Az utolsó magyar királyi pár másik 7 gyermeke

Vajon milyen sorsa lett az utolsó magyar királyi pár gyermekeinek és azok leszármazottainak? Ha valaki nem trónörökösnek születik, akkor hat-e a XXI. századi életére az, hogy a 100 éve élt nagyszülei, dédszülei vagy ükszülei uralkodók voltak? 

A blogon egy új sorozat indul, amelynek a középpontjában a magyarországi ügyek fognak állni. Lesz majd szó később külön posztban Zita királynéról és Ottó főhercegről, valamint a gyermekeiről is, de első körben a királyi pár másik hét gyermekéről lesz szó.

Tisztában vagyok azzal, hogy hiába igyekeztem olvasható méretűre tömöríteni a posztot, így is nagyon hosszú lett. Ha valakit bosszant, akkor nyugodtan csak az őt érdeklő részeket olvassa el. Ha ilyesféle posztokra, interjúkra lelek, akkor én több részletben szoktam elolvasni. Ezt csak arra reagálva írom le, hogy páran rövidebb posztok miatt írtak. Hamarosan elérkezünk majd olyan témákhoz, ahol ez járható út lesz, addig csak ígérni tudom azt, hogy törekszem a lehető legnormálisabb tömörítésre. 

A bejegyzés arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen hatással van valakinek az életesélyeire a XXI. században az a tény, hogy szülei, nagyszülei vagy dédszülei császárként és királyként álltak egy ország élén? 

Pár szóban a szülőkről

Az utolsó magyar király IV. Károly (1887-1922) volt, aki 1916-ban került a trónra. Az 1916. december 30-i budai koronázása volt az utolsó klasszikus katolikus koronázási szertartás a történelemben, legalábbis napjainkig nem került sor újabbra. A király 1918 novemberében visszalépett az államügyektől, amit sokan lemondásként értékeltek. Azt ugyanis előre jelezte, hogy elfogadja Magyarország majdani államformáját, amely végül királyság lett. Nem ok nélkül gondolta úgy, hogy vissza kell térnie a trónjára. A visszatérési kísérleteit egy olyan politikai elit húzta keresztül, amelyről királyhűséget feltételezett. Hamarosan száműzték Portugáliába, ahol nagyon hamar elhunyt.

A felesége a pármai Bourbon uralkodó leánya, Zita királyné (1892-1989) volt. A családja elvesztette a valódi trónját, de sok erőfeszítést megtettek, hogy valódi uralkodói családnak tűnjenek. Az akkor már a trónöröklési sor második helyén álló Károly főherceggel 1911-ben házasodott meg, amely szerelmi házasság volt, de mindkét dinasztia vezetője nagy örömmel fogadta.

Amikor Ottó főherceg (1912-2011), az első fiúgyermekük megszületett, akkor már eldöntött tény volt, hogy Ferenc József utódja majd Ferenc Ferdinánd lesz. Mivel a házassága nem volt királyi, ezért az akkori szabályok szerint Károly főherceg lett volna az utódja, akit pedig majd Ottó főherceg követett volna.

A Habsburgok alapvetően hosszú életűek voltak, így Ferenc Ferdinánd uralkodása végét nagyjából a XX. század ötvenes éveire lehetett becsülni, majd Károly uralkodása nagy eséllyel 3 évtizedig tartott volna. Természetesen csak akkor, ha Ferenc Ferdinánd nem változtatja meg a trónöröklési szabályokat. Ottó királyságáról azt lehetett feltételezni, hogy majd valamikor 1980 körül kerül veszi a kezdetét és a közel 3 évtizedes uralma majd átvezeti majd a birodalmat a XXI. századba. Ezt a számítást ugyan mellőzve, de megjelentek újságcikkek, miszerint az akkori császár a szeme előtt láthatja a birodalma XXI. századi uralkodóját. 

Ez a bejegyzés azonban nem róluk szól, mindezekkel csak azt kívántam érzékeltetni, hogy a királyi pár és az elsőszülött gyermekük helyzete eléggé különleges volt. Az engem foglalkoztató kérdés az, hogy milyen lehetett ilyen családól "kirepülni"? Milyen lehetőségeket nyit meg egy ilyen háttér a gyerekeknek és az ő gyerekeinek?

h_kids.jpg

Zita királyné és a gyermekei, egy 1925-ben készült képeslapon
(a kép forrása: habsburger.net)

A Habsburg név és származás adott volt, de e mellett Bourbonok voltak, valamint bajor, francia, portugál, spanyol, szárd, szász és szicíliai királyi felmenőkkel. Ez alatt azt értem, hogy a felsorolt országok egykori királyai voltak a nagyszüleik vagy a dédszüleik. Sőt, édesanyjuk 1989-ig élt, sokan császárnéként és királynéként kezelték. Legidősebb testvérükben mindenki a császárt és királyt látta. Aki szerette azért, aki meg nem kedvelte, azért, hiszen a trónért való harccal sokszor meggyanúsították. 

Habsburg Etelka (1914–1971)

Ő volt a pár második gyermeke. Mivel nem fiúnak született, eleve el lett tőle zárva számos lehetőség, ami fiútestvéreitől nem. Nekem mindig is úgy tűnt, hogy igyekezett tágítani a neki szabott korlátokat, de ez csak egy szubjektív vélemény, sehol, senki nem állított róla ilyesmit.

Belgiumban járt egyetemre (Leuven), ahol állam- és jogtudományokból doktorált. Ha jól sikerült kikövetkeztetni, akkor 1937-ben védte meg a disszertációját (Ottó főherceg is ott doktorált le). A doktorijában az érdekesség az, hogy az első olyan főhercegnő, aki tudományos fokozatot szerzett (és talán az ugyanott doktoráló Ottó főherceg az első királyi személy a családban, aki valódi doktorit szerzett).

A német és a magyar nyelv mellett a cseh és a horvát nyelveket is megtanulta. E mellett nagyon aktívan gyakorolt több sportágat is, autót és repülőt is vezetett. Ezek nem voltak annyira magától értetődőek az 1930-as években. A vizsgáit a legjobb értékeléssel teljesítette, az egyetem szónoki versenyeit is rendre megnyerte.

A doktoriját a magyar tanyavilágról írta, melyet összehasonlított a belga, a dán és a holland tanyaszerű településekkel. Ez nyomtatott könyvben is megjelent. A szerzőhöz "Etelka főhercegnő" van írva, a címe: A magyar tanyavilág. A könyvet a Szent István Társulat adta ki és Habsburg Ottó írt hozzá előszót.

A szűkszavú életrajzírói azt jegyzik meg róla, hogy 1933-ban Budapest felől ment Bécsbe, így hosszú idő óta az első olyan ember volt, aki az utolsó császár gyermekeként az Osztrák Köztársaság területére lépett. Az érkezését mások 1934-re, megint mások 1935-re teszik. Nekem van egy fényképem az érkezéséről, azon 1934-es dátum szerepel, de nem biztos, hogy az hiteles.

Sok jel utal arra, hogy Ottó főherceg politikai szerepvállalása (illetve esetleges koronázása) ügyében tárgyalásokat folytatott osztrák politikusokkal. A feljegyzések szerint 1938-ig élt Bécsben, majd onnan az USA-ba ment. Az USA-ban a Fordham Egyetem (egy jezsuita egyetem) szociológia professzora volt.

h_etelka_sarolta.jpg

Balra látható a képen Etelka főhercegnő (kissé magasabb), jobbra pedig Sarolta főhercegnő, a testvére
(a kép forrása: a Mecklenburg-Strelitz-ház honlapja)

1945-ben visszatért Európába és Bajoroszágban élt a haláláig. Több forrás is utal arra, hogy testvére, Ottó főherceg munkáját támogatta, de részleteket nem fedtek fel erről. Férje nem volt, a közéleti szereplésének semmilyen nyomát nem találtam meg. 

Édesanyja nem mehetett el a temetésére, viszont akkor, amikor újra beléphetett Ausztria területére, akkor Etelka főhercegnő sírját kereste fel először.

Habsburg Róbert (1915–1996)

Ő volt a harmadik gyermek, de a második fiú. A szülei tudták, hogy a történelem során a "tartalék" szerepre szánt személy sokszor előtérbe került. Ez azért érdekes, mert amikor 1961-ben Habsburg Ottó lemondott az osztrák trónról, akkor több osztrák legitimista Habsburg Róbertet kezdte el lehetséges császárnak tekinteni (nem vették észre, hogy Ottó főhercegnek volt pár trükkje, de erről majd egy későbbi bejegyzésben lesz szó). Habsburg Róbert és az utódjai sem tekintettek így magukra, a mai napig azt vallják, hogy Habsburg Ottó maradt 1961 után is a dinasztia feje (jelenleg pedig Károly az, akit a jelenlegi álláspont szerint majd a fia követ).

Róbert főherceg, mint a "tartalék", kapott egy különleges címet, de ennek a megértéséhez szükséges egy kis kitekintés az olasz Modena nevű városra és környékére. Ez a város Olaszország északi részen helyezkedik el (többek között a Ferrari és a Maserati hazája), a "csizma" felső részének a közepe táján. Modena város a vele azonos nevet viselő tartomány fővárosa is, mely nagyrészt egy önálló hercegség volt. Napóleon után a Habsburgok megszerezték a hercegi trónt, amit nem túl sokáig tartottak meg. Mivel a trónt az Este névvel hivatkozott dinasztia uralta korábban, ezért Austria-Este vagy Habsburg-Este néven utaltak erre a főhercegi címre. A magyar nyelvbe ez "Habsburg-Estei" névvel került használatra.

Ezt a címet a trónnal együtt csak két Habsburg birtokolta. Az egyik IV. Ferenc (1779-1846) néven uralkodott 1814 és 1846 között. Ő Mária Terézia unokája volt, édesapja volt a királynő negyedik fia. IV. Ferenc testvérei közül kettő is megmaradt a magyar köztudatban. A legkisebb fiú, Károly Ambrus (1785-1809), esztergomi érsekként fontos közéleti ember volt. Esztergomi érseki kinevezése után személyesen koronázta királynévá a testvérét, Ludovikát, aki I. Ferenc király felesége lett. Ő az a Ludovika, akiről a tisztképző intézmény a nevét kapta.

A hercegi trón (néhány más észak-olasz trónnal együtt) V. Ferenchez (1819-1875) került, aki apja halála után hamar menekülésre kényszerült, amikor a helyi lakosság 1848-ban elűzte. Az osztrák császári seregek helyreállították a trónját, de 1859-ben ismét elűzték és a megörökölt tartományai az új olasz államba lettek olvasztva 1860-ban. Mivel fia nem volt, ezért a Habsburgok ezen ága a halálával kihalt volna.

V. Ferenc ezért kinevezte az utódját a hercegi trónon, a címén kívül hatalmas vagyont is örökítve rá. Egyetlen feltétele volt, hogy a nevéhez vegye fel az "Este" nevet. Ez a kijelölt örökös Ferenc Ferdinánd (1863-1914) volt, akinek az apja 1889-ben lett a császári trón örököse, majd 1896-os halála után maga Ferenc Ferdinánd lett a kijelölt örökös. Ő az, akit 1914-ben meggyilkoltak Szarajevóban.

Ferenc Ferdinánd halála után a címeit a későbbi IV. Károly király örökölte. A trónra került király 1917-ben az "Este" címet Habsburg Róbertnek, a második fiának adományozta, aki ezzel tulajdonképpen Modena Hercegségének címzetes uralkodója lett. Ebben az egészben az is érdekes "véletlen", hogy Róbert főherceg anyai és apai ágon is az Este-dinasztia leszármazottja.

Róbert főherceg a II. világháború alatt bátyja, Ottó főherceg londoni képviselője volt. Az volt a célja, hogy elérje a brit politika barátságos viszonyát Ausztriához. Ez azt jelentette, hogy ne Hitler csatlósaként kezeljék az országot és a lakóit, hanem Hitler első áldozataként. Szerették volna egy osztrák emigráns kormány elismerését, hogy az osztrák menekülteket ne ellenségnek kezeljék, valamint azt is, hogy ne bombázzák Ausztriát. Revíziós céljaik is voltak, melynek keretében az Olaszországnak adott tiroli területek egy részét a nyelvhatár alapján szerették volna visszakérni Ausztriának. A londoni politika ennél többre is hajlandó lett volna, többek között Erdély és a Felvidék részleges visszacsatolására Magyarországhoz, valamint egy dunai (bajor, magyar, osztrák) monarchia kialakítására Ottó császársága alatt.

A komoly célokat Róbert jó diplomataként képviselte, nem rajta és a családján múlt a siker. Részben Benes sikeres tárgyalásai, részben Horthy erélytelen politikája ásta alá az elért eredményeket. A későbbiek során természetesen módosított az elképzeléseken az is, hogy a nyugati szövetségesek lassan haladtak előre (elmaradt a balkáni partraszállás is), így Sztálin elképzeléseinek nagyobb szerep jutott az európai rendezésben.

Róbert főherceg 1953-ban házasodott össze Margaréta hercegnővel (1930), aki a Savoy-Aosta-ház egyik hercegnője. A felesége felmenői között többek között Habsburgok is vannak, valamint a brazil, a francia, az olasz és a spanyol uralkodói családok tagjai. A hercegnő édesapja az afrikai olasz területek alkirálya volt, nagybátyja (apja testvére) pedig az a valaki, akit igazi olasz királynak tekintenek, valamint a második világháború idején horvát király is volt (részletek az olasz bejegyzésben). Az édesanyja a címzetes francia király leánya volt (a francia bejegyzésben a fia szerepelt, aki Charles de Gaulle tárgyalópartnere volt). 

Habsburg Róbert utódjai (fiára és unokáira utalok) a mai napig használják a "magyar királyi hercegi címet" a bemutatkozásaikban, ami azért érdekes, mert egy részük a belga királyi család tagjainak számítanak, vagyis legitimált, valódi hercegek.

Róbert főherceg gyermekei nagyrészt úgy házasodtak, ahogyan egy uralkodótól elvárt:

  • Maria Beatrice (1954) az utolsó bajor király unokájával házasodott össze 1980-ban. Harmadik leányuk ahhoz a Napóleon herceghez ment feleségül 2019-ben, aki szóba került a francia bejegyzésben is, mint különleges francia "trónkövetelő"
  • Lőrinc főherceg (1955) életének egyik érdekessége, hogy Ausztriában katonaként szolgált, ahol tiszti rendfokozatot szerzett. 1984-ben a belga király leányát vette feleségül. Felesége a jelenlegi belga király testvére. 1995 óta Lőrinc főherceget a belga király belga herceggé emelte úgy, hogy mind az osztrák és mind a magyar uralkodó hercegi címeit is viseli és örökíti. A feleségét a magyar állam is kitüntette 2008-ban. A gyermekeiknek esélyes helyük van a belga trónöröklési sorban. A spanyol bejegyzésben rájuk céloztam, mint valós királyi trónhoz közeli személyek, akik magyar királyi hercegnek is tekintik magukat. Ez azért is érdekes, mert azok, akik Habsburg Ottó 1961-es lemondását érvényesnek tekintik, Lőrinc főherceget tekintik címzetes osztrák császárnak. Igaz, ők eleve nincsenek sokan, de még köztük is csak egy kisebbség az, aki őt tekinti címzetes magyar királynak.
  • Gerhard főherceg (1957) 2015-ben házasodott, egyedüliként nem királyi családból származóval.
  • Martin főherceg (1959) felesége egy Isenburg-dinasztiából származó hölgy, Katharina. Kathatrina testvére a porosz trón (és a német császári cím) örökösének a férje.
  • Izabella főhercegnő (1963) egy viszonylag befolyásos grófi családba házasodott be. Egy olasz ecetgyártó üzem is a nevükhöz kötődik, ami nem tűnik komolynak, de Olaszországban az ecetjük hasonló szerepet tölt be, mint Magyarországon a tokaji bor.

 Az Este-dinasztia vezetője jelenleg Lőrinc herceg, akire érdemes figyelni. Hatalmas befolyása van a politikában és a gazdaságban is. A román királyi ház (amely a román állam költségvetésből működtetett intézménye) is szövetkezett vele, a Koronatanács tagja. Hivatalosan "csak" bankár és belga hercegként lát el ilyen-olyan társadalmi tisztségeket (köztük az európai királyi családokat "leltározó" társaságnak a második embere).

h_lorenz.JPG

Lőrinc főherceg, aki többek között magyar királyi herceg címet is visel
(a kép forrása: Modena Hercegségének hagyományát őrző blog)

Lőrinc főherceg fia sem akárki, fontos gazdasági pozíciókat szerzett magának. Mivel a belga királyi család egyenrangúnak tekinti a nőket és a férfiakat az öröklési ügyekben, ezért az összes gyermeke trónörökös. A Habsburgoknál jelenleg nincs meg ez az egyenlőség, így van esélye annak, hogy ebből valamikor a távoli jövőben konfliktus legyen.

Habsburg Félix (1916–2011)

Amikor megszületett, akkor édesapja még csak trónörökös volt. 1937-ben visszatérhetett Ausztriába, egyből be is állt katonának (a katonai akadémián kezdett tanulni). Ő volt a császár elűzése után az első Habsburg, aki katonai karriert kezdett a köztársasági hadseregben (azóta már más is megtette). 

Ő élt a legtovább a királyi pár gyermekei közül, Ottó főherceget egy kicsivel élte túl.

1938-ban ő is elmenekült az USA-ba, ahol önkéntesnek jelentkezett (Károly Lajos nevű testvérével együtt) a "Szabad Ausztria" nevet viselő 101. zászlóaljba. Az alakulat ötletének forrásaként sokan Zita császárnét azonosítják, aki 1939-ben Franciaországban próbált egy hasonló projektet keresztülvinni.

Az USA engedett a kérésnek, de eleinte még a zászlóalj létét is igyekeztek tagadni. Ottó főherceget a császárné nem engedte belépni a 101. zászlóaljba, hiszen fontos politikusokkal kellett inkább tárgyalnia Ausztria, Bajorország, Csehszlovákia, Horvátország és  Magyarország sorsáról. Vannak ugyan híresztelések arról, hogy a császárfiak népszerűek voltak a zászlóaljban, de nem mindenkiben ébresztették fel a szimpátiát. Például kifejezetten irritált többeket az, hogy "főherceg" megszólítás járt a néhai császár gyerekeinek, hiszen az USA hadserege nem egy monarchikus intézmény volt.

A legnagyobb problémát a gyenge morál és az alacsony szintű kiképzés jelentette. E mögött az állt, hogy a kevés osztrák önkéntes jelentkezett az USA hadseregéhez. E miatt az USA hadserege minden olyan katonáját, akinél születési helyként valamilyen módon Ausztria volt megadva, a zászlóaljhoz vezényelte. Így történt, hogy számos olyan nem osztrák (hanem cseh, lengyel, horvát, szlovák és magyar) lett az egységhez beosztva, akiknek a szülei éppen a Habsburgok elöl menekültek korábban az USA-ba (a köztudatból kikopott, hogy volt egy szegénység gerjesztette kivándorlási hullám a Monarchia területéről 1880 és 1914 között; ezek a tömegek nem nagyon rajongtak a Habsburgokért, mivel a politikájukat tartották felelősnek a nyomor miatt). Ezek az átvezényelt katonák nem akarták a Habsburg restaurációt szolgálni az USA katonájaként, ezért elszabotálták a feladatokat.

Az is probléma volt az alakulatban, hogy nagyon sok Európából elmenekült zsidó önkéntest terveztek a zászlóaljhoz felvenni. Kevés feljegyzés van róluk, de kifejezetten nem voltak vevők Ausztriára. Ők Ausztriában nem Hitler első áldozatát látták, hanem a lelkes csatlósát. Így számukra a "Szabad Ausztria" vállalhatatlan volt.

Az USA katonai propagandistái idővel kihasználták a zászlóaljban rejlő lehetőséget, mert a rendes bevethetősége erősen kétséges volt. Amint hasznosították a zászlóaljat a korabeli médiában, akkor apróbb részenként más egységekhez vezényelték a katonáit. Hivatalosan 1943 decemberében minősítették az alakulatot felszámolt egységnek.

Félix 1952-ben feleségül vette  Anna-Eugénie von Arenberg belga hercegnőt (1925–1997). Ez teljesen megnyitotta számára a belga királyi udvart. Ebbe a különlegesen zárt világba Zita királyné volt az első belépő, aki még a spanyol évek után leszervezte az amúgy rokonságába tartozó belga királlyal a belga útlevelet magának és a gyerekeinek, valamint a nagyobb gyerekek belga egyetemi tanulmányait. Az esküvő azért volt fordulat, mert ezzel Félix királyi házasságot kötött, így lehetőséget kapott az udvari cégek vezetésében különleges képviselőként dolgozni. Másképp fogalmazva, olyan cégek helyi vezetője lehetett, amelyek a belga államnak kiemelten fontosak voltak. Amerika déli államaiban, Mexikóban, Portugáliában és az USA-ban vezette és képviselte ezeket a cégeket. 

Az üzleti világban Felix de Bar néven volt ismert. Ennek az oka az volt, hogy amikor Zita királyné Spanyolországból Belgiumba költözött a gyerekeivel, akkor a belga király kifejezett kérése volt, hogy a család ne viseljen magasabb címet, mint a később III. Leopold néven ismertté vált belga király, aki akkor még csak trónörökös volt. Zita királyné ezért felvette a "Bar hercegnője" címet, a gyerekei pedig a "Bar hercege" címet.

Cserébe kaptak egy útlevelet a belga államtól, ami erre a névre volt kiállítva. Amint kiderült, ezekkel az útlevelekkel Ausztriába is be tudtak utazni, hiszen a "Habsburg" nevű emberek belépése volt letiltva, de egy belga herceggel nem volt senkinek sem baja. A királyi pár unokái közül is jó néhánynak volt "Bar" névre kiállított személyi okmánya, így tudták eredeti személyazonosságuk elfedni. Vannak olyan híresztelések, miszerint elég sok Habsburgnak van ma is "de Bar" nevet tartalmazó okirata, de erről nem tudtam részleteket kideríteni.

A Bar hercegség egyébként valóban létezett 1766-ig. A régi német-francia határvonalhoz közel volt, nem messze Verdun városától. Az egykori hercegség a lotaringiai herceg irányítása alatt állt. Ilyen módon (Mária Terézia esküvője óta, amikor a Habsburg-házból Habsburg-Lotaringiai dinasztia lett) az osztrák trónon ülő Habsburg uralkodók elvileg viselhették a "Bar hercege" címet, csak nem használták. Olyan volt, mint a spanyol király magyar királyi címe (másodlagos cím, amit használhatott volna, de nem tette). 

Félix főherceg azon Habsburgok egyike volt, aki semmiféle lemondást nem volt hajlandó aláírni Ausztria számára, ahogyan édesanyja, Zita királyné sem. Zita királynéval kapcsolatban a tiltást idővel feloldották (mondjuk úgy, hogy méltányosságból elfogadtak egy jogi kiskaput), de Félix beutazását nem engedélyezték. Egy ideiglenes felmentést 1989-ben (Zita királyné temetésekor) ugyan kaphatott, de az osztrák belpolitika ragaszkodott a lemondó nyilatkozathoz.

Félix főherceg azt vallotta, hogy a kitiltása jogszerűtlen. Ezért amikor Ausztria belépett az EU-ba, akkor mindenféle tilalom ellenére mégis beutazott, majd sajtótájékoztatót tartott. Ezen elmondta, hogy az osztrák állam őket sújtó tilalma sérti az alapvető emberi jogaikat. Válaszlépésnek az osztrák állam büntetőeljárással fenyegette meg. A konfliktust végül egy konszenzusos megállapodás zárta le. Ez hatálytalanította a beutazási tilalmat (mint elavult jogszabályt), nem kellett lemondó nyilatkozat sem, cserébe Félix főhercegnek csak azt kellett elismernie, hogy Ausztria államformája köztársaság.

1998-ban pert indított az osztrák állam ellen a család kárpótlása ügyében, de nem járt sikerrel. Más országokban a trónjuktól megfosztott királyi családok kaptak valamiféle kompenzációt. Úgy gondolták, hogy nem etikus mindent államosítani, mintha az érintett családoknak semennyi magánvagyona nem lett volna. Ez egyes országokban nagyon jelképes összeg volt, de Ausztria még erre sem volt hajlandó. A Félix főherceg által kezdeményezett perek éppen úgy elutasítással zárultak, mint bármilyen más ausztriai kísérletek (a XXI. században Ottó főherceg idősebb fia is sikertelenül próbálkozott).

Amikor a trónhoz való viszonyáról kérdezték, egyértelműen kifejezte, hogy nem szeretne császár lenni. Ugyanígy nyilatkozott a kitiltási ügyben vele szövetséges testvére, Károly Lajos főherceg is. Amikor a botrány kellős közepén megkérdezték Habsburg Ottót, hogy lát-e lehetőséget a közép-európai monarchiák visszatérésére, akkor mindenki meglepetésére ezt válaszolta:

Minden lehetséges.

Az osztrák államon belül azért lett válság Félix és Károly Lajos főhercegek lemondó nyilatkozataik alá nem írásából, mert a Szociáldemokrata Párt egyes vezetői (nem az összes) attól féltek, hogy a főhercegek feltétel nélküli visszaengedése nagyon sok kártérítési perhez vezethet majd el. Más veszélytől nem tartottak, mivel időközben kiderült, hogy a Habsburgok politikai tevékenysége nem csupán veszélytelen, hanem hasznot hajt Ausztria részére.

A "császárfiak" körüli válságnak voltak érdekes szálai. Az osztrák belpolitika ugyanis ráébredt, hogy nem érdemes a Habsburgokkal vitába szállni. Rá kellett döbbenjenek, hogy az 1960-as években a Habsburg Ottóból kikényszerített nyilatkozat finoman szólva semmit sem ér. Ráadásul Habsburg Ottóról sokszor nagyon bántóan nyilatkoztak, ő soha nem bántotta Ausztriát vagy a politikusait, így morálisan hatalmas fölényre tett szert. Bár Habsburg Ottó nagyon diplomatikusan fogalmazott, amit elmondott, az könnyen lefordítható volt közérthető nyelvre. Nem szeretném eljátszani a tolmács szerepét, de ennyi idő múltán (ezen a blogon és magyarul) már nem jelent kockázatot összefoglalni mire utalgatott:

  • Ausztria a második világháborúban Hitler mellé állt;
  • Habsburg Ottónak jelentős szerepe volt abban, hogy a második világháború lezárásakor Ausztriát Hitler első áldozatának tekintsék, ne pedig Hitler lelkes szövetségesének;
  • Habsburg Ottó (és természetesen édesanyja, Zita királyné, valamint Ottó főherceg testvérei) 1938 és 1945 közötti diplomáciai tevékenysége mosta tisztára Ausztriát a nemzetközi közvélemény szemében;
  • Ezért nem tisztességes Ausztria részéről a Habsburgok megbélyegzését életben tartani (azt pedig a magyar olvasók tudják, hogy mit jelentett egy ország számára az, ha az "utolsó csatlós" szerepébe helyezik).

Arról, hogy Ausztria mennyire átvette a Habsburg Ottó által hangoztatott nézetet és tulajdonképpen csak 2020-ban hagyták el teljesen, itt található egy magyar nyelvű írás (a Habsburg Ottó által hangoztatott "első áldozat"-toposz feladásában kulcsszerepet játszott a horvát nemzetiségű osztrák politikus, Norbert Darabos). 

Érdemes megfigyelni a "véletlen" időbeli egybeeséseket. Arra utalok, hogy az osztrák politika ebben a témakörben mindig akkor kényszerült visszalépésre, amikor nyomás alá helyezték a Habsburg-család tagjait. Azt persze meg kell jegyezni, hogy amikor csak megszólalt, Habsburg Ottó mindig áldozatnak nevezte Ausztriát. Még 2008-ban is azt nyilatkozta, hogy nincs egyetlen ország sem, amelyiknek több joga van magát Hitler áldozatának nevezni. Nem azt állítom, hogy tudatos nyomásgyakorlásról lenne szó, de a Habsburgokkal való szembenállás valahogy ("véletlenül") mindig előhozta Ausztria második világháborús szerepét.

Félix főherceg Mexikóban élt, ott is halt meg. Mexikóban van ugyanis egy magyarországihoz hasonló szélesebb körű elfogadottsága a család tagjainak. 

Érdemes néhány leszármazottjára pár szót fordítani, mert létezik néhány nem közismert dolog, legalábbis keveset lehet hallani ezekről.

Például kevesen tudják, hogy a rendszerváltás utáni első magyarországi Habsburg esküvő nem Habsburg Ottó legfiatalabb gyermekéhez kötődik. Ugyanis Félix főhercegnek a mexikói születésű István nevű gyermeke volt az, aki a rendszerváltás után Tihanyban tartotta meg az esküvőjét. Az "István" nem fordítás, hanem ilyen magyaros formában anyakönyveztették a nevét. István főherceg 1993. szeptember 11-én Tihanyban vett feleségül egy Budapesten született hölgyet.

h_tihany1993.jpg

A rendszerváltás utáni első Habsburg esküvő valójában 1993-ban volt, Tihanyban, ahol István főherceg feleségül vette a Paola de Temesváry néven emlegetett hölgyet
(a képet eredetileg a Pinteresten lehet megtalálni, sok jel utal arra, hogy más oldalak is onnan vették át)

Ha valaki elkezd adatokat gyűjteni István főhercegről, akkor látni fogja, hogy főként a luxemburgi kötődéseinek köszönheti a befolyásos pozícióit. Luxemburg úgy kerül a képbe, hogy a korábbi uralkodója szintén a pármai Bourbonok leszármazottja volt, miként Zita királyné is.

Félix főherceg legidősebb fiát (a Carlos de Habsburgo nevet használja) úgy tartják számon, mint a mexikói császári trón lehetséges birtokosát. Az igazi "jelölt" erre a címre egy magyar születésű gróf, de az illető már többször kijelentette, hogy nincsenek császári ambíciói (Mexikóban a monarchisták száma jelentősnek tekinthető, értelemszerűen keresik a császár-jelöltjüket). E miatt egyféle "második jelölt" lett Félix főherceg legidősebb fia.

h_carloshabsburgo.jpg

Carlos de Habsburgo, Habsburg Félix legidősebb fia, a mexikói Habsburgok egyik befolyásos tagja
(a kép forrása: az IFG honlapja)

A nem hivatalos (vagyis az érintett államok által el nem ismert) címe: mexikói császári herceg, osztrák birodalmi herceg, magyar és cseh királyi herceg. Egy időben nem volt nehéz olyan honlapokat találni, ahol az előadásait ezekkel a címeivel reklámozták.

Érdekesség, hogy 1988 és 1990 között Bécsben dolgozott, mint egy nagy cég képviselője, mindenféle lemondó nyilatkozat nélkül. Ő alapította és vezette a Habsburg Financial Services nevű vagyonkezelő céget, ami állítólag egy kisebb névváltoztatással, de ma is működik (Habsburg és társa). Spanyolul, németül, angolul, franciául és katalánul biztosan beszél. Az első felesége neve Donáth Martina volt, aki Bécsben született.

Félix főherceg gyermekei:

  • Maria del Pilar (1953)
  • Carl Philipp (1954) 
  • Kinga (1955) 1985-ben Erffa báróval házasodott meg
  • Raimund (1958-2008) Götz Bettina volt a felesége
  • Maria Adelheid (1959) 1983-ban házasodott meg, gyermekei a Corcuera és Habsburg családneveket egyszerre viselik
  • István (1961)
  • Virdis (1961), 1990-ben házasodott meg, Dunning-Gribble lett a neve.

Habsburg Károly Lajos (1918–2007)

Károly Lajos főherceg 1918. márciusában született, amikor édesapja császár és király volt. Erre való tekintettel a születését 101 ágyúlövéssel ünnepelték.

Ő a fiatalabb gyermekekhez tartozott, akik Kanadában fejezték be a tanulmányaikat. Jogi, politológiai és társadalomtudományi végzettséget szerzett Quebecben, a Laval Egyetemen, 1942-ben. Ahogyan már erről szó volt, Félix nevű testvérével együtt szolgáltak a 101. zászlóaljban. A zászlóalj feloszlatása után egy különleges feladattal lett megbízva, mint az USA hadseregének egy tisztje.

Akkoriban Ottó főherceg a magyar állam felhatalmazásával titkos tárgyalásokat folytatott, hogy Magyarország a legjobb feltételekkel állhasson át a szövetségesek oldalára. Erre a trónörököst a Kállay-kormány hatalmazta fel. Ottó főherceg és a magyar kormány között a portugáliai magyar nagykövet volt a kapcsolattartó. Mivel Ottó az USA-ban volt, ezért Károly Lajost kérte Lisszabonba kapcsolattartónak (az amerikai kormány biztosított nekik egy titkos csatornát a kommunikációra).

A magyar kormány és a főhercegek között az 1944-es német megszállásig volt kapcsolat. Utána a normandiai hadműveletek idején tűnt fel, mint amerikai tiszt. Ő volt az összekötő a francia hadsereg és az USA hadseregének alakulatai között, mivel mind az angol, mind a francia nyelvet jól beszélte és volt helyismerete is (ráadásul a német is az anyanyelvei között volt, amire nagy szükség volt akkoriban).

A második világháború után visszaköltözött Ausztriába, de újra életbe léptették a Habsburg-törvényt, ezért távoznia kellett az országból. A távozásra bírásában komoly szerepe volt annak, hogy Ottó főherceg élesen tiltakozott a bécsi kormány ellen (azt gondolta, hogy egy szovjet bábkormány), amelyet végül minden megszálló ország legálisnak ismert el. Ottó aggodalmai nem igazolódtak, nagyon barátságtalannak hatottak, így az osztrák politikai elit egy jelentős része szembefordult a családdal.

1950-ben feleségül vette Yolande de Ligne hercegnőt (1923), aki a legbefolyásosabb belga hercegi családok egyikéből származik, valamint a családja a brazil császári családhoz is nagyon közel áll (Zita királyné ágán ugyanaz a dédszülőjük). Gyermekeik nagyon előkelő módokon házasodtak. Első fiúgyermekük belga herceg lett, második fiúk pedig a luxemburgi uralkodó leányát vette feleségül (a mai uralkodó ilyen módon Károly Lajos veje).

Károly Lajos "Charles de Bar" néven cégeket vezetett, együttműködésben Félix nevű testvérével. Ezek a cégek a belga gazdaság megerősítéséért voltak felelősek, főként állami célokat valósítottak meg. Idővel a kanadai leányvállalatát alapította meg, amelynek a vezetője lett (20 ezer fős céggé fejlődött). 

Ha valaki a kapcsolatokat kutatja, akkor ugyanarra a következtetésekre lehet jutni, mint Félix főherceg esetében. A "belga kapcsolat" és a "luxemburgi kapcsolat" elsődleges forrása Zita királyné, amit a házasságkötések csak megerősítettek.

Károly Lajos főherceg 1986-ban ment nyugdíjba, mint sikeres üzletember és vállalatvezető. Ausztria feltételeit nem fogadta el. Félix nevű testvérével együtt próbálta meg visszaszerezni a családi vagyont. Érdekesség, hogy halála után édesanyja mellé temették el, a császári kriptába.

h_carlludwig.jpg

Károly Lajosról megemlékező kis füzetecske egy lapja, melyet a brüsszeli gyászmisén (is) átadtak; ezen magyar hercegnek is nevezik, a következő oldalon pedig egy magyar nyelvű bibliai idézet is szerepelt
(a kép forrása: royalityguide honlap)

A gyermekeire is érdemes pár szót szentelni, mert van velük kapcsolatban néhány meglepő dolog.

Az elsőszülött fia Rudolf. A nyilvános szereplései során többször a neve mellett feltüntették a "magyar királyi herceg" címet. A belga király úgy emelte belga herceggé, hogy mellette a cseh, magyar és osztrák címeit is megtarthatta. Nagyon fontos belga befektetési cégeket vezet. Mivel a belga királyi udvar herceggé emelte, rá is úgy hivatkoznak, mint aki a Habsburgok belga ágának az egyik alapítója (Lőrinc főherceg a másik).

Rudolf herceg üzleti pozícióit nagyrészt a belga királyi udvarnak köszönheti. Egyszer valaki felhívta arra a figyelmem, hogy az ilyen családi szálon kialakuló udvari kapcsolatok csak esélyt jelentenek. Ha valaki megkapja ezt az esélyt, nem feltétlenül tud élni is vele. Kell hozzá tudás és egyéb alkalmasság is, mert aki egy ilyen megbízásban rosszul teljesít, nem maradhat a helyén és nem kap újabb lehetőségeket.

h_rudolfarchduke2013.jpg

Rudolf főherceg, aki amellett, hogy a Habsburgok belga ágának az alapítójaként emlegetnek, sokszor a magyar királyi hercegi címét is viseli (legalábbis nem tiltakozik ellene)
(a kép forrása: a Notre Dame Egyetem Nanovic Intézetének honlapja)

Érdemes figyelni Károly Lajos főherceg másik fiára is. Az ő neve Károly és a luxemburgi uralkodói házból választott magának feleséget. A jelenlegi uralkodó ezért a sógora. A gyermekei úgy élnek, hogy a nagybátyjuk az uralkodó, a nagyapjuk pedig a volt uralkodó. Azt hiszem mindenki össze tudja rakni magában, hogy ennek vannak-e előnyei...

Károly főherceg egyik gyermeke a magyaros hangzású "Imre" nevet kapta. Az "Imre" névvel szerepel a nyilvánosság előtt, számos televíziós interjút is készítettek vele. Kifejezetten kerestem olyan jelenetet amikor a nevére kérdeznek rá, de ilyet sajnos nem találtam. Többször tartott előadást az utolsó magyar királyi párról, elsősorban politológiai megközelítések alapján. Az ő neve mellett is fel szokták tüntetni a "magyar királyi herceg" címet (az utóbbi években elhagyta, csak az osztrák címét használja; ami azért érdekes, mert a luxemburgi címét gond nélkül használhatná, de nem teszi).

h_imre2.jpg

Imre főherceg és amerikai származású felesége, akit IV. Károly unokája, Károly főherceg emelt főhercegnővé 2012-ben; úgy tűnik provokatívan használják az osztrák címeiket, melyben a korábbi pápa a "cinkosuk"
(a kép forrása: a Christendoom College honlapja)

A 2012-es esküvőjének egyik érdekessége az volt, hogy Habsburg Ottó idősebb fia, Habsburg Károly engedélyezte, mint a dinasztia vezetője. Az esküvő óta a feleség (aki amerikai és nem arisztokrata származású) használhatja a Habsburg főhercegnői címet, vagyis egy címadományozás is történt.

Nem is ez volt a legnagyobb meglepetés, hanem a párnak küldött okirat (a pápa apostoli áldásáról), ami egyenesen XVI. Benedek pápától érkezett. Az okiratot felmutatták az esküvőn, amelyen az azóta már nyugdíjazott pápa az ifjú férjet így nevezte meg: "Archduke Imre of Austria" (egyébként XVI. Benedeknek nagyon sok ilyen monarchista gesztusa volt).

A luxemburgi uralkodói család belső viszonyait nem ismerem, de meglepett az öröklési szabályok módosítása. Ezt úgy hajtották végre, hogy a jelenlegi uralkodóból vezetik le a trónöröklés rendjét, így mind Károly Lajost, mind a gyermekeit kizárták. Ahhoz, hogy mégis rájuk kerüljön a sor, 14 embernek kellene "kiesnie", amire elég kicsi az esély.

Károly Lajos főherceg gyermekei:

  • Rudolf (1950)
  • Alexandra (1952) a Chilében született Hector Riesle (1943) lett a férje 1984-ben, aki vatikáni nagykövet volt. Egy befolyásos, tehetős családnak számítanak Chilében.
  • Károly (1954) a luxemburgi uralkodó legidősebb lányát vette feleségül 1982-ben, aki a jelenlegi uralkodó nővére. Az 1985-ben született első fiúgyermeküknek a magyaros "Imre" nevet adták, akiről már esett szó.
  • Mária (1957) Auersperg hercegével házasodott meg. Érdekesség, hogy abban a hercegi családban elfogadják a nőági öröklést, a Habsburgok nem.

Habsburg Rudolf (1919–2010)

A királyi pár svájci száműzetése idején született. Édesapja a születése után már nem sokáig volt életben, így főként az édesanyja nevelői hatása érvényesült a korai éveiben. Néhányan azt állítják, hogy ez a mindig vidámságot sugárzó alaptermészetében látszódott meg. 

Amikor Zita királyné az amerikai kontinensre menekült, akkor a gyerekek taníttatása miatt a kanadai Quebec mellett döntöttek. Ott lehetőségük volt a fiatalabb gyerekeknek francia nyelven tanulni, ami előny volt, mivel az angol nem volt az anyanyelvük (a német, a francia és a magyar volt használatos a családjukban).

Rudolf főherceg közgazdaságtant tanult és 1943-ban vehette át a diplomáját. Fiatalabb testvéreihez hasonlóan szintén a Laval Egyetemen tanult.

h_canada.jpg

A képen Rudolf főherceg könnyen felismerhető, mellette Sarolta, a baloldali szélén pedig Erzsébet, ők Rudolf testvérei; a fekete ruhás hölgy az édesanyjuk, Zita, az utolsó magyar királyné
(a kép forrása: a Laval Egyetem virtuális múzeumának honlapja)

A második világháború végén személyesen is harcolt, mint az amerikai hadsereg tisztje (hivatalosan ugyanis New York volt a tartózkodási helyük). Egy speciális felkészítésben részesült, majd az osztrák ellenálláshoz küldték el, ahol különleges műveleteket hajtott végre. Nagy valószínűséggel ez a különleges küldetés nem tartott túl sokáig, mert az osztrák ellenállás tagjai közül csak kevesen ismerték őt a háborús időszakból.

A háború után a Wall Streeten dolgozott, majd kávéültetvényt vezetett Belga Kongóban. Amikor ott leáldozott a belga jelenlétnek, akkor bankvezér lett belőle Belgiumban. Az esetében sem kétséges, hogy édesanyja rokoni kapcsolatai segítették az üzleti karrierjének az elindulását. Amint korábban is elhangzott, ezek a "protekciós" megbízások nem jelentettek nyugdíjig tartó megbízást, mert folyamatosan jól kellett teljesíteni.

1953-ban feleségül vette Xenia Czernichev-Besobrasov grófnőt (1929–1968). Ő volt a királyi pár leszármazottjai között az első nem királyi származású feleség. Ottó főherceg, mind a dinasztia vezetője, a házasságuk miatt módosította a családi törvényt. Akkor engedélyezte a nem trónörökös főhercegek nem királyi leszármazottal való házasságát. Onnan kezdve akkor is rangnak megfelelő házasságnak számított a frigy, ha a másik fél "csak" arisztokrata volt, de nem királyi. Ki kell emelni, hogy ez a szabályozás csak a nem trónörökös főhercegekre vonatkozott (a trónörökös "problémás" házasságáról majd később kellett döntenie).

A Habsurgok között Xenia volt a második olyan ortodox királyi menyasszony, aki Ausztria főhercegnője lett (az első Alexander Pavlovna volt, aki a magyar nádor, József főherceg felesége lett). Rudolf főhercegnek ebből a házasságából négy gyermeke született:

  • Mária Anna (1954) a egy hercegi családba házasodott be
  • Károly Péter (1955) ő is egy hercegnővel házasodott
  • Simeon Károly (1958) egy szicíliai Bourbon-családból való hölgy lett a felesége
  • Johannes (1962-1975), közlekedési balesetben halt meg

1968-ban Rudolf főhercegnek és a feleségének súlyos autóbalesete lett, melynek során Xenia hercegnő az életét vesztette. 

A gyermekeik közül Simeon Károly egy ismertebb üzletember lett Ausztriában. Bár az osztrák állam nem fogadja örömmel a névhasználattal kapcsolatos döntését, ő a Simeon von Habsburg nevet viseli, mely mellé sokszor a magyar királyi herceg címet is a neve mellé biggyesztették.

h_simeon.jpg

Habsburg Simeon, Rudolf főherceg egyetlen fia, befolyásos befektető Ausztriában és Luxemburgban
(a kép forrása: a Principal Asset Management honlapja)

Rudolf főherceg 1971-ben újra megházasodott, akkor Anna Gabriela von Wrede hercegnőt (1940) vette feleségül. Tőle egy lánya született, Katalin főhercegnő (1972). Ő az utolsó magyar királyi pár legfiatalabb unokája.

Habsburg Katalin ugyanott tanult politológiát, ahol Ottó főherceg is. Sokáig élt az USA és Spanyolország területén (ott történésznek tanult), jelenleg Olaszországban él. A gyermekei a Secco d'Aragona családnevet kapták, a grófi származású édesapjuk után.

h_catharina.jpg

Az utolsó magyar királyi pár legfiatalabb unokája, Catharina
(a kép forrása: a noblesseetroyautes honlap)

Ő maga a Catharina Habsburg-Lothringen vagy a Catalina de Habsburgo nevet használja. Annak idején szerepelt a Frei-dossziéban is, ahol magyarul mondta fel a Himnuszt és érdekes részleteket árult el többek között II. János Pál pápa és az utolsó magyar királyi pár kapcsolatáról (II. János Pál pápa monarchista volt és uralkodójaként fogadta Zitát). A Habsburg család nőtagjairól végzett kutatásokat, több könyvet is írt a témában.

Zita királynéról azt mondta el a műsorban, hogy élete egyik legszebb emléke volt a budai koronázása. Szerette és használta a magyar nyelvet, amit kifejezetten azért tanult meg, mert a magyarok koronázták meg. Több Katalinnal készült interjút láttam és olvastam, nagyon sok dolognak a végére járt. Az egyik engem foglalkoztató nagy titok feltárásában is volt némi szerepe (Ferenc József fia halálának az ügyéről van szó, ő is megerősítette, hogy nem lett öngyilkos).

Rudolf főherceg nem volt aktív a közéletben, kimaradt az osztrák állammal való vitákból is. 2010-ben, Brüsszelben halt meg.

Habsburg Sarolta (1921–1989)

1921-ben, Svájcban született (március 21-én). Abból a császári és királyi csillogásból, amit idősebb testvérei közül egyik-másik megtapasztalhatott, neki nem sok jutott. Egy száműzött család tagjaként nőtt fel, ami az ő életében a taníttatása körüli problémákban jelent meg. Édesanyja mindig lelkiismeretesen leszervezte Sarolta főhercegnő részére is a legjobb taníttatást, de a költözések miatt szükség volt pár módosításra.

A német megszállás elől az USA-ba kellett menekülnie kellett édesanyjával és testvéreivel. Ő maga Quebec-be került egyetemre, ahol közgazdász diplomát szerzett 1943-ban. Utána még a Fordham Egytemen tanult (ahol nővére a szociológia professzora volt) és szociális munkás képesítést szerzett.

Onnan New Yorkba kerül, ahol Harlem területén (nagyjából egy klasszikus gettóra kell gondolni) szociális munkásként dolgozott, a "Charlotte de Bar" nevet használva. Ez a részéről nem valami megjátszott arculatépítés volt, mert 12 évet töltött el a harlemi gettóban, mint terepi szociális munkás.

1956 májusában házasodott össze György mecklenburgi herceggel (1899-1962). Az esküvőre Ottó főherceg otthonában került sor. A hivatalos szertartás után órákon át fogadták a helyszínre érkező 5000 osztrák ember gratulációját, akik kifejezetten az esküvőt ünnepelni utaztak hozzájuk.

h_sarolta_gyorgy.jpg

Sarolta főhercegnő a férjével
(a kép forrása: a Mecklenburg-Strelitz-ház honlapja)

A Mecklenburg-dinasztia eredetileg szláv eredetű volt, 1347-ben emelték őket hercegi rangra. 1918-ig volt egy saját kis területük, Mecklenburg néven. A norvég és a svéd királyi címek követelői, de a család felfogása szerint egy jó ideig a holland trónt is birtokolták a XX. században. Az egykori balti államukhoz tartozott Rostock is.

György herceg egy orosz cár leszármazottja volt, a cári családhoz tartozását 1929-ben Kirill nagyherceg is elismerte, aki a címzetes cár szerepét töltötte be. Érdekesség az életében, hogy politológiát tanult és le is doktorált belőle. Első házassága egy orosz hercegnővel köttetett, aki 1955-ben elhunyt. Születtek gyermekeik, akik közül a legidősebb fiú egy Magyarországon született magyar Habsburgot vett feleségül.

György herceg és Sarolta főhercegnő Bajorországban éltek. Amikor Sarolta főhercegnő 1963-ban megözvegyült, ott élt tovább, csak akkor már Etelka nevű nővérével közös háztartásban. Egészen 1988-ig dolgozott szociális munkásként. Nagyon beteg volt, de ennek ellenére is az idős édesanyjának a gondját viselte. Zita királyné halála után még néhány hónapot élt.

Habsburg Erzsébet (1922–1993)

Közel két hónappal az édesapja halála után született. Még kisiskolás volt, amikor a család Amerikába menekült. Mivel a két fiatalabb lány nem beszélt (még) angolul, csak franciául, ezért Quebec-be költöztek a tanulmányaik miatt.

Ő Kanadában fejezte be a középiskolát, majd 1944-ben szociális munkás diplomát szerzett. Sokáig kételkedtem ebben, de aztán kiderült, hogy tényleg így történt. 

h_elisabeth.jpg

A Laval Egyetem 1944-es végzőseinek tablója, a hosszú sorban balról számolva a nyolcadik képen látható Erzsébet főhercegnő fényképe
(a kép forrása: az egyetem virtuális múzeumának honlapja)

1949-ben feleségül ment Károly Henrik liechtensteini herceghez, aki a liechtensteini uralkodó unokatestvére volt. A közéletben nem vállalt szerepet, az osztrák állammal sem hadakozott.

Öt gyermekük született. Legidősebb fia az Osztrák Néppárt jól ismert politikusa lett, de nem használt semmilyen arisztokratikus címet (ami persze a "Liechtenstein" név miatt nem teljesen igaz, mert ez a családnév azért sok ajtót megnyit).

[Bár azt írom, hogy "jól ismert" politikus, Magyarországon, 1989-ben, amikor a Páneurópai Piknik néven ismertté vált rendezvényen szerepelt, akkor elég sokan utólag sem tudták megfejteni ki is ez a fura nevű ember és mi köze van a magyarokhoz.]

h_vincenz.jpg

Dr. Vincenz Liechtenstein (1950-2008), az utolsó királyi pár egyik unokája, Arnold Schwarzeneggerrel
(a kép forrása: a herceg egykori honlapja, a linken egyre kevesebb tartalom érhető el)

Aki figyelemmel kíséri a blog bejegyzéseit, az láthatta, hogy akármelyik egykori királyi családot is nézzük, nem sokan tudtak politikai pozícióhoz jutni a köztársasági választásokon. Ezért elmondható, hogy komoly politikai eredménynek számít a pályafutása, amit a korai halála szakított meg.

Vincenz első gyermeke egyébként egy Coudenhove-Kalergi férje lett. Az esküvő 2009-ben történt, annak a Coudenhove-Kalergi testvérének az unokájáról van szó, aki a Páneurópai Unió első elnöke volt. A férjnek van egy magyar "vérvonala" is, mert az anyai nagymamája Széchényi volt (Széchenyi István testvérének a leszármazottja).

Erzsébet főhercegnőre visszatérve, a harmadik gyermeke érdekes pályafutása megér pár szót. Ő Charlotte, aki 1953-ban született. 1979-ben lett Pieter Kenyon Fleming-Voltelyn van der Byl (1923-1999) felesége. Ő a mai Zimbabwe elődállamában fontos és erős ember volt, többek között honvédelmi miniszter is. Kevés pozitívumot írtak le vele kapcsolatba. Az esküvő a visszavonulása után köttetett, sokan gúnyolódtak rajta, hogy 30 évvel fiatalabb felesége lett,

h_charlotte.jpg

P. K. van der Byl és Charlotte esküvője 1979-ben, a háttérben Habsburg Ottó és a felesége
(a kép forrása: royalwatcher blog )

Van der Byl többek szemében nyíltan szélsőjobboldali, náci politikus volt, ezért Habsburg Ottó esküvői jelenlétét a politikájának a támogatásaként próbálták magyarázni. Habsburg Ottó azonban Charlotte nagybátyja volt, tehát nem a politikai támogatás miatt volt jelen (mellesleg Van der Byl addigra már visszavonult). Annak ellenére, hogy szerintem ez a fénykép nem kompromittáló, egyre nehezebb rátalálni a neten, pedig 20 éve még számos helyen el lehetett érni.

Összefoglalás helyett 

Abban az esetben, ha valaki megpróbálna kidolgozni egy rendszert a felsorolt hét ember és leszármazottjaik életútjának a mérésére, akkor nagyon nyilvánvaló összefüggéseket lehetne találni. Az egyik ilyen összefüggés lenne, hogy a szülők, nagyszülők személye és egykori befolyása nagyon erősen hat az életesélyekre. Utalnék most arra, hogy a családot teljesen megfosztották minden vagyonától, mégis talpra tudtak állni anyagilag és meglehetősen vagyonos emberként élhették le az életük nagy részét (erről lesz majd még szó a sorozat következő részében).

Valaki felvetette azt is, hogy egy-egy ember kezébe hiába adunk pénzt és lehetőséget, nem lesz sikeres csak azért, mert pénze és befolyása van, azt meg is kell őrizni. A királyi pár összes gyermeke képes volt erre, ami elég ritka jelenség. Ez az illető azon az állásponton volt, hogy ennek az oka nem az érintettek sajátos rátermettsége volt, hanem a gazdasági tevékenységük védett jellege. A származásuknál fogva megkapott üzleti lehetőségeket nem volt egyszerű elrontani, mivel azok mögött állami (nem egy esetben uralkodói) megbízás állt. Erről a bejegyzésben is leírtam, hogy az ilyen "védett" lehetőségeket is el lehetett rontani, vagyis ennyire azért nem volt protekciós a helyzetük. Illetve az sem igaz, hogy mindenki személyesen magának épített fel egy komoly egzisztenciát, vagyis nem minden gyermek és unoka lett sikeres üzletember.

Egy másik nagyon nyilvánvaló összefüggés, hogy a születési sorrend hatott a későbbi életpályára. Ezt különböző nyilatkozatokban a bejegyzésben említett személyek is elmondták. A legidősebbek képzése komolyabb volt a később születettekéhez képest, természetesen a korábbi magyar királyok gyerekeihez képest, mindegyik gyerek jóval magasabban képzett volt. Erre sok olyan dolog is hatott, ami XX. századi sajátosság volt.

Az is jól megfigyelhető, hogy a születési nem elég erősen hatott az életútra. A fiúk több eredményt értek el a lányoknál, függetlenül attól, hogy a lányok megházasodtak-e vagy sem. 

Végül a házasság szerepét is meg lehet figyelni, bár azt inkább a második nemzedéknél (vagyis a királyi pár unokáinál). Ha valaki uralkodói családból választott magának házastársat, sokkal jobb eredményeket tudott elérni.

Ebben a bejegyzésben a terjedelem miatt nem akartam kitérni rá, de ez a "házassági szabály" döbbenetes módon bizonyul helytállónak. Van róla saját elméletem, hogy mi ennek az oka (jobb társadalmi kapcsolatok, nagyobb mértékű tisztelet, védett lehetőségek jobb elérhetősége), de sokkal inkább érdekel azok véleménye, akik ez igen hosszúra nyúlt bejegyzést el tudták olvasni. Tehát: miért tudott sikeres lenni az utolsó magyar királyi pár összes gyermeke és az unokáik túlnyomó többsége?