Újabb észrevétlen születésnap

Habsburg Károly mostanában ünnepelte a 61. születésnapját. Gondolom sokan tettek azért, hogy ne merüljön feledésbe, valahogy mégis észrevétlen maradt. Pedig volt benne egy kis meglepetés.

Eredetileg a 61. születésnap ügyét csak az év végi tervezett összefoglalóban gondoltam tárgyalni, de olyan hosszú beszélgetésfolyam alakult ki néhány ismerősömmel erről, hogy nem szerettem volna addig halasztani. Mi is volt ebben a beszédben rendkívüli?

Előzmények

Habsburg Károly 2021-ben töltötte be a 60. életévét, melyre sokan készültek. Ő ezt a figyelmet az általa képviselt politikára szerette volna irányítani egy születésnapi beszéddel. A covid miatt a beszédre csak online került a sor, így észrevétlen maradt (vagy talán nem is csak ez volt az oka).

Nem tudni miért, de úgy alakult, hogy megszervezésre került egy 61. születésnapra időzített beszéd is. Ehhez egy előkészítő beszélgetésre is sor került 2021 őszének végén, ahol Habsburg Károly az egykori monarchia területéről meghívott vendégeivel együtt Európa lelkét kereste. Egyébként maga a beszélgetés sok szempontból érdekes volt, de nem került be a hírekbe.

A várakozásokat felkorbácsolandó, még egy "karácsonyi beszédre" is sor került 2021 végén, mely bejelentette a január 11-i beszédet. Őszintén szólva... nem nagyon hallottam olyan emberről, aki valami meglepőt várt volna a beszédtől.

A 2022-es születésnapi beszéd

Maga a születésnapi beszéd az EU gyakorlatának a kritikája volt. Az EU tagjainak a koronavírus kezelésére adott válasza volt a példa, melyen keresztül azt mutatta be a dinasztia első embere, hogy a problémás ügyek kezelésében valami nagy hiba jelenik meg. Elméletileg az EU akkor működne jól, ha a döntéshozatal olyan szinten történne, ahol a probléma kezelést igényel. Ehhez az elvhez képest elcsúsztak a dolgok, így mára (Habsburg Károly szerint) az EU-n belül két front alakult ki, az etatizmus EU-s és tagállami szintű megjelenése. Véleménye szerint a belső viták (több utalás volt a magyar kormányra) nem a jogállamiság körül folynak, hanem a központosítás szintjei között.

Habsburg Károly a 2022-es beszéde közben
(a kép forrása: a beszédről készült videó)

A beszédben az egyik meglepetés a magyar kormány bírálata volt. Aki figyelte Habsburg Károly eddigi nyilatkozatait, az jól tudja, hogy annyira nagyon nem bírálta a magyar kormányt. Amikor rákérdeztek a személyes véleményére, opportunistának nevezte a magyar kormányt, nagyjából abban az értelemben, hogy az általuk vélelmezett előnyöket kívánják kisajtolni az adott helyzetből. Ebben a beszédben a magyar kormány a brüsszeli etatizmussal szembenállóként jelent meg, mint akik a tagállami etatizmust szorgalmazzák. A nagyobb bírálat az Oroszországgal ápolt viszonyt érintette, mert a véleménye szerint az orosz adminisztráció az EU megosztására használja fel a magyarokat.

A hosszú beszélgetésfolyam (ami miatt most írok a blogon a beszédről, nem pedig év végén) egyébként ez utóbbi tézisből alakult ki, mivel az kevésbé ismert Magyarországon, hogy Habsburg Károly (és a dinasztia más tagjai) milyen eszközökkel segítették a határon túli magyarokat. Ezek az általa nyújtott segítségek szintén az EU kisebbségeket védő gyakorlatának a kritikájának tekinthetők (még akkor is, ha ő maga nem így gondol rá), amiből már csak pár lépés levezetni azt, hogy hatalommal rendelkező magyar politikusként ő sem biztos, hogy másképpen cselekedne.

Ennek a boncolgatása sem lenne érdektelen, de egy másik értelmezés olyan rétegeket hozott a felszínre, amelyek egészen érdekes gondolatok ahhoz, hogy elmenjünk mellette. Ugyanis ha valaki nagyon akarja, akkor rá tud erőszakolni a beszédre egy olyasféle értelmezést, amely az EU és a dualista állam között von párhuzamot. Habsburg Károly MINTHA azt fogalmazta volna meg, hogy miként kerülheti el az EU azt a sorsot, amit anno a dualista állam elszenvedett (és ebben még izgalmasabb dolog a magyar politika emlegetése). Ő maga nem mondta ki, hogy erre gondol, nyilván elég nagyot szólt volna, ha kimondja.

A felkínált megoldásai közül az egyik az szubszidiaritás, amit könnyű hangoztatni, de működtetni nehezebb. Aki dolgozott valamennyit a közigazgatásban, az tisztában van azzal, hogy a napi gyakorlatban ehhez nagyon felelős és érett emberekre van/lenne szükség. Ahol ez adott, ott működik is (még Magyarországon is), de ahol nem az ilyen emberek jutnak vezető szerephez, ott az egésznek csak a paródiája valósul meg, mégpedig elég drágán.

[Magam is ismerek olyan településeket, ahol nincsenek szilárd burkolatú utak, ahol hetekre mindent elönt a sár, de a falu senki által nem látogatott főterét letérkövezték, az alig látogatott templomot pedig napelemezték. Amire elkölthető pénzt lehetett szerezni, azt megszerezték, de a helyben élőket sújtó problémák közül egyet sem oldottak meg. Az ilyen települések polgármesterei mégis elégedettek, mert valamire legalább kaptak pénzt és ezt a helyben élők többsége is így látja.]

A másik megoldási javaslata az EU-s külügyminisztérium, önálló EU-s külügyminiszterrel és saját külpolitikával. Ettől nem teljesen idegen az EU további bővítése, valamint a gazdasági észrevételei is. Amikor az ember ezeket olvassa újra és újra, akkor nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy egy olyan ember sorait olvassa, akinek jelentős befektetései vannak Ukrajnában (és egy tehetős befektetőét...).

Nem Habsburg Károly tisztességét szeretném kétségbe vonni, hiszen azt már korábban is írtam, hogy olyan területen bizonyult sok visszajelzés szerint makulátlannak, ahol csak kevesen tudtak tiszták maradni. Csupán túl egyszerűnek érzem amit javasol, mintha csak szlogenek lennének, melyek figyelmen kívül hagyják a realizálás sok-sok útvesztőjét. Nem beszélve arról, hogy mivel nincsenek befektetéseim Ukrajnában, sőt, egyáltalán sehol nem vagyok ahhoz, hogy befektető lehessek, ezért alapjaiban véve máshogy gondolkodom az általa felvázolt problémákról. Az én életem, sorsom, jövőm az ő nézőpontjából veszélyben van, meg a hozzám hasonlóké is. Valahogy úgy sejtem, hogy a hozzám hasonlók vannak többségben...

A beszéd hatása

Habsburg Károly beszédének a megtekintése éppen elhagyta a 600-at az eltelt egy hónap alatt. Az, hogy ez mit jelent, nem is kell részletezni. Még a királyi híradásokkal foglalkozó szerkesztőségek sem vették észre, pedig azok sokszor vadásznak a hírekre.

A beszéd arra ugyan jó volt, hogy elterelje a figyelmet a saját személyéről és ezt a kétségtelenül létező figyelmet az általa fontosnak tartott politikai ügyek felé irányítsa. A saját hívei számára egyértelművé tette az álláspontját (ami nem módosult). Talán arra számít, hogy a közeli utókornak szólnak ezek a beszédek, mert akkor már lesz súlya annak, hogy napjainkban ki, mikor, mit mondott. Ezt is el tudom képzelni, hiszen előbb-utóbb minden megmaradt beszéd eljut oda, hogy utólag (valakiknek) meglepő lesz olvasni.

Mivel nem vagyok egy nagy múltú dinasztia vezetője, elképzelni sem tudom milyen lehet ezzel az érdektelenséggel szembesülni. El tudom képzelni, hogy ezt valaki nem értékeli figyelmeztető jelként. Ezek a látogatottsági adatok nagyon döbbenetesek (tavalyi születésnap 2600, színpadi beszélgetés 400, karácsonyi beszéd 1000, újabb születésnap 600). Főleg annak a tükrében, hogy az a videó, amelyben Habsburg Eduárd megoldotta a Magyarországra látogató külföldiek gulyás-problémáját, simán 10 ezer fölé tudott kúszni. Vagy ott van Habsburg György MDF-es videója, ami 16 ezer látogatót vonzott, évekkel a jelöltsége után. Ha én lennék a kommunikációs tanácsadója (ami nem így van), már rég tettem volna valamit, hiszen Habsburg Károly tisztelői száma jóval 600 felett van.