vagy tudták mennyire érzékeny a téma, illetve az sem kizárt, hogy az ő fotósukat sem engedték oda.

Mit tehet ilyenkor egy a témával foglalkozó blog üzemeltetője, amikor látja a szóban forgó képet megjelenni a házaspár honlapján? Mentsem le és közöljem a blogon, hogy megmutassak valamit, ami szerintem fontos és komoly közérdek fűződik a megismeréséhez? Hogyan merjem megtenni ezt, ha várhatóan a kép közreadása miatt eljárást indítanak majd ellenem? Nem az a lényeges, hogy ki nyeri a pert, már önmagában a per ténye is nyomasztó, ráadásul komoly mértékű veszélyt jelent a megélhetésünkre.

Másik hasonló eset, hogy az egyik romániai párt honlapján láttuk a "Tiszától a tengerig" egyértelmű megjelenését. Amikor a magyar miniszterelnök mondta azt a bizonyos beszédet, hirtelen nyoma veszett ennek a résznek. Mivel nem készíthettünk az eredeti szövegről képernyőképet és azt nem publikálhattuk egy bírósági eljárás kockázata nélkül, ma ott tartunk, hogy nem tudjuk bizonyítani a párt valódi álláspontját.

Ez a két eset az álláspontunk szerint erős bizonyíték arra nézve, hogy komoly társadalmi érdek lenne a szerzői jog és a sajtószabadság közötti viszony átformálása. A mostani megoldás nagyon ártalmas, mert fontos információkhoz nem jutnak hozzá az emberek a tudósító racionális megfontolásokon alapuló öncenzúrája miatt. 

Azt hiszem ennyiből érthető a probléma, legalábbis aki szeretné megérteni, az érti. Mi védve voltunk mindenféle szerződésekkel, de sokan mások csak most kapták kézhez az első követelő nyilatkozatokat. Azt gondolom, hogy nagyon veszélyes folyamat indult el, amelynek első kárvallottjai a civil tudósítók lesznek, ezen keresztül pedig hamarosan az egész társadalom.