A címben megnevezett lappal kapcsolatos ügy részleteiről írnék pár sort. Vagyis, miért nem bízok meg a Point de Vue nevű lapban?

A mostani bejegyzés csak azért készült el, mert hónapok óta téma. Számomra nagyon sok időt spórol meg, ha nem egyesével mondom el mindenkinek a történteket, valamint az azóta keletkezett félreértésekre is reagálok. Még a napokban is gondolkodtam rajta, hogy van-e értelme kitenni, de még ezen a héten is túl sok időmet vette el, hogy az ügyről írjak vagy beszéljek.

Önmagában az egész ügy a pénz miatt említést sem érdemelne, mert az összes anyagi kár 20 euro alatt van. A tavalyi év során összesen 1500 euro kárunk keletkezett megbízhatatlan üzleti partnerekből, így ez az összeg tényleg jelentéktelen. Igazat megvallva annyira semmiség, hogy ilyen összegért még egy percre sem igénylünk ügyvédi konzultációt, hanem átlépünk az ügy és az érintett cég felett, természetesen az örök tiltólistára helyezés mellett.

A folyóiratról

A mostani esetben a megbízhatatlannak ítélt fél a Point de Vue nevű folyóirat. Ez egy 1945-ben alapított francia nyelvű hetilap. A népszerűségét jelzi, hogy a francia határokon kívül legnagyobb példányszámban terjesztett lapok egyike, ráadásul a mai napig megél az előfizetőiből. A lap tudatosan arra építette fel az arculatát, hogy a királyi családokról és a politikai elithez tartozó családokról közöl híreket. Már az 50-es évektől kezdve minden család szívesen fogadta őket, sőt, az a család, amelyik nem kapott helyet a lapban, nem is számított befolyásosnak.

A francia királyi család egyik tagja is a tulajdonosok között volt, aki rengeteg ajtót megnyitott az újság számára. Az illető mindegyik családnak pozitív sajtómegjelenést ígért, ráadásul a legjobb fotósokkal dolgoztak. Az interjúk során készített képeket sok család a mai napig is büszkén mutogatja. Ez a fajta kedvező hírnévépítés az, ami felemelte az újságot és tulajdonképpen életben tartja.

Az idők során elérték azt, hogy a "királyi hírek" listáját szinte ők állították össze. Ami átment náluk, abból lett a hír, mivel a nagyobb interjúik és az egysorosaik is eljutottak a nyugati média egészéhez. Ami viszont náluk nem kapott helyet, az nem jutott tovább, csak maximum néhány lap adta le. Mindez azért lényeges, hogy lássuk át milyen komoly múlttal rendelkező szervezetről van szó. Eddig egy ilyen szerkesztőséggel szemben élt bennem egy megelőlegezett bizalom, legalábbis az anyagiak terén mindenképpen.

A probléma forrása

A lapnak voltak és vannak olyan újságírói, akik önmaguk amolyan egyszemélyes hírügynökségnek számítanak. Ez persze túlzás, de amiket ők mondtak, azt szinte mindenhol, mindenki készpénznek vette és veszi. Az egyik ilyen sztárjuk pár évet Budapesten élt, megtanult magyarul is, így a magyar jellegű ügyekben egy megkerülhetetlen hitelesítő személlyé vált. Mivel mi is segítünk hiteles, ellenőrzött információkhoz jutni (mármint pénzért nyújtott szolgáltatás keretében), a közelmúltban vitába keveredtünk vele. Neki nem volt ideje a vitában átgondolni az érveinket, ezért az előzetes engedélyünk birtokában a vitánk minden részletét megosztotta egy zárt körben.

Nekünk ez jól jött, mert onnan kezdve rendszeresen kaptunk megbízásokat, hogy ellenőrizzük le a lap (és az érintett újságíró) értesüléseit, illetve közel a lap minden negyedik cikkét megkaptuk véleményezésre. Szükségessé vált tehát a lap megjelenéskori átolvasása, de nekem egyre kevésbé fért bele az időmbe. Ezért egy munkatársamra szerettem volna testálni ezt a feladatot.

Látszólag egyszerű volt a helyzet. A munkatársam nevére létrehoztunk egy fiókot, elő is fizettünk a saját kártyáját használva, amiről azonnal levonták az előfizetési díjat. Erről igazolást is kaptunk az újságtól. Hiába teltek az órák, a napok, a hetek, a fiókból nem lehetett elérni a lap példányait. Sőt, a lap egy idővel egy újabb, lényegesen nagyobb összeggel terhelte meg a fizetéshez használt kártyát. Amúgy a fizetés pillanatában jelen voltam, semmilyen tájékoztató szövegben nem szerepelt olyasmi, hogy a lap tárolná a kártya adatait! Ugyanakkor a lap szolgáltatásai még ekkor sem, tehát a második tranzakció után sem voltak elérhetőek.

Első lépésben a fiókon keresztül próbáltuk elérni az ügyfélszolgálatot. Nem tudom már mennyi üzenet került elküldésre (sok), de a szerkesztőség ügyfélszolgálata semmire sem reagált. Ekkor elkezdtünk emaileket küldeni, de nem érkezett válasz. Azt nem mondhatom, hogy reakció sem, hiszen a szerkesztőség a reklamációra használt email-címet letiltotta. Szóban (később) azt nyilatkozták, hogy ez nem tudatos volt, hanem egy automatikus folyamat, mert arra a címre állítólag nem szabad üzeneteket küldeni...

Fogyasztóvédelem?

A fizetéshez használt bankszámlát üzemeltető bankot megkerestük, hiszen nincs rendjén az, hogy egy kártyáról a tulajdonos beleegyezése nélkül leemeljenek pénzt. A bank első körben elutasította a panaszt, hogy nem tud mit kezdeni az üggyel, nincs vele dolga. Amikor ez ellen a számlatulajdonos tiltakozott, akkor pár nap múlva minden különösebb értesítés nélkül letiltották a kártyáját! Azt gondolták valakik a banknál, hogy ezzel a lépéssel egy jó megoldást biztosítanak a számla tulajdonosának...

Ráadásul éppen egy elszigetelt területen volt az illető, ahova nem vitt magával készpénzt, így elég kényelmetlen helyzetben szembesült a letiltással. Olyan 1,5 órás telefonálgatással és 3 ügyintézővel való egyezkedés után megállapodott a panasza visszavonásában, cserébe újra használhatta a kártyáját. Amúgy nem magyar bankról van szó, hanem egy osztrák cégről.

Az egyezkedés közben kiderült az is, hogy a bank nem tud semmit sem nyilatkozni arról, hogy a Point de Vue miként tudott pénzt leemelni a kártyáról, mivel nem lát bele a tranzakcióba... Végül annyit egy empatikusabb ügyintézőjük elmondott, hogy a kártya adatait mégis eltárolták, csak azt nem a szerkesztőség művelte, hanem az a felület, amin keresztül a fizetés történt. Ő javasolta azt, hogy azt a bizonyos szolgáltatót messzire kerüljük el, de a mai napig nem tudjuk melyik szolgáltatóról van szó és az ügyletben milyen szerepet töltött be. Mi nem találtunk semmilyen számlázási szolgáltatót, semmilyen leírásban.

Hónapokkal később egy teljesen másik ügyben együtt mentünk be a bank egyik fiókjába, ahol az ügyintézőt megkérte az ismerősöm egy utólagos ellenőrzésre. Szigorúan hatszemközt a Colissimo lett kikiáltva bűnbaknak, de nem értjük milyen szerepet tölthettek be, hiszen sehol nem jelentek meg a fizetési folyamatban. Tudomásom szerint ők egy olyan futárcég Franciaországban, amilyen például a GLS. Azt sem látjuk át, hogy a nevük hol jelent meg, ugyanis mi nem találtunk rá egyetlen számunkra elérhető dokumentumban sem.

Amúgy a bank részéről senki sem kért bocsánatot azért, hogy bármiféle kellemetlenség érte a számla tulajdonosát. Az is kiderült, hogy a bank tud az adott szolgáltató megbízhatatlanságáról, de semmilyen ellenintézkedést eddig nem tettek. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy az egyetlen fizetésre generált kártyákat üzemeltető szolgáltatóval szemben képesek voltak fellépni, akik éppen az ilyen helyzetek elkerülését segítik! Nem tudom mibe kerülne az érintett banknak ugyanilyen szolgáltatást bevezetnie, de ebbe az irányba a mai napig nem mozdultak el.

Ekkor már elindítottuk a különböző fogyasztóvédelmi lépéseket is, de sok értelmét nem láttuk.

A Magyarországon beadott panaszra eddig (6 hónap alatt) semmilyen választ nem kaptunk. Amúgy van bent adatvédelmi panaszunk már olyan 5 éve, abban sem léptek semmit, így nem állítok olyasmit, hogy nem foglalkoznak vele, csak gondolom sok az ügy és nem tudják kezelni. Ezt a helyzetet értem, bár nem tudok vele egyetérteni, viszont megváltoztatni sem tudom, ezért a panaszunkkal arrébb álltunk Franciaországba.

Ott négy panaszt nyújtottunk be. Kettőt olyan helyen, amelyet francia állami költségvetésből működtetnek, a másik kettőt pedig olyan helyre, akik ugyan "civil" közvetítőként lépnek fel, de elég sok EU-s támogatással üzemelnek. Ez utóbbiaknál láttuk, hogy a francia szolgáltatási szektor is kitömi őket pénzzel, hogy először inkább hozzájuk forduljanak a panaszosok, ne a hatóságokhoz.

Mindegyik hely küldött nyugtát a beadványainkról, de ezen felül egyetlen szónyi válaszra sem voltunk méltók. Legalábbis eddig.

Akkor már az előfizetésünk 60. napja közeledett, így aggódtunk, hogy a szerkesztőség (vagy akárki más) ismét pénz fog levonni a munkatársamtól. Ezért egy párizsi ismerősünk személyes közbenjárását kértük. Ez jó ötlet volt, mert azóta nem vontak le pénzt, de a szerkesztőség (vagy akárki más) egyetlen bocsánatkérő vagy magyarázó reakciót sem tudott magából kipréselni a megrendelő felé.

Az ismerősünknek is csak ingerülten annyit mondtak, hogy tulajdonosváltás okozta káosztól szenvednek, a kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem olyan apróságokkal foglalkozzanak, hogy egy előfizetőtől pénzt vonnak le, de nem kap érte semmit. A fiókot amúgy a szerkesztőség felszámolta, így semmibe nem került volna nekik legalább egy magyarázatot küldeni vagy csak visszafizetni a jogtalanul hozzájuk került pénzt.

Még annyi elhangzott, hogy az első tranzakció egy nagy akció (talán fekete péntek volt) keretében történt, ami olyan jól sikerült, hogy állítólag nem tudták feldolgozni az igényeket. Az viszont nem derült ki, hogy miért hagyták figyelmen kívül a reklamációkat. Mellesleg a fekete péntekes akciót sem hiszem el, mert az adott "szezonális akció" még ma is érvényben van, tehát ez hazugságnak tűnik nekem, bár nem is érdekes az ügy egésze szempontjából.

Ez az ügykezelés nekem a tökéletes megbízhatatlanságnak a bizonyítéka, amit egyetlen piaci szereplő sem engedhetne meg magának. Egy hitelességre és bizalomra igényt tartó szerkesztőség pedig még inkább nem! Nekem a történtek mögött álló szemlélettel van bajom, szerintem ez elfogadhatatlan. Természetesen a történtek után a lap számaiban megjelenő írásokat pénzért cserébe sem vagyunk hajlandók véleményezni, hiszen a szemünkben a lap teljes mértékben megbízhatatlannak minősül.

A kisebb vitákról

A többi vita az előbb leírtakhoz viszonyítva semmiség. Mivel nem nagyon mondtunk semmit a lappal kapcsolatos vitáról, ezért szerencsétlen módon egy olyan híresztelés kapott lábra miattunk, miszerint hírekkel összefüggésben keletkezett a konfliktusunk. Ez nem igaz. Volt egyébként valami ilyesmi, de mivel nem mutathatok jogi okok miatt idézeteket, így ezeket csak vázlatos jelleggel tudom ismertetni. Ezekből is látható lesz, hogy a konkrét ügyeket tekintve még vita emlegetése is túlzás lenne.

Az egyik ilyen ügy a magyarországi illetőségű nemesi címek használata volt. A magyarországi szokás eddig az volt, hogy amikor valaki egy költségvetésből fizetett poszton dolgozik, akkor erre a szerepére vonatkozóan nem írunk róla úgy, hogy a nemesi címei is említésre kerüljenek. A lap nem vette át ezt a szokást, így jó pár embert "prince de Hongrie" vagyis "Magyarország hercege" címmel nevezett meg.

Habsburg György magyar királyi hercegként, valamint Ausztria főhercegeként lett Magyarország nagykövete Franciaországban?
(a kép forrása: Point de Vue - a piros kiemelés saját szerkesztés)

Ennek tipikus példája Habsburg György esete, talán a "vita" kiindulópontja is ő volt. Az illető újságíró azt mondta, hogy általánosságban talán igazunk lehet, de szerinte Habsburg György az első nagyköveti kinevezését még a mi tudósításunk szerint is a születésnapjára kapta ajándékba, az akkori magyar kormányfőtől. Akkor Habsburg Györgynek még szerinte semmilyen közéleti érdeme nem volt azon kívül, hogy ő Habsburg Ottó Magyarországon élő fia. Vagyis éppen az a helyzet szerinte, hogy az örökölt címeire tekintettel lett nagykövet, tehát nagyon is helyénvaló a két címének az együttes használata.

Előfordult az is, hogy a belga Lorenz herceget "Prince royal de Hongrie" címmel nevezték meg, vagyis szerintük ő "Magyarország királyi hercege". Hiába vannak érvek ezen címének a használata mellett, Lorenz herceg magyar vonatkozású tevékenységének a listája szerintem "túl rövid" ahhoz, hogy ezt a címét egyáltalán említeni lehessen. Másfelől a mostani román királyi család magyarellenes ténykedéseihez is aktívan asszisztálnak, így vele kapcsolatban nem is tudom jellemezni mennyire nagy érzéketlenség bármiféle "magyar királyi" jelzőnek a használata.

Lorenz herceg esetében a Point de Vue használja a "Prince de royal Hongrie" titulust
(a kép forrása: Point de Vue - a piros kiemelés saját szerkesztés)

A harmadik ügy Habsburg György közéleti szerepének az értékelése volt. A vita nem a tényekről szólt (mivel abban azonos az álláspontunk), hanem azok értékeléséről. Szerintük ő egy ragyogó képességű diplomata, akinek semmilyen közéleti szerepvállalása körül nincs helye a bírálatnak, mi pedig mást gondolunk. Ezt annak idején kifejtettük és ezzel szállt vitába az illető. A két konkrét eset a vöröskeresztes szimbólum védelme és a gyöngyöspatai akció volt. A vöröskeresztes szimbólum tiltása szerintünk egy súlyos hiba volt, a gyöngyöspatai ügyben pedig nagyjából semmit nem tudtunk meg arról, ami valóban érdekes lett volna. Egyébként még ez a lista bővíthető is lenne! Ha valaki rákeres a Habsburgok magyarországi üzleti és politikai ügyeire, akkor szembesülhet azzal, hogy mennyi kérdés lenne felvethető.

Ahogyan említettem, ebben a három ügyben az érintett ember az észrevételeinket (a beleegyezésünkkel) azok elé tárta, akik szemében ő tekintélynek minősül. Ezt a lépését példaértékűnek tartom, hiszen kevés olyan ember van, aki ezt meg meri tenni akkor, amikor abból él meg, hogy ő maga egy jól értesülésekkel bíró, szinte tévedhetetlen személy. 

A nagy ügyhöz kapcsolódva csak azt javaslom, hogy senki ne fizessen elő a Point de Vue számaira, mert esetleg úgy járhat, ahogyan mi. 

Az újság tartalmával kapcsolatban pedig azt hiszem nem kell elmagyarázni senkinek, hogy egy olyan sajtótermékről van szó, amely pozitív sajtómegjelenést biztosít, így minimum ezért minden állítását érdemes ellenőrizni.