Január 16-án volt II. Konstantin görög király temetése. A görög kormány nem volt hajlandó államfőként tekinteni a néhai királyra. A világ királyi családjai diszkréten, méltóságteljesen fejezték ki az ellenvéleményüket.

Az utolsó bejegyzésben II. Konstantinról volt szó, aki ténylegesen is görög király volt, majd a köztársaság kikiáltása után kivívta magának a jogot arra, hogy a "görög király" címet a leváltása ellenére is viselhesse. A néhai államfőnek kijáró temetést a görög kormány viszont most megtagadta, a temetést lényegében bojkottálta. Ugyanakkor a királyi dinasztiák erről másképp gondolkodtak. A dinasztiák a maguk eszközeivel demonstráltak tegnap a kormány döntései ellen. Kissé túlzás lenne azt állítani, hogy tüntettek, de valójában ez történt.

Pál herceg és a megözvegyült királyné
(a kép forrása: Point de Vue)

Az, hogy II. Konstantint nem egykori államfőnek kijáró tiszteletadással temették el, valahol egy nagyon komoly és súlyos döntés. Persze volt már olyan Magyarországon is, hogy a politikai vezetés bojkott alá helyezte egy korábbi államfő temetését, de ezek mind olyan személyek voltak, akiket a regnáló hatalom nagyon negatívan minősített, az akkori közvélekedéssel összhangban.

II. Konstantin azonban nem ilyen személy volt, amit jelez a temetésén megjelent tömeg mérete is. A tömeg órákon állt sorba az utcákon, hogy bejuthasson a koporsóhoz. Az utcák tömve voltak a szertartás ideje alatt is a gyászolókkal, a temetésről tudósító portálok rekordokat jegyezhettek fel. 

Az, hogy egy volt államfőnek még államforma váltás esetén is kijár az államfőt megillető végtisztesség, a Habsburgok példájával lehet érzékeltetni. Kevés olyan ország van, amelynek a politikai elitje annyira zsigerből tud haragudni a volt dinasztiájára, mint Ausztria. Mégis, amikor Zita császárné (1892-1989) elhunyt, akkor a temetés idejére Bécs egy napra felfüggesztette az ellenérzéseit, így pár órára ismét a Monarchia fővárosává mert válni. Az athéni politika ilyenbe nem mert belemenni.

A görög jobboldali kormány

Arról már volt szó a blog görög témájú bejegyzéseiben, hogy az országban a monarchia végét népszavazás döntötte el. A görög politikában azóta is a republikánus nézetek dominálnak, a királyságpárti minősítés kifejezetten előnytelen címkének számít. A mostani kormánypárt jobboldaliként határozza meg magát (az Európai Néppárt tagja), a fő politikai riválisa a baloldalon van. Mind a baloldal, mind a jobboldal keresi a lehetőséget arra, hogy a másik félre rásüthessen szinte bármilyen negatív minősítést, így a monarchista kategorizálás is ilyennek számít. Ebből lett most is a bonyodalom.

Mivel a jobboldal már veszített el egy amúgy nyertesnek kínálkozó helyzetben választást, valamennyire igyekeznek óvatosabban lavírozni az érzékeny ügyekkel kapcsolatos döntéseikben. Most viszont ez a lavírozás nagyon félrement, mert a saját táboruk prominensei sem értettek egyet a király temetésével kapcsolatban hozott döntésekkel. Sőt, ezt elég kemény szavakkal nyilvánosságra is hozták!

Hosszú magyarázkodásba kezdett például a fejlesztési miniszter, aki feleségét és a miniszteri kabinetjének az igazgatóját "delegálta" maga helyett, mivel el kellett utaznia. Állítása szerint, ha nem lett volna jó régen leegyeztetve a kuvaiti útja, akkor elő nem fordulhatott volna olyan, hogy ne menjen el a király, vagyis a volt államfő temetésére. Nem monarchista érzelmek miatt ment volna el, hanem szerinte ez csupán emberi tisztesség kérdése. Félig-meddig volt ez csak burkolt célzás a kormányfőnek, mert elég egyértelműen lehetett dekódolni.

Néhány kormánypárti politikus a kormányfői nyilatkozatok ellenére megjelent a temetésen, a döntésüket pedig azzal indokolták, hogy nem a monarchia intézményét, hanem a görög államiság egy képviselőjét tisztelték meg, ami szerintük a kormánynak is kötelessége lett volna. Persze voltak köztük olyanok is, akik már szinte önmagukat megszégyenítő módon esküdöztek, miszerint a görög demokráciát nem fenyegeti veszély és az államforma kérdését senki sem kívánja napirendre tűzni.

A kormányt eredetileg a kulturális miniszter képviselte volna. Aztán látva azt, hogy mennyi hivatalban lévő államfő érkezik a családjával, nehezen, de döntés született a miniszterelnök helyettesének a kiküldéséről. Maga a kormányfő, az állami intézmények vezetői, meg úgy az egész kormány azonban látványosan távol kívánt maradni. Így történhetett meg az a protokolláris baklövés, hogy az Athénba érkező államfőket nem fogadta a görög kormány.

A görög fővárosba érkező királyi párt a király saját nagykövetük fogadta, mivel a görög kormány nem volt hajlandó köszönteni az ország fővárosába érkező államfőket!
(a kép forrása: spanyol királyi ház)

Éppen ezért szólt nagyot, hogy Makis Voridis (1964), a belügyminiszter, mit sem törődve a szent eskü mellett fogadott állami bojkottal, mégis elment. Ő egyébként a görög belpolitika egy fura embere, a magyar politikából nem nagyon lehet hasonló karaktert találni. Így tulajdonképpen ő a második miniszter, aki szembefordult a kormányfővel.

Az esküvel kísért nyilatkozatok özönében kiemelkedő volt az egykori jobboldali kormányfőnek, Antonisz Szamarasznak (1951) a megnyilatkozása. Ő 2012 és 2015 között volt miniszterelnök, a görög jobboldal egy fontos egyéniségének számít. Számára nem volt kérdés, hogy az egykori görög államfő temetésére kötelessége elmenni. Elmondta azt is, hogy nem méltó a demokráciához a volt görög államfőt "lefokozni", éppen a temetése alkalmából. A véleménye szerint a temetéssel kapcsolatos kérdéseket a kormány nagyon elhibázta, II. Konstantinnak kijárt volna az államfői temetés.

Rajtuk kívül még volt pár jobboldali politikus, akik a saját oldaluk heves reakciója ellenére is megjelentek a temetésen. A nyilatkozataik egyértelműek voltak, nem osztották a kormány álláspontját, persze a többségük elutasította a monarchista címkézést.

Az ügynek volt egy másik protokollt érintő része is. A világ királyi családjai a legmagasabb képviseletről döntöttek, különösen az európai dinasztiák. Vagyis egy-egy rendkívüli esetet leszámítva, magát az uralkodót delegálták II. Konstantin temetésére. Ilyen esetben tiszteletlenség a kormányfő helyettesét küldeni a görög kormány részről, hiszen azonos szintű képviseletet illik biztosítani. Ez elég durva sértésnek minősül, amit nem egy, nem kettő, hanem tucatnyi állammal szemben követett el a görög kormány! Ebből a szempontból nyugodtan lehet a temetésen való királyi jelenlétet egy diszkrét tüntetésnek is definiálni.

A királyok demonstrációja

Először tegyünk említést arról a három személyről, akik nem jelentek meg.

Mivel a görög politikai vezetés II. Konstantint nem volt hajlandó még volt államfőként sem kezelni, ezért a brit udvar diplomáciai megfontolások miatt ezt az álláspontot méltányolta. Így III. Károly király nem utazott el a temetésre, holott közte és a görög király között nagyon szoros volt a személyes kapcsolat (és a rokoni kötődés is, hiszen III. Károly király édesapja a görög királyi család egyik fontos személye volt). A brit udvar ezért úgy fogta fel, hogy részükről lenne tiszteletlenség Károly király jelenléte. Más kérdés, hogy a brit uralkodó egyébként sem nagyon szokott temetésekre járni, de valószínűleg II. Konstantin kivétel lett volna.

Mivel a görög kormány miniszteri szinten képviseltette magát, ezért a walesi herceg sem utazott el, hiszen az szintén államfői jelenlétet testesített volna meg. Így hosszas mérlegelés után döntöttek Anna hercegnő (1950) megjelenése mellett, aki III. Károlynak a testvére.

A brit királyt Anna hercegnő képviselte
(a kép forrása: Point de Vue)

A harmadik távolmaradásnak az okát nem nagyon érti senki sem. A Habsburgok ugyanis egyetlen képviselőjüket sem küldték el a temetésre. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy amikor egy dinasztia fejének a temetésére kerül sor, akkor Habsburg Károly általában megjelent. Időnként előfordult egy-egy fontos alkalom, amikor a testvére, György főherceg helyettesítette őt, de most egyiküket sem látták, sem másokat a családból. Persze az sem kizárt, hogy ott voltak, csak a kamerák kezelői nem vették őket észre.

Rajtuk kívül az összes uralkodói dinasztia képviseltette magát, Európán kívülről is. A norvég király az egészségügyi állapota miatt a koronahercegét küldte el (aki ilyenkor államfőnek számít), a többi európai uralkodó viszont személyesen vett részt a temetésen.

Pál herceg a képen a svéd királyi párt fogadja; egyébként ebben a kvázi államfői szerepben Pál herceg kifogástalanul teljesített
(a kép forrása: Point de Vue)

Protokoll szempontjából hatalmas baklövés volt ennyi államfő mellé két minisztert küldeni. Ráadásul II. Konstantin és a megjelentek között a rokoni kapcsolaton túl nagyon jó személyes viszony is volt, ezért várhatóan lesz majd még böjtje a kormány döntésének. Nyilván a volt király lefokozását a hivatalban lévő királyok sem fogadták örömmel, így a híreket érdemes lesz majd ilyen szemüveggel is olvasni a közeli jövőben.

Az sem mellékes, hogy a templom épületének a bejáratánál Pál herceg fogadta az egymás után érkező uralkodókat és a családtagjaikat. Ebben az államfői protokolláris szerepben a görög királyi család új vezetője sokak számára szimpatikusan viselkedett. Kifogástalanul követte a királyi etikettnek megfelelő eljárást, ami a híroldalak alatti kommentek szerint sok görög republikánusban is kedvezőbbé formálta a képet a hercegről.

Hat hivatalban lévő uralkodó volt az első sorban, a spanyol, a belga, a holland, a monacói, a luxemburgi és a svéd
(a kép forrása: spanyol királyi ház)

Egy lista azokról, akik megjelentek (nem kizárt, hogy valakiket nem vettem észre):

• a badeni dinasztia feje
• a belga királyi pár
• a bolgár cár (Európa legrégebben trónra lépett uralkodója)
• a brit királyi család több tagja
• a dán királyi család részéről nagyon sokan, a királynő is
• a hannoveri dinasztia feje és a felesége
• a holland király és a családtagjai
• az iráni dinasztia
• a jordán királyi család részéről nagyon sokan
• a luxemburgi nagyherceg és a testvére
• a monacói herceg (a felesége nem jött vele)
• a norvég királyi család több tagja (a koronaherceg képviselte a beteg királyt)
• az orosz dinasztia feje
• a román királyi család képviseletében Radu herceg
• a spanyol királyi pár, valamint a spanyol királyi család szinte teljes egésze (a nyugalmazott király is megjelent, a felesége szintén!)
• a svéd királyi pár és a lányuk
• a szerb királyi házaspár

A királyi emberek mindegyike diszkrét, visszafogott fekete ruhában érkeztek a temetésre. A ruházatuk és a viselkedésük összességében lenyűgözte az embereket. Valahol mindenki érezte, hogy a gyász és a búcsú mellett valami más is történik.

 A görög király utolsó útján tucatnyi dinasztia vezetője és házastára vett részt, köztük 8 hivatalban lévő államfő, 3 egykori államfő, valamint pár hivatalban lévő királyt képviselő herceg és hercegnő
(a kép forrása: Protothema)

Ebből a szempontból nem mellékes az sem, hogy a királyi családok tagjai félretették a köztük lévő ellentéteket és látványosan demonstrálták a köztük helyreállt békét. Utalnék a dán királynőre és a két fiára, vagy éppen a spanyol királynéra, aki nagyon baráti módon üdvözölte Pál herceg (a görög királyi ház új feje) feleségét, akivel pár éve a nyilvánosság előtt kaptak össze. A békekötés nem csupán megjátszott volt, mivel sok lesifotó jelent meg a két hölgy temetés utáni közös időtöltéséről. 

A spanyol királyné és Pál felesége kibékültek egymással
(a kép forrása: Protothema)

Ezek a békekötések már-már egy szerényebb hadüzenettel érnek fel, hiszen azt az üzenetet fogalmazzák meg, hogy minden amúgy lényeges kérdést alá tudnak rendelni a közös érdekeiknek. 

A görög kormánypártnak valószínűleg más szempontjai voltak. Nekik a választásokon való győzelem forog kockán, pontosabban az abba vetett hit. Feltehetően úgy érezhetik, hogy a győzelemért cserébe megérte megsérteni egy tucatnyi befolyásos európai államfőt, valamint a személyükben képviselt államokat is.

A görög királyi család

A temetésen nagyon sok görög ember is jelen volt, persze ez nem meglepő, hiszen a görög monarchista tábor a térség egyik legerősebbje. II. Konstantin utódja, Pál (1967) a temetésen a tömegtől tapsot kapott, ami eléggé egyértelművé tette, hogy a hibái ellenére is komoly támogatottsága van. A felvételeket nézve szerintem őt magát is meglepte ez a gesztus.

A temetésen ő mondta az egyetlen búcsúztató beszédet. Kísérletet tett apja politikai szerepének az átértelmezésére, ami egyébként meglepően jól sikerült. Nehezen lehet a szavait nem úgy értelmezni, mint egy trónfoglaló beszédet. Nem volt fenyegető, de ha tudatos és tervezett volt, akkor Pál herceg sokszor lesz majd a görög híradások témája.

Pál herceg búcsúztató beszéde trónfoglaló beszéddé alakult
(a kép forrása: Protothema)

Ezek után érkezett a meglepő bejelentés, miszerint Pál és a családja Görögországba költözik. Bár Pál még mindig nem határozta meg a státuszát, ezzel megüzente azt, hogy magát a görög királyi család valódi fejének tekinti és átveszi édesapja helyét.

Azt a többi dinasztia egyértelműen megmutatta, hogy támogatják őt. Azt, hogy ez mire lesz elég, majd meglátjuk.

Források

Point de Vue a temetésről

Point de Vue a vendégekről

Protothema a belügyminiszter részvételéről

Protothema a fejlesztési miniszter reagálásáról

Protothema a két "királynő" kibéküléséről

Protothema a temetés belpolitikai vitáiról és itt is

Protothema a temetési beszédről

Protothema a temetés lakossági fogadtatásáról

Protothema a temetésről

Spanyol királyi ház honlapja