Vajon a Croy-család az Árpád-ház fiúági folytatása lenne? Van-e mellette vagy ellene bizonyíték?

A blog rendszeres olvasói talán emlékeznek a portugál királyi dinasztiára. Ők egyike azon dinasztiáknak, akik magyar származást állítottak magukról, ráadásul fiúágon vallották magukat az első magyar király utódjainak. A saját legendáriumuk azonban nagy eséllyel nem több egy kitalációnál, mindenesetre jó példája annak, hogy az Árpád-házhoz kapcsolt fiúági leszármazásnak valaha komoly értéke volt.

Mások is állítanak ilyesmit magukról. Ezek egyike a Croy-dinasztia, mely valójában nem egy egységes nagy család (mint például a Habsburgok), hanem több külön családból állnak, akik hasonlóan írják a nevüket. Az eredetükről több történet is létezik, de a legtöbb történetben az a közös, hogy fiúágon az Árpád-ház leszármazottjaként azonosítják önmagukat. Időről-időre előkerülnek a közbeszédben, manapság pedig legtöbbször abban az értelemben, miszerint az Árpádok ma is léteznek, vagyis nem haltak ki fiúágon.

Előre is elnézést kérek azoktól, akiket irritál az Árpád-ház, mint kifejezés. Mivel ezt a kifejezést mindenki pontosan érti, ennél maradtam. Ugyanígy, az egyszerűsítés miatt használom a Croy nevet is, természetesen tisztában vagyok az eltérő írásmódokkal és az eltérő írásmód fontos szerepével.

Az vitathatatlan tény, hogy a Croy-dinasztia különböző címereiben valóban megfigyelhetőek a vörös-ezüst (illetve a vörös-fehér) csíkozások. Az is tény, hogy a dinasztia egy része már régóta vallja magáénak ezt a leszármazást. Ennyi azonban természetesen kevés ahhoz, hogy az elbeszélésüket hitelesnek minősítsük.

Az egyik Crouy (Croy)-féle címer
(a kép forrása: Crouy-Saint-Pierre honlapja, szerkesztett kép)

Azt is előre leírom, hogy ne legyen csalódás: az egyes igazolható történetek szerintem nem érnek össze. A magyarországi történéseknek bármilyen változatát is vesszük figyelembe, valahogy mindig van egy minimális szakadék a dinasztia története, valamint az igazolhatóan megtörtént magyar események között. Ezek ugyan áthidalhatóak ilyen-olyan lehetőségekkel, de ez esetben már a történelmi sci-fi területén vagyunk, ami már a feltételezések világa. Engem elsősorban az érdekelt, hogy kimondható-e az, hogy az Árpádok fiúági folytatása valamelyik (vagy az összes) Croy-család?

A Croy-család és a magyar királyok

A Croy-történetben a kulcsfontosságú település (Crouy Saint Pierre) a mai francia-belga határtól kissé délre található, a II. világháborúból jól ismert francia Calais város közelében (a területre Pikárdia néven is hivatkoznak). A település honlapja és egy helytörténetet kutató személy tematikus honlapja elég sok forráshoz segít eljutni annak, aki el szeretne kezdeni vizsgálódni. Azért is érdemes átnézni komolyabban az állításaikat, mert egész más nézőponttal rendelkeznek. Ők a település múltját kutatják, nincs bennük semmilyen görcsös kényszer, mintha egy-egy kérdésen az életük múlna.

A két webhely forrásait átböngészve megtalálható, hogy már 1066-ban jelen volt a térségben a Croy nevű család, bár akkor még nem voltak "nagyurak". Egészen biztosan 1176-ban már volt birtokuk, 1279-ben pedig már várral is rendelkeztek. A Croy név annyira nem volt ritka, hogy már az 1200-as években is voltak különálló ágai. Ezek néha megkülönböztették magukat (például Crouy-Chanel de Hongrie), máskor meg nem, hanem egyszerűen csak a Croy nevet használták, esetleg az írásmód némileg eltért (például Crouy).

A Croy-dinasztia franciaországi településén ismert története szerencsére sok konkrétumot tartalmaz, amin keresztül mód nyílik a Croy-család feltételezett magyar királyi eredetének az ellenőrzésére. 

A történet első szereplője II. András (1176-1235), aki 1205 és 1235 között volt magyar király. A harmadik felesége egy grófnő volt, akit Estei Beatrix (1210-1245) néven ismerünk. 1234-ben házasodtak meg, majd II. András hamarosan elhunyt. Amikor az özvegy királyné bejelentette a terhességét, akkor a trónt megöröklő IV. Béla király nem fogadta jól a hírt és börtönbe záratta. A király temetésére érkező császári küldöttség azonban kegyelmet kért a terhes özvegy számára, aki Németországba menekült. 

A királyi utód neve István (1236-1271), akit Utószülött István néven ismer a magyar történelem. Az ő életében van pár olyan fehér folt, ami nyitva hagy lehetőségeket arra, hogy a Croy-történetnek hihető alapot biztosítson. Ráadásul akár az is belefért az életébe, hogy érintse a Croy-család "ősterületét" és ott esetleg földterületet szerezzen, de ezek csak feltételezések, bizonyítékok nincsenek. Sőt, volt másik két fia is, akiknek a nevei nem ismertek. Ez az István herceg szerette volna megszerezni a magyar trónt, de ez nem sikerült neki. Ugyanakkor a fiának igen, őt III. András király néven ismerjük.

A történet egyik sajátossága, hogy nem István herceg két ismeretlen fiához köti a Croy-ok magyarságát, hanem III. Andráshoz. A legenda szerint ugyanis III. Andrásnak született két fia, Félix és Márk, akik a nagyapjuk (Utószülött István) által szerzett francia birtokra tértek vissza.

Mondanom sem kell, hogy óriási gond ebben az, hogy III. András királynak csak egyetlen leánygyermekéről tudunk! E miatt a Croy-történetnek ez a változata már az alapjaiban megborult.

Azért, hogy jobban átlátható legyen minden más elmélet, egy egyszerűsített ábrát helyezek el ide (természetesen tudom, hogy egyes adatoknál lehet néhány év bizonytalanság, de a legrosszabb esetben sem haladja meg az 5 évet):

II. Andrástól származó férfiak rokoni kapcsolata
(első sorban a név, következő sorban az életidő, illetve ahol van, ott az uralkodási idő a legalsó sorban szerepel)

A Croy-család 1790-ben adta ki a Chronologie historique des ducs de Croy című könyvet (A Croy hercegek történelmi kronológiája). Abban szerepelt a magyar eredetre való hivatkozás, ami felkeltette a kutatók érdeklődését is (már akkor sem az volt az első alkalom). A magyar királyi eredet bizonyítékait többen is elemezték, ugyanis az, hogy pont III. Andrásnak lett volna két fia, hihetetlennek tűnt.

Az egyik legalaposabb kritika Dr. Wertner Mórtól jelent meg, aki a közreadott dokumentumokra tételesen reagált. A reakciója a Kihaltak-e az Árpádok 1301-ben? című írásában olvasható, mely a Turul folyóiratban jelent meg, az 1914/1 számban. Ez a folyóirat a  Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság közlönye, tehát egy tudományos igényességű lapról van szó.

Wertner Mór személye és véleménye annyiban érdekes, hogy az 1892-es összefoglaló munkájában összeállította az Árpádok bizonyítékokon alapuló kronológiáját. Ő nem a személyes tekintélyére hivatkozott, hanem érvekkel és dokumentumokkal közelített a témához. Minden egyes dokumentumot elemezésnek vetett alá, így bizonyította be azt, hogy a Croy-család fiúágon való magyar királyi eredete kétséges. Miért állította ezt?

[A teljes képhez tartozik, hogy Wertner Mór 1892-es és 1914-es álláspontja között van különbség. 1892-ben még azon a véleményen volt, hogy a Croy-iratok egy része hamisítvány. 1914-ben azonban ezt a nézetét felülvizsgálta és már nem tartotta őket hamisítványoknak.]

Amit a Croy-iratok állítanak

Wertner Mór 1914-es tanulmánya ismerteti a Croy-iratok tartalmát, melyből kirakható egy hitelesnek tekinthető történet. 

Az iratok kulcseleme egy 1282-es (február 9.) szerződés, melyből nagyon sok minden kiderül róluk. Ezek pedig a következők:

• egy bizonyos István herceg valamikor Franciaországból Velencébe ment, akkor szerezte meg a Crouy uradalmat;
• István herceg 1282-ben már nem élt; a fia, a "velenceiként" ismert András lett az örököse;
• Ezt az örökséget osztja fel egymás között András két fia, az idősebb Félix és az ifjabb Márk;
• András 1278-ban (január 25.) egy megnevezett velencei közjegyzőnél helyezte el ezt a bizonyos végrendeletet
• Andrásnak volt egy nem törvényes fia, akit Péternek neveztek és papnak állt be.

Amennyiben feltételezzük, hogy ez egy hiteles okirat, érdemes megfigyelni a felsorolt tényeket mindeféle értelmezés nélkül. Talán a legfontosabb, hogy egyetlen elődként említett személy (István és András) sincs magyarként azonosítva. A ma már "velenceinek" nevezett III. András magyar királyt a maga korában nem nevezték így, hanem az "estei" jelzővel hivatkoztak rá (vagy éppen "lombardiai" jelzővel). Vagyis nem lehet ennyiből senkit sem azonosítani.

Egy másik fontos okirat 1284-ből származik:

András és két fia is magyarok, Márk 1284-es adománylevele szerint

Ebből az adománylevélből tudható az, hogy András magyar herceg volt, a két fia pedig viselte a "magyarországi" címet. Konkrét személy azonosítása nem lehetséges a megismerhető tények alapján.

Az iratok harmadik kulcseleme egy 1292-es irat, melyet Valois Károly (1270-1325) felesége adott ki. Ő azt állítja, hogy a magyarországi Félix néven ismert személy az unokatestvére, András herceg pedig a nagybátyja. A feleség Anjou Margittal (1273-1299) azonos, aki V. István magyar király unokája. Az előző ábrán nem szerepel a neve, ezért egy új ábrát szeretnék mutatni.

Anjou Margit fiú unokatestvérei, valamint édesanyja testvérei

Ha valóban unokatestvért keresünk, akkor az a nagyszüleinek az egyik unokája kellene legyen, akiknek a neveik és a sorsuk jól ismert (pont a trónutódlási probléma miatt!). Azonban az Árpádokhoz vér szerint tartozó (fiúági) unokatestvérek között nincs Félix és Márk! Sőt, unokatestvérei apjai (vagyis a nagybátyjai) közül senki sem András!

[II. Károly testvérei között sincsen András, sőt leánytestvéreinek a férjeit sem hívták így. Sehol nem lelni András nevű apát Félix és Márk nevű gyerekekkel! Érdemes meggondolni azt a helyzetet is, hogy amennyiben valaki az anyai és apai oldalról is igazi unokatesvérem, akkor az csak akkor lenne lehetséges, ha a szüleim testvérek.]

Van "lyuk", ahova beférne, de az már leányági leszármazott lenne. Nyílik egy másik lehetőség is, miszerint tágabban értelmezett unokatestvérről van szó, vagyis csak egy távoli rokont nevezett meg leegyszerűsített módon (nem ritka eset). Ez esetben is lehetnének olyan "lyukak", ahol nem ismerünk neveket, de azok sem minősülnének fiúági leszármazotnak! Amennyiben viszont leányági leszármazottról beszélünk, akkor az nem jelenti azt, hogy a Croy-iratok hazudnának. Egy ilyen esetben csak a fiúági származás nem állná meg a helyét, de ilyet magukról nem is állítottak az érinttettek.

Számolni érdemes azzal is, hogy abban a korszakban hirtelen sokan elkezdték magukat magyar királynak vallani, így a magyar hercegek száma is megszaporodott. Ebből a szempontból érdekes lehet az a tény is, hogy 1290-ben Margit édesanyja (Mária) is magyar királynak gondolta magát, mely címet 1292-ben átruházott a legidősebb fiára, Martell Károlyra (1271-1295). Károly elég hamar elhunyt, de a Habsburg Rudolf (német király) leányával kötött házasságából 1288-ban született egy fia. Ezt a fiút szintén magyar királynak tekintették. Olyannyira, hogy ő lett a történelemben a legtöbb alkalommal beiktatott magyar király. Ebből a sok-sok magyar királyi címből következik az, hogy Anjou Margit utalása szinte megfejthetetlen. Ugyanakkor értékes támpont lehet abban a tekintetben, hogy kikre nem gondolhatott!

Éppen ezért érdemes alaposabban áttekinteni a szöveget:

Anjou Margit francia nyelven kiadott 1292-es okiratának állításai András hercegről

Vagyis Félix lovag úgy kerül azonosításra, mint aki mind Márián, mind II. Károlyon keresztül rokona volt Margitnak. Vagyis nem lehet szó olyan András hercegről, akinek nincs közös felmenője V. Istvánnal és II. Károly szicíliai királlyal. Nagyjából egy ilyesféle rokoni kapcsolatot kell elképzelnünk:

Az iratok szerint a Crouy-fivéreknek és Anjou Margit szüleinek volt egy közös felmenőjük

Az iratok negyedik kulcseleme egy keltezés nélküli okirat, Félix haláláról:

Félix lovag édesapja a magyar András herceg, édesanyja a velencei Cumana Szibilla

Azzal, hogy a Cumano vagy Cumani név megjelenik az iratokban, a helyzet kissé bonyolultabb, de tekinthető úgy is, hogy több adatunk lett, így közelebb jutunk az azonosításhoz. 

Ahogy jeleztem is, a Croy-iratokra már a XVIII. század előtt is felfigyeltek. Ezek közül kiemelkedő szerep jut Pontus Heuterus (1535-1602) részére, aki egy egyházi személy volt. Ő 1583-ban kiadott egy könyvet, melynek a címe: Genealogić prćcipuarum: aliquot e Gallia, Francia ac Belgica familiarum. A 48. és a 49. oldalon ír erről a halálozási feljegyzésről. Azt állítja, hogy II. András magyar király és Gertrúd királyné harmadik fiával azonos az itt említett András herceg. Ő a tatárjárás idején Velencébe menekült és egy Pietro Cumani nevű gazdag városvezető Szibilla nevű leányát vette feleségül. Az egyik gyermekük lett Márk, aki 1266-ban Pikárdiába költözött.

Az, hogy Pietro Cumani megjelent a történetben, valamint az állítás, miszerint II. András magyar király András nevű fia Velencébe menekült, az innen, Pontus Heuterustól ered. Bizonyíték nincs mellette, még a Croy-iratok sem állítanak ilyeneket.

Az persze tény, hogy II. Andrásnak az András (1210-1234) nevet viselő fia jól illik a történetbe. András herceg azonban a magyar történelmi források szerint 1234-ben elhunyt, meglehetősen rövid élete során egy kudarcos, apja által leszervezett eljegyzéséről van tudásunk. Mindenesetre az életére még visszatérek, mert sokak szerint állítólag ő lehet a Croy-család eredetének a megoldása.

A most említett négy irat alapján én tényszerűen csak annyit tudok meglátni a történetben, hogy létezett egy ismeretlen eredetű, korábban Velencében élt András nevű, magyar származású herceg. Az édesapja István, a gyermekei neve Félix és Márk. Még azt is elhiszem róluk, hogy szegről-végről (vagy közelebbről) magyar királyi származásuk volt, de nem érdekelte őket a magyar trón. A dokumentumok tanúsága szerint nem voltak túl gazdagok, de szegények sem, tehát inkább élték a maguk kis kényelmes úrias életét, ami még mindig jobb egy zűrzavaros helyzetű országnál, ahol egy szétszakadó királyságot kellene összefogni, számolva akár a merényletek lehetőségével is. Sőt, egy trón megszerzéséhez a származás nem elég, pénz, hadsereg és nemzetközi támogatás kell, ami nekik biztosan nem volt.

Érdekes csavar a család (belga ága) egyik tagjának a személyes honlapján írt történet. Nála is megnevezésre kerül a család első ismert magyar tagja. Ő is Márk néven azonosítja, akihez 1147-es dátumot rendel. A történet szerint a bátyja űzte el, hogy elzárja a királyságtól, ezért menekült a ma Pikárdia néven ismert területre.

Ez a történet nem egy ma élő embernek a tévedése, hanem a család Belgiumban élő ágának az álláspontját ismerteti az illető (Belgium ma is királyság, a Croy-család pedig egy a királyság által elismert hercegi család). Ami ebben méltó a figyelemre, az egy állítás (a dátumon túl), miszerint Márknak azért kellett menekülni Franciaországba, mert a magyar király féltékeny volt a testvéreire, mint riválisaira.

Ezek az adatok viszont több személyhez is elvezethetnek. Például Boriszhoz (1113-1154), Könyves Kálmán fiához, aki kőkemény trónkövetelő volt (ez csak egy személyes vélemény, nincs semmi bizonyított alapja). Vannak mások is, akik ezek alapján még szóba jöhetnek. 

Mindenesetre az 1790-ben kiadott Croy-iratok valóban létező, ellenőrizhető személyeket, helyszíneket, dátumokat határoznak meg, melyek alapján az István nagyapát, András édesapát és a Márk, Félix neveket viselő fiakat valahol a XIII. században kell keresnünk.

A lehetséges megoldásokról

Alapvetően négy "fehér folt" is adott, ahova a XIII. századi történet beférne. Ezeket csak azért érdemes áttekinteni, hogy a XXI. századi fejleményeket is tudjuk értékelni.

1. V. István király egyik gyermeke. Van utalás arra, hogy V. Istvánnak egy másik András nevű gyermeke is volt, akit 1290-ben a trónra kerülő IV. László megölt. Ha ez így is lenne, akkor sem illik a Croy-történetbe, mert "későn" született. Ha azt feltételezzük, hogy V. István 14 éves korában nemzette, akkor 1253-ban született volna. Ahhoz, hogy Márk és Félix 1282-ben már francia területen legyenek, ennek az Andrásnak már 1265 körül apává kellett volna válnia. Erre nagyon-nagyon kicsi esély van.

V. István ismeretlen nevű leányának a férje (vagy jegyese) Jakab nevet viselt és bolgár volt. Ha esetleg később össze is házasodott egy András nevű férfival, két gond adódik. Az egyik a leányági leszármazás, a másik pedig az előző bekezdésben említett idő, vagyis egy korábban született András egyszerűbben illene a történetbe.

2. II. Géza (1130-1162) 1141 és 1162 között volt magyar király. Volt neki egy Géza (1151-1210) nevet viselő fia. Őróla nem sokat tudunk, csak annyit, hogy elkerült Magyarországról Görögországba, valamint voltak törvényes fiai. Olyannyira, hogy a trónutódlás miatt még az 1200-as évek elején is gondokat okoztak. Wertner Mór az 1892-es könyvének a 342. és 343. oldalán ír erről részleteket. Akár ő is lehetne a történet hiányzó láncszeme, csak... foglalt. Géza herceget ugyanis egy magyar család (Csuthy) tekinti felmenőjének. Mindenesetre II. Géza unokáit és azok utódjait nem érdemes elvetni, mert jól illenek a történetbe.

3. V. István feleségének a családja is szóba került, igaz nem a történettudományban jártas emberek részéről. Ezt a változatot leírva nem találtam meg, de 1988-1991 között több előadásban hallgattam. Az érvelés lényege a Croy-iratokban szereplő András herceg feleségének a családjához vezet el. Az alapgondolat szerint ők nem "Cumano" nevet viselnek, hanem egyszerűen csak kunok. 

Ha valaki így gondolkodik, akkor ne felejtse el, hogy a kérdés nem az Árpádokkal való rokonság, hanem a fiúági leszármazás! V. István sógorai és a sógorai leszármazottjai azonban nem az Árpádok vérrokonai! Ráadásul a kunok-értelmezés azért sem illik a képbe, mert a történet szerint a "Cumano" egy itáliai család. Az természetesen nem zárható ki, hogy a befolyásos kun család tagjait utólag (talán tévedésből) hitték a leszármazottak itáliainak.

4. II. András magyar királynak az András nevű fia a leggyakoribb megoldási próbálkozás. Az, hogy II. András harmadik fia lehetne Félix és Márk apja, Wertner Mórnál is előkerült lehetőségként. A már említett, 1892-ben kiadott könyvében, kitért a Croy-legendára. A 620. oldalon ismerteti a Croy-történet XVI. századi változatát, amelyben András herceg, II. András harmadik fia a lehetséges főszereplő.

Ehhez a gondolathoz a Croy-történet egy másik változata vezet el (amit szintén Wertner Mór ismertet). Az eszmefuttatásában levezeti azt a lehetőséget, miszerint az a bizonyos András herceg nem más, mint az 1290-ben királlyá vált III. András (1265-1301). Csakhogy III. Andrást azonban képtelenség behelyezni a történetbe, mivel kissé "későn" született. Ebből adódott egy lehetőség: András herceg születési ideje ideálisabb, akkor tehát legyen II. András harmadik fia...

Attól sem lehet eltekinteni, hogy vannak olyan állítások, melyek minimum óvatosságra intenek. Ezek közül az egyik Jacob Wilhelm Imhoff Notitia Sacri Romani Germanici Imperii procerum című, 1699-ben kiadott műve. Az ő állítása szerint velencei Márk fia (Croy János) szerepet vállalt a Bouvines melletti csatában 1214-ben. Sőt, Márk másik fia pedig 1220-ban feleségül vett egy hölgyet, akinek Giusnes Anna a neve. Ez a két adat eleve lehetetlenné teszi, hogy András herceg legyen a megoldás. Igaz, azt is elfogadhatjuk, hogy a "velencei Márk" és az eddig "András fia Márk" néven említett két személy nem azonos egymással (és erre vannak is közvetett bizonyítékok).

Egy hasonló anomália Louis Moreri történelmi enciklopédiájából is előkerül. IX. Lajos francia király 1248-as hadjáratában is szerepel egy francia területre tévedt András, aki magyar királyi herceg. Időben nem annyira áthidalhatatlan, de II. Béla 1245-ben már úgy tesz említést András hercegről, mint elhunytról.

Vagyis esély van arra, hogy nem egyetlen, nem is kettő, hanem több András nevet viselő herceg is létezett azokban az évtizedekben. Sőt, még arról is vannak adatok, hogy léteztek olyan "szerencselovagok", akik magukat az Árpádok rokonságába sorolták, minimum egy pedig magát hamisan nevezte Andrásnak.

Sőt, a pilisi ciszterci apátság romjai között találtak egy lovagi síremléket, melynek a sírlapját (vagyis a töredékeit) a Szépművészeti Múzeum 92.4.1-3M leltári számon nyilván is tartja. Hivatalos álláspont nincs még arról, hogy a sír kié lehet, de komoly bizonyítékok utalnak arra, hogy éppen András hercegé (erről Bácsatyai Dániel ír a 2017-es tanulmányában). Amennyiben így van, akkor ez egy újabb bizonyíték arra, hogy 1233 körül András herceg elhunyt, vagyis a Croy-családnak nem lehet ő a kapcsolódási pontja.

A felsoroltakból ered az a végkövetkeztetésem, miszerint a magyar történelem igazolt eseményei nem érnek össze a Croy-iratok állításaival. Egyik sem téved, egyik sem hazudik, csak éppen nem lehet a bizonyíthatóan helyes kapcsolódási pontot megtalálni.

XXI. századi új források

A XXI. század idejére kerültek elő új források, melyek (többek szerint) véglegesen megadják a megoldást az Croy-ügyben. Magát az alaptörténetet már 2005-ben is olvastam, ezért nem kötöm azokhoz a nevekhez, akikhez általában kötni szokták manapság.

A felvetés nem volt független Pusztaszeri Lászlónak Az élő Árpádok című könyvétől (1997-es könyv), mely a Croy-Chanel családot az Árpádok fiúági utódjaként azonosította. Magát a könyvet a megelenésekor olvastam, de mivel adós maradt a bizonyítékokkal, ezért nem tekintettem rá biztos megoldásként. Ezzel szemben a 2005-ös "felfedezés" konkrétumokat tartalmazott a bizonyítás terén, ezért vetettem magam bele. 

Ez az ígéretesnek látszó bizonyítás, ha jól követtem vissza, akkor ma már Urbánszki Lászlóhoz köthető. Legalábbis a Történelmiregény-írók Társaságának a facebook-oldalán jelent meg 2015-ben ilyen értelmezésben a hír. Ma már sajnos nem tudom bebizonyítani a 2005-ös eredetet, legfeljebb Csurka Dóra sokat hivatkozott cikkére utalhatok, amely 2014-es dátummal rendelkezik, vagyis 2015 előttről való.

[Az eredeti jegyzeteimben, melyek még jóval 2014 előttről származnak, Duka Ferenc szerepel a felfedezés főszereplőjeként. Kis internetes keresgéléssel ma is el lehet jutni hozzá. Korábban működött az eloarpadhaz.hu oldal, amin a "felfedezést" nyilvánosságra hozta az oldal üzemeltetője, ott is 2005 volt a publikálás éve.]

A "hír" mai állapota szerint Urbánszky László az egyik kutatása során akadt rá olyan adatra, mely II. András királynak az András nevű fiával kapcsolatos. A megtalált információ szerint túlélte az 1234-es évet, Velencébe menekült, ahol megházasodott. Sőt, pont azzal a hölggyel házasodott meg, akit a Croy-család iratai megneveznek. 

Az eredetinek tekintett források egyike az Orosz évkönyv, a másik a Kripjakevics által írt, A Halics-volhiniai fejedelemség évkönyve. Ezt a két forrást egy, az Ukrán Nemzeti V. I. Vernadszkij Könyvtárban megtalálható harmadik kiadvány foglalja össze. A szerző L. V. Vojtovics, a címe pedig: Kelet-Európa fejedelmi dinasztiái. Ebből a könyvből készített jegyzetet egy bizonyos Dr. J. N. Szavcsok, akiről annyit lehet tudni, hogy kijevi orvosnő (illetve azt is, hogy 2002.október 10-én járt a könyvtárban). Az ő feljegyzései jutottak el állítólag (ha a történet pontos) Urbánszki Lászlóhoz.

Furcsa volt olvasni, hogy ilyen hosszú utat járt be valami, mert amikor valaki új adatot talál, akkor az nem így szokott publicitást kapni. Idővel megtudtam, hogy egy magyarra fordított, kézzel írt könyvtári jegyzetről van szó (eléggé kockázatos az eredeti információ tartalmának a szempontjából az, hogy valaki olvasta, értelmezte, lejegyzetelte, majd a jegyzeteit valaki lefordította egy másik nyelvre!). A képek ma már nem érhetőek el, de amikor elkezdték törölni az internetről, sajnos csak akkor szereztem róluk tudomást. Párat tudtam megmenteni belőlük, de mivel szerzői jogok védik (legalábbis ezt gondolom, illetve a körülöttem dolgozó jogászok szintén ezt gondolják), nem lehet őket közreadni. A lényeg az, hogy egy kijevi doktornő bement a könyvtárba, jegyzetelt és a jegyzeteit fordították magyarra, ami eljutott valakihez Magyarországon.

A "szenzációs" állítás a kijevi doktornő jegyzetei szerint az, hogy András herceg nem hunyt el Halicsban 1234-ben. Ezen a ponton muszáj vagyok megmutatni, hogy az erre vonatkozó jegyzetben mi szerepel (ezt nem tiltja jogszabály):

A kijevi könyvtárban készített látogató jegyzetének a magyar fordítása szerint András herceg talán nem halt meg Halicsban
(a kép forrása: az egykori eloarpadhaz.hu weboldal)

A másik forrás a velencei Biblioteche Marciana-ban érhető el. A szerzője Bombardo Bembo, aki a hír szerint 1677-ben jelentette meg a Cronaca művét, mely a velencei patríciusokról szól. Abban is szerepel az a kulcsfontosságú  állítás, mely szerint András herceg Halicsból Velencébe menekült, megkötötte azt a bizonyos házasságot, majd megszületett Márk, aki később a francia területekre költözött.

Aránylag sokat kerestem a szakfolyóiratokban, de nem találtam annak a nyomát, hogy bárki is meg tudta volna erősíteni a "felfedezés" azon állítását, miszerint András herceg túlélte volna az 1235-ös évet. Figyelmet érdemel, hogy az "első nyom"-nak számító "dokumentum" állítása szerint, nem 100 százalékos tényként került közlésre a túlélése. Ugyanakkor András az esetleges túlélése ellen jó pár bizonyíték van. Ezek egyike 2017-ben került publikálásra Bácsatyai Dánieltől, aki szerint a sírhelye is azonosítható. 

Kripjakevics (1886-1967) egyébként létező személy, az ukrán történetírásban ismert a neve, a művei nagyrészt jól elérhetőek. A legjobb igyekezetem ellenére sem találtam nála utalást András herceg 1234-es túlélésére vonatkozóan! Sőt, András herceg csak mintegy mellékszereplőként jelenik meg egyetlen mondatban, de sem a túlélése, sem a halála nincs említve!

Ezt követően felkutattam egy Kripjakevics által is hivatkozott művet (Orosz krónika). Ott 1233/34-re vonatkozóan egyszerűen csak annyi szerepel, hogy András herceg meghalt ("egy idő elteltével" - vagyis nem lehet tudni mennyire távol 1233-tól). Nem találtam olyan részt, amelyik a velencei meneküléséről szólna!

Azt nem tartom kizártnak, hogy az említett két forrásnak rossz oldalait lapoztam fel. Őszintén beismerem, hogy csak azokon az oldalakon olvasgattam, ahol esélyt éreztem András herceg előfordulásra. Főként az 1225 és 1240 közötti időszakra koncentráltam, így ami egyértelműen ezen intervallumon kívül helyezkedett el, oda egy pillantást sem vetettem (van névjegyzék mindkét műben, azok sem vezettek más oldalakra). Mindenesetre a felfedezést publikáló magyar személy töltött fel képeket a honlapjára, de azok már 2007-ben is elérhetetlenek voltak. Nem tartom kizártnak, hogy ott elérhető volt az oldalszám is.

Leonyid Viktorovics Vojtovics (1951) szintén létező ember, ismert ukrán történész. Valóban írt könyvet Kelet-Európa fejedelmi dinasztiái címmel. Az, hogy a könyvében nem találtam meg az állítólagos utalásokat, lehet az én ügyetlenségem miatt is. Mindenesetre egy oldalszám jól jött volna ebben az esetben is. Ennek hiányában maradt az olvasás, ezért elfogadom annak az elméleti lehetőségét, hogy átsiklott valami fontos felett a szemem.

A sokkal fontosabb  forrást, az 1677-ben megjelent Cronaca-t is próbáltam felkutatni. Valószínűleg nagyon ügyetlen vagyok, mert teljesen kudarcot vallottam. Elfogadom, hogy a megjelölt könyvtári katalógusban én kerestem rosszul, de azért érdekes, hogy sem a címet, sem a szerzőt nem leltem meg. Igaz, hogy létezett egy Bernardo Bempo (1433-1519) nevű személy, de neki sem találtam olyan munkáját, melynek Cronaca lenne a címe és 1677-ben jelent volna meg (ettől azonban még létezhet).

Fontos rögzíteni azt, hogy az eloarpadhaz.hu honlap amikor hivatkozott erre az 1677-es iratra (inventari.htm aloldalon), akkor fényképeket is közölt. Ezek ma már elérhetetlenek. Ez sajnálatos, mert azoknak a képeknek a segítségével sok mindent el lehetne dönteni. Ugyanakkor, ha azok a bizonyos képek annyira erős bizonyítékok, akkor ma miért nem lehet őket sehol sem elérni? Az elméletnek sok harcias híve van, éppen ezért számítottam arra, hogy rendelkeznek a bizonyítékokkal is, de eddig senki sem állt elő velük (ami nem jelenti azt, hogy nem is léteznek ezek a bizonyítékok). 

Mindenesetre ezen a ponton már nagyon nyugtalan voltam, elkezdtem keresni az emlegetett itáliai családot. A magam eszközeivel eljutottam azokhoz a történelmi munkákhoz, melyek a velencei arisztokratákkal foglalkoznak. Curani nevet ugyan találtam, de ők nagy eséllyel az 1200-as években már nem léteztek. Őket 100 évvel élte túl a Gumani-család. Elméletileg tehát van két lehetőség a titokzatos András herceg azonosításában (attól függően, hogy mikorra datáljuk András herceg itáliai esküvőjét). 

Már többször utaltam Bácsatyai Dániel 2017-es tanulmányára, melynek középpontjában a XIII. századi magyar és a francia kapcsolatok állnak. Éppen ez a tanulmány ad meg egy olasz forrást, melyben említenek egy Pietro Cumani nevű embert, aki 1209 és 1212 között egy Monselice nevű településen élt. Ez a Cumani nevet viselő család alapvetően padovai (vagyis nem velenceiek), viszont befolyásos családként voltak ismertek azokban az időkben, így elméletileg összeköthetőek a Croy-iratokkal. A XIII. századra (és a korábbi időkre) nem lehet visszavezetni a felmenőiket a hiányos dokumentációk miatt. Ettől viszont még lehet egy nyom.

Természetesen nem vádolok senkit sem semmilyen rossz szándékkal, sőt, magamra vállalom a tévedés és az ügyetlenség címkéit, de bennem mégis komoly kételyek ébredtek. Mintegy 7 hónapos kutakodás után írtam az egyik embernek, aki harcias szószólója volt ennek a "felfedezésnek", visszadobva neki a labdát. Leírtam neki egy udvarias, normális hangvételű üzenetben a pontos részleteket és vártam valamiféle reakciót. Ez 2017-ben volt, azóta eltelt 45 hónap és egy sornyi választ sem kaptam!

A legérdekesebb, legfontosabb az 1677-es Cronaca lenne, mert állítóag abban szerepel ez az idézet: "András herceg, II. András magyar király kisebbik fia, az elsőszülött Béla testvére, aki Halicsban uralkodott, Velencébe menekült, ahol feleségül vette Sybilla hercegnőt, Pietro Cumani velencei szenátor lányát, aki megszülte Márkot, aki 1266-ban Franciaországba távozott.” 

Utolsó kísérlet a történet összerakására

Mivel nagyon sokáig nem jöttek válaszok, 2019-ben újra megpróbáltam összerakni a történet hiányzó darabjait.

Az első kérdésem az volt, hogy mettől-meddig élt András herceg? Az biztos, hogy Kálmán nevű testvére 1208-ban született, tehát legkorábban 1209-re lehet dátumozni a születését. Egy 1217-es levélben édesapja a néhai királyné gyerekei közé sorolja, akihez az életkora miatt dajkát kellett fogadni 1215-ben. Innen lehet sejteni azt, hogy András herceg nagy valószínűséggel inkább 1213-hoz közelebbi időben született, mintsem 1209-ben.

András herceg testvére, Kálmán, 1232-ben egy okiratban elismeri András nevű testvére frissen szerzett érdemeit, tehát az 1232 előtti évben még élnie kellett. 1245-ben IV. Béla (szintén a testvére) elhunytként beszél róla. Az 1232 és 1245 közötti sorsáról nem tudunk semmit. Legfeljebb komoly okok miatt feltételezhetjük azt, hogy a pilisi ciszterci apátságban van a sírhelye, ahova még édesapja halála előtt helyezték el. Ha így van, akkor 1233-ban vagy 1234-ben kellett meghalnia. 1235-ben valószínűleg már nem volt életben, mert lett volna szerepe édesapja halála után, amit bizonyíthatóan nem töltött be (vagyis már nem élt).

A "XXI. századi felfedezés" elérhető forrásai is azt erősítik meg, hogy 1234 körül elhunyt. A túlélése és a velencei "második élete" mellett nem szól semmilyen bizonyíték. Lehetséges az is, hogy Halics ostroma idején futni hagyták, elindult onnan Velence felé (vagyis ezt mondta még Halicsban), de aztán Magyarországon maradt és valami miatt elhunyt.

A Croy-iratokból azt tudható, hogy egy bizonyos András hercegnek a felesége itáliai volt, akit Cumano Sybilla néven azonosíthatunk. András herceg Velencéhez kötődött. Két fiúgyermekük biztosan volt, Félix és Márk. Az 1266-ban történt "migrálás" nem tekinthető hiteles dátumnak, legalábbis csak egyetlen forrás állít ilyet, ami nem kortárs dokumentáció és nem is képezi a Croy-iratok részét. Maga a dátum fontos lenne, mert segítene eligazodni Félix és Márk születési ideje körül.

A fentebbi családi kapcsolatokat ábrázoló táblák, valamint a szóba került iratok alapján azt becsülhető meg, hogy Félix és Márk valamikor legkésőbb az 1260-as években születhettek meg, inkább az évtized elején. András nevű édesapjukról ez alapján olyan 1240-es születést gondolhatnánk, amibe az 1235 is bőven bele kell férjen. A titokzatos István herceg születése akár 1215 köré is dátumozható. A mozgástér (sajnos) elég nagy, de Utószülött István valahogy "kicsúszni látszik" az időkeretből. Ez egy elég gyenge bizonyíték, de nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Amennyiben "létezik" az 1266-os dátum, akkor a két fiú valamikor 1240-45 között születhetett. András herceg születése így 1220 elé esik pár évvel, Istváné pedig akár valamivel 1200 elé. Arról ne feledkezzünk meg, hogy ezek a születések ugyan illenek az András herceg túléléséről szóló elképzeléshez, de András édesapja nem István volt! A Croy-iratok viszont egy olyan Andrásra utalnak, akinek a neve István!

Olyannyira nem illik bele a képbe sem András herceg, sem Utószülött István, sem III. András, hogy reményteli megoldásként kerülhet a képbe Bácsatyai Dániel 2017-es tanulmányának az egyik felvetése. A szerző Vajay Szabolcs 1979-es munkájára utal egy lehetséges kiútként. Ő ugyanis Géza herceghez (1151-1210) lép vissza (II. Géza király fiához), akinek az egyik fia az Alexiosz nevet vette fel. Ez a herceg kerülhetett Velencébe és a francia területekre is, ahol az Alexiosz Alexander lett. Neki már lehetett András nevű fia, aki jól illik a Croy-iratok közé. Ő maga sem állítja, hogy ez a megoldás bizonyított tényként kezelhető, de jobb megoldásnak kínálkozik minden másnál.

A magyarországi Crouy-család

A Crouy-család mindenesetre birtokokat és befolyást szerzett Európa nyugati felén. Jó sok jelentős közszereplő került ki a soraik közül, így egy idő után elő kellett állniuk a család eredetével. André Devyver 1973-ban kiadott Le sang épuré, les préjugés de race chez les français de l'Ancien Régime (1560-1720) c. könyvének a 186. oldalán ismerteti, hogy élt egy olyan elképzelés is, miszerint az ősük Ádám volt, mármint az első férfi.

A hercegségük legitimitásának igazolásához azért egy fokkal hitelesebb változatot is meg kellett jeleníteni, így kerültek elő a magyar Árpádok. Az eddigiekben ismertetett dokumentumoknak lehetett olyan értelmezést adni, melyek igazolták ezt az állítást. Nagy valószínűséggel az elképzelésnek a II. Károly (1522-1551) néven ismert Croy herceg a forrása.

A magyar közéletben természetesen volt valamekkora nyitottság a Habsburgok helyett másokat megkoronázni, így az 1790-es könyv híre eljutott Magyarországra is. A bírósági ítéletek nagyon kínos gondossággal megfogalmazott szövegeinek az értékelése egy ingoványos terület, mert az, hogy egész pontosan mit mondtak ki a bíróságok és milyen indokok alapján (ráadásul kikkel kapcsolatban), jóval nagyobb terjedelmet igényelne, ráadásul a fő kérdés eldöntésében (a Croy-dinasztia fiágon való származásában) nem is adnának valódi támpontokat.

[Ráadásul a köztudatban az egyik bírósági ítélet téves értelmezést kapott. A közbeszéd szerint a bíróság megerősítette a családot az Árpád-eredetében, a valóságban azonban éppen az ellenkezője történt!]

A magyar közéletben való népszerűségük híre eljutott a családhoz is. Nem ok nélkül jelent meg az 1844-es Országgyűlés előtt egy beadvány. Ebben a bizonyos beadványban Crouy-Chanel Henrik (1799-1871) kérte a felvételét a magyar nemzet tagjai közé, valamint származása miatt főrendiházi tagságot is kérelmezett a családjának. Az alsóházban a kérelem átment, a felsőházban azonban nem. Ebben az időben került a család Pécelre, ahol saját kis uradalmat alakítottak ki maguknak.

Henriknek volt egy testvére, aki nem költözött Magyarországra. Ő Crouy-Chanel Ágoston (?-1873), aki a 48-as magyar emigráció tagjai körül próbált érvényesülni. Ő 1858-ban bejelentkezett a magyar királyi trónra és haláláig meg is maradt trónkövetelőnek. Kossuth Lajos vele kapcsolatban attól tartott, hogy a magyar emigrációt a nevetség tárgyává teszi.

Ágoston álláspontjával a család magyarországi ága nem azonosult! A család magyarországi része 1908-ban grófi elismerést kapott, de a hercegséget soha nem kapták meg. Ettől függetlenül valamennyire élt a köztudatban a hírnevük. Crouy-Chanel István (1884-1939) például tüzérfőhadnagy volt, majd az államvasútnál volt vezető állású tisztviselő lett. Ő volt az, aki a ma Írók Boltja néven ismert üzlet helyén álló egykori Japán Kávéházban tartott tanácsadó órákat. Szobotka Tibor Züzü vendégei c. művében szerepel is egy jelenet, amely ezt örökíti meg (abban "király"-nak van titulálva).

A család utolsó tagjai 1956-ban emigráltak. A két emigráló fiú Imre (1944) és Félix (1930-2015) volt. Félix az Otis nevű liftes cég műszaki igazgatója lett Franciaországban, valamint a francia liftipari kamara egyik tisztviselőjeként dolgozott. Imre (1944) a Magyar Pax Romana nyugati tagozatának volt az egyik alapítója, majd az elnöke (1979 és 1983 között).  A gyermekei Franciaországban élnek. László (1974) fia a Deloitte egyik igazgatója.

A magyarországi családrész soha nem lépett fel trónkövetelőként, az ilyesféle politikai törekvésektől mindig is távol maradtak. Soha, egyetlen alkalommal sem erősítették meg azt, hogy Ágoston hercegnek bármilyen módon is igazat adnának.

Croy-család a Habsburgok között

A magyar közéletben a Croy-család egy másik ága is megjelent, sőt, nagyon is hangsúlyos volt a jelenlétük. Az ő nevüket azért is Croy formában írom, mert ők is ilyen formában használták. Ahhoz, hogy a megjelenésük és szerepük érthetőbb legyen, vissza kell mennünk II. Lipót királyig.

Az alábbi (nagyon egyszerűsített) ábra II. Lipót királynak az utódjaiból kialakult ágakat vázolja fel. Az 1771-ben született Károlytól kezdődik egy barna vonal, amely a "tescheni"-nek lett elnevezve, mivel Teschen volt a saját területük megnevezése (1822-ben kapta meg Károly főherceg az örökletes hercegi címet).

Teschen, ma már nem található a térképen. A mai cseh-lengyel határon található ez a földrajzi hely, a cseh-lengyel-szlovák hármashatártól nem messze. A térség központi városának a magyar neve Tessény volt, ez hangzik németül Teschen-nek. Cseh nyelven Český Těšín (gondolom felismerhető, hogy ez "cseh Tessény"-t takar), lengyelül Cieszyn a neve. A város az Olza folyó két partján fekszik, olyan a helyzete, mint amilyen Komáromé. 1920 után a folyó egyik partja Csehszlovákia része, a másik pedig Lengyelországé lett.

Károly főherceg (1771-1847) fontos emberré vált. Mivel Napóleont is le tudta győzni egyszer, ezért hozzá kötődik az osztrák haderő átszervezése korszerű, XIX. századi hadsereggé. Érdemeit a spanyol politika is elismerte, akik meghívták spanyol királynak, de ő nem fogadta el. 

A hercegi címét a legidősebb fia (Albert) örökölte, akinek nem lett felnőtt fiúgyermeke. Ezért a legidősebb öccsének, Károly Ferdinándnak a gyermekeit fogadta örökbe. Közülük a legidősebb, felnőttkort is megélt gyermek, Frigyes főherceg (1856-1936) lett Teschen következő hercege.

Frigyes főherceg különösen előnyös helyzetbe került a családja miatt. Édesanyja József nádor leánya volt (később bajor királyné is lett belőle), testvéreinek egyike pedig a spanyol király felesége lett. Nagyon hamar a Monarchia egyik leggazdagabb emberévé vált, természetesen a kapcsolatai is nagyon értékesek voltak. Az idős Ferenc József az első világháború alatt át is adta neki a hadsereg császári irányításának a jogát.

Az sem lényegtelen tényező, hogy legidősebb (felnőtt kort megélt) leánya I. Róbert pármai herceg fiához (Illés herceghez) ment feleségül, aki később a Bourbon-Párma dinasztia feje lett. Illés herceg egyik testvére volt Zita, az 1916-ban megkoronázott magyar királyné.

Frigyes főherceg 1878-ban házasodott meg, a felesége Isabella von Croÿ-Dülmen (1856-1931) lett, a magyar sajtóban Croy-Dülmeni Izabella főhercegasszony néven szerepelt. Ez a család nem azonos a Croy-Chanel ággal, hanem egy velük rokonságban álló, európai tekintélyt és befolyást szerzett ága a hercegi családnak.

Izabella családját egyébként 1180-ig lehet visszavezetni, akkor született a családjában a legrégebbről ismert Croy. Mivel 1180-ig minden felmenője neve jól dokumentált, nem annyira meglepő módon, nem lehet Árpádoktól származó embert találni az ősei között!

[Izabella főhercegasszony jól dokumentált felmenői közvetett módon meg is cáfolják a II. András fiára vonatkozó elképzeléseket, mivel 1180 elé kell visszalépni egy magyar származású András hercegért! Van némi furcsaság ebben, mert Anjou Margit nyilatkozata ennek tükrében egy nem éppen közeli rokonságra utalhat. Mindezek ugyanakkor közvetett módon arra utalnak, hogy Géza herceg leszármazottait tényleg nem érdemes eleve kizárni.]

A Croy-történet szempontjából érdekes pillanat IV. Károly trónralépésekor kezdődött el. Az új király ugyanis leváltotta a hadsereg éléről Frigyes főherceget. A "lefokozást" Izabella úgy ítélte meg, hogy az minden bizonnyal Zita királyné bosszúja volt, aki haragban állt Illés herceggel (ha nem lenne követhető: Illés herceg anyósa volt Izabella, Illés herceg és Zita királyné testvérek voltak). 

A háború után úgy alakult, hogy Izabella és Frigyes vagyonuk nagyobb részét elvesztették, ezért a Magyarországon sértetlenül maradt birtokaira költöztek (mai Mosonmagyaróvárra). Ott a megmaradt birtokrészeken tovább élhettek.

A magyarországi belpolitikában a múltja miatt, a származása okán, illetve a felesége származása miatt is megbecsültségnek örvendő Frigyes főherceg, hihetetlenül népszerű személlyé vált. A Horthy-rendszer négy Habsburgnak adott felsőházi tagságot. Kettőt a nádori ág két tagja kapta, József főherceg és a fia. A harmadikat Frigyes főherceg, a negyediket pedig Frigyes fia, Habsburg Albrecht (1897-1955). 

[Annak idején Albrecht herceg szóba került a Lajtabányság lehetséges uralkodójaként is, de a soproni népszavazás miatt ez lekerült a napirendről.]

Amikor IV. Károly sikertelen visszatérései után kimondták a Habsburgok trónfosztását, Izabella bedobta a köztudatba a "Croy-kártyát" és a fiát elkezdte népszerűsíteni, mint az Árpádok leszármazottját. Sok mindent tett azért, hogy a fia lehetséges királyként szerepeljen a köztudatban. A kampánya sikeres volt, mert Izabella halála után is király-jelölt maradt (annak ellenére is így tartották számon, hogy 1931-ben elismerte Habsburg Ottót magyar királynak).

Izabella 1931-ben Budapesten hunyt el, Frigyes pedig 1936 utolsó napjaiban, a mai Mosonmagyaróváron. Kettejük testét 1937 elején temették el, mely a legnagyobb királyi esemény volt a Horthy-korszakban. Frigyes főherceg halála után Albrecht lett Teschen negyedik hercege.

A magyarországi királykérdésben két dominás nézet alakult ki. Az egyik tábor volt a legitimistáké, akik Habsburg Ottót tekintették királynak. A Habsburgokat elutasító szabad királyválasztók talán legkomolyabb jelöltje Habsburg Albrecht volt. Nem állítom, hogy a két tábor híveinek aránya azonos nagyságrendű volt, de a két legjelentősebb nézethez tartozó tábor a személyük körül alakult ki.

Mivel Albrecht a szélsőjobboldallal szimpatizált, ezért a támogatói is főként onnan kerültek ki (a szabad királyválasztók egy nagyobb része 1931-ben elfordult tőle). Minden olyan érv, amely Habsburg főhercegi mivoltát érintette, ilyen módon irreveláns lett, mivel ő magát Teschen hercegének, Croy hercegnek és magyar királyi hercegnek tartotta. A "magyar királyi" azt jelentette, amire gondolunk, az Árpádok jelenben élő leszármazottja.

A királyi ambíciói ellen szólt, hogy nem rokona sem IV. Károlynak, sem Ferenc Józsefnek, ami a legitimisták szemében hiteltelen jelöltté tette. A házasságai rangon alulinak számítottak, így a gyermekei a Habsburg főhercegi címet sem örökölhették volna.

Az első házassága annyira rangon aluli volt, hogy édesapja ki is tagadta. Akkor a jómódú polgári családból származó Lelbach Irén Dóra (1897-1985) lett a felesége. A rangon aluli házasság ellenére is hercegnőnek tartották a hölgyet. Amikor elváltak (1937), akkor Albrecht herceg egy kastélyt ajándékozott neki, mely a mai napig a Hercegasszony kastély nevet viseli.

A második felesége Bocskay Katalin (1909-2000) lett, aki egy köznemesi család leszármazottja volt. Albrecht nem kímélte a pénzét, hogy a kutatók bizonyítsanak valamiféle rokoni kapcsolatot az erdélyi fejedemi családdal. Akárhogyan is törekedtek, Bocskay Katalin részére semmilyen komoly főnemesi vagy fejedelmi származást nem tudtak összehozni.

Mindenesetre óriási nagy ünnepség volt az 1938-as esküvőjük körül, ám gróf Hunyady József (1873-1942) a magyar arisztokrácia nevében tiltakozott. Azt állította, hogy a házasság rangon aluli és Albrecht az esküvővel elvesztette a főhercegi címét. A főhercegi iroda azonban cáfolta az özvegy királyné bizalmasának az állítását, egy nyilatkozatban erősítette meg, hogy Albrecht főherceg címe az esküvője ellenére is megmaradt. A frigyről Pusztai királykisasszony címmel film is készült.

A házasságból két lány született, akik Habsburg grófoknak számítottak, de Habsburg Ottó reformja óta ismét főhercegnek számítanak és viselhetik a "magyar királyi herceg" címet is, illetve a "Teschen hercege" címet is. Az első leányuk Sarolta volt, aki 1940-ben született és éppen e sorok írásakor hunyt el. Érdekesség, hogy sem Bocskay Katalin, sem a gyermekei (Sarolta sem) nem használták a három hercegi cím közül az egyiket sem, ami egy Habsburg esetében ritka. 

Színes ruhában Sarolta, Albrecht egyik leánya, a Karapancsai Kastélypark 2015-ös átadásán
(a kép forrása: magyarmezogazdasag.hu tudósításából)

Albrecht a nyilasokkal és a hitleri állammal való kapcsolata miatt messzire menekült, 1951-ben Paraguayban kötött újabb házasságot (Bocskay Katalin soha nem adott be válókeresetet, sokáig úgy tudta, hogy a férje eltűnt). Akkor, 1951-ben egy magyar kereskedő fogadott lányát vette feleségül, akinek a neve Lydia Georgina Strauss–Dörner. Tőle született egy fia (szintén 1951-ben), akinek Habsburg Rudolf a neve.

Habsburg Rudolf 1992-ig élt (ő az ötödik Teschen herceg). 1975-ben házasodott meg Argentína fővárosában. Egy olyan hölgyet vett feleségül, akinek sok anyai és apai felmenője is Habsburg főherceg volt. A felesége édesanyja Windischgrätz, az apja pedig Radzewill (Radziwill) herceg volt. A hölgy neve Natália Radzewill (1945). Két gyermekük született Max (1974) és Anton (1976). Mindkettejük családneve Habsburg-Lothringen, használják a Habsburg hercegi és a magyar királyi hercegi címüket. Az idősebb fiú lenne a hatodik Teschen herceg.

A család nem annyira zárkózik el a kommunikációtól, mint ahogyan azt egyes előadásokban hallani lehetett. Mindenesetre a XXI. században kialakult Croy-vitától távol maradtak és nem erősítették azt a nézetet, miszerint ők lennének az Árpádok fiúági leszármazottjai.

És ha mégis? 

Egy pillanatig sem gondolom azt, hogy a Croy-dokumentumokat el kellene vetni, sem azt, hogy bármelyik részük is bizonyíthatóan hamisítás lenne. Azt vallom, amit többször is leírtam, hogy jelenleg nincs olyan út, ami a magyar eseményeket a család irataival összekapcsolná.

Ami szerintem sokkal fontosabb, az a "ha mégis" jellegű gondolatok tisztázása. Amennyiben kiderül valakiről, hogy az Árpádok fiúágon való leszármazottja, jár-e valamilyen következménnyel?

Az általánosan érvényes válasz eleve kudarcra van ítélve, mert sok múlik a válaszadó világnézetén. Az tény, hogy a magyar történelemben soha nem mondták ki az Árpádok trónfosztását, azonban a magyar államszervezés (jelenleg, direkt módon) nem ismeri el a királyi szerepet. Bármikor indulhatott volna kísérlet a királyság helyreállítására, amennyiben tömeges igény lett volna rá, de az eltelt 30 évben ilyesmi nem történt. Ezek alapján kijelenthető, hogy nincs következménye annak, ha valakiről ma kiderül, hogy az Árpádok fiúági leszármazottja.

Amennyiben mutatkozna szándék egy történelmi okokkal hitelesített királyi személyre, akkor sem szabad elfelejteni, hogy a magyar királyi trón soha nem automatikusan öröklődött a legidősebb fiúra. Bizonyos alkalmassági feltételek, praktikus szempontok voltak az Árpádok és a Habsburgok idejében is (Ferenc József kiválasztása is így történt meg). Ebből a szempontból vita tárgyává lehetne tenni az 1301 és 1711 közötti időszak történéseit (még a blog indulásakor esett szó arról, hogy 2010 után ezt a munkát a magyar állam el is végeztette), de nem fogjuk megtaláni azt, hogy egy fiúági leszármazott minden más szempontot mellékesnek tekintve, automatikusan királlyá válhatna.

Az a tény tehát, hogy esetleg valakiről a jelenben igazolást nyerne, hogy fiúágon az Árpádok leszármazottja, nem lenne több egy érdekességnél. A legideálisabb esetben is csak egy esetlegesen felmerülő választási lehetőség lenne, de senkit sem kötelezne semmire. Ugyanakkor tény, hogy "nagyot szólna", még akkor is, ha nem lenne semmilyen következménye a jelenünkben. Talán még egészen az sem kizárható, hogy mégis lenne közéleti hatása.

Mindenesetre nem kell sokat találgatnunk, hiszen az egyik miniszter bejelentette, hogy találtak fiúági Árpád-leszármazottat. Majd amikor elárulják a részleteket, kiderül milyen fogadtatása és következménye van egy ilyen hírnek.

Források

Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia kapcsolatok néhány kérdése. In: Századok. 151. évfolyam (2017), 2. számának 237.-278. oldalakon

Crouy-Saint-Pierre hivatalos honlapja

Csurka Dóra írása

Egykori eloarpadhaz.hu címen elérhető weboldal 2006-os anyagai, 2008-ból "megmentve"

Engel Pál, Kristó Gyula, Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

Erdős Szabolcs: A Crouy-Chanel család Pécelen

Érdi János: Magyarországi Crouy nemzetségnek története, nemzedékrendje és oklevéltára. K.n. Budapest, 1848.

Hercegasszony kastély honlapja

Index.hu írása az Árpád-utód 2020 júliusi azonosításáról

Kripjakevics, Ivan: Halics-Volyn Fejedelemség. Kijev, 1984. (egyik online változat)

Kristó Gyula: Magyarország története. Osiris Kiadó, Budapest, 2007.

Leonyid Vojtovics: Kelet-Európa fejedelmi dinasztiái (IX. Vége - XVI. Század eleje): Összetétel, társadalmi és politikai szerep. Történelmi és genealógiai kutatások. Ukrán Tanulmányok Intézete., Lviv, 2000 (egyik online változat)

Magyarmezogazdasa.hu tudósítása

Marie-Dorothée Croy honlapja

Orosz krónika. Kijev, Dnyipro, 1989. (egyik online változat)

Patrick Van Laecken honlapja

Sibalszky Zoltán: A ma élő Árpádháziak. In: Erdélyi örmény gyökerek c. folyóirat 2004. áprilisi számának 24-26. oldalain.

Szépművészeti Múzeum oldala a pilisi lovagi sírhely sírlapjának a töredékeiről

Történelmiregény-írók Társaságának oldala

Urbánszki László honlapja

Wertner Mór: Az Árpádok családi története, k.n. Nagybecskerek, 1892.

Wertner Mór: Kihaltak-e az Árpádok 1301-ben? In: Turul, 1914/1 

A forrás megjelölése nélküli képek mind saját képek.