Gyakori érv a királyság mellett, hogy Európa sikeres országaiban megmaradt. Különféle számítgatásokkal szokták bizonyítani, hogy a legsikeresebb országok mind királyságok. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy pontosan vegyem számba, hány állam is működik monarchiaként Európában.

Egyes államok függetlensége vagy nem függetlensége nagyon érzékeny kérdés lehet, ezért előre leszögezem, hogy a 45 független államból álló Európával számoltam. Ez annyiban érdekes, hogy a 45 független államhoz képest a 12 nem köztársaság nem igazán sok. Igazából helyesebb volna 11 monarchiáról, 1 diarchiáról és egy különleges köztársaságról beszélni.

Az első egy nagyon különleges ország, Andorra. Furcsa társhercegség formájában működik a katalán állam, ami valójában nem is monarchia, hanem diarchia. Ugyanis egyszerre két uralkodója van, ők a társhercegek, de mindkettő kilétéről az állam határain túl döntenek. Az egyik társhercegük a francia állam elnöke, melynek a megválasztásába nincs beleszólásuk. A másik Urgelli mindenkori püspöke. Urgelli püspöke tulajdonképpen a katalánok püspöke, lévén Andorra egy katalán állam (igaz, a lakosságának csak körülbelül 1/3 része katalán).

A társhercegeknek nincs beleszólásuk az andorrai belügyekbe, így olyan uralkodókról beszélünk, akiknek a hatalma tényleg csak jelképes. Nekik úgy van monarchikus államuk, hogy az uralkodóknak tényleges szerep soha nem jut. Egyébként elvárják az uralkodóiktól azt, hogy az államukat védjék meg, ami úgy látszik jól működik. Például amikor 1933-ban egy orosz emigráns a trónt szerette volna magának, akkor a püspök által küldött csendőrök elfogták, majd kiutasították.

Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Hollandia, Norvégia, Spanyolország és Svédország királyságként ismertek, nagyjából azonos módon működnek. Ezeket a rendszereket alkotmányos királyságnak lehet nevezni, a királyi hatalom nagyon erősen csak szimbolikus. Azt gondolom, hogy az államforma ezeknél az országoknál nem oka az országok sikereinek - bár sok ismerősöm szerint igen.Én még valahol azt is vitatom, hogy a felsorolt országok valamilyen azonos módon mérve lennének sikeresek.

Őket követi három furcsa kisállam.

Luxemburg nagyhercegség, nagyjából az előbb említett királyságokhoz hasonlóan működik, de az államfő lényegesen nagyobb befolyással bír a politika felett. 

Liechtenstein egy fejedelemség, nagyon érdekes politikai berendezkedéssel rendelkező ország. Ma sem könnyen sorolja mindenki az alkotmányos monarchiák közé.

Monaco hercegség, népszerű ország, de szintén komoly megkötésekkel lehetne alkotmányos monarchiának nevezni.

Azt gondolom, hogy mindhárom kisállam amennyiben sikeresnek és stabilnak jellemezhető, akkor főleg gazdasági és gazdaságföldrajzi okoknak köszönhetik a sikereiket. Azt nem nagyon hiszem, hogy ezen három állam politikai rendszere átültethető lenne egy olyan méretű és múltú országra, mint amilyen Magyarország is.

Vatikánt mindenki ismeri, hogy a pápai állam. Ha államként jellemezzük, akkor érdekesség, hogy az uralkodóját választják, ami elég ritka.

Andorrát és Vatikánt kivéve mindenhol örökletes a királyi cím.

Ami ezekből tanulság lehet:

• Nem mindenképpen kell örökletes királyi címben gondolkodni, így nincs olyan helyzet, hogy kihal a dinasztia.
• Az sem nagy tragédia, ha az uralkodó határon kívüli (Andorra, Norvégia és Vatikán példája).
• Az uralkodónak a teljesen semmi és a teljhatalomig terjedően bármekkora hatalmat lehet adni, amit az adott állam politikai rendszere el tud viselni. Ezt annak a fényében kell átgondolni, hogy a felsorolt államokban a mai napig megmaradt a monarchia.
• Nem csak egy monarchia lehet sikeres állam, de az életben maradt monarchikus rendszerekben van tényleges uralkodó. Vagyis tényleges uralkodó nélkül nincs értelme monarchiára berendezkedni.

Van Európán belül egy érdekes állam, amely a bejegyzés elején említett +1 lehet. Ez az állam Montenegró. 

Montenegró köztársaság, de például a zászlójában és a címerében a királyi címert használják. Az ország a trónörökösnek számító hercegnek és családjának rezidenciát és fizetést biztosít, valamint egyes állami jogokat is a kezébe adott a hercegnek, mint amilyen például a kegyelmi jog. Azt nem tudom, hogy igazából milyen okok miatt történt ez, de nem lepne meg, ha idővel más európai ország is hasonló módon fejezné ki a királyi családhoz való kötődését. Sőt, ezen el is lehetne lamentálni Bulgária, Magyarország és Románia esetében (abban az értelemben, hogyan kezeli a politika a "királyi családjait"), de majd máskor.

A kép az angol királyi palota egy bejáratát mutatja (a fénykép nem saját, hanem Roméo fotója a Pexels oldaláról), mely monarchia az egyike az Európában ma létező, tipikusnak tekinthető monarchiáknak