Japánban létezik a világ legrégebbi monarchikus rendszere, sőt, jelenleg a világ egyetlen olyan uralkodója, aki császári címet visel. Ez a rendszer azonban nagyon komoly válságba került, de éppen most megpróbálják megmenteni.

A japán monarchiáról még nem esett szó a blogon. A tervben volt (van), hogy majd egy ázsiai kitekintés keretében szóba kerüljenek, de olyan döntésre került sor a közelmúltban, amivel érdemes részletesen foglalkozni.

[A japán dolgokban jártas olvasóktól elnézést kérek a szóhasználat miatt. Tudom, hogy a "császár" az nem a legpontosabb megnevezés. Azzal is tisztában vagyok, hogy a névhasználatban is vannak szabályok. A bejegyzés szövege a császári udvar angol nyelvű kommunikációs szokásait követi, ezért lett az uralkodó címe császár, illetve ezért használom a személyes neveket.]

Az ok amiért a japán császári rendszernek áldoztam egy bejegyzést, az a női utódlás ügye. A mai monarchikus rendszerek egyik nagy kérdése ez, amelyben a japán politikának végérvényesen állást kellett (volna) foglalnia. A "klasszikus" álláspont nagyjából mindenki előtt ismert. Ez (helyesebben ezek, mivel nem egyféle formában léteznek) kizárja a nőket a lehetséges uralkodók közül. Néha, végszükség esetén, ideiglenesen trónra léphettek a múltban, de csupán kormányzóként, amíg az örökös nagykorú lett. 

A császári házaspár és a leányuk, a történet valódi főszereplői
(a kép forrása: The Sankei News)

A monarchikus rendszerekben hozzá kellett nyúlni a trónutódlási szabályokhoz, mivel általában kevesebb gyermek született a korábbi időszakokhoz képest. Ez nem is okozott volna önmagában problémát, mert a régóta létező dinasztiák jelentős része elég nagy családdá nőtt. Azt viszont felismerték, hogy amennyiben kitartanak a fiúközpontú öröklés mellett, akkor az uralkodói cím a családon belül "túl messzire" vándorolt volna. A messzire kerülő cím elég sok rizikót rejt magában, így a politika inkább belement a csak a születési sorrendre fókuszáló öröklésbe. Egész pontosan nem mindegyik dinasztia lépte meg ezt a reformot, de ha jól számoltam, akkor többségben vannak azok a monarchiák, ahol ez átment.

Japánban a fiúközponti öröklési renddel kapcsolatban egy hosszú ideje tartó krízishelyzet alakult ki. A krízis oka az, hogy a jelenlegi császárnak nincs fia, ráadásul a lehetséges (reális) trónörökösök száma mindössze kettő (ha nagyon akarjuk, akkor lehet három főben is gondolkodni, amennyiben a volt császár testvérét is valódi trónörökösnek tekintjük). A két reális trónörökös közül ráadásul az egyik a császárhoz hasonló életkorú, így csak egyetlen olyan örökös van, aki jóval fiatalabb a császárnál. Amennyiben neki (a trónöröklési sor 2. helyén álló 15 éves fiúról van szó) nem születne majd fia, a dinasztia nem lenne képes egyetlen császárnak való fiút sem előállítani. Legalábbis jelenleg ez a helyzet.

A japán monarchikus rendszerben Fumihito herceg a koronaherceg, rajta kívül pedig csak egyetlen trónképes férfi van, a 15 éves Hiszahito herceg

A japán politika már többször nemet mondott a női utódlás lehetőségére, de mindig hosszas viták után mondták ki a döntést. Ezen viták során sokszor állt győzelemre a női utódlás engedélyezése, még a lakosság többsége is támogatta, de valahogy a kormány mindig kihátrált belőle. Ezúttal is ez történt.

Érvek a női trónutódlás ellen

A trónutódlási reform ellenzőinek nem a nőkkel van gondjuk. Ők egyszerűen csak annyit mondanak, hogy egy 2700 éves szokásrendszert nem szabad elhamarkodottan megváltoztatni. Ameddig képes a működésre, addig békén kell hagyni.

A japán monarchiában ugyanis csak egyetlen dinasztia létezik. Minden jelenleg élő és néhai császár, az első japán császárnak, Dzsinmunak (ie. 711-585) a fiúági leszármazottja. A jelenünkben ezt úgy fogalmazzák meg, hogy minden dinasztiához tartozó férfi, magában hordozza az első császár Y-kromoszómáját. Ez egy olyan spirituális érték, amit nem szeretnének feladni. Ezért vonakodnak a női utódlás engedélyezésétől.

Az is elhangzik az érvek között, hogy a női trónörökléssel egy új dinasztia jönne létre. Több példát lehetne felhozni, amelyek igazolni képesek azt, hogy egy női uralkodó utódjai már más dinasztiává válnának, amelynek vannak kockázatai. A magyar történelemben jó példa erre a helyzetre az Árpádok leányági utódjai. A szerepük értelmezése sok vitát tud gerjeszteni, de valahol meg lehet egyezni abban, hogy ők már nem az Árpádok voltak, komoly gondjaik adódtak a legitimitással, illetve az is tény, hogy dinasztiaként nem tudtak történelmi szempontból hosszabb időszakig trónon maradni (ez utóbbi azért valamennyire vitatható).

Igaz az is, hogy ellenpélda lehetne a brit trón. Fülöp herceg hiába volt a görög királyi család tagja, kevés esély látszódik arra, hogy Erzsébet királynő későbbi utódjai majd görög identitással álljanak elő. A japán utódlási reform ellenzői viszont erre azt mondják, hogy megjelenésében egy brit és egy görög között nincs különbség, míg egy japán embernek vannak felismerhető biológiai sajátosságai. Furcsa lenne, ha éppen a császárukban nem lennének felismerhetők ezek a japán jellegzetességek (gondoljunk bele, hogy milyen közhangulat fogadna Magyarországon egy külsejében ázsiai megjelenésű magyar államelnököt)..

Van olyan nézőpont is, amelyik szerint a trónutódlási rendszerrel nincs semmi baj. A császár beiktatása után mindig hivatalosan kijelölik a trónörököst (a koronaherceget), így ameddig van császár és koronaherceg, nincs krízis. Mivel jelenleg is vannak trónképes férfiak a dinasztiában, nem látják értelmét a női trónutódlás bevezetésének.

Fumihito herceg egy rituálé keretében lett hivatalos koronaherceg, így nagy valószínűséggel a női trónöröklés elfogadása esetén is ő lenne a következő császár, majd valamelyik gyermekéhez kerülne a cím
(a kép forrása:  The New Daily)

Azt mindenki elismeri, hogy a férfiak száma fenyegetően kevés. Ugyanakkor a reform elleni nézetek hívei szerint, a dinasztia feladata a megfelelő számú fiú "biztosítása". Mondhatni azt is, hogy csak ez a dolguk. Ezt a japán politikusok némelyike fogalmazta meg, még ennél jóval keményebben is. Mindenesetre a férfiak erősen csökkenő száma miatt azt elfogadják, hogy szükséges változtatni, de ebben a női trónutódlás csak egy megoldási lehetőség a sok közül.

Másik lehetőség lenne a Császári Ház létszámának a kibővítése. Az 1947-ben létrehozott új japán alkotmányos rendszer ugyanis nagyon lecsökkentette azok számát, akik a dinasztiához sorolhatók. Csupán az akkori császárnak, a testvéreinek, illetve a leszármazottaiknak engedte a hercegi címet megtartani. Így ma csak ez a néhány személy a Császári Ház tagja. A konzervatívok ezért első lépésnek helyesebbnek tartanák a hercegi címet viselők körét kibővíteni úgy. hogy korábbi generációk leszármazottjai is újra hercegek lehessenek.

Érvek a trónutódlási reform mellett

A helyzet attól izgalmas, hogy a nőági öröklés hívei is a monarchiát akarják megvédeni. Ők azt vallják, hogy az a rendszer nem tekinthető "üzembiztosnak", amelyikben a tartalék annyira szűkös, mint amennyire a japán trónöröklési sor. Japánban soha korábban nem volt ennyire kevés trónképes férfi a rendszerben, így az aggodalmuk valóban nem alaptalan. Számos történelmi példa is igazolja azt, hogy egy ilyen helyzet a dinasztia megszűnését vetíti előre, ami ellen még ma kellene védekezni.

A japán trónöröklési rendszer életképessége szerintük jelen pillanatban azon múlik, hogy mennyi fiú születik. Igaz, hogy 1947-ben jó pár férfi volt a rendszerben (a császáron kívül 6 férfi), de ahogy teltek az évtizedek, a férfiak száma egyre jobban csökkent. Ez a csökkenés szerintük az új császár 2019-es beiktatásakor elérte azt a határt, ahol egy felelősségteljes üzemeltetőnek be kell avatkoznia. Ennek szerintük úgy kell történnie, hogy az a legkevesebb zavart okozza, ezért a női trónutódlás engedélyezését tartják a legegyszerűbb megoldásnak.

Ezen a ponton meg kell említeni azt is, hogy van olyan elgondolás, mely szerint egy nagyobb családon belül a születendő gyermekek közel fele fiú lesz. Erre gondolva az 1947-es döntés nem tűnt eleve rossznak, hiszen magas születésszám mellett egy dinasztia "talpon tud maradni" egy férfiakra fókuszáló utódlási rendszerben is. Erre jó példa lehetne a Mária Terézia által újraalapított Habsburgok dinasztiája, ahol néhány generációban valóban sok gyermek született. Ennek eredménye az, hogy hiába született egy-egy nemzedékben kevés fiú, valamint a fiúgyermekek közül hiába nem is házasodtak meg sokan, a jelenben mégis száznál is több személyt tartalmaz a Habsburgok "trónöröklési" sora.

Ez azonban csak egy elmélet, egy látszólag jó példával. A valóság viszont az, hogy maga az elképzelés alapvetően téves. A demográfiában jól ismert szabályszerűség az, hogy a megszületett gyermekek között több a fiú, majd az idő múlásával (kb. 40-50 éves kor körül) a férfiak aránya lecsökken, ezért a nők lesznek többségben. Így még sok fiúgyermekek születése esetén sincs az garantálva, hogy lesz elég trónképes férfi. Ha pedig már eleve nem is születik sok fiú, akkor még rosszabb a helyzet.

A japán császári dinasztiában könnyű felismerni a vészjósló jeleket, utólag. Hirohito és testvérei csak fiúk voltak, akik közül a felének nem lettek gyermekei. Hirohitónak 7 gyermeke született, de "csak" 2 lett közülük fiú. Akihito (1933) császárnak egy leánya és két fia lett, de az unokák között már csak egy fiú van.

Ha valaki az egész császári dinasztiára számol, akkor még jobban érzékelhető a veszély. Összesen 10 felnőtt férfi herceg volt/van a családban, akik közül négynek nem lettek gyermekei, három hercegnek pedig "csak" lányai születtek. Vagyis 10 felnőtté váló férfiból csupán háromnak lett fia. A férfiak egy része ráadásul korán hunyt el, így a trónképes férfiak száma e miatt is radikálisan lecsökkent.

A jelenlegi császár Naruhito (1960), akitől (vagyis a feleségétől) elvártak volna legalább egy fiút. Az első terhességükből egy leány született, ami sokaknak nagy csalódás volt. A császárné bele is betegedett a vele kapcsolatos elvárásokba, feltehetően a második terhessége ezért végződött vetéléssel.

Naruhito testvére, Fumihito (1965), 1991-ben és 1994-ben két leánynak lett az édesapja. Véletlenül úgy alakult, hogy 2006-ban született egy fia, amire senki sem számított. Jelenleg Fumihito a hivatalos koronaherceg, a fia (Hiszahito) pedig a császárság férfi vonala folytatásának az egyetlen záloga. 

Fumihito, a koronaherceg, fiával és a feleségével; a koronaherceg családjának sok magyar kötődése van
(a kép forrása: newmyroyals.com)

Abban tehát nincs vita, hogy vannak vészjósló jelenségek, amelyek indokolttá tesznek valamilyen előkészületet. Ennyit a konzervatívok is elismernek. A kérdés csak az, hogy miért éppen a női trónutódlás lenne a legjobb megoldás?

Mivel már évtizedeken át nem született fiú a dinasztiába (2006-ig, mellesleg azóta sem), ezért a reform a közbeszéd tárgya lett. A nőági utódlás híveinek az álláspontját az Asahi Shimbun 2006. május 5-i egyik vezércikke foglalta össze, melynek két fő tézise volt.

Az első a császári szerep megváltozása. Amíg korábban isteni valakinek tekintették a császárt, addig a II. világháború után emberként jelent meg, akit meg is kedveltek az emberi minőségében (és ez igaz az utódjaira is). Nagyon radikális racionalizálódás ment végbe a társadalomban, melynek eredményeként a japánok többsége "csak" uralkodónak tekintette a mindenkori császárt, nem isteni személynek. Az uralkodói szerepre ráadásul a társadalom túlnyomó többsége alkalmasnak talált volna egy nőt is, tehát egy népszavazáson is átment volna a női trónutódlás ügye, Másképpen megfogalmazva: nincs ésszerű ok a nők kizárására (legalábbis a reform hívei szerint).

Az újság már csak azért is tartotta fontosnak a fiúközpontú öröklés felszámolását (és ez a második állításuk), mert a rendszert évezredeken át csak az ágyasok intézménye tartotta életben. Ezt az intézményt a jelenkor nem tudja befogadni, még Japánban sem. Főleg nem úgy, hogy a császárok házassága szerelmi házasság, ami nagyon szimpatikus a japán embereknek. 

Tehát amennyiben nincsenek ágyasok, valamint a dinasztiát trónon akarják tartani (a lap állítása szerint a lakosság 82 százaléka így gondolja), akkor nincs más megoldás, mint a születési sorrenden alapuló utódlás, születési nemre való tekintet nélkül. Ez azért lenne ésszerű, mert nem kellene módosítani az 1947-es alkotmányban körülírt dinasztiát, biztosítana elég számú lehetséges örököst, ráadásul a a cím a szülőktől a gyermekekre szállna, ami a neveltetés miatt nem elhanyagolandó szempont.

Az sem mellékes, hogy a dinasztia hercegnői nagyon fontos feladatokat vállalnak magukra. Különösen a fiatal hercegnők örvendenek nagy népszerűségnek, mert olyan társadalmi csoportokkal tudnak (sikeresen) kommunikálni, akiket a dinasztia többi tagja nem tud eredményesen megszólítani. Igaz, hogy nincs a dinasztiában hozzájuk hasonló életkorú férfi, de a hercegnők eredményei azt jelzik, hogy sikeresebb lenne egy császárnő, mint egy császár. A monarchia társadalmi elfogadottsága miatt ez fontos, mert a fiatalabb társadalmi csoportok körében a hercegnők munkája ragaszkodást (vagy éppen rajongást) eredményez.

Persze ez sem annyira egyszerű, mivel az alkotmány azt is megköti, hogy minden hercegnő, aki nem a Császári Ház egyik tagjával köt házasságot, azonnal elveszti hercegnői címét. Mivel nincs házasodni képes férfi tagja a dinasztiának, a baj óriási! A jelenlegi férfiak az alábbi személyek:

1. Akihito (1933), a volt császár (betegség miatt visszavonult), házas;
2. Masahito (1935), Akihito testvére, nem születtek gyermekei, házas, ő a trónöröklési sorban a harmadik;
3. Naruhito (1960), a jelenleg császár, házas;
4. Fumihito(1965), a jelenlegi császár testvére, házas, ő a koronaherceg;
5. Hiszahito (2006), Fumihito egyetlen fia, 15 éves, nincs házasodásra érett életkorban, ő áll a trónöröklési sor második helyén.

Vagyis egy leendőbeli császárnő csak akkor maradhatna a trónon, ha a jelenleg 15 éves kisfiúhoz menne feleségül, illetve akkor, ha nem házasodna meg soha életében. Ahhoz, hogy jobban érthetőek legyenek a viszonyok, érdemes áttekinteni az alábbi szerkesztett ábrát, mely a Császári Ház jelenlegi tagjait ábrázolja:

A Császári Ház tagjai és egymással való rokonságuk
(a kép forrása: Japán Császári Házának honlapja, a kép szerkesztve lett)

A nők kizárása a jelenünkben azt jelenti, hogy a 18 emberből csak 5 férfi található, de tényleges trónörökösként csak 2 személy jöhet szóba (2. és 5. sorszámmal vannak jelölve a fenti ábrán, a koronaherceg és a fia). Amennyiben a női trónutódlás most engedélyezésre kerülne, akkor 8 főre bővülne a trónörökösök listája (2021 októberében azonban újabb egy fő esik majd ki a házasságkötése miatt).

A nyolc esetleges trónörökös:

1. Aiko hercegnő (2001), a császár egyetlen gyermeke (ha úgy fogadják el a női trónöröklés lehetőségét, hogy Fumihito marad a koronaherceg, akkor az ő sorszáma nem 1. hanem 5. lenne);
2. Fumihito (1965), a császár testvére, ő hivatalos trónörökös; többször járt Magyarországon
3. Mako hercegnő (1991), valószínűleg heteken belül kilép a dinasztiából házasságkötés miatt; neki is vannak magyar kötődései;
4. Kako hercegnő (1994), többször járt Magyarországon a dinasztia képviseletében (is), több vezető politikussal találkozott, egy alkalommal a kedvéért az Erzsébet híd ünnepi fényfestést kapott;
5. Hiszahito (2006), a trónörökös fia, leendőbeli császárnak tekintik (apja esetleges pár éves uralma után);
6. Akiko hercegnő (1981), Tomohito herceg idősebb leánya, aki hevesen ellenezte a nőági utódlást (mármint a herceg, nem a lánya);
7. Yoko hercegnő (1983), Tomohito herceg második leánya;
8. Tsugoko hercegnő (1986), néhai édesapja nagyon aktív közszereplő volt, három lány közül egyedüliként maradt a dinasztia tagja, másik két lánytestvére házasságkötés miatt lépett ki;

Másképpen fogalmazva: a Császári Ház tagjainak jelenleg a 89 százaléka nem jöhet szóba trónörökösként. A női trónörökléssel ez az arány 50 százalék köré csökkenne, ami már jobb arány. A létszámbeli növekedés pedig biztonságosabbá tenné a rendszert - főleg akkor, ha a nőket nem zárnák ki a házasságkötésük miatt.

Nem mellékesen a nagy népszerűségnek örvendő hercegnők elvesztésének van egy olyan kockázata, hogy a szavazók esetleg nem szeretnék majd megtartani a monarchiát. Sokak számára a monarchia így nem más, mint a nagyon szimpatikus hercegnők elvesztésének a tragikus sorozata. Ez egy kétségtelenül erős érv a női trónutódlás híveinek a kezében.

A női utódlás hívei azt sem vonják kétségbe, hogy lenne más megoldás is. Amennyiben nem Hirohito és a testvérei lennének a Császári Ház kiindulópontjai, hanem más oldalágakat is beengednének, akkor 1-2 férfival valóban bővülne a szóba jöhető férfi örökösök száma. Nem túl nagy lenne a nyereség, mert jó pár generáció sem hozna tucatnyi új férfit, de már ez is nagyobb biztonságot teremtene a jelenlegi állapotokhoz képest. Mi a baj ezzel a lehetőséggel?

Ennek az egyik ára az lenne, hogy növekedne a császári családra fordítandó közpénz összege, de ez még nem akkora baj. Sokkal inkább az okozna gondot, hogy az új hercegek nem lennének képesek azt a fajta integrációs szerepet betölteni, mint amit a császári család jelenlegi tagjai sikeresen betöltenek. Egészen más úgy élni egy társadalomban, hogy az ember születésétől a Császári Ház tagja, ahol vannak kialakult hagyományai és támogató intézményei az elvárt magatartásnak. Az, aki nem ebben nőtt fel, nem tudott olyannyira pártok feletti, a nemzetet integráló személlyé válni, mint amennyire kellene. Ez elég komoly gond, mert amennyiben a lehetséges új hercegeknek volt közéleti ténykedésük, azt valamelyik politikai áramlat híveként művelték (illetve művelik a jelenben is). Ezért vallják azt, hogy inkább a női trónutódlás előtt kellene ajtót nyitni, mert az megtartaná (vagy éppen növelné) a császári intézmény elfogadottságát.

Érvharcok a sokadik megközelítések során

A női öröklés ellenzőinek van még egy érve amivel számolni kell. Ennek az érvnek a fő képviselője Tomohito herceg (1946-2012) volt, aki Hirohito császár legkisebb testvérének a fia. Ő a fenti ábrán a 6. és 7. sorszámmal jelölt lányok édesapja. Ő maga a Császári Ház tagja, kivétel nélkül minden gyermeke lány lett, tehát érdekelt lett volna a nőági öröklés elfogadtatásában, de más nézeten volt. Az érve egyszerű. A nőági öröklés elfogadása esetén a külföldön egyetemre járó trónörökös beleszerethet egy nem japán férfibe, aki majd a férje lesz. A gyermekük majd császár lesz, de nagy eséllyel semmilyen módon sem fog japánnak kinézni.

Ő maga valóban szörnyűségként írta körül azt, hogy esetleg kék szeme lenne a leendőbeli császárnő férjének (esetleg a gyerekeinek is, aki a következő császár lenne!). Elsőnek nevetségesnek tűnhet, de ne felejtsük el, hogy Japán lakosságának a 98 százaléka nem külföldi.

Tomohito herceg (1946-2012) a női trónutódlás nagy ellenzője volt, egyik érve az Y-kromoszómában hordozott császári gén volt
(a kép forrása: The New York Times)

A japán politikában a trónutódlási válság kapott olyan narratívát is, amelyik a női egyenjogúság vagy éppen a férfisovinizmus oldaláról közelítette meg a reformok tervezetét. Ebből a szempontból érdekes, hogy a reformok társadalmi támogatottsága erősen lecsökkent akkor, amikor Hiszahito herceg megszületett. Igaz, hogy valamivel így is 50 százalék felett maradt a női trónöröklés lehetővé tételének a támogatottsága a lakosság körében, de ez nem egy olyan hatalmas többség.

Ezen a ponton jött a képbe egy újabb érv, ami kínzó problémát boncolgatott. Amikor egy hercegnő kizáródik a házasságkötése miatt a Császári Házból, akkor kárpótlást kap. Viszonylag magas összegről van szó (nagyjából 300 millió forint), mely lehetővé teszi a "normális" életet elkezdeni. A hercegnőket így nem éri akkora nagy veszteség, de a japán civil élet óriási kárt szenved.

A Császári Ház tagjai ugyanis sok szervezetben viselnek vezető szerepet, így komolyan segítik ezeknek a szervezeteknek a mindennapjait és a nemzetközi érvényesülésüket. Amikor egy hercegnőt polgárosítanak, akkor nincs már olyan ember a dinasztiában, aki képes lenne átvenni a feladatait. Ez olyan érzékeny veszteség, hogy a japán társadalomnak egyáltalán nem érdeke a dinasztia munkaképes tagjainak a további csökkenése.

Kako hercegnő, Fumihito herceg egyik leánya is nagyon fontos feladatokat lát el (ezek közül több is kapcsolódik Magyarországhoz), ráadásul nagyon sok társadalmi csoportot képesek megszólítani; bármelyikük távozása sokak számára érzékelhető veszteség
(a kép forrása: Arab News Japan, de a képhez Kisbenedek Attila neve is ki volt írva)

[Hosszú lenne felsorolni, hogy mennyi szervezetet támogatnak az aktív munkájukkal a család tagjai. A dinasztia tagjai nagyon komolyan veszik a munkájukat, sok mindent megszerveznek, hazai és nemzetközi kapcsolatokat építenek, nem csupán a nevüket adják át használatra.]

A hercegnők ráadásul nagyon értékes diplomáciai munkát is elvégeznek. Kivétel nélkül mindegyikük nagyon sikeres ebben. Például a koronaherceg lányai is azok, akik közül az egyik az előttünk álló hetekben adja majd fel a hercegnői státuszát. Az ő távozásuk ezért a japán diplomáciának is sajnálatos jelenség.

Az egész vitában az uralkodó soha nem mondta el nyíltan mi az álláspontja, nehogy ezzel gyakoroljon nyomást a politikára, vagy éppen a dinasztia más állásponton lévő tagjaira. Az uralkodói udvart szervező intézmény vezetője viszont már jelezte a politika felé, hogy a nőági öröklés megnyitását tartják helyesnek. Abban nem foglaltak állást, hogy mikortól lépne életbe az új szabály, tehát nem feltétlenül a császár lányából kívánnak császárnőt kreálni (ráadásul a koronaherceg személye rituálisan kijelölésre került, azt nem is lehetne olyan egyszerűen visszavonni).

A politika tétova döntéshozatala

2012-ben már nyíltan elkezdődtek a meghallgatások, ahol sok-sok érintett személy és jó pár fontos intézmény vezetője ismertette a kormány tagjaival az álláspontját. Többek között ezek során került elő az a javaslat, hogy a házasodási szabály módosításával a hercegnők férjei is hercegi címet kellene kapjanak. Ha ez megtörténik, akkor a gyermekeik hercegként járhatnak majd el, esetlegesen trónörökössé is válhatnak. Ennek azért van komoly súlya, mert a jelenleg 18 tagú dinasztia hirtelen akár 100 tagúvá is bővülhetne. Talán a politikai elit ekkor eszmélt rá, hogy bár az 1947-es alkotmányozás felszámolta az arisztokráciát, a trónutódlási reform eredménye egy új, érezhető hatású arisztokrácia megjelenését is magával hozná. Ennek bénító hatása lett.

Ekkor került elő az a megoldási javaslat is, hogy nem avatnának új hercegeket, csak a házasodással nem lehetne elveszteni a hercegi (vagyis hercegnői) címet. Ez esetben jogilag a hercegnők férjei nem válnának hercegekké, ahogy a gyermekeik sem, de legalább nem csökkenne a család aktív tagjainak a száma. A vita ezen szakaszában (2014-ben) házasodott meg Noriko hercegnő (1988), aki  a fenti ábrán a 8. számmal jelölt hercegnőnek a testvére. Egy tapasztalt, sok hasznos munkát végző személy volt, akihez sok remény társult. 

Komoly érv lett a változás mellett a 3. sorszámot viselő Mako hercegnő 2021 októberére tervezett házassága, aki tapasztalt és nagyon értékes tagja a dinasztiának. Amikor majd az előttünk álló hetekben megházasodik, akkor ő is kiesik a dinasztiából. Ő még azt az állami kárpótlást sem hajlandó elfogadni, ami járna neki. 2018-ban a szintén tapasztaltnak számító Ayako hercegnőnek kellett távoznia, aki Noriko egykori hercegnőnek a testvére. Tehát amíg a politika nem dönt, addig folyamatosan fogyatkozik a Császári Ház, ez pedig senkinek sem jó.

Fumihito herceg és az esküvőjével a hercegi címét elvesztő Mako hercegnő nevű leánya 2017-ben (is) Magyarországon jártak, ahol a különleges magyar állatok tenyésztésével ismerkedtek
(a kép forrása: worldroyalfamily blog)

2019-ben történt váltás az uralkodó személyében, ami miatt az utódlással kapcsolatos helyzet sürgős és biztos megoldásért kiáltott. A koronahercegből császár lett, így az addig 3 fős utódlási sor 2 főre zsugorodott. Ráadásul ebből az egyik személy a császár testvére, aki csak 5 évvel fiatalabb a császárnál. A helyzetben rejlő veszélyekre hívta fel az is a figyelmet, hogy 2019-ben egy merényletet is megkíséreltek Hiszahito herceg ellen. Ezt direkt azért tervezte el a merénylő, hogy a császári rendszert krízisbe sodorja.

A kormány tagjait közben azzal is megvádolták, hogy nem mernek dönteni, így alkalmatlanok a politikusi szolgálatra. E miatt 2021 tavaszán a kormány komolyan elszánta magát a végső döntés meghozatalára. Ez a folyamat most, 2021 július végén ért révbe, majd szeptember utolsó napjaiban kiegészítették egy elhatározással. A kormány nem mondott nemet a dinasztia hölgyeinek direkt módon, csupán arra a döntésre jutottak, hogy leveszik a napirendről a kérdést. A jogszabályban rögzített utódok közül kettő is elérhető, így elég majd szerintük csak akkor foglalkozni az egésszel, amikor Hiszahito hercegből császár lesz. Vagyis úgy döntöttek, hogy nem döntenek.

A döntés vesztesei és nyertesei

Nem nehéz meglátni azt, hogy ezzel a japán politika nemet mondott Aiko hercegnőnek. Az más kérdés, hogy szeretne-e császárnő lenni, mivel eddigi élete során jó pár megaláztatást el kellett szenvednie. Édesanyja is komoly mélységeket járt meg a szülési "kudarc" miatt (nem normális dolog egy szülést kudarcnak tekinteni, de szembesülnie kellett azzal, hogy sokan így tekintettek rá). Lehetséges, hogy éppen ezek miatt vállalná Aiko szívesen az uralkodói szerepet, hiszen ezzel belülről formálhatná át a rendszert.

A helyzetnek egy másik áldozata Hiszahito herceg. Az ellene készült merénylettől eltekintve (mely sehogyan sem fogadható el normálisnak, vagyis nem lehet eltekinteni tőle) számolnia kell majd azzal, hogy a leendőbeli feleségét ugyanúgy meg fogják alázni, ahogyan azt a császárnéval, a nagynénjével megtették. Sőt, lehet, hogy majd éppen ezért lesz nehéz neki feleséget találnia. Nem beszélve arról, hogy óriási tehertétel lesz számára a megmentői szerep, hiszen fiút kellene produkálnia, amit sehogy nem lehet befolyásolni.

Természetesen a döntéshozatal nem a politikusok tétovasága miatt lassult le. A japán politikai rendszerben a császári udvarral kapcsolatos kérdésekben létezik egy konzultációs testület. Sok tagja van, de abban a császári dinasztia által delegált két főnek a szava nagyon sokat ér. A dinasztiát jelenleg Fumihito koronaherceg, valamint a trónöröklési sor harmadik helyén álló férfi felesége, Hanako hercegnő (1940) képviseli. Valószínűleg Fumihito nem támogatja a női trónöröklést, hiszen ezzel magát és a fiát fosztaná meg a császári tróntól.

Fumihito azt is vallja, hogy az a szándék, amely az 1947-ben megalkotott új alkotmányban a vallás és az állam szétválasztását célul tűzte ki, még nem jutott győzelemre. Szerinte ezt sokkal radikálisabban kellene megvalósítani. Nem lenne meglepő, ha e miatt szeretné magának és a fiának biztosítani a trónutódlást. Amennyiben ez a pletyka igaz, akkor Fumihito azt kívánja vele elérni, hogy az országban élő ateisták, buddhisták és keresztények (meg mások is) vallásilag ne legyenek akadályozva abban, hogy a császárt a kívánt jelképes szerepében tudják elfogadni.

Amikor 2021 júliusában a kormány lezárta a vitát a női utódlás elvetésével, akkor senki nem értette azt (a kívülállók közül), hogy miként keveredik majd ki a dinasztia a krízisből. 2021 szeptember végén azonban bejelentettek egy döntést, amit szinte lehetetlen elválasztani Hanako hercegnő személyétől.

Masahito herceg (tolószékben), aki a trónöröklési sor harmadik helyén áll, lehetőséget kap az utódlási válság megoldására
(a kép forrása: Imperial Family Japan blog)

Hanako hercegnő Masahito herceg felesége. Masahito a trónöröklési sor harmadik helyén van, reális esélye elég csekély a trónra. Most mégis szerepet kapott a krízis megoldásában, ugyanis engedélyezték a számukra azt, hogy örökbe fogadjanak valakit, aki az első császárnak a fiúági leszármazottja. Egész pontosan egy olyan hercegi ágból nevezhet ki a házaspár valakit örökösüknek, amely ág 1947-ben elvesztette a hercegi címét. Maga az ág nem kap hercegi címet, csak a kiválasztott személy (vagy személyek).

A japán politika ezzel próbál kivergődni a trónöröklési válságból. Lehetetlen megmondani azt, hogy ennek milyen hatása lesz a monarchia elfogadottságára, hiszen a nagy népszerűségnek örvendő hercegnők elvesztése tovább folytatódik. Mindenesetre azért érdekes megoldás, mert a monarchiák többsége nem ezt az utat választotta.

Források

Arab News Japan

Asahi Shimbun 2006-os írása

Asia one írása a trónutódlási krízisről (2011)

BBC beszámolója Tomohito herceg tiltakozásáról (2006)

Borneo Post Online írása Fumihito titlakozásáról

Financial Times írása a japán öröklési vitáról

HVG beszámolója Kako hercegnő magyarországi útjáról (2019-ben több szerkesztőség is turistaútnak írta le, de látszik milyen fogadtatást kapott; például fogadta a magyar államfő)

Imperial Family Japan blog

J. Sean Curtin: Japan’s Imperial Succession Debate and Women’s Rights. In: The Asia-Pacific Journal, 2006. március 29.

Japán Császári Házának honlapja

Kyodo News írása a 2021 tavaszi kormánydöntésről

Magyar Hírlap beszámolója a budapesti fényfestésről

Noblesse & Royautés blog írása Mako hercegnő esküvői kárpótlásáról

Noblesse & Royautés blog írása a japán kormány trónutódlási döntéséről

South China Morning Post írása a 2019-es merényletről

The Asahi Shimbun a 2021 júliusi döntésről

The New Daily írása a koronaherceg beiktatásáról

The New York Times írása Tomohito hercegről

The Sankei News

The Times cikke a 2021 szeptemberi döntésről

The World írása a japán utódlási válságról

Worldroyalfamily blog