Hatvan évvel ezelőtt született meg a Habsburg-ház jelenlegi feje. 

Ezen a blogon bőven esett szó Habsburg Károlyról, aki, ha máshogy alakult volna a történelem, ma V. Károly néven lenne magyar király. Igaz, több interjúban is egyértelműen közölte, hogy nem szeretne uralkodóként élni, mégis számos olyan ember akad, aki az uralkodóját látja meg benne. 

Habsburg Károly mindig is állította, hogy nem kíván uralkodóként élni, de azért ellátja az uralkodói dinasztia vezetőjeként rá háruló feladatokat, például lovagokat avat
(a kép forrása: RP Online)

Erről jut eszembe, hogy aki szeretne regisztrálni a 60. születésnapja alkalmából elmondott beszédre, az itt teheti meg (ingyenesen, nem tudom mikor zárul le). Ebben a beszédben az Európáról alkotott új vízióját fogja előadni. Tisztában van azzal, hogy a 60. születésnapját kiemelt figyelem követi, ő azonban azt szeretné, ha ez a figyelem a személye helyett egy fontosabb kérdésre irányulna. Ezt azért helyeztem el itt, mert sok emailt kaptam a beszédre való regisztráció lehetőségéről és még nem tudtam minden érkezett emailt megnyitni.

Miért nem ismerjük őt a magyar közéletből?

A magyar politika az elmúlt időszakban mindig is óvatosan kezelte Habsburg Károly személyét. Amióta a dinasztia vezetője, bizonyos események alkalmával megkerülhetetlenné vált, így nem tartom kizártnak, hogy létezik egy vele kapcsolatban kialakított eljárásrend, ami előírja ezt az óvatos viszonyt.

Az, hogy nem szerepel a magyar köztudatban, abban szerepet játszik az identitása is. Amíg édesapja 1992-ben még magyarként azonosította Károlyt (lenti képen látható a 168 óra c. lap ilyen értelmű részlete), magát ma már nagyon is európainak vallja, ami nem egy "jól eladható" nézet a mai Magyarországon.

Károly is magyar - mondta az édesapja 1996-ban
(a kép forrása: 168 óra 1996. december 24-i számának 14. oldala)

Politikai ideológiája nagyon távol áll a hivatalos magyar állami politikától (egyben az EU intézményeitől is), ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy nem alakult ki körülötte olyasféle közérdeklődés, mint például az édesapja esetében. Mindettől függetlenül a magyar politika nem támadja, nem bírálja és nem reagál a számukra "kényes" kijelentéseire.

Sőt, ha már egyszer beszélniük kell róla, akkor abból mindig egy fricska lesz Ausztria felé. Rendszerint "főherceg"-ként utalnak rá, mely megnevezést az osztrák jog nem csupán nem ismer el, hanem kifejezetten büntet (a "főherceg" megnevezést többen kifejezetten osztráknak tartják, mert a magyar címe a "magyar királyi herceg" lenne). Itt például elérhető egy parlamenti felszólalás az igazságügyi államtitkár részéről, amelyben minden Károlyra való utaláskor "főherceg"-ként nevezi meg őt.

A magyar kormány igazságügyi államtitkára a parlamenti felszólalásában főhercegnek nevezte Habsburg Károlyt
(a kép forrása: kormany.hu)

Azt bőven lehet vitatni, hogy az osztrák állam Habsburgokkal kapcsolatos álláspontja mennyire ésszerű, mennyire jogszerű és mennyire etikus. Mindkét félnek vannak komoly érvei, amit normális hangnemben védenek. Talán éppen ezért valószínűleg előbb vagy utóbb létre fog jönni egy megállapodás a családdal. Amíg ez a vita tart és az osztrák állam "keménykedik", addig kétségtelen az is, hogy Budapest a helyzetnek csak a nyertese lehet. Így bár ideológiai síkon nagyon messze van egymástól a magyar politika és Károly, mégis egymás (helyzet adta) szövetségesei.

Károly és az osztrák "főhercegi kalap" (ez a neve), mely ha a történelem másként alakul, a fejére is kerülhetett volna
(a kép forrása: Habsburg Ottó emlékoldal)

Ennek a furcsa helyzetnek köszönhető az, hogy Budapesten kapott elhelyezést Habsburg Ottó öröksége, nem pedig Bécsben. Ezért láthatjuk azt is, hogy amikor a magyar kormány magas beosztású tagjai egy rendezvényen jelennek meg Károllyal, akkor nagyon kedélyesen elbeszélgetnek egymással (meg az is igaz, hogy a magyar ügyekre hatást gyakorló más Habsburgok feltehetően a békés viszony felé tanácsolják őt).

Királynak született?

Habsburg Ottónak és feleségének  1961 előtt már öt leánya született. A hatodik fiú lett, aminek nagyon sokan örültek, mivel a "trónörököst" látták meg benne. Károly születéséig egyébként Habsburg Róbert (1915-1996), Ottó legidősebb fiútestvére volt ebben a pozícióban, akinek 1961-ben már három fia volt.

Károly születésének a híre a magyar pártlapba is eljutott, azon keresztül pedig a széles nyilvánossághoz. A Népszabadság 1961. január 29-i számának a 4. oldala (némi gúnnyal) tájékoztatta az olvasókat arról, hogy a magyar királyi párnak fia született:

Károly főherceg születéséről a korabeli Népszabadság is megemlékezett
(a kép forrása: Népszabadság 1961. január 29-i számának 4. oldala)

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy Habsburg Ottó állítása szerint a Népszabadság kissé tévedett. Az anyakönyvi bejegyzés ugyanis a plébánián történt, a bírált megnevezések pedig a plébánostól származtak, nem pedig a boldog apától. Ami ebben a lényeg, az a Magyar Királyság 1961-es állapota.

A blogon is már szóba került, hogy Spanyolország nem ismerte el a Magyar Népköztársaságot, ezért1949-ben a Magyar Királyság nyithatott nagykövetséget a spanyol fővárosban (ezen kívül még a portugál fővárosban működött a Magyar Királyságnak egy nagykövetsége). A nagykövetségnek Marosy Ferenc (1893-1986) volt a vezetője, aki tulajdonképpen Habsburg Ottóval kapcsolatban egyértelmű állásponton volt, ahogyan a spanyol politika is. Őt tekintették ennek a csekély területtel rendelkező állam fejének.

Ezekre gondolva érthető meg, hogy sokak szerint Károly nem egyszerűen az utolsó magyar koronaherceg elsőszülött fia volt, hanem az utolsó koronaherceg! Igaz, hogy az akkori "király" nem volt koronás király, de volt egy állami entitás, melynek ő volt a feje.

Sőt, a helyzetet lehet fokozni is! Habsburg Ottó 1961-ben "lemondott". Ha ez a lemondást érvényesnek tekinti valaki legalább az 1961-es évnek egy kicsi részére (vagy akár hosszabb időre), akkor Károly ilyen módon még magyar királlyá is vált, hiszen az édesapja csak a fia megszületése után írta alá a lemondó nyilatkozatát.

A királyi nagykövetségekkel kapcsolatban persze lehet óvatosabban is fogalmazni, de bárhogyan is csűrjük-csavarjuk, valamiféle formában mégis létezett 1969-ig egy Magyar Királyság nevű entitás, melyet több állam is elismert (ez független attól, hogy ki, mit gondol a Habsburgok magyar királlyá választásáról). Ilyen módon a mai nap egy magyar királyi személynek a születésnapja (is). 

Források

168 óra 1996. december 24-i számának 14. oldala 

Habsburg Ottó emlékoldal

Kormány híreinek archívuma

Magyar Nemzet cikke a spanyolországi nagykövetségről

Marosy Ferenc életrajza

Népszabadság 1961. január 29-i számának 4. oldala

RP Online interjúja Habsburg Károllyal

Sáringer János: Magyarország és Spanyolország a követi jelentésekben. In: Aetas 2003/2 (XVIII. évfolyam) 196-207. oldalakon

Ujszo.com interjúja Habsburg Károllyal