Újra Monarchia, de Habsburgok nélkül?

A napokban szinte rémhírként futott át a média világán egy idézetszerű valami, amely szerint az oroszok szívesen állítanák helyre a térségünkben a Monarchiát. Mi történt valójában?

Amennyiben valaki a magyar sajtóban keresi a hírt, akkor ismét egymással megegyező szövegeket találhatott a legtöbb helyen. Utólag néhányan kiegészítették, de az első szöveg majdnem mindenhol ugyanaz volt. Ez már nem az első példa hasonló eljárásra, ami a saját véleményem szerint nem normális jelenség. Amellett, hogy ezt nehezen lehetne újságírásnak nevezni, szerintem a téves híreszteléseknek, a rémhírterjesztésnek és minden hasonlónak készít tökéletes táptalajt. Mindez nem a politikusok műve, ez a szerkesztőségek tudatos döntése. Vajon kinek lenne a felelőssége az értesülések ellenőrzése, ha nem a szerkesztőségeké?

A hír magja egy beszélgetés volt, amely az orosz tévében ment le. A magyar média tolmácsolása szerint... ebben a műsorban két ember azt vetette fel, hogy Oroszországnak fel kellene támasztania a Monarchiát a térségünkben. Mielőtt a hír érdekesebb részére térnék, pár szót érdemes szentelni a hírben szerepet játszó emberekre is. És tényleg érdemes!

A hír alkotója

A hír forrása Anton Gerasenko (1979), aki tanácsadóként dolgozik az ukrán Belügyminisztériumban, ebben a minőségében pedig 2021 ősze óta a Vállalkozásvédelmi Hivatalnak is a koordinátora. Ez a szervezet az Ukrajna területén működő illegális piaci jelenségeket kívánja felszámolni, ide értve a csempészetet, a korrupciót és minden egyebet, mely az adóbevételek csökkenését okozza. Tudni érdemes róla azt is, hogy ezt a feladatot azt követően kapta meg, hogy lemondott a miniszterhelyettesi posztjáról. Az ukrán belügy számára ugyanis nagyon értékes személyről van szó. Miért is az?

Eredetileg közgazdászként végzett, de már 23 évesen Harkiv város vezetői között volt. Harkiv nagyjából olyan szerepet tölt be Ukrajnában, mint Magyarországon Debrecen. Az egyik akkoriban jelentős párt helyi szervezetének a vezére is volt. Nem volt meglepő, hogy a karrierje épült, ennek következtében pedig 2014-ben képviselő lett, majd az akkori belügyminiszter felkérte tanácsadónak. 2019 és 2021 között a belügy egyik miniszterhelyettese lett, majd amikor a pozíciója megszűnt, akkor kapta a mostani, meglehetősen különleges hivatal vezetésének a feladatát.

A tévében leadott beszélgetést Anton Gerasenko dolgozta át híranyaggá
(a kép forrása: Luce!)

A nevéhez sok mindent fűznek, de van valami a birtokában, ami miatt 2014 óta ő egy nagyon fontos ember lett, ez tulajdonképpen a felemelkedésének a kulcsa. Ez a nagy kincs nem más, mint a Mirotvorets nevű projekt, mely Ukrajna úgynevezett árulóinak az adatait hozza nyilvánosságra. Ez a nevében békét propagáló kezdeményezés a honlapja nyitóoldalán nem éppen békés felhívásokat fogalmaz meg.

Alapvetően a nyilvánosságra hozatal elég erős fegyver tud lenni. Aki átolvassa az anyagaikat azt fogja látni, hogy nagyon széles körben képesek adatokat gyűjteni, látszólag még pontosnak is tűnnek. Egy-két olyan ügyben amelyre rálátásom nyílt a múltban, lehetőségem adódott tesztelni a pontosságukat. Az a benyomás alakult ki bennem ezeken keresztül, hogy nem nagyon ellenőrzik le az értesüléseket. Az egyik konkrét ügyben például tényként közöltek valamit csak azért, mert az egy publikus felületen az megjelent. Ez a közlemény egy visszaemlékezés volt, amely nagyon egyértelműen egy hazugság, de minimum féligazság volt, ráadásul ez tudható is volt, mivel az emlékezés óriási nagy belső ellentmondásokkal volt átszőve. Ők viszont ezt nem említették meg, hanem úgy tettek, mintha a visszaemlékezés hiteles lenne.

A projekt nagy tiszteletnek örvend Ukrajnában, a hitelességét vagy pontosságát megkérdőjelezni pedig ellenséges lépésnek számít. Aki szeretne magának hosszú és nyugodt életet, az nem szeretne felkerülni rá. Ennek az egésznek a gazdája Gerasenko, a titokzatos tanácsadó. Mondhatni rá, hogy élet és halál ura ezen keresztül, de ezt nem mondta még ki senki, talán a magyar Külügyminisztérium az egyetlen kivétel.

"Ez egy halállista. Ukrajna vélt ellenségeit sorolja fel. Korábban a listán szereplőket megölték." - így idézte a Mirotvorets a Magyar Leventének tulajdonított mondatokat, melyet valószínűleg nem is ő mondott, hanem Szíjjártó Péter
(a kép forrása: Mirotvorets)

Ez a kommunikációs hadviselésben vezéralaknak számító Gerasenko az, aki az orosz tévéadás részletét közreadta az X-en. A jól érthető orosz szöveget meghagyta, de készített hozzá egy angol nyelvű feliratot, ami egyébként pontos. Gerasenko feltehetően azt kívánta ezzel demonstrálni, hogy milyen tervek születnek az orosz politika alakítói között. Persze a Mirotvorets lapjain szerzett élményeim egyből gyanakvásra szólítottak fel. Most csak arra utalnék, hogy Gerasenko egy részletet rakott ki, amelyből elég sok minden nem derül ki.

Az egész beszélgetést ugye nem látni, így nem tudni azt sem, hogy a két beszélgető ember között milyen téma merült fel, éppen hol tartottak a beszélgetésben és így tovább. Ha valaki az egész adást megnézné, akkor meglepő módon nem azt szűrné le belőle, amit a rövid részlet feltárni látszik. Ez egy személyes véleményem, bárki ellenőrizheti.

A hír terjesztésében a második lépcső a Newsweek volt, amelyik közreadta Gerasenko bejegyzését, amelyik így jutott el a magyar nyelvű híroldalakra. El kell ismerni, hogy a Habsburgokra vonatkozó megjegyzéseket már a Newsweek sem tartotta említésre érdemesnek. Annak ellenére, hogy az eredeti szöveg jól érthető és Gerasenko pontos angol átirattal rakta ki a felvételt, a magyar szerkesztőségek nem vették észre ezt a nem jelentéktelen részletet. Vajon miért?

A két orosz

Az orosz tévében két ember beszélgetett a kérdésről, Vlagyimir Szolovjov (1963) és Andrej Bezrukov (1960). A fekete ruhás ember Szolovjov, a világos inges pedig Bezrukov. Szolovjovot lenézően csak a Kreml szócsövének és propagandistának minősítik (jellemzően azok, akik maguk is könnyen elláthatók lennének a valamelyik politikai tábor propagandistája címkével), Bezrukovot pedig ismeretlen emberként mutatták be.

Szolovjov az orosz televíziózás egyik legkedveltebb arca. Igaz, hogy ő része Putyin bizalmi körének, sokak szerint a kommunikációs térben zajló orosz műveletek egyik alakítója. Egyébként egy értelmes ember, aki élvezhető műsorokat tud összehozni. Sokszor viccelődik, gúnyolódik az interjúi közben, némileg ez a bizonyos részlet is ilyen volt. Például akkor is ezt tette, amikor orosz csapatok kiküldéséről szúrt be egy megjegyzést.

Szolovjov enyhén gúnyolódott, de ez a részletből nem derül ki
(a kép forrása: Gerasenko bejegyzése)

Bezrukov. az "ismeretlen"... nem akárki. Ő és felesége története inspirálta a The Americans c. filmsorozat készítőit, tehát már csak ezért is hiba őt ismeretlennek nevezni. A valóságban sokkal nagyobb befolyást szereztek, mint ahogyan azt a sorozatban megmutatták, de erről nagy a hallgatás.

Bezrukov még régebben, mellette a felesége
(a kép forrása: El Pais)

Bezrukov a nyugati világ legjobb egyetemein több diplomát is szerzett, többek között közigazgatásból. Hazatérése óta Bezrukov tekintélyes tanácsadóként dolgozik, főként külpolitikai tervezéssel foglalkozik.

Az egyik tudományos társaságban felvetett európai semleges zóna ötletértől beszélve hozta szóba a Monarchia feltámasztásának a tervét. Egyébként az, hogy itt valami ilyesmiről van szó, az a Gerasenko által szerkesztett részlet elején is tetten érhető. Valahogy senki nem vette észre, hogy Bezrukov mivel indít, miszerint azonosítja "önmagukat", mint egy katonai tudományos társaság - amit valahogy a magyar szerkesztőségek (gondolom) az angol society szó miatt... nem magyaráztak meg, hanem a "társadalom" szóval fordították le. Nekem egyből megütötte a fülem, hogy ki a katonai tudományos akármi? Az orosz nép? Egyszerűen a "társadalom" szó értelmetlen, már csak ezért is illett volna gyanakodni, ha már Gerasenko közreműködése nem int eleve óvatosságra.

Monarchia Habsburgok nélkül?

A Gerasenko által megosztott részletben kétszer történik meg a földrajzi terület meghatározása. Először Ausztria, Szlovákia, Magyarország és a volt Jugoszlávia egykori államaira utal úgy, hogy azt összefoglalóan osztrák-magyar területnek hívja. Később kibővíti ezt Lengyelországgal is, valamint a teljes Balkánnal, Görögországot is ide értve. A teljes műsorban más pontatlanságra is le lehet még csapni, ami szintén annak a jele, hogy itt talán mégsem egy kidolgozott hivatalos politikai ötletről van szó. Ha az lett volna, akkor nem tévedt volna ekkorát az "ismeretlen" orosz úriember.

A kis részletből is érthető, hogy egy semleges zóna kialakításáról van szó, amely egy nem annyira elvetélt és új ötlet. Hasonló semleges zónák egyébként is voltak a kontinensen, ennek része volt Svédország és Finnország, valamint Svájc és Ausztria is (természetesen Liechtenstein is). Az előadott elmélet szerint Ausztria, Magyarország, Szerbia és Szlovákia önmagától igyekszik egy ilyen semleges álláspont felé. Erre a folyamatra "dolgozik rá" a javaslat, csak éppen az Osztrák-Magyar Monarchia feltámasztása útján.

Miközben Bezrukov vázolja, hogyan kellene feltámasztani az Osztrák-Magyar Monarchiát, Szolovjov azt a kiegészítést veti közbe, hogy mindennek majd a Habsburgok nélkül kell megalakulnia. A mondandójában még benne lévő Bezrukov erre többször is helyesel, ami az angol nyelvű feliratból hiányzik és a nyugati szerkesztőségek is ignoráltak. Az osztrákok ez alól kivételt jelentenek, ők bele merték írni a szövegbe. Van ennek jelentősége?

Ítélet a dinasztiákról?

Az kétségtelen, hogy az orosz politika nem figyelte túl nagy örömmel a Habsburgok fejének az ukrajnai ténykedését. Ő ugyanis szorgalmazta Ukrajna azonnali tagfelvételét, számos módon történő azonnali nyugati integrációját, mellesleg rengeteg pénzt fektetett be az országban. Ezekről a honlapján elérhető webnaplón is meg lehet győződni. Önmagában ezért is érthető, hogy nem számolnak a Habsburgokkal akkor sem, ha valóban egy monarchia lenne a tervük, nem pedig egy nagy államszövetség vagy hasonló az egykori Monarchia területén.

Annak azonban van egy másik oka is, hogy mostanság az orosz kommunikáció nem egyszer óvatos bírálattal fordul a dinasztiák felé. Arról már volt szó a blogon, hogy a Romanovok vezetőjeként feltűnő Mária nagyhercegnő (1953) mennyire jó viszonyt ápolt az orosz politikával. Amikor Oroszország bevonult a Krímbe, akkor fiával és örökösével, György nagyherceggel (1981), az orosz média által jól dokumentált látogatásra mentek el ők is. Az ukrajnai háború kitörése előtt nem sokkal Oroszországban szervezték György nagyherceg "cári" esküvőjét, melyhez látványosan asszisztált is az orosz hatalom.

Amikor a háború kitört, akkor sem Mária, sem György nem állt ki az orosz érdekek mellett. Nagyon óvatos gesztusaik voltak, amelyeket azért nem volt nehéz értelmezni. Békét pártolóknak állították be magukat, akik a testvérháború azonnali végét sürgették. Valahol középre igyekeztek állni, de ez Ukrajnából nézve oroszpárti volt, míg Oroszországból nézve eléggé langyos támogatásnak bizonyult. Ahogyan arról már volt szó, örültek volna annak, ha a cári élményekért cserébe a dinasztia prominensei megpróbálták volna befogadható módon képviselni az orosz hivatalos álláspontot a nyugati világban.

Mivel ők ezt nem tették meg, ezért mennek ezek a fricskák. A feltámasztott Monarchia Habsburgok nélkül annak a szimbóluma, hogy az egykori cári birodalom is el tud működni Romanovok nélkül. Így fordulhatott elő az, hogy a Mária nagyhercegnővel és György nagyherceggel eddig barátságos orosz állami hírügynökség egy olyan közleményt adjon ki, amelyik óvatosan ugyan, de megkérdőjelezte a Romanov-ház vezetéséhez való jogukat.

Nem mondtak ki ők semmi sértőt a nagyhercegi családra, csak megemlítették, hogy a Romanov-dinasztián belül nem fogadják el legitimnek a dinasztia vezetéséhez való jogukat. A történetüknek ezt az oldalát eddig nem nagyon emlegették az orosz állami kommunikációs felületek.

A tévében leadott beszélgetés ugyan nem a dinasztiákról szólt, de magán viselte annak a jelét, hogy Moszkvában elégedetlenek az említett két dinasztiával. Ugyanakkor ez nem egy Kreml által szorgalmazott programként került elő, hanem egy orosz katonai tudományos társaság egyik tagjának a felvetéseként. Persze ez sem semmi, de mivel a műsorvezető ugyanolyan cinikusan fogadta, ahogyan a nyugati sajtó, ezért mégsem annyira valami, ahogyan azt nekünk el akarták adni.