Hetven évvel ezelőtt házasodott meg Regina hercegnő és Habsburg Ottó. Az évforduló okán indokolt, hogy szó essen arról a valakiről, akit sokan magyar királynéként tiszteltek.

Regina hercegnő a Wettin-dinasztia tagja volt. A Wettin-dinasztiáról már esett szó, mint amelyik a portugál királyi család és az egyik lengyel dinasztia afféle gyökerének tekinthető. Eredetileg velük azonosították a szász királyi családot, sorsukról a lengyel dinasztiáról szóló bejegyzésben esett pár szó. Mindenesetre léteznek, bár királyi mivoltjukkal (a jelenünket illetően) sokan vitába szállnak.

A hercegnő családja

Regina hercegnő anyai felmenői között főleg grófi és bárói családokat lehet találni, apai ágon pedig a szász-meiningeni királyokat. A szülei 1919-ben házasodtak össze, ő maga 1925-ben született meg, negyedik gyermekként. Ha a felmenői rokoni kapcsolatait kezdi el valaki összeírni, akkor elég könnyen eljuthat szinte bármelyik európai uralkodóhoz, bár az európai történelemre gyakorolt hatásuk meglehetősen szerény.

A hercegnő édesapja György herceg (1892-1946) volt, aki 1933-ban az NSDAP tagja lett és a német hadsereg őrnagyaként szolgált. Saját várat birtokolt, a hitleri rendszer alatt meglehetősen jól élt. 1928-ban lett a dinasztia feje. 

Regina hercegnő édesanyja annyira nem nagyon ismert a magyar közvélemény előtt. A teljes neve Klara-Marie grófnő von Korff Schmising-Kerssenbrock (1895-1992). Az ő családja is a nemzetiszocialista rendszer kegyeltje volt, sőt, meglehetősen fontos szerepet töltöttek be mind a rendszer működtetésében, mind a második világháború végén (illetve az utána) történt menekítési akciókban.

Regina hercegnőt az édesanyja katolikus hitre nevelte, mivel ő maga is katolikus volt (az édesapja protestáns volt). A család életét alaposan felforgatta a háború, György herceg elhurcolása és halála miatt, illetve a kényszerű menekülésük miatt. Mivel a családi vár a szovjet zónába esett, az özvegy nyugatabbra menekült.

Házasság Habsburg Ottóval

A fiatal hercegnő Münchenben, a német katolikus segélyszervezetnél kezdett dolgozni (eredetileg szociális munkásnak tanult), ahol magyar menekülteket segítettek. 1949-ben éppen egy magyarokat ellátó kórházban dolgozott, ahol gondot okozott neki, hogy ő maga (akkor még) nem tudott magyarul, a magyarok pedig németül nem beszéltek. A hercegnőt ebben a helyzetben a kórházat meglátogató Habsburg Ottó (1912-2011) segítette ki tolmácsként, akivel hamarosan elég sokat találkozgatott.

A fiatal házaspár az 1950-es évek elején
(a kép 1987-ben került elő egy magángyűjteményből, 1999-ben lett digitalizálva, 2003-ban előkerült az úgynevezett Vocelka-gyűjteményből is, de ez a kép nem annak a része)

Habsburg Ottót akkoriban már az édesanyja is kérte, hogy házasodjon meg. Egy listát is készített a szóba jöhető házastársakról, de Regina hercegnő nem szerepelt rajta. A családok egyébként ismerték egymást (Ottó és Regina negyedunokatestvérek, sőt Ottó egyik nevelőnője is Regina közeli rokona volt), csak valahogy az özvegy királyné látóterén kívül rekedt.

A kapcsolatuk meglehetősen viharosan alakult, de végül 1950 karácsonyán megtörtént az eljegyzés. Onnan kezdve szinte az egész család az esküvőre készült. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy az esemény nem csupán két arisztokrata család esküvője, hanem egy szimbólum is.

Regina hercegnőt a politizáló magyar emigránsok egy része magyar királynéként kezelte
(a kép forrása: Magyar Nemzeti Levéltár virtuális kiállítása Habsburg Ottóról, a kép mérete csökkentve lett, hogy kezelhető legyen)

Az esküvőre 1951. május 10-én került sor, a francia Nancy városában. Maga az esemény látványosnak, külsőségeiben uralkodói körülményeket megidézőnek nevezhető. Az esküvőről egy rövid videót itt, egy érdekes és részletes leírást pedig itt lehet találni (a második linket nagyon megéri felkeresni, teljesen egyedi, máshol nem megtalálható).

Ahogy arról korábban már sok szó esett, nagyon sokan innen kedzve magyar királynéként kezelték, nem is minden alap nélkül (az úgynevezett Magyar Királyságnak ugyanis léteztek fizikailag lehatárolt területei 1949 és 1969 között). Az esküvő hivatalos dokumentumain ott szerepelt az osztrák és a magyar korona, ami egyértelmű jelzés volt akkoriban mindenki számára az új pár vélt szerepéről.

Az esküvőn hatalmas tömeg köszöntötte a fiatal párt, Ausztriából is sokezer ember érkezett
(a kép forrása: Habsburg Ottó emlékoldala)

A történetük azon részét, hogy hét gyermekük született 1953 és 1964 között (öt leány és két fiú), valamint az ezzel kapcsolatos küzdelmeiket a blog rendszeres olvasói jól ismerik. A fiatal párnak kifejezetten célja volt, hogy a gyermekeik anyakönyvezésekor az uralkodói címeiket is szerepeltessék. Természetesen ebben az uralkodói trónon lévő rokonság és a katolikus egyház elég sokat segített.

Akik látták a Habsburg Ottóval készült interjúkat, azok tudják azt is, hogy Regina hercegnő nagyon sokat foglalkozott a hét gyermek felnevelésével, mivel férje politikai teendői miatt ez volt az ésszerű megoldás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem voltak saját közéleti jellegű cselekedetei.

Regina hercegnő, Ottó trónörökös és Andrea (1953) főhercegnő 1954-ben
(a kép szintén egy magángyűjtemény része volt 1987-ben, 1999-ben lett digitalizálva, eredeti formájában képeslapként volt megvásárolható)

A hercegnő közéleti hatása természetesen nem volt összemérhető a férje hasonló tevékenységével. Igaz, Habsburg Ottó feleségének lenni önmagában is egy közéleti szereplés volt, amit ő nagyon hűségesen ellátott egész életében.

A Csillagkeresztes Rend vezetése

Regina hercegnő egyik legjelentősebb szerepvállalása a Csillagkeresztes Rend vezetése volt. A Rend vezetője (ideális esetben) mindig a magyar királyné lett. A cél a Habsburg Birodalom nemes hölgyeinek az összefogása, természetesen a katolikusokra korlátozva. Hivatalosan imaközösségként került meghatározásra, a valóságban azonban a legnemesebb katolikus hölgyeknek kínált együttműködési fórumot. 

A Rend túlélte a Monarchia bukását. 1951-ig Zita királyné vezette, majd 60 évvel ezelőtt átadta a Rend vezetését Regina hercegnőnek. Zita királyné éppen az esküvő előtti estén adta át ezt a tisztséget, nem is akármilyen módon, ráadásul az esküvőhöz kapcsolódóan!

Zita királyné 1892. május 9-én született, ami megmagyarázza az esküvő időzítését is. Május 9-én Nancy városában egy ünnepi vacsora köszöntötte az akkor 59 éves özvegyet. A vacsora fénypontjaként a királyné életében utoljára adta át a Rend kitüntetését, ezzel leköszönve a vezetői posztról, átadva azt Regina hercegnőnek. 

Sok részlet nem ismert (legalábbis a nyilvánosság előtt) a Rend szabályainak a változásáról, de a hercegnőnek elég kényes döntéseket kellett meghoznia. A Rend felvételi szabályai ugyanis nagyon magas követelményeket támasztottak a jelentkezők származását illetően, ha pedig a Rendet működésben kívánták tartani, akkor ezeken módosítani kellett. Ezek a nagyon kényes módosítások meg is történtek, mert másképpen nem lehetett volna újabb tagokkal bővíteni a Rendet. 

Amikor Regina hercegnő 2010-ben elhunyt, akkor logikus lépés lett volna, ha a legidősebb fiának a felesége veszi át a vezető szerepet, de a származása miatt ez nem volt lehetséges. A másik fia felesége (mint ismert) nem katolikus, így más megoldást kellett találni. Sokakat meglepett, hogy Habsburg Gabriella (1956) lett az új vezető (akinek az anyakönyvezett neve Gabriela von Österreich-Ungarn). 

A hercegnő, mint utolsó utáni királyné

Regina hercegnő önálló, vagyis saját személyéhez kapcsolódó közéleti tevékenysége elsősorban a lakóhelyükön élő idősek és betegek gondozására koncentrálódott. Érdekes, hogy elég kevés írásos emlék maradt meg erről a tevékenységéről, noha pár éve (és még életében is) nagyon sokan beszéltek erről. Sajnos akkoriban, amikor erről még lehetett hallani, nem rögzítettem az elmondottakat, emlékezetből meg nem merem visszaidézni. 

Amikor a keleti térségben véget ért a pártállami rendszerek kora, akkor nagyon sokat kampányolt azért, hogy az édesapjától kártalanítás nélkül elvett várat (ahol nevelkedett) felújítsák. Kevesen tudják, hogy ebbe a projektbe Habsburg Ottó is lelkesen és elkötelezetten vetette magát bele.

A várat egyébként felújították, majd jóval később pár tucatnyi festményt is visszaadtak a hercegnőnek, amit még a családjától vettek el (szintén kárpótlás nélkül). A gyűjtemény értékesebb darabjait Regina hercegnő egy múzeumnak adományozta teljesen ingyen, hogy a nagyközönség is láthassa. Ezzel egyébként nem kérdekett sem ő, sem a családja, csupán pár szavas tudósításokból lehetett róla tudni.

Regina hercegnő ravatala 2010-ben
(a kép forrása: merkur.de)

A hercegnő 2010-ben hunyt el, koporsóját az egykoron a családja tulajdonában álló vár kriptájába helyezték el. Már akkor keringtek arról hírek, hogy ez a helyzet nem a végleges. Amikor a férje 2011-ben elhunyt és eltemették a császári kriptába, akkor Regina koporsóját is átszállították. 

Tudomásom szerint ő az utolsó, akinek a császári kripta lett a végső nyughelye, mely tényben sokan egy találó szimbólumot fedeztek fel. Kettejük 2011-es szertartása ugyanis lezárt valamit, amit nehéz mindenki számára befogadhatóan szavakba önteni.

Sok trónját vesztett család történetekor megfogalmazódott az, hogy a monarchia megszűnése pillanatában a monarchikus hagyományok "hibernálódnak". A magyar (és így az osztrák, cseh, horvát, stb.) monarchikus hagyományok azonban Ottó főhercegnek és Regina hercegnőnek köszönhetően viszont úgy éltek tovább mintegy 100 évet, ahogyan a haláluk után már nem volt mód folytatódni. Ezzel kétségtelenül bezárást nyert egy korszak, amit a császári kripta (temetési helyként való) bezárása szépen ki is fejezett.

Források

British Pathé csatornája

Corona írása Regina hercegnőről

Császári kriptát üzemeltető szerzetesrend honlapja

Habsburg Gabriella honlapja

Habsburg Ottó Alapítvány írása az esküvőről

Habsburg Ottó emlékoldala

Magyar Nemzeti Levéltár virtuális kiállítása

Merkur.de tudósítása

Wettin-ház honlapja