Az utolsó magyar trónörökös, mint a dinasztia vezetője
Habsburg Ottó hivatalosan is trónörökös (koronaherceg) volt, majd a Habsburg-dinasztia élére került. Ez a bejegyzés az ilyen minőségében végzett tevékenységét járja körül.
Habsburg Ottó hivatalosan is trónörökös (koronaherceg) volt, majd a Habsburg-dinasztia élére került. Ez a bejegyzés az ilyen minőségében végzett tevékenységét járja körül.
Miért nem alakult ki Sisihez hasonló kultusz az utolsó magyar királyné körül?
Vajon milyen sorsa lett az utolsó magyar királyi pár gyermekeinek és azok leszármazottainak? Ha valaki nem trónörökösnek születik, akkor hat-e a XXI. századi életére az, hogy a 100 éve élt nagyszülei, dédszülei vagy ükszülei uralkodók voltak?
Amióta az első bejegyzés megjelent a helyreállításra esélyes monarchiákról, sorozatosan kapom az üzeneteket, hogy vajon mikor lesz bejegyzés arról az országról, ahol valóban a legnagyobb esély van a monarchia helyreállítására? Ez ma történik meg. A mai téma: a spanyol monarchia.
Többen megjegyezték, hogy Európán belül létezik egy olyan köztársaság, ahol a közelmúltban koronázás volt, mégsem írtam róla. Ezt pótolom most. A mai bejegyzés témája a lengyelországi monarchizmus.
Meg lehet-e élni abból, hogy valaki a néhai király leszármazottja? Azt gondolom, hogy nem feltétlenül. Sokaknak nem sikerült, de vannak ellenpéldák. A mostani bejegyzés egy egykori királyi dinasztiának a sok munkával történő megújulását vázolja fel.
Volt idő, amikor a portugál dinasztia nagyságát a magyar származással próbálták igazolni. Később aztán valóban megjelent a magyar származású dinasztia. Nehéz meghatározni, hogy a portugál királyi családnak áldássá vagy átokká vált a magyar hatás.
Ha a monarchia helyreállításra legesélyesebb nyugati országról esik szó, akkor sokan példaként emlegetik Franciaországot. Állítólag Franciaország azon országok egyike, ahol a legnagyobb a királyságot pártolók aránya. Mégsem hallunk a jelentős befolyást szerző, a királyságot pártoló francia politikai erőkről. Vajon mi ennek az oka?
Amikor a trón helyreállításra legesélyesebb egykori monarchiákról kezdtem írni, akkor sok szempont indokolta volna, hogy az első helyet a Romanovok kapják meg. Ebben a bejegyzésben a cárság utáni sorsukról lesz szó, reményeim szerint meglepő végkifejlettel.
Képvisel-e bármilyen értéket egy olyan királyi cím, amelyik mögött már nincs állam? Ha azt gondolnánk, hogy értéktelen, akkor vajon milyen okok miatt harcolnak érte olyanok, akik nélküle is lennének valakik?