Többször előkerült Liechtenstein az ideális monarchia példájaként. Vajon tényleg az lenne? Hét alcímnyi kísérlet Liechtenstein megértésére.

Liechtenstein területe körülbelül akkora, mint Budapestnek a budai oldala, a lakossága pedig nagyjából akkora, mint egy nagyobb magyarországi kisvárosé. A kis országot többen próbálták értelmezni valahogy, de ezek helyett szeretnék egy összefoglalót átadni, amelyik több oldalról próbálkozik egy teljes kép megmutatására.

1. Liechtenstein születése

Az ország területe hűbéreseknek kiutalt több birtokból állt valamikor régen. Ezeket a kisebb birtokokat a mai határaival 1434-ben egyesítették, létrehozva a Schellenberg Uradalmat és Vaduz megyét. E két területet 1699-ben és 1712-ben vásárolta meg sajátjának a Liechtenstein-család, amelyekből a német-római császár 1719-ben megalapította a Liechtenstein Hercegséget, mely a Birodalom tagállama lett.

A Liechtenstein név eredetileg  a család saját neve volt, ami azért különleges, mert nem a család kapta a földterületről a nevét (ez az általános), hanem fordítva. A Liechtenstein-család egy bécsi család, de a birtokaik főleg a Német-római Birodalom határaitól keletebbre voltak. Azzal, hogy lett a Birodalom határain belül is lett egy saját hercegségük, a legbefolyásosabb hercegek közé kerülhettek. A magyar nyelvben nincs rá külön szó, de talán az "uralkodó herceg" vagy a "fejedelem" szó fejezi ki azt a státuszt, melybe 1719-be eljutottak.

A főváros fölött helyezkedik el az uralkodó kastélya, ez az elrendezés nagyon találó
(a kép forrása: tourdesuisse)

Amikor 1806-ban összeomlott a Német-római Birodalom, akkor Liechtenstein önálló állam maradhatott, amit a nagypolitika belekényszerített ilyen-olyan szövetségi rendszerekbe. A dinasztia hű maradt a Habsburgokhoz, hiszen tőlük kapták az uralkodói címüket. Ezért 1866-ig olyan álláspontot képviseltek a német egység ügyében, amit Bécs megfogalmazott. Amikor 1866-ban Ausztria és Poroszország szakított, akkor a hercegség nem csatlakozott a porosz integrációhoz, így teljesen önálló államként működhetett tovább. Tulajdonképpen ott maradt a semmi közepén.

Az 1868-ban megalakult Osztrák-Magyar Monarchiába értelemszerűen nem léptek be, mivel az a császár és a magyar politika alkuja volt, de a terület sok tekintetben a Monarchiától függött. Amolyan társult államként létezett, például saját fizetőeszközt sem vezettek be, hanem az osztrák-magyar pénzügyi rendszer részévé váltak. Nem meglepő módon, Bécs felelt a külügyekért és a terület katonai védelméért is. Ez utóbbi oka annyi, hogy a liechtensteini herceg 1868-ban felszámolta a katonaságot és semleges állammá nyilvánította a területét. Ez a berendezkedés nagyjából nem változott a mai napig sem, csak a Monarchia szerepét 1923-tól kezdve Svájc vette át.

Az 1866 utáni folyamatok valójában II. János herceg (1840-1929) tevékenységéhez köthetők, aki 1858 és 1929 között volt az állam uralkodója. Ő körülbelül olyasféle szerepet töltött be Liechtenstein életében, mint amit a Monarchiában Ferenc József. Ugyanúgy 18 évesen került a trónra és Európa egyik leghosszabb ideig tartó uralkodása kötődik hozzá. Az uralkodása során kezdődött el a technikai modernizálás, de nem ezzel, hanem a kulturális javak gondozásával és gyarapításával nyerte el a lakosság szimpátiáját. Ezért lett a neve "Jó János".

Jó János 71 évig tartó uralkodása alatt teremtette meg a hercegség politikai rendszerét
(a kép forrása: a hercegi ház honlapja)

Politikai szempontból jelentős döntése volt a hadsereg felszámolása, majd az osztrákokkal való szövetkezés, amit később Svájcra cserélt le. Ez a politikai modell a mai napig is él. A svájci szövetségre való átállás közben, 1921-ben született meg az ország mai napig hatályos alkotmánya, amely a feudális maradványok ellenére is talán Európa egyik legdemokratikusabbja. Az alkotmány például lehetővé teszi az országból való kiválást, az uralkodó leváltását vagy éppen az államforma módosítását. Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, de erről majd lejjebb esik szó.

A politikai hatalom egyféle diarchia, vagyis egyszerre illeti meg az uralkodót és a népet. A lakosság a népszavazások útján bármi felett döntést hozhat. Szinte évente vannak népszavazások, ahol gyakran több kérdést is megszavaztatnak. Bár sokan úgy emlegetik a hercegség uralkodóját, mint akinek valódi hatalma van, azonban a hatalmának van egy komoly korlátja. Ez pedig az, hogy a népszavazási döntésekkel nem mindig mehet szembe. Az államforma megváltoztatásával kapcsolatban például nem lehetne lehetősége fellépni.

Amikor az I. világháború után sorra dőltek a német monarchikus rendszerek, Liechtenstein stabil maradt. Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése hatalmas gazdasági válságot okozott, amit az uralkodó személyes vagyonából biztosított kölcsönnel vészeltek át. Nagyjából előre borítékolható volt, hogy nem akarják majd meneszteni az uralkodó herceget, hiszen azzal lábon lőtték volna magukat.

Érdekesség az is, hogy Liechtenstein uralkodója nem lett király, hanem herceg maradt. A Birodalomnak hercegségként voltak a tagjai és ez konzerválódott a mai napig. Ennek ellenére királyi jogokat gyakorol az államfő, vagyis elvileg egy jogszabály módosításával kikiálthatnák az országot királysággá. Erre azért nem kerül sor, mert a dinasztia álláspontja szerint a királyi címet adományozzák, viszont ma erre nincs legális lehetőség. Az egyik adományozó a császár lehetne (bármelyik), de akárki is lépne, az elég sok kérdést felvetne. A másik út a pápa, de a pápai adminisztráció ilyen lépésre már nem nyitott, mivel az is jó pár kényelmetlen problémát nyitna meg. Ettől függetlenül igaz az is, hogy a dinasztia nem is akarja a királyi címet.

2. Anyagi jólét

A következő jelentős uralkodó II. Ferenc József (1906-1989) volt, aki 1938 és 1989 között állt az ország élén. Ő volt az első herceg, aki az uralkodása idején már az országban élt, mivel az elődjei a család egyéb birtokain töltötték a napjaikat. II. Ferenc József idején átvészelték német megszállás nélkül a második világháborút. Az egyik eszköz egy olyan alku volt a német állam vezetőivel, amelyet a mai napig nem lehet átlátni.

A második világháború után a Liechtenstein-család keleti birtokaikat államosították. Számukra ez nagy érvágás volt, ebből ered egy mai napig tartó vitájuk a cseh állammal. Az elvesztett birtokaik összterülete a sokszorosa volt az általuk uralt államnak. Nem mintha ezzel a szegények közé kerültek volna a dinasztia akkor élt tagjai, de a veszteségeik nagyok voltak (bár még így is a világ egyik leggazdagabb családjának számítottak).

II. Ferenc József és az 1/4 részben magyar származású felesége úgy döntöttek, hogy Liechtenstein lesz az otthonuk
(a kép forrása: hercegi gyűjtemény)

Ugyanekkor indult el az ország gazdaságának az átalakítása is. Ennek a fő iránya az volt, hogy Európa többi államához képest alacsonyabb adókat vezettek be, amely akár nulla százalékra is csökkenthetővé vált. Ennek a feltétele az, hogy a cég vezetésébe be kell vonniuk egy helyi lakost, akinek a tisztségen és az érte járó fizetésen túl, még részesedést is kell adni a profitból. Ez önmagában elegendő volt ahhoz, hogy az ország lakosságának egy jelentős része nagyon jó anyagi helyzetbe kerüljön. Ugyanis elfogadtak egy olyan törvényt, amely nagyon erősen korlátozza a külföldi születésűek honosítását, így a cégek merítési bázisa nem nőtt meg, hanem egy eléggé zárt körből lehet nekik embereket toborozni.

Az állam másik gazdasági ereje egy speciális szabályozás. Az országban bejegyzett részvénytársaságok működhetnek olyan formában, hogy nem nem firtatják a részvényesek neveit, sem a tulajdoni hányadukat. Ezekből következik, hogy a megszerzett profit is közömbös a hercegség számára (hiszen 0 százalékos az adó). E mellett olyan erős banktitok üzemel, amit Svájcból ismerünk, de a liechtensteini rendszer még a svájcihoz képest is diszkrétebb.

Gondolom nem meglepő, hogy a hercegség polgárai anyagilag nagyon jó helyzetbe kerültek. legalábbis a nagy többség. A lakosság megszerette ezt a politikai rendszert, amely a bevándorlás és a honosítás korlátozásával konzerválta a polgárainak az anyagi jólétét.

II. Ferenc József népszerűségét jelzi az is, hogy 1976-ban koronát kapott a lakosságtól születésnapi ajándékba. A dinasztia koronáját 1626-ban készítették el, de 1781-ben eltűnt. Egy festményről és pár leírásról azonban össze lehetett rakni azt, hogy nagyjából milyen is volt. A 70. születésnapját ünneplő herceg számára el is készítették az eredeti másolatát. 

A hercegi "korona" (pontos szóhasználattal: kalap) szabadon megtekinthető a Nemzeti Múzeum részeként működő Kincstárban
(a kép forrása: happytowander)

Az országot sokan arról ismerik, hogy ez az utolsó európai állam, ahol a nők is szavazati jogot kaptak. Az ezzel kapcsolatos népszavazás csak 1984-ben, harmadik alkalommal járt sikerrel, ugyanis a választók kétszer is nemet mondtak. Valójában 1984-ben is csak kis előnnyel nyertek az igenek, még az 52 százalékot sem érték el. Az, hogy ez miként kapcsolódik a jóléthez, kissé lejjebb fog szóba kerülni.

3. A lakossággal való kapcsolat

A jelenlegi uralkodó II. János Ádám (1945), aki 1984 óta kormányzó, 1989 óta pedig Liechtenstein tényleges uralkodója. 2004-ben a napi ügyek intézését átadta a fiának, de megmaradt a posztján. A fia Alajos herceg (1968) így hivatalosan is kormányzó hercegnek számít, bár eddig nem sok eredménnyel büszkélkedhet. 

II. Ferenc József nagy eredménye az ország állampolgárainak az anyagi biztonságának a megteremtése volt. de a legnagyobb harca a nők jogainak a kivívása körül zajlott. A fiának és utódjának, II. János Ádámnak, az volt a célja, hogy az országot önálló külpolitikai tényezőként jeleníthesse meg a nemzetközi életben. Ez olyanokat jelentett, mint a nagy nemzetközi szervezetekben tagságot szerezni, például ő vitte be a hercegséget az ENSZ-be. 

II. János Ádám a fiával, Alajos herceggel
(a kép forrása: a hercegi ház honlapja)

E mellett II. János Ádámról el kell mondani azt is, hogy minden évben egy ingyen evős és ingyen ivós összejövetelt szervez a fővárosi palotája rózsakertjébe, ahova bárki bemehet. Az evés "csak" nassolás, az ivás meg főként víz és sör, de állítólag van más is. A rendezvény egy apró ünnepséggel nyílik, majd elindul a nagy beszélgetés. Azon a napon bárki beszélgethet az uralkodóval (erre egyébként mindig és mindenhol nyitott). II. János Ádám bárkivel szívesen koccint, lehet közös fényképet készíteni, meg akármi mást is szabad. Legfeljebb annyi korlát van, hogy az elfogyasztott sör mennyisége kissé nyomot hagy rajta is.

A hercegi család minden tagjaival össze lehet futni az utcán vagy valamelyik boltban. A helyieknek szokásuk köszönni, amit ők viszonoznak. A köszönés azonban mindig nagyon közvetlen, amelynek a magyar megfelelője a "szia". Mindegyikük nyitott egy kis beszélgetésre, de II. János Ádám kétségtelenül a legközvetlenebb. 

[Hivatalosan nem láttam leírva sehol, de II. János Ádámot olyan sokszor lehet látni Bécsben, hogy szerintem már inkább bécsi lakosnak tekinthető. Egyébként Bécsben is beszélget bárkivel, nagyon barátságos, de elég kevesen ismerik fel. Ha valaki tudja, hogy mi van a meglehetősen gyakorinak tűnő bécsi tartózkodása mögött, örülnék annak, ha megírná.]

Persze II. János Ádám esetében azt is meg kell említeni, hogy a választott politikusokat gyakran "oligarcha" címkével látja el, mintha csak a pénzre hajtanának és a lakosság jövedelmeit szeretnék megsarcolni. Kissé furcsa, hogy a világ egyik leggazdagabb embere és legjobban bebetonozott politikusa "oligarcházzon" másokat, de ő az, aki ezt büszkén megteszi.

Név nélkül több egykori liechtensteini politikus is elmondta, hogy a herceg a zárt ajtók mögött nem mindig kedves és közvetlen. Szerintük komolyan elhiszi, hogy a hercegség politikai rendszere a világ legjobbja, nem véletlenül írt erről egy könyvet (magyarul is megjelent Az állam a harmadik évezredben címmel). Az álláspontjuk szerint puha diktatúráról van szó, amelybe az emberek csak az anyagi előnyök miatt egyeznek bele. A herceg könyvéből valami olyasmit lehet kiolvasni, hogy a hercegség egy asztal mellett a végsőkig tárgyaló politikai rendszer, ahol megkeresik a mindenkinek még jó kompromisszumokat, szerencsésebb esetben a konszenzust.

Ezen a ponton azt is el kell mondani, hogy a liechtensteini dinasztia semennyi közpénzt nem kap, teljesen magukat tartják el. Tudtommal nincs még egy olyan állam a világon, ahol az államfői hivatal nem közpénzből működik, hanem küldetéstudatból dolgoznak, teljesen ingyen. Ebből következik, hogy a hercegi család nagyon komoly befektető, de sok döntésükben a profitjukról mondanak le azért, hogy a lakosságnak jobb legyen. A nagy kérdés viszont az, hogy ez etikus-e vagy sem? Látszólag nagyon pozitív dologról van szó, de ez a "nagylelkűség" azt is jelenti, hogy a lakosság többsége a hatalomban akarja tartani őket.

Alajos herceg viszont nagyon másképpen viselkedik. Néha komoly ellentét alakult ki a polgárok és a kormányzó herceg álláspontja között, például az abortusz kérdésében is. Ebben ráadásul megjelent az a fenyegetés is Alajos herceg részéről, hogy képes lenne lemondani és elköltözni Ausztriába, ha nem tud kialakulni egy olyan álláspont, amit a konzervatív katolikus nézeteivel össze tud egyeztetni. Igazat megvallva már az apja is elővette ezt a lehetőséget talán egyszer, de Alajos hercegnél ez már rendszeresnek tekinthető. Nevezhető ez zsarolásnak?

Ebben a kérdésben azt is látni kell, hogy a liechtensteini jogrendszer bűncselekménynek tekinti az abortuszt, ráadásul a beavatkozást külföldön elvégeztető nőknek börtönbüntetést szab ki. A jog teljes egészében figyelmen kívül hagyja a férfiak felelősségét, ahogyan nem érzékeny más tényezőkre sem. A kormányzó herceg többször kijelentette, hogy ez vallási kérdés a számára, így a merev elutasításon és retorzión kívül nem hajlandó elfogadni más lehetőségeket. Ez egy elég komoly patthelyzet lehetőségét alapozza meg a jövőre nézve.

4. Női egyenjogúság

Az a hit, hogy "középkorból menekült" állam lenne az ország, a nők szavazati jogának az elutasításából eredt. A nők szavazati jogáról 1971-ben, majd 1973-ban szerveztek népszavazást, de mindkét alkalommal nemet mondtak a férfi szavazók. Érdekesség, hogy az 1971-es döntés után a liechtensteini nők tüntetni kezdtek az utcán, amire a férfiak ellendemonstrációt szerveztek és megtámadták a nőket! Sajnos a videóanyagok egyre inkább elérhetetlenek, de aki szeretné látni, az ide kattintva nézhet belőle részletet.

[Nem az anyagokat törlik le, hanem megszűnnek azok a webhelyek, ahol ezeket meg lehetett nézni, mivel nem volt irántuk komoly érdeklődés.]

Miért nem akarták a férfiak megszavazni a nők politikai jogaival kapcsolatos törvényt? Általában az alábbi okok kerülnek szóba:

1. Liechtenstein a lakosai szerint nem Svájc, hanem egy önálló állam, ám ez a reform Svájcot próbálta utánozni;
2. A nagypolitika alkuja is zavarta a férfiakat, mert a pártok egymás között rendezték el a kérdést, kihagyva belőle a hatalom legfőbb birtokosait, vagyis a választójoggal rendelkezőket;
3. A társadalomban a nők többségben voltak, ami azt vetítette előre, hogy a férfiak véleménye majd kisebbségben fog maradni;
4. Sok liechtensteini férfinak külföldi volt a felesége, akik csak a házasságuk miatt lettek állampolgárok - vagyis a nők szavazati joga egyenlő volt azzal a gondolataikban, hogy külföldi nők dönthetnek majd az ország sorsáról. Ebben sokan az anyagi biztonságuk végét látták.

Az 1971-es történet azt is jól bizonyítja, hogy hiába volt az uralkodónak nagyon világos álláspontja ebben a kérdésben, a népszavazás eredményével ő sem mehetett szembe. Még akkor sem, amikor a népszavazás "nem"-je utcai tüntetéseket váltott ki liechtensteini nőkből.

Nem értek el semmit az utcai demonstrációkkal a szavazati joguk leszavazását sérelmezők
(a kép forrása: történelmi lexikon)

A nők "helyettetek is szégyelljük magunkat" feliratokkal mentek ki az utcára és azt kiabálták, hogy az országban nem férfiak laknak, hanem kerti törpék. Nagyon sok módon próbáltak tiltakozni, de a liechtensteini főváros olyan apró, hogy nem lehetett benne látványos demonstrációkat szervezni.

Amikor a népszavazás ideje újra eljött, akkor meglepve vették észre, hogy az első választók, tehát a fiatalabb férfiak, sokkal elutasítóbbak voltak a nők szavazati jogával kapcsolatban. Állítólag ez szintén nem a nők ellen irányult, hanem a pártok nagy alkujának az elutasítása jelent meg a döntésükben. Zavarta őket a döntésből való kizárásuk, ami ellen a "nem" szavazattal lázadtak.

Persze az sem tagadható le, hogy a nőkről nem feltételezték, hogy képesek átlátni a politika és a gazdaság összefüggéseit úgy, ahogyan a férfiak. Azt is hitték, hogy a külföldön született feleségek majd be akarják hozni a szülőhazájukból a többieket, ezzel akár a saját megélhetésüket is veszélyeztetve.

A nemzetközi sajtó nem értette a népszavazási döntéseket
(a kép forrása: Magyarország 1973/8. 14. oldal)

A helyzet reménytelenségét látva, az uralkodó egy rendeletet adott ki 1976-ban. A nők egész országra kiterjedő választójogát nem adhatta meg, hiszen a népszavazás másként döntött, de a helyi önkormányzatokra bízta a helyi választójog kiszélesítését. Ezzel a lehetőséggel el is kezdtek élni, így 1976 óta fokozatosan egyre több önkormányzat bevezette azt a saját területén, természetesen csak az önkormányzati ügyekben.

Ebből láthatóvá lett, hogy a nők szavazati joga nem hozott politikai átalakulást. Ugyanazok az erőviszonyok maradtak meg, amelyek addig is léteztek. Ennek köszönhetően az 1984-es népszavazáson egy nagyon kicsivel több igen született, mint nem.

Egyébként az első olyan országos választáson, ahol már a nők is szavazhattak, meglepetés született: nem rendeződtek át a politikai erőviszonyok. Az addig megszokott pártok maradtak, még a kormány sem változott. Kiderült, hogy a politikai állásfoglalásban a születési nem kérdése közömbös. Sőt, az is kiderült, hogy a külföldi születésű feleségek sem akartak további bevándorlókat hozatni az óhazájukból. Valahogy az ember születési nemétől függetlenül képes átlátni azt, hogy számára melyik döntés a kedvezőbb anyagilag.

5. A politikai viták tétje

Az uralkodó herceg és a lakosság első nagy konfliktusa 2003-ban volt, amikor az 1921-es alkotmányt módosító népszavazáson ment a vita. A módosítás szélesebb jogkört kívánt engedélyezni az uralkodónak. Ezek a módosítások nagyjából a törvényhozásban és a kormány összetételében biztosítottak volna neki közvetlen vétójogot, ami finomabb módon addig is működött. A mostani államfő ekkor vetette fel, hogy kedvezőtlen döntés esetén a dinasztia visszavonul a politikától és Ausztriába költözik.

Akkor, 2003-ban, a lakosság az uralkodó részére kedvező döntést hozott, ami némi magyarázatot igényel. A lakosság természetesen átlátja, hogy a jelen adózási és egyéb jogszabályok mennyit segítenek nekik a mindennapjaikban. Látják mi történik Európában, ezért semmi esetre sem akarnak belefolyni olyasmibe, amit európai integráció néven emlegetnek. A megválasztott politikusaikban viszont nem bíznak, félnek az esetleges engedékenységüktől. Ezért valóban működik a nép és az uralkodó szövetsége, akik kontroll alatt tudják tartani a politikusokat.

A nagyobb vita 2005-ben tört ki, akkor az abortusz lett a népszavazás tárgya. A kormányzóvá vált koronaherceg az abortusz tiltása mellett foglalt állást. A kérdés azóta még párszor még előkerült, de a koronaherceg rendszeresen a semlegesség és az abortusz tiltása között ingadozott. A 2005-ös népszavazásig a nőket 1 éves börtön fenyegette, ha külföldre utaznak az abortusz miatt. A herceg nincs azonos véleményen a lakosság többségével, ez pedig eléggé kényelmetlen helyzetet teremt.

A koronaherceg felesége, Zsófia (1967) csak akkor szólal meg közügyekben, amikor egyezik a véleménye a férjével; az abortusz körüli kérdésekről hallgat; egyébként 1/4 részben magyar származásúnak vallja magát
(a kép forrása: a hercegi ház honlapja)

A kérdés nem önmagában csak az abortuszról szólt, illetve nem csupán a női-férfi egyenjogúság árnyaltabb oldalairól. A BBC 2012-ben például azt írta, hogy ezeknek a konfliktusok a valódi tétje az államforma. Ez az álláspont azért is helyes, mert a kormányzó koronaherceg minden ilyen esetben kijelentette, hogy a valós kérdés ez, hiszen egy akaratával nem egyező döntés esetén a dinasztia elköltözne. Másképpen fogalmazva: amikor a politika és a kormányzó akarata szembekerül egymással, a kormányzó herceg mindig előhozza azt, hogy végső soron Liechtenstein lehetne köztársaság is.

Persze kérdés az, hogy akar-e valaki köztársaságot? Hiszen amint köztársaság lenne, abban a pillanatban eltűnne az a fajta kiszámíthatóság, ami a "jóléti alku" miatt létezik.

A politikai életben két jelentős párt van. Az egyik a Hazafias Unió, a másik a Haladó Polgári Párt. Mindkettő párt jobboldalinak és elkötelezett monarchistának vallja magát. A különbség annyi, hogy a Haladó Párt a nagyon gazdag katolikusok érdekeit képviseli, míg a Hazafias Unió a kevésbé gazdagok érdekeit jeleníti meg. Véres viták nincsenek közöttük, a legtöbbször közösen kormányoznak. A két párt együtt birtokolja a szavazatok 70 százalékát, ami nagyon-nagyon hosszú ideje "2/3 uralom" megvalósulását jelenti. 

A politikai térben két másik kispárt van még jelen, valamivel mindketten 10 százalék feletti támogatással rendelkeznek. Az egyik a Szabad Lista nevű párt, amely a szólamait tekintve szintén monarchista, de e mellett baloldali és környezetvédő. A fő politikai céljuk az, hogy az állam és az egyház szétválasztása legyen erőteljesebb, valamint az államfő jogait is csonkítani szeretnék. A programjuk a dinasztia távozásával lenne egyenértékű, de erre az esetre nem készítettek terveket.

A negyedik erő a Demokraták nevet kapta, amely egy jobboldali, euroszkeptikus erő. Ha valaki ügyesen olvas a sorok között, akkor felismerheti azokban a republikánus célokat. A támogatottságuk változó, 5% és a 11% között ingadozik. Többen megerősítették, hogy a korábban Függetlenek néven politizálók lényegében ide, a Demokratákhoz olvadtak be. Ők kissé radikálisabbak voltak a Demokratáknál, de kiestek a törvényhozásból. Ők (a Függetlenek) azt mondják, hogy rajtuk kívül minden más párt balközép párt, csak ők képviselnek igazi jobboldali konzervatív politikát.

Ez a két kicsi (alulról közelítik a 25 százalékos támogatottságot) párt a sorai között azt üzeni, hogy Liechtenstein lakosainak meg kellene szüntetni a dinasztiától való függést. Ez komoly áldozatokkal jár, de cserébe az ország lakói által megválasztott politikusok dönthetnek Liechtensteinről, ami az olvasatukban a szabadságot jelenti. Liechtenstein választóinak a 75 százaléka viszont kételkedik abban, hogy van-e értelme szabadságról beszélni az anyagi jólét hiányában. Nagyjából olyasmi a két nagy párt álláspontja, hogy mindig kényszerpályák között kell választani, ezért a jobb anyagi helyzettel járón kell haladni.

Létezik erőteljes külföldi ráhatás is az országra, ami még bonyolultabbá tesz mindent. Alapvetően az zavarja a többi országot és a nemzetközi szervezeteket, hogy Liechtenstein rendszere lehetővé teszi az adóelkerülést és a vagyonok elrejtését. Érdekes viszont az, hogy hiába születtek az államot elítélő döntések, azokat idővel visszavonják, sőt, még együttműködőnek is minősítik őket. Hogyan érik el ezt? Ez ugyanis még Monaconak sem sikerült!

A szabályozásokban érdemi módon nem változtattak semmit. Gyanítható az, hogy a liechtensteini banktitkok eszközként kerülnek felhasználásra, de ezt egyetlen komoly újság vagy tévé sem merte lehozni. Más logikus és hihetőbb megoldást azonban még nem láttam leírva.

Amennyiben ez így van, akkor mellé kell rakni azt a tényt, hogy a nagyhercegi dinasztia a legjelentősebb bank tulajdonosa. Nem államfőként, hanem az a magánvagyonuk része. Ezt a magánvagyont, vagyis annak ezt az elemét (a bankot és a titkait) az uralkodó család eszközként használja a lakosság érdekében? Talán mondható olyasmi, hogy ez sejthető. Vagyis a miniállamban lakók anyagi jólétnek kulcsa nem más, mint a dinasztia.

Így már érthető, hogy bár a választójoggal rendelkezők nagyobb része nőkből áll, akik nem értenek egyet a jelenlegi abortusszal kapcsolatos szabályozással - mégsem kívánják a dinasztiát olyan mértékben megsérteni, hogy ők távozzanak.

[Az abortusz ugyanakkor létező gyakorlat. Számos újságcikk elérhető arról, hogy milyen megoldásokkal élnek az érintettek. Ezek lényege az, hogy a rendszer direkt hagy nyitva kiskapukat, de ezt mindenki szükséges képmutatásnak tekinti.]

6. Pár érdekesség

Egy időben nagyon elterjedt egy hír, mely szerint 1 napra bárki Liechtenstein uralkodója lehet, csak a pénzen múlik. A hír igaz volt valamikor, ugyanis egy falvak kölcsönzésével foglalkozó liechtensteini cég valóban megállapodott az uralkodóval. A cég kínálatában már nincs benne ez a lehetőség, de pár évig valóban elérhető volt.

Az alapcsomag (az emlékeim szerint) nem tartalmazta az 1 napos hercegséget, az egy extra, bővített szolgáltatás volt. Annak idején nem készítettem képernyőfotót, de a 24 órás trónbérléshez nagyon sok előfeltételt kellett volna teljesíteni, ezért nem élt vele senki.

A dinasztia rokoni kapcsolataira is érdemes egy pillantást vetni. Az alábbi ábra valóban egy egyszerűsített ábrázolás. Aki ismeri a részleteket, felfedezhet kihagyott vonalakat, de túlzsúfolt lett volna az ábra (így is az). A Habsburgokkal és a bajor királyi családdal való kapcsolat nem meglepő, hiszen az uralkodó dinasztiák házasodnak egymással. Ami meglepőbb, a Kinsky hercegi családdal való sokféle rokonság.

A hercegi családnak számos magyar felmenője is van

A másik a magyar felmenők, a kapcsolódási pontok piros színnel vannak jelölve (a pirossal jelölt személyek felett szinte csak magyar arisztokratákat találni). Persze ez sem annyira meglepő, hiszen egy bécsi hercegi családnak a magyar arisztokrácia ideális házasodási lehetőségeket kínált. 

Alajos herceg gyermekei közül csak a legidősebb fiú használja a hercegi címét. A másik három gyereke egyszerű hétköznapi emberként él valahol a nagyvilágban. Amikor Alajos herceg és a felesége bárhova utazik, igyekeznek ők is észrevétlenek maradni. Annak elég komoly esélye van, hogy egy fővárosi boltban össze lehet velük futni (meglepő módon nincs mellettük testőr sem).

Első látásra ideálisnak tűnhet minden körülöttük, de időnként napvilágra kerülnek komolyabb ügyek. Ilyen például II. Ferenc József legkedveltebb fiának, Ferenc Józsefnek (1962-1991) a halála. Hirtelen hunyt el, a halálára pedig a mai napig nincs magyarázat.

7. Liechtenstein monarchia marad? 

Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi történne akkor, ha a herceg lemondana vagy eltávolítanák egy népszavazással. Amennyiben az államon belüli vagyonától nem fosztanák meg valamilyen módon a családot, akkor nem kellene visszaköltözniük Bécsbe, hiszen helyben is komoly mennyiségű ingatlanvagyonnal rendelkeznek. 

Amennyiben csak a gazdasági szempontok számítanának, tehát a dinasztia nem uralkodna, akkor annak nem feltétlenül lenne jó kimenetele. Például hirtelen eladhatnák az össze ingatlanjukat, minden műkincsüket átvihetnék Bécsbe és így tovább. Idegenforgalmi szempontból és az ingatlanárak tekintetében ez mind kedvezőtlen lenne.

Az állam életéből azért is tudna nehezen eltűnni a család, mivel a legnagyobb liechtensteini banknak lényegében a dinasztia a tulajdonosa. Tulajdonosként nagyjából semmi nem kötné meg a kezüket akkor, ha nem ők lennének az uralkodók. A kivásárlásuk pénzügyileg a lehetetlen kategóriába tartozna, tehát üzleti partnerként kellene velük tárgyalni. Mindezeket figyelembe véve, inkább megéri velük uralkodóként tárgyalni.

Menekülési lehetőségként persze ott lenne Liechtenstein részére a Svájcba való belépés, mint például egy önálló kanton. Látszólag nem eleve elvetendő az ötlet, mivel Svájc amúgy is sok tekintetben gyámként funkcionál. Ezzel viszont az lenne a baj, hogy a liechtensteini emberek etnikai identitásának része a svájciaktól való különbözés. Nagyjából olyan politikai program lenne ez, mintha Magyarországot szeretnék bevinni Romániába, mint egy tartományt.

Többen megfogalmazták azt is személyes beszélgetések során, hogy a politikai súlyuk jelentősen elolvadna. Durva közelítéssel ez azt jelentené, hogy 200-szor kevesebbet érne a szavazatuk a lakosságszám miatt. Liechtensteinben 20 ezer ember szokott szavazni, míg Svájcban 2,5 millió, tehát az arány megközelítően pontos. Ráadásul a 20 ezer választó a svájci politikában 1 százalékot jelent, ami egyáltalán nem ígéretes.

Mindezeket összegezve úgy látszik, hogy a lakosságnak érdemes alkudozni, tárgyalgatni a hercegi családdal, mert az még a legrosszabb esetben is kiszámíthatóbb, mint bármi más. 

[A bejegyzés késve jelent meg, amiért elnézést kérek. Egy apró, de csúnya konyhai baleset miatt nem tudtam írni billentyűzeten. Ma került le a kötés. most már valahogy megy a gépelés.]

Források

A dinasztia honlapja

Amerikai-Kanadai Magyar Élet 1983. augusztus 6. 21. oldal

BBC a kormányzó herceg konfliktusairól

CNN

Demokraták honlapja

Foreign Policy

Függetlenek honlapja

Haladó Polgári Párt honlapja

Happy to Wander

Hazafias Unió honlapja

Hercegi gyűjtemény

Interjú Zsófia hercegnővel (2019)

Liechtenstein alkotmánya

LSE

Magyarország 1965/28. 10. oldal

Magyarország 1971/17. 15. oldal

Magyarország 1973/8. 14. oldal

Magyarország 1973/11. 14. oldal

Rent a village by xnet

Szabad Lista honlapja

The San Diego Union-Tribune

Tourdesuisse

Világesemények Dióhéjban 1983. szeptember 1. 16-18.

Wired cikke a "trónbérlésről"