Volt 100 éve gépeltérítés?

Ez a bejegyzés az 1921. október 20-án történtekkel foglalkozik. Többek között kiderül belőle, hogy történt-e gépeltérítés a 100 évvel ezelőtti napon vagy ez csak egy tévedés?

1921-ben október 20. napja csütörtökre esett. Aznap reggel 9-kor a magyar királyi pár elhagyta Hertensteint. A gyerekeiknek azt mondták, hogy a 10. házassági évfordulójukat mennek ünnepelni (1911. október 21-én volt az esküvőjük). Azt is említették nekik, hogy estére otthon lesznek, de a fiatal párnak akkor már Magyarországot jelentette az "otthon".

A repülőtérig (Dübendorf) két szakaszban jutottak el. 10,50-ig egy bizonyos Ledochowsky nevű ember volt a sofőrjük, akivel Rapperswillig utaztak. Ott már várta őket Boroviczény, a király titkára, aki 11,45 körül gördült be velük a reptérre. A pár természetesen álnevet használt (Kowno úr és neje). A reptéri személyzet azt tudta, hogy házassági évfordulót ünnepelnek, illetve azt is, hogy a gépet hosszabb időre viszik el.

A gépük 12,14-kor emelkedett fel és körülbelül négy órán át tartó útra indultak Magyarország felé. Azért nem korábban, mert a köd csak dél körül száll fel azon a környéken, akkoriban pedig a ködben nem repültek. Azt csendben meg kell jegyezni, hogy a repült távolság (Dübendorf és Dénesfa között) a maga korában óriási bravúrnak számított, ami a pilóta érdeme.

Az első géprablás?

Ezen a ponton van pár érdekesség, ami felett nem szeretnék átlépni. Az egyik a gépeltérítés mítosza, a másik egy titokzatos tűzeset, mely a kiszemelt repülőt érintette. Mindkettő egy olyan történet, ami szerintem sok izgalmas információt rejt magában, olyannyira, hogy még 100 év elteltével is tartogathat meglepetéseket.

Kezdjük a repülőgéppel!

Maga a repülőgép a világ első olyan gépe volt, melyet eleve utasok szállítására terveztek. Akkor a zárt fülkében 4 utas utazhatott (2 sorban ülve), valamint a nyitott pilótafülkébe ülhetett egy izgalmakat jól bíró ötödik utas is. A svájci cég akkoriban az Ad Astra Aero nevet viselte, egy elég fiatal cég volt. Kiszámolták, hogy a költségeket el lehet úgy osztani 4-5 utas között, hogy az legalább a gazdagabbaknak megfizethető legyen. A német gyártó cégnek ráadásul az volt akkoriban a szokása, hogy valamilyen módon beszállt az üzleti vállalkozásba, ha a légitársaság tőlük vásárolt gépet, így a kockázatot közösen viselték.

Nos, az Ad Astra vezetői akkoriban 2 gépet vettek. Az egyik egy klasszikus repülő volt, a másik pedig egy vízfelületen landolni képes hidroplán. Kifizetni ugyan nem tudták, így a gyártól nem kapták meg tulajdonba, csak használati joguk volt felettük. A gép vezetésétől sem kellett tartaniuk, mert a német gyártó még az egyik legjobb pilótáját is elküldte hozzájuk, aki betanította a helyi leendő pilótákat. Fontos információ, hogy a ki nem fizetett gépeket csak ez a pilóta vezethette. Gondolom sejthető, hogy az Ad Astra nagyon nyereséges céggé vált (aztán később összeolvasztották egy másik céggel, majd később belőlük nőtt ki a Swissair).

Ez a bizonyos zseniális pilóta Wilhelm Zimmermann volt, aki korábban a német hadsereg egyik tisztjeként vált tapasztalt pilótává. Később ő maga is nyilatkozott erről a repülésről, onnan is kiderült, hogy senki nem rabolta el vagy térítette el a repülőgépet. Azok a tudósítások, melyek a pilóta fenyegetéséről és pisztolyokkal való fenyegetésről írnak, teljesen alaptalanok.

[Szándékosan nem helyeztem el linket olyan oldalakra, ahol ismertetik a gép eltérítését. Figyelemre méltó, hogy egyik sem jelöl meg forrásokat. Az általam felfedezett első forrás, amely az akciót a világ első repülőgép-eltérítéseként írta körül, 1981-ből való, az akkori Népszabadságból. A cikk azonban nem ír pisztolyokról és kényszerítésről, hanem meglepő tárgyilagossággal ismerteti Zimmermann és a király embereinek az üzleti megállapodását. Tulajdonképpen maga a cikk is azt állítja, hogy a címével ellentétben nem volt szó semmilyen eltérítő akcióról, mivel Zimmermann örömmel, tudatosan és előzetesen egyezett bele a részvételbe.]

Eleve Zimmermann volt az egyedüli, aki vezethette a gépet, hiszen a tulajdonos így rendelkezett. Sőt, Zimmermanntól nem állt távol a komolyabb távrepülés. Amikor megtudta, hogy milyen távolságra szeretnének utazni, valószínűleg örömmel ment bele, mivel később több távolsági repülési rekordot is megdöntött (ráadásul egy magyar pilótával közösen!).

Zimmermann kifejezetten szerette a távolsági repüléseket, a magyar Risztics Jánossal (1895-1973) később világrekordot állított fel
(a kép forrása: Magyar Hírlap, 1928. július 15-i számának 13. oldala)

Egyébként az sem mellékes információ, hogy Zimmermann monarchista érzelmű volt, sőt, valamennyit még magyarul is beszélt. Ezen repülés után hamarosan egy újabb távrepülési bravúrt hajtott végre, amikor 1922-ben személyesen repülte át az első Budapestre szánt hidroplánt Németországból, a mai Gellért térre (ott volt ugyanis a hidroplánok "reptere"). Sajnos a későbbi sorsáról nem sikerült sok mindent megtudni, pedig van rá esély, hogy nem kevés meglepetést tartogat a személye.

Visszatérve a 100 évvel ezelőtti repülésére, ő maga is elmondta miként élte meg a történteket. Látható, hogy szó sem volt gépeltérítésről:

A Zimmermann vezette repülőt senki sem térítette el
(a kép forrása: Magyar Hírlap, 1928. július 15-i számának 13. oldala)

Zimmermann annyit kért az út szervezőjétől, hogy helyezzen el letétbe 50 ezer svájci frankot. Kikötötte, hogy csak akkor veszi fel, ha az út sikeresen megvalósul. A pénzt majd elviszi a svájci céghez és a német gyárhoz. A svájci cég kártalanítást kap majd belőle az elvesztett üzleti lehetőség miatt, a gyár pedig megkapja a gép árát. Később sem a svájci, sem a német cég nem pereskedett a repülőért, hiszen jogszerű üzlet keretében került a magyar királyi párhoz, akik az esemény során lényegében azt a magyar államnak ajándékozták.

A magára hagyott repülőt lényegében a király a magyar államnak ajándékozta, ma a Közlekedési Múzeum kezelésében van; akkoriban a legkorszerűbb repülőnek számított; jól látható, hogy az egyik oldalán 59-es, a másikon 66-os szám van feltüntetve
(a kép forrása: Népszabadság 1981. október 18-i számának 11. oldala)

A másik érdekes mozzanat az volt, hogy a kiszemelt repülő október 19-ről 20-ra virradóan valahogy lángra kapott (mások szerint 24 órával korábban). A repülő egyik szárnya károsodott, ami talán Magyarországon azt jelentette volna, hogy nem indul el. A légitársaság szerelői azonban nem így gondolkodtak. Tudták, hogy délben van egy foglalás, addigra a gépet meg kellett javítani. Ezért a hidroplánról leszereltek egy szárnyat, amit felhelyeztek a kibérelt repülőre. Ez a magyarázat a gépen látható két eltérő jelölésére, mely a fenti képen is kivehető.

Ezen a ponton azonban érdemes elgondolkodni, hogy vajon ki gyújthatta fel a gépet? Sőt, ki rendelte meg? Sok jel ugyanis arra mutat, hogy a magyar hírszerzésnek nem volt tudomása a "légitaxis" tervről. Ha pedig mégis, akkor hol akadhatott el az információ? Vagy talán azt hitték, hogy a művelet sikeres volt és más lépésekre nincs szükség? Ezekre a kérdésekre nem sikerült 100 év alatt sem választ találni (vagy én vagyok ügyetlen).

Az utasokról már mások régen kiderítették kik voltak. A leghátsó üléseken foglalt helyet a királyi pár. Előttük ült Boroviczény Aladár (1890-1963) és Alexay András (1886-1933). A pilótafülkében ült Zimmermann és Fekete Eörs Oszkár, aki másodpilótaként és navigátorként segédkezett.

Alexay és Fekete valószínűleg 1921 szeptemberében érkeztek meg Zürichbe, de az indulás napjáig nem találkozhattak a királyi párral (Alexay szeptember 12-én még Magyarországon volt, tehát utána utazhattak el). A repülésig Boroviczény tartotta velük a kapcsolatot, akik viszont Zimmermannal közösen készültek fel az útra (ezt Zimmermann is elmondta a fenti cikkben). Kik voltak ezek az emberek?

Boroviczény Aladár: róla már említésre került korábban, hogy egy tapasztalt hivatalnok és ügyes szervező volt, aki az események idején a király kabinetfőnökeként szolgált. Nagyon kényes ügyeket tudott megoldani, az 1921 tavaszán kialakult patthelyzetben is segítenie kellett volna a kormányzónak, de lelkiismereti okok miatt átállt a királyhoz. Azóta neki dolgozott.
Alexay András: egy fiatal, de tapasztalt repülőtiszt, akkoriban Szombathelyen volt a katonai reptér parancsnoka. Onnan szegődött el a király mellé a fuvarra (ez július 10-én történt Szombathelyen, ahol Boroviczény beavatta Lehárt is, aki akkoriban ugyanott a helyőrség parancsnoka volt).
Fekete Eörs Oszkár: ő is katonatiszt volt, Alexay a július 10-i találkozón ajánlotta Boroviczénynek, mint tapasztalt pilótát.

Az útvonal egy része rekonstruálható. A felszállás után térkép alapján repültek Linzig, ahonnan a Duna vonalát követték. 16,10-kor a Fertő-tónál érték el a magyar határt, ahol 3500 méterről 600 méterre süllyedtek, hogy Alexay azonosítsa a leszállóhelyet, Dénesfát.

Az út során gondot okozott a gép motorja, volt leállás is, de a pilóták jól kezelték a helyzetet. Nagyobb probléma éppen a leszállással volt. A szervezők ugyanis megbeszéltek egy titkos üzenetet, amit a Dénesfa mellett élő Cziráky József (1883-1960) nem kapott meg. Az üzenetet olvasva ugyanis Cziráky megtiltotta volna a tűzgyújtást a környéken, hogy az általa létrehozott egyetlen füstoszlop jelezze a leszállóhelyet. Az égetés ugyan már be volt tiltva, de Cziráky nem gondoskodott a füstjelzésről. A közelben azonban az egyik földműves éppen égetett valamit, ezért a gép először rossz helyen landolt. A helyiek eligazították Alexayt, aki át tudta navigálni a gyár pilótáját a megfelelő helyre. A leszállás 16 óra 15 perckor történt.

Mivel a történetünkből a pilóták és a repülőgép kikerül, essen pár szó a további sorsukról is. A három repülős aznap Dénesfán aludt. Zimmermann és Fekete másnap Budapestre utazott, hogy Zimmermann visszaútját intézzék. Alexay egy ideig a gépet őrizte, állítólag ő adta át a csendőröknek.

Alexay András, a szombathelyi katonai reptér parancsnoka, azzal a bizonyos repülőgéppel
(a kép forrása: iho.hu)

A lefoglalástól kezdve az elszállításig csendőrök őrizték tovább a repülőt. Utána vonattal Budapestre vitték. Egy ideig a Nemzeti Lovardában állították ki, belépődíjért lehetett megnézni. Nagy érdeklődés nem volt iránta, ezért szétszerelve tárolták nagyon sokáig. A háború végén valakik elvitték belőle a kárpitot, pár műszert és néhány rézből készült alkatrészt, valamint a bombázások következtében apróbb sérüléseket is elszenvedett.

A gépet helyreállították (hiszen repüléstörténeti és történelmi értéket képviselt), majd a városligeti repüléstörténeti kiállításon volt látható 2016-ig. Valószínűleg majd az új kőbányai múzeumban ismét megtekinthető lesz.

A királyi gép az egykori Közlekedési Múzeumban
(a kép forrása: Szekeres Andi írása és képei a gépről)

Még egy apró érdekesség, hogy a gépnek lett neve is. A leszállás után egy spontán keresztelésen a Dénesfa nevet kapta meg.

Ha valakit a repülés megszervezése és a repülés során történtek részletesebben is érdekelnek, akkor sok-sok egyedi képpel Pörneczi Tamás blogján csemegézhet. A bejegyzése számomra azért is kedves, mert korábban valaki megdorgált akkor, amikor Boroviczény Aladárt korabeli titkosszolgálati emberként írtam körül. A posztot elolvasva talán lesz olyan, aki osztja a véleményem.

És közben a kastélyban...

Cziráky József akkoriban fontos ember volt, ő volt a főispán, illetve a térség kormánybiztosa. Érdekes lenne ránézni, hogy mennyi nagy emberrel állt rokonságban. Ennek egyik oka a felesége személye. A felesége Andrássy Ilona (1886-1967) volt, akinek a nagybátyja és egyben mostohaapja az az Andrássy Gyula (1860-1929), akit a magyar legitimisták vezetőjeként az egész ország ismert.

Furcsa véletlen, de Andrássy éppen a megelőző napokban megállapodást kötött a magyar miniszterelnökkel arról, hogyha a miniszterelnök kiáll a legitimizmus mellett, akkor a legitimisták nem fogják a királykérdés megoldásának időpontját firtatni és belemennek egy egységes kormánypárt megalapításába. A megállapodás megkötése után érkezett a Cziráky családhoz (október 19-én), ahol az október 8-án született Béla (1921-1986) keresztelőjét tartották (véletlenül éppen október 20-án). A helyzetet csak tovább bonyolította, hogy a keresztelést Mikes János (1876-1945) végezte el, aki IV. Károly vendéglátója volt tavasszal.

Csoda, hogy erre a sok egybeesésre nem fűztek fel semmilyen maradandó elméletet arról, miszerint nem is volt annyira nagyon véletlen a nevezett urak vendégeskedése. Egyébként aligha volt az... Ebben a kérdésben ismét Pörneczi Tamás blogjának egy másik bejegyzésére utalnék, aki megszerezte és közreadta a helyi plébános kézzel írt feljegyzését, mely látszólag megerősíti a saját véleményem. Finoman szólva is furcsa, hogy IV. Károly mindkét visszatérése kezdetén mennyire sok ember van "véletlenül" ott, ahol a király...

[És nem mellékesen utalnék Zsiga Tibor e tárgyban keletkezett tanulmányaira, valamint Lehár visszaemlékezéseire, melyekből két dolog derül ki. Az egyik, hogy a visszatérés szervezői között volt Mikes püspök is, aki még helyet is biztosított a szervezők titkos találkozásaihoz. A tekintélyes névsor alapján nagyon nem véletlennek tűnik a keresztelő időpontja. A másik állítás pedig az, hogy a bajor király azért érkezett az országba, hogy egy bajor-magyar monarchista akciót szervezzenek, melynek eredményeként Albrecht főherceg a nyugati országrész, majd a teljes ország királya lett volna, a bajor koronaherceg pedig a bajor trónt foglalta volna el.]

Egyébként az előző éjszaka Andrássy és Cziráky felesége elmondták a férjeiknek, hogy valami készül (Cziráky is úton volt a bajor király halála miatt). Az asszonyok ismertették a pletykákat, melyek bécsi felkelésről és esetleg a király visszatéréséről szóltak. Andrássy meglepődött a hírek hallatán. A felesége feljegyzéseiből tudható viszont, hogy a két férfi között valami gyors egyeztetés lezajlott, de Cziráky nem avatta be Andrássyt. Sőt, másnap reggel Andrássy lelkesen beszélte el a Bethlennel kötött legitimista megállapodást. Az új álláspontot Andrássy Gyula dolgozta ki, amit Teleki 1:1 átvett tőle, cserébe a politikai támogatásért.

A vendégek délután négy körül indultak el, többen látták is a leszálló repülőt. A gépből valaki megüzente Cziráky grófnak, hogy Alexay a pilóta, aki kéreti a grófot a leszállás helyére. Cziráky személyesen ment a géphez, valószínűleg ekkor döbbent rá, hogy a király megérkezett.

Andrássyék természetesen ismerték a királyt és a titkárát is. Ők éppen sétáltak amikor Cziráky elszáguldott mellettük autóval. Látták az utasokat is, de nem ismerték fel őket. Amikor a kastélyhoz értek a sétából, akkor előszőr a kedélyesen teázgató Boroviczénybe ütköztek.

Boroviczény elmondta, hogy Svájcból érkezett, amire Andrássy felesége viccelődni kezdett vele, hogy akkor talán a királyt is magával hozta. A titkár megerősítette, sőt, kontrázott rá, hogy a királynét is. A házaspár azt hitte, hogy a titkár ugratni próbálja őket. Jó hosszú idő után végül Andrássy Gyula ráförmedt a még mindig vígan teázgató titkárra, hogy ne tréfálkozzon ilyen komoly dologgal. Amikor a legitimista fővezér megértette, hogy nincs semmi vicc a dologban, akkor órákig meg sem tudott szólalni (mármint tényleg órákon át nem szólalt meg a döbbenettől, csak ült).

Időközben Cziráky visszaért és megerősítette a hírt. Ő maga lebeszélte a királyi párt a kastélyba való látogatásról a vendégsereg miatt, ezért a testvéréhez, Cziráky Györgyhöz (1885-1958) vitte őket Kenyeribe. Hamarosan megérkeztek a pilóták is, akik elismeréssel beszéltek a királyi pár bátorságáról, különösen a királynéról, aki egyszer sem ijedt meg a gép hibái miatt (Károly majdnem végig dohányzott, csak amikor a gép üzemanyaga befolyt az utastérbe, akkor vette ki a kezéből Alexay a cigarettát).

Közben sorban jelentek meg a hivatalos emberek, valamint érkeztek a hírek nagyon fontos emberek útnak indulásáról. Lehár közben üzent, hogy át szeretné helyeztetni a királyi párt Kenyeriből, mivel szerinte egyetlen Cziráky-birtok sem biztonságos hely a királyi pár részére. Ehhez azonban Andrássy hozzájárulását szerette volna megkapni. Sőt, az üzenet szerint Lehár látni szerette volna Andrássyt, mivel nyugtatólag hatott volna rá, ha a felelősség terhét meg tudta volna osztani.

Lehár egyébként Rupprecht Olivér (1858-1942) képviselő közeli kastélyát szemelte ki a párnak, mivel az eredeti tervek szerint is ott kellett volna várakoznia a királynak (Zita jelenlétével nem számolt). A kész tervek jól hangoztak, csak volt egy kis gond: Andrássy gróf éppen sokkhatás alatt állt. A Lehártól származó ötletet hallva végre megszólalt, elkezdte mentegetni magát, hogy neki nem volt semmi felelőssége az ügyben, semmiről sem tudott.

Andrássy fejében valószínűleg ekkor futott végig, hogy másnap Pécsen mit fog elmondani a miniszterelnök. Tudta jól, hogy a miniszterelnök szavai teljesen más értelmezést kapnak, ha közben kiderül, hogy IV. Károly az országban van. Ez esetben úgy tűnhetne, mintha Bethlen is be lett volna avatva és a király mellett áll.

Andrássy sem a királyt, sem Lehárt nem szerette volna magára hagyni. Magától értetődő volt, hogy a koronás királyhoz köti a lelkiismerete. Természetesen elment Lehárhoz a közeli erdőbe, ahol Lehár idegesen várta őt. Lehár volt a visszatérés katonai előkészítéséért a felelős és érezte, hogy teljesen fel fog borulni az eredeti terv.

Később kiderült, hogy a titkos üzenetnek indulás előtt 4 nappal kellett volna Lehárhoz érkeznie, aki elkezdte volna kiadni az érintetteknek a megfelelő parancsokat. Ehhez képest délben kapta meg az üzenetet, ami kevés volt a cselekvéshez. Ő, mint a visszatérés katonai felelőse, egy nagyon gondosan előkészített támadásban gondolkodott, ehhez mindent biztosított is, főként a megfelelő parancsnokokat. Nagyjából már ekkor megérezte, hogy a király mást tervezett el, vagyis az amúgy sikeresnek várható katonai akció borult. E miatt volt szüksége Andrássy gróffal értekeznie a várható eseményekről.

A Lehárhoz hasonlóan megviselt Andrássy egyetértett azzal, hogy a királyi pár nem maradhat Kenyeriben. Rendelkeztek arról, hogy egy kocsi menjen el a királyi párért. Amikor a kocsi visszajött, akkor a pár kiszállt a gróf üdvözlésére. Zita királyné nagyon örült, hogy végre itthon lehet és láthatja a szép magyar tájakat. Károly azt kérte a gróftól, hogy másnap reggel keresse fel a szálláshelyén, ott majd be lesz avatva mindenbe.

A királyi párt a svájci szervezők 3 órán át autóztatták, a bajor szuperpilóta 4 órán át repültette, a magyar legitimista urak pedig 8 órán át kocsikáztatták a szálláshelyig
(a kép a Google térképéből lett szerkesztve)

Andrássy visszament Dénesfára, a királyi pár pedig a képviselő kastélyába, Sajtoskálra. Andrássy azonban nem dőlt le, mert kocsit küldettek a vonathoz Gratz Gusztáv és Rakovszky István elé, akik valamilyen ok miatt nem érkeztek meg. Gratz 1921 tavaszán külügyminiszter volt, azóta a magyar állam küldöttjeként dolgozott a király mellett (lényegében ő közvetített a király és az állam között), Rakovszky pedig a Nemzetgyűlés elnöke volt. Amikor a sofőr üresen jött vissza, akkor dőltek le egy kicsit aludni.

A megérkezés emlékei

A landolás és az utána történtek néhány emlékhely létrehozására ösztönöztek többeket is.

Az elsőt Cziráky építette 1931-ben, királykápolna a neve. Ez nagyjából ott áll, ahol a repülő landolt. A kápolnát itt lehet megnézni képeken. A kápolnánál IV. Károly unokája jelenlétében 1991-ben egy újabb emléktáblát avattak fel. Az alábbi nem túl jó minőségű képen látható:

1991-ben, Habsburg György jelenlétében avatták fel a Királykápolnánál az emléktáblát, mely bizonyítja, hogy a kápolna 1931-ben épült
(a kép forrása: https://youtu.be/cIWSKtG-WZk)

Maga a kápolna nem túl nagy. Egy ideje a király csontereklyéjét is ott őrzik. A bejárat felett egy latin nyelven írt idézet emlékezik az 1921-es őszi eseményekre. Az evangéliumi idézet a János 1:11 ("A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be").

A Királykápolna épülete
(a kép forrása: Digitális Rábaköz)

A sajtoskáli politikus nagyon hamar egy emléktáblát állított fel, melyen azzal büszkélkedett, hogy ott töltötte az estét a királyi pár. Érdekes, hogy a felirat napjainkig megmaradt, mindent túlélt.

Emléktábla őrzi Sajtoskálon azt, hogy 1921 őszén a királyi pár náluk éjszakázott
(a kép forrása: Origo cikke a településről)

Végezetül az egykori kastélyon már a jelenlegi kormány helyezett el egy emléktáblát 2016-ban, emlékezve a király utolsó magyarországi útjának kezdetére. Sajnos erről a tábláról nem sikerült fényképet szerezni.

Források

Andrássy Gyuláné grófné és Boroviczény Aladárné: A királyné kíséretében. Pfeifer Ferdinánd (Zeidler Testvérek) Nemzeti Könyvkereskedés Bizománya, Budapest, év nélkül.

Dénesfa honlapjának leírása a landolás utáni eseményekről

Digitális Rábaköz

Emlékkápolnáról röviden, tömören

Emléktábla Dénesfán

iho.hu írása a "gépeltérítésről"

Jean Sévillia: Az utolsó császár és király, Habsburg Károly sikertelen államcsínye. Gabo Kiadó.

Kisalföld.hu írása a 2016-os avatásról

Kossuth Rádió másora

Magyar Hírlap 1928. július 15-i számának 13. oldala

Napi történelmi forrás a második visszatérésről

Népszabadság 1981. október 18-i számának 11. oldala

Népszabadság 2013. augusztus 13-i számának 16. oldala