A napokban elhunyt II. Konstantin (1940-2023), aki 1964 és 1973 között ténylegesen is görög király volt. 

Pár éve jelent már meg itt egy bejegyzés a görög monarchiáról. Akkor arról volt szó, hogy a görög monarchiát a görög királyi család építette le azzal, hogy folyamatosan súlyos hibákat követtek el. A király halálhírét hallva, két téma foglalkoztatott. Van-e valamilyen maradandó politikai életműve II. Konstantinnak? Illetve, milyen esélyei vannak a közeli jövőben a görög monarchiának?

II. Konstantin és a felesége, 1964-ben
(a kép forrása: queen.gr)

II. Konstantin az édesapjától örökölte meg a görög trónt. A királyi jogkörei körül kibontakozó vita miatt azonban el kellett hagynia Görögországot. Onnan kezdve, tehát 1967-től egészen 1973-ig, senki nem váltotta le a királyt. Aztán egy népszavazás 78,6 százalékos eredménnyel a köztársaság mellett döntött, amit nehezen, de ő is elfogadott.

A végeredmény nem volt annyira meglepő, mivel a görög királyi család mindent megtett azért, hogy a saját népszerűségüket aláássák. Luxusban éltek, amit nem is titkoltak el, erős befolyásra vágytak a politikában, ami politikai patthelyzetet idézett elő. Az üzenet, mely szerint a király gyógyítja és összetartja a népet, valamint a családnak fontos a nép jóléte, nagyon hiteltelen volt.

II. Konstantin utólag elismerte, hogy súlyos hibákat követtek el
(a kép forrása: Magyar Szó 1973. július 8. 4. oldal)

A népszavazás eredményét sok módon lehet elemezni, de olyan nagy többség döntött a köztársaság mellett, hogy azon nem lehetett vitatkozni. Onnan kezdve több évtizedes vita tört ki a király és az állam között, melynek egyik mélypontja volt 1994, mikor a görög állampolgárságától is megfosztották. Idővel a viszony rendeződött, de ebben a trónját vesztett királynak komoly szerepe volt. Számos dologban módosította az álláspontját, hogy a köztársaság és a családja között helyreálljon a béke.

II. Konstantin már egykori királyként fogalmazott meg sok olyan dolgot, amely a modern európai monarchiákban fontos alapvetés lett. Ezek közé tartozik a király politikai szerepe. Ez a belpolitikában a béketeremtést és a közvetítést jelenti, a külpolitikában pedig az ország első számú nagykövete szerepének a vállalását. Mindez már csak elméleti munka volt, de számos hivatalban lévő uralkodó a magáévá tette a nézeteit. Többek között a spanyol királyt lehetne kiemelni, ahol ez az újszerűnek tűnő szemlélet a jogszabályokban is megjelent.

Trónját elveszített uralkodóként lényegében kivívta magának a jogot, hogy a "görög király" címet legálisan viselhesse, valamint egy sor más jogi csatát megnyerve járult hozzá a hozzá hasonló személyek helyzetének a tisztázásához. Azt, hogy kinek az elért eredménye segítette a másikat, nem egyszerű átlátni, mert a görögországi megegyezéshez nagyon hasonló megállapodások születtek a balkáni térség más államaiban is.

A monarchia helyreállításáért való küzdelemben elég komolyan modernizálta a monarchia mellett szóló érvrendszert. Lehet azt mondani, hogy II. Konstantin tulajdonképpen "csak" összegezte az érveket és átgyúrta befogadhatóbb, korszerűbb formára, de ha így történt volna, akkor sem lenne vitás, hogy ő legalább elvégezte ezt a munkát, miközben más nem tette meg. Mindez persze "csak" elméleti munka, mert utólagos felismerésekről van szó. Alábecsülni viszont azért nem érdemes, mert (tudtommal) ő az első, aki mindezt így összeállította. 

Fontosabb az, hogy ezt az érvrendszerét Európa átvette tőle. Miért tudott ennyire nagy hatással lenni II. Konstantin az európai monarchiákra és trónjukat elvesztett dinasztiákra? A blogon már szó esett arról, hogy szoros rokonságban állt más királyi családdal. Az alábbi ábra ebből mutat meg egy kicsit:

A görög királyi család leginkább a brit, a dán és a spanyol udvarhoz áll nagyon közel áll 

A fenti ábrán jól látható, hogy mennyi uralkodói családdal állt közeli rokonságban II. Konstantin. Aki emlékszik a fenti ábrán jelölt családok kapcsolataira, annak eszébe juthat az is, hogy számos további dinasztia is jelölhető lett volna. Persze ez nem meglepő, hiszen a Glücksburg-ház egyik kiemelkedő ágáról van szó. Ezen kívül jó párszor keresztszülőséget is vállalt, ami az élő személyes kapcsolatnak a bizonyítéka.

Hogyan tovább?

A görög királyi ház új feje Pál herceg (1967) lett, aki már születése pillanatában koronaherceggé vált (születésekor édesapja görög király, nagyapja dán király, dédapja svéd király volt, így három trónon ülő uralkodónak is az utódja volt). Katonának tanult, majd a jelenlegi hivatalban lévő spanyol királlyal együtt az USA-ban képezték ki diplomatának. Nagyon komoly hajósnak számít, ahogyan az apja is. A jelenben egy pénzügyi alapnak a tulajdonosa és vezetője. 

A felesége Marie-Chantal Miller (1968), aki egy nagyon gazdag amerikai üzletember lánya. Az esküvőre 1995-ben került sor. Öt gyermekük született, 1 lány és 4 fiú. Ő az alapítója a Marie-Chantal luxus gyermekruházati márkának. Azt, hogy mennyire érti és éli a hétköznapi emberek világát, jól jelzi az, hogy 2019-ben a családoknak készített egy etikettről szóló könyvet. Egyébként nem azzal van senkinek a baja, hogy egy királyi család vagyonos, főleg akkor nem, ha mindezt a saját munkájukkal érték el. A gond valahol ott van, hogy a kommunikációjuk nagyon idegen a királyi szereptől.

Ez az hétköznapi élettől elszakadt világ nem véletlen, ugyanis Marie-Chantal a "Miller Sisters" néven ismert triónak az egyik tagja. Az édesapjuk egy nagyon gazdag ember, aki dollárban számolva is milliárdos. Három lánya született, akik közül mindegyik sajtókedvenc lett. Az újságok jól eladhatók velük, ők pedig szívesen használják fel a média kínálta szereplési lehetőségeket. Az elitnek nevezett társasági életben mindhárom hölgy népszerű ember, sőt, ők maguk is aktív alakítói ennek a szubkultúrának. Nem csupán a múltról van szó, hanem ez a mai napig így van!

A "királyi pár" gyermekei is nagyon az A-kategóriás rendezvények világában élnek. Szintén sajtókedvencek, nem egynek van modellszerződése is. Viselik a görög királyi herceg és a dán királyi herceg címeket, mivel rájuk nem terjedt ki II. Margit címfosztása - holott a dán udvari érvek alapján ez lenne logikus.

Mária-Olympia a család legnépszerűbb tagja, de nem politikai okok miatt
(a kép forrása: independent.ie)

A gyerekek nagyon fiatalok, így a bulvárhírekben kapnak legtöbbször figyelmet. A legidősebb lányt egy időben összeboronálták Harry herceggel is (a jelenlegi brit király második gyerekével). Mély politikai gondolatok nem nagyon származnak tőlük, de ez talán magyarázható az életkorukkal. Sajnos azonban a szülőktől sem nagyon találni ilyesmit, ami elég beszédes.

Pál herceg elsősorban milliárdos befektetőként él. Arról, hogy milyen címet kíván használni, a mai napig nem nyilatkozott. Más emberek, akik hasonló státuszba kerültek, már a gyászhír bejelentésekor meghatározzák valahogy a címüket. Pál herceg ezt nem tette meg.

Pál, a görög királyi ház feje, feleségével és a legnagyobb gyermekével - nem a hétköznapi emberek életét élik
(a kép forrása: Royal Portraits Gallery)

Mindez arra utal, hogy a görögországi szimpátiájuk növekedésének kicsi az esélye. Amíg a népszavazáson még a választók 30 százaléka mellettük állt, mára ez 10 százalékra olvadt. Aki ismeri belülről Görögországot, az tudja, hogy ilyen életmóddal, ilyen világszemlélettel nem lehet az embereket megszólítani. Nem véletlen, hogy a görögországi közbeszéd a mai napig elutasítja a királyi család tagjainak a királyi minősítéseit.

Ennek a jele az is, hogy még az erősen republikánus Ausztriában sem volt nagyon vitatott az uralkodónak kijáró temetés a volt uralkodó hitvese, később pedig a koronahercege esetében sem, miközben a görög politika nagyon elutasítja a volt államfőnek kijáró búcsúztatás lehetőségét.

Léteznek egyébként olyan politikusok és közéleti emberek, akik szerint II. Konstantinnak kijárna az államfői temetés, de a kormány elutasítja ezt. Folyamatosan "volt királynak" nevezik, holott sokféle jogi döntés erősítette meg, hogy jogosult a "király" cím használatára. Nem beszélve arról, hogy egyébként a nemzetközi gyakorlat is ezt a szokást követi. Vagyis egy egykori államfőt ha máskor nem is, de a halálakor és a temetésekor államfői címével szólítják meg, valamint államfői temetést biztosítanak neki (példa erre a napokban elhunyt Benedek pápa temetése is).

Aki közelről ismeri a görög államot, az tudja, hogy a görög politikai helyzet nagyon sajátos, talán Európában nincs is hasonló. A korrupció mértéke, a politika és az állampolgár viszonya, a szigetek függetlenségi vágya - csak egy pár a főbb jellemzők közül. A görög királyi család kommunikációjából, mely igyekezett a valóságra reagálni, semmit nem lehet ebből érzékelni. 

Ezek alapján feltételezhető, hogy Görögországban továbbra sem lesz komoly esélye a monarchiának. Ilyen háttérrel annak az esélye is kevés, hogy akár Pál, akár az új koronaherceg, a 25 éves Konstantin majd bármit is megfordít. A temetésre hétfőn kerül majd sor, addig még talán a görög kormány álláspontja is változik.

Források

CNN írása II. Konstantinról

Görög királyi család honlapja

Greek Reporter

Independent.ie

Magyar Szó 1973. július 8. 4. oldal

Marie-Chantal, a ruházati márka

Miller nővérek

Protothema

Queen.gr

Royal Portraits Gallery