"A pápa jól van, amíg meg nem hal" - ezt az Olaszországban sokszor hallható, megfigyelésen alapuló népi bölcsességet most a vatikáni híradások megszegték. Elég nyíltan elismerik, hogy a pápa súlyos beteg. Ez pedig kinyitja azt a kérdést, hogy ki lehet a következő pápa. Ezzel a kérdéssel is foglalkozva elérkezett az ideje annak, hogy Vatikánnal, mint monarchiával is foglalkozzunk. 

Igazság szerint van egy adósságom, amely a XVI. Benedek (1927-2022) elképzeléseiről ígért egy áttekintést. Azóta több beszélgetésben is előjött, hogy rossz oldalról közelítettem meg a kérdést. Az ugyanis, hogy ő mit képzelt el Vatikánról, mint monarchikus államról, már annyira nem érdekes, hiszen pápa lett és azzal meg is mutatta. Nagyjából érintetlenül hagyta a már létező berendezkedést, melyben lényeges változások azóta sem voltak. Persze ez nem meglepetés, hiszen II. János Pál (1920-2005) helyetteseként szerepe volt a berendezkedés formálásában.

Egyébként a "Vatikán, mint állam" témakörben létezik egy vatikáni honlap, amely közöl minden ilyen jellegű alapadatot. Onnan is lehet tudni, hogy a területe nagyjából egy fél Margit-sziget, a lakossága pedig 882 fő. Mivel a területe kicsi, ezért sok Vatikánon kívüli épület is Vatikánhoz tartozik. Arról nem találtam adatot, hogy ezen külső területek aránya mekkora, de valószínűleg a városállam területéhez mérve elég jelentős lehet. 

Az, amit Vatikán néven emlegetünk, a kontinens egyik legrégibb monarchiája, de a mai formájában csak 1929-ben jött létre. Az olasz egyesítés miatt a pápai terület megszűnt, így kialakult egy több évtizedes vita a pápa helyzetéről, amit 96 évvel ezelőtt egy külön egyezményben rendeztek (ki Róma uralkodója? - ez a kérdés elég komoly vitához vezetett). Nézzük meg most ezt az államot, mint egy monarchiát!

Választott uralkodó

A Vatikán területén megalakított állam abszolút monarchiának számít, de nem is ez benne a rendkívüli, hanem az uralkodójának a megválasztása. Amint azt mindenki tudja, Vatikán uralkodóját, vagyis a pápát, nem öröklési szabályok jelölik ki, hanem szavazás dönt a személyéről. Ez a történelemben nem ismeretlen rendszer, működött ilyen a Német-római Birodalomban, de egy időben Magyarországon is.

A mai monarchiák közül ilyennek tekinthető Andorra, legalábbis félig. Az Egyesült Arab Emírségek, Kambodzsa, Kuvait, Malájzia, Szamoa, Szaúd-Arábia és Szváziföld teljes egészében ugyanígy rendezkedett be. Több afrikai ország köztársaság, de a helyi királyok megmaradtak, akik sok esetben nem automatikus örökléssel szerzik meg az uralkodáshoz való jogot, hanem választás során.

Új-Zélandon a maori király is így kerül "hatalomba", valamint az amúgy köztársaságként működő Wallis és Futuna is életben tart egy ilyen rendszert. Ott az állam 3 helyi királyságból áll, akiket szavazás helyez a trónjukra. Nem lenne helyes kihagyni a felsorolásból a Máltai Lovagrendet, amely voltaképpen szintén egy állam, csak nincs saját földrajzi területe. Na, meg a Ngabe nevezetű nép, mely Costa Rica és Panama területén él, szintén szavazással emel valakit királlyá.

Amennyiben össze akarnánk hasonlítani az ilyen uralkodók erejét az örökletes monarchiák uralkodóihoz képest, valószínűleg arra a következtetésre jutnánk, hogy nem a trónra jutás módja számít, hanem a mögötte lévő államszervezet. Ameddig van az uralkodó mögött egy valódi állam, addig van súlya is. Azt, hogy a Vatikán milyen helyzetben van, már nem olyan egyszerű tárgyilagosan eldönteni.

A pápát az összes megkeresztelt katolikus férfi közül választják ki. Elméletileg nem kell papnak sem lennie, illetve életkori határ sincs. A kiválasztás feladata a 80 évesnél fiatalabb bíborosokra hárul. A megszokott gyakorlat azonban az, hogy maguk közül választanak meg valakit. Mivel tényleges hatalom van a kezében, egy abszolút uralkodó, ezért ez a világ egyik legjobban megfontolt államfőválasztása.

A 80 évnél fiatalabb bíborosokat úgy kell érteni, hogy azok jöhetnek szóba, akik a pápa halálakor vagy lemondásakor még nem töltötték be a 80. életévüket, tehát a választás idején nem lehet kiesni a testületből. Ahogyan arról már volt szó, maga a szavazási folyamat titkos, de az utolsó néhány pápaválasztás adatai ismertté váltak. Ezekből az derült ki, hogy a helyszínen alakul ki valamilyen kompromisszum, amelyről lejjebb majd esik pár szó.

A koronázás

Érdekes a helyzet a pápai koronával, az úgynevezett tiarával. A valóságban nem egy tiara létezik, hanem több. Egy ideig számoltam és húsznál is több tiara létezését lehet igazolni. Ez a hatalmi jelkép azt a gondolatot jelképezi, miszerint a pápa hármas uralkodó. Ura a világi uralkodóknak, uralkodója a világnak, illetve ő Krisztus földi helytartója. 

Az utolsó többszöri koronázásra használt tiara 1877 és 1958 között volt rendszeresítve, a legtöbben erre gondolnak, amikor a pápai koronáról beszélnek. Ez az, amit Vatikánban is meg lehet látogatni. Létezik viszont egy másik tiara, amelyet 1963-ban, az utolsó koronázáskor alkalmaztak. Ez a tiara ma Washington DC-ben van kiállítva.

Az utolsó koronázáskor használt tiara Washington DC-ben tekinthető meg
(a kép forrása: nationalshrine.org)

Az egyik sajátos magyar fejlemény, hogy állítólag van egy magyar eredetű tiara is a XX. századból, amit 1981-ben magyar katolikusok adományozták II. János Pál pápa részére. Nekem nem sikerült kiderítenem, hogy valóban történt-e ilyen vagy ez csak egy sokszorosan átvett legenda. Az információ eredete ez a bejegyzés, de a képi anyag már nem látható. A képet itt vagy itt lehet megnézni. Ahányszor próbáltam felderíteni a történetet, soha nem jártam sikerrel. Elméletileg teljesen hihetőnek tűnik, csak valahogy nem sikerült előkeríteni a részleteket.

Egyébként az utolsó két pápa is kapott ajándékba tiarákat, de természetesen ezek csak ajándékok. Amennyiben koronázásra kerülne a sor, bár nincs kijelölve melyiket "kell" használni, jó pár régebben használatos tiara elérhető a Vatikánban is. Annak van nagyobb esélye, hogy egy teljesen új készülne. Persze ezt úgy kell értelmezni, hogy egy koronázás jövőbeli esélye elég csekély.

Az apostoli sekrestye kincstárában 7 tiarát őriznek, így egy újabb koronázás nem ütközne akadályba
(a kép forrása: Caeremoniale Romanum)

Az utolsó koronázás 1963-ban volt, amikor VI. Pál (1897-1978) beiktatása megtörtént. Ő 1963 és 1978 között volt pápa, uralkodása alatt ért véget a második vatikáni zsinat. Aki nem tudná, annak írom le, hogy ez egy hatalmas egyházreform volt. Ennek részeként volt egy olyan látványos aktus 1964-ben, amikor a pápa az oltárra helyezte a tiaráját, lemondva az emberi hatalomról és dicsőségről. Az, hogy ez pontosan mit jelentett, azóta is vita tárgya.

Ezt a tiarát a pápa az amerikai katolikusoknak adományozta. A tiara ki van állítva azzal a céllal, hogy a látogatók adományaiból a szegényeknek segélyeket adjanak. A pápák közül azóta egy sem lett megkoronázva. Az utána hivatalba lépő 4 pápa dönthetett volna a koronázás mellett, de mindegyik bizonyítani akarta a zsinat döntései iránti elköteleződését, így elálltak a lehetőségtől.

A pillanat, amikor a pápa lehelyezte a tiarát az oltárra
(a kép forrása: Caeremoniale Romanum)

Az is érdekes, hogy a pápák címeréből eltűnt a tiara. A VI. Pál után hivatalba lépő két pápa címereiben még látható volt, de a másik kettőnél eltűnt. Ennek a pontos oka nem ismert, de valószínűleg a megválasztáskori magas életkoruk miatt döntöttek így. Talán előre sejtették, hogy csupán egy aktív évtizednyi idejük van, így a pápaságuk rövid idejére akartak ezzel utalni.

Hivatalosan nem létezik ilyen fogalom, hogy "átmeneti pápa", de amikor egy 75 évesnél idősebb bíborost jelölnek ki, akkor valahol mégis erről van szó. Szokták írni az olasz lapok, hogy ez akkor is így van, amikor a nagyon idős pápa nem vonul vissza, mert ebben az esetben is átveszi más a feladatai egy részét.

I. János Pál, II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa címereinek átalakulása
(a kép forrása: vatican.va egyes aloldalairól összeszerkesztve)

Vannak katolikus mozgalmak, melyek kifejezetten óhajtják a koronázást. Valójában már Ferenc pápa hivatalba lépésekor is számítottak egy ilyen gesztusra. Ismerve a katolikusokon belül lévő domináns nézetet, elég kevés esély van arra, hogy 2025-ben majd láthatunk ilyesmit.

Ha valaki látta a The Young Pope c. sorozatot, akkor ennek a különleges megjelenítését láthatta (az 5. epizódban). A sorozat "hibája" az volt, hogy ott a pápát nem koronázták meg, hanem egyszerűen "felvette" a tiarát és elvárta a neki való meghódolást a bíborosoktól. Ettől függetlenül a sorozat egy olyan nézetet jelenített meg, amelynek van belső támogatottsága. Ez a gondolkodás azt vallja, hogy  egyházi érdek lenne a következő pápa koronázása.

Az állam

Ahogyan Monaco esetében is láthattuk, szervezetileg is elkülönül a városállam önkormányzata és állami része. Ez Vatikán esetében is megfigyelhető, csak éppen három entitással van dolgunk. Létezik a katolikus egyházat vezető vallási szervezet, ez a Szentszék. A Szentszék nem 1929-ben alakult, hanem a hivatalos álláspont szerint Péter apostol óta működik. Van maga az állam, ami a Vatikán, valamint egy városi önkormányzat is működik, legalábbis a funkciók ki vannak osztva különböző intézményeknek.

Az egyes szervezetek között néha hatalmas a függetlenség. Jó példa erre, hogy Vatikán, mint állam, nem tagja az ENSZ-nek, ugyanakkor a Szentszék megfigyelői státusszal rendelkezik. Ebben a tekintetben teljesen két különálló entitással van dolgunk. Ugyanígy van a diplomáciai kapcsolatokkal. A Vatikán nem létesít ilyeneket, csak a Szentszék. Sőt, a Vatikán és a Szentszék is ad ki egymástól függetlenül útleveleket. Vatikán csak az állampolgárainak, a Szentszék pedig szolgálati és diplomata útleveleket állít ki.

Amikor a vatikáni "kormányfő"-ről beszélünk, akkor a "Vatikánváros Kormányzóságának elnöke" titulust egyszerűsítjük le. Éppen a napjainkban zajlik ebben a kérdésben egy érdekes reform. Március első napjától kezdve ugyanis Raffaella Petrini (1969) lesz a tisztség betöltője. Korábban soha nem volt női kormányfő a pápai államban, így ő lesz az első nő a végrehajtó hatalom élén.

Március első napjától lép hivatalba az első női kormányfő
(kép forrása: Vatican News)

Amennyiben a kormánynak megfelelő szervezetet keressük, akkor az a Római Kúria, amely rengeteg szervezetet és intézményt foglal magában. Ebből az egészből kiemelkedik a külügyekkel foglalkozó személy, akit leegyszerűsítve külügyminiszternek neveznek, bár ilyen cím hivatalosan nem létezik.

A törvényhozó hatalom egy 7 bíborosból álló testület kezében van, akiket a pápa nevez ki 5 évre. Az ő nevük Pápai Bizottság. Ugyanakkor, ahogy Monaco esetében is láthattuk, az uralkodónak van törvényhozói jogköre. Ez azt jelenti, hogy a "pápai udvar" valójában egy mini törvényhozó műhelyként képes működni.

A Bíborosi Kollégium, melynek a 80 év alatti tagjaiból hívják össze a pápát megválasztó konklávét, nem működik törvényhozó testületként. Államigazgatási szempontból ők a vatikáni állam olyan különleges polgárai, akik bizonyos vezető funkciókat betölthetnek (vagyis csak ők tölthetik be), valamint szavazati joguk van az államfő kiválasztása idején. Jogszabályokat azonban nem javasolhatnak.

A közfelfogásban valamennyire megjelenik, hogy a Szentszéknek van fegyveres ereje. A díszes ruhába öltözött svájci gárdára gondol mindenki, de ennél lényegesebben bővebb erőről van szó. Létezik egy a városállamnak alárendelt csendőrség is, amely többek között a közrend védelméért felel. Az ő szervezetükön belül alakítottak ki egy GIR névre hallgató beavatkozó csoportot, mely a rendkívüli helyzetek gyors kezelésére van felhatalmazva. Ebbe tartozik bele például a nagy tömeg gyors kimenekítése és minden ilyesmi, nem csupán a terrorveszély gyors felszámolása. 

Az összes ilyen alakulat szorosan együttműködik az olasz társhatóságokkal, viszont az olasz hatóságoknak nincs semmilyen jogköre Vatikán határain belül. Akármilyen gyanús esemény történik, az olasz állam nem avatkozhat be. Nagyjából mindenki tud valamennyit a zavaros vatikáni pénzügyekről, esetleg I. János Pál pápa rendkívüli haláláról, de még ennél is átláthatatlanabb ügy Emanuela Orlandi (1968-?) 1983-ban történt titokzatos eltűnése. Minden ilyen esetben az olasz hatóságok keze meg volt kötve.

Államként Vatikán semleges ország, de a katonai védelméért az 1929-es szerződés szerint Olaszország felel. Ez abból az egyszerű tényből is következik, hogy egy Vatikán ellen felvonuló haderőnek először Olaszország területét kellene megsértenie. Ebből azonban az a meglepő tény is kiderül, hogy Vatikán védelmét végső soron a NATO látja el.

Maga az állam, egyébként nagyon furcsa gazdasággal rendelkezik. Amennyiben a számokat nézzük, akkor az egy egységre (egy fő, egy négyzetkm, stb.) jutó adatokban sok a rendkívül magas érték. A becslések szerint az egyik legjobb mutatókkal rendelkező államok közé sorolnánk Vatikánt, ha ismernénk a pontos adatait. Amikor a vatikáni állampolgárok egy-egy ügye előkerül, akkor szembesülhetünk azzal, hogy bár nincsenek teljesen egyértelmű jogszabályok, feltehetően az egyik legerősebb szociális háló működik Vatikánban. Ettől függetlenül nem biztos, hogy egy ideális társadalomnak gondolnánk.

Például a megszokott demokratikus intézmények nem működnek. Még az önkormányzatiság elemei is hiányoznak, így semmi felett nincs az állampolgároknak kontrollja, nincs lakossági képviselet, ráadásul a nők jogairól is elég furcsa összkép rajzolódik ki.

A kevés számú helyi lakos egyébként már jó ideje elkezdett szerveződni. Ennek részben a már említett Emanuela Orlandi az oka, ugyanis aggasztónak érzik azt, hogy egy vatikáni állampolgár, ráadásul egy gyerek, csak úgy nyomtalanul eltűnhet. Rengeteg jel utal arra, hogy a vatikáni hatóságok elkenték az ügyet, ezért nem sikerült 22 év alatt sem előrébb jutni. Ez az eset rámutat arra, hogy mennyire veszélyes civil szervezetek nélkül működtetni egy államot (ez most semmilyen módon nem utalás a magyar helyzetre; ahogyan már egyszer-egyszer beszéltem róla, a véleményem szerint már nagyon régóta kiszorították a civil szférából a civileket Magyarországon, de a magyar eset egy másik fajta végletes állapot).

Ki lehet az új pápa?

Ahogyan azt a pápaválasztással kapcsolatos korábbi bejegyzés taglalta, általában nem lehet előre megjósolni a leendő pápát. Igaz, hogy XVI. Benedek esetén lehetett sejteni a győzelmét és Ferenc pápa győzelme is borítékolható volt, de általában nem ilyen egyértelmű a helyzet. 

Jelen pillanatban 138 választásra jogosult bíboros van, tehát 92 szavazat kell ahhoz, hogy valakiből pápa lehessen. Ez akkora nagy szám, ami kizárja bármiféle becslés lehetőségét, mivel Ferenc pápa kifejezetten ügyelt arra, hogy a választóbíborosok mindenféle szempontból nagyon tagoltak legyenek.

A jelöltekkel azért érdemes mégis foglalkozni, mert most szemtanúi lehetünk ezen tippelgetések valódi értékének. Az ezzel foglalkozó sajtó jelen pillanatban hemzseg az ilyen elemzésektől, tehát vétek lenne kihagyni ezt a tesztelési lehetőséget.

A választás úgy néz ki, hogy az első szavazás során kiderülnek az erőviszonyok. A második szavazáson látszódni fog, hogy a sok szavazatot kapók mögé mekkora tábor sorakozik fel. Ezt követően indul el egy kompromisszumkeresés. Az olasz találgatások egyébként optimisták, már a negyedik vagy ötödik szavazásra új pápát remélnek.

A tippek szerint az alábbi 7 személy közül fog kikerülni a következő pápa. A sorrend szinte mindenhol más, de akiket a végső kompromisszumban a legesélyesebbeknek ítéltek, azoknak a neveit félkövérrel emeltem ki.

1. Antonio Tagle (1957), 2012 óta bíboros, kissé tartanak attól, hogy túlságosan reformer lenne. Esetleges pápává választása nagyobb fordulat lenne, mint Ferenc pápasága.
2. Erdő Péter (1952), 2003-ban lett bíboros, a konzervatívok nagy reménységének számít, mert szerintük ő tudná egyenesbe hozni a sokszor követhetetlenné vált folyamatokat.
3. Mario Grech (1957), ellene szól, hogy 2020-ban lett bíboros, egyébként Ferenc pápa protezsáltja. Attól, hogy csak pár éve bíboros, még lehet belőle pápa, de sokakban van félelem a gyorsan felívelő egyházi pályafutástól.
4. Matteo Zuppi (1955), 2019 óta bíboros; kialakult róla egy kedvező kép, ami miatt egy nagy kompromisszum eredményeként mindenki el tudná fogadni a személyét.
5. Peter Turkson (1948), 2003 óta bíboros, már 2013-ban is az esélyesek közé sorolták. Amennyiben "átmeneti pápa" kellene a bíborosoknak, akkor ő egy biztos befutó lenne. Egyébként a szóbeli utalások szintjén ő tűnik a legerősebbnek.
6. Pietro Parolin (1955), 2014-ben lett bíboros. Ő a vatikáni "külügyminiszter", nagyjából ő a pápa helyettese. Az esetleges gyors megválasztása egy Ferenc pápa döntései melletti kiállás lenne. Ezzel azt üzennék a bíborosok, hogy alapvetően elégedettek a Ferenc  pápa irányvonalával. Azt persze soha nem lehet tudni, hogy a helyettes mit gondol, de az ő esetében szinte biztosra vehetjük, hogy azonosul a főbb elgondolásokkal.
7. Robert Sarah (1945), 2010 óta bíboros, ellene szól a magas életkora, mivel ez év nyarán tölti be a nyolcvanat. A gyors megválasztása azt üzenné, hogy a bíborosok szükségesnek érzik az erősen konzervatív fordulatot. A bíboros Ferenc pápa kemény bírálója, az uralkodása nem kizárt, hogy koronázással kezdődne.

A döntő kérdés valószínűleg az lesz, hogy milyen hosszú időre szeretnének pápát választani. Ebben a bíborosok véleménye a döntő, hogy ők mit gondolnak, mit érzékelnek jó megoldásnak.

Egy 80+ éves bíboros esetén ugye pár éves rendezésről lenne szó. Amennyiben konzervatív fordulatot kívánnak, akkor Robert Sarah lesz a befutó. Mérsékeltebb üzenete lenne Marc Ouellet (1944) vagy Christoph Schönborn (1945) megválasztásának. Ez utóbbi két személy nagy eséllyel nem változtatna semmin, de a bíborosok egymás között addig megállapodhatnának merre menjen tovább az egyházi szervezet.

Ha a bíborosok többsége 10 éves megoldásban gondolkodik, akkor egy 1940-es években született bíboros az esélyes. Azért lenne ennek furcsa üzenete, mert akkor már a harmadik "átmeneti" pápa kerülne Vatikán élére. Ebben az esetben szerintük Peter Turkson (1948) a nagy esélyes.

A hosszabb idejű pápaság nagyjából 15-18 évet jelent. Ezt tekintik egyébként ideálisnak. Erre egy olyan bíboros választanának, aki nagyjából 1950 és 1965 között született. Mivel sok ilyen bíboros van, elég sok a szóba jöhető jelölt, még a fenti hetes listában is. Kompromisszumos jelöltként erre az esetre két személyt emlegetnek. Az egyik Rainer Woelki (1956), aki jelenleg Köln érseke. A másik pedig Erdő Péter. Érdemes kiemelni, hogy a többség ilyen döntésre számít, mármint egy 1950 és 65 között született bíborost várnak új pápának.

A nagyon hosszú ideig regnáló pápát nem kedvelik annyira, mint gondolnánk. Ez azt jelentené, hogy nagyjából 25 évig tartana a pápasága. Egyébként izgalmas gondolat, hogy egy abszolút monarchiában, ahol a döntést jól képzett és tapasztalt emberek hozzák, veszélyesnek tartják az államra nézve a 20+ éves politikai hatalmat. Amennyiben mégis így döntenének, akkor a jóslatok szerint egy nagy kompromisszum eredményeként Konrad Krajevski (1963) lenne az új pápa.

Amikor egy pápa a hivatalába lép, fel szokta eleveníteni, hogy egy pápa sem lesz annyi ideig pápa, amennyi időt Péter apostolnak tulajdonítanak (34 év). Ezt csak IX. Piusz közelítette meg (31,5 év), a többi rekord hosszúsággal felérő uralkodás 20 és 26 év közé esik. II. János Pál pápa 26 évnél is hosszabb ideje a második leghosszabb pápaság.

Sokaktól hallani, hogy II. János Pál pápasága valójában 2013-ig tartott (vagy más változatban: Ratzinger bíboros 32 éven át volt pápa) és ez szerintük nagyon sokat ártott a Vatikánnak és a katolikusoknak. Amikor ilyeneket olvasunk, akkor mindig eszünkbe kell jusson, hogy a döntésben csak a választásra jogosult bíborosok véleménye játszik szerepet. 

Tömör tippeket itt lehet olvasni, illetve itt is. Ezek mind a fenti logikát követik, így Erdő Péterre is komoly esélyesként tekintenek, de hozzá hasonlóan másokat is annak tartanak. Azóta, hogy Erdő Péter esetleges megválasztása szóba jött, elég alaposan igyekeztem a lehető legtöbb bíboros nyilatkozataiban elmerülni. Azok alapján egyébként nem látok esélyt konzervatívnak tartott bíboros megszavazására, bár tény az is, hogy nem tudunk semmit a bíborosok személyes kapcsolatairól. 

Egyébként aki bátor, nyugodtan írja le mire tippel az új pápával kapcsolatban, aztán majd visszatérünk rá.