Valami bűzlik Dániában?

A dán királynő, aki egyben nagymama is, unokái egy részétől elvette a hercegi címeiket. Azóta áll a bál Európa legősibb monarchiájában. Mi történt?

A dán királyi hírek ritkán jutnak el a nemzetközi sajtóba, azonban a királynő mostani döntése a címoldalakra verekedte magát. A dán királydráma még nem annyira fordulatos, mint Shakespeare hasonló helyszínen játszódó művének a cselekménye, de nagyon a közelében jár. Amikor azt hinné a hírolvasó ember, hogy a történet valahol tart, akkor kiderül, hogy még mindig csak az elején járunk.

Dánia és a királyaik

Dánia közel fele akkora területen helyezkedik el, mint Magyarország. A lakossága közel 5,5 millió ember lehet, mely a bevándorlás miatt valószínűleg növekszik. Jelen pillanatban két külső területe van. Az egyik Grönland, a másik pedig a Feröer-szigetek, melyek Dániával közösen alkotják az úgynevezett Dán Nemzetközösséget.

Magyarországon kevesen tudják, hogy egykoron a mai finn területektől egészen Grönlandig terjedt a dán királyok birodalma, a brit szigetek egy részét is magába foglalva. A nagy skandináv államból először Svédország lépett ki, majd sokkal később Norvégia. Izland csak nagyon lassan, lépésről-lépésre vált ki, végül 1944-ben szakadt el teljesen, de akkor még a monarchiát is elvetette. Ezeken kívül voltak gyarmataik is, szinte az egész bolygón, de a földrajzi helyzetük nem volt kedvező a távoli területek megtartásához.

Joakim herceg, a királynő második fia, vajon ő áll a botrány mögött?
(a kép forrása: dán királyi ház honlapja)

A legismertebb dán király IX. Keresztély (1818-1906) volt, aki 1863 és 1906 között ült a dán trónon. Ő az, akit "Európa apósa"-ként is neveznek, mivel gyermekei mind királyi házasságot kötöttek, így rengeteg leszármazottja uralkodó vagy az uralkodó hitvese lett. Ma már nehezen lehet olyan királyi családfát találni Európában, amelyikben IX. Keresztély nem szerepel.

A személye mégsem teljesen pozitív, mivel IX. Keresztély volt az, aki hosszas küzdelmet vívott a törvényhozással. A vita tétje az volt, hogy a király kinevezheti-e a kedvére való kormányfőt, mivel a parlamenti többség egy másik személy mögé sorakozott fel. A valódi vita a király jogairól és a népakaratról szólt. Az uralkodó csak egészen sokára, 1901-ben ment bele az alkotmány átalakításába. Azóta Dánia parlamentáris monarchiaként működik, de elég széles jogkör maradt az uralkodónál és az örökösénél.

A dán királyok a Glücksburg-házhoz tartoznak, akik az Oldenburgok egy oldalágának számítanak. Ha a név ismerős, nem véletlen, ide tartoznak a görög királyok is, valamint a norvég uralkodók is. Bizonyos értelmezés szerint a brit királyi ház is valójában a Glücksburgokhoz tartozik, mivel a mostani király (III. Károly) édesapja is a Glücksburgok trónesélyes prominense volt. A dán dinasztia tagjai a brit trónöröklési sorban is szerepelnek, a többségük a 300. és a 350. helyek egyikét foglalja el.

Az unokák fele 2023-tól kezdve nem lesz herceg
(a kép forrása: Hello!)

A dán monarchia nagyon hosszú történelemmel rendelkezik, már a 900-as évek első harmadában is létezett. Az utóbbi másfél évszázaduk lényegében a folyamatos alkalmazkodásról szólt. A királyi udvar felismerte, hogy csak a hagyományok miatt nem tudják megtartani a pozíciójukat, ezért racionális funkciót kellett kitalálniuk a királyi udvar köré. Ez az alkalmazkodás sikerrel járt, illetve folyamatos átalakulással.

A királynő

A jelenlegi dán uralkodó, II. Margit (1940), IX. Keresztély király ükunokája. 1972 óta uralkodik, így jelenleg ő a leghosszabb ideje hivatalban lévő uralkodó Európában. Komoly egyetemi képzés áll mögötte, mely egyébként nem mindegyik európai uralkodóra jellemző. Az uralkodása, amelyet leginkább a folyamatos reform jellemez, érezhetően rendelkezik valamilyen komolyabb elméleti megalapozottsággal. A mostani döntése azonban nem sorolható ebbe a kategóriába. Radikális, de eső megközelítésben értelmetlennek tűnő lépés.

Dániában 1953-ban fogadták el azt, hogy amennyiben az uralkodónak nincs fia, akkor a leányai örökölhessék a trónt. A trónöröklés nemtől való teljes függetlenségét azonban csak 2009-ben hagyta jóvá egy népszavazás, így a női trónöröklés egy aránylag új intézménynek számít. Ez azért érdekes, mert a királynő akkor már sok évtizede hatalomban volt, mégsem lehetett hamarabb megváltoztatni a szabályokat. Így a királynő, vagyis maga a monarchia, az egyenlőségi célokat valló politikai erők egyik szimbólumává vált.

[Van olyan értelmezés is, mely szerint a királyi család tagjai jogfosztottak. Mivel pártpolitikai kérdésekben szigorúan semlegesnek kell lenniük, ezért a politikai jogaik csorbítottak. Egy sor tisztséget nem tölthetnek be, csak azért, mert a királyi családba születtek. Ez a nézet azonban mindezek mellett azt is kiemeli, hogy csak a szüleik személye miatt vannak elvágva dán emberek milliói az államfői tisztségtől. Ezek a nézetek zömmel amellett vannak, hogy a monarchia helyett a köztársaságot kellene bevezetni Dániában - tehát a királynő nem támogatja őket.]

II. Margit 1958-ban lett közszereplő, mivel onnan kezdve kezelték koronahercegként. Amikor 1972-ben uralkodóvá vált, akkor a közvéleménykutatások 50 százalékra mérték a monarchia támogatottságát, illetve szintén 50 százalékos támogatottsággal rendelkeztek a köztársaságiak. A királynő egész uralkodása alatt ez a kérdés napirenden van, így egy olyan uralkodóról van szó, akinek nagyon sok intézkedése a közvéleményre reagál. A sikerességét jól jelzi, hogy a monarchia támogatottsága felment 75 százalékra, a köztársaságé pedig 50-ről 15 százalékra csökkent.

A dán királyi családban túl sok lett a herceg? A piros keret az uralkodókat és a majdani (valószínű) uralkodókat jelöli

Mindezeket hajlamos felidézni az ember akkor, amikor a királynő hercegi címekkel kapcsolatos döntéseiről olvassa a híreket. Különösen azért, mert a királynő többször is kifejezte, minden döntése azt a célt szolgálta, hogy a monarchiát megmentse. Miért is van veszélyben a monarchia? Kik jelentenek veszélyt a mostani rendszerre?

A dán politika

Dánia a skandináv jóléti modellt követi, amelynek nagyjából az a lényege, hogy nagyon sok jóléti szolgáltatás állampolgári jogon elérhető. Egy-két kivétellel baloldali kormányok vannak a hatalomban, a radikális baloldalnak sokszor még miniszteri tárcák is jutottak. E mellett nem szokatlan az sem, hogy a kormány mögött nincs parlamenti többség, hanem kívülről támogatja több erő is koalíciót. Ez összességében egy eléggé nyitott és átlátható rendszert hozott létre, ahol a konszenzus keresése nem rendkívüli dolog.

A királyság elméleti funkciója nagyjából az, amit a spanyol monarchiánál is lehet látni. A királyi család az állam és a nép nagyköveteként szolgál, a belpolitikában pedig közvetít, egyeztet, tárgyal, de mindig semleges álláspontra helyezkedik a pártpolitikai ügyekben. Ez a funkció nagyon jól illeszkedik a dán pártviszonyok közé, mivel sokkal több párt jut be a törvényhozásba a Magyarországon megszokotthoz képest.

Az uralkodó nagyon sokat konzultál a politikusokkal, némelyikükkel akár hetente is. Az uralkodó (és a koronaherceg) jelen lehet a kormány ülésein (ilyenkor államtanácsnak nevezik). Sőt, a jelenléte meghozott döntést bármikor újra megtárgyalásra rendelhetik! Talán nem tűnik jelentős befolyásnak, de a monarchiát bíráló dán politikusok erről mást gondolnak.

Az uralkodóra sok feladat hárul, amit igyekszik személyesen ellátni. Amikor nem tud jelen lenni, akkor a koronaherceg helyettesíti, illetve a koronaherceg akadályoztatása esetén valamelyik királyi herceg. A fenti, családi viszonyokat ismertető ábrán látszik, hogy a jelenben nincs túlkínálat felnőtt királyi hercegekből, viszont az unokák generációja valóban népes. Mivel a monarchia túlélése a cél, ezért logikusnak látszódik, hogy kímélni kell a közpénzt, tehát karcsúnak kell tartani a királyi családot. Ez még érthető is lenne, de úgy tűnik, hogy valami más van a háttérben. Nézzük meg a főszereplőket!

A koronaherceg

Frigyes herceg (1968) életútja egy tipikus trónörökösi életút, amelynek sok-sok eleme zavarja a dánok egy részét. Komoly sportkarrierje és katonai karrierje van, amit nem tartanak ugyan lufinak, de azt kétségbe vonják, hogy nem királyi származása esetén is így alakult volna a sorsa. Dániában ugyanis nem csupán a korrupciót utasítják el, hanem azt is, ha valaki él a befolyásával, de a negatív vélekedéshez elegendő ennek a látszata is. Frigyes herceg tekintélye és népszerűsége e miatt elég komoly csorbát szenvedett, mivel az egyes tisztségeit a közvélemény nem tartja teljesítménnyel kiérdemeltnek.

A felesége, Mária hercegnő (1972) tasmániai származású, aki egyébként elég jól elsajátította a dán nyelvet, ami Dániában sokat nyom a latban. Mégis van vele kapcsolatban egy folyamatos, mélyről jövő elutasítottság. Például nagyon sokszor elítélően jegyzik meg vele kapcsolatban azt a meg nem erősített hírt, miszerint a hivatalos fényképein egy külön korrektúra-különítmény dolgozik. Ez csak egy apró, de erős jele a vele kapcsolatos ellenérzéseknek. Azt, hogy a valós népszerűsége miként áll, azt szinte lehetetlen megmondani.

Mária hercegnő és a leendőbeli férje, a megismerkedésük idején, 2000-ben
(a kép forrása: Daily Mail)

Dániában van egy szabályozás, miszerint valakinek mindig kell lennie, aki az uralkodó feladatait ellátja. Ez alapesetben a király(nő), akadályoztatása esetén pedig a nagykorú koronaherceg. Amennyiben mindketten akadályoztatva vannak, mert például külföldön tartózkodnak (ilyen volt II. Erzsébet temetése), akkor a trónöröklési sorban a koronaherceg után álló, 18. életévét már betöltött személy lép a helyükbe, kormányzóként. Mária hercegnő 2019 óta kapta meg ezt a jogot, holott a trónöröklési sorban nem szerepel. Ilyenre nem találtam példát a dán monarchia történetében, tehát okkal lehet gyanakodni valami különleges helyzetre.

A teljes képhez tartozik az, hogy a házaspár négy gyermeke közül csak a leendő koronaherceg lesz jogosult állami fizetésre. A királynő ugyanis elrendelte, hogy a nem koronahercegi státuszban lévő hercegek nem kaphatnak állami javadalmazást. Vagyis a házaspár másik három gyermeke sorsa is megfordult az eredetileg tervezetthez képest. A koronahercegi pár elfogadta a döntést, nem tiltakozott ellene.

A koronahercegnő legutóbb azzal keltett feltűnést, hogy durván elutasította az újságírók kérdését a családon belüli viszonyokról. A koronahercegi pár gyermekeinek ugyanis megmaradt a hercegi címe, miközben a többi unokától elvették. Egyébként egy dán herceg automatikusan elveszti a címét, ha nem királyi személlyel házasodik (kivéve az uralkodó gyermekeit), vagyis a címfosztás amúgy is megtörtént volna a közeli jövőben. A királynő mégis szükségesnek érezte az azonnali intézkedést. Ez azt a látszatot kelti, hogy a hercegtelenítés mögött családi okok állnak.

A két fiú őszi találkozója, aki fiatalabbnak néz ki, az valójában az idősebb
(a kép forrása: Hello!)

A viszályról szóló feltételezést megerősíti az is, hogy a királynő két fia találkozott egymással a döntés bejelentése után. A koronaherceg utazott el Párizsba (mivel a testvére jelenleg ott lakik), ahol hétköznapi ruházatban beszélgettek egymással egy kerti asztalnál ülve. A koronaherceg felesége azonban nem ment vele, ami mögé bele lehet látni valamilyen feszültséget. A gyanakvásokat erősítette az is, hogy mikor a második fiú felkereste az édesanyját, akkor időpontot kellett kérjen, majd díszegyenruhában járult az édesanyja elé.

Joakim herceg és a családja

Joakim herceg (1969) nem az egyszerűbb utakat választotta a saját karrierje építésében. Kétkezi mezőgazdasági dolgozóként kezdte a munkával való ismerkedést, ilyen irányú végzettséget is szerzett. Az agráriumban való gyakorlatszerzés végett még Európán kívülre is elment, ahol nem volt előny a szüleinek a személye. Valódi katonai karriert is épített, egyszerű közkatonából lett tiszthelyettes, majd tiszt, főtiszt, végül pedig tábornok. Jelenleg pillanatban Dánia párizsi nagykövetségén dolgozik, mint katonai diplomata.

A dán szabályozás szerint Joakim herceg bizonyos esetekben ideiglenes államfővé válhatna a jelenben is. Amennyiben az uralkodó és a koronaherceg nincs az állam területén, akkor a trónöröklési sorban a 18. életévét már betöltött személy ideiglenesen el kell lássa a királyi feladatokat. Azonban így, hogy Párizsban tartózkodik, ezt a feladatot nem láthatja el, feltehetően ezért kapta meg a sógornője a helyét. A koronaherceg legnagyobb fia 2023. október 15-én tölti be a 18. életévét, így ez az anomália majd akkor lezárul.

Joakim herceget szoknyavadásznak bélyegezték, ezért volt váratlan a tervezett esküvőjének a híre. 1995-ben vette feleségül a nála idősebb Alexandrát (1964), aki részben ázsiai származású, e mellett angol, osztrák és lengyel felmenőkkel rendelkezik. Régóta keresik egyesek a magyar felmenőit is, amelyben 1/16 részben siker koronázta az erőfeszítéseket (bár engem nem győztek meg a bizonyítékok).

A hercegnővé vált Alexandra nagyon népszerű a dánok körében, még ma is. Például nagyon gyorsan tökéletesen megtanulta a dán nyelvet. A szétköltözés éve 2004 volt, majd 2005-ben hivatalosan is elváltak. A 2007-es házasságáig hercegnő maradt, majd a második esküvőjekor elvesztette a hercegnői státuszát. Így hivatalosan "csak" grófnő, de a dán nemesség megbecsült tagja maradt, továbbra is sok királyi eseményre hivatalos. Annak is köszönhette (köszönheti) a kiemelt helyzetét, hogy a koronahercegnek sokáig nem volt felesége, így évekig ő volt "a hercegnő".

Joakim második felesége Marie Cavallier (1976), aki francia származású. Alkalmazottként élte az életét, amelyben nem nagyon találni rendkívüli fordulatokat. 2008-ban házasodott meg a királynő második fiával, de kínosan ügyelt arra, hogy a házassága ne jelentsen neki semmiben sem etikátlan előnyöket.

Joakim herceg a feleségeivel és a gyerekeivel
(a kép forrása: Hello!)

A királynő mostani döntését ő kommentálta a legszabadabban. Elmondta, hogy nem volt éppen túl szoros a családi kapcsolat az uralkodó és köztük. A párizsi kiküldetésüket száműzetésnek nevezte. Folyamatosan kifejezi azt is, hogy a királynő döntését nem tartja helyesnek.

Maria vér szerinti gyermekei kicsik, de már ők is érzik, hogy a 2023 első napjától megváltozó megszólításuknak van súlya. A mostohagyermekei viszont felnőttek, inkább értük állt ki, ami természetesen szimpátiát keltett a közvéleményben. Velük kapcsolatban azonban a helyzet még bonyolultabb.

Miklós herceg (1999) ugyanis modellként dolgozik, ami sokakban ellenérzéseket keltett. Egy hivatalban lévő uralkodó unokája, aki királyi hercegként elvileg majd a dán népet és államot kell képviselje, hogyan is lehetne egy cég reklámarca? A második gyermek Félix herceg (2002),aki szintén modellnek állt. A fiatal hercegek címüktől való megfosztásának ez is lehet az oka, bár a királynő ezt így nem mondta ki. Utalt ugyan arra, hogy maguk dönthetnek a saját életükről, ami a modellkarrier ismeretében nem is szorulna magyarázatra.

A monarchia "veszélyeztetői"

Dániában négy olyan létező szerveződés van, amelyik republikánus. Ők azok, akik "veszélyeztetik" a monarchia megmaradását? Az, hogy mennyire létező az általuk jelentett veszély, nem olyan egyszerű kérdés, ezért szánok rájuk egy tömör bemutatást.

A Republik nu (magyarul: Köztársaság most) a legjelentősebbnek tartott szervezet, amelyik egyesületi formában működik. Elsősorban egy racionális vitát szeretnének a köztársaság lehetőségeiről. Teljesen nyílt céljuk a köztársaság kikiáltása. Nincs túl sok tagjuk, de több parlamenti politikus is közéjük tartozik, így némi befolyásuk azért van. A királyi udvar képviselői egyébként nyitottak a vitára, sőt, arra is, hogy a dán parlament népszavazást írjon ki az államformáról. Az egyesület ezt a képviselőin keresztül meg is tudná valósítani, de nem kezdeményezik, mivel jelen pillanatban nem nyernének.

Az egyesület érvelése szerint, nem az a kérdés, hogy a köztársaság jobb-e, hanem az, hogy mitől lenne jobb a monarchia? Szerintük a skandináv térség nem a monarchia miatt stabil, hanem az ott élők kulturális háttere miatt. A dán közgondolkodásban erősen jelen van az abban való hit, hogy a monarchia anyagi előnyöket biztosít az országnak. A mozgalom nem megy bele ebbe a vitába, csak annyit állít, hogy nem az anyagi szempontoknak kellene döntenie egy ilyen fontos kérdésben. Látható, hogy nem miattuk kell hercegteleníteni.

Ennek az egyesületnek van egy ifjúsági tagozata 2017 óta, szintén kevés taggal. Ung Republic (vagyis fiatal köztársaság) a nevük és a demokrácia oldaláról közelítik meg a kérdést. Azzal érvelnek, hogy születés alapján esélyt kapni az államfői posztra, valamint születés alapján elzáródni a lehetőségtől, nem fogadható el egy demokráciában. Akármennyire is vizsgálom az anyagaikat, nincs semmilyen bizonyíték a befolyásuk jelentős voltára.

A pártok közül az Enhedslisten (Egységlista) egy 5-10 százalékos párt, amelyik inkább az 5, mintsem a 10 százalékot közelíti. A nevük arra utal, hogy a politikai baloldal három legbaloldalibb pártja egyesülésével jöttek létre, mivel másképp nem tudtak volna a törvényhozásba kerülni. A programjukban tételesen nem szerepel a monarchia leváltása, nem is veszik elő a kérdést, csupán indirekt módon következik a mondandójukból. A tagság egésze ugyanis nem republikánus, mivel a céljaik nem állnak ellentétben a monarchia megmaradásával.

A Socialistisk Folkeparti (Szocialista Néppárt) egy 10 százalék körüli támogatottsággal bíró egykori kormánypárt, mely néha a 15 százalék közelébe is eljut. Nyíltan ők sem érintik az államforma körüli kérdéseket, inkább szociális és környezettel kapcsolatos célkitűzéseik vannak. Egyes programpontokból logikusan következik a monarchia leváltása köztársaságra, de ennek ellenére ezt a kérdést mostanában mellőzik. Nagy valószínűséggel azért, mert veszítenének a szavazótáborukból.

A Radikale Venstre (Radikális Baloldal) a mostani választásokon 3,8 százalékot kapott, ami nagyon komoly mélypontnak számít a párt történelmében. Valamikor a 20 százaléktól sem voltak messze, de mostanában a 10% tűnt reálisan elérhetőnek (vagyis a 3,8 hatalmas kudarc). Volt egy időben olyan, hogy ők adták a kormányfőt, de sokszor miniszteri tárcákat is kaptak (mostanság is). A párt tagsága és vezetése között nincs egységes vélemény az államforma ügyében. Nagyjából ugyanannyian támogatják mindkét lehetőséget (volt erről belső szavazás). Talán ez az oka annak, hogy a programjukban tételesen nem szerepel az államforma kérdése. A megosztottságuk erős bizonyítéka annak, hogy politikai oldaltól függetlenül lehetnek hívei a monarchiának, vagyis a pártok százalékos támogatottsága nem jelent ugyanannyi republikánust.

Mindezeket összefoglalva azt lehet mondani, hogy nem nagyon lehet látni a hatalmas tömegeket vonzó republikánus tábort. A három párt nagyjából a 15 százalékos republikánus táborból 10 százalékot fed le, a többi 5 százalék pedig a Republik nu egyéb támogatóiból áll össze. A szavazótáboruk csökken, Sőt, összességében talán éppen most van mélyponton a köztársaság ügye a monarchiában, így a királynő veszélyérzetét nem a republikánusok táplálják.

A botrány lehetséges hátteréről

Azt, hogy Joakim herceg nagyon szeretett inni, elég ismert volt. Egy időben az alkoholistákat segítő nemzeti szervezet vezetője nyíltan is felajánlotta a részére a segítségét, ami nem került elfogadásra. Talán Joakim alkohollal való viszonya, valamint a gyermekei modellkedésének a ténye, együttesen vitte el a döntésig a királynőt. Sok utalást lehet felfedezni a királyi udvar kommunikációjában, ami ezt próbálja erősíteni. Ezzel szemben a Daily Mail egy spanyol értesülést közölt le, mint ami a krízis valódi oka lehet.

E szerint Joakim beleszeretett a sógornőjébe, vagyis a koronaherceg feleségébe. Ez önmagában is bonyodalmakat okozott, de egy ittas pillanatában megpróbálta megcsókolni. Ez még 2008-ban történt, a második esküvője után 2 héttel, a Királyi Gárdaezred gálaestjén. A próbálkozást kamerák tucatjai örökítették meg, így nem meglepő módon a címoldalra is került:

A herceg kínos helyzetbe hozta a sógornőjét, egyből címlapra is került, mint féltékenységi botrány
(a kép forrása: Vanitatis Elconfidencial)

Egyébként aznap elég mozgalmasra sikerültek a királyi programok. Számos fotó örökítette meg, hogy a nap egészében a frissen nősült Joakim nagy hévvel zsongta körül a sógornőjét. Jó pár másik fotó is szerepelhetett volna a címoldalon.

A konfliktusnak végül a királynő közbenjárása vetett véget, ugyanis felszólította a két feleséget, hogy mutatkozzanak együtt, ezzel demonstrálva a köztük lévő békét. A felszólításnak a két feleség eleget tett, de ez jó alkalom volt arra, hogy a két nő közötti hasonlóságra sokan felfigyeljenek. E miatt a két feleség közös programjai megszűntek.

A két hercegnő nem vérrokon, mégis nagyon hasonlítanak egymásra, csak véletlen vagy Joakim tudatos választása?
(a kép forrása: Hello!)

Évek múlva megjelent kettejük viszonyában egy újabb konfliktus. A konfliktus oka egy Dániában közismert hölgy, akinek a neve Caroline Fleming (1975). Ő Mária hercegnő legközelebbi barátnője volt, aki nagyon sok mindenben segített neki akkor, amikor Dániába érkezett. A barátságuk megmaradt, így nagyon meglepte a koronahercegnőt az a fotó, amit Caroline 2017. augusztus 10-én publikált:

Marie hercegnő és Caroline Fleming
(a kép forrása: Vanitatis El Confidencial)

A koronahercegnőnek nem tetszett, hogy a legjobb barátnője Marie-ről áradozott a fénykép közreadásakor. A kép mellé írt szöveg szerint 17 éve nagyon jó barátnők, ami egyébként ugye nem lehet igaz, hiszen Marie 17 évvel korábban még nem is sejthette, hogy dán hercegnő lesz. A 17 éves barátságról szóló megjegyzés (ugye 2017-ben lett publikálva a kép) a koronahercegnőnek szóló fricska volt.

Állítólag Mária hercegnőnél akkor telt be a pohár, onnan kezdve mindent megtett a problémás sógorok elüldözése érdekében. Az említett újságok ezzel magyarázzák például a párizsi kiküldetést is, valamint a koronahercegné államfői jogait.

Marie hercegnő 2019 óta egyre radikálisabb nyilatkozatokat tesz, melyek az utóbbi hetekben minden korábban elképzelhető határt átléptek. Ezt a bejegyzést hetek óta nem tudtam lezárni, mert szinte hetente adnak a családja tagjai meglepő interjúkat. A legújabb hír az, hogy a párizsi munkahelyüket (a dán nagykövetséget) mindketten feladják és új életet kezdenek. A hercegnő kulturális diplomata, a herceg katonai diplomata volt, eddig.

Azt nem mondták el, hogy melyik országban fognak élni, de vélhetően Franciaországban maradnak és francia emberekként fognak élni a jövőben. A herceg ugyanis hosszasan elmélkedett arról, hogy mennyire szereti a francia nyelvet, számára az a dánnal egyenértékű, ami egy dán királyi embertől már-már forradalmi dolog. Úgyhogy nem túlzás a "dán Megxit"-ről beszélni az esetükben, bár ma még nem látszódik a vége.