Száz éve döntött úgy a Nemzetgyűlés, hogy Magyarország királyát nem engedi vissza a trónra.

Április első napja péntekre esett 1921-ben. Amikor a nap elkezdődött, akkor már tudni lehetett azt, hogy a magyar képviselők meg fogják védeni a kormányzót. Horthy nyugodtan alhatott, a király pedig valószínűleg eléggé nyugtalanul tölthette az éjszakát.

Ennek a jele volt az, hogy Lehár ezredest felkeltette, aki a korai időpont miatt, egy hálóingre felvett kabátban jelent meg IV. Károly előtt. A király nem volt képes elhinni, hogy Horthy nem akarja átadni neki az államfői hatalmat, ezért egy újabb parancsot szeretett volna neki küldeni. Lehár értelmetlennek ítélte a király ötletét. Emlékeztette IV. Károlyt arra, hogy amikor Horthy nemet mondott neki pár napja a személyes találkozásuk alkalmával, akkor mindenféle egyeztetés nélkül tette meg. Nem a környezete javasolta neki, hanem önmaga döntött így. Így a királynak azt a vélekedését, hogy Horthy a környezete miatt hozz rossz döntést, megcáfolta.

A király azonban kételkedett az ezredes véleményében. Ezért Lehár Sigrayt is a királyhoz hívta. Sigray megerősítette Károly részére, hogy Lehárnak igaza van.

A képviselők döntése

A képviselők ülése 12,25-kor kezdődött el (50 percig tartott). Az ülésen az erősen királypárti Rakovszky elnökölt, aki előző napon tett látogatást a királynál. Rakovszky elnöklete egyébként jól jött a kisgazdáknak, mert tudták előre, hogy a javaslatokat majd meg fogják szavazni, ráadásul IV. Károly egyik híve vezényletével.

A javaslatot előterjesztő Hencz Károly (1877-1944?) kapott először szót. A javaslatáról már esett szó a tegnapi napról készített bejegyzésben. A lényege az, hogy a királyi jogok gyakorlása 1918 novembere óta szünetel Magyaroszágon, így a legális Nemzetgyűlés kormányzót választott az államfői poszt betöltésére. A Nemzetgyűlés ezen poszt védelmére szólítja fel a kormányt, kiemelve, hogy erre IV. Károly Magyarországi jelenléte veszélyt jelenthet. 

Hencz Károly terjesztette be a megoldást kínáló határozatot
(a kép forrása: OSZK, digitális képarchívum)

Egy másik javaslat is érkezett, Meskó Zoltán (1883-1959) részéről. Ebből a hallgatói megtudták, hogy a magyaroknak van egy Istene, aki a nagy időkhöz nagy embereket ad a népének. Meskó Zoltán elmondta a társainak, hogy keresi az embert az akkori jelenben is, aki a MIndenható küldöttje a magyarok számára. Természetesen Horthy Miklósban ismerte fel. A határozati javaslata ezért az, hogy köszönjék meg Horthynak a napokban tanúsított kiállását IV. Károllyal szemben, illetve fejezzék ki a nép nevében a hódolatukat a kormányzó előtt. A beszéd végén a képviselők ünneplésben törtek ki, majd elénekelték a Himnuszt.

[Ő az a bizonyos Meskó Zoltán, aki az első nyilaskeresztes párt megalapítójaként lesz ismert. A második világháború után börtönbe került. Rákosi idejében Kádár János a cellatársa volt.]

Utána Balla Aladár (1867-1935) mondott el egy beszédet, melyben kérdőre vont sokakat a királlyal kapcsolatos tevékenységük miatt. Sok olyan kérdést tett fel, melyekre ma, 100 év távolságból sem ismerjük a válaszokat. Nyíltan megvádolta Teleki kormányfőt, Gratz külügyminisztert és Vass kultuszminisztert a király visszatérési akciójában történő aktív részvétellel. Joggal vetette fel, hogy vajon mit is lehet tudni a király és a kormányzó megbeszéléséről, valamint milyen okok miatt nem vettek fel jegyzőkönyvet? Elmondta azt is, hogy amikor a német császár vágóhídra küldte a német népet, akkor a nép megfosztotta a trónjától, holott vérükből való ember volt. Vajon a magyar nép nem tartaná végre szükségesnek kimondani az egyáltalán nem magyar dinasztia trónfosztását? - mondta ki elég egyértelműen Balla képviselő.

[Balla Árpád nem akárki volt, már az ellenforradalmi szervezkedésekben aktívan részt vállalt. A szegedi kormányban belügyminiszter volt.]

A felszólalása után egy spontán vita alakult ki, melyben Balla kifejtette, hogy amíg az egész világ sajtótermékei a magyar király visszatérésével foglalkoztak, addig a magyar kormány nyilatkozatokat adott ki, elfedve velük a valóságot. A magyar kormány cenzúráját a király ügyében a szovjet rendszerhez hasonlította. Ezt azért tartotta felháborítónak, mert a parlamenti képviselők többsége (112 képviselő) szabad királyválasztó. A képviselők többségével szemben viselkedett szerinte a kormány azzal, hogy megszervezték a király visszatérését.

Miközben Balla beszél, Bárczy István (1866-1943) puccsnak minősíti a király visszahozatalát. Ez a Bárczy az, aki Budapest főpolgármestere és igazságügyminiszter is volt korábban. IV. Károlynak, a már emlegetett "gödöllői casting" során az egyik jelöltje volt a miniszterelnökségre. Ez az első alkalom, hogy hivatalosan elhangzik a "puccs" kifejezés.

Balla felvetéseire Teleki miniszterelnök adott egy nagyon politikus választ. Elmondta, hogy nem fog válaszokkal szolgálni, mert olyan műveletek vannak folyamatban, melyeket nem szeretne veszélyeztetni. Amikor majd ezek a műveletek lezárulnak, elő fog állni a válaszokkal.

Utána Rakovszky bejelentette, hogy szavazni fognak Hencz képviselő javaslatáról. Mivel Rakovszky tudta, hogy megvolt a többség, nem valódi szavazást rendelt el, hanem közfelkiáltással szavaztatott. Minden ellenkezés nélkül a nemzetgyűlés elfogadta a kormány felhatalmazását a kormányzói poszt megvédésére, IV. Károllyal szemben. 

Utána Meskó képviselő javaslatáról indított ugyanilyen módon szavazást, melyben köszönetet és hódolatot fejeztek volna ki Horthy felé. Páran (Andrássy és a hívei) kivonultak, a kiáltásokban pedig egyszerre volt igen és nem is. Valaki szavazást kért, ezért Rakovszky felállította azokat, akik egyetértenek. Olyan sokan álltak fel, hogy Rakovszky nem végeztetett ellenpróbát. Így Meskó javaslatát is elfogadta a nemzetgyűlés.

Horthy tehát fölényesen nyert a királlyal szemben. A nagyhatalmak által is legálisnak elismert, a népakaratot jogszerűen kifejező nemzetgyűlés döntött a királyi hatalomról, IV. Károllyal szemben. IV. Károly 1918 végén kiadott nyilatkozata a közügyektől való visszavonulásra szólt, nem a lemondásra. A magyar képviselők lényegében ezt a helyzetet szentesítették, mely lépés akkoriban elmaradt. Nem trónfosztottak, nem száműztek, csak megerősítették, hogy a Magyar Királyságban az államfői hatalom gyakorlója: a kormányzó.

Andrássy és hívei kivonultak a szavazás idejére, ez nem lepett meg senkit. Az, hogy Apponyi és Bárczy (és mások is) ülve maradtak Meskó javaslatának a szavazásánál, nem volt meglepő. A nagy meglepetést Bethlen István okozta, aki szintén ülve maradt, vagyis nem támogatta Meskó javaslatát!

A király betegsége

IV. Károly pontosan tudta, hogy a magyar képviselők döntése legitim, ráadásul a saját 1918 novemberi döntésének az életben tartását jelentik. A visszatérési kísérlete ezzel elbukott. Pontosan úgy, ahogyan Rakovszky előre jelezte a részére.

A Rakovszky által javasolt ellenhatalom létrehozását nem szerette volna (a régi képviselők összehívásával felhatalmazást szerezni és Lehár vezetésével Budapest ellen vonulni), így valamit ki kellett találnia.

IV. Károly "betegágya", mely a mai napig megtekinthető Szombathelyen
(a kép forrása: a Szombathelyi Egyházmegye látogatóközpontjának a honlapja; a tárlatvezetésen nagyon sok érdekes tárgyi emlék megtekinthető)

A király meglepő módon hirtelen bejelentette, hogy beteg lett. Ebben a véletlenül kialakuló betegségben senki nem hitt. Mindenki azt hitte (és a mai napig is életben van ez a vélekedés!), hogy IV. Károly eljátszotta a betegséget. Van néhány jel, amely szerint az utazásai során elszenvedett hideg miatt valóban beteg lett. Az, hogy ez mennyiben akadályozta őt... erről semmit nem lehet tudni a mai napig sem. 

Orvos egyébként látta a királyt, nem is egy. Három orvos vizsgálta meg. Dr. Pethő, a szombathelyi kórház vezetője, Dr. Winhard, a kormány kirendelt orvosa, valamint Fritz Williams, egy amerikai orvosként a helyszínre küldött ember. Ők kimondták, hogy a király valóban beteg, de alkalmas az utazásra.

A titokzatos Fritz Williams figyelmet érdemel! Ő Ausztriából érkezett és valaki az akkori viszonyok között úgy szervezte meg, hogy a nagyhatalmakat képviselő orvosnak tűnjön. Ez az úr azonban valójában nem orvos volt, hanem a francia támogatás hírét vitte IV. Károlynak, amelyben az országban való maradást javasolták a számára. A mai napig nincs válasz arra, hogy ki küldte ezt az "orvost" és ki szervezte meg az álcáját. Bárki képes elhinni, hogy IV. Károly vagy a pármai hercegek képesek voltak ezt önerőből elrendezni?

Vannak egyébként arra utaló jelek is, hogy egy titkos akció volt előkészületben Horthyval szemben. Annyit tudni, hogy meg nem nevezett magyar tisztek (főtisztek?) szerveztek valamilyen merényletet, de komolyan vehető részletek nem kerültek elő. A kormányzó váratlan halála esetén IV. Károly esélyei javultak volna. Természetesen nem állítom, hogy erre IV. Károly adott meghatalmazást, hanem valószínűleg azok, akik Fritz Williams látogatását megszervezték.

[Horthy ellen nem volt egyszerű merényletet szervezni. Sokak gondolataiban egy idős emberként jelenik meg, de ahogy már szó esett róla, 1921-ben ereje teljében lévő férfi volt. Ismert legalább egy eset, amikor közvetlen közelről támadt rá valaki egy színházban. Mielőtt a testőrök megmozdulhattak volna, Horthy leszerelte a támadóját és ledobta a földre. Alapvetően jó kondícióban volt, éberen járt-kelt és nem volt idegen tőle a közelharc sem.]

Közben lázasan haladtak a külföldi nyomozások is. A francia rendőrség még mindig az út franciaországi részleteit boncolgatta, melybe a belföldi titkosszolgálat is társult, nekik is volt pár válaszra váró kérdésük. Az osztrákok talán felfedezték IV. Károly Ausztriába való belépésének a nyomát (egy Vöröskereszt küldöttjeként eljáró emberre gyanakodtak), illetve a bécsi taxizás körülményeit is darabokra szedték. Néhány dolog valahogy nem akart összeállni sem a franciáknál, sem az osztrákoknál, melyekről majd az egyik folytatásban még lesz szó.

Diplomáciai csata

A nagyhatalmak tartottak egy értekezletet, melyben felszólították a királyt az ország elhagyására. Ez elég erőtlen nyilatkozat volt, tekintettel arra, hogy Horthy és a támogatói mennyi mindent megtettek addig. Nem jött rosszul a kormányzónak a nyilatkozat, csak ennél keményebb kiállást várt volna el.

A délszláv állam vezetése ezzel együtt nyugtalanná vált. Úgy értékelték, hogy amennyiben IV. Károly újból visszatérne a magyar trónra, semmilyen szankció nem történne. Ezért sürgették a szövetségeseiket, hogy mutassanak fel határozottságot a magyar kormánnyal szemben, hogy mihamarabb távozásra bírják a magyar uralkodót. A cseheknek, románoknak és az olaszoknak azt javasolták, hogy zárják be a budapesti követségeiket. Sürgették a briteket és a franciákat, hogy végre tegyenek valami konkrétabb lépést.

Érdekes módon, a d délszláv diplomáciai jegyzékek azt állították, hogy IV. Károly a görög Konstantin királyt utánozza, aki népszavazással ültette magát újra a trónra. Attól féltek, hogy IV. Károly kijárja a népszavazás lehetőségét, megnyeri azt, az esetben pedig nem lehet majd fellépni ellene. Jogos kérdés, hogy ezt a forgatókönyvet vajon mennyiben súgták Budapestről (ugyanis a népszavazás lehetősége még benne volt a levegőben).

A kormányzói hivatalból elkezdték kiszivárogtatni az előző napi csehszlovák és délszláv katonai intézkedésekről a híreket. Tudták, hogy a katonai beavatkozás veszélye nagyjából semennyi, de szándékosan növelni kívánták a nyomást IV. Károlyon és az emberein. Érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a magyar külügyminiszter még a délelőtt folyamán megérkezett a király mellé. Királyhű álláspontja a nemzetgyűlés előtt is ismert volt. Az események további menetében ennek lesz majd még szerepe.

IV. Károlyhoz eljut egy figyelmeztetés is. A Monarchia összes utódállamában már ki lett mondva a trónfosztása, csak Magyarországon nem. A képviselők megtehették volna aznap, de nem tették. Azzal, hogy a képviselők döntése ellenében cselekszik, innen kezdve a magyar királyi címét kockáztatja.

Források

Budapesti Hírlap, 1921. április 2-i száma

Budapesti Hírlap, 1921. április 3-i száma

Digitális képarchívum

História, 1993/11 száma

Hornyák Árpád: A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és IV. Károly első restaurációs kísérlete. In: Századok; 2001-es (135.) évfolyam, 1183-1201. oldalak

Hungaricana közgyűjteményi portál

Jean Sévillia: Az utolsó császár és király, Habsburg Károly sikertelen államcsínye. Gabo Kiadó. 

Napi történelmi forrás az első visszatérésről

Vas Zoltán: Horthy, vagy a király? Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971.

Világ 1921. április 2-i száma, 1. és 2. oldal

Zsiga Tibor: Az első királypuccs és Vas megye (1921). In: Vasi Szemle 1979/2. 269.-286. oldalakon

Zsiga Tibor: Horthy ellen, a királyért. Gondolat Kiadó, Budapest, 1989. 

Zsiga Tibor: Szombathely az utolsó királyi székhely. In: Vasi Szemle, 1991/4. 549-560 oldalak