IV. Károly tavaszi visszatérési kísérletének történetét nem könnyű rekonstruálni. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány konkrét felvetésre reagálni. 

A IV. Károly 100 évvel ezelőtti visszatérési kísérletével foglalkozó bejegyzésekkel kapcsolatban nagyon sok üzenetet kaptam. Szeretnék itt is köszönetet mondani ezekért, valamint az érdeklődésért is! Ahogy az időm lehetővé teszi, folyamatosan írom a válaszokat, de mivel jó pár üzenetben előkerültek a történet ellentmondásai, szeretném ezt a sorozatot az erre adott rövid válaszaimmal lezárni. 

[Természetesen szívesen olvasok minden véleményt továbbra is. Ha előkerül olyan információ, ami megér egy bejegyzést, akkor lesz. Semmit sem veszek kötözködésnek, sőt, örülök, hogy másokat is érdekel a történet!]

Mivel a céljai eléréséhez szükséges volt a titoktartás, valószínűleg számos dologban maga IV. Károly kuszálta össze a szálakat, a későbbi tervei védelmében
(a kép forrása: IV. Károly szentté avatásáért imádkozó honlapja)

Nekem az alapelvem az, hogy tisztelem mások munkáját, így ha nagyon más is a véleményem valamiről, akkor sem elutasítóan állok hozzá. Ilyen esetekben érdeklődve megkeresem az eltérés okait. Nem azért, mert egy kedves ember vagyok, hanem érdekel a múlt. Ehhez pedig szükséges egy olyan alapállás, hogy bárkiről el tudjam hinni: pontosabb forrásokhoz jutott el, ezért többet és pontosabbat tud hozzám képest. Ezzel általában nincs is probléma, bizonyos nézőpontból ez a természetes.

A IV. Károly 100 évvel ezelőtti húsvéti útjával kapcsolatban viszont az okoz gondot, hogy valamilyen érthetetlen okból a téma sokaknak fontos lett. Ez nem mindig jó, főleg akkor nem, ha egyes csoportok nem a történteket szeretnék kideríteni, hanem egy bizonyos értelmezést szeretnének elhitetni - ehhez pedig vannak hatékony eszközeik. Ilyenkor a józan megfontolás, a bizonyítékok felkutatása és mérlegelése... finoman szólva sem lesz kedvelt jelenség...

A saját véleményem szerint (és tévedhetek is!) nem véletlenül most került elő Habsburg György párizsi nagyköveti kinevezése Fraciaországban, majd futott körbe a magyar média felületein is. Nem is az meglepő benne, hogy ebből hír lehet (szerintem nagyon is annak kellett volna lennie!), na..., de internetes kommenteket állítottak a hír centrumába!!!

Hozhatnék más, durvább példákat is az értelmező jellegű alapállásra, de engem inkább az érdekel, hogy miért nem tudjuk a mai napig sem az igazat?

A kortás szemtanúk és dokumentumok

Az első válasz teljesen egyértelmű: azokban a politikai rendszerekben, amelyekben a szemtanúk még életben voltak, nem volt kívánatos a válaszok megkeresése. A Horthy nevével fémjelzett rendszer az 1920-as években egyszerűen nem kívánta megbolygatni a kérdést, mivel a rendszer támaszának számító enberek között növelte volna az ellentéteket. Andrássy, Apponyi, Bethlen, Teleki, Vass (és még sokan mások) olyan szerepet töltöttek be, amit jobb volt inkább nem piszkálni.

Furcsa, de éppen a pártállami időszakban készültek el a még élő szemtanúkkal azok az interjúk, melyek sok kérdést tisztázni próbáltak. Ezek jelentős része a pártállami időszak után kerültek közlésre, amikor már nem tudtak a szemtanúk kölcsönösen reagálni egymás emlékeire. Ezért nagyon sok aprólékos részlet ismertté vált, míg fontosabb kérdésekről alig tudunk bármit is.

Az is nehézséget okoz, hogy nagyon sok dokumentumról tudható: 1921-ben léteztek, viszont a mai napig nem kerültek elő. Az állítólagos tartalmukról innen-onnan lehet tudni, de ez a közvetett értesülés okkal méltó a kételkedésre. Ezért hiába ismerünk mondjuk 30 fontos dokumentumot, ha másik ugyanolyan fontos 30 dokumentumról nem tudunk semmi biztosat (OK, a "hiába" kissé túlzás). Az, hogy csak egyes dokumentumokat ismerünk, segít valamilyen képet alkotni, de ez a kép akár hamis is lehet.

Coulombe írása

A 100. évforduló miatt előtérbe került Charles A. Coulombe (1960) írása, mint állítólag hiteles rekonstrukció. Az írásából az alábbiakra lett a figyelmem felhívva:

1. Amikor IV. Károly a húsvéti kirándulására elindult, akkor a kertésze útlevelét használta. A kertész neve Roderigo Sanques volt, aki annyira hasonlított a királyra, hogy gyakran össze is tévesztették az emberek a királlyal.
2. Szerinte azon a bizonyos bécsi éjszakán Erdődy megkereste a bécsi magyar főkonzult, aki megadta IV. Károlynak a más névre kiállított útlevelébe a vízumot.
3. Azt állítja, hogy Schlederer IV. Károly korábbi testőre és sofőrje volt.
4. Lehner 1945-ig kiállította a fogadójában azokat a tárgyakat, amelyeket IV. Károly használt.
5. Ahol a kereskedő erőltette, hogy IV. Károly igyon a király egészégére, ott a szobalány felismerte az uralkodót, mert korábban Badenben volt szakács (ő kiáltott fel így: "Jézus Mária! ... 'A király!" - mely egyféle szállóige lett).

A kertész útlevelének a "kölcsönzése" hihető (legalábbis nagyon sok mű ezt állítja), de a hasonlóságra vonatkozóan nem találtam semmit. 

A vízum elintézésének a módja sokak érdeklődését felkeltette. Sok jel utal arra, hogy a király által használt egyik útlevélben valóban benne volt a vízum. Létezik egy olyan verzió, mely szerint Erdődy előre elintézte. Ebben az értelemben írt Ormos Mária is, aki szerint Erdődy és a király (talán...) már az utazás közben találkoztak egymással.

Schlederer ügyében a bécsi rendőrség vizsgálata állította azt, hogy Zita királyné egyik fivérének a sofőrje volt. Jó pár fényképen látható, hogy amikor IV. Károly autóval utazott, akkor ki vezetett. Mivel Schlederer arcát nem találtam meg sehol, így nem tudtam összehasonlítani. Azt nem hinném, hogy a bécsi rendőrök ennyire hanyagok lettek volna. Abban sem hiszek, hogy a témáról írók egyike sem vette elő a fényképeket. Előfordulhat, hogy eddig senki sem gondolt ilyesmire, de nagyon meglepne.

Azt, hogy az egykori fogadós kiállított tárgyakat, mint amelyeket állítólag a király használt 1921 húsvétján, sok helyen hallottam. Fényképeket vagy korabeli leírást (eddig) nem találtam róla. Ugyanígy az 5. pontban írt történetet is csak hallottam, olvastam, de nem tudom mennyire hihető. Bennem sok kétely él, de komolyan vehető érveim nincsenek.

A király emlékei

A másik forrás a IV. Károly személyi titkára által közreadott királyi visszaemlékezés.  IV. Károly és a titkára is jó pár részletet illetően mást állított, mint amiket leírtam:

1.  A hosszú vonatozáson egy Lausen de Reichschach Jacob nevű gróf volt a társa.
2. A pályaudvari taxiba két ember ült be utasként, hozzájuk csatlakozott harmadiknak a király.
3. Horthy a Várban ott lakott, ahol a király.
4. A Várban az őrség tisztelgett amikor a király Horthy felé tartott, semmilyen konfliktus nem volt ebből.
5. Horthy "kalmárkodott" az államfői tisztséggel, valamit kért érte.
6. Horthy provokációja volt a Bécs elleni támadás Lehár seregével.

Lausen de Reichschach Jacob állítólag jelen volt azon a vonaton, amelyikkel IV. Károly megérkezett Bécsbe. A gróf korábban szállt fel (Párizsban), nála voltak a jegyek. Úgy tűnik, hogy a történetnek van alapja. Előfordulhat, hogy a király, Xaviér herceg és a gróf együtt utaztak, de további két ember is képbe került. Ez csak akkor lehetne egyértelműbb, ha több visszaemlékezéssel és dokumentummal rendelkeznénk, mint ma. A francia és az osztrák hivatalos vizsgálatok dokumentációja egyébként feltehetően kitért erre, de azokhoz (nekem) nem sikerült eljutni.

A taxizás történetét a bécsi rendőrök próbálták rekonstruálni. A rendőrségi anyaghoz nem sikerült eljutni. A közvetett források (főleg sajtóból származók) nem egyértelműek. Azokban két utas szerepel. Az egyik a pályaudvaron szállt be, a másik az emlékműnél.

Horthy egészen biztosan nem a királyi lakosztályokban lakott, mivel azok le voltak zárva. Horthy lakosztályáról és az általa használt helységekről több tanulmány is elérhető.

A tisztelgés-ügyben a történések idején nyilatkozók elfogultak voltak. Ez a szövegen is tetten érhető. Ismerve a korabeli szokásokat, inkább hihetőbb az, hogy az őrség tisztelgett. Ha másért nem, akkor azért, mert a királyon ezredesi egyenruha volt. Számomra hihetetlen, hogy egy őrségben lévő katona megtagadja a tisztelgést egy főtiszttől. Természetesen ez csak egy szubjektív vélemény.

A király és Horthy beszélgetéséről csak kettejük visszaemlékezését ismerjük. Horthy az emlékirataiban, IV. Károly pedig a titkárának diktált emlékei között ismerteti a megbeszélést. A két történet sok ponton átfed egymással. Azt gondolom, hogy ma már nem lehet eldönteni a vitatott pontokról semmit sem.

Annyi biztos, hogy amit mindketten ugyanúgy foglaltak írásba, az valóban megtörtént. Személy szerint hajlok arra, hogy IV. Károly emlékei, ha sértődéssel telve is, de közelebb állnak a valósághoz, mert sok közvetett bizonyíték szól mellette. Ez az 5. és 6. pontra is igaz lehet. 

Ami elérhető

Az egyes bejegyzésekben megjelöltem a főbb forrásaim, melyekből a leírtak összeállíthatók. A magam részéről kiemelnék pár írást, ami könnyebben elérhető és lehet velük dolgozni, ha valaki szeretné magának összeállítani a történetet.

Az egyik Lehár ezredes visszaemlékezései, melyekben sok olyan részlet megjelent, amelyeket más források sorozatosan igazoltak. Úgy tűnik (szubjektív véleményem szerint), hogy az ezredes nagyon pontos volt.

A másik értékes forrás Mikes püspök inasának a visszaemlékezése, amit magnókazettára rögzítettek, majd szerkesztett változatban publikáltak.

A magam részéről nem vetem el egyetlen érintett személynek a visszaemlékezéseit sem. Nagyon sok ponton átfedést mutatnak egymással. Ezek nagyobb része korábban jelent meg, de jó párat az utóbbi években adtak ki.

A Habsburg Ottó Alapítvány által közreadott dokumentumok is nagyon értékesek. Jó pár kérdésben segítettek döntésre jutni. Főként korabeli dokumentumokról van szó, melyek nagyon érzékeny pontokban adnak támpontokat.

A szomszédos államok diplomáciai iratairól is jeleztem tanulmányokat. Ezek rendszerint Gratz külügyminisztert igazolják, de a saját véleményem lényegtelen. Mindenesetre kiolvasható belőlük valami, ami más, mint a "hivatalos" álláspont.

Források

IV. Károly szentté avatásáért alapított imaszövetség honlapja

Euronews cikke Habsburg György kinevezésének a fogadtatásáról