Sokszor érvelnek azzal, hogy a királyság drága dolog. Nem egy vitán voltam jelen, ahol ez elhangzott. Ebben a bejegyzésben annak jártam utána, hogy olcsóbb-e a köztársasági elnök egy királynál?

Ebben a témában egyébként még nem hallottam értelmes, minden fél részéről tényszerű érvelésre lecsupaszított vitát. Valahogy mindig akadt legalább egy vitapartner, aki bedobott valami félrevezető vagy téves információt és ezzel elterelte a vitát. Az ilyesféle vitáknak általában olyasmi konklúziója van, mint például az, hogy egy uralkodónak van pozitív idegenforgalmi hatása, egy elnöknek (a legtöbb esetben) nem nagyon. Ennél azonban jóval mélyebbre is el lehet jutni!

Előre jelzem, hogy ez a bejegyzés is az "ünnepi sorozat" része, mely a máshonnan kimaradt "morzsákat" adja közre. Ha egyes elemek ismerősek lehetnek a blog rendszeres olvasóinak, akkor az nem véletlen.

Első lépésben (példának) nézzük meg a magyar államfői intézményt! Nem pusztán a költségek számszerű összege az érdekes, hanem az is, hogy mit tartalmaznak a megadott számok és mi az, ami nem jelenik meg bennük.

Magyarország elnöke 

Amikor ezt a kérdést egyszer körbejártuk, akkor első körben a KEH (Köztársasági Elnöki Hivatal) 2018. évi közreadott adatai alapján számoltunk. 

A személyzet fizetése egy teljesen nyilvános adat. Az alkalmazottak száma 71 és 75 fő között változott. Máshonnan lehet tudni, hogy 9 betöltetlen állás volt a KEH-en belül, tehát az államfővel együtt 80 álláshely van a KEH szervezetében. A személyzet fizetése nagyon részletesen le van vezetve, a végösszeg 655,7 millió forint.

A foglalkoztatottak között 57 tisztviselő van, akik közül 12 kiemelt fizetést kap:

• 1 fő államfői fizetést,
• 1 fő miniszteri fizetést,
• 5 fő államtitkári fizetést,
• 1 fő helyettes államtitkárit,
• 3 fő osztályvezetőit.

"Normál", tehát nem tisztviselői bérezést kap a többi ember, vagyis az alkalmazottak nagyjából 20 százaléka.

A hivatal egyéb kiadásai is részletesen le vannak vezetve. Az összkiadás 2,1 milliárd forint, melyben a fizetések, bérek, járulékok is benne vannak. Vagyis a munkabéreken felüli kiadások összege közel 1,5 milliárd forintot jelentenek.

Ha ezt leosztjuk az országban élő emberek számával (KSH adatai szerint ez 2019. január elsején 9 772 756 fő), akkor (kerekítve) 215 forintot kapunk fejenként.

Kiegészítésnek pár dolgot érdemes szem előtt tartani. Az egyik fontos dolog, hogy a Hivatal szervezetéről a mindenkori államfő szabadon dönthet. A rendelkezésre álló adatok szerint az eddigi magyar államfői hivatalok (bárki is volt az államfő) nagyon takarékosak voltak, legalábbis a magyar államgépezet más hivatalaihoz képest. Ez bármelyik elnöknél megváltozhatna a jövőben, de valami furcsa ok miatt úgy alakult eddig, hogy a rendszerváltozásban létrejött államfői hivatal egy olcsó hivatal lett.

[2009-2012 között benne voltam egy olyan nagyobb munkában, melynek egyik mellékszála volt az önkormányzatok működtetésének az egy lakosra jutó költségei. Gondolom senkit nem lep meg, de akadnak olyan önkormányzatok, melyek jóval nagyobb összegből működnek, mint 200-300 forint/lakos/év. Előfordult például olyan eset is, hogy a bevételek és kiadások különbözete 66 ezer forint volt 1 lakosra vetítve. Ezek az összegek kis lakosságszám esetén nagyon könnyen kialakulnak, mivel a "kötelező" kiadásokon nem lehet jelentősen módosítani.]

A KEH kiadásai között nem találhatóak meg az olyan költségek, mint például a köztársasági elnök védelmével kapcsolatos kiadások (egyébként a rendőrség egy külön részlege látja el). Az ilyen különleges kiadásokra lehet úgy tekinteni, hogy azok bármilyen államfő esetében hasonló költséget jelentenének.

A KEH 2019-re vonatkozó adatai nagyon hasonlóak. Az összkiadás 2,5 milliárd forint, melyből 1,5 milliárd megy fizetésre, a maradék 1 milliárd egyebekre. Ez kissé több az előző évhez, de ha leosztjuk a lakosság számával, akkor kerekítve 258 forintot kapunk. A létszámadatok nagyjából ugyanazok, vagyis nem a hivatal létszámát növelték meg.

A 258 forint nagyjából 0,71 euro, vagyis ennyibe került 2019-ben az államfői hivatal egy évben, minden egyes Magyarországon élő ember számára.

A két végletes monarchia

Azt előre ki kell jelenteni, hogy az igazi összehasonlítás egy próba lenne. Vagyis azt kellene megvizsgálni, hogy egy Magyarországon valóban létrehozott királyság mennyiből lenne üzemeltethető, de ilyenre nincs mód. Ennek hiányában az marad, hogy a királyságként működő államfői hivatalok adatait hasonlítjuk össze.

Az összehasonlítás (bárhogyan is végezzük), mindig megkérdőjelezhető lesz, hiszen az egyes államfői hivatalok működésében nem az a döntő különbség, hogy az államfő egy monarchia vagy egy köztársaság élén áll. Ha valaki járatosabb a kérdésben, akkor tudja, hogy a francia vagy az amerikai elnök sokkal inkább monarchikus, ezzel szemben nem egy európai király nagyon is republikánus jellegű. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen jellegű feladatai vannak a vizsgált államfőnek, mert ez kihat a szükséges szakértők létszámára is, melynek igen komoly költségei lehetnek-

A kérdésnek (államelnök és király kölségei) van egy szakértője. Az ő neve Herman Matthijs, aki az államháztartás professzora és jó pár ilyen témájú munka került ki a kezei közül. 2020-ban jelent meg tőle a What's the public budget cost of Monarchs and Presidents? c. (62 oldalas) könyv, mely 11 országban járja körül az államfői hivatal költségeit. Ő már sok éve kutatja ezt a kérdéskört, van is pár gyakran idézett tanulmánya ebben a témában.

[Tisztában vagyok azzal, hogy a munkáit vita kíséri. A vita azonban nem annak a jele, hogy az eredményei tévesek, hanem éppen ellenkezőleg, a vitapartnerei látnak benne annyi tudományos értéket, hogy az eredményeit pontosításra érdemesnek tartsák.]

A munkáiban az egyik nagy érték az, hogy igyekezett a teljes társadalmi költséget tekinteni, valamint figyelembe vette azt is, hogy mennyire átláthatóak az adatok. Éppen így került elő két olyan monarchia, amelyik "nagyon olcsó" az állam lakói számára

Az egyik véglet Spanyolország, mely a legolcsóbb köztársaságokat is megszégyenítően olcsó királyi intézményt "produkált". A spanyol királyi hivatalnak ugyanis az egy állampolgárra jutó éves költsége 0,16 euró. A kutató 2016-ban adott egy interjút a holland NRC Handelsblad című lapnak (2015. október 16-i szám), amelyben elmondta azt, hogy a spanyol monarchia a híradásokból könnyen bizonyíthatóan jóval nagyobb összegkből működik, mint amennyit a közreadott hivatalos adatok állítanak.

A másik véglet a brit monarchia. A professzor (2013-ban közreadott) számítási szerint 0,7 euró/lakos/év költséggel kellene számolni. Ugyanakkor a helyzet ennél lényegesebben jobb. A brit királyi vagyont egy külön vagyonkezelő kezeli. Ez a vagyonkezelő sokszázmillió fontos nyereséggel működik, melynek a jelentős része (75 százaléka) a költségvetésbe megy. Ilyen értelemben a briteknek a királyság intézménye egyetlen fontba sem kerül, mivel az uralkodói család jelentős összeggel gyarapítja a kincstárat. 

"Általánosabb" államfői hivatalok

A spanyol monarchia nem általános eset. A legtöbb európai monarchiára nem jellemzőek a működési körülményei. Ugyanez a britekről is elmondható. Ezért a jellemzőbb példákat érdemes összehasonlítani.

A többi vizsgált monarchia sok hasonlóságot mutat egymással, így az összehasonlítás eredménye jobban tükrözi a valós helyzetet. Ha a magyar államfői hivatallal hasonlítjuk össze, akkor megerősítést nyer az, hogy az elnöki rendszer nagyon olcsó (vagy legalábbis annak látszódik).

A költségek:

• Svédország: 1,3 euró/fő/év
• Dánia: 2,3 euró/fő/év
• Hollandia: 2,4 euró/fő/év
• Belgium: 3,15 euró/fő/év
• Norvégia: 9,7 euró/fő/év

Adódik ezekből egy lehetőség, miszerint érdemes lenne ezeket összehasonlítani egy-egy stabil nyugati köztársasággal, mert akkor közelebb kerülünk a keresett válaszhoz (vagyis olcsóbb-e a köztársaság?).

A holland és a norvég értékekről Herman Matthijs a sokszor hivatkozott 2013-ban készített tanulmányában azt írta, hogy jól átláthatóak. A nyugati köztársaságok közül hasonlóan jól átláthatóak a német és a francia államfői hivatal adatai is.

Így egy bizonyos módszer szerint számolva az alábbi eredmények jönnek ki (ha változtatunk a számolási módszeren, akkor sem jönnek ki nagyon eltérő értékek):

Az államfői intézmény ára - Herman Matthijs 2013-ban publikált tanulmánya alapján
(néhol módosított adatokkal)

Ebből jól látható, hogy a spanyol és a brit esetet nem számolva, a köztársaság olcsóbbnak tűnik a társadalom számára. A francia és a német államfő között a feladatokban jelentős eltérés van, mert a német elnök reprezentatív szerepet lát el, ezzel szemben a francia elnök az ország valódi első embere. Ezért "drágább" a hivatala (az sem jelentéktelen szempont, hogy a német adatokban csak a szövetségi elnöki hivatal szerepel államfői hivatalként, amit azért jelentősen ki lehetne bővíteni). 

Úgy tűnhet tehát, hogy a királyság egy drága dolog a társadalom számára, kivéve akkor, ha a brit rendszerhez hasonlóan tudja kialakítani azt egy ország. Van ugyanakkor három szempont, amit maga a kutatást vezető professzor vetett fel. Ez a három szempont jelentősen módosíthatja a fentebb előállt eredményeket.

1. Igaznak tűnik, hogy az államelnök kevesebb jövedelemmel rendelkezik egy királyhoz képest. Ha az életkörülményeik hasonlóak is, a királyi fizetés magasabb.

Természetesen vannak speciális esetek, például éppen a holland király, akinek van tisztes polgári foglalkozása is (a KLM egyik pilótája).

2. A nyugdíjazott uralkodó ritka, ezzel szemben a köztársaság velejárója a "nyugdíjas" elnökök, akiknek a hivatali idejük lejárta után megfelelő életkörülményeket biztosít az állam (elméletileg így védelmet kapnak az ellen, hogy a ciklusuk lejárata utáni életkörülményeikkel nyomás alá lehessen őket helyezni). Ezek a juttatások nem szerepelnek az államfői hivatal költségvetésében, mivel nem az államfői hivatal állja a költségeket.

A "nyugdíjas" államfők száma számszerűsíthető. Magyarországon 3 volt elnök van (Szűrös Mátyás is az, általában kihagyják a felsorolásból), Németországban szintén 3, Franciaországban 2. Norvégiában nincs "nyugdíjazott" király, Hollandiában viszont van (egy személy). Ebben a tekintetben a királyság jóval olcsóbb.

3. Az egyes monarchiák nem csak egyetlen királyt tartanak el, hanem egy dinasztiát. Egyrészt a király hivatalát képviselik a családtagok, másfelől a trónutódlást is biztosítják. A kutató szerint ez a királyságnak egy rejtett költsége.

Ellenvetésnek meg lehet említeni, hogy a brit rendszer ezzel is számol. Az sem mellékes, hogy az egyes köztársaságok is eltartják (csak nem mindig nyíltan) a volt és éppen aktuális vezetők családtagjait.

Végkövetkeztetés

A brit példa egy nem mindenhol alkalmazható minta. Ezért a brit példától eltekintve határozottan kijelenthető, hogy a köztársaság tűnik anyagi szempontok alapján gazdaságosabbnak. Az persze a politikai kultúrán múlik, hogy mit kapnak a családtagok, barátok, ebben nem az államfő megnevezése a döntő tényező.

A rejtett költségek (volt elnökök, családtagok, stb.) és az átláthatóság (hiánya) miatt, a valódi választ nem ismerjük, legfeljebb néhány lépéssel közelebb vagyunk.

Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a köztársaság vagy királyság ügyében nem is az a helyes kérdés, hogy melyik az olcsóbb (mert általában a magyar rendszerhez hasonló köztársaság a "nyertes"), hanem ez: mit kap egy társadalom azért a pénzért cserébe, amit kifizet a királyság áraként?

Források

24.hu írása a holland király polgári munkájáról

Amazon oldala Herman Matthijs könyvéről

Herman Matthijs: De kosten van een staatshoofd in West-Europa

Herman Matthijs publikációs listája

Köztársasági Elnöki Hivatal

KSH honlapja

The Crown Estate honlapja