Habsburg Ottó hivatalosan is trónörökös (koronaherceg) volt, majd a Habsburg-dinasztia élére került. Ez a bejegyzés az ilyen minőségében végzett tevékenységét járja körül. 

Mivel Habsburg Ottóról rengeteg anyagot lehet találni, nem szerettem volna egy olyan bejegyzést készíteni róla, amely az amúgy is mindenhol elolvasható információkat ismétli meg. Inkább az életének azon elemeire szeretnék kitérni, melyekre az utóbbi években néhányan elkezdtek máshogyan emlékezni.

Habsburg Ottó nem csupán a birodalom kijelölt trónörököse volt, hanem a Habsburgok vezetője is, a képen Ferenc Józseffel látható 1914. szeptember 15-én
(a kép forrása: Habsburg Ottó emlékoldala)

A vele foglalkozó első részben az "uralkodói" szerepéről lesz szó. Nem egészen egy "mi lett volna ha"-féle sci-fi formájában, hanem arra a munkásságára koncentráltam, amit a dinasztia vezetőjeként vitt végbe. A másodikban majd Habsburg Ottóról, a politikusról lesz szó, de inkább a politikai tevékenységének azon elemeiről, melyeket mostanában sokan szeretnének átértelmezni. A harmadikban majd a gyermekei közéleti tevékenysége lesz a téma, mely nem egészen független az édesapjuktól.

A felmenői

Amikor egy uralkodóról esik szó, akkor érdekessé válik a származása, mintha a megfelelő mennyiségű királyi felmenőtől lenne valaki jó uralkodó. Jó példa erre a spanyol királyné, aki bár közvetlen módon nem lett Spanyolország uralkodója, mégis komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy valamiféle királyi embert találjanak a felmenői között. Természetesen Habsburg Ottó uralkodói felmenőiből elég tekintélyes hosszúságú listát lehet készíteni, sőt, leányágon még az Árpád-házzal is össze lehet kapcsolni.

A szüleit feltehetően mindenki ismeri, hiszen az utolsó magyar királyi párról van szó. Édesanyja az 1989-ben elhunyt Zita királyné volt, édesapja pedig IV. Károly néven volt magyar király. IV. Károlyt már boldoggá avatták, szentté avatása folyamatban van. Zita királyné hamarosan boldoggá lesz avatva, azt hiszem a szentté avatása sincs nagyon messze. Vagyis hamarosan elmondható lesz, hogy Habsburg Ottó szülei nem csupán az utolsó katolikus koronázással beiktatott uralkodók voltak, hanem XX. századi szentek is. 

Habsburg Ottó felmenői közül nem csupán a szüleire lehetett büszke; a korabeli képen még Ferenc József Ottónak nevezik a koronaherceget, ami egyértelmű utalás az 1916-ban elhunyt császárra (aki dédapja testvére volt)
(a kép forrása: IV. Károly szentté avatásáért imádkozók honlapja)

Mivel apai ágon Habsburg volt, ezért apai felmenőin át jó sok magyar királyt és "igazi" császárt lehet találni. Ugyanakkor az anyai felmenői is gazdagok uralkodókban, hiszen anyai felmenői közt Bourbon és portugál uralkodók sokasága van.

A nagyszülei közül az anyai nagyapját érdemes kiemelni, aki Róbert herceg volt. Ő volt Párma utolsó uralkodó hercege, akit az olasz egyesítés megfosztott a kis hercegségétől. A család XX. századi életéről, jugoszláviai és magyarországi kapcsolatairól majd a blog egy későbbi sorozatában még lesz bővebben szó. 

A dédszülei között volt György, a szász király, valamint Mihály, Portugália királya. 

Az ükszülők listája nem meglepő módon gazdag uralkodókban, csak egy gyors felsorolás:

• II. Ferdinánd nápolyi-szicíliai király;
• János szász király;
• II. Mária portugál királynő;
• II. Ferdinánd, a magyar származású (Koháry) portugál király;
• II. Károly, Erutria királya;
• VI. János Portugália királya.

Ha ez nem királyi származás, akkor semmi sem az! Ami engem annak idején meglepett, az a sok portugál királyi felmenő, mert valahogy ez soha nem jutott eszembe Habsburg Ottóról.

Az uralkodási idejének hossza világrekord lett volna

Ha király lett volna, akkor 1922-ben, édesapja halála után megkoronázzák. Ha minden hasonlóan történt volna, mint ahogy a valóságban meg is történt, akkor 2006 végéig lett volna király. Ez 84 éves uralkodást jelent, ami hiteles világrekord lett volna.

Édesanyja a Magyar Nemzeti Levéltárban is őrzött dokumentum szerint bejelentette, hogy az elhunyt király legidősebb fia, II. Ottó néven 1922-ben teljes jogú királlyá lett és kívánják a megkoronázását. Az özvegy királyné politikai akaratának volt egy politikai képviselője is, a trianoni védőbeszédjéről (és kormányzói tisztségre való jelöltségéről is) ismert Apponyi Albert (1846-1933).

Amint IV, Károly király meghalt, a legidősebb fia II. Ottó néven király lett, édesanyja pedig tulajdonképpen kormányzó - így szól Zita királyné levele
(a kép forrása: Magyar Nemzeti Levéltár virtuális kiállítása Habsburg Ottóról)

Nagyon sok közvetett megjegyzés utal arra, hogy Habsburg Ottó 2006. december 31-ig állt a dinasztia élén. Annak idején (2007-ben) ezt onnan lehetett tudni, hogy egy (azóta megszűnt) monarchista ügyekkel foglalkozó fórumban, volt egy "fecsegő" Habsburg. A mai napig nem tudni ki volt az illető, de meglepően sok ügyben segített dokumentumok másolataival, források megadásával. Csak úgy mellékesen bemásolt egy családon belüli levelet, melyben Habsburg Ottó előre jelezte, hogy 2007. január 1-től a legidősebb fia, Károly lesz a dinasztia vezetője és képviselője. Ezért nagyon sokáig úgy tekintette mindenki, hogy 2006. december 31. volt Habsburg Ottó "uralkodásának" (mondjuk úgy, hogy a dinasztia élén) az utolsó napja.

Valamikor később úgy alakult, hogy Habsburg Károlynak lett egy honlapja, ahol ez a dátum másképpen jelent meg. A honlap rövid utalása szerint 2004 a helyes dátum. E mellett is sok érv szólt, de amíg ezeket a sorokat le nem írtam ide (vagyis most), addig eszembe sem jutott, hogy ezt a két dátumot (2004 vagy 2006) valahogy tisztázni kellene. Azt gondolom, hogy valamilyen elírásról lehet szó.

Ha tehát II. Ottó uralmát 1922-2006 között számoljuk, akkor 84 évet kapunk. Ha az uralkodási idejét csak 1930-tól számítjuk (hiszen legalább addig az édesanyja gyámsága alatt állt), akkor 76 évet kapunk. Még ez is világrekord lett volna, amennyiben tényleges uralkodásról beszélhetnénk. Ugyanis teljesen önálló államnak az élén, ellenőrizhető kezdeti és végdátummal, a francia XIV. Lajos a rekorder, aki 1643 és 1715 között, vagyis 72 éven át volt uralkodó.

Az állítólagos lemondásának az ügye

Habsburg Ottóról Ausztria vezető politikusai és diplomatái közül sokan mondtak rosszakat, de ő maga soha nem mondott rosszat Ausztriáról. Korábban már volt szó arról ezen a blogon, hogy Habsburg Ottó (és családja) milyen fontos szerepet játszott Ausztria tisztára mosásában az ország második világháborús szerepét illetően, ami annak idején nagyon sok lehetőséget megnyitott az osztrák államnak. Ennek tükrében egy meglehetősen hálátlan eseménysorozatnak tűnik a lemondatásának a története.

Alapvetően 1945-ben romlott el a helyzet, amikor Habsburg Ottó szovjet bábként jellemezte a Bécsben hivatalba lépő kormányt. Az új kormány válaszlépésként újra életbe léptette a Habsburgokkal szembeni törvényeket, komoly szankciókkal sújtva a családot. Innen indult el a 27 évig tartó konfliktus, mely szinte csodával határos módon, egy őszinte békekötéssel zárult le.

Kézfogás a szociáldemokrata kancellárral 1972-ben, hosszú politikai munka volt a politikai béke megkötése
(a kép forrása: A Schloss Schönbrunn Kultur- und Betriebsges.mbH honlapja)

Az osztrák hivataloknak ez sok tekintetben egy szövevényes üggyé vált, mert nagyon sok ellentmondásra kellett megoldást találniuk, melyben inkább kudarcokkal szembesültek. Az egyik nagy probléma volt Habsburg Ottó állampolgársága, hiszen letagadhatatlanul osztrák állampolgár volt, de Ausztria megtagadta tőle a belépést. Végül ki kellett adják neki az osztrák útlevelet (1956 tavaszán), de azzal a megkötéssel, hogy bár az útlevél a világ összes országára érvényes, mégsem jogosít fel Ausztriába való belépésre, még átutazási céllal sem.

Amikor 1958-ban Habsburg Ottó bejelentette, hogy az osztrák állampolgárságára tekintettel joga van Ausztria területére lépni, akkor a szövetségi kancellár Csehszlovákia és Magyarország érzékenységére hivatkozva azt válaszolta neki, hogy elvben ugyan megteheti, de ha meg is tenné, akkor sem foglalkozhat politikai kérdésekkel. Politikával foglalkozni egyébként állampolgári jog, így Habsburg Ottó nem fogadta el ezt a korlátozást.

A jó pár éven át tartó üzengetések eredménye az lett, hogy Ausztria hajlandóvá vált minden korlátozást eltörölni az utolsó császár fiával kapcsolatban, de követelték a lemondását és a köztársaság elismerését. Azt ugyan nem határozták meg, hogy milyen tartalma legyen a lemondásának, de biztosak voltak abban, hogy Habsburg Ottó ebbe nem fog belemenni. Tévedtek!

Habsburg Ottó (mivel a lemondás tartalmi részéről nem közöltek semmit), az 1961. május 31-én kelt nyilatkozatában az alábbiakat jelentette ki:

• Lemond a Habsburg-Lotaringia dinasztiában viselt tagságáról,
• Lemond a dinasztia tagjaként minden követeléséről az osztrák állammal szemben,
• A köztársaság hűséges polgáraként elfogadja a köztársaságot.

Ezt nagylelkűen a politikusok és a nyilvánosság elé letette, mintegy annak a bizonyítékát, hogy rajta ugyan nem múlik semmi (az persze egyértelmű volt mindenkinek, hogy zsarolással felérő nyomásgyakorlásnak volt kitéve). Első ránézésre nem is találni benne hibát.

Mi hiányzik belőle?

• Csak a saját nevében nyilatkozik, a lemondása nem terjed ki rajta kívül senki másra,
• A lemondás csak Ausztria területére vonatkozik, más államokra nem (például Magyarországra sem),
• Nem terjed ki az akkor már megszületett fiára sem! Vagyis ezzel az "uralkodói jogait" átruházta Károly nevű fiára!

Mindhárom dolognak van súlya önmagában is. Ugyanakkor van egy negyedik szempont is, amiről valahogy csak nagyon kevesen beszélnek. Ez pedig az, hogy a nyilatkozatot az osztrák politika nem fogadta el!

Ha valakit a lemondás elutasításának a részletei érdekelnek, akkor egy részletesebb ismertetését 2006-ban közreadta az osztrák parlament. Ott is le van írva, hogy június 13-án és 23-án tárgyalta a kormány a lemondó nyilatkozatot. A jegyzőkönyvek egyértelműen tartalmazzák azt, hogy Habsburg Ottó nyilatkozatát az osztrák kormány elutasította. Szintén a parlamenti összefoglalóban olvashatni azt is, hogy Habsburg Ottó e miatt (első lépésként) az osztrák Alkotmánybírósághoz fordult, mely még 1961. decemberében önmagát illetéktelennek minősítette. A lemondás körüli vita 1961-es szakasza tehát a lemondó nyilatkozat elfogadása nélkül ért véget!

Egyébként a család sem fogadta el a nyilatkozatot. Ferenc Ferdinánd utódjai a nyilatkozatot az osztrák állam zsarolása eredményeként értékelték, ezen okból eredően pedig érvénytelennek tekintették. Maga a dinasztia sem választott magának új vezetőt, minden családtag továbbra is Ottó főherceget tekintette a dinasztia vezetőjének.

Ha az osztrák politika el is fogadta volna a nyilatkozatot (illetve ha úgy tekintjük, hogy később elfogadta), akkor is maradt benne egy "kis" csapda. A dátuma ugyanis május 31. Akkor már pár hónapja megszületett az első fia Károly, akit Bajorországban anyakönyveztek. Állítólag "Karl von Habsburg, Ausztria főhercege, magyar királyi herceg" névvel történt ez meg (Habsburg Ottó azt mondta, hogy nem az ő döntése volt, hanem az anyakönyvet vezető egyházi személy döntött így, egyébként a többi gyermeke esetén is - a Der Spiegel 2006-os interjújában mondta el ezeket). 

Másképpen fogalmazva: ha Habsburg Ottó lemondását érvényesnek is tekinti valaki, akkor az nem terjedt ki a fiára, aki a lemondás dátuma előtt született!

A lemondásnak ezt a "kis kényes" részét akkoriban és utólag is kevesen "vették észre". Abban az időben érdekes módon a magyar állampárt nevében kommunikáló Népszabadság tiltakozott (1963. június 5-én, a 4. oldalon) a leghatározottabban. A közlemény rögzítette a tényt, hogy Habsburg Ottó gyerekeinek anyakönyvezett nevei nem vehetőek komolyan Magyarországon. A párt szerint a névválasztás csupán Habsburg provokáció.

Bár magát az anyakönyvi bejegyzést egyébként nem lehet megtalálni nyilvános módon sehol (legalábbis évek alatt nekem nem sikerült), több oldalról is megerősítést nyert a történet. Habsburg Ottó egykori interjúja sokáig elérhető volt, illetve néhány gyermeke mai napig is elérhető interjújában direkt módon megerősítette. Ha valaki ellenőrizni szeretné, akkor a Die Presse 2011. július 17-i számában találja meg, melynek online változatát ide kattintva lehet elérni. Itt Habsburg Gabriella (Habsburg Ottó egyik leánya) az utolsó előtti kérdésre adott válaszában mondja el, hogy milyen név került bele a születési anyakönyvi kivonatába:

Gabriela von Österreich-Ungarn. Das war mein Name.

Habsburg Ottó utólag egy praktikus (vagyis elkerülhetetlenül szükséges) lépésnek minősítette a nyilatkozatát, amelyre szükség volt az osztrák belpolitikában az enyhüléshez. Nem egy végső lépésnek tekintette, amivel lezárt valamit, hanem nyitó lépésnek, amivel egy új szakaszba léphetett a család és az osztrák állam viszonya. Volt annyira nagyvonalú, hogy a kikényszerített lemondása érvényességét nem piszkálta meg (és az egyébként baloldali osztrák kancellár, amikor feloldotta Habsburg Ottó beutazási tilalmát, szintén nem utalt a kényes részekre). 

Címek adományozása és védelme

Egy igazi uralkodó tevékenységének része a címadományozás is, valamint a meglévő címek méltóságának a védelme. Habsburg Ottónak ezen a területen is volt jó pár jelentős ténykedése, amelyet óvatosan úgy lehetne minősíteni, hogy a dinasztia vezetőjeként és nem valamiféle uralkodói szerepkörben lépte meg.

A hercegi címadományozásnak egyetlen nyomát találtam, amiről korábban már volt szó. 1949-ben herceggé emelte a család lengyel ágát, mely korábban elvesztette a főhercegi címét. Ez az ág azóta kihalt, ami azért érdekes, mert ha a Habsburgok utódlási logikáját követem, akkor éppen Habsburg Ottó gyermekei között kellene keresni az ág "folytatását".

1953-ban elrendelte, hogy azok, akik "rangon alul" házasodnak a családba, grófi címet vegyenek fel. Később a "rangon aluli" jelzőt is értelmezte, miszerint "egyenlő házasságnak" minősíthető az, amikor  a másik fél keresztény, tehát nemhogy nem kell magas rangú hercegnek lenni, hanem még arisztokratának sem. Sőt, még katolikusnak sem!

A "keresztény" módosítás állítólagos dátuma 1990, amiért pedig fontossá vált, az éppen az elsőszülött fia tervezett házassága volt. Kissé ellentmondásosak az ügyben tett nyilatkozatok, de ha valaki mindent összeszed és megpróbálja őket ellentmondásmentessé tenni, akkor a következő kép bontakozik ki:

• a Habsburgok jelenleg nem uralkodnak
• erre való tekintettel nincs más házassági követelmény, mint a keresztény házastárs
• de ez csak azért van, mert nincs uralkodói szerepe a családnak!

1990-ben már sejteni lehetett, hogy Károly nevű elsőszülött fia nem hercegnőt fog feleségül venni. Ez 1993-ban meg is történt. Egy félig-meddig magyar származású báró leányát vette feleségül (lesz majd olyan későbbi bejegyzés, mely ezzel fog foglalkozni), ami egy Habsburg elsőszülötthöz nem volt éppen a legjobb választás. Legalábbis sokak szemében ez botrányos eset volt.

Habsburg Ottó legidősebb fia (Károly) nem uralkodói család leányát vette feleségül, mégsem lett szankcionálva
(a kép forrása: a Nemzeti Levéltár Habsburg Ottó kiállítása)

Sőt, korábbi nyilatkozataiban maga Habsburg Ottó is elmondta, hogy egy dinasztia elsőszülöttjének óriási felelőssége van és nem helyezheti előtérbe a személyes érdekeit olyan fontos kérdésekben, mint amilyen a párválasztás. Ezeket a brit Erzsébet királynő Károly nevű fiával kapcsolatban mondta el. Akkor még természetesen nem tudta, hogy ez a kérdés a családján belül is téma lesz és éppen a saját Károly nevű fia miatt (és itt úgy tisztességes, ha megemlítésre kerül György nevű fia is, aki bár hercegnőt vett feleségül, de nem katolikust; illetve lehetne beszélni az Afrikában élő Ferdinándról, aki egy ottani születésű nőt vett feleségül, így a dinasztiának már jó pár éve vannak fekete bőrszínű főhercegei is).

A Habsburgok egy része az 1993-ban tartott esküvőtől távol is maradt és különböző módokon tiltakoztak is Habsburg Ottónál. Sokaknak eszébe jut Ferenc Ferdinánd, aki éppen egy hasonló házasság miatt nem örökíthette a trónt a gyermekeire, a trónöröklés joga pedig éppen így jutott el IV. Károlyon át Habsburg Ottóhoz.

Ha valaki az érintettek nyilatkozatait olvasgatja, akkor teljesen egységes álláspont rajzolódik ki azokból. Károly főherceg, a dinasztia jelenlegi feje is elmondta, hogy a házassági ügye nem probléma, mivel a Habsburgok már nagyon sok évtizede nem uralkodnak, nem is lépnek fel trónkövetelőként, reális esélyük sincs uralkodói szerepbe kerülniük. Ők nem többek egy történelmi családnál, vagyis nem kell úgy élniük, mintha királyi vagy császári feladataik lennének. Egy későbbi bejegyzésben lesz majd szó a személyéről, onnan is látható lesz, hogy ezeket a szavait a saját életútjával is hitelesítette.

A Habsburgok házasodási ügyeivel kapcsolatban viszont kevesen említik az európai királyi családokat, akik általában a XX. vagy a XXI. század során változtattak a hasonló szabályaikon. Elég csak a spanyol trónra gondolni, ahol már nem követelmény a királyi származású vagy arisztokrata felmenőkkel rendelkező házastárs. Sőt, újabban már a nők is szerepelnek a trónöröklési sorban, vagyis már nincs különbség a gyermekek között a születési nemük alapján sem (ennek tükrében érdemes elemezni a brit trón körüli eseményeket is). Kissé máshogy megfogalmazva elmondható, hogy ami a Habsburgoknál a házasodás terén a XX. században végbement, azt a trónon ülő dinasztiák is meglépték. Vagyis egyszerűen csak arról van szó, hogy a Habsburgok előbb modernizáltak, mint a többség (természetesen ez alól kivétel a nők helyzete, mert a Habsburgoknál még mindig az elsőszülött fiú van előnyben).

Az ügynek mégis van pár elgondolkodtató szála. Károly főherceg ugyanis azt nyilatkozta, hogy az esküvőhöz megkapta az édesapja, vagyis a dinasztia vezetőjének az engedélyét. Ez első hallásra azt jelenti, hogy a párválasztása mégis "rangon aluli" volt, mivel engedélyeztetnie kellett. Más szavakkal kifejezve, a családi törvény ezek szerint mégsem módosult 1990-ben úgy, hogy az érvényes legyen az elsőszülött fiúra is (a többiekre nézve viszont igen).

Az előbb említettem egy "fecsegő" embert egy fórumon. Ő azt állította, hogy a dinasztia vezetője valóban beszélt telefonon az elsőszülött fiával és megadta az engedélyt, de ez nem egy rituális engedély volt. Inkább egy döntés elfogadásáról volt szó, különös tekintettel arra, hogy a család nem volt trónközeli helyzetben, így nem lett volna értelme semmilyen szankciónak. Ahogyan a család a XX. század első felében, majd az 1960-as években sem szállt szembe a dinasztia vezetőjével, úgy az esküvőt sem követte semmilyen gyakorlati lépés. Mármint azt leszámítva, hogy a "Habsburgok belga ága" megjelent a nyilvánosság előtt, mint valamiféle önállóbb ág. Azt ki kell emeljem, hogy ezeket az információkat közvetett vagy közvetlen módon senki sem hitelesítette, de ha valaki egyesével elkezdi ellenőrizni őket, akkor hitelesnek látszódnak.

A történet utóélete az, hogy a család élén Habsburg Ottó elsőszülött fia, Károly főherceg áll, aki a saját fiát tekinti a dinasztia következő vezetőjének. Ezzel (mármint Károly főherceg jelenlegi és a fia majdani vezetői szerepével) senki sem szállt vitába, sőt, gesztusok tucatjai azt mutatja, hogy ezt mindenki elfogadta.

Habsburg Ottó, mint államfő

Annak idején (1989-ben) szóba került, hogy Habsburg Ottó államfő lehetne. Hivatalosan a Kisgazdapárt budapesti szervezete vetette fel a lehetőséget, bár ennek egyre kevesebb nyoma marad meg. Ugyanis ebben a kérdésben is előállni látszik az a komikus helyzet, hogy ahogy telik az idő, egyre jobban nő a koronaherceget egykor jelölő szervezetek száma...

Először az változott meg, hogy nem a budapesti kisgazdák, hanem a teljes Kisgazdapárt lett az ajánló - legalábbis az emlékek szintjén. Ha valaki visszanézi az 1989-es újságokat, akkor látható, hogy legfeljebb Vörös Vince került szóba a teljes párt elnökjelöltjeként, de maga a párt a hivatalos közleményeiben kiállt amellett, hogy nincs elnökjelöltje! Azt hiszem erre vonatkozóan az egyik legerősebb bizonyíték a Habsburg Ottó Alapítvány honlapja, mely ezt írja:

Az első hírekkel szemben valójában nem a párt hivatalos döntéséről, hanem az FKgP budapesti szervezete kezdeményezéséről volt szó. A párt több tagja különösen is jó választásnak tartotta ekkor a róla készült film és személyes, hivatalos látogatásai miatt ismertté és népszerűvé váló Habsburg Ottót. A kisgazdapárt vezetőségében azonban visszatetszést szült, hogy a kérdésben nem a hivatalos testületek döntöttek.

Bármennyire is szeretem azt gondolni, hogy jól emlékszem, minden ilyen esetben ellenőrizni szoktam az emlékeim. Lehet ugyanis, hogy ezerszer igazam van, de nem szeretnék egy 1001. kérdésben egyféle önhitt embernek látszani, majd felsülni. Így, noha semennyi kételyem nem volt, mégis előszedtem minden akkori dokumentumot, mely szépen igazolta is azt, amit leírtam és idéztem az előbb.

A kérdéssel kapcsolatban csupán két bizonytalanság merült fel. Az egyik forrása maga Habsburg Ottó. Ő maga írja az 1989. novemberének első napján szóló jelentésében (EP képviselői munkájáról), hogy a magyar államfői jelölése miatt nagyon sok interjút kellett adnia, ami nehezítette a normális munkamenetét, mivel a sajtó zaklatta. Ott azt állítja, hogy két párt jelölte elnöknek. Az egyik a Kisgazdapárt, a másik pedig "a liberálisok". 1989 őszén a "liberálisok" kifejezés illet a Fideszre, az MDF-re és az SZDSZ-re is, meg egy sor más pártra is. Az persze igazolást nyert, hogy nem álltak be annyian a jelölése mögé, mint amennyit a mai emlékek alapján gondolnánk, de a liberálisok???

A Frankfurter Allgemenie Zeitung 1989. október 10-i számában is foglalkozott Habsburg Ottó jelöltségével és interjút is kértek az érintettől. Ott is előadta, hogy két párt állt a jelöltsége mögé. Jelenleg még megtippelni is képtelen vagyok, hogy melyik lehet ez a titokzatos liberális párt!

Az ügy nem hagyott nyugodni. Sok-sok ismerősöm kerestem meg az elmúlt hónapokban és mindenki a Kisgazdapárt kispesti szervezetére mutogatott, miszerint az volt Habsburg Ottó elnökjelölésének a forrása. Sajnos itt is elakadtam, nem tudtam feltárni a jelölés történetét.

A Kisgazdapárt kispesti szervezete kampányolt Habsburg Ottó államfővé történő jelölése mellett, legalábbis az állambiztonsági jelentés szerint
(a kép forrása: 1989-es OSA archívum)

Az mindenesetre biztos, hogy a Kossuth Rádió 1989. október 1-i (18,30-as) híradása pontosan fogalmazott:

A Kossuth Rádió híradásának átirata, mely bizonyítja, hogy Habsburg Ottót csak a budapesti kisgazdák jelölték államfőnek, nem a teljes Kisgazdapárt
(a kép forrása: 1989-es OSA archívum)

A legnagyobb gondot azok a hozzám hasonlóan általában pontosan emlékezők okozták, akik a rendszerváltás idején (is) aktív politikusok voltak. Ma már elég idő eltelt, hogy erre a történetre ne "kelljen" rosszul emlékezniük, mégis egymástól függetlenül állították azt, hogy 1990 a helyes dátum és az Antall-kormány pártjainak sok képviselőjéről van szó. Ők nem tudták, hogy egy blogbejegyzés miatt kérdezem őket (ennek a blognak az első bejegyzése akkor még kint sem volt), nem is volt nekik fontos a kérdéskör, így ilyen esetekben mindig reflexből igazat mondanak (utólag is bocsánat miatta). Szóval 1990, Kisgazdapárt és néhány melléjük álló KDNP és MDF frakciótag. Hogyhogy nincs ennek nyoma?

Habsburg Ottó az 1990-es Országgyűlés alakuló ülésén - tényleg történt egy azóta is titokban tartott államfői jelölés?
(a kép forrása: Habsburg Ottó Alapítvány honlapja)

Ezzel a kérdéssel 2019 júliusa óta küszködtem, majd kezdtem is feladni, de váratlanul a kezembe került egy érdekes interjú Habsburg Rudolf főherceggel, akiről már a "belga Habsburgok" okán korábban írtam pár sort. Rudolf főherceg ebben a 2019. októberi interjúban sok meglepő és érdekes dolgot állított. Például olyanokat, hogy a trónörökös Ferenc Ferdinánd és az örököse, a későbbi IV. Károly, egyeztettek a Monarchia XX. századi reformjáról. Egyetértés volt köztük abban, hogy több jogot kell adni az összes nemzetiségnek, szövetségi állammá kell szervezni a duális államot, valamint a mai Csehország, Magyarország és Szlovákia területén nagyon komoly szociális reformokat kell végrehajtani. 

Arról is beszélt Rudolf főherceg, hogy a Habsburgok különösen nagy tiszteletben állnak Magyarországon, amire reflexből előhozta az interjú készítője Habsburg Ottó egykori magyar államfői jelöltségét.

A budapesti kisgazdák akciója 1989-ben volt, de Rudolf főherceg a válaszában egy 1990-es megbeszélésről nyilatkozott, amikor már a parlamenti választások megtörténtek, de még nem választottak államfőt. Akkor - mondja Rudolf főherceg - újra elővették azt a lehetőséget, hogy Habsburg Ottó legyen a köztársasági elnök. Rudolf főherceg szerint a jelölők főként a kisgazdákból álltak volna, valamint néhány "konzervatív csoport" is csatlakozott hozzájuk.

A visszaemlékezése szerint Habsburg Ottó köztársasági elnöksége csupán átmeneti lett volna (a jelölők szándékai szerint!), amíg nem lesz új alkotmány, melyben Magyarországot királysággá minősítik! Rudolf főherceg szerint Habsburg Ottó nemet mondott, mert csak azt tartotta volna elfogadhatónak, ha a királyi trónra hívják vissza, de ezt a képviselők nem vállalták fel.

Azt hiszem ez egy olyan eleme a magyarországi rendszerváltásnak, amiről eddig magyar nyelven nem lehetett olvasni semmit. Igazat megvallva 1995-ben (majd egy későbbi bejegyzésben lesz róla szó) hallottam ezt a történetet, de amíg Rudolf főherceg interjúja nem akadt a kezembe, esélyt sem adtam a találkozóról szóló történet hitelességének. Jelen pillanatban csak egyedül Rudolf főherceg vállalta a nyilvánosság előtt ezt a történetet, rajta kívül más nem állt a nyilvánosság elé.

Egyébként az 1989-es jelölést két okkal utasította vissza Habsburg Ottó. A fő oka az volt, hogy álláspontja szerint előbb tiszta helyzetet kell teremteni a parlamenti választásokkal, majd a választók által legitimált parlamentnek kell bármilyen döntést meghoznia az államfővel kapcsolatban. A másik ok tulajdonképpen az elutasításának a diplomatikus megfogalmazása volt, miszerint az EP tagjaként jelenleg többet tehet az országért, mint köztársasági elnökként.

Egyébként felnőtt élete során nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor az államfői szerep közelébe került. A Horthy-korszak politikai elitjének a levelezésében többször is megjelent Ottó megkoronázásának a lehetősége, de ez nem is meglepő. Ahogyan az sem, hogy 1938-ban nagy vita volt közte és az édesanyja között az Ausztriába való visszatérése ügyében. Édesanyja szerint vissza kellett volna mennie Bécsbe, magához kellett volna ragadnia a kancellárságot és a Hitlerrel szembeni ellenállás élére kellett volna állnia.

Akkoriban az osztrák politika valóban sok arra utaló lépést tett, miszerint Habsburg Ottót visszahívná, akár császárnak is, csak valahogy meg tudja tartani az országot Hitlerrel szemben. Ma már világosan látható, hogy nem hívták volna vissza a fiatal köztársaság vezetői Ottót, mindezek csak egyféle rosszul sikerült fenyegető lépések voltak, hátha megriasztja Hitlert (nemhogy nem riasztotta meg, hanem az Ausztria beolvasztását célzó hadművelet Ottóról kapta a nevét és úgy ment végig a hadserege Ausztrián, mint kés a vajban).

Később Franco kereste a spanyol trónra alkalmas uralkodót. Már volt szó korábbi bejegyzésben arról, hogy lényegében két esélyes jelöltje volt, valamint folyamatosan jelen volt egy trónkövetelő is. Franco azonban egy negyedik megoldásban is gondolkodott, Habsburg Ottóban, aki édesanyja miatt Bourbon is. Franco nem a származása miatt kívánta Ottót a spanyol trónra ültetni, hanem egyszerűen azt vallotta, hogy nála alkalmasabb királyt el sem tud képzelni. Habsburg Ottó visszautasította ezt a felkérést arra hivatkozva, hogy a Habsburgok már évszázadok óta feladták a spanyolt trónt és létezik egy legitim spanyol dinasztia. Nyilvánvalóan nem akart hálátlan lenni azzal a királyi családdal szemben, amelyik annak idején menedéket adott nekik és kimentette őket a nélkülözésből.

Érdekes mellékszála ennek a spanyol királyi történetnek, hogy Franco (nagyrészt Habsburg Ottó közbenjárására) a II. világháború után a magyar diplomáciai képviseletet a Magyar Királyságnak adományozta, mely 1969-ig működött is. Ilyen módon 1969-ig létezett egy párhuzamos magyar állam, amelyiknek a "királya" Habsburg Ottó volt. Adtak ki útleveleket, léteztek intézményei is, de jelentősebb nemzetközi eredményeket nem tudtak elérni.

A személyes hatás

Eredetileg szerettem volna egy személyesebb történetet megírni, hogy milyen is volt a "Habsburg-show", amely 1988 óta volt jelen az országban és az osztrák diplomácia Habsburg Ottó diadalmeneteként is jellemzett, igaz, rosszalló értelemben. Ezeket ma lakossági fórumnak vagy közönségtalálkozónak neveznénk. A lényeg, hogy sokkal szórakoztatóbb és magasabb minőségű showműsor volt, mint amit valaha is láttam később ilyen kategóriában a tévében (vagy személyesen).

Bennem azért hagyott mély nyomot, mert az akkori hazai történeti szakirodalomból tanulva, egy elég negatív vélemény alakult ki bennem Habsburg Ottóról. Az első ilyen alkalom azonban teljesen megfordította a véleményem róla, mert egy nagyon okos, nagyon humoros, nagyon jól kommunikáló politikust ismertem meg a személyében, akihez fogható csak nagyon-nagyon kevés volt és van.

A részletek ismertetésétől azért tekintek el, mert találtam egy youtube-videót, ahol egy ilyen korai "show" megtekinthető. Szerintem nem igényel kiegészítést, jól látszik, hogy hozzá hasonló kaliberű politikus ritkán jelenik meg a közéletben. Akkoriban azt mondtuk, hogy ezer politikusból csak egy ilyen akad. Azóta személyesen is megismertem ezernél is több politikust, így rájöttem a tévedésemre: sokezer közül sem lehet hozzá hasonló kaliberűt találni.

Van egy olyan részlet, ami a videóban nem látható, de szerintem figyelmet érdemel. Legalábbis abban az időben nagyon elgondolkodtunk rajta. Akkor még élt Kádár János és keringtek pletykák arról, hogy nagyon beteg, már nem lesz képes a nyilvánosság elé állni. Azt is lehetett látni a korábbi szerepléseiben, hogy egy idős bácsi lett belőle. Kádár János és Habsburg Ottó azonos évben születtek, így meglepő volt az ellentét a két ember között. Habsburg Ottó energikusnak, fittnek tűnt, egyáltalán nem egy 77 éves ember benyomását keltette.