Köszönet a tavalyi évért!

Egy visszatekintéssel szeretném megköszönni az elmúlt évet!

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki bármilyen módon segítette ennek a blognak a működését! Ide értem azokat is, akik "csak" ide látogattak, de azokat is, akik aktívan segítséget nyújtottak! Hálás vagyok azoknak is, akik hírét vitték a blognak, mert mindig kellemes meglepetésként ér a "hivatkozók" menüpontban felbukkanó egy-egy új link.

Talán egyesek nem is sejtik azt, hogy amikor a facebook-oldalukra vagy egy-egy csoportba elhelyeznek egy ajánlást, az milyen eredménnyel jár. Pontos statisztikát nem készítettem róla, de a látogatások nagyjából 15 százaléka tőlük ered. Azoknak az ismeretleneknek is köszönöm, akik címoldalra helyezik a posztokat a blog.hu vagy az index.hu oldalakon!

Az év első posztjában 3 kérdésre szeretnék kitérni:

  • ami a blogon történik, az történelemtudomány?
  • tervek;
  • számok, az első pont tükrében.

Ez történelem? Ha nem az, akkor mi?

A blog körül folyik egy vita, miszerint van-e tudományos értéke, illetve egyáltalán nevezhető-e bármilyen komoly módon történelemnek? Bárki, aki komolyan tanult történelmet, az egyből tudja, hogy a válasz egy nagyon határozott nem. Azért kell ide is leírjam ezt, mert bár a kommentek között ezt valahol már megbeszéltük, de újra és újra előjött.

A saját véleményem az, hogy a történelemnek, mint tudományos tevékenységnek, az a feladata, hogy objektív bizonyítékokon keresztül ismerje meg a múltat. Amikor valaki olyan kutatásokat végez, melyeknek ez a célja, illetve az objektív bizonyítékait közre is adja, akkor történészi munkát végez. Minden más, ami ezen kívül áll, az már nem igazán történelem. Sőt, jó pár dolog egyáltalán nem az, még akkor sem, ha egy történész végzettségű ember teszi. Igazából ez nem csupán az én véleményem, mert amíg csak elméleti síkon folyik a vita, addig ezt általában elfogadja mindenki közös kiindulási pontnak.

A blognak vannak részei, sőt, egy-egy teljes bejegyzés is, ami nagyon közel áll ahhoz, amit az előző bekezdés értelmében akár történelem is lehetne, de ettől még nem lesz az. A saját célom a tudományos újságírás kategóriája volt, csak éppen ilyen témára nem voltak nyitottak a szerkesztőségek. A 2010-es években nagyon sokat és sok helyen próbálkoztam, de nagyon merev elzárkózással találkoztam. Abban sem vagyok biztos, hogy ez a témának szólt, szerintem inkább személyes okokra vezethető vissza.

Amióta elindult a blog, többször is részt vettem olyan beszélgetéseken, ahol a blog úgy lett bemutatva, mint egy példa arra az újságírásra, ahol valamilyen tudományterület híreiről közérthető módon történik híradás. Sajnálatos módon azonban ez az egész már félrement, mert 2022-ben szinte az összes ilyen meghívásban már nem a "tudományos újságírás" képviselőjeként jelentem meg, hanem a pánikkeltő újságírás ellenpéldájaként.

Nem nehéz észlelni, de sajnos napjainkra már egyre több szerkesztőség átállt a pánikkeltésre, az emberek félelmeinek a táplálására, meg rengeteg olyan megoldás alkalmazására, amit én már olvasók ellen elkövetett bűnnek tekintek. Ezzel együtt ráadásul nagyon fontos hírekről mély hallgatásba merülnek, vagy éppen egyáltalán nem járnak utána az alapeseménynek. Például a szerb elnök nagyon jó időzítéssel mondott valamit a magyar állam 1999-es ügyeiről, amit nem találtam meg egyetlen magyar híroldalon sem kibontva.

Azt sem tartom jó gyakorlatnak, hogy lefordítanak népszerű újságokból cikkeket, de nem járnak utána a magyarországi helyzetnek. Tipikus példa erre az állatvédelmi vagy élelmiszerekkel kapcsolatos ügyek. Az, ami az USA területén helytálló, a magyarországi szabályozás hatálya alá tartozó gazdálkodóknál és cégeknél nem az. Két teljesen külön világ, annyira, hogy még a kiskapuk is mások. A blog témájába vágó példát is tudok mondani: a mai magyar állam viszonya a Habsburgokhoz. Az, hogy távolról nézve úgy néz ki, mintha a Habsburgok visszakapták volna a címüket, még nem jelenti azt, hogy valóban így van. Akadnak mégis magyar szerkesztőségek, ahol az ilyen jellegű cikkek egy szimpla fordítást követően megjelennek..

Történt olyan is ebben az évben, hogy ellenpéldaként elkészítettem pár bejegyzést, ezeket felkapták, majd ebből születtek e meghívások. Szerintem ez is jól bizonyítja, hogy a blog melyik szakterülethez sorolható, ugyanis történészektől soha nem kaptam meghívást. Pontosabban a blog miatt nem kaptam a meghívásokat.

Amikor meg kell határozni, hogy melyik tudományterülethez áll közel a blog témája, akkor egyébként nem a történelmet szoktam említeni. Ha már mindenképpen meg kell fogalmaznom egy alapkérdést, akkor az ez lenne: hogyan lehet az, hogy az egykori dinasztiák nem vesztették el a befolyásukat? A válaszkeresés során el szoktam azon gondolkodni, hogy melyik végzettségemnek veszem a legtöbb hasznát és bár vannak érvek a történelem mellett, mégis valamelyik társadalomtudományit említeném.

Előkerült az is tavasszal, hogy a blog valamilyen propaganda része. Ez onnan eredt, hogy egy közvélemény kutatásával kapcsolatos műhelybeszélgetésen hoztam fel példának a blogot. Azt mondtam, hogy egy ilyen blog arra nagyon jó, hogy egyes témákkal kapcsolatban a gyakrabban előforduló véleményeket meg lehessen ismerni. Azt, hogy milyen mértékben támogatottak az egyes nézőpontok, arról semmit nem lehet megtudni, de azt, hogy milyen nézetek létezhetnek, vagyis mire gondoljon egy kutatás tervezője, arra nagyon jó. Erre a szakterületre majd a végén még vissza fogok térni.

Tervek

A múlt évben (2022) szóba került, hogy egy helyi médiában legyen állandó rovat a blog témája. Ez módosult aztán youtube-csatornára, meg tovább is, de ezekből nem lett semmi. Az elmúlt év meggyőzött arról, hogy nem szabad nagyon határozott kijelentéseket tenni a jövőre vonatkozóan, de ennek ellenére is vallom, hogy bármi ilyen nem 2023-ban fog megtörténni.

Még nagyon régen közöltem egy listát a várható témákról, melyben 6 témakört jelöltem meg. Ez valójában 4 téma.

A trónt vesztett európai dinasztiákat bemutató sorozatot már teljesnek éreztem a 2022-es bejegyzésekkel. Az azóta kapott üzenetek meggyőztek arról, hogy pár bejegyzésnek még lenne helye. Így a kihagyott részek mégis meg fognak jelenni.

A trónon lévő dinasztiákból álló sorozat már elkezdődött. A dánok és a norvégok sorra kerültek, a svédekkel foglalkozó bejegyzés pedig napokon belül készre lesz szerkesztve. A nagyobb részük 2023-ban meg is fog jelenni, mivel már évekkel korábban meg lettek írva, csak aktualizálni kell őket.

A királyi koronákat bemutató sorozat azért húzódik már egy jó ideje, mert az egyik törzsolvasó segítségének köszönhetően, majdnem könyv formájában jelent meg. Ha így történt volna, a blog látogatói kaptak volna extra (természetesen ingyenes) részeket itt, meg azt is megoldottuk volna, hogy akár ingyenes példányokhoz juthasson mindenki.

Sajnos ez az egész azért húzódik, mert a képanyagokért eszméletlen összegeket kérnek el. Sajnálom, mert sokaknak van ebben a projektben sok munkájuk, de jelen állás szerint ez egy megugorhatatlan probléma. Valaki jelentkezett egy áthidaló megoldással, de ezt még vizsgálják mennyiben lenne megfelelő. Bennem mindenesetre él egy határidő, ha addig nem történik előrelépés, akkor a blogra kerül az anyag.

A királyságpárti mozgalmakat bemutató sorozat teljes anyaga szintén majdnem publikálás alá került, mármint rendes könyv formában való megjelentetésre kaptam egy ajánlatot. Számomra felfoghatatlan, de jogi okok miatt kellett megállítani. Kiderült, hogy a politikai világnézet egy annyira érzékeny személyes adat, hogy egy bizonyos dátumtól kezdve teljesen ki kellene lúgozni az egészet. Szerintem nem fogok adni még egy teljes évet ennek, így komoly esély van arra, hogy mégis a blogon kerüljön megjelentetésre.

A pártállam korona-visszaszerzési projektjéről is készül valami. Nagy eséllyel 2023-ban az újszerű információkat bizonyító forrásokkal együtt lesz elérhető az egész anyag. Mivel nincs érdemi ráhatásom a források megjelenésére, ezért várat magára a bejegyzés. Arra várunk (rajtam kívül mások is), hogy publikussá tegyenek olyan információkat, amelyek ma még nem azok.

Nagyjából ezeket merem vállalni 2023-ra vonatkozóan, illetve továbbra is teret adok majd azoknak a fontos híreknek, melyek a médiában nem kapnak figyelmet.

A számok

Azon a munkahelyen, ahonnan ez a blog elindult, amúgy kommunikációval, mégpedig úgynevezett alkalmazott kommunikációval foglalkoztunk. Tulajdonképpen más minőségben, de most is ott dolgozom. Az ottani munkatársaimnak megígértem, hogy minden évben megmutatom nekik a számokat, mert elég sokat tanulunk belőle, amelyre mindjárt kitérek.

A tavalyi év számai:

  • 84271 letöltés,
  • 38 új bejegyzés,
  • 73 követés (65 helyett).

Ebből ők kiszámolják, hogy átlagosan 2218 letöltés jutott egy bejegyzésre. Ez tavaly 2323, azelőtt pedig 6462 volt. Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy mi hat ezekre a számokra. Bár egzakt mérőszámnak tűnik az összes letöltés számát elosztani az új bejegyzések számával, mégsem az. Sőt, egyéb mérőszámok is vannak (például a követők száma és még sok egyéb). Mi már régóta állítjuk, hogy mindezek nagyon félrevezetőek önmagukban használva.

A számok mögötti magyarázatok megértése (többek között) abban segít, hogy amikor együttműködésre kerül sor egy tartalomgyártóval, akkor még a szerződés megkötése előtt reálisabban lehessen látni a számait. Amikor annak idején ezt a mérőszámos problémakört felvetettük, elhajtottak minket, meg sem hallgattak. Mára azonban az influenszereknek nevezett szereplők súlya annyira megnőtt, hogy ma már azért fizetnek nekünk, ha egyáltalán mondunk nekik pár használható információt.

Maga az alapismeretek már régóta a kezünkben voltak, bőséges példatár is a rendelkezésünkre állt, amit hónapról-hónapra frissítünk most is, de a blognak köszönhetően egy élő, működő példát is folyamatosan fel tudunk hozni. Ezért nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki akár csak egy kattintás erejéig is megjelent a blogon! Nem csupán leírom azt, hogy hálás vagyok, hanem szeretném is viszonozni!

A viszonzás egyik formája az, hogy akinek van ilyen influenszer-ügye, annak szívesen segítek (ingyen, ajándékként) emailben. Nem írok példát, mert aki éppen benne van valamiben, az amúgy is érzi, hogy mihez kellene neki segítség, ha egyáltalán kell neki.

A hála másik formája, mondjuk úgy, hogy egy ajándékozás lesz. Morbid és számomra felfoghatatlan, hogy miért is kell ezt annyira túlbonyolítani, de az előbb említett "munkahelyem" jogászai dolgoznak a pontos megfogalmazáson...

A lényeg az, hogy kaptunk ajándékba könyveket, melyek között akad néhány olyan, ami mindannyiunknak megvan. Ezeket majd valamilyen formában szeretném elajándékozni a látogatók közül azoknak, akik örülnének nekik. Ha csupán egyetlen jelentkező lenne egy-egy könyvre, akkor nem lenne nehéz, de majd valamilyen módon sorsolni kell. Ezt viszont olyan formában kell megtenni, hogy adatvédelmi szempontból ne legyen támadható, valamint adózási és egyéb szempontból is hibátlan legyen. Szerintem az már az elmebaj kategóriája, hogy egy ilyen esetben  ennyit kelljen variálni meg átgondolni, de sajnos ilyen időket élünk. A részletekkel majd jelentkezem!

Azt kívánom, hogy mindenkinek legyen jobb 2023, mint amilyen a mögöttünk hagyott 2022 volt!

Címkék: 2023 blogügyek