Ez a bejegyzés Habsburg Ottó két fiának a közéleti tevékenységével foglalkozik, akik a trónjaikat elvesztett dinasztia harmadik generációját vezetik.

Az előző bejegyzésben az utolsó magyar koronaherceg öt lányának a közéleti jellegű tevékenységéről volt szó. A két fiú közéleti pályafutása olyan gazdag eseményekben (és még nem is idősek!), hogy mindenképpen külön bejegyzést igényeltek. Sőt, valójában ez a bejegyzés is lehetne két külön bejegyzés, de a két "trónörökös" között annyira sok érdekes hasonlóság és különbség van, hogy inkább egyben hagytam.

Azt előre szeretném kiemelni, hogy a bejegyzés nem a két embernek a magánéletével foglalkozik, hanem csak azokkal a szerepléseikkel, melyekkel a nyilvánosság előtt megjelentek. Ez azért fontos, mert elkerülhetetlenül érintve lesznek magánjellegűnek tűnő dolgok, de azt gondolom, hogy amennyiben ezeket maga az érintett viszi a nyilvánosság elé, akkor onnan kezdve ő maga kívánja azok közüggyé válását (vagy önmaga gondolja közügynek).

Habsburg Károly főherceg, mellette a fia, Ferdinánd főherceg, mögöttük pedig György főherceg (2011-ben)
(a kép forrása: idnes.cz)

A másik amit szeretnék leszögezni, hogy a magam részéről mindkét embert tisztelem. Azt is, amit a személyükben képviselnek, de őket magukat, mint közéleti embereket is. Nagyon jó helyzetben lenne a magyar közélet, ha akár Károly főherceg, akár György főherceg lenne az "átlag" vagy akár "minimum". Ez a fajta kettős tisztelet azonban nem tartott vissza attól, hogy amikor a pályafutásukat nézem, akkor ne lássam meg azokban kényesebb történeteket (vagy a hozzájuk társuló emberek ilyesféle ügyeit).

Habsburg Károly (1961)

A Habsburg dinasztia öröklési szabályai szerint az elsőszülött fiú a kijelölt utód, vagyis a "trónörökös". Mai napig is sokan gondolják azt, hogy Habsburg Károly ilyen-olyan módon osztrák császár, magyar király, cseh király, horvát király, nem mellesleg a mai Boszniában, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és még Szlovéniában is sokan lehetséges uralkodóként tekintenek rá. Bár objektív módon ezt lehetetlen megmérni, feltehetően Habsburg Károly "uralkodói címeinek" van a legnagyobb presztízse, hiszen a dinasztia feje nagyon sokak számára az "igazi" császár marad.

Éppen ezért volt várt esemény az első fiú megszületése. Ez öt leány után, 1961-ben, január 11-én érkezett el. A születéséről még a magyar állampárt irányítása alatt álló Népszabadság is megemlékezett:

Károly főherceg születéséről a korabeli Népszabadság is megemlékezett
(a kép forrása: Népszabadság 1961. január 29-i számának 4. oldala)

Így, hogy sor került a "trónörökös" megszületésére, Habsburg Ottó bizonyos szimbolikus dinasztiavezetői jogokat átruházott az újszülöttre, majd Ausztria számára felajánlotta saját maga lemondását a dinasztia vezetéséről és a Habsburg dinasztiában betöltött szerepéről (melyről egy korábbi bejegyzésben már említve lett, hogy az  osztrák politika elutasította).

Az 1961-es "lemondás" ügyében fontos kihangsúlyozni, hogy bár Habsburg Ottó felajánlotta a lemondását, minderre csak a fia megszületése után volt hajlandó, valamint a magyar királyi szerepét ez a lemondás nem érintette. Ezért van olyan csoport, amelyik gondolkodásában Habsburg Ottó 1961-ben még uralkodóként jelenik meg, így Habsburg Károlyt is valamiféle beiktatott személynek tekintik (mintha V. Károly néven magyar király lett volna, vagy esetleg most is az lenne). Ennek az érvelésnek az alapja az, hogy 1969-ig létezett olyan része a bolygónak, mely a Habsburg Ottó vezette Magyar Királyság területe volt. Az, hogy ez manapság szinte egy teljesen érdektelen nézetté vált, abban komoly szerepet vállalt Habsburg Ottón kívül ő maga is, mármint Habsburg Károly. Minden olyan nézetet elutasít ugyanis a nyilvános megszólalásában, mely őt császárként vagy királyként azonosítaná. 

A személyiségét a magyarországi politikai kategóriákban gondolkodva elég nehéz értelmezni, mert más alapállás vezérli, mint amit a magyar közéletben (sajnos) normálisnak tekintenek. Példa a hozzáállására, hogy körülbelül 10 éves koráig szerepelt az osztrák útlevelében a bejegyzés, miszerint a világ összes országába való belépésre feljogosít, kivéve Ausztriát (Habsburg Ottónak előbb engedték meg a belépést, mint a családtagjainak). Ez egy komoly sértés egy országtól a saját állampolgára felé. Ennek ellenére 1981-ben átköltözött Ausztriába (előtte Bajorországban élt a szüleivel, ott végezte a középiskolát is), hogy letöltse az osztrák állampolgárok számára kötelező sorkatonai szolgálatot. Mondhatta volna, hogy nem hajlandó rá, de feltehetően azt gondolta, hogyha ragaszkodik az állampolgári jogaihoz, akkor ugyanolyan komolyan veszi a kötelezettségeit is - még akkor is, ha a jogait sok ponton sérti az osztrák állam.

Korábbi bejegyzésekben szóba került az, hogy IV. Károly király és a felesége (Zita királyné) is bátrak voltak reformálni. Habsburg Ottó ebben a szüleihez képest nagyon merész volt. Habsburg Károly azonban még édesapjánál is bátrabb volt, elődeihez képest szinte forradalmárnak nevezhető.

Az egyik váratlan lépése a felsőfokú végzettség megszerzése volt. Elődjei az érettségi után azonnal, folytatólagosan mentek egyetemre és szereztek valamilyen korszakhoz illő végzettséget. Ő több egyetemet is elkezdett, de a diploma tényleges  megszerzéséhez csak 2012-ben érkezett el, 51 évesen (igaz, akkor egyből hármat is megszerzett, mind üzleti jellegű). Nem azért szakította meg (vagy "húzta el") a tanulmányait, mert hanyag volt, csupán lefoglalta a politika.

Amellett, hogy a páneurópai politikai szervezetben már tiniként is aktív volt, kereste azokat a lehetőségeket, melyekhez igazi bátorságra volt szükség. Például 1990-ben, a szovjet blokád idején Litvániába vitt segélyszállítmányokat. A balkáni háború közepén megjelent Dubrovnikban és védelmet követelt a történelmi városnak. Az ilyesféle karakán és bátor kiállás nem egyedülálló, de azért általában ritka egy politikustól. 

Aztán 1992-ben megdöbbentette édesapját is, amikor az osztrák televízióban egy vetélkedőműsorban jelent meg, ahol ő volt a műsorvezető! Egyébként rendszeresen szerepel a tévében a mai napig is, egész jó interjúkat szoktak készíteni vele, csak egy tévés műsor vezetése nem éppen uralkodóhoz illő foglalatosság. Mára viszont Bulgáriában, Hollandiában és Ukrajnában is vannak cégei, így nem tartom valószínűtlennek, hogy a tévés "kalandja" valójában tudatos tapasztalatszerzés volt.

Egy vetélkedő műsorvezetőjeként lépett a nyilvánosság elé 1992-ben
(a kép forrása: fernsehserien.de - szerkesztett változat)

Életrajza szerint 1984-ben került be hadnagyként (főhadnagyként?) a pilótaképzésbe és 1985 és 1996 között az osztrák légierő pilótája volt, majd tartalékos állományba került. Elméletileg később is az osztrák hadsereg tisztjeként szolgált, ahol a kulturális javak védelme (volt? vagy most is?) a feladata.

Bár a nyilatkozataiban elutasítja azt, hogy valamiféle uralkodó lenne, ugyanakkor az arisztokratikus címéhez (mondjuk így) ragaszkodik. Ennek jó példája az, amikor osztrák honlapjának az elérhetőségébe beletette a "von" szót, mely a nemesi mivoltára utal. Ezt Ausztriában törvény tiltja, de ő kitart amellett, hogy van joga a "von" szót használnia. Érdekes, hogy ezért cserébe 20 ezer osztrák korona büntetés járt volna 2019-ben (amikor az ügy kirobbant), de Ausztriában a korona már régóta nem törvényes fizetőeszköz, így bár bűnösnek ítélte a bíróság, ugyanakkor megbüntethetetlennek minősítették a törvény elavult szankciója miatt. Egyébként nem csak a honlapján használja a "von"-t, hanem általában is. Például az osztrák páneurópai szervezet elnökeként is Karl von Habsburg formában használja a nevét. 

[Mielőtt valaki szólna, hogy pontatlan vagyok, jelzem: tudom. Ausztriában ugyanis Burgenlandban nem volt tiltva a nemesi címek használata 2008-ig. Ennek sajátos magyar oka van. A bécsi politika nem akarta, hogy a térség arisztokratáinak Magyarország vonzóbb legyen és így kijárják a tartomány Magyarországhoz való visszatérését. Egyébként nagyon izgalmas Burgenland arisztokratáinak a viszonyulása a bécsi politikához, de az már nagyon messze vinne minket a Habsburg dinasztia vezetőjétől.]

Érdekesség, hogy az osztrák állam kőkeményen tiltakozik Károly főherceg minden arisztokratikusnak, antirepublikánusnak címkézett megnyilvánulása ellen. Ezzel szemben a magyar állam a legfelsőbb szintű kommunikációjában is Károly főhercegként nevezi meg, holott mindkét ország tiltja az arisztokratikus címek használatát. Itt például az igazságügyi államtitikár nevezi a parlamenti felszólalásában(!) Habsburg Károlyt főhercegnek:

A magyar kormány igazságügyi államtitkára a parlamenti felszólalásában Habsburg Károly főhercegnek nevezte Habsburg Ottó elsőszülött fiát; a magyar címe (magyar) királyi herceg lett volna, de ő az osztrák (vagyis a főhercegi) címét használva hivatkozott a személyére, melynek használatát az osztrák állam kifejezetten tiltja
(a kép forrása: kormany.hu)

Magáról azt állítja, hogy a térség összes államában otthon érzi magát, így az identitása leginkább európai. Ezt a magyar mivoltát faggató kérdésre válaszolta. Magyarságáról azonban édesapja mást mondott 1996-ban (nem mellékesen az egyik nővére is ugyanígy fogalmazott Károlyról 1992-ben):

Károly is magyar - mondta az édesapja 1996-ban
(a kép forrása: 168 óra 1996. december 24-i számának 14. oldala)

Politikusként meglehetősen sajátos filozófiát vall. Ha valaki átolvassa a honlapján (vagy az adjutánsa honlapján) is megtalálható véleményeit, akkor az autokrácia olyasféle nyílt és határozott elutasítását találja meg (nem beszélve a politikai stratégia keretében vallott, amúgy tartalom nélküli kereszténység elutasításáról), ami a magyar közéletben sajnos már szinte ismeretlen. Ehhez társul, hogy közvetlen személyiség, aki szándékosan kerüli a diplomatikus megfogalmazásokat, nem hagyva kételyt a véleménye felől. Sőt, mindez fordítva is működik. Amikor őt kérdezik, akkor bármit kérdezhetnek tőle és teljesen egyenes válaszokat ad (és nem mondja azt, hogy nem foglalkozik belpolitikával). 

Könnyen lehetett róla annak idején olyan véleményekbe ütközni, hogy ez a fajta nyíltság és őszinteség vezetett el a bukásához. Sőt, még olyan is akadt, aki ezen hozzáállás miatt különböző negatív jelzőket fogalmazott meg az értelmi képességeiről. Saját, szubjektív véleményem szerint azonban ez nem politikusi butaság vagy alkalmatlanság, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a neki tulajdonított szerep (az igazi császári cím örököse) kötelezi őt a tisztességes válaszadásra.

[Egy volt bécsi munkatársam mondott egy példát Károly főherceg "naivságára", amit ő "politikusi butaságnak" tartott. Amíg EP-képviselő volt, megkérdezték tőle, hogyha Magyarországon helyreállna a királyság, akkor ki lenne a magyar király. A volt munkatársam azon akadt ki, hogy Károly főherceg nem adott elkerülő választ, hanem hangos gondolkodásba kezdett és ennek keretében levezetett egy olyan lehetőséget, miszerint Habsburg Ottó. A pontos választ nem találtam meg sehol, de az akkori Ausztriában ez már a szalonképtelenség határát súrolta.]

Ő maga 1996 és 1999 között volt az EP egyik osztrák képviselője, ahol a balkáni bővítés volt a fő szakterülete. A választás eredménye 1996-ban úgy alakult, hogy közel azonos támogatást kapott a Szociáldemokrata Párt, a Néppárt és a Szabadságpárt. Habsburg Károly a harmadik legtöbb szavazatot kapta a pártján belül, így a 7 osztrák néppárti képviselő egyike lett.

Károly főherceg 1996-ban 30 ezer feletti szavazatot gyűjtött a pártjának, ami kiemelkedően jó eredmény
(a kép forrása: Szövetségi Belügyminisztérium tájékoztató füzetének 27. oldala)

Ami az egyéni teljesítményt illeti, ő volt a lista második helyén és a harmadik legtöbb szavazatot kapta. A pártra kapott 1,1 millió szavazatból 30 ezer szavazatot ő hozott a pártnak. A pártlista vezetője 15 százalékkal lett első, ami mellett az ó 2,7 százaléka nem tűnik soknak, de az 1,1 millió szavazatról tudni kell, hogy a párt nagyon sok jelöltje között oszlott el. Ha valaki átbogarássza az adatokat, akkor láthatja, hogy a legtöbb EP-be jutott képviselő meg sem közelítette a 30 ezres szavazatot (de még a 10 ezrest sem!). A szavazatok jelentős részét a saját lakóhelyének tekintett Salzburg és környékéről gyűjtötte be, ahol egy körzetben a 15 százalékos jelöltnél is több szavazatot sikerült megszereznie.

Minden adott volt, hogy sikeres politikussá váljon, de a kampányában kifogásolható finanszírozás nyomára bukkantak. Az ügy lényege az volt, hogy egy afrikai éhező gyerekeknek adományokat gyűjtő segélyszervezet kiadásaiban gyanús tételeket találtak. Ezek némelyike Habsburg Károly kampányához jutott el, melyről egyébként ő maga nem tudott. A szervezet pénzügyekért felelős vezetőjét (Tina Krones-Taurert) őrizetbe is vették. Az elsikkasztott pénzadományok ügyében Tina Krones-Taurer férje, Wolfgang Krones is őrizetbe került. A házaspár Habsburg Károly bizalmasának számított, ráadásul a férj az ausztriai páneurópai mozgalom egyik vezető személyisége volt. A feleséget három év letöltendő börtönbüntetésre, a férjet 2 év felfüggesztettre ítélték el. Az osztrák hatóságok ebben az ügyben soha, semmivel nem vádolták Habsburg Károlyt.

Az ügyre azonnal rászálltak és minden jelentős osztrák párt (a Néppártot kivéve) Habsburg Károly azonnali lemondását követelte. Igaz, az eljárás során kiderült, hogy az elsikkasztott adományokat a házaspár főként luxusutazásokra költötte, melyeken csak ők ketten vettek részt. Ugyanakkor az is tény, hogy Károly főherceg a World Vision Austria igazgatósági tagja volt, bár nem az ő feladata volt az adományok felhasználást figyelemmel követni. A politikai nyomás óriási nagy volt, de ő folyamatosan azt hangoztatta, hogy meg van lepődve, nem tudott semmiről. A vitába Habsburg Ottó is beszállt, azt nyilatkozva, hogy a fiát nem a sikkasztás miatt és a politikai képességei miatt, hanem a neve miatt bántják, mely olyan, mint zsidóknak a sárga csillag. Ez a nyilatkozat is rosszul jött ki, mert sok zsidó ember örült volna annak, ha "csak" annyi hátrányt jelentett volna számukra a sárga csillag, hogy jogerős bírósági ítélet nélkül tekintik őket bűnösnek. 

Amikor az 1999-es képviselőjelöltjeiről döntött az Osztrák Néppárt, akkor Habsburg Károlyt kihagyták a jelöltek közül, ami miatt még a Néppárt és az osztrák arisztokrácia viszonya is veszélybe került egy elemzés szerint. Károly főherceg ekkor létrehozott egy önálló pártot, Keresztényszociális Szövetség néven, melynek a nevében is jelezve lett kihez tartozik: Habsburg Károly-lista (ha valakinek nem esne le, az utolsó osztrák császárnak is ez volt a neve).

Habsburg-Lotharingiai Károly, mint mezőgazdasági és erdészeti vezető, az önmagáról elnevezett "Habsburg Károly Lista" vezetője volt 1999-ben
(a kép forrása: Osztrák Szövetségi Belügyminisztérium)

Összesen 43 ezer szavazatot kapott, ami 1,54 %, vagyis nem túl jó eredmény. Salzburgban (2,02%) és Tirolban (2,6%) ért el ennél magasabbat, de ez sem volt elegendő ahhoz, hogy a politikai súlya jelentősnek legyen mondható. A politikai palettára nézve ez azt jelentette, hogy Ausztriában 7 párt tudott indulni a választásokon, melyből 4 mandátumot szerzett (Néppárt, Szocdemek, Szabadságpárt, Zöldek), a három nem bejutó közül pedig a második lett (liberálisok és a kommunisták mellett). 

Ha a személyhez fűződő eredményeket vizsgáljuk, akkor az 1996-ban elért 30 ezer szavazattól nagyon elmaradt, hiszen 2804 szavazatot kapott, az alábbiak szerint:

• Burgenland: 60 szavazat
• Karintia: 149 szavazat
• Alsó-Ausztria: 511 szavazat
• Felső-Ausztria: 358 szavazat
• Salzburg: 246 szavazat
• Stájerország: 236 szavazat
• Tirol: 249 szavazat
• Vorarlberg: 71 szavazat
• Bécs: 924 szavazat

Nagyon nehéz mindezt nem politikai bukásként értékelni, ezt ő maga is így látta. Az is egy lehetséges magyarázat, hogy nem a Habsburg név hozott Ausztriában szavazatokat a pártnak, hanem a párt vitt szavazatokat a névhez, hiszen a Néppárt ugyanannyi szavazatot kapott Habsburg Károllyal, amennyit nélküle is. Azt a magyarázatot sem szabad ugyanakkor elvetni, hogy az osztrák politikai paletta nagyon régóta három nagy törzsre bomlik, a három nagy táboron kívül pedig nem nagyon van tartós élet.

Mivel Károly főherceg politikai pályafutása nem a képviselőséggel indult, ezért a képviselői hely látványos elvesztése nem is jelentette a közéleti szereplésének a végét. Továbbra is fontos szerepet tölt be a páneurópai mozgalomban. A nemzetközi szervezetnek sokáig fontos vezetője volt, az osztráknak pedig 1986 óta az elnöke.

Karl von Habsburg néven elnöke az osztrák páneurópai szervezetnek, holott a "von" használata Ausztriában törvénybe ütközik
(a kép forrása: Osztrák Páneurópai Mozgalom honlapja)

E mellett fontos és érdekes munkát végző szervezetekben is tisztségeket vállalt. Ezek egyike az UNPO, melynek célja a nem képviselt népek és emberek nemzetközi képviselete. Olyan népek, emberek képviseletét vállalják, akiket általában a nagyhatalmi politika nem tart kívánatosnak. Ha a honlapjukon valaki böngészni kezd, akkor láthatja mennyire kényes ügyekben hajlandóak egyértelműen a gyengébb mellé állni. Többek között Kurdisztán, Tajvan és Tibet ügyét is felvállalták, de olyan kényes ügyekben is a kisebbség mellé álltak, mint az erdélyi magyarok, katalánok vagy a ruszinok. Ennek a szervezetnek a vezetését vállalta el egy időre, de azóta is nagyon határozottan kiáll és szót emel az ilyen ügyekben. Mondhatni azt is (kis túlzással), hogy az UNPO ügyét és céljait támogatni egy eléggé öngyilkos politikai küldetés, de Károly főherceg bátor ember lévén, hajlandó a nevét adni ilyen célokhoz.

Egy másik érdekes szervezet az EMPA, mely nevében egy európai katonai ejtőernyősöket tömörítő szervezet. Ennek a szervezetnek 2001 óta az tiszteletbeli elnöke és kancellárja:

"Császári és királyi" minőségében tiszteletbeli elnök - egy szervezet, ahol Károly főherceg vállalja a császári és királyi címeit
(a kép forrása az EMPA honlapja)

Mivel Károly főherceg nyíltan vállalja az EMPA-t és az ott betöltött szerepét, ezért feltehetően nem a hozzájárulása nélkül szerepel a nevénél a "császári és királyi" utalás. Ez azért érdekes, mert minden más megnyilvánulásában elutasította az összes olyan értelmezést, amely császári és királyi személyként jelöli meg őt (korábbi bejegyzésben volt szó édesapja temetéséről, amikor a pápa ilyen módon azonosította őt, de abban az esetben passzív résztvevő volt). Azt természetesen el kell ismerni, hogy a hivatalban lévő uralkodó megjelölése nem ez lenne, vagyis ettől a megszólítástól még nem lesz császár és király.

Az RP Online kérdésre elmondta, hogy magát nem hívja "császári és királyi fenség" néven, de amikor ezt mások megteszik, szerinte az a múlt iránti tisztelet jele
(a kép forrása: RP Online interjúja)

Egy nagyon fontos küldetése, mely szinte egész közéleti szerepvállalásában megjelent, az a Kék Pajzs nevű mozgalom. A mozgalom ügye a balkáni háborúk idején találta meg őt, amikor a helyszínre utazva elkezdett dolgozni a horvát kulturális örökségek megmentéséért (jelentős szerepe volt ebben a későbbi feleségének). Minden, ami kulturális örökség, azt a szervezet szerint a háborúk idején is óvni kell, lehetőleg még a fegyveres összecsapások kirobbanása előtt. Ha pedig úgy alakul, akkor a helyszínen, az összecsapások alatt. Számos interneten is elérhető fénykép bizonyítja, hogy ahol baj van, ott azonnal megjelenik. A nemzetközi szervezetnek 2020-ig volt az elnöke, most augusztusban köszönt le.

Katonatisztként szót tud érteni a katonákkal, még fegyveres konfliktusok idején is, így mára már számos katonai erő aktív együttműködését elnyerte
(a kép forrása: a Kék Pajzs Maliról szóló jelentésének a 7. oldala, szerkesztett kép)

A páneurópaiság, az EMPA, az UNPO és a Kék Pajzs nem különálló projektek. Az egyik támogatja a másik sikerét, eszközöket és kapcsolatokat biztosítva hozzá. Írott formában nem találtam idézhető kijelentéseket, de sok érintett helyszínen élő és dolgozó ember tanúsíthatja, hogy Habsburg Károly terepi tevékenysége erkölcsileg kikezdhetetlen volt. Akinek van ilyen térségekből személyes tapasztalata, az tudja, hogy általában mindenki azzal a valamivel üzletel (nem is mindig tisztességesen), amit "megment". Károly főherceg azon kevés személyek egyike, akinek a neve ilyen tekintetben teljesen tiszta maradt.

Szoktam hallgatni arról vitákat, hogy beszél-e magyarul. A fia szerint beszél magyarul, bár magam egyetlen magyar nyelvű megnyilvánulását sem hallottam. Mások emlegetni szokták, hogy édesapja budapesti gyászmiséjén látszódott, hogy magyarul énekelt. Kissé lejjebb látható lesz egy 1993. januári Kurírban megjelent cikk, mely szerint akkoriban tanult magyarul. Valahol értem, hogy ez milyen ok miatt fontos, ezért gondoltam erre kitérni. Ő maga azt nyilatkozta, hogy öt nyelvet tanult meg gyermekkorában, majd néhányat később, de azokban nem annyira jó (a Történelmi Lövészek Európai Közösségének a hírei között található életrajza szerint angolul, franciául, németül, olaszul és spanyolul beszél, a magyarról nem írnak).

Ki kell térni a Szent György Rendre is, mely egy nagyon különleges szervezet. Ez lényegében a dinasztia saját lovagrendje, ami egyféle politikai tanácskozó intézmény. Mondhatni úgy is, hogy ez a dinasztia saját politikai holdudvara azon a földrajzi területen, mely lefedi az egykori Monarchiát. A rend vezetője a nagymester, és a helyettese. A két vezető címének a megjelölésében lehet látni valami érdekeset:

"Ő császári és királyi felsége" címmegjelölés látható Habsburg Károlynál és Habsburg Györgynél is
(a kép forrása: Szent György Rend honlapja)

A  Rendnek van női "részlege" is, akiknek megvan a saját női vezetőjük:

Eilika szintén "császári és királyi" minőségében fontos személy a Szent György Rendben
(a kép forrása: Szent György Rend honlapja)

Érdemes átnézni, hogy a Rend lovagjai között vannak-e a magyar közéletből ismert emberek - ugyanis vannak! A hölgyek között ott találni Habsburg Eilikát, amiben nincs meglepetés. Abban viszont igen, hogy ott szerepel Schmidt Mária is! A férfiak között Habsburg György neve nem meglepetés, ahogyan Gerő Andrásé sem. Semjén Zsolt egyébként szintén nem, csak nem nagyon ismert a Habsburgokkal való szoros kapcsolata.

Egyébként Schmidt Mária, a két főherceg és a miniszterelnök helyettese már jelent meg közösen a nyilvánosság előtt a dinasztia ügyét képviselve (maga az esemény IV. Károly budapesti szobrának az avatása volt 2016-ban, de említeni kell azt is, hogy minden érintettnek volt akkor olyan "republikánus" tisztsége, ami miatt indokolt volt egyébként is a megjelenésük). Más magyar embereket is találni még, de tudomásom szerint ők nem közszereplők.

A Rend lovagjai között van Schmidt Mária és Semjén Zsolt is
(a kép forrása: Szent György Rend honlapja)

Ha valaki szeretné elképzelni, hogy milyen lenne az, ha V. Károly magyar király (és osztrák császár) uralkodna manapság, akkor a Rend egy-két rendezvénye nagyon is élethűen váltja valósággá ezt a képzetet. A nyilvános videókon látható, hogy a férfiak letérdelnek Károly főherceg elé, aki egy karddal lovaggá üti őket. Az is ad valamiféle különlegesen szürreális jelleget egy-két ilyen ceremóniának, hogy nagy tömeg érkezik a templom elé, az osztrák rendőrök ezért az érdeklődő tömeget távol tartják a lovagok haladási útvonalától. Ha valaki pedig egy olyan valóságot szeretne vizionálni, melyben I. György a magyar király, akkor találhat ennek megfelelő videókat is.

Károly főherceg lovaggá üt valakit Zágrábban, 2018-ban; mellette a testvére, György főherceg
(a kép forrása: Szent György Rend honlapja)

Az Aranygyapjas Rend előbb-utóbb elő szokott kerülni témaként, ha a Habsburgokról van szó. A jelenről rendelkezésre álló források eléggé szűkszavúak. Károly főherceg a honlapján valamennyit leír róla, mivel az ott elérhető adat szerint 2000 óta a Rendnek ő a vezetője. Néhány interjújában tesz még egy-két mondatos említést a Rend jelenéről, mely alapján egy politikai tanácskozó testületnek tűnik, lényegében a bizalmas emberek köre. Ilyen-olyan meg nem erősített értesülések szerint a Rend vezetőjeként hatalmas bővítést hajtott végre, fontos személyeket vonva be a Rendbe.

A két Rend célja azonosnak látszik, csak a földrajzi működésben van különbség. Az Aranygyapjas Rend figyelme Európára irányul, míg a Szent György Rend inkább a volt Monarchia utódállamainak a térségére koncentrál.

Szándékosan hagytam a végére az üzleti ügyeket. Károly főhercegnek vannak saját üzleti érdekeltségei. A Raven Consulting GmbH és a Stevia Communications GmbH azok a cégek, amelyen keresztül el lehet kezdeni kutatgatni. Az érdekeltségeiről egyébként a saját honlapján is beszámol. Főként Ausztria, Bulgária, Hollandia és Ukrajna tartozik a fő célterületei közé. Ő maga azt állítja, hogy az üzleti ügyeiben semennyire sincsen politika.

A vállalkozásainak köszönhetően (tehát nem létezik a múltból öröklött hatalmas Habsburg vagyon, mivel azokat elvették a családtól) alapvetően jól él. Nem szerepel a nagyon gazdag emberek listáján, de jobban él az emberek többségénél. Ennek egyik jele, hogy van egy saját, kissé antik repülőgépe:

A Károly főherceg tulajdonában álló repülőgép
(a kép forrása: doppeladler.com)

A dinasztia vezetőjeként végzett munkájáról az Új Szó részére adott interjújában részletesen kitér, mely azért is érdekes, mert zanzásítva benne van az a fajta történelemszemlélet, ami a magyar közgondolkodásban szinte ismeretlen (természetesen nem a történelemmel foglalkozó emberekre gondolok).

Károly főherceg családja

Azon logika mentén, ami Habsburg Károlyt királyként kezeli, kászon és impérfalvai báró Thyssen-Bornemisza Francesca (1958) a magyar királyné lenne, valami olyan óvatoskodó megjegyzéssel, "ha még tartana a monarchia". Ám amennyire távol áll Károly főhercegtől, hogy magát királynak mutassa, annál még sokkal inkább távol áll Francesca személyiségétől, hogy magát magyar királynéként állítsa be. Ha valami címet kívánnak aggatni rá a férje miatt, akkor a "művészetek császárnője" szófordulattal szoktak utalni rá, de azt is igazából a saját munkásságával érdemelte ki, nem a férje miatt.

Magáról az apai családjáról a Der Spiegel és a Thyssen cégcsoport közölt egy ismertetést. E szerint a családja "alapítója" August Thyssen (1842-1926), "az acélbáró". Ha nagyon pontosak szeretnénk lenni, akkor valójában August édesapja volt az úttörő, csak August nevéhez kötődnek a jelentős nehézipari beruházások és így az ismertség is.

August egyik gyermeke volt Heinrich Thyssen (1875-1947), aki Magyarországra költözött és feleségül vette Bornemisza Margit (1887-1971) bárónőt. A bárónő édesapja örökbe fogadta a vejét (mivel fia nem volt), így Thyssen-Bornemissza lett az új családneve. A "báró" és a "kászon és impérfalvi" nemesi címeket 1907-ben kapta meg Heinrich a magyar királytól, Ferenc Józseftől. A feleség nagyon kibővítetten értelmezett rokonságában több fontos európai arisztokrata család is megtalálható, így szegről-végről még John Kerry (volt amerikai külügyminiszter és elnökjelölt) is a rokonuk (John Kerry magyar származását azonban egy másik vonalról azonosították, a nagyszülei éltek a Lipótvárosban). A legrangosabb "rokon" II. Vilmos (1777-1847) hesseni választófejedelem volt, de ő is már olyannyira távoli, mint amennyire John Kerry.

Margit és Heinrich magyar állampolgárok és magyar arisztokraták voltak, egy új, magyar bárói család megalapítói. Már az 1920-as évektől kezdve elkezdtek műkincsek gyűjtésével foglalkozni. A család eleinte Rohoncon élt, de az első világháborút utáni felfordulásban jobbnak látták nyugatabbra költözni. Rohonc a mai Burgenland területén helyezkedik el, nagyon közel a mai határhoz, ami akkoriban nem volt egy nyugodt hely. Maga a vár a család tulajdonában maradt és a II. világháború végéig használták is.

Sőt, olyannyira, hogy oda kapcsolódik a "rohonci mészárlásnak" nevezett esemény. Az esetet a házaspár Margit nevű leányához kötötték, aki akkorra már egy Batthyány felesége lett. Az ügy nagyon sok szempontból érdekes és döbbenetes, de mivel a mai napig nem tisztázottak az alapvető részletek sem, még ismertetni sem egyszerű. Jelenleg úgy látszódik, hogy a várban egy nagy buli részeként a vendégek csak úgy, szórakozásból agyonlőttek 180-200 magyar munkaszolgálatost.

Az ügyről elmondható az, hogy a két család (Batthyány és a Thyssen-Bornemisza), de még a burgenlandi (osztrák-magyar) arisztokrácia is összezárt, így a mai napig sem sikerült a munkaszolgálatosok sírhelyének az azonosítása. Sokáig csak elhallgatták az eseményt, később már azt is kétségbe vonták, hogy terheli-e egyáltalán valamilyen felelősség Margit bárónőt. Idővel (kb. 2010 után) pedig már azt is elkezdték kétségbe vonni, hogy volt-e egyáltalán mészárlás... (természetesen nem a családok képviselői mondanak ilyet, a két család a mészárlás megtörténtét soha nem tagadta le).

A családnak nem ez volt az egyedüli kényes ügye a II. világháború időszakában, de erről egy kissé alaposabb internetes keresgélés rengeteg információt hozhat elő annak, akit érdekelnek a részletek.

A Thyssen-Bornemissza család és a Habsburgok
(a kép a család leszármazását ismertető oldal alapján készült)

Mivel a családfő 1947-ben elhunyt, Hans Heinrich (1921-2002) vitte tovább a családi ügyleteket, mely egyébként óriási nagy vagyont jelentett, még a műkincsek nélkül is. Többször házasodott, amit pedig ki kell emelni, hogy már a hercegi családok is nyitottak voltak felé (nem lenne szép azt írni, hogy a vagyona miatt, de nem tudok másra gondolni). Hans Heinrich egyébként jól beszélt magyarul, sőt, a lánya esküvőjén díszmagyarban jelent meg! 

Francesca, mellette az édesapja díszmagyarban, a kisfiú kezében pedig a császári koronás gyertya, Károly (Karl) felirattal
(a kép forrása: Order of Splenor blog)

A harmadik felesége lett Fiona Campbell-Walter (1932), aki a Welt 2004-es cikke szerint kora egyik szupermodellje volt. Fiona édesapja egy befolyásos tábornok volt a brit haditengerészetnél, Keith McNeil Campbell-Walter (1904-1976). A család felmenői befolyásos angliai arisztokraták (bárók), így a két fél házassága azonos rangú családok egybekelését jelentette. Az esküvő után az ifjú feleség visszavonult és főként Londonban élve nevelte a két gyermekét (1965-ben elváltak). Az egyik gyermeke Francesca, a másik a később muszlimmá vált Lorne.

Francesca tanulmányairól azt lehet tudni, hogy bár elkezdett egy londoni képzőművészeti egyetemet, onnan két év után kitették, mert egy vita hevében kiabálni kezdett az egyik előadóval. Színészként, énekesként és modellként jelent meg ezt követően a nyilvánosságban (Steve Strange oldalán tűnt fel talán a legtöbbet, punk korszakából rengeteg kép elérhető az interneten, csak ide nem helyezhetőek el). Mai kifejezéssel élve egy híres celebbé vált, aki a világ leghíresebb művészeivel töltötte el az idejét (olyan emberekre kell gondolni, mint például Iggy Pop). Sok bulit szervezett nekik, de ezekről sok részlet nem ismert.

Később az édesapja gyűjteményének az ügyeit kezdte irányítani. Édesapja és ő, az 1980-as évek elején (még Brezsnyev alatt), megállapodtak az Ermitázs akkori vezetőjével, hogy a múzeumi pincében tartott értékes festményeket titokban elszállítják nyugatra és kiállítják őket. Nagyon sok hasonló tett kötődik a nevükhöz, melynek során műkincseket mentettek meg az enyészettől. Paradox módon a dalai láma tanácsára fordult meg Francesca élete 1985-ben. A dalai láma arra ösztönözte, hogy az előnyös helyzetét a társadalom jobbítására használja fel, így hívő katolikussá vált.

Műgyűjtőként tisztában volt vele, hogy mit okoz egy fegyveres konfliktus, ezért a horvát kulturális értékek megmentése érdekében utazott el Horvátországba, ahol éppen zajlott a háború. Azt ajánlotta fel, hogy a saját pénzéből fizeti a kulturális értékek helyreállítását. Ott ismerkedett meg Károly főherceggel, aki 1993-ban a férje lett.

Thyssen-Bornemissza Francesca és Habsburg Károly esküvője 1993-ban
(a kép forrása: Heinz-Peter Bader honlapja)

Az esküvő nagy közfigyelmet kapott, mivel a külvilág szemében egy nagyon gazdag ember híressé vált leánya és egy történelmi család "trónörököse" házasodott össze. A császári és királyi családnak azonban a leendőbeli feleség rangon aluli volt, mivel csupán bárónak minősült, holott legalább egy hercegnőt tartottak volna illőnek. A mail online egyik cikke állította azt (meg jó pár egyéb forrás is), hogy a Habsburgok közül többen bojkottálták a Habsburg Károly esküvőjét, mivel Francesca nem volt királyi származású. Az idézett cikk szerint 43 családtagnak akadt valami váratlan ügye, ami miatt nem tudott megjelenni. Egyébként ugyanez a cikk tárta fel azt is, hogy pár évvel később a házaspár szétköltözött egymástól, de jogilag nem váltak el.

Károly főherceg esküvője a korabeli magyar bulvársajtóban is helyet kapott
(a kép forrása: Kurír 1993. február 1-i számának 4. oldala)

A "trónörökös" rangon alulinak titulált házasságáról sokaknak Ferenc Ferdinánd esete jut eszébe, aki nem örökíthette volna a trónt a gyermekeire. E miatt többen meglepődtek azon, hogy Károly főherceg a dinasztia élére a fiát jelölte ki utódjaként. Ennek az okain érdemes egy kicsit elidőzni.

A házasságkötésről a korabeli magyar bulvársajtó is feltárta, hogy sokak számára volt "rangon aluli"
(Kurír 1993. január 5-i számának 24. oldala)

Habsburg Ottó még 1990-ben (a dinasztia vezetőjeként) módosította az "egyenlő házasság" feltételeit. Minden nemesi származású házasság megfelelt onnan kezdve egyenlőnek, bár egy korábbi bejegyzésben már említésre került az is, hogy ez éppen a dinasztia leendő vezetőjére nem vonatkozott. Neki külön engedélyre volt szüksége az édesapjától, amit valamilyen formában megkapott. Később ez a követelmény is megváltozott, mert ma már az is elegendő az "egyenlő" házassághoz, ha a házastárs keresztény.

Habsburg Károly már a dinasztia fejeként mondta azt, hogy nem megengedhető a házastárs miatt bárkit is kizárni bármiből. Megerősítette, hogy ő maga nem tekinti úgy a dinasztiát, mint amelyiknek trónja van vagy trónigénye lenne. Ilyen tekintetben a házassága nem problémás. A blogon már többször is esett szó arról, hogy sok európai dinasztia is elfogadta ezt a nézetet, vagyis egy uralkodónak "nem kell" királyi feleséget választania. Nagy esély van arra, hogyha Habsburg Károly trónra került volna, akkor sem lett volna problémája a házassága miatt.

Mivel Károly főherceg és a felesége Horvátországban ismerkedtek meg egymással, ezért mindhárom gyermekük kapott egy-egy horvát nevet is:

• Eleonóra Jelena (1994)
• Ferdinánd Zvonimir (1997)
• Glória Mária (1999)

Érdekesség, hogy Francesca játszott a magyar nyelven Rudolf - Sissi egyetlen fia címen ismertté vált filmben, amelyben Rudolf trónörökös anyósát alakította (a filmben az első részben jelenik meg, az esküvő idején). Ez azért érdekes, mert a film bemutatója után sor került egy beszélgetésre, ahol Károly főherceg is megjelent.

Francesca főhercegnő (zöld ruhában) a Rudolf trónörökösről szóló filmben
(a kép forrása: nol.hu)

Károly főherceg a filmet egyébként nem volt hajlandó a nyilvános vetítésen megnézni, mivel árulónak tartotta Rudolf főherceget. A szemfülesebb újságírók viszont lecsaptak a lehetőségre és megkérdezték, hogy létezik-e egy titkos akta (esetleg annál több) a mayerlingi eseményekről, melyet a Habsburgok őriznek. Ő nyíltan megmondta, hogy lehet, de nem tud erről, mivel erről a témáról az az édesapja nem mutatott neki semmit - akkor 2006 volt, az édesapja még nem adta neki át a dinasztia vezetésének a feladatát.

Francesca (eddig) egyszer észrevehetően is megjelent a magyar közéletben. Az "észrevehető" kifejezést azért használom, mert ő még jóval a házassága előtt magyar állampolgárrá vált és édesapjával sok időt töltöttek Magyarországon, főként a magyar művészeti életre próbáltak pozitív hatást gyakorolni. 2010-ben és 2011-ben úgy nézett ki, hogy ő lesz a Műcsarnok vezetője, ráadásul elég jó támogatója volt a kormánynál. Az ügyről itt lehet részletesebben olvasni. A cikkeken túl magam is meg tudom erősíteni, hogy sok képzőművész ismerősöm fűzött nagy reményeket a kinevezéséhez.

Francesca megjelenésétől azt várták volna, hogy modern művészeti központtá váljon Budapest, ahova nem a bulizni vágyó külföldi fiatalok visznek életet, hanem azok, akik több nagyságrenddel nagyobb mennyiségű pénzt költenek, ráadásul a legális, adót is rendesebben fizető ágazatokban. Sőt, még bizonyos külföldi példák miatt remélték azt is, hogy majd a Műcsarnok nyereségének egy részét a kortárs képzőművészek kapják meg, egy átlátható, politikai szempontokból mentes pályázati rendszerben. Mindebből nem lett semmi. A Magyar Narancs cikke szerint Szőcs Géza nagyon támogatta a főhercegnőt, de már eleve érvénytelenné tette a pályázatát a diplomája hiánya.

A három gyermekük közül kettőnek van olyasféle közéleti szereplése, amit említeni érdemes.

Három főherceg: Károly, Ferdinánd és Ottó
(a kép forrása: Canada Exlusive)

Eleonóra főhercegnő egy rövidebb interjúban foglalta össze a neveltetésével kapcsolatos lényeges dolgokat. Beszél angolul, németül, franciául és spanyolul. Nagyon kényelmes életet él, de mindkét szülője tisztázta vele, hogy amit ők megkapnak, az nem mindenkinek érhető el. Modellként is dolgozott, majd 2020-ban megházasodott egy autóversenyzővel. Ő maga tisztában van vele mit jelent a Habsburg név, de feltehetően még édesapjánál is kevésbé arisztokratikusabb.

Eleonore Habsburg főhercegnő 2018-ban
(a kép forrása: Eleonore nyilvános instragramja)

Ferdinánd főherceggel kapcsolatban már hivatkoztam egy interjúra. Abból kiderül, hogy profi autóversenyző és egy magyar csapatnak is volt már a pilótája (és amikor azzá lett, akkor megkapta a magyar állampolgárságot is, 2013-ban a magyar bajnoki címet is megnyerte).

Habsburg Ferdinánd főherceg 2019-ben
(a kép forrása a saját honlapja)

Több itt hivatkozott interjúban is előkerült, hogy édesapja már bevonta a házvezetői teendőkbe, zajlik a tudatos felkészítése. Egy-két szót tud magyarul, tisztában van azzal, hogy van egy "rajongótábora" Magyarországon és Ausztriában is. Az utóbbi években megjelentek tőle hibátlan magyarsággal írt posztok, ezeket nagy valószínűséggel a magyar sajtósának köszönhetjük (és mivel megnevezte publikált interjúkban is, ki lehet írni azt, hogy Hanzséros Tündéről van szó).

Ferdinánd által készített kép, miszerint a versenypálya színeiben felfedezte a Monarchiát
(a kép forrása: Ferdinánd főherceg videója)

Ferdinánd autóversenyzői pályafutásának (saját nyilatkozata szerint) egyik fő szponzora édesanyja alapítványa, ahol nincs protekciója, csak az eredményei alapján döntenek a támogatásáról. Mivel édesapjához hasonlóan használja a "von" szócskát a nevében, volt már olyan eset, amikor az osztrák tévéseknek ezzel gondot okozott. Nem akartak Ferdinánddal szemben sem tiszteletlenek lenni, ugyanakkor az osztrák törvényeket sem kívánták megszegni. Végül a fiatal főherceg volt nagyvonalú és lényegében belement a polgári jellegű névhasználatba a közvetítések során. Amikor rákérdeznek a trónörökösi mivoltára, akkor elmondja, hogy ez csupán egy elméleti lehetőség, amely messze áll a realitásoktól.

György (1964)

Kis túlzással (de tényleg csak kicsi) le lehet írni, hogy minden Károly főhercegről tett kijelentésnek éppen az ellenkezője igaz a fiútestvérére. Mármint pozitív megfogalmazásban. Nagyon tömören: György diplomata és ez mind a közéleti pályafutásán, mind a nyilatkozatain is meglátszik. Amíg Károly főherceg magát európainak vallja, addig György kifejezetten tagadja, hogy osztrák lenne, magát minden körülmények között magyarnak vallja. Nagyon sok ilyen ellentéttel lehetne folytatni, de jöjjenek inkább a konkrétumok!

Habsburg Ottó legfiatalabb, hetedik gyermeke 1964. december 16-án született. Egy rövidebb életrajza szerint jogot, politológiát, történelmet és iszlám tanulmányokat végzett, majd a világ számos helyéről tudósított újságíróként. Több tévétársaságnál is dolgozott, saját filmes céget is szervezett. Ez nagyjából azonos időre esett Károly nevű testvére televíziós karrierjének kezdetével. Magyarországon a TV2 mögött álló cégcsoport vezetőjeként is ismert lett. Édesapja összes EP-választási kampányában szerepet vállalt. A nyelvismerete lenyűgöző: németül, angolul, franciául és spanyolul eleve beszélt, e mellé megtanulta a magyart és az olaszt is. 1993-ban lett magyar állampolgár. Érdemes átgondolni, hogy mennyi olyan magyar politikus akad, akire legalább ennyi tudás és tapasztalat ragad, mielőtt belevágna a politikába...

A magyar közéletben azzal okozott meglepetést (legalábbis nem kevés embernek, ha nem is mindenkinek), hogy 1996 végén a Horn-kormány kinevezte Magyarország rendkívüli utazó nagykövetévé, mely tisztsége azóta is megmaradt [egész pontosan a 187/1996 (XII. 29.) KE határozatban Göncz Árpád köztársasági elnök nevezte ki].

Nem tudom hány embernek tűnt fel ennek a kinevezésnek a különlegessége... Legyen itt elsőnek egy látszólag lényegtelen, de mégis fontos hír:

Habsburg György 1996. december 16-án vette át a Parlamentben a nagyköveti megbízólevelét, szülei és testvére társaságában
(a kép forrása: Kisalföld, 1996. december 17-i számának 5. oldala)

Az, hogy valakit kineveznek nagykövetté, indokolttá teszi azt, hogy elugorjon a megbízólevele átadására. Indokolt az is, hogy ott jelen legyen egy állami ember, ez esetben a szocialista kormányfő, Horn Gyula. De a testvére? A szülei? Vajon miért?

Ha valaki fellapozza a Népszabadság 1996. december 13-i számának a 3. oldalát, akkor ott találhat benne egy rendkívüli értesülést, miszerint a miniszterelnök kezdeményezésére Habsburg Györgyből rendkívüli nagykövet lesz. Ez amolyan titokzatos "értesülés" volt, melyről akkoriban tudni lehetett, hogy biztosra vehető információként kezelhető. Az is szerepelt a hírben, hogy egy kis ünnepség keretében történik majd a kinevezés, melynek helyszíne a Parlament lesz, időpontja pedig december 16.

Habsburg Györgynek gratulál Horn Gyula, a háttérben Habsburg Ottó és Habsburg Károly
(a kép forrása: Népszabadság 1996. december 17-i számának a 3. oldala)

A fenti kép alatt a Népszabadság egy érdekes információt osztott meg az olvasóival. Amikor pár nappal korábban rákérdeztek a Külügyminisztériumban György főherceg kinevezésére, a külügy határozottan cáfolta az értesülést. Általában a nagykövetek kinevezését a külügy kezdeményezi, Habsburg György kinevezéséről ezért tudniuk kellett volna. Azért is, mert egy kinevezés előkészítése sok időt igénylő folyamat, elő kell készíteni, ráadásul a kinevezés előtt van néhány személyes jelenlétet igénylő meghallgatás. Az újság kiderítette (írták ugyanitt), hogy a kinevezés ötlete Horn Gyulától származott (nagy valószínűséggel Károly főherceg EP-képviselővé való megválasztása után íródott meg a kormányfői javaslat). 

Gondolom akad olyan, akinek összeállt a történet. Habsburg Györgynek 1996. december 16-án volt a születésnapja! Volt olyan újság amelyiknek ez feltűnt:

A Kurír szerkesztősége azon kevesek egyike volt, ahol felismerték a különös születésnapi gesztust
(a kép forrása: Kurír 1996. december 17-i számának 5. oldala)

Ezen a ponton érdemes elismételni, hogy Magyarország köztársaság volt 1996-ban. A miniszterelnök egy szocialista párti ember volt. Habsburg György akkor 32 éves lett. Igaz, nem volt egy tapasztalatlan, világot nem látott ember. A kinevezés körül felmerült kérdéseknek azonban a tudomásom szerint egyetlen újság sem járt alaposabban utána. 

Tény, hogy Habsburg György egy értékes lehetőség volt már akkoriban is, mely ismertséggel súlyos hiba lett volna nem élni. Az is tény, hogy a magyar politika felkapta a "rendkívüli és meghatalmazott utazó nagyköveti" címet, mert jó eszköznek bizonyult (sok cél elérésére alkalmas). Végezetül pedig azt is le lehet szögezni, hogy az ilyen módon kinevezett diplomaták körül akadtak ilyen-olyan ügyek, de Habsburg György tevékenysége a mai napig tiszta maradt.

Többször is elmondta (talán viccből), hogy azért élt túl kormányváltásokat és maradt meg a tisztsége, mert elfelejtették kirúgni. Ugyanis nem kap fizetést sem, így a kirúgások alapját képező fizetési listákon sem szerepel. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy jó pár őutána kinevezett hasonló diplomatától visszavonták a kinevezést, de Habsburg Györgytől soha.

Volt azonban egy másik, emlékezetesebb belépője is a magyar közéletbe. Ez a médiában is nagy nyilvánosságot kapó 1997-es királyi esküvője volt. Az esküvő központi helyszíne a budapesti Bazilika volt. Korábban szóba került már az, hogy 1992-ben Walburga nevű testvére is Budapesten házasodott, valamint 1993-ban is sor került egy Habsburg-esküvőre, vagyis György főherceg esküvője nem az első Habsburg esküvő volt a rendszerváltás után. Az viszont vitathatatlan tény, hogy óriási nagy figyelmet kapott és nem túlzás királyiként jellemezni.

A televízió közvetítette a Bazilikában megtartott esküvőt, a fogadás helyszíne pedig a Szépművészeti volt
(a kép forrása: Magyarország 1997. október 19-i számának 5. oldala)

Önmagában azt is hosszú lenne felsorolni, hogy az esküvő milyen királyi embereket vonzott egész Európából Budapestre. Mondani lehetne, hogy mindenki, aki az európai monarchiák életében és a magyar politikában számít, az jelen volt, de nem. Volt egy olyan személy, aki meglehetősen fontos, de nem látszódott a képeken, melyekből nagyon sok a mai napig is elérhető. A távol maradt ember neve: Károly főherceg (és a felesége).

[Akkoriban egy külügyi területen dolgozó ismerősöm mondta azt, hogy "ez az ember az esküvőjével elhozta a magyar kormánynak Európa összes lényeges emberét egy fedél alá", ami komoly értéket képvisel. Éppen ő hívta fel a figyelmem arra, hogy a saját bátyja és sógornője jelenlétét nem tudta leszervezni.]

György felesége az Oldenburgokhoz született Eilika hercegnő (1972) lett. A Habsburgok korábbi házasodási szabálya szerint ugyan az arisztokratikus származása kifogásolhatatlan, ugyanakkor a család protestáns, ami a pápahű Habsburgok történelmében nagyon ritka volt.

Az Oldenburgok valódi uralkodói család voltak, illetve most is azok. Nagy-Britannia trónjának az első néhány trónörököse mind a dinasztiához tartozik, mivel maga a görög királyi dinasztia is Oldenburg (Erzsébet királyné férje görög királyi hercegnek született). A jelenlegi európai monarchiák közül a dán, a norvég és a svéd trón is lényegében az Oldenburgoké. Sőt, a Romanovok is az Oldenburgok egyik leágazásának számítanak. 1871-ig létezett az önálló Oldenburg Nagyhercegség is. Ennek a nagyhercegségnek az utolsó uralkodója volt II. Frigyes Augustus (1852-1931), akinek a dédunokája Eilika. Eilika édesanyja az Ortenburg grófi családhoz tartozik. Anyai felmenői között is bőven találni hercegeket.

Eilika nagyon komoly lovasmúlttal rendelkezik, a magyarországi tevékenysége is a lovakhoz kapcsolódik.

Három gyermekük született:

• Zsófia (2001)
• Ildikó (2002)
• Károly (2004)

Ha valakit a gyermekek gondolkodása és neveltetése érdekel, akkor elsősorban két forrást szeretnék ajánlani. Itt egy olyan interjú található, mely jó pár érdekes tényt feltár a XXI. századi Habsburgok neveltetéséről. Ha jól figyeltem meg, akkor a hivatkozott blog legolvasottabb bejegyzése lett a két Habsburg leánnyal készített interjú. A Propaganda műsorában ugyan apróbb részleteket kell összerakni, de akad benne egy-két érdekesség. Például az egyik részletben azt hallhatjuk, hogy a Habsburg gyerekek semmilyen királyi nevelést nem kaptak. Egy kissé később pedig azt, hogy valahol azért mégis. Nagyjából az a lényeges, hogy mindhárom gyermek magyar identitással rendelkezik, valamint nagyon kifinomult hercegi (királyi) nevelést kaptak, a kifejezés jó értelmében. Illetve az is kiderül, hogy Ferdinánd nevű unokatestvérükkel (aki a dinasztia élén a következő vezető lesz majd valamikor) közösen sajtótréningeken vesznek részt, ahol nyilatkozni tanítják őket. 

Mivel a közélettől visszavonultan élnek, ezért nem lenne helyes további forrásokat megadni (bár nyilvánosak), azonban azokból is látható és hallható, hogy magyarul beszélnek és gondolkodnak a gyerekek. Igaz, hogy akad egy-két kérdőjeles dolog, de mivel nem a széles nyilvánosság előtt történtek, ezért hagyom el az ismertetésüket. Szerintem arra érdemes koncentrálni az egész történetben, hogy valaki ennyire komolyan magyarnak vallja magát és magyarrá neveli a gyermekeit.

György (a feljebb hivatkozott interjúk szerint) még a rendszerváltás időszakában döntött úgy, hogy megtanul magyarul és Magyarországra költözik. Van olyan interjú, amiből kiderül, hogy a magyarországi élet ugyan a saját, egyéni döntése volt, de a család egyébként is szerette volna magát valakinek a személyében képviseltetni az országban. 

A közéletben ismét a nagyköveti szerepe került előtérbe azzal, hogy a budapesti olimpiáért való küzdelemben vállalt szerepet. A nagyköveti feladatainak (talán nem hivatalosan) része az is, hogy javítsa a Magyarországról kialakult képet az EU-ban. Azt a véleményt hangoztatja, amit külföldön írnak (negatív véleményt) Magyarországról, az nem teljesen fedi a valóságot. Kiemeli, hogy működnek az európai normák és intézmények, valamint vannak pozitív eredmények is. A szavairól persze tudni kell, hogy egy diplomata szavai, vagyis minden irányból kikezdhetetlen módon lettek megfogalmazva, csak én adom vissza ilyen megfogalmazásban.

Habsburg György a magyar belpolitikában egy meglehetősen jól lavírozó ember. Több helyen is elmondták, hogy ennek az egyik oka a pénzügyeiben keresendő, melyek kikezdhetetlenek. Léteznek olyan céginformációs szolgáltatások, amelyek nagyon sok (egyébként publikus) adatot gyűjtenek össze, ráadásul nem is kerülnek sokba. Egy-egy ilyen céginformációs kutatáskor nagyon sok politikushoz köthető vállalkozásról előkerülnek kényes ügyek. Régebben tanúja voltam annak, hogy a magyarországi Habsburg-cégeket is "befizették", mivel akkoriban derült ki nagyon sok ügy, melyekben iszonyú összegű közpénzek meglehetősen fura utakat jártak be. Habsburg György cégeiről viszont semmilyen negatív adat nem került elő, miközben a politikusokra nézve meg szinte feldolgozhatatlan mennyiségben jöttek napvilágra az újabb és újabb (akkor még...) botrányosnak tekintett ügyletek.

Az egyik cég a H-L Kft., mely a sóskúti lakcímére van bejegyezve. A cég médiával és ingatlannal foglalkozik. Az 1998-ban alapított cég sokak véleménye szerint nem hoz pénzt a tulajdonosainak. Az általam látott nyilvános iratokban egyébként nem is Habsburg György, hanem a felesége volt megjelölve ügyvezetőként.

Szintén a feleségéhez köthető a lovas sportegyesület, melyet a semmiből hoztak létre és kevesen tudják, de egy sikeres, nemzetközi szinten is elismert sportegyesületté vált. Az egyesületet lényegében a felesége alapítványa működteti. Néhány családot ismerek személyesen, akik hozzájuk vitték a gyerekeiket, nagyon elégedettek. Az elmondásuk szerint nagyon olcsók a maguk kategóriájában, de ami még ezen kívül sokat jelent (hiszen gyerekekről van szó), hogy kedvesek és gondoskodóak. Ha valaki elkezd kutatni a felesége után, akkor csak pozitív véleményekkel fog találkozni és semmi, de semmi negatív információnak a nyomát sem találja.

Szintén a család címére van bejegyezve a Habsburg Consulting Kft., amely egy 2006-ban alapított tanácsadó cég és György főherceg a vezetője. Ez a cég kissé szélesebb tevékenységi körrel került bejegyzésre, de amint az előbbiekhez, úgy ehhez sem kapcsolható semmilyen botrány.

Amit szerintem ebben érdemes meglátni az egyszerűen az, hogy adott egy ember, aki a magyar közéletben úgy van jelen 27 év óta, hogy semmilyen pénzügyi botránynak még csak a szele sem érte őt el... ez óriási nagy teljesítmény, pláne úgy, hogy az 1993-2020 közötti időszak Magyarországáról beszélünk!

A két kényes ügy

Amellett, hogy Habsburg György 1996 óta a mindenkori magyar kormányok nagykövete, rengeteg más módon is jelen van a magyar közéletben. Ezek közül az egyik a Magyar Vöröskereszt élén töltött két ciklusa. Az első ciklusa 2004 és 2008 között volt és aránylag sikeresnek tekinthető. A  megválasztásakor azt ígérte, hogy vigyázni fog a Vöröskereszt forrásaira, kiemelten ügyelve az állami támogatásra. Azt is ki kell emelni, hogy az ő javaslata volt a Vöröskereszt elnöki székében eltölthető időszak korlátozása két ciklusra, ami egy "királyi" személytől meglepő, de jó lépés.

Ami sokaknak meglepetést okozott, az a vöröskeresztes szimbólum védelme volt, ami ugyan egy jogszerű lépés volt, de van benne egy óriási ellentmondás. A vakoktól és a gyógyszertáraktól ugyanis határozottan megvédték a Vöröskeresztet, de amikor kemény politikai válság közepébe keverték őket bele, akkor valahogy ez a védelem nem volt már olyan fontos, de erről majd később.

A 2008 és 2012 közötti időszak botrányosabb volt, különösen a szervezet gazdálkodása miatt. Bizonyos információk ugyanakkor arra mutatnak, hogy a probléma 2000-ben indult el, amikor csökkenni kezdett az állami támogatás, majd erre jött rá a 2008-as válság. Ami a 2010 utáni időszakban elkezdődött, az sokak szerint egyféle megoldási kísérlet volt, amiből aztán a botrány kipattant (ha valaki nem emlékezne rá: az állami támogatás értéke megcsappant, így saját tevékenységből kellett előállítani forrásokat). Más érdekes ügyek is voltak a Vöröskereszt körül, melyben nem Habsburg György nyilatkozott. A kényes ügyekben a sarat álló kulcsember (Selymes Erik) sajnos már elhunyt.

A feladatmegosztás a két ember között (ha jól értelmeztem) az volt, hogy a Vöröskereszt elnöke nem kapott fizetést és a szervezet kapcsolatait gondozta. Ezzel szemben a második ember alkalmazottként dolgozott és a szervezet gazdálkodását felügyelte. György főherceg vöröskeresztes elnökségével kapcsolatban így az a bírálat megállni látszik, hogy hiába ígérte, nem tudta megvédeni az állami támogatást (ha valaki alaposabban elkezd kutatni, akkor rátalálhat arra, hogy ez indirekt módon Selymes Eriktől is elhangzott). Ami pedig a gazdálkodást és a "kreatív" forrásteremtést illeti, abban az elnöknek nem volt szava, hiszen nem az ő dolga volt ezzel foglalkozni.

Eredetileg itt volt egy hosszabb rész, ami a gyöngyöspatai történésekkel foglalkozott és azzal, hogy azokban Habsburg György nem nyilatkozott. Az eredeti szöveg elkészülte óta jó pár év eltelt, ha visszafogottan is, de elmondta az álláspontját, így sok mondatot módosítani kellett volna. Mivel az eseményekről teljesen eltérő véleményem van a "kincstári" verzióhoz képest, ezért az egészet töröltem innen. Ugyanakkor valamiféle jelzést szerettem volna elhelyezni, hogy Habsburg György elnöksége idejéhez kötődik a Vöröskereszt gyöngyöspatai megjelenése is, amire nehéz megtalálni a pontos jelzőket. Mindenesetre nagyon-nagyon határozott kiállást vártam volna a Vöröskereszt elnökétől, ami elmaradt. Engem meglepett az is, hogy a parlamenti bizottság elé Selymes Erik ment el, mivel ő "csak" a gazdálkodásért felelt. Hasonló helyzetekben Károly főherceg nem mondott olyasmit, hogy nem foglalkozik belpolitikával, hanem katonás tömörséggel és egyértelműséggel elmondta azt, amit az adott helyzetről gondol.

Számomra az is megdöbbenést okozott, hogy a Magyar Vöröskereszt elnöke képviselőjelölt lett. Volt ugyanis egy olyan nem minden alap nélküli elképzelésem, hogy a Vöröskereszt nem politizál. Pontosabban egyik alapelve a semlegesség, ami az értelmezésem szerint kizárja azt, hogy az elnöke egy pártnak a jelöltje legyen a választáson. Sőt, ha a Vöröskereszt nekiment azoknak a csoportoknak, akik használták a vöröskeresztes emblémát (vakok, gyógyszertárak...), ráadásul a szimbólumuk védelmére hivatkozva, akkor éppen az országos elnökre nem vonatkozik a semlegesség? Ezt a mai napig nem értem...

Mint ismert, Habsburg György az MDF jelöltje lett, a lista második neveként. Első helyre pedig Bokros Lajos került, mint válságmenedzser. Mind a közvéleményben, mind az MDF politikai holdudvarában megdöbbenést okozott Bokros személye, aki a Horn-kormány nem éppen népszerű pénzügyminisztere volt. A megrökönyödés nem csak arra vonatkozott, hogy EP-képviselőként miként is lehetne válságot kezelni (hiszen a magyarországi válságok megoldására egy EP-képviselő nem rendelkezik eszközökkel), hanem az ideológiai és stílusbeli távolságra, mármint Bokros és az MDF között. Az is elhangzott, hogy Habsburg György húzónév lehet, de hát már volt a pártnak egy sikeres képviselője az EP-ben, így nem értették a Bokros-Habsburg duó bevetését. Sőt, olyanok is voltak, akik szerint nem Habsburg György személye, hanem éppen a neve a problémás.

[Mivel sok ismerősöm volt az akkori MDF-ben, tőlük meg lehetett tudni, hogy miként kalkuláltak. Akkor az SZDSZ már elgyengülőben volt, legfeljebb az SZDSZ vezetői nem tudtak még erről. Bokros bevetésének a célja az SZDSZ szavazótáborának a megnyerése volt, Habsburg Györggyel pedig az MDF eddigi szavazóit akarták megtartani. Így remélte az MDF azt, hogy nem tűnik el a politikai süllyesztőben. Ezt ilyen pontosan azonban nem találtam meg leírva sehol, így nem tekinthető hitelesnek.]

Habsburg (György) és Bokros (Lajos) az MDF színeiben indult 2009-ben
(a kép forrása: wikimedia)

A kampányban egyértelműen építettek Habsburg Györgyre és a nevére, sokszor ellentmondásos módon. Az egyik jó példa az ellentmondásokra az alábbi plakát, valamint az újságíró felvetése a plakáton látható üzenetről:

Habsburg György választási plakátjához az index.hu ezt írta: "Habsburg-Lothringen Pál György, a Magyar Demokrata Fórum listájának második helyéről üzeni, hogy új kiegyezést követel. Azt nem tudni, hogy a Deák-féle alku miért nem jó, mint ahogy azt sem, hogy kivel kellene az új kiegyezést megkötni. Habsburg György mögött mindenesetre heten feltartják kezüket, jelentsen ez bármit."
(a kép és az idézet forrása: index.hu)

A 2009-es Habsburg-kampány terméke ez a kisfilm is, amit nagyon féltek, hogy majd nyom nélkül eltűnik az internetről. Mai szemmel nézve, nem igazán tetszetős a gyerekek politikai kampányba való bevetése. Valahogy az sem világos, hogy MIÉRT Habsburg György a legjobb választás. Sőt, ha már a párt szerint Habsburg György a LEGJOBB választás, akkor miért a második helyre tették a listán? Főleg azért (költői) kérdés volt ez számomra már akkoriban is, mivel Bokros Lajosról, a listavezetőről, nem mondták el ugyanezt!

A lista 5,31% szavazatot kapott, vagyis 153 660 szavazónak volt szimpatikus Bokros Lajos és Habsburg György. Ezzel az MDF a negyedik helyre került és nyert egy mandátumot. A mandátum Bokros Lajosé lett, de később az MDF elvárta volna, hogy azt visszaadja. Így Habsburg György, a lista második helyén lévő jelöltként, jogosult lett volna az EP-képviselői helyre (ez a megfogalmazás egyszerűsítés, mert voltak érvei a helye megtartása mellett Bokros Lajosnak is). Ő azonban ezt soha nem követelte, ami szerintem elismerést érdemel.

A dinasztia magyarországi feje?

Egy korábban hivatkozott interjúban maga Károly főherceg is elismerte, hogy a dinasztia kifejezett célja volt valakit személyesen Magyarországra delegálni. Mivel György főherceg egyébként is saját elhatározásból Magyarországra költözött, ezért a dinasztia magyarországi "alkirálya" lett (talán túl erős az "alkirály" kifejezés, de ha valaki jobban átgondolja, nem minden alap nélküli). Így kialakult egy furcsa rendszer, amit nyugodtan lehetne diarchiának is minősíteni.

Számomra a legmeglepőbb lépése Habsburg Györgynek a Vitézi Renddel való "jelképes békekötése" volt. Maga a történet ezernyi okból bonyolult, de ha nagyon el szeretném nagyolni, akkor nincs is annyira nagy ellentmondás a történetben, sőt, 2018 nem is tekinthető igazából a békekötés évének. A történet kulcsa Horthy és a Habsburgok egykori ellentéte, melyről ezen a blogon is már esett szó (például Habsburg Ottó nem ment el Horthy magyarországi temetésére, Zita királyné ugyan elfogadta a bocsánatkérését, de nem volt hajlandó találkozni vele). A Habsburgok nádori ága azonban meglehetősen nyitott volt a Rend felé (hiszen ők Horthy alatt még felsőházi tagságot is kaptak) és jó pár évtizede vezető szerepet is vállalnak benne. Így eshetett meg, hogy 2018-ban Habsburg Györgyöt magyar királyi hercegként fogadták a Rend ünnepélyes avatásán, ahol nagyon diplomatikusan, de eltemette a múltbeli ellentéteket.

Egyébként nagyon nehezen lehetne azt elhitetni bárkivel is, hogy maga a Rend nem monarchista abban az értelemben, hogy szívesen látna egy királyságot Magyarországon. Ha valaki csak az előbbi videót nézi meg figyelmesen, akkor a háttérben feltűnő Szent Korona (másolata) mellett, számos más monarchista gesztust is talál. Volt olyan, aki megjegyezte, hogy a "jelképes békekötés" idején elmondott rövid beszédnek könnyen lehet olyasféle értelmezést adni, ami a leendő magyar király személyét is kijelölte (nagyon finoman, nagyon diplomatikusan).

Korábbi bejegyzésekben már esett szó arról, hogy Habsburg György magyarországi helyzetét sok országban követendő példának tekintik. "Kvázi király" szerepét sokan észlelik, noha ő maga (véleményem szerint) ezt tudatosan nem építgette. Vannak olyan interjúk, ahol az ilyen jellegű kérdésekre diplomatikus válaszokat ad és magát legitimistának nevezi, abban az értelemben, ahogyan az édesapja is tette. Ez valami olyasmit fejez ki, hogy minden országnak megvan a saját "természetes" államformája. Ez Svájcnak a köztársaság, Angliának, Spanyolországnak a mondarcia - mondja az egyik ilyen interjúban. Ausztria és Magyarország esetében azonban nem egyszerű megfejteni azt, hogy mi is számít legitimnek...

Annyira nagyon találgatni nem is kell, mivel a választ az édesapja a 168 órában kifejtette még 1996 karácsonyán:

Mindegy, hogy királyság vagy köztársaság van, akárki is az államfő, csak a korona szolgája
(a kép forrása: 168 óra 1996. december 24-i számának 13. és 14. oldalai)

Tegyük fel, hogy elfogadjuk a fenti gondolatokat mindenféle megkötés és értelmezés nélkül. Amennyiben így van, akkor nagyon is fontos kérdés a dinasztia mai szerepe. Létezik-e valamiféle feladatuk az egykor elődeik által uralt országokat tekintve?

"Bátyám, Károly főherceg, az Osztrák Császári Ház vezetője" - mondta 2019 novemberében György főherceg, Japánban
(a kép forrása: Károly főherceg adjutánsának honlapja, szerkesztett kép)

A fenti képen, mely 2019 novemberi állapotot örökít meg, György főherceg a testvérét (akinek a helyetteseként ment el Japánba) egy kissé kétértelmű szerepbe helyezi. Lehet diplomatikus megnyilvánulásként is értelmezni, miszerint a japán császári rendezvényen az osztrák császári főembernek kellett volna megjelennie, mert az lett volna megfelelő képviselet. Létezik azonban a szavainak más értelmezése is. Talán harmadik és negyedik változat is szóba jöhet, de sokak számára jelentette azt, hogy az osztrák császári ház létezik. Nem a dinasztia léte a kérdés, nem is a család arisztokratikus címei, hanem Ausztria, mint amelynek van egy császári entitása. Innen csak egy lépés azt kimondani, hogy akkor ezek szerint Magyarországnak is van egy királyi családja.

Nem vagyok híve annak, hogy bárki is a 18 év alattiak nem maguk választotta közszereplésére hívja fel a figyelmet, de ez esetben mégis kivételt merek tenni a közreműködők személye miatt (vagyis biztos vagyok abban, hogy átgondolt döntés eredménye a publikálás). Csak két képet mutatok ezzel kapcsolatban, de több tucatnyit lehet még előkeresni percek alatt:

A magyar Károly főherceg 2004. november 20-i keresztelője Habsburg Ottó születésnapjára esett
(a kép forrása: a Veszprémi Napló 2004. november 20-i számának 2. oldala)

A fenti képen túl, számos más akkori újságot elő lehetne venni, amelyek nem is akármilyen képek alá írva használják a főherceg kifejezéseket. Ez minimum annyit bizonyít, hogy a szerkesztőségekben megérezték a dinasztia iránt érzett hazai érdeklődést, így válhatott hírré egy keresztelő. Igaz, az sem mellékes, hogy a magyar közélet számos fontos alakja is fontosnak érezte a személyes jelenlétét, vagyis nem a szerkesztőségekben tévedtek. Egy csecsemő kereszteléséből így közéleti esemény lett, melyről tudósítva valahogy mindenki a "főherceg" titulust használta.

A második kép a súlycsoportját tekintve közepes, ennél sokkal enyhébb, illetve sokkal "súlyosabb" képet is elő lehetne keresni. A képen az látszódik, hogy György főherceg mellett áll a saját fia, akit már a keresztelőjén "lefőhercegeztek" (valahol az sem lényegtelen, hogy Károlynak nevezték el, az utolsó koronás magyar király után). A külsőségek félreérthetetlen szerepbe helyezik:

Hagyományőrző katonai ruhába öltözött ember tesz jelentést György főhercegnek és fiának egy nyilvános rendezvényen (2018)
(a kép forrása: Károly főherceg adjutánsának honlapja)

Jól láthatóan György főherceg tudatosan készíti fel valamiféle szerepre a fiát. Ezeken a "hagyományörző" (nevezzük így) rendezvényeken teljesen olyan, mintha a Monarchia még ma is létezne. A gesztusok nagyon erősek, szerintem eléggé egyértelműek, de számos képanyag, számos videó elérhető, mindenki maga fel tudja mérni mennyiben gondolkodok rosszul. 

És a szlávok?

A bejegyzés eddigi részében főként Ausztria és Magyarország szerepelt, ám hiba lenne megfeledkezni Csehországról és Horvátországról. Mindkét országban vannak hívei a Habsburg-restaurációnak.

Csehországban előszeretettel idéznek egy felmérést, mely 2018-ban született. Ebből az derült ki, hogy a válaszadók 13 százaléka támogatná valamilyen formában a monarchiát. A felmérés módszertani részletei nem ismertek, de a politikai fejleményeket figyelve van rá esély, hogy az eredmény közel jár a valósághoz.

Ennek az oka a cseh monarchisták politikai tevékenysége, akik már 1988 óta jelen vannak a közéletben, az utóbbi években viszont láthatóan megerősödtek. A mozgalomnak van is egy pártja, Cseh Korona a neve. Maga a mozgalom teljesen egyöntetűen vallja azt, hogy a Habsburg dinasztia feje a mindenkori cseh király. Ha valaki alaposabban belemerül a párt dokumentumaiba, akkor meg fogja találni annak a részletes dokumentálását, hogy Habsburg Károly tekinthető cseh származású embernek. 

Önmagában a párt jó pár belső vitán átment és valahogy mindig amellett maradtak, hogy egy alkotmányos monarchia a céljuk, magukat elkötelezett demokratáknak vallják, akik nem hajlanak semmiféle szélsőségesség felé. Ez nem látszódik rendkívülinek, de mégis fontos döntés volt a párt részéről, mivel így "befogadható" lett a politikájuk. Ez azért is lényeges, mivel önállóan nem tudtak komoly eredményt elérni, de koalícióra lehetett velük lépni.

Egyébként a Habsburgok aktívan jelen vannak a cseh közéletben, legalábbis megjelennek ilyen-olyan rendezvényeken. Igaz, olyasféle közéleti aktivitást nem fejtenek ki, mint Ausztriában vagy Magyarországon. Amikor Károly főherceget megkérdezték, hogy lenne-e cseh király, teljesen őszintén mondta, hogy fel sem merült benne - miközben a magyar király személyéről annak idején megengedett magának egy eszmefuttatást.

A párt ettől függetlenül, aktívan kiáll Habsburg Károly személye mellett, legutóbb például azt javasolták, hogy az EU vezetőjének őt válasszák meg. A 2013-ban esedékes elnökválasztáson egy módosított szavazólapot javasoltak, amin Habsburg Károly nevét javasolták bedobni az urnákba (feltehetően kb. 25 ezren tették meg).

A 2013-ban szervezett elnökválasztáson egyébként a párt három irányba húzott. Egyrészt volt olyan, aki a párt tagjaként elindult elnökjelöltnek, de a párt nem állt mögé. Amikor a választás már csak két esélyes jelöltről szólt, akkor beálltak Karel Schwarzenberg herceg mellé, aki 45 százalékkal maradt alul. Egy harmadik vonulat az elnöki intézmény ellen tiltakozott, az előbb említett szavazólappal.

A párt eredményeire visszatérve, a szalonképes politizálás meghozta a várt eredményeket. Önállóan az 1 százalékot sem érték el, azonban koalícióra lépve 2017-ben 5,31 százalékot szereztek, közel 270 ezer szavazatot szerezve.  A 2019-es EP-választáson a kereszténydemokratákkal szövetkeztek (nem mellesleg "csehszlovák" eszmesiéget valló pártszövetségről van szó), akkor már 7,24 százalékot értek el (az alacsonyabb részvétel miatt alig 172 ezer szavazóról van szó). Helyi választásokon néha önállóan is elértek "komoly" eredményeket, a csúcs a 16%.

Nagyon sokszor hallottam Horvátországot idézni pozitív példaként, miszerint ott a monarchia támogatottsága nagyjából 40 százalék. Egész pontosan arról van szó, hogy egy monarchista csoport (Consilium Regium Croaticum) felmérést szervezett, melyben előálltak ezzel az eredménnyel. A magam részéről kételkedő vagyok, mivel egy ilyen erős támogatást maga mögött tudó politikai célnak a választásokon is meg kellene jelennie.

Maga a mozgalom érvelése és a vizuális anyagai érdekesek. Például amellett érvelnek, hogy Habsburg Ferdinánd (Károly főherceg fia) nagyon is horvát származású, így nem egy idegen ember ülne a horvát trónra. IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt a saját királyuknak is tekintik, általánosságban a magyar koronával a fején ábrázolják.

A horvát belpolitikában azonban nincs jelen önállóan is politikai súllyal rendelkező, nyíltan monarchista párt. A Habsburgok iránt van némi nosztalgia (talán annál több is), vannak olyan politikusok is, akik nem vetnék el egy király megkoronázását, akkor sem, ha az egy Habsburg lenne. Ilyen gondolatokkal azonban nem állnak a nyilvánosság elé. Ha valóban 40 százaléknyian lennének azok, akik királyságot szeretnének, akkor ez nem így lenne.

A horvát trónra egyébként nem Habsburg Károly az egyedüli jelölt. A legális olasz királynak tekintett "trónkövetelő" anno horvát király is volt, így némely csoport őt látná szívesen a trónon. Ő Amadeo herceg, aki 1943 és 1945 között volt horvát király. Amadeoról tudni kell azonban azt, amit a hivatkozott bejegyzésben is el lehet érni, miszerint soha nem tekintette magát horvát királynak. A tényleges hatalmat egy magyar ember gyakorolta, akiről majd egy későbbi bejegyzésben lesz szó. Amadeo tisztelete ettől még él, de eltörpül a Habsburgok körül kialakult "rajongás" mellett.

Egy összegzési kísérlet

Habsburg Ottó hét gyermekből kettő apolitikus, a többi aktív közéleti szereplő. Az egyik Andrea (1953), aki egy borászatot vezet a férjével közösen. A másik apolitikus személy Michaela (1954), akit ékszertervezőként mutattam be. Igaz, ő az utóbbi időszakban már előadásokat is tart, némi politika azért meg-megjelenik ezekben a szerepléseiben. Mónika (1954), Gabriela (1956) és Walburga (1958) a maguk sajátos módján ugyanolyan politikusok, mint Károly (1961) és György (1964). 

"Magyarország visszafordíthatatlanul köztársaság" - egyesek szerint; közben a 2019. április 27-én készült képen a Szent György Rend lovagjai vonulnak Budapest belvárosában, Habsburg György társaságában, akit a háttérben látható Bazilikában Klaus Küng püspök "császári fenség" megszólítással köszöntött a lovaggá avatási prédikációjában
(a kép forrása: A Szent György Rend budapesti beszámolója)

Mivel az érintettek pályafutása még alakulóban van, nem zárhatóak ki a meglepő fordulatok. Jelenleg azonban annyi látszódik, hogy a Habsburg dinasztia a politizáló tagjain keresztül roppant erős politikai kapcsolatokat épített ki, melyek túléltek kormányokat és rendszereket is. Bennem ezért minimum kétely ébred akkor, amikor egyes emberek azt hangoztatják, hogy a Habsburgok és a monarchista berendezkedés már a múlt részei. Valahogy nem ezt tapasztalom, de ez csak egy szubjektív érzés.

Ahogy mindig, úgy most is leírom, hogy a véleményem csak egy szubjektív vélemény, bőven benne van a tévedés lehetősége. Mindenesetre az biztos, hogy Habsburg Ottó egyik fia sem szeretne apolitikus életet élni. Ehhez meg is van a tehetségük, a véleményem szerint az elmúlt sok-sok év alatt bőségesen bizonyították ezt. Általában megfigyelhető viszont az, hogy egy-egy családban csak az egymást követő három generáció tud nagyon jól szerepelni ugyanazon a területen, a negyedik sikerére már rosszak az esélyek. Ez alól lehetnek kivételek, még a Habsburgoknál is, de a trón nélküli dinasztia vezetésében Károly és György a harmadik generációt képviselik.

Ha magának a dinasztiának és a köré épült szervezetek, társaságok működését figyelem, akkor lehetetlen nem észrevenni két dolgot.

1. Kialakult egyféle diarchia, melynek élén a családfő, Károly főherceg áll. Mellette amolyan második emberként, de funkcióját tekintve "alkirály"-ként jelenik meg György főherceg. 

2. A magyar közélet nagyon széles spektrumát átöleli... mondjuk úgy, hogy a dinasztia iránt érzett tisztelet. Ilyen széles spektrumot Magyarországon talán csak az olajügyek tudtak lefedni, de megkockáztatom, hogy a dinasztia iránti tisztelet annál is nagyobb kört érint.

A magyarországi helyzetre a Habsburgokkal foglalkozó sorozat következő (és utolsó) részében még vissza fogok térni, ahol a dinasztia egyik kulcsembere mondja el a véleményét a Habsburgok magyarországi viszonyairól. Lesz benne más meglepetés is, a reményeim szerint legfeljebb 7-8 napon belül olvasható állapotba fog kerülni.

Források

168 óra, 1996. december 4-i száma (13. 14. oldalak)

24.hu interjúja Habsburg Ferdinánddal

24.hu írása a vöröskeresztes jelkép védelméről

24.hu írása Bokros Lajos mandátumáról

Baier, Stephan; Demmerle, Eva: Habsburg Ottó élete (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003)

Canada Exlusive Magazin interjúja Habsburg Károllyal

Cseh felmérés a monarchiáról (is)

Cseh monarchisták pártjának honlapja

Daily Mail írása Károly házasságáról

Datum írása a Habsburg-botrányról

Der Chronist

Der Spiegel írása a Thyssen-Bornemisza családról

Der Standard írása a Habsburg-botrányban hozott ítéletről 

Die Presse

Doppeladler.com

Eleonore Habsburg oldala

EMPA (európai katonai ejtőernyős szervezet)

EP képviselői adatlap Habsburg Károlyról

Esmeralda Lutreczki csatornája

Európai Nőgyógyászati és Onkológiai Társaság (a megnyitó előadást Habsburg Károly tartotta)

Ferdinánd főherceg csatornája

Fernsehserien.de

FirmenABC

Frankfurter Allgemeine (valójában David Litchfieldnek A Pokol háziasszonya c. írása)

Gotha Almanach

Habsburg Ferdinánd honlapja

Habsburg Károly főherceg honlapja

Habsburg Ottó emlékoldala

Habsburg Ottóra emlékező oldal

Habsburg Történeti Intézet

Ha Galil portál írása a Habsburg-botrányról

Harper's Bazaar interjúja Francesca főhercegnővel

Heinz-Peter Bader honlapja

Heol.hu írása Selymes Erik meghallgatásáról

Hofburg Manfred csatornája

Horvát Királyi Tanács honlapja

HVG interjú Habsburg Ferdinánddal

iDnes.cz interjúja Habsburg Károllyal

Ifikonzik csatornája

Independent írása Francesca főhercegnőről

Index írása a 2009-es EP-választás plakátjairól

Index írása a Műcsarnok élére pályázó Francesca főhercegnőről

Index írása a Vöröskereszt gazdálkodásáról

John Kerry felmenői

Károly főherceg adjutánsának honlapja

Kászon-Bornemisza család tagjai

KEMMA rövid írása a Bokros-Habsburg duóról

Kék Pajzs honlapja 

Kindermann, Dieter: Habsburgok - birodalom nélkül. Gabo Kiadó, Budapest, 2012.

Kisalföld, 1996. december 17-i száma (5. oldal)

Kormany.hu (Völner Pál parlamenti felszólalása)

Kronen Zeitung interjúja Ferdinánd főherceggel

Kurír 1993. január 5-i és február 1-i számai

Kurír 1996. december 17-i száma (5. oldal)

Magyar Katolikus Lexikon (az érintettektől származó közlésekkel)

Madonna TV interjúja Habsburg Eleonóra főhercegnővel

Mandiner interjúja Habsburg Györggyel

Magyar Narancs cikke a Műcsarnok vezetői pályázatáról

Magyar Narancs interjúja Habsburg Györggyel

Magyarország 1997. október 19-i száma (5. oldal)

Magyar Póni Klub Szövetség honlapja

Magyar Vöröskereszt honlapja

Mail Online cikke Károly főherceg házasságáról

Medicalonline

MUOSZ beszámolója

Napi.hu cikke Francesca visszalépéséről

Nemzeti Jogszabálytár

Nemzeti Sport Online csatornája

Nemzeti Választási Iroda honlapja

Népszabadság 1961. január 29-i száma (4. oldal, Dióhéjban rovat)

Népszabadság 1996. december 13-i száma (3. oldal)

Népszabadság 1996. december 17-i száma (3. oldal)

NOL cikke a Rudolf trónörökösről szóló cikk bemutatójáról

Nonprofit.hu

Olimpia.hu

Order of Splendor blog

Origo írása a Vöröskeresztről és itt is

Origo írása az 1998-as botrányról

Országgyűlési bizottság gyöngyöspatai jelentése

Osztrák Kék Pajzs honlapja

Osztrák Páneurópai Mozgalom honlapja

Osztrák Szövetségi Belügyminisztérium

Political Capital szemléje Bokros Lajos jelöléséről

Present Past folyóirat tanulmánya a Kék Pajzsról

Privátbankár írása Olajos Péter véleményéről

Profil interjúja Károly főherceggel a köuéleti szerepléseiről

Propaganda csatornája

Pvpstudio csatornája

Racinglinehu csatornája

Ran.de

Rhein-Zeitung írása az 1997-es esküvőről

Royal sztorik & királyi krónikák blog

RP Online 2018-as interjúja Károly főherceggel

Rtvslo.si

Sándor István Sebestyén csatornája

Szekesfehervar.hu

Szent György Rend honlapja

Szoljon

TBA21

The Dubrovnik Times

Thyssen-Bornemissza család tagjai

Thyssen cégcsoport honlapja

Ujszo.com

UNPO (Nem képviselt nemzetek és emberek szervezete)

Veszprémi Napló 2004. november 20-i száma (2. oldal)

Welt am Sonntag cikke Francesca életéről

Wiener Zeitung interjúja a Kék Pajzs tevékenységéről

Wikimedia

World Vison Austria

Zaol.hu