Mi történt 2022-ben? 

Ahogyan eddig minden évben, úgy most is szeretném az utolsó bejegyzésben áttekinteni az éppen magunk mögött hagyott évet. A címért ismételten elnézést kérek, de valahogy meg kellett neveznem azt a szférát, amelyiknek a híreiről szó volt a blogon.

A napokban jelent meg egy bejegyzés a blogon, amelynek több eleme lényeges a lenti hírek esetében. Utalnék a kommunikációs felkészítésre, meg a nyilatkozatok szerepére. 

Habsburg Károly (1961)

Ebben az évben nagyon izgalmas viták zajlottak Habsburg Károly személye körül, a blogon sajnos csak ennek egy kicsiny szeletét érintettem. Amint arról többször is szó volt, Habsburg Károlynak komoly befektetései vannak Ukrajnában. Sokszor nem tudtam eldönteni a múltban, hogy azért vannak ott befektetései, mert támogatja Ukrajna gyors európai integrációját, illetve pont fordítva, azért támogatja Ukrajna gyors befogadását, mert oda fektette be a pénze jelentős részét?

Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy Habsburg Károly példamutatóan járt el a háború kitörésekor. Amikor értesült arról, hogy az ukrajnai rádiójának munkatársai súlyos bajban vannak, akkor, összeállított egy szállítmányt, amit személyesen vitt el az ottani dolgozóinak. Nem elküldte valakikkel, hanem akkor, amikor kiszámíthatatlan katonai műveletek zajlottak, amikor teljes volt a káosz, ő maga indult útnak. Ráadásul éppen abba a zónába, ahol számítani lehetett mindenféle kontroll nélküli fegyveres akciókra, ide értve a felfegyverezett civilek által jelentett veszélyt is (aki nem emlékezne rá, az elején ezek az úgynevezett szabadcsapatok a helyi lakosokra támadtak). Ez olyan dolog volt, amit csak nagyon kevés befektető mert volna megtenni. Sőt, ha jól tudom, akkor rajta kívül ezt senki más nem is tette meg, de ezt nem ellenőriztem le.

A probléma nem itt volt, hanem abból eredt, hogy Károly főherceg Ukrajna vezetőjét támogató megszólalásaiban. Amíg kiállt mellette, a Kárpátalján élő magyarokkal szembeni atrocitásokat, jogsértéseket egyszer sem hozta szóba. Sajnos sokakban ez a magatartás felidézte azt, ami a magyaroknak alapvető panasza volt a dinasztiával szemben. Erről a szemléletről mindenki azt hitte, hogy a múlté, mivel Károly főherceg édesapja teljesen más politika híve volt (tudom, hogy sokan nem ismerik a munkásságát, de amikor döntenie kellett, akkor a magyar érdekeket előrébb helyezte a dinasztikus és a személyes érdekeinél). Nekem személy szerint fájdalmas volt hallgatni és olvasni Károly főherceg nyilatkozatait, de ez annyira nem is érdekes, viszont az már igen, hogy ezzel nagyon sokan így voltak.

A részletekbe csak azért nem megyek bele, mert az ezzel kapcsolatos viták nagyon nem racionális síkon zajlanak, ráadásul a legtöbb vitázó nem is rendelkezik a térségbeli állapotokról személyes tapasztalatokkal. Ami fontos ebben, hogy a dinasztia vezetője állást foglalt és ez sokaknak nem tetszett. Annyira nem, hogy néhány politikus, hangsúlyozottan magánszemélyként, "trónfosztotta" a főherceget. Ennek semmilyen súlya nincs, pláne így, hogy titoktartás közepette mellett tették meg. Mindenesetre amikor majd bizonyos magyar politikusok ezek után nyilatkoznak Habsburg Károlyról, akkor felfedezhetőek lesznek majd annak a nyomai, hogy a testvérét, Györgyöt tekintik... mondjuk úgy, hogy valakinek.

Más dolog is történt azonban Habsburg Károly körül. Az eddig megszokotthoz képest elég határozottan kelt ki a Ferenc József Rend használata ellen. Bizarrnak és illegitimnek nevezte azt, hogy a rend érdemjelével kitüntetnek valakit a mai időkben. Ebben nem is lenne semmi meglepő, ha a az elítélő szavak címzettje nem a trónöröklési sor 54. helyére sorolt Habsburg Sándor (1965) lenne.

Ő az Aranysarkantyús Vitézi Lovagrend első embere, a habsburg.org címen elérhető weblap üzemeltetője. Elég sok szereplése van Magyarországon is. A vitatott esetben az történt, hogy Habsburg Sándor és a neje ünnepélyes külsőségek mellett adományozta a  Ferenc József Rend kitüntetését egy bizonyos Harald Glööckler (1965) nevű embernek, akit divattervezőként vagy formatervezőként lehetne jellemezni (ez december elején történt).

Azt Habsburg Károly minden nyilatkozatában elismerte, hogy "nem is annyira" a kitüntetett személyével van baja, hanem a tett legitimitásával. Leginkább azt sérelmezte, hogy a Rendbe való felvétel joga az övé, mivel ő a dinasztia első embere. A Rend azonban 1919 óta lényegében szünetel, 1916 óta nem történt új tag felvétele, ezért a házaspár minden jogalap nélkül avatta lovaggá a divathercegnek nevezett vállalkozót.

Középen a frissen avatott lovag, mellette a lovaggá avató házaspár
(a kép forrása: mannheim 24)

Tudomásom szerint ez az első eset, hogy a dinasztia feje teljesen nyíltan illegitimnek minősítette a házaspár egy olyan cselekedetét, amit a Habsburgok egyikeként tettek meg. Ráadásul ez egy királyi minőségben "elkövetett" lovaggá avatás volt! Itt utalnék vissza arra, hogy ezek a dinasztia fejeként tett nyilatkozatok milyen szerepet töltenek be. Ráadásul egy nagyon finom elhatárolódás, nagyon közvetett módon már megjelent Sándor és felesége lovaggá avatásokban való közreműködésétől, de ez az első nyilvánossá vált konfliktus a házaspár és a dinasztia vezetője között. 

A konfliktus azért is érdemel majd figyelmet, mert a házaspárnak sok magyarországi ténykedése van. Tudtommal nem reagáltak Károly főherceg bírálatára.

Károly főherceg gyermekei

Habsburg Glória (1999) még 2022 elején került a hírekbe azzal, hogy egy díjnyertes dokumentumfilm készítésében működött közre. Néhány magyar hírben úgy jelenítették meg, mint producert, de a jelölt pozíciója igazából annyit jelent, hogy az alkotói gárda legalsó fokán dolgozott. Ezzel egyébként nincs baj, ennyi idősen ez a normális.

A film fókuszában a Putyinnal szemben nyíltan kiálló Navalnij állt, aki egyébként Károly főhercegnek a személyes ismerőse, mondhatni azt is, hogy barátja. Mielőtt visszatért Oroszországba, előtte Károly főherceggel folytatott megbeszéléseket. Valószínűleg ez állt annak a döntésnek a hátterében, hogy Glóriát felkérték a feladatra. Több hírforrás is leírta, hogy Glória valószínűleg az édesapja által közölt információkat felhasználta a munkájában, vagyis lényegében Károly főherceg nem hivatalosan tanácsadóként segítette a film elkészítését.

Habsburg Ferdinánd (1997) ebben az évben is bajnok lett, méghozzá elég jelentős fölénnyel. A magyar hírekben annyira nem kiemelt helyen szerepelnek a hosszú távú autóversenyek, így sajnos nem találtam erről magyar nyelvű értékelést. Volt ehhez kapcsolódóan viszont két érdekes dolog.

A vele készített egyik őszi interjúban olyasmiket mondott el, ami viszont helyet követelt volna már akkor is ebben a blogban. Teljesen egyértelműen kimondta, hogy nem kívánja apja és nagyapja politikai pályafutását követni, egyáltalán nem szeretne politikai ügyekkel foglalkozni. Glóriáról gondolja azt, hogy van benne megfelelő elhivatottság ehhez, de magának nem ilyen jövőt képzel el. Azon túl, hogy lényegében ezzel elutasította a saját politikai szerepét, egy nőre, ráadásul nem is az idősebbre "hagyta" a saját funkcióját. Ennek a nyilatkozatnak, mint "koronahercegnek" nincs súlya, de ha ezt a dinasztia vezetőjeként mondta volna, azzal borított volna pár dolgot.

A nyilatkozata előtt volt egy tévés szereplése, amit ezen a linken el lehet érni, illetve egy finomított magyar nyelvű összefoglalót is lehet róla olvasni. És ezen a ponton megint utalnék arra, hogy Ferdinánd is azok között van, akik elég komoly kommunikációs felkészítést kaptak. A két műsorvezető komoly kihívást jelenthetett volna mindenkinek, de úgy éreztem, hogy Ferdinánd meg sem próbálta megugrani a feladatot, hanem megadta magát.

Különösen azért volt érdekes az interjú, mert többször is kitértek Ferdinándnak a monarchikus szerepére. Nem szeretném ilyen tekintetben komoly elemzésnek alávetni az interjút (mivel eleve nem komoly interjúnak készült), de jó pár olyan mondat elhangzott, amire simán hoznia kellett volna a megfelelő reakciót. Aztán eljött az interjú 14:47-nél kezdődő része. Nagyon sokat gondolkodok a válaszán, de igazából nem értem mire gondolt. Értem, hogy a válasza azt tartalmazza, hogy "imádkozom", de ez nem tudom mit jelent az adott helyzetben. Ott a monarchikus szerepéről volt szó, amire ő szeretett volna komoly választ adni.

Mivel a tévés felvétel után adta a másik hivatkozott interjúját, bizonyos szempontból ez bőven értelmezhető "lemondásnak" is. Károly főherceg részéről semmilyen reakciónak nem találtam a nyomát.

Habsburg György (1964) és a családja

Habsburg György Magyarország franciaországi (és monacói) nagyköveti munkája nagyon sokszor visszatérő téma, szinte mindenhol. A legtöbb félreértést az okozza, hogy sok helyen nem egészen jól értik mi is történik vele. Gondolom a blog látogatói tudják, hogy Habsburg György már több évtizede diplomata. Annak idején egy hosszabb bejegyzés második felében volt szó arról, hogy a 32. születésnapján lett belőle hivatalosan is diplomata (előtte a budapesti Habsburg Irodát vezette, ami szintén diplomáciai jellegű feladat volt). A mostani kinevezése ebbe a diplomata pályafutásba illeszkedik, tehát nem a politikai hála vagy elkötelezettség juttatta őt a nagyköveti posztra.

Az, hogy mennyire komoly munkát végzett nagykövetként (tehát nem 2021-től kezdve, hanem 1996 óta), azt a spanyol Diplomáciai Akadémia kitüntetése is jelzi, ugyanis az intézmény egy rangos díjjal ismerte el, még 2021 nyarán a szakmai tevékenységét.

A díj átadásakor két érdekesség történt, amiről annak idején nem esett szó a blogon. Az egyik, hogy a kitüntetés alkalmából a Diplomacia c. szaklap (2021. júniusi száma) egy elég hosszú cikket jelentetett meg a díj átadásáról és Habsburg Györgyről. Ebben a cikkben őt "Ausztria főhercege, Magyarország és Csehország királyi hercege" címmel nevezték meg. A másik érdekesség, hogy mivel György éppen nem tudott elmenni, a legidősebb lánya, Zsófia vette át a kitüntetést.

 Habsburg Zsófia édesapja nevében vette át a spanyol Diplomáciai Akadémia kitüntetését
(a kép forrása: Diplomacia 2021. június 20. oldal)

Egyébként nem ez volt az első hogy Zsófia képviselte az édesapját, vagy éppen magát a dinasztiát. Például amikor Habsburg Ottó-díjat ítélt a spanyol páneurópai szervezet az EU egyik prominens politikusának, akkor azt szintén Zsófia adta át (ez 2021 végén történt).

Zsófia adta át a Habsburg Ottó-díjat
(a kép forrása: Hola!)

Szintén 2021-ben történt, hogy Habsburg György a párizsi kötelezettségei miatt nem tudott elmenni Pécsre, ezért a Tüke-díjat szintén Zsófia adta át. Ezek a helyettesítések annyiból érdekesek, hogy egy új fejezetet nyitottak a család magyarországi nyilvános megjelenéseiben. Más esetek is voltak, amikor Habsburg György nem tudott jelen lenni valahol. Arról már volt szó, hogy a felesége helyettesítette, nem is egy alkalommal. Arra is volt már példa, hogy a másik lánya képviselte őt (Szászváron). Mindez azt jelzi, hogy a család részéről talán több nyilvános szerepléssel fogunk találkozni.

A lányaival a média sokat foglalkozott ebben az évben, de valójában ez nem most indult el. Spanyolországban már volt 2020 végén egy fotózásuk, amelyről a videót itt lehet megnézni. Azóta rendszeresen adnak interjúkat, jó pár cikkel lehetett magyar nyelven is találkozni. Mivel nem nyilvánosan elérhető oldalakon zajlik, sajnos nem tudom bemutatni mennyire komoly méretű rajongótábora alakult ki.

Júliusban az nlc.hu-n jelent meg velük egy interjú. Kissé később az index.hu is közölt velük egyet, de nem derült ki egyikből sem, hogy mi adta az irántuk való érdeklődés apropóját. Talán köze volt ahhoz, hogy a Point de Vue egy nagyobb riportot szánt a családnak, melyben mindhárom gyermeket bemutatták. Annak az oka a párizsi bál volt, amelyiket a magyar hercegnővel harangoztak be. Utólag a magyar hírekben is jelent meg egy beszámoló.

Habsburg György lányai a Point de Vue augusztusi számában
(a kép forrása: Point de Vue 2022. augusztus 3.)

Ahogyan arról volt már szó a blogon, Ildikó a párizsi bál egyik debütánsa volt. A címoldalon azzal dicsekedtek a bál szervezői, hogy ő a bál történetének az első császári származású résztvevője. Egyébként ő volt a bál első magyar debütánsa.

A párizsi bálon, ez év november végén
(a kép forrása: Vanity Fair)

Ami viszont képekben nem lett jól megmutatva (mármint a blogon), az a fülbevaló. Ezt a gyémántból készített fülbevalót utoljára 2018-ban lehetett nyilvánosan látni, amikor árverésen kínálták eladásra.

A fülbevaló eredetileg Zsófia ükapjának a nagymamájáé volt
(a kép forrása: sothebys.com)

Valamikor régen ez II. Károly pármai herceg feleségéé volt, akit Mária Terézia (1803-1879) néven ismerünk. A fülbevalót az unokájának, Róbertnek (1848-1907), adta, aki Párma utolsó hercege volt, illetve Zsófia ükapja. E miatt nagyon találó volt a szervezők részéről ez az ékszer. Ugyanígy a tiara is telitalálat volt!

A tiara is Zsófiapármai Bourbon felmenőinek a tulajdonában állt
(a kép forrása: lebal.paris)

Sajnáltam, hogy a tiara a legtöbb közreadott fényképen nem látszódott. A tiarát csak a bál főszervezőjének az instáján találtam meg (link a kép alatt). A Zsófia által viselt tiara Mária Anna főhercegnő (1882-1940) tulajdona volt, amit az esküvőjére kapott 1903-ban a magyar királytól, Ferenc Józseftől. Mária Anna annak az Illésnek lett a felesége, akinek a testvére Zita, az utolsó magyar királyné volt. Vagyis a tiara Zsófia dédnagymamájának a testvéréé volt, aki annak idején nagyon fontos szerepet játszott IV. Károly terveinek a megvalósításában.

És közben Magyarországon?

Az eddig leírt események változó mértékben kötődnek a magyar politikához és a magyar közélet fontos eseményeihez. Ami viszont nem jelenik meg ezekben, az pedig az ország politikai berendezkedésének az átalakulása. Fokozatosan, lassú tempóban alakul valami, amiről nyíltan nem nagyon mondanak a vezetők részéről semmit. Apró lépésekre még felkapja a közvélemény a fejét, mint például a főispánok megjelenése vagy éppen a vármegyék visszahozatala, de számos változtatás azonban már az észlelési küszöb alatt marad.

Ezen kapta fel a vizet az egyik volt politikus (ha főpolgármesteri címért indult, akkor nem baj, ha így titulálom). Amit ő kimondott, az egyébként sok más helyen is megjelent, más embertől is, csak nem annyira karakteresen. Erről részben esett szó a blogon is. Puzsér Róbert írása pedig itt érhető el.

Ezek a vélekedések arra szólították fel a magyar állam sorsáról döntő ismeretlen számú embert, hogy valljanak színt. A megérzésük szerint egy autokratikus monarchia készül Magyarországon, de erre vonatkozóan egyértelmű tagadás nem jelent meg a címzettek részéről. 

És pár gyors hír

Mivel még mindig autószerelőre vadászok, ezért nem tudtam rendesen válaszolni a megjelent bejegyzésekben érintett történések utóéletére. Csak távirati stílusban most megteszem.

A dán hercegtelenítés érintett családja végül úgy döntött, hogy az USA-ba költöznek és ott nevelik fel a már nem hercegnek számító gyermekeiket. A királynő próbál békét teremteni, de kitart a korábbi döntése mellett.

A brazíliai dinasztia politikusa elnyerte a mandátumát, de lényegesebben kevesebb szavazattal, mint az előző ciklusban. Maga a dinasztia kiállása Bolsenaro mellett nem segítette a még pár óráig hivatalban lévő elnököt, ha kevéssel is, de veszített. A váltás január 1-én lesz, majd utána lesz érdemes megfigyelni a dinasztia kommunikációját. Nehéz lenne olyasmiket mondani, hogy a dinasztia tekintélye nem sérült.

Többekkel együtt készítettünk egy bejegyzést a ma elhunyt, már nyugalmazott pápáról. Ez a bejegyzés már 2 éve készült, a napokban jelent volna meg. Pár nap és eredeti formájában kint lesz, csak a megfogalmazásban kell javítani, mert a készítés idején még élő emberről volt szó,