Magyarországon ismét államfőt választottak. Ennek okán szeretném megválaszolni azt a gyakran megfogalmazott kérdést, hogy véleményem szerint miért lenne jó nekünk az, ha Magyarországon királyság lenne?

A fenti kérdést szoktam a leggyakrabban megkapni, ezért gondoltam arra, hogy egy bejegyzésben is ideje lenne megválaszolnom. A kommentek között sokszor kifejtettem, hogy szerintem nem lenne jobb, sőt, kifejezetten kártékony lenne. Legalábbis ezt gondolom. Sőt, szerintem a helyzet még ennél is borúsabb.

[Természetesen ez csak egy vélemény és tévedhetek is. Azon emberek közé tartozok, akik aránylag sokat tévednek, így komoly esélye van annak, hogy ezúttal sincs igazam.]

Tehát a rövid válaszom: a királyság lehetne egy jó intézmény is, de szinte biztos vagyok abban, hogy a magyar formáját teljesen elrontanák. Ezért nem fogadnám örömmel azt, ha a politikusaink a monarchia bevezetése mellett döntenének.

Miért működhetne jól egy királyság?

A monarchiának sok formája van. Ha az ország a monarchia mellett döntene, akkor valójában szinte még semmi sem dőlne el azon kívül, hogy az államforma módosul. A télen írtam a magyar legitimizmus általam látott belső ügyeinek egy részéről. Annak a történetnek van egy 1995-ös folytatása, melyben az akkori fiatal politikusoknak egy része, megpróbálta kitalálni milyen lenne egy királyság Magyarországon. Amikor megjelenik majd ezen a blogon az a bejegyzés, abból is látható lesz, hogy ahány ember, annyi elképzelés van "forgalomban".

A politika gyakorlati művelésében van egy olyan elképzelés, hogy valamilyen módon úgy kell egy politikai intézményt felépíteni a mindenkori jelenben, hogy annak legyenek a múltba nyúló gyökerei. Amikor a királyságot szerették volna kitalálni (volt ugyanis pár ilyen a magyar történelemben), mindig több helyre lehetett visszatekinteni.

Teljesen más monarchia volt 1000 előtt, másféle volt az Árpádoké, az 1300 és 1500 közötti időszakban is sokféle kísérlet volt, de még a Habsburgok időszaka sem egyféle volt. Nem beszélve arról, hogy 1848-49 körüli "álladalom-ötletek", majd az utána kialakult abszolutizmus időszaka, az 1867-es kiegyezésből kinőtt dualizmus, de még IV. Károly időszaka, vagy éppen az 1919-ben ismét kitalált, majd a Horthy idején megszilárdult monarchia is mutat eltéréseket. Abban a kérdésben, hogy melyik az "igazi", melyik az amelyikből egy jövőben (jelenben) bevezetendő monarchia elindulhat, finoman szólva szólva sem egyértelmű..

A királyság "helyreállítása" azért is lehetetlen, mert 100 év alatt egyetlen konszenzus sem született meg a legfontosabb kérdések ügyében, így még abban sem, hogy melyik királyságot lehetne alapul venni, egyáltalán szükség van-e bármelyiket is mintának tekinteni?
(a kép forrása: https://matyas-templom.hu)

Ugyanakkor az nem vitatott, hogy nagyjából mindegy melyik kerül "kirakatba", mert a lényeg a részletek szabályozása lenne. Sokan elképzelni  sem tudják, hogy a magyar államinak nevezett adminisztráció (ide sorolva az önkormányzatokat és egyéb hivatalokat) mennyire hatékonyak akkor, amikor a maguk felségterületük védelméről van szó. A feladataik ellátásából nem mindig látszódik, de amikor pénz, létszám és hatáskör megőrzéséről van szó, bámulatos leleményességet tanúsítanak. Egy államforma módosításakor ezért már rövidebb távon is azzal kell számolni, hogy lényegében nem vezetne érdemi változásokhoz a megélt hétköznapjainkban. Ezt most tekintsük pozitívumnak (sajnos már azt tartom jó eredménynek, ha egy hatalmat gyakorló politikai csoport hagyja nyugodtan élni az embereket).

Ami mindenképpen változna: megjelenne egy olyan intézmény a közéletben, amelynek a sorsa nem az aktuális választási eredményektől függ. Sok múlik azon, hogy milyen jogosítványokat adnak a kezébe, de végre létezne egy olyan tényező, amelyik nem kell, hogy a hatalma megtartása miatt manipulálja a választókat. Ha egy ilyen tényező nem egy-két ciklusban gondolkodik, hanem évtizedekben, akkor lehetne akár stabilizáló erő is.

A "stabilizáló erő" nem egy egzakt értékrendszer, ezen is lehetne évődni, hogy pontosan miben is jelenhetne meg. Amikor erről van szó, akkor általában olyasmire gondolnak az erről írók, mint a demokratikus értékek védelme, a zsarnokság elleni védelem, a közemberek és a kisebbségbe kerültek védelme, bár ezek sem elég konkrétak. Mindenesetre nagyjából átlátható mi az elv, de a megvalósulás a királynak biztosított jogokon múlna.

Az egyik ilyen jog az új választások kiírása lenne. Amennyiben egy politikai helyzet megkívánja, akkor az uralkodó a tárgyalásos rendezés kudarcai láttán, kiírhatná az új választásokat. Ha a parlamenti többség mögött nincs megfelelő társadalmi bázis, akkor ezzel megoldást nyert a krízis (tételezzük most fel, hogy ez így igaz...). Persze adódhat olyan is, amikor a parlamenti többség mögött létezik a támogatottság, azonban rossz irányba terelik a folyamatokat, de egy ilyen helyzet nem az államforma miatt lenne megoldható vagy éppen megoldhatatlan.

Miért nem működne?

Két dolog van, amiben nem vagyok képes hinni akkor, amikor a magyar politikáról van szó. Az egyik, hogy a magyar politika bármit is meg tud valósítani úgy. hogy az használható legyen. Eddig akármit is láttam testközelből megvalósulni, az valahogy mindig nagyon torz lett. 

A másik, amiben nem vagyok képes hinni, hogy a magyar politika elég bátor lenne a feje fölé ültetni egy politikai kontrollt gyakorolni képes államfőt. Pontosabban egy olyan királyt, aki a közvetítői, integrátori szerepe mellett arra is jogosítványt kap, mint például az új választások kiírása. A magyar politika még a rendszerváltozás idején mert hatalmat korlátozó intézményeket alkotni (például a népszavazás vagy az alkotmánybíróság ilyen volt), de szerintem ezt már olyan sokszor megbánták, hogy nem is csendes egyetértéssel, de lényegében közös erővel lebontották.

A magyar politikának még egy erős jogosítványokkal felruházott államelnök is nagy kockázat, pedig a legkritikusabb esetben is "csak" 5 évet kell vele kibírni. Ehhez képest egy határozatlan ideig regnáló király már életveszélyes lenne a számukra. Ezért, ha esetleg lenne is majd valamikor monarchia, nagy eséllyel az uralkodó "csak" a jelenlegi köztársasági elnök jogköreit kapná meg. Jó kérdés, hogy az mire elég?

A válaszért nem kell messzire menni, mert van erre egy közelmúltból való példa, Sólyom László (1942). Gondolom senkinek sem kell őt bemutatni, bár napjainkra már sokan elfelejtik, hogy mennyire másként gondolkodott az államfői tisztségről. Ha valaki visszanézi az intézkedéseit, akkor látni fogja a korabeli hírekből, hogy független államfőként próbált eljárni. A meglévő jogait szerette volna maximálisan kihasználni, mely szándék azzal a hittel társult, hogy a magyar állam első emberének elég ritkán megszólalnia, hogy súlya és eredménye legyen annak, amit mond. 

Pechjére még egy olyan mély társadalmi krízist is a nyakába kapott 2006-ban, amelyben komolyan próbára került az elnöki felfogása. Azt hiszem, hogy az államfőként megvalósított öt éve nem igényel kommentárt (ha mégis: a meglévő jogkörök, a szép szó nem elegendő a válság megoldásához, sőt, ha az államfő "akadékoskodó", akkor nem lesz második ciklusa).

Sólyom László azt gondolta, hogy a szűk jogkörrel felruházott államfő tehet azért, hogy a közéletet elmozdítsa egy válsághelyzetben a holtpontról
(a kép forrása: index.hu 2006-os interjúja, szerkesztett kép) 

A magyar politika Sólyom László után négyszer választott államfőt (2010, 2012, 2017, 2022) és egyetértek azokkal, akik szerint az esélyes jelölt kiválasztásában szempont volt, hogy ne egy "újabb Sólyom" üljön az államfői székbe. Vagyis a magyar politikának még egy a jelenlegi jogkörökkel maximálisan élő államfő is soknak bizonyult. És itt van a kételyem legfőbb oka!

A jelenlegi államfői jogkörök megalázóan szűknek látszanak. Tulajdonképpen olyan, mint egy tiszteletbeli funkció, melynek lényege a mosolygáson, néha a komor tekinteten, máskor a kitüntetések átadásán vagy éppen az ünnepélyes megszólalásban van (melyben egyébként a magyar politikusok nehezen alkotnak felejthetetlent). Egy politikusnak ez a szerep nem megalázó, mert az egyéb eredményei alapján ítélik majd meg. Sőt, esetleg hős mártírrá válik a hívei körében akkor, ha küzd a szűk jogkörökkel! Ugyanakkor egy uralkodónak, akinek a legfőbb politikai munkássága éppen az államfői tevékenysége, megalázó lehet egy olyan krízisben cselekvőképtelennek látszani, mint például a 2006-os.

A politika képes volt megalázóan semmibe venni az államfő "jól elhelyezett" szavait, mivel a magyar államfő lényegében eszköztelen
(a kép forrása: index.hu)

Mielőtt még úgy látszana, hogy csak az egyik politikai oldal viselkedését tartom kifogásolhatónak, gyorsan szeretnék pontosítani. Azt vallom, hogy 2006 ősze egy nagyon mély válság kezdete volt, ahol sok minden megfordult a magyar közéletben (és máig hat a közéletre, amit szerintem minden politikus nagyon jól tud). Abban a helyzetben (szerintem) nagyon jól jött volna egy normalitás felé terelő államfő. Illetve, volt ilyen, próbálkozott is, de a kormányzó pártok látványosan és cinikusan semmibe vették.

Természetesen ugyanennyire tiszteletlennek és cinikusnak tartom azt is, hogy az államfő újraválasztásának ügyében a kormányzó párt vezetője egy reggeli tévéműsorban hozza nyilvánosságra az álláspontját. Ebben a tekintetben még az sincs rendjén, ha a bocsánatkérés arra való utalást tartalmaz, miszerint "van most fontosabb ügyünk".

A másik kormányra került politikai erő sem volt éppen etikus akkor, amikor az államfőről volt szó
(a kép forrása: index.hu)

Éppen ezek miatt gondolom azt, hogy egy király, mint államfő, ilyennek nem tehető ki. Azért nem, mert a király a népet (vagy az országot, kinek melyik tetszik) képviseli, az ilyen esetben a politikával szemben (bár ezt több politikus vitatja). Csak akkor lenne a helyzet méltányos, ha a király kapna hatásos eszközöket a kezébe, például az új választások kiírását.

Ki fog dönteni erről?

Annak idején elég sok vita és ötletelés ment az új alkotmány körül, majd szinte minden egyeztetést nélkülözve, rászakadt a közéletre az a valami, amit Alaptörvénynek neveztek el. Valahogy így él a fejemben is a monarchia bevezetése is. Az egyik unalmas napon majd hirtelen bejelentik (talán Facebook Meta live vagy TikTok live keretében). Egyáltalán nem számítok arra, hogy bármilyen beleszólásunk lesz, mi csak majd ülünk és megdöbbenve pislogunk.

A jelenlegi jogkörökkel ugyanis elég kényelmes lenne egy király a politika részére (mindegy ki van a hatalmon). Nem kellene újra és újra a megválasztással, jelöléssel foglalkozni. Nem kellene rettegni attól, hogy valaki "véletlenül" fejjel lefele tartja a szavazólapot amikor ikszel (ha még emlékszik egyáltalán valaki Láyer József szavazására), és azon sem kellene idegeskedni, hogy mindenki beér-e a szavazás idejére a Kossuth térre.

Szerencsés esetben a király sem akarna szélesebb jogkört magának, hiszen nem a nép emelte őt trónra, hanem a kormánytöbbség. Az éppen aktuális kormánypárt (mindegy melyik oldal) pedig udvariasan sakkban tarthatja a királyt egy megerősítő népszavazás lebegtetésével, ha esetleg komolyan akadékoskodna valami fontos dologban. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy amikor nagyjából 10 éve a kormányoldal támogatásával nem vádolható Gerő András felvetette a királyság helyreállítását, akkor annak minden politikai oldalon örültek.

[Azt gyorsan tisztázni kell, hogy a Gerő András által felvetett megoldás leghatározottabb elutasítói éppen azok voltak, akik monarchista fordulatra vágytak. Jelentős részük ugyanis szélesebb jogkörrel rendelkező uralkodót kívántak volna az ország élére. A Gerő András által példának ajánlott monarchia a kormányzás nehézségeit már megtapasztalt politikusok közül sokaknak nagyon is tetszett - már Gerő András publikációja előtt is.]

Azt hiszem fogalmazhatok még egyértelműbben: a magyar politikusok megnyilatkozásait úgy értelmezem, hogy nekik valójában egy báb kell az államfői székbe. Nekünk, akik a közterhek megfizetésével eltartjuk a politikusokat (és a családtagjaikat), semennyivel nem javulna a helyzetünk, ugyanúgy kiszolgáltatottak lennénk a politika kénye-kedvének, mint eddig is. Gondolom azt, hogy egy képviselő miként szavaz, már nem veszi körbe illúzió: a pártja dönt, amit szükség esetén bekiáltásokkal segítenek (jobb esetben a döntést kiabálják, rosszabb esetben pedig a megnyomandó gomb színét; attól függően, hogy az adott testületben miként vannak a gombok jelölve).

Nyugodtan fogalmazhatunk úgy is, hogy a többséggel rendelkező párt vezetősége dönt mindenben. Ez jobb esetben is egy tucat ember, rosszabb esetben még annál is szűkebb testület... vagy éppen egyetlen ember. Vesszőparipám, hogy a sokat átkozott Kádár-rendszerben egy-egy döntés kialakulásában sokkal több ember került bevonásra (köztük szakemberek is), mint a demokratikusnak nevezett politikai rendszerünkben. Ez a fajta döntéshozatal mindkét politikai oldal gyakorlatává vált. Mindez így sincs rendjén (szerintem), de valami riasztót érzek abban, hogy ezt az egészet egy királlyal szentesítsék. 

Vita a király személyéről

Természetesen kulcskérdés lenne a király személye, mivel ez évtizedek óta gátolja azt, hogy a királyságot pártoló csoportok közeledjenek egymáshoz. Korábban már újságcikkeket hoztam fel annak a bizonyítására, hogy a magyar politikai elit királysággal szimpatizáló többsége mit vall erről (Habsburgokban gondolkodnak). Mivel hivatalos felkérés nem született 1990 óta, ezért a család részéről csak a trónigény elutasítása került elő. Ezzel alapjában nincs is gond, csak a tényleges jelölt ügyében lenne a kiválasztásnak felkérésnek egy második köre is.

Erről azért nehéz írni, mert publikus megnyilatkozás még nyomokban sem történt. Így csak az 1921-es nemzetgyűlési vitákra tudok hivatkozni, amelynek egyféle szintézise az, hogy a magyar királynak eleget kellene tennie három követelménynek:

• semmilyen módon nem lehet trónigénye más országra vonatkozóan;
• éljen Magyarországon;
• legyen képes magyarul kommunikálni.

Természetesen ezek a feltételek a trónörökös esetében is életben lennének, a szűkebben vett királyi család egészére kívánatosnak tartják. Ezek a feltételek kőbe vésettek, semmilyen körülmények közepette nem lehetne engedélyt adni az eltérésre.

Még konkrétabban fogalmazva: a magyar politika királysággal szimpatizáló tagjainak a nagyobb része így gondolkodik egy esetleges magyar királyról. Ezek a követelmények nem rendkívüliek, csak éppen bizonytalan helyzetet teremtenek, hiszen így nem lehet tudni ki mondana igent a felkérésre. 

Azok sem jelentéktelenek létszámban, akik nagyon másként gondolkodnak a király személyéről. Még véletlenül sem szeretnék a szócsövük lenni (ha nincs merszük kiállni a nyilvánosság elé - amit értek - akkor nem nekem kell kommunikálni a véleményüket), de egészen sokféle ötlet került elő tőlük is. Ebben megjelenik egy Árpádokhoz köthető leszármazott (nem találták még meg), vagy akár egy mediatizált család sarja is. A lehetséges jelöltek névsorának összeállításában és a kiválasztásban viszont olyan nagy elvi távolságok vannak, hogy egyáltalán nem lehet valamiféle egységes álláspont kialakulásában bízni. 

Ez utóbbi mondattal arra utalok, hogy a Habsburgok szerepvállalására épülő elképzelések állnak nyerésre (úgy, hogy a Habsburgokat nem kérdezték meg). A helyzetben egy izgalmas fordulat lehetősége is benne van, mivel a Habsburgok nem fogadják el a nőági utódlást, míg a magyar politikusok erről nagyon mást gondolnak (mármint az érintett politikusok).

Egy lehetséges forgatókönyv

Amikor ennyire sokféle elképzelés él egymás mellett, valamint a sokféle elképzelés nem közeledik egymáshoz, akkor törvényszerűen mindig ugyanaz a vége: nem lesz belőle politikai cselekvés. Ezek a különböző "iskolák" tucatnyi ember hitévé alakulnak át, akik mögött nem alakul ki bázis. Ahhoz, hogy teret nyerjenek a közéletben, támogatásra lenne szükségük, embereket kell megnyerniük. De miként is nyerhet meg tömegeket az, aki még a hozzá közel álló nézetű csoporttal sem tud konszenzust találni?

Ebből következik egy lehetséges megoldás: hatalmat szerez egy királyságpárti erő (akár a jelenlegi kormánypártban, de lehet ez egy másik párt is), annak az erős embere pedig a saját véleménye alapján majd mindent eldönt. Mi (ahogy tettük eddig is), fizetjük az árát. Igaz, ez annyira nem lenne nagy változás, hiszen mindig is így volt. Máshogy fogalmazva: csak a díszlet változna. Mivel megalázónak és tiszteletlennek érezném, hogy a királysághoz tartozó tárgyakat és fogalmakat az állami politika díszletté gyalázza, ezért tartom jobb megoldásnak a köztársaságot.

Ahogy írtam is, mindez csak egy olyan ember személyes véleménye, aki aránylag sokszor tud tévedni. Csak azért írtam le mindezeket, mert elég gyakran megkaptam kérdésként. 

Források

HVG 2011-es interjúja Gerő Andrással az államformáról

index.hu 2005. júniusi interjúja Sólyom Lászlóval

Index.hu 2006-os írása Sólyom László véleményéről

Index.hu 2010-es írása Sólyom László újraválasztásáról

Index.hu írása Láyer József szavazatáról